Kelet-Magyarország, 1974. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-16 / 63. szám

fan. márrtw M. ctlct-íiáotaiörszas Héí végén I Ártalmak Mindig visaolyogva olvasom a környezeti ártal­makról megjelenő publikációkat. Legutóbb például ezt látom: „A levegő legfőbb szennyezői o gyárkémé­nyek.’’ No lám, mondom is rögvest, ez az, amiből ne­künk, szabolcsiaknak még kevés jut. Ha szippantani akarunk egy kis gyárkémény által szennyezett leve­gőt, el kell utaznunk az ország más tájaira. Mo6t is odavamnak vagy harmincezren, írták, hogy csak hét végén jönnek haza, ló lenne ha az asszony pörköltet készítene vacsorára. Igaz, újabban már nálunk is épülnek ilyen kémények, de azoknak a füstje még aem borul rá a városokra, elvész a kukoricásban, mert köztudott, hogy nálunk a legtöbb gyár a telepü- ésszéli kukoricásban épül. Van azért kivétel, mim Például a konzervgyár, amely a város szívében talál­tató. Dehát a konzervgyárnak nincs füstje, az leg­feljebb hagymaillatot lehelt ki magából, tudatván a földi halandókkal, hogy éppen teljesítette a tervét. Igaz, jobb lett volna mondjuk az ibolya- vagy a ró- zsaillat. de ki hallott már olyat, hogy a savanyúság­hoz hagyma helyett nárciszt rakjanak. Különben is, szezonális üzemről lévén 6ZÓ, ez az illat nem tartósí­tott. Ezekért fogadom én fanyalogva a környezeti ár­talmakról vészharangot kongató okfejtéseket s adok igazat annak a városi tanácselnöknek, aki azt mondta a minap: „Bánná a nyavalya a smogot, csak lenne elég lakásunk.” Hanem az ördög nem alszik, ha falra festik, megjelenik. Mert mit is mond a már idézett publikációban a neves professzor? „Amivel legkevés­bé törődünk, az a zajártalom... Harminc év alatt az emberiség hallása 4 decibellel csökkent, de ez a fo­lyamat meggyorsulhat a jelenlegi zajos életkörülmé­nyek miatt.” Ennek már fele sem tréfa, ennyi decibellel már nem lehet csak úgy dobálózni! Lám, mit tesz a módi! Egyre több a motorkerékpár, a kocsi, a zajos háztar­tási gép, dübörögnek a munkagépek, melyek miköz­ben leveszik a teher jórészét az ember válláról, ki­kezdik a fülét Mert ehhez az utóbbj megállapítás­hoz aligha férhet kétség, magunk is tapasztalhatjuk lépten-nyomon, hogy egyeseknek romlik a hallásuk. Legfulbetűnőbb ez például nagy horderejű, or­szágos értekezleteken, ahol kitűnő határozatok szü­letnek, de mire azok lejutnak a karbantartó műhely, be vagy a téeszmajorba, már alig lehet rájuk ismer­ni. Nyilván ez a decibellre vezethető vissza, amiből ha kevés van, az ember a legjobb szándéka ellenére is elihallja a dolgokat. Rendkívül kártékony tud lenni ez a jelenség más esetekben is. Itt vannak például a sikkasztók. Az ilyen jóravaló embereknek annak idején elmondták: „Úgy vigyázz a közös tulajdonra, mintha a tied len­ne.” Decibelhiány miatt ők a mondatnak csak a má­sodik részét értették meg... Vagy: a központból dörögtek, javítani kell __ a munkahelyi feltételeket, a takarékosság szem előtt tartásával. Itt csak a mondat első felére volt elég a decibel, amiből aztán egyenesen következett, hogy kacsalábon forgó várat csináltak — az irodákból. Ugyanez történhetett a reprezentációs költségek csök­kentésével kapcsolatban is: a repi számla valóban kevesebbet mutat, más rovatokon meg kinek van ideje keresgetni, hogy vajon hova dugtak el néhány üveg Szürkebarátot? Érdekes viszont, hogy a zajártalom már gyer­mekkorban is kimutatható. Ezt mindenkor észre- veszem. amikor a feleségem mondja a kamasz korba lépő fiamnak, hogy vigye le a szemetet, — ő vagy a televízió elé ül, vagy hosszan tanulmányozni kezdi az 'rányítható kisautó működési elvét. Mostmár tudom, hogy nem a nevelés teljes csődjével állunk szemben, hanem e mind gyakoribb jelenség oka az ablakunk alatt hajnaltól késő éjszakáig közlekedő autóbusz, amely épp a mi házunk előtt kapcsol rá a reszelés hármas sebességre. Amiből nyomban következik, hogy gyűjthetem a pénzt egy újabb lakáscserére, mielőtt még teljesen kifogynánk a decibelünkből. Azért ne legyünk igazságtalanok a gépekkel szem­ben, ne kenjünk mindent azokra, mert veszélyforrás akad még bőven. Nem tudom, megfigyelték-e mar, hogy egyes emberek milyen zajosan élnek. Van &ki ezt este tíz után teszi, amikor élete párja éppen kér- iőre vonja, hogy hol itta el a nyereségrészesedés harmadát. Akad, aki véletlenül mindig akkor emeli tel a hangját, amikor pedig legjobban tenné, ha hallgatna. Egyeseknek viszont még rendben lehet a lecibelellátásuk, mert tanácskozások alkalmával órákon át szeretik hallani — a saját hangjukat. Vannak aztán tudat alatti veszélyforrások is. Például X. minden félórában benyit a szomszéd szobába hogy valami fontosat mondjon, vagy meg­kérdezzen, de a végén rendszerint nem jut az eszébe. mit is akart mondani. Ismerősünk Y. is, aki sohasem akar zavarni bennünket, legfeljebb, ha volna néhány percünk, — s ha van, ha nincs, félóráig mondja a magáét. . .. .. . Ezek persze ártalmatlan ártalmak, ne is ejtsünk több szót róluk. Jó ég: most veszem csak észre, ma­gam is mennyit összefecsegtem itt. Lehetséges, hogy ez így egy újabb ártalom?! Angyal Sándor Garázs OTP-hitelre Nyíregyházán, Jósavárosban az OTP a 12, 19 és 20-as jelű házgyári lakásai alatt — korlátozott számban — még # VASAROLHATO vagy M BERBEVEHETO gépkocsitároló (garázs) VÁSÁRLÁSHOZ hitel is igénybe vehető. Felvilágosítás: az OTP megyei Igazgatóság ingatlan­értékesítési csoportjánál. (388) A fíatalok — Nyíregyházáért A városi művelődési központ ifjúsági programjaiból Kubikolás helyett: elevátor A fehérgyarmati téglagyár agyagbányájában naponta több tonna tégla alapanyagot bányásznak ki nagy teljesítményt kanalas elevátorral. (Elek Emil felvétele) A nyíregyházi városi mű­velődési központ 1974-re több olyan ifjúsági programot ké­szített, amelyek Nyíregyháza jubileumi évfordulóihoz kap­csolódnak. Ezeknek a rendez­vényeknek az a célja, hogy a fiatalok a különböző vetélke­dőkre, fórumokra készülődve megismerkedjenek a város múltjával, történelmével, hí­res személyiségeivel, jelené­vel, a mindennapok változá­saival. Én szőke városom címmel ifjúsági klubok között hirdet­tek vetélkedőt a városi tanács művelődési osztályával közö­sen, amelyen a klubok kép­viseletében kisebb csoportok versenyeznek; ki tud többet Nyíregyházáról? Erre a má­jus közepétől szeptemberig tartó sorozatra 19 ifjúsági klub küldte be jelentkezését. Színjátszó csoportok és iro­dalmi színpadok vesznek részt azon a bemutatón, ame­lyet a művelődési központ a megyei és a városi tanács művelődésügyi osztályaival közösen hirdetett meg. A nevezések erre a programra is befejeződtek, a csoportok már készülnek az októberben sorra kerülő bemutatkozásra a nyíregyházi színházban, a város történetéről szóló iro­dalmi összeállításokkal, va­lamint a megyeszékhely és a megye felszabadulásának 30. évfordulóját ünneplő műso­rokkal. Váci Mihály tiszteletére a költő születésének ötvenedik évfordulója alkalmából sza­SZÍNHÁZ A budapesti Bartók Szín­ház együttese a nyíregyházi művészeti hetek keretében két estén játszotta a Móricz Zsigmond Színházban a fér­fikor című pol-beat színmű­vet, melyet Mesterházi Lajos darabjának és regényének alapján Kazán István írt színpadra és rendezett. A té­mának tehát nem ez az első színpadi megjelenítése, mert regényéből maga Mesterházi írt drámát. Azt is Kazán Ist­ván rendezte, az 1967/68-as színi évadban, akkor még a József Attila Színházban. Ezt a most Nyíregyházán játszott pol-beatesített szín­művet, amely — ha végki­csengésében nem is, de mé­gis több ponton lényegesen eltér az eredeti Mesterházi­drámától, a Bartók Színház­ban a múlt év októberében mutatták be. Vagyis öt hó­napijai a pesti bemutató után a nyíregyházi színhá­zi közönség is lát­hatott egy figyelemreméltó új alkotást. Ezt pedig a Bartók Színház vezetőinek és színé­szeinek áldozatkészségén kí­vül a nyíregyházi színházi szakemberek hivatástudattal végzett kultúraszervező tevé­kenységének köszönhető most is. mint eddig már nem egy alkalommal. Ez a pol-beat színmű a mai fiatalokhoz szól elsősorban, az egykori fiatalságról, az élet, „ .. a férfiélet értelmé­ről, a felelősségről, a tehet­ségről, a választás szabadsá­gáról, és azokról a szükség- szerűségekről, amelyek meg­határozzák, hogy egyetlen életünket hogyan éljük” — mondja Mesterházi. „Nem tudtam elviselni, hogy vonszoljon a sorsom. Mentem vele” — mondja Sándor. Ez azt jelentette, hogy arra ment, amerre osz­tályának, a munkásosztály­nak a sorsa tartott, a szabad­ság felé, és azt is jelentette, hogy valójában nem egysze­rűen „csak ment”, hanem élen is járt, gondolkodásban valóvensenyt hirdettek, nyír­egyházi általános és középis­kolásoknak, ifjúsági klubok tagjainak és üzemi munkás- fiataloknak. Az év végén rendezendő szavalóverse­nyen a veremondók egy Vá­ci és egy szabadon választha­tó költeménnyel indulnak. Ugyancsak az ifjúsági klubok számára tartanak fórumot májusban a városi tanács épületében, amelyen az in­tézmények, üzemek, művelő­dési házak és iskolák klub­jainak tagjai az ifjúsági tör­vény végrehajtásának helyi tapasztalatait vitatják meg. Már most nagy érdeklődés kíséri a színházban április­ban rendezendő versenyt, amelyen amatőr zenekarok és együttesek mérik össze „hangerejüket”, hogy az első helyezett részt vehessen a salgótarjáni országos feszti­válon. Látszólag igen gazdag, sőt talán egy kicsit megerőltető is így együtt ennyi verseny, ezért fontos, hogy a művelő­dési központ a programok meghirdetésén és lebonyolí­tásán kívül arra is ügyeljen; ne fárasztó és kötelező legyen ezeken a vetélkedőkön a résztvétel, inkább csak egy olyan kínálat, amelyből a fi­atalok érdeklődésüknek, a klubok jellegének megfelelő­en válogathatnak. Akkor lesz­nek valóban sikeresek. ha öt­leteket adnak a szabad idő közös, hasznos eltöltéséhez. (be) és tettekben. Kazán István pol-beat színművének egyik gyengéje, hogy ezt a gondol­kodásban, az eszmei gazda­godásban végbemenő folya­matot, de magát a tényt sem mutatja meg eléggé. Ez egy­részt azért van így, mert a Sándornak belső vívódást okozó neuralgikus pontok kö­zül ki is hagyott, meg csök­kentette is élét azoknak, amelyeket meghagyott. Mind­ezt a koncepció szellemében és a színpadra vitel formájá­nak. műfajának figyelembe­vételével tette. Ez a műfaj inkább a darabbeli dalokban — általánosított megfogalma­zásban — hordozza a gondo­latok, a mondanivaló egy ré­szét, s ez önkéntelenül is ar­ra vezet, hogy kevésbé mé­lyek a prózai szövegbeli gon­dolatok. Viszont tény, hogy nem mond le a jéllemfejlődés megrajzolásáról teljesen. Sándorból végül is azért nem lesz alkotó művész, szobrász, mert az életben olyan hely­zetek, olyan választások elé kerül, amelyekből úgy kerül ki, úgy lép tovább, hogy fél­re teszi önnön érdekeit, sa­ját életcélját. Először ösztö­nösen, majd később tudato­san, vívódva, ágálva a rá- kényszerített élethelyzet el­len, de végül is vállalva a közösségért való életet. Egy­szerűen nem tud másként cselekedni. Vállalja az ille­gális pártmunkát, a kommu­nisták felelősségét, a hányat­tatást, a fegyveres harcot a spanyol polgárháborúban, a politikai vezető szerepet a felszabadulás után, elviseli később az igazságtalan mel­lőzést, majd újra vállalja a roppant felelősségű politikai pozíciót. Teszi, amit kommu­nista meggyőződése tennie diktál, teszi, amit a történe­lem kiszabott rá, amit lehető­vé tett neki. Mi az, ami leginkább meg­ragad ebben az előadásban? A dinamikája, a mozgalmas­sága, a játék és a színpadi eszközök sok jó ötlete, nem utolsó sorban pedig a zene. (Csuha Lajos, Dancsák Gyu­la, Mildóska Lajos.) Nem egynemű muzsika, az kétség­telen, mert mozgalmi dalok, a népzene, a dzsessz motí­vumai, dallamtöredékei vál­takoznak, keverednek benne. De az sem vonható kétségbe, hogy lendületes, mérsékelten melodikus és a legtöbb he- ,yen a cselekmény és a szitu­áció érzelmi töltését erősíti, tehát betölti funkcióját: se­gíti a mű befogadását. S ez­zel a darab közelebb jut a célhoz: a forradalmi helytál­lást, a közösségi töltésű élet­vitelt példaként, életesz­ményként állítani a fiatalok elé. Ez szerintem sikerült Ka­zán Istvánnak és a Bartók Színház színészeinek. Erről a fiatal közönség hosszú-hosz- szú tapsa is meggyőzhette a kételkedőt. Sikerült annak ellenére, hogy egyáltalán nem hibátlan az előadás, il­letve maga a darab sem. A legfőbb hibája e színműnek, hogy a második felvonás eseményben, cselekményben, mozgalmasságban szegényes, gondolatilag is kevesebbnek látszik, ez azonban csak lát­szat, mert hiányoznak a gon­dolatokat kivetítő, felerősítő dalok — még ha van is, ke­vés — és a koreográfikus mozgás, a játéktér nincs ki­töltve oly mértékben, mint az első felvonásban. A színészi játék összhatása nem adott okot elégedetlen­ségre. A rendező és a színészek közös munkája agy a magyar színpadon még egyáltalán nem álfcalánosult, ezért újnak is vélhető jelrendszert épített ki az előadásban. Nem hi­bátlanul de nagyon kifejező­en így is. A színészi játék, az arc, a mozgás, a gesztusok még nem kiforrottak, de meggyőznek őszinteségükkel. A sokszereplős darabból csak a nagyobb szerepék alakítói­nak nevét említjük: Ivánka Csaba (Sándor). Horváth Pé­ter (Béla), Marschek Ottilia (Lenke), Sára Bernadett (Ka­tt), Kishonti Ildikó (Anna), Detre Annamária (Gizi), Sza­bados Zsuzsa (Vera). Seregi isiéin Szomjas a (öld Kevés a csapadék Idei első ülését tartotta a megyei tanács mellett mű­ködő mezőgazdasági opera­tív bizottság szerdán dél­után. Száznyolcezer hektár őszi kalászost vetettek Sza- bolcs-Szatmárban a nagy­üzemek, de a kdrai fagy és a hó nélküli tél nem segítette fejlődésüket. Több mint harmincezer hektárnyi ta­vaszi szántás várt a mező- gazdasági üzemekre és de­rekasan dolgoztak rajta. A' mák el van vetve. Befejezés­hez közeledik az árpa és zab vetése. Összesen 4270 trak­tor kész a munkára. Har­mincötezer hektár gyümöl­csös és kilencezer hektár szőlő metszése végefelé jár, már a tél végi perme­tezés is folyik. A csapadék nagyon ke­vés volt. Fehérgyarmat kör­nyékén csak négyszáz milli­méter. Februárban mind­össze 40. Az öntözéssel még segíteni lehet ezen. a vízügy jelképes bérletre kikölcsön- zi szivattyúit, ha kérik. Főé leg a legelőket és rétekei kell meglocsolni, de lehet a kalászosokat is. Egyelőre vízkorlátozás nincs. Az idén a termelőszövet^ kezetek annyi gépet és műé trágyát igényelnek, amelyJ nek az ellátása mostmár aa országos szervek megyéül közti elosztásán is múlik. Élénk vita volt a hazai burgonya-ellátásról, mely-* nek nagyobbik része me* gyénkre vár és ehhez meg* felelő segítséget is igényel* nek a bizottság tagjai. Lakásépítési támogatási Anyagiakkal is segítik a nagy családosok és fizikai dolgozók családi ház épít­kezéseit a Közúti Építő Vál* lalatnál. 1974-ben 110 eze* forintos kölcsönnel támo­gatja a vállalat lakást építi dolgozóit FÉRFIKOR \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom