Kelet-Magyarország, 1974. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-18 / 65. szám

HTM. mKrSm fi. RELW-MACYARORSZAff 1 dtM Tóth Sándor kiállítása Nyíregyházán A nyíregyházi Művészeti Hetek keretében a hét végén kiállítás nyílt a városi mű velődési központban Tóth Sándor szobrászművész al­kotásaiból. A közeljövőben Nyíregyházán letelepedni kívánó művész ezen a tárla­ton — március 31-ig — szob­raival, kisplasztikáival, réz- domborításaival, grafikáival mutatkozik be a közönség­nek. Tóth Sándor rendszeresen részt vesz hazai és külföldi kiállításokon, valamint a sik­lós-villányi nemzetközi szob­rász alkotótelepen. Több ki­állításon nyert díjat, művei számos közgyűjteményben megtalálhatók, készített köz­téri szobrokat, domborműve­ket, épületplasztikát az or­szág különböző városaiba. Nyíregyházi bemutatkozá­sának megnyitóján eddigi munkásságát dr. Kuknyó Já­nos, a megyei tanács műve­lődésügyi osztályának veze­tője ismertette, hangsúlyozva azt a feladatot, amely a me­gyében letelepedő szobrász- művészre vár a szabolcsi szobrászművészet életrekel- tésében, illetve a képzőmű­vészek által végzett pedagó­giai munkában. Szólt arról, hogy ez az út megyénkben járatlan. Kifejezte azonban azt a reményét, hogy a mű­vész megtalálja feladatait és lehetőségeit, s műveit a kö­zönség megszereti és befo­gadja. Építik: 1974-ben Új park, ifjúsági ház és múzeum ikránkban Az idén is jelentősen fej­lődik Ibrány. A helyi tanács a Hazafias Népfront és a la­kosság támogatásával év vé­géig több mint egymillió fo­rintot költ a község fejlesz­tésére. A községfejlesztési alapot ebben az évben ugyan 590 ezer forintban állapítot­ták meg, de 750 ezer forint célhitelt is felhasznál a ta­nács, s jelentős lesz az a társadalmi munka, amelyet a lakosság végez ebben az évben. Ibrány és Nagyhalász kö­zött két mélyfúrású kutat lé­tesítenek az idén, a jövőben innen oldják meg a két köz­ség vízellátását. A kút fúrá­sához az ibrányiak a község­fejlesztési alapból 200 ezer forintot adnak — a törpeviz- mű azonban csak jövőre ad vizet a község lakóinak. Viz- gazdálkodási társulati tag­díj címén 23 ezer forintot fi­zetnek a közséerfejlesztési alapból, ugyancsak ebből a keretből juttatnak 50 ezer fo­rintot a körzeti orvosnak és a körzeti állatorvosnak se­gélykérő telefonra. A tiszai strand fejlesztésé­re is jutott ötezer forint. A nyáron már biztonságosabb lesz a strandolás a folyón, mert az említett összegből csónakot és mentő felszere-, léseket vásárolnak a strand­ra. Ifjúsági alapra jelentős összeget, 82 ezer forintot sza­vaztak meg. Igaz, hogy ezt nem csupán kulturális és sport célokra használhatják a fiatalok, ebből az összeg­ből kell fizetniük a modern ifjúsági ház építésének befe­jezéséhez szükséges anyago­kat, s ugyancsak a 82 ezer forintból fizetik az új sport- öltöző építéséhez szükséges építőanyagok egy részét is. Jelentős célhitelt kapott a község erre az évre. Ebből 400 ezer forintot a napközi otthon korszerűsítésére és bővítésére fordítanak. Ezzel jelentősen enyhítenek a pe­dagógusok és a fiatalok gondjain. Fontos belvízren­dezési munkákat is végeznek idén a községben, amelyekre 300 ezer forintot költenek. A lakosság ellátását javítja majd az a hűtőkamra, ame­lyet a vágóhíd mellé építe­nek 50 ezer forintos költ­séggel. Ibránybam már hagyo­mány, hogy a lakosság tár­sadalmi munkában segíti azokat a sürgős feladatokat, amelyeket a tanács anyagi fedezet hiánya miatt nem tud megvalósítani. A községben a társadalmi munka az idén is csak százezrekben lesz mérhető. A község decem­berben ünnepli felszabadulá­sának harmincadik- évfordu- ,óiát. A jubileum tiszteletére társadalmi munkában ifjúsá­gi parkot építenek a fiata­loknak. Van olyan elkép­zelés, hogy a parkban vagy másutt, emlékmű is helyet kap. Az emlékmű építését a Hazafias Népfront helyi bi­zottsága szervezi társadalmi munkában és társadalmi adományokból. Az ifjúsági ház építésének befejezését és a sportöltöző építését is je­lentős társadalmi munkával segíti a lakosság. A futball- pálya felújítását és környé­kének rendezését társadalmi munkában végzik el. Az MHSZ helyi lőterének fel­újítását szintén térítésmen­tesen végzik a fiatalok. A Tisza-parti úttörőtábor fej­lesztése folyamatban van, a lakosság is nagyban hozzá­járul a tábor bővítéséhez, szépítéséhez. Említést érde­mel az a társadalmi munka is, amelyet a földútak javítá­sánál és a parkosításnál vé­gez a lakosság. Egy épület átalakítása, be­rendezése folyamatban van, a közeljövőben itt rendezik be a helytörténeti múzeu­mot. A tavasszal megnyíló múzeum gazdag gyűjtemé­nyei között lesz majd egy 1600-as évekből származó ivó kupa is fi. L. Lengyel filmplakát- kiállítás A plakát lényege a szug- gesztív ötlet, mely szokatlan merész fogalmazásban, a rögtönzés könnyedségével kérdez, válaszol, felhív, gon­dolkoztál. A jó plakát kom- poziciójával, színeivel, szö­vegével egyetlen képpé sű­ríti a hirdetendő eszme, fo­galom, áru kívánatosságát, meggyőz a látogatás, a vá- eáríás fontosságáról, hitelesí­ti az elérendő célt. Lengyel- országban az egyetemen, képzőművészeti főiskolákon külön tanszékek foglalkoznak reklámszakemberek, pla­kátgrafikusok képzésével. Varsóban külön Grafikai Kiadó és Plakátmúzeum mű­ködik, évente rendszeresen rendeznek kiállításokat, me­lyeken a legjobb műveket díjazzák. így olyan grafikus gárdát neveltek ki, akik vi­lágszínvonalon képviselik a lengyel plakátművészetet és sorra nyerik a nemzetközi kiállítások, biennálék díjait. Ezt bizonyítja a Krúdy mo­ziban szombaton megnyílt kiállítás is. A 41 plakát té­máját a Lengyelországban bemutatott magyar, valamint lengyel filmek adják. A követelményeket jól is­merik a lengyel tervezők Starowieyski a Minden eladó című film plakátján a Cy- bulskira oly jellemző sötét szemüveg széttördelt szi­lánkjai közül felkígyóztatott szürrealista vérindákkal jel­zi a nyugtalan életű színész rendhagyó távozását. tragi­kus halálát, mely annakide­jén annyira megrázta az egész filmvilágot, köztük a színész baráriát, a film ren­dezőit Wajdát is, aki ezzel a művével akart barátjára emlékezni Fábri Zoltán filmjének, a Hangvabolv-nak a plakátiát Flisak tervezte: az aoró hangyaként nvüzsgő. aoáca- főkötős figurák között fehér kereszt raizolód'k ki. amelv egvideiűleg út is rács is és meghatározza ezeknek a sze­rencsétlen nőknek a sorsát A kiállító* legiobb műve a Járvány című lengyel film plakátia: a narancssárga alaoon apró oöntokbói ki- C&jzólódó és apró pontokkal pettyezett arc a testet, lelket roncsoló betegség iszonyatát kelti. Grafikusának, Swierzy- nek a nevét érdemes megje­gyezni: néhány éve meg­nyerte a Sao-Paulói Bienná- lé nagydíját. Gábor Pál Horizont című filmjének a hőse az önmagá­ra, környezetére eszmélő ka­masz, akinek magányát, ta­nácstalanságát jói érzékel­teti a plakát narancsrózsa­színű, hajnali, meditativ hangulatot ébresztő háttere s az abból komoran, tűnődve, sziluettként kiemelkedő fej. De láthatunk vidámabb, harsányabb, humoros ötle­tekre épített plakátokat is, melyeken az alkotók bátran kiélhették színéhségüket. Az érdekes, színvonalas anyagot a Lengyel Moziüze­mi Vállalat bocsátotta a ki­állítást rendező magyar test­vérvállalat rendelkezésére. A kiállítás március 23-ig te­kinthető meg naponta 14- 20 óráig. Horváth Tamás Nevelés A közlekedési kultúra napi beszédtéma. Nemcsak a jár­művezetők magatartásának finomításáról van ilyenkor szó, hanem arról is, hogy a növekvő forgalomban a gya­logosnak is meg kell tanulni közlekedni. Addig viszont, míg a járművezető ezt könyvből és tanfolyamon te­szi, a gyalogos kénytelen vagy a saját kárán okulni, vagy egy-egy közlekedési műsor elkapott szavai alapján ismereteket szerezni. Miután megyénkben a közlekedésbiz­tonsági tanács sikereket sze­retne elérni, úgy vélem, hogy egy szerény, nem költ­séges javaslattal hozzájárul­hatunk a célhoz. Induljunk ki abból, hogy a városban az MHSZ és az Au­tóközlekedési Tanintézet ko­csijainak tucatjai közleked­nek, a volán mögött tanuló­val. a szomszédos ülésen ok­tatóval. Bejárják a főutakat éppúgy, mint a mellékutcá­kat. Ilyenkor — a műszaki tudnivalókon kívül — az ok­tató az egyes közlekedési helyzetek saiátosságait, a KRESZ rendelkezéseit, a le­hetséges veszélyhelvzeteket is ismerteti tanítványával. Vagy: egy-eav kereszteződés, csomópont, többsávos út ese­tén magyaráz. Bent az autó­ban. És ebből származik az ötlet. Egy-egv génkocsit a sok kö­zül — nem m;ndet. ez túlzás lenne — felszerelhetnének autóból mikrofonnal és hangszóróval. így az oktató szavát az ut­cán közlekedő is hallhatná. Mondjuk ilyen szöveget: „Látja ott azt a gyalogost, aki elindult a zebrán? Mi féktá­volságon kivül vagyunk. Az övé az elsőbbség!” Más. „Ott két kerékpáros közlekedik egymás mellett, szabálytala­nul. El nem üthetjük őket, nagyobb Ívben előzünk. Ha kérhetnénk a kerékpároso­kat, tartsák meg a szábályt!” Egy városi eset: „Itt a vil­lanyrendőrnél zöld esetén fordulhatunk kisívben jobb- felé. De ne feledjük: a gyalo­gosoké az elsőbbség.” És így tovább. Lehet, hogy furcsa ez, ám szakemberek dolga, hogy kidolgozzák a módszert. Bi­zonyára sokan figyelnének oda, tanulnának a kulturált, és főleg szakszerű magyará­zatból. Biztos lehet felhozni a terv ellen számos érvet, így azt, hogy csúcsforgalomban ez zavarna, az oktató figyelmét elvonja, nagy forgalom ese­tén a hangot elnyomja a zaj. De biztos, hogy mellette is szól egy és más. Az au- tásoropagandámak már van múltja. Minden valamireva­ló cirkusz, lunapark így hív­ja fel magára a figyelmet. Mi lenne, ha nem üzleti célokra, hanem tömegnevelésre hasz­nálnánk fel a technika adta lehetőséget? (borget) Színek — Laci! Láttad a Krisztá­mat? A megszólított kisfiú bólo­gat, és átfúrja magát az ün- neplős, piros -nyakkendős se­regen. Megáll a falnál egy kép előtt, majd hátraint: — Ez meg az én Aladárom Blökivel. Mit szólsz hozzá? A másik srác odapillant. — Nézd ezt az almát! Ami­kor vége volt a rajzórának, megettük... — és lelkesen ta­pogatja a színes papírkívá- gást. A Nyíregyházi Móricz Zsig- mond Színház társalgóiéban egymást bökdösve-lökdösve -vvzsög a gverekhad. A raiz- ki tintáson szinte mind önki felfedezi ha nem a saját, ak­kor a padszomszédia rajzát. Nyoma sincs a múzeumok á másító lónkörének a kiállí­tások áhttatos csönd lének. — Ez klassz Hím volt. Lát­tad. a. tévében? — Szaditő aazdansáml vízi vilán: hoió- roncsok és cápák, békaembe­rek, kötelek, szigonyok, ör­vénylik a zöld víz a sziklák és halacskák körül... — De kár, hogy vége lett a Mézgáéknak... — Kriszta ezer szeplője vigyorog, Ala­dár és kedvenc csodakutyája oson az áloműrhajó felé. — Ilyen üvegablaktervet csináltunk mi is órán. — Szikráznak az aoró színes négyszögek: Hal. KivUlan az uszonyos test a környező mélykék vízből. — Az enyém is ötös lett. csak azt nem. tet­te ki Emmi néni... —Gótikus ranyoqás snnárzik a képen. Komor kőfalak előtt áll magányosan a festő, arásznán a sze1(d íomhavdiai iái... — Né?d csak! T oonnrdó Jó kis repülőt csinált az öreg mi?! Torz vínuorú navnomaszk a falon. Alatta oa.pfrörd.ög öl- tögeti a nyelvét,. Csúfondáros nevetés h.viiámzik. — Ez rád hasonlítl Pont ilyen nagy szájad van-ú Az asztalon apró égetett szobrocskák. Gyermekét rin­gató anya, bohócfej; Dózsa György mögött vészt jóslóan meredezik a korona négy ága... Lompos kutya lapul a földhöz, anyóka táljában csö­rög a dió. Leheletfinom kék szirmok fölött dünnyög egy méhecske, rögtön leszáll a kitárulkozó virágra. Bohókás, hosszú orrú figura, körülötte színes forga­tag: „Miki egér voltam”. A jelmezbál emléke bukkan fel a másutt kavargó szerpenti­nekben: FARSANG-ot ad­nak ki- Huncut tekintetű Ma­zsola ráncolja tömpe orrát, mögötte hívogat a meleg bar­na tökházikó. A nyüzsgés egy percre sem csendesül. Egymás kezét fog­va sétálgat két aprócska lány: — Majd hetedikben mi is fogunk ilyet csinálni. Ezt meg a nyolcadikosok rajzol­ták. Nézd ezt a tigrist... juj, de nagy. Gyere, keressük meg az én rajzomat... (tarnavölgyi) □képernyő ELŐTT Színes, változatos volt az elmúlt hét tévéműsora, ki-ki kedvére válogathatott belőle. A március 15-i történelmi összeállítás, jellemző doku­mentum részletek gyorsan pergő kiváló színészi előadá­sával harminc percben is hí­ven tudta felidézni a nagy nap eseményeit. S ami ennél is több: megteremteni a tör­ténelmi idő atmoszféráját, bevilágítani az események társadalmi, hazai és nemzet­közi politikai hátterét, (A forgatókönyv a kor kiváló is­merője, Spira György mun­kája volt, s megvalósítását Szörény Rezső rendezői, va­lamint Szilágyi Virgil opera­tőri munkája maradéktalanul segítette elő.) A „Nyitott könyv” sorozat ezúttal a már klasszikusnak számító realista író, Nagy Lajos válogatott műveire kí­vánta felhívni a figyelmet, három kisebb írásának tévére adaptálásával. Bár minden­ben egyetérthettünk Gordon Etellel, a kötet egyik szer­kesztőjével és a vele beszél­gető Bodnár György kritikus­sal a nagy író értékelését il­letően, a képernyőn azonban most jóval kevesebbet érzé­kelhettünk a nagylajosi eré­nyekből. Leginkább a „Ko­libri” idézte az író sajátos stílusát, hangvételét. Szacs- vay László tolmácsolásában. Az „Öregek”-ben kitűnő ka­rakteralakítást mutatott be Dayka Margit, Kiss Ferenc és a sajnos régen látott Bihari József. Ám láttunk már az író művészetére jobban jel­lemző televíziós feldolgozá­sokat is Nagy Lajos művei­ből. Nagyobb csalódásra adott okot a pénteken bemu­tatott „Ozorai példa” c. tévé­film, melyet Illyés Gyula azonos című színdarabjából készítettek. (Forgatókönyv: Siklós Olga, dramaturgi Lendvai György, rendező: Kardos Ferenc.) A komor történelmi helyzetekben is szülhet derűs perceket a népi furíang, a lelemény, szövőd­hetnek az emberi kapcsola­tok, a szerelem, szóval az élet minden körülmények között megy a maga természetes út­ján tovább. Ám ezekből az epizódokból a súlyos helyzet nem válhat kedélyes idillé. Márpedig ebben a tévéfilm­ben ez történt. Sematizált jellemű, patlyolatingés műpa­rasztok, a népszínművek fi­guráira emlékeztető ropogós ruhájú menyecskék sürögtek- forogtak az idilli környezet­ben, a kosztümös történelmi filmek nem éppen legjobb hagyományai (és nlanirjai) szerint. Az eredeti darabnál jóval könnyedebb hangvétel­hez természetesen a színészek is kénytelenek voltak alkal­mazkodni. A mai időkhöz közeledve, úgy látszik lassan feljavul a „Szép Maszkok” tévékomé­dia sorozat. A most látott IV. rész, a „Mia Mayo téve­dése’’ szerintünk a sorozat eddigi legjobb darabja. A történet szórakoztatóan csat­tanóé is, a korra szatirizálóan jellemző is, igazi komédia. A színészek is láthatóan jobban érezték magukat az életsze­rűbb szerepekben. Biztatóan indult a „Televarieté” új so­rozata. Az I. részben néhány világszámot is láthattunk. (Pl. A Tokaji ikária-csoport es mások produkcióit.) ősz Fe­renc szellemes konferanszal jól fűzték össze az egyes számokat Merkovszky Pál MELLETT Az üzemi könyvterjesztés­ről. A Gondolatban, a Rádió irodalmi lapjában legutóbb főhelyre került a SZOT és a Kiadói Főigazgatóság állás- foglalása az üzemi könyvter­jesztésről. Ez a nagy jelentő­ségű elhatározás „az olvasó népért” mozgalom szellemé­ben született, célja tehát nem csupán az, hogy a ke­reskedelem, a könyvterjesz­tők minél több könyvet ad­janak el, hanem az igazi, a teljesebb cél a rendszeresen olvasó emberek számának gyarapítása. Az utóbbi években igen szépen föllendült az ország­ban a könyvkereskedelem, s ezen belül az üzemi könyv- terjesztők forgalma. A szá­mok önmagukban nem sokat mondanak, még akkor sem, ha sokszámjegyű országos adatokat emlegetünk. Ezért inkább azt érdemes megje­gyeznünk, hogy az ország­ban eladott összes könyv 30 %-a az üzemi könyvterjiesz- tők útján jutott el a vásár­lókhoz. A könyvtárosok és a könyv­terjesztők mégsem konkur- rensei egymásnak, nem is lehetnek, mert ugyanazt az ügyet szolgálják. Ha valaki könyvtári tag, akkor előbb- utóbb rendszeres könyvvá­sárlóvá is válik. de mivel nem tud minden olyan köny­vet megvenni, amit szívesen elolvasna, megmarad könyv­tári tagnak is. A könyvtáros — jó munkájával — önkén­telenül könyvvásárlásra is biztatja az olvasót, az ügyes üzemi könyvterjesztő pe­dig a könyvtárnak is toborozza az olvasókat, anél­kül. hogy ez külön célja len­ne. Ezért döntött úgy a SZOT, hogy ezután a szak- szervezetek felelős részt vál­lalnak az üzemi könyvter­jesztés munkájából, mert alapvető politikai tevékeny­ségnek. a kulturális nevelés egyik igen fontos részének tartja, nem pedig egyszerű kereskedelmi ügyletnek. Állampolgársága magyar. Az olajmunkás, a turista, a tengerész, a sportoló, egy külföldi útról „késve haza­térő”, a színész, az autógyári szakember, a táncdalénekes- nő beszélt ebben a műsor­ban arról, mit jelent neki, és mit jelent mindannyiunk­nak a haza. Igen: hogy mit jelent nekünk, mert szavai ló­ban a saját gondolatainkra, érzéseinkre ismerhettünk. Az olajmunkásnak az esett jól, hogy Irakba érkezve ta­pasztalta: a magyar olajfu- rósnak jó híre van odakint, jó munkájukat nagyra érté­kelik. bar /v''<ukat sokra tartják; a tengerésztiszt arra büszke, hogy a magyar hajó­zásnak a Földközi-tengeren becsülete és komoly hagyo­mányai vannak, s hogy mun­kájukkal jelentős mennyisé­gű devizát hoznak az ország­nak; az egyszerű turistának az volt szive szerint való, ha azt hallotta kintjártában a külföldiektől: tudnak rólunk, magyarokról valamit; az Ikarus szakembere a gvár sikerét az egész ország sike­rének érezte külhonban; ugyanígy érzett az olimpiai bajnoknő is Mexikóban a do-: bogó legfelső fokán állva: a színész és az énekesnő a magyar szó. a magyar dal világában érzi otthon magát) és így tovább. Mindegyikük szavaiban ot$ volt a haza fogalmából. a ha­záról alkotott képből egy vagy több jegy, részlet: a la-i kóhely. a ház. a munkatárs sak és a munkahely, a be-> csületet növelő munka, a magyar táj és még sok min-: den. így állt ősszé ezekből a kis beszélgetésekből a haza és a hazaszeretet szinte teM jes képe a tüntetőén hangoaJ kodó hazafiöskodás. az olcsó magyarkodás helyett az iga-i zi. a szocialista hazafiság nyilatkozott meg ebben a hatvan percben. Szép és igaa műsor volt. illett március IV emlékéhez. Seregi Igvfc*

Next

/
Oldalképek
Tartalom