Kelet-Magyarország, 1974. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-17 / 64. szám

Í974. március 17.

fcELET-MAGYARORSZÄO

S. oSM

Tovább szükséges fejleszteni a megye gépiparát

Interjú Gácsi Miklós KGM- államtitkárral

JÓSAVÁROSI PANORÁMA. (Hammel József felvétele)

Energiagazdálkodás (1.)

Nem vagyunk önellátók

Szerdán Nyíregyházán járt Gácsi Miklós, Kohó- és Gépipari minisztériumi államtitkár, aki munkatársaival együtt a megye vezetőivel tárgyalt a különböző fejlesztési elképze'rsekről, az ágazat és a megye kapcsolatairól. A Kelet-Magyar- ország olvasóinak rövid tájékoztatást kértünk útjáról, tapasztalatairól, egyes, a megyében lévő gyáregységek helyzetéről.

— Gácsi elvtárs ellátogatott a Hajtóművek és Festőberendezések gyáregységébe. Milyen közvetlen tapasztalatokat szerzett?

A HAFE gyáregysége dinamikusan, jó irányba fejlődik. Az elmúlt két évben ez a fejlődés és a fejlesztés háromszorosa volt a nagy- vállalati fejlődésnek. A HAFE tevékenységének negyven százaléka Nyíregyházán lesz, ami a gyáregység vállalaton belüli meghatározó szerepét jelenti. Termékeinek zöme exportra megy, ami szintén fontos. Meglepett, hogy a gyár átlagos életkora mindössze 26 év, s közel 300 szakmunkás tanulót nevelnek a tanács, a szakmunkásképző intézetek segítségével. Az ipari tevékenység mellett a jövőt ebben látom, a fiatalok nevelése hosszú távra'is megteremti az iparhoz a képzett munkaerőt.

— A HAFE egyike a népgazdaság azon vállalatainak, amelynek a problémáival, termelési profiljának meghatározásával a kormány kiemelten foglalkozik. Mire lehet számítani a nyíregyházi gyáregység esetén?

— Alapprofilja a festőberendezések gyártása és a konvejor gyártás marad. A gyáregység fejlesztése szerepel a tárca elképzeléseiben is. Az ötödik ötéves terv végére. 1980-ig az évi egy- milliárd forint értékű termelés megvalósítható. A Szovjetunióval tárgyalások folynak a festőberendezések gyártásának szakosítására. Ennek befejezésével hosz- szú távra korszerű profilt kap a vállalat. A jövőt illetően pedig az intenzív fejlesztést tartjuk szükségesnek, igv látják ezt a vállalat vezetői is. Néhány kiegéM

ándokon járva hallottunk egy idős tanítónőről, akiről azt mondták, hogy a falu egész ma élő lakosságát ő tanította írni, olvasni. Hol lakik? Valahol a posta és a gyógyszertár körül.

Megyünk a Petőfi utcán. A posta mellett szembejön egy íérfi. Nyilas Mihálynak hívják.

— Magát is ő tanította írni, olvasni?

— Nem, mert én Tiszakó- ródról jöttem ide. Benősültem Mándokra, de az anyósomat, meg annak az édes- anylát. meg az egész mán- doki tanácsot a kisasszony tanította.

Es már kopog is az ablakon:

— Kisasszony! Itthon van? Fazekas Zsuzsa, vasdiplo. tnás tanítónő otthon van. Az ablak mellett ül és levelet ír. Bemegyünk és egy tengerkék szemű „fiatalasszony- myal” találkozunk, aki úgy örül a vendégnek, mintha Bob a nem látogatná senki. Pedig a volt tanítványai gyakran eljönnék hozzá.

Fürgén háziasszonykodik. A szép tágas ház, a Petőfi Mea 53 alatt az övé. A saszítő korszerűsítő berendezés kell, s a cél a két műszakos termelés, az átlagosan 1,2—1,3 műszakszám helyett elérhető az 1,8—1,9. ami a gazdaságosságot is javítja.

— Sokszor hangzik el az a vélemény, hogy a nagyvállalatok az ipartelepítéssel az elavult termékeiket, gépeiket telepítik ki vidékre. Mi a helyzet a gépiparban?

— Lehet, hogy korábban

volt erre tendencia, de ma már nem jellemző. Elég megemlíteni, hogy az öntödei Vállalat kisvárdai gvára az egyik legkorszerűbb öntöde lesz a fejlesztések befejezése után. A Magyar Optikai Művek a műanyag szemüveglencse gyártásával

olyan profilt teremtett meg Mátészalkán, ami világszínvonalon áll, s ha realizálódnak a tervek, akkor 1980-Ta már évente 6 millió lencsét gyártanak itt. Egyébként a gépiparban 1980-ig éppen a technológiai rekonstrukciót helyezzük előtérbe.

— A Csepel Motorkerékpárgyár nyírbátori gyárának sorsáról sok szóbeszéd van. Milyen távlatai vannak ennek a gyáregységnek?

— A motorkerékpárgyár helyzete különleges. A termelés gazdaságtalan, az ötödik ötéves terv első éveiben a motorkerékpár gyártását meg kell szüntetni. Ugyanakkor viszont még évekig szükség van az alkatrész gyártására, miközben a kerékpáralkatrész gyártását a többszörösére kell emelni. Ezért a nyírbátori gyárnak hosszú távra is meglesz a helye a kooperációs alkatrész-gyártásban.

— Egyes gyáregységeknél jóval alacsonyabb a dolgozók átlagbére, mint a törzsgyárban. Hogyan lehet ezen az aránytalanságon változtatni?

— Az ipartelepítés kezdetén talán volt olyan felfogás, hogy az újonnan létesített gyáregységekben alacsonyabb bért lehet fizetni. Mi a felszínen tartjuk ezt a kérdést, s olyan tapasztalataink vannak, hogy a mostani bér- fejlesztéseknél a vidéki gyáregységek nagyobb arányban részesülnek. Ismét a HAFÉ-t említem, ahol a múlt évben 12 százalékos volt a bérfejlesztés, s az idén a vállalati 4,1 százalékkal szemben Nyíregyházán 4,7 százalékos bérfejlesztést terveznek.

— A kohó- és gépipari ágazatnál a megyére jellemző, hogy nincsenek önálló vállalatok, csak gyáregységek. Ezeknek a fejlődése, a szellemi kapacitás bővülése nem marad-e le a vállalati fejlődéstől?

— Az olyan nagyságrendű gyáregységeknél, mint a HAFE, a kisvárdai öntöde már van elmozdulás az önállóbb gyáregységek felé. A szellemi, helyi bázis megteremtése a nagyobb önállósághoz nem csak döntés, hanem idő kérdése is. A jól dolgozó munkások gyerekeit kell elküldeni ösztöndíjjal az egyetemekre, akik aztán visszatérnek a megyébe.

— A gyáregységek informáltsága —mint ahogy az a megyei tárgyalásokon is szóba került — kívánnivalót hagy maga után.

— Igaz a megye vezetőinek a felvetése, intézkedni fogunk a változtatásra. Az V. ötéves terv vállalati elképzeléseit a központi gyáraknak az itteni gyáregységekre külön le kell bontani, hogy a megye is tiszta képet kapjon a fejlődési lehetőségekről.

— Hogyan értékeli Sza- boles-Szatmár megye ipar- fejlesztési törekvéseit?

— A fejlesztésnél jó lépések történtek, igazolták az elképzelések helyességét. Tovább szükséges fejleszteni a megye gépiparát, s Szabolcs- Szatmár helyzetét úgy is kell nézni, hogy ténylegesen van munkaerőtartalék,

amit be kell vonni a termelésbe. A fejlesztéssel jól foglalkoznak a megye vezetői is. Megállapodásunk alapján az év harmadik negyedében konkrétan visszatérünk az elképzelésekre, hogy 1980-ig jobban tudjunk koncentrálni a várható feladatokra. A meglévő gyáregységek jó bázisok a további fejlődéshez — fejezte be nyilatkozatát Gácsi Miklós.

Lányi Botond

Egy ország fejlődésének mértékét és irányát, gazdálkodásának egyensúlyát a termelés hatékonyságát egyre inkább a területén feltárt és hasznosított- vagy a külföldről elfogadható áron beszerzett nyersanyag meny- nyisége határozza meg. Meghatározó szerepe van ezen belül is az energiahordozóknak. amelyből hazánk jelentős mennyiségű importra szorul. Az elmúlt évben az ország mintegy 244 tonna kilokalória energiát használt fel, hét százalékkal többet, mint 1972-ben. Sza- bolcs-Szatmár megye ebből 4,4 tonna kilokalóriát hasznosított 3-5 százalékkal növelve az előző évi mennyiséget.

Import útján

Ebből, a hőmennyiségben kifejezett értékből, az elmúlt évben a villamos energia országosan 22,3 milliárd kilowattóra fogyasztással jelentkezett. Szabolcs-Szatmár 376106 kilowattóra villamos energiát használt fel. Az elhasznált villamosenergiamennyiségnek csak ?9 százalékát állították elő hazai erőművekben. A többit import útján szereztük be. Konkrétabban; vételeztük abból a kooperációs, nagyrecz Erzsébet, (most Majorosnál — és a másik Berecz lány, Mariska, — most B. Oláh Márton felesége — a termelőszövetkezetben. Ez a Mariska! Hogy tudott az felvigyázni, ha a tanító néninek valami miatt el kellett mennie az iskolából! Mint egy kis segédtanítónő.

Persze, nemcsak őket szerette. Valamennyit. így vált az élete olyan egyszerűvé és tisztává, mint egy dal.

Amikor látja, hogy a kisasszony megszólítás nehezünkre esik, barátságosan közbeszól, hogy nevezzük egyszerűen Zsu mamának, az egész falu így hívja, hiszen együtt nőttek fel a kistestvéreivel, és az egyik gyerekről (átragadt a másikra a megszólítás.

Panasza van-e Zeu mamának?

Kevés. A rádió serceg. de csak azért, mert a közelben neongázzal hegesztenek. Kellene egy iobb szemüveg, de nem ér rá szemorvoshoz menni Ezt a mostanit is ajándékba kapta. Ugvanls még orvosnál nem volt soha.

Mindez történt a 90. születése napján.

Gesztelyi Nagy Zoltán

feszültségű hálózatból- amelyet tudvalévőén a megyénket is érintő. Szovjetunióból érkező távvezeték képvisel.

Jelentős szerepet játszik az összenergia-felhasználás- ban a szénhidrogének részaránya. amely az országos, hőmennyiségben kifejezett értéknek majdnem a felét jelenti. A folyékony energiahordozókból például tavaly 7,96 . millió tonnát- míg földgázból 4,8 milliárd köbmétert használt fel az ország lakossága és az üzemek. A folyékony energia- hordozóknak azonban csak egynegyedét fedeztük hazai forrásokból. A Szovjetunió 71 százalékát biztosította, míg 260 ezer tonnányit közel-keleti beszerzésből fedeztünk. A földgázból 96 százalék a belföldi termelés, míg a többit — a megyénket is átszelő vezetéken — Románia szállította.

Korszerűbb tüzelés, több gép

Az országosan felhasznált folyékony energiahordozókból Szabolcs-Szatmár megye 1973-ban 240 ezer tonna mennyiségben részesült- amely a teljes értéknek alig több. mint 2,5 százaléka. Bár az arány nem nagy. a felfutás mértéke — a korszerűbb fűtési módszerekre való gyors áttérés következtében. érthetően — lényegesen nagyobb, mint másutt: már 1970-ben megközelítette az 1975-re tervezett mennyiséget. A tüzelőolaj-fogyasztás például egy év alatt majdnem megkétszereződött! Magyarázható továbbá ez az ipar és a mezőgazdaság korszerűsítését elősegítő gépesítés fokozásával is.

A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter rendelettel szabályozta az ágazat területén dolgozó középfokú szakemberek továbbképzését. A rendelet szerint a mezőgazdasági. az élelmiszer- ipari, az erdőgazdaság- és faipari. a mezőgazdasági gépipari és a földügyi továbbképzést szakosítják s mintegy 50 ezer középfokú szakember továbbtanulását, oktatását teszik lehetővé. Az oktatási programot a MÉM Mérnök- és Vezetőképző Intézete fogja össze; az oktatás színhelyéül az élelmiszer-gazdasági középiskoláFöldgázból Nyíregyháza — mint a megye jelenleg egyedüli. vezetékes gázzal ellátott települése — mindössze 17,67 millió köbmétert használt fel. Bár ez mennyiségben nem sok — még a fél százalékát sem teszi ki az országos felhasználásnak — de a növekedés mértéke esy év alatt is meghaladta a 44 százalékot.

A Szilárd energiahordozók tekintetében az elmúlt évben — éppen a korszerűbb fűtési módszerekre való átállás következtében, továbbá az enyhe tél miatt — nem jelentkezett lényegesen nagyobb igény. Az alig több* mint egyszázalékos felfutással érte el a 28,7 millió tonnát. A teljes igénynek 95 százalékát biztosította a hazai szénbányászat, míg a többi importból — főleg Lengyelországból — származik. Szabolcs-Szatmár megyében a tavalv felhasznált mennyiség mintegy ötszázezer tonna volt.

A szocialista országokból

A tények ismeretében látható. hogy energiahordozók tekintetében nem vagyunk önellátók és jelentős importra szorulunk. Szerencsére elsősorban a szocialista országokból. főleg a Szovjetunióból kapjuk ezt a felmét- hetetlen értékű segítséget. S ami országosan erényes, az Szabolcs-Szatmárban döntően jelentős, hiszen energiahordozókból a megye szinte százszázalékosan behozatalra szorul.

Következik: Korlátozás helyett — fejlesztés.

Tóth Árpád

kát, oiktatási intézményeket, illetve több vállalati központot jelöltek ki. A rendelet előírta, hogy az üzemek és a vállalatok évente továbbképzési tervet kötelesek készíteni.

A megyei tanácsok illetékes szakigazgatási szervei a mezőgazdasági termelőszövetkezetek szakembereinek továbbképzését az oktatás koordinálásával segítik. A legtöbb megyében továbbképzési tanácsot hoznak létre az előírt feladatok megvalósítására.

Vasdiploma

rokban rádió. Mellette egy cimbalom. Egyetlen szórako. zása.

Eperjesen végezte a tanítóképzőt. Tizenkilenc éves volt, amikor végzett. Mándok volt az első munkahelye. És az utolsó is. Hetven esztendeje már ennek a munkakezdetnek. Az első évek voL tak a legnehezebbek. Nem. csak Mándokon, hanem messze környéken ő volt az első nőpedagógus. Még az iskolalátogatók is kérdezték, hogy bírja-e, nem fárasztja-e és hogy egyáltalán, ió-e neki nő létére tanítani? Akkor még ilyen világ volt.

Ehhez képest negyven évig bírta: a kitűnő munkájával válaszolt.

Fazekas Zsuzsa kereken negyven esztendeig tanított Mándokon: 1903-tól 1943-ig.

Harminc esztendeje volt tanítványai körében él. A nyugdíj -“m sok. nem is ke. vés, megvan belőle. Jó humora. közvetlen modora kikényszeríti a kényes kérdést a krónikásból:

— Hát nem volt szeme a

mán doki fiatalembereknek

és férfiaknak. 6oha?

A mélykék „zem egy pillanatra a távolba néz.

— Volt. Nem is kevés. Csakhogy az volt a baj, hogy mi kilencen voltunk testvérek. Az utolsók akkor születtek, amikor én már tanítónő voltam, és mind rám maradt. Itt neveltem fel őket ebbe.i a házban. És én, mint legidősebb nővér, egy kicsit az édesanyjuk lettem, egy ilyen sokgyerekes lányt pedig... Hát szóval... Gondolkoztak. Az egyik olyan sokáig gondolkozott. hogy_ én mondtam ki neki a búcsúszót. Ha ennyit gondolkozik.

A kistestvérek szétszéledtek a világba. Már azok sem fiatalok. Nekik ír Kisvárdá- ra, Budapestre. Ö meg itt maradt. Hova is mehetett volna innen, ahol még a fák is visszaintegetnek neki?

A tanítványok? Gyorsan gondolkozik. Feláll, körbesétálja az asztalt:

— A mindig szorgalmas kis Agárdi Zsófi "— most K. Oláh Lajosné —, aztán Be,

Továbbképzés az élelmiszergazdaságban