Kelet-Magyarország, 1974. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-10 / 34. szám

WK. Mwwlr tfL FT WAGTAÜÖRS2A© Szabolcs és a pedagógia Kezdeményezések, részvétel országos kísérletekben SZABOLCS-SZATMÁR MEGYÉBEN ör­vendetesen megszaporodtak a vendégjárások. Különféle tudományágak jeles képviselői, or­szágos kulturális intézmények, oktatási szer­vek, tudományos társulások tartják mind többen konferenciáikat Nyíregyházán. Azt is mondhatnánk, divatba jött a Nyír­ség fővárosa, s különösen nagy a „forgalom” a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán. Alig van olyan hónap, hogy ne lenne valami­lyen megyén is túlmutató, országos hordere­jű tanácskozás. Néhány napja ülésezett itt a Tudományos Akadémia és a Művelődésügyi Minisztérium Köznevelési Bizottsága. A különböző tudomá­nyok élvonalbeli képviselői, a neveléstudo­mány elméleti és gyakorlati szakemberei meg­vitattak egy sor időszerű, az oktatási pártha­tározat megvalósításával összefüggő feladatot. Korábban nyelvészeti, történeti, irodalmi ta­nácskozások színhelye volt a főiskola. Itt tar­tották az UNESCO tagiskolák megbeszélését, neves külföldi vendégek részvételével. Elégedetten állapíthatjuk meg. Szaboícs- Szatmár megye mindjobban felzárkózik, sőt jónéhány vonatkozásban az ország tevékeny részvevője tudományos, oktatáspolitikai, mód­szertani kutatási programjainak megvalósítá­sának. Nem egy problémakörnél kezdeménye­ző szerepet is vállal. Mindezek nyugtázása mellett felvetődik a kérdés, milyen haszna származik ebből a me­gye pedagógiájának, hogyan kamatoznak a kor­szerű nevelési-módszertani, iskolaszervezési és modellkísérletek egészen közeli megismerése a megyében élő és dolgozó nevelők százainak, ezreinek mindennapos munkájában? Az eredmények természetesen ném mutat­hatók ki statisztikai módszerekkel, de az két­ségtelenül észrevehető, hogy az utóbbi három­négy évben megpezsdült megyénkben a peda­gógiai élet. A tanárképző főiskola nemcsak a magas színtű neveléstudományi szakemberek találkozójának színtere, mind jelentősebb sze­repet vállal a megyében dolgozó óvónők, taní­tók. tanárok képzésének, továbbképzésének, pedagógiai kulturáltságának erősítésében. A TANÁRKÉPZŐ FŐISKOLA MELLETT amelynek jellegéből eredően feladata állandó­an gazdagítani a nevelés elméleti, módszerta­ni, gyakorlati tárházát a megyében, —emlí­tésre méltó a mezőgazdasági főiskola néhány kezdeményezése is. Főként a nemzetközi kap­csolatok során szerzett tapasztalatok haszno­sítása, a tudományos diákkörök külföldi rész­vevőinek. rendszeres cseréjének megszervezé­se hoz szellemi hasznot a főiskola oktatói és hallgatói számára. Jól szolgálják a korszerű nevelési felada­tok megvalósítását a megyei pedagógus to­vábbképzési kabinetek, a tanárképző főiskoláé és a megyei tanács továbbképzési kabinet­je a megyei jellegű segédanyagokkal, kiadvá­nyokkal, rendszeres tapasztalatcserékkel igyek szik megfe’elni a nynd nagvobb követelmé­nyeknek Hasonlóan jelentős szerepet tölt be a Magyar Pedagógiai Társaság megyei tago­zata amelv neves előadók, szakírók, tudósok tankönyvszerzők meghívásával, ankétok, idő­szerű nevelési témák megvitatásával szervez orientálja az új iránt leginkább fogékony ne Velőket. Szabolcs-Szatmár megye iskoláiban — a sok helyen mostoha tárgyi és személvi körül­mények ellenére — számos országosan is „jegyzett” pedagógiai kísérletet végeznek, ön­álló kezdeményezésre, és az Országos Pedagó giai Intézet irányításával egv-egy országos ki sérlet részeként. Az országban az elsők közöt' kezdődött meg a mesve néhány iskolájában »z iskolarüthonos osztályok szervezése, amely a korszerű neveléslélektani és neveléselmélet' kutatások eredményeit felhasználva utszer keretek '-Szőtt valósíti-’ meg elsősorban az al sótago7" kban az iskolai tanulás, felkészülés pihené' iátékos ism°~etszerzés. a tagolói ön­állóság ;s aktivitás fejlesztését Az általános iskola’ ‘‘elsöíagozatos történelem és-matemati­ka oktatási kísérletek is szén eredményeket hoznak a megye egv egv kijelölt iskolájában. Néhány általános iskolában, de főként a középiskolák egy részében a modern követel­mények szerint végzik az idegen nyelvek,'el­sősorban az orosz nyelv oktatását, nyelvi la­boratóriumok segítségével, s részben progra­mozott oktatással. Más tantárgyaknál pedig a zladatlapos rendszer kiterjesztésével. Említ- ..atnénk még a felnőttoktatásban úttörő kí­sérletnek számító tantárgycsoportos oktatást, vagy az újszerű felnőttoktatási formák elindí­tását az iskolákban és a művelődési házak egy részében. NEM UDVARIASSÁGBÓL mondta dr. Kálmán György, a Művelődésügyi Minisztéri­um főosztályvezetője az idei VI. nyíregyházi pedagógiai hetek megnyitóján, hogy Szabolcs- Szatmár sok sok nehézséggel küzdve is, a pe­dagógiai kísérletekkel, kezdeményezésekkel méltán kelti fel az ország pedagógus társa­dalmának figyelmét. Országosan is van mit tanulni a szabolcsi kísérletezőktől. Gondol­junk még az iskolatévé alkalmazásában szer­zett tapasztalatokra, vagy az iskolai könyvtá­rak által betöltött mind nagyobb nevelési szerepkörre a megye számos iskolájában. A KB oktatáspolitikai határozata alapján a megyei sajátosságokat mérlegelő és a felada­tokat tartalmazó megyei pártbizottsági fel­adatterv is hangsúlyozza: az iskolai pártalap- szervezetek egyik fontos feladata, hogy támo­gassák a kísérletező, kezdeményező nevelőket. Tudatosítják, hogy a pedagógiai önállóságnak nagyfokú módszertani kulturáltsággal, az egy­másra épülő oktatási intézmények követel­ményrendszerének ismeretével, rendszeres ide­ológiai, politikai és szakmai továbbképzéssel, önképzéssel kell párosulnia. Nemkevésbé fon­tos, — fogalmazták meg a megyei pártbizott­ság feladattervében; — hogy a pedagógusok munkájának véleményezésénél vegyék figye I'smbe az alkotó szakmai, pedagógiai munka az oktató-nevelő munka hatékonyságát, a te nulókkal való differenciált foglalkozást c közéleti tevékenységet Nem az öncélúság, a divat ösztönzi a nvc gye oktatási szerveit, hogy lépést tarts an,)’ vállaljanak kezdeményező szerepet az okt' ' táspolitikai célkitűzések megvalósításában. E- szolgálja egyebek között a már hagyományé- idén is a kisgyermeknevelési szakosztály orsz egyházi pedagógiai hetek rendezvénysorozat- is. Nem elvont neveléselméleti kérdések ke rülnek bonckés alá, nagyon is élő, sok neve löt foglalkoztató, gyakran nem egyformán ér telmezett nevelési problémák. Ezek közül né hányat idézünk: a tudományos-technikai for­radalom és áz oktatás, az társadalom igénye' és az iskola lehetőségei, a szocialista tanár-di ák viszony, a fegyelemre nevezés, a korszerű tanulás, személyiségfejlesztés, a nevelési ered­ményvizsgálatok taoasztalatai, az értékelés- osztályozás korszerű alkalmazása, az iskolai igazgatók vezetőkénességeinek fejlesztése, a tanulás korszerű felfogása, s még sorolhatnánk a neveléssel összefüggő kérdéseket, egészen az iskola és a család kapcsolatáig, az életreneve- lés sokirányú problémájáig. MÁR HAGYOMÁNY az is. hogy minden .'•vben Nyíregyházán tartja ülését a Magvar Pedagógiai Társaság egyik szakosztálya. Az idén a kisgyermeknevelés’ szakosztály orszá­gos szakemberei cserélnek véleményt. A ta­nácskozásnak ilyen témái lesznek; a bölcsö­déi tevékeny élet hatása a gyermek fejlődé­sére, anyanyelvi nevelés az óvodában, a kis­gyermek zenei nevelése, dramatizálás, ábrá­zolás az óvodában. örvendetes, hogy fiatal városaink rend­szeresen tartanak pedagógiai sorozatokat, ígv Mátészalkán és Kisvárdán és más nagyobb településeken. Az összehangoltág, a munka, il­letve témamegosztás a jövő feladata lesz, hogy a rendezvények ne keresztezzék, hanem ki­egészítsék egymást. Páll Géza VASÁRNAPI WSLLtKlXt «L «nt Hatszázak boldog faluja A hol Uszka véget ér, ott kezdődik Magos- liget. És ahol Magosliget véget ér, ott véget ér az ország. A főutca kifut a rét- -nek, neki a Batárnak, onnan pedig csupán pár lépés, és ott a határ. Ha itt egy madár repül — mondják erre —, fél szárnyával már a túl­oldalon keveri a levegőt. A Batár, amit Lige­ten folyókák mondanak, olyan kicsi, hogy bá­natában nekimegy a Tiszának, csak begérád- zott vizével mutatja, nem árok, hanem leg­alábbis patak. Ennél keletebbre nincs falu ez országban. Uszkával együtt ott őrködnek a végeken. Egy- utcasak, erdők és ligetek közöttiek, kemény földön épülték, es sokszor oly elfeledtek, hogy útjukra télen még a hóeke sem téved be. Míg élt Psnn Mihály ___ Móricz Boldog embere, addig csak-csak jártak ide Tudósok, kutatók, kíváncsiak, újságírók, iád at gyűjtők. És végtére nem is volt abban semmi fura, de eszébe se jutott senki­nek, hogy más boldog embert is keressen. Az öreget megfürdették a népszerűség langyos vi­zében, Eszti nénivel útjára bocsátotta fiait, és közben, míg élt, az egybeszántott közös nagy tag közepén kapálgatta kétszázöles Bacchus- oltárát, amelyen a rossz novája termett. Ha valaki mást akart tudni vagy látni, an­nak elmorogták az öreg Porkoláb rigmusát, amely olyan volt, mint egy négy sorba szedett szociológia, azzal a különbséggel, hogy nem volt álokos, nem volt komplikált, és mindenki megérthette belőle, mi is erre a valóság: „A li­geti nagy lekvárfőzőben /beleesett a mécses az üstbe. /Belejött az olaj a lekvárba jkevesebb kell a puliszkába.” így aztán volt a falunak egy boldog em­bere, bár a maiak ezt a boldogságot ugyancsak vitatják, és volt pár száz olyan igazában, bol­dogtalan, akiről úgy látszik az égiek is elfe­ledkeztek, mert sehogyan sem találták a tér­képen azt a két kis pontot, amely Uszkát és Magosligetet jelölte. Ma sincsenek sokan. Egy öreg, aki a zárszámadásra baktatott, így kö­zölte a statisztikát: A két faluban, lovakkal együtt vagyunk úgy hatszázan. Tapodtuk a még tavalyi havat — mert itt még megmaradt —, mint ahogy itt sok minden másként van, mint másfelé. Itt a nyári vihar háromszor is nekifut, amíg kiszakad a falu felől, itt a meleg megreked, ha máshol hülni kezd, itt a tél is tovább tanyáz, mint másutt Tapodjuk hát a havat, útban a tsz felé. A szö­vetkezetét itt — Keleti Zöld Mezőnek nevezik. És ez tényleg keleti, és nyáron igazán zöld. Pedig a földje, ahogy Kiss Béla mondja, nem akármilyen. „Nyáron mint a beton, ha esik, mint a cibere.” Gulácsi Sándor, a járási első titkár se tagadja: ha itt valamit elérnek, azért legalább háromszor annyit dolgoznak, mint máshol. Szóval különös hely ez, és bár a ha­tárban van egy rész, amit Paradicsomnak ne­veznek, ez ne tévesszen meg senkit. Ez legfel­jebb arról híres, hogy egyszer itt néhány jó­kedvű kuglizó meg a pap első ijedtében elin­dult, hogy eloltsa a lemenő napot. De nem eb­ből a Paradicsomból indult útjára az első em­berpár. M ások azért elindultak innen. Valamikor régen agyagistent gyúró emberek. (Ahogy elnézem a tsz nagytermében ülőket, azt hiszem, a modellek ülnek itt. Igaz, pirospozsgás istenek, de kemények, vonásaik mint a szoboré. Csak éppen a szemek fénye­sek.) Aztán vadászni induló urak is. Mégpedig királyok. Önospatak, Erdő, Medvéséger, Cser- közerdő — ma egy-egy dűlő vagy tag neve ta­núskodik arról: volt itt hol és mire lőni a nyi­lakat. Aztán — mesélik — tévedésből egyszer tt csatába kezdtek Mátyás vitézei is, akiket .'[porolt a ma sem ismert ellenség. Persze fém volt ott az igazi vezér, Gara. Ha Gara itt an — mondogathatták a régiek. (És milyen ilás az utókor: Hagara-kert nevű rész őrzi az tközet emlékét.) Aztán járt erre Rákóczi is, mikor átkelt Tiszabecsnél. Ha hinni lehet a Vandáknak, a Fejedelem nagyon szeretett sza- 'onnát sütni. Aztán a nyársakat a földbe szúr­ja. És abból mindből fa nőtt. (Vigyázza is a :sz-tagság a mai erdőt, erdészt is 'fogadott, és ha nem is mind Rákóczi fája amit ma kivág­nak, az biztos, hogy az övék, amit a helyébe ültetnek.) De, hogy ne maradjon ily prózai a nagy Fejedelem errejárta, Bajnok-rész őrzi azt a csatát, amelyet itt Liget alatt vívott, győze­lemmel. Ülnek a teremben, majdcsak kétszázan vannak, asszonyok és férfiak. Idősebbek. Hall­gatják az elnököt, aki a mérleget ismerteti. Bartha Jenő sorrendben tizennegyedik alka­lommal áll elszámolás kötelmével tagtáry előtt. Gyorsan olvas, sebesen, de pontosan ki­számítva lassít mindenütt, ahol úgy érzi: most mindenkinek oda kell figyelni. Mert ki ne figyelne, amikor hallja: plusz kétmillió a pénz, fizetik a 20 százalékot, és még az egészre ráteszik a 10 százalékos prémiumot is. Nem olyan szokott dolog ez errefelé, érdemes ráfi­gyelni. Aztán ki-ki számol. Az is, aki havonta nyolcezret vesz föl külön a háztáji tejért. Az is, aki évi 20—30 ezret kap az eladott jószá­gért. A1 Keleti Zöld Mező tagonként 17 ezres jövedelme is tetéződik még 5,2 millió forinttal. B oldog emberek — mondom önkéntele­nül, és csak mikor kigondoltam jut eszembe, hogy miről is van szó. Boldog emberek. És ha mindent végiggondolunk a belvizet, amelynek megfékezésére negyven­két kilométer csatorna kellett, a szárazságban beton, esőben cibereföldet, a dohányt mindig elverő jeget, akkor érti meg az ember, mi is van a szavak mögött. És ilyenkor már nem csodálkozik senki, amikor Kiss Károly azt sé­relmezi, nem lehet úgy szocialista brigádmoz­galmat szervezni, hogy minden attól fOggjön^ hogy elveri-e a jég a vállalt növényt Miért nem lehet ezt kiegészíteni azzal, hogy valami fölött védnökséget vállalnak, legyen az iskola, óvoda, vagy éppen egy-két gyerek? Kiss Béla viszont keményen szól arról: egy évet úgy ér­tékelni, hogy nem esik külön szó azokról, akik nagyon jól dolgoznak, hiba. Mert jó a pénz, nagyon is jó, főleg ha annyi, mint az idén, de a dicséret se mellékes. Kenderesi Barnabás az­tán felteszi a koronát az egészre: hol vannak a fiatalok? Miért nem iskoláz be a tsz arra ér­demeseket? Nem embertelen dolog-e az, ha manapság még mindig két kézzel, vederből itatják a jószágot? És hol a fejogép? Mikor oldják meg a növényvédelmet? Okos emberek. Nem lázadók, nem indula­tosak. Csak éppen már tudják: ha az ember egyszer kint van a csávából, akkor nem lehet toporogni. Persze, pénz kérdése. De hát — és most idézek —: „Amikor munkaegység volt, akkor is dolgoztunk, igaz, csak a vonásért. Most hagynánk abba, amikor már a hasznát látjuk?” És míg bent folyik a vita, születnek .a gondolatok, fogalmazódnak a válaszok, a tsz udvarán kezdenek kipakolni a vásárosok. Az autók tetejéről lekerülnek a ponyvák, az áll­ványok, az áruk. Ott a nylon virág, a kendő, az anyag, a játék. Mert a maszek megérzi és tudja már, tejfizetési napon, zárszámadáskor Magosliget és Uszka, vagy ahogy már erre mondják Uszkaliget, jó piac, van itt pénz. Igaz, a pénz nem boldogít, de azért nej« rossz, ha van. Mezei Sándor, aki párttitkár is, meg társadalmi munkában tanácselnök, azt mondja: „Ha régen elment az ember disznót fogni öléskor, utána megtöröl te a kezével a száját. Mert zsíros lett. Ma mindez olyan, mint egy lakodalom.” Kelemen Bálint a két falu tanácstitkára azonban panaszra fordítja a szót „Járom az ÁFÉSZ-t, és verem az asztalt Mert mit gondol, van elég boylerük? Pedig kellene. Amióta kiderült hogy az orvosi la­kásban bevált, mindenki keresi. Meg azt hi­szi, könnyű kiverekedni, hogy a gáztűzhelyhes palack is legyen?!” Jo panasz, és ha őneki munka is, kicsit örülök. Kiderül: ő is. Még a „puliszkás” nemzedék tagja, tudja, mi a kü­lönbség, L igetre ma szívesen jön haza rokonkodnl bárki, aki innen elszármazott, ünnep- v kor teli a község, a helyiek között ott buzgólkodnak a városiak is. Miért is ne? J<J mód fogadja őket, ha vékonyan is, de elgyűrű­zik ide is a tv hulláma, teli a kamara, modem a bútor. Padlásra került a kotyogós korsó, as esztaváta, a rokka, a guzsaly. A szorgalom é« a takarékosság meghozta gyümölcsét És ha így figyelte az ember a zárszámadáskor az el­nök egy mondatát, akkor bizony a mosolygás helyett nagyon is elgondolkodott. Szó volt ar­ról, hogy a gépesek szocialista címért küzd® brigádja nem érte el a szintet. Igaz, hogy öre­gek a gépek, igaz, hogy becsúszott egy kis fe­gyelmezetlenség is, de summa summám mi nem sikerült. És most jött az a bizonyos mon­dat: „A súlyos közel-keleti helyzet és az ener­giaválság minket is figyelmeztet: takarékos­kodni kell.” Vagyis a nagypolitika bebújt ids a ligeti tsz-központba, és senki nem lepődött meg. Miért is lepődött volna. Ha valaki, úgy az itteniek tudják, nem olyan világvége ez, hogy figyelmen kívül hagyhatnák azt, amit másutt történik. Volt ebben a mondatban va­lami, ami sokmindent megmagyarázott, amit nem értettem. Hogy miért vitáztak olyan szen­vedéllyel a szarvaskelep magfogás gondosságá­ról. Meg a kombá jnok állapotáról. A növény- védelem időpontjának ■ megválasztásáról. És a fejőgép beszerzéséről. Olajválság! Uram ég, milyen messze elvezet ez a vezeték! Nézem az arcokat. A sok asszonyt. Akik­ről itt úgy beszélnek, hogy már elérték a tel­jes egyensjogúságot. Joguk van ugyanis min­den olyan nehéz munkát végezni, mint a fér­fiaknak. Az asszonyokat, akik alapítók voltak; és most harmadszori nekifutásra nőbizottságt elnököt választanak: Dankunét. Mert — és ezt a dolgot nem viccnek mondták, a gyarmati já­rásban történt — ezt komolyan veszik, szem­ben azzal a gazdasággal, ahol a vezetők kije­lentették: náluk a nőpolitika rendben, hisz’ £ nőbizottság elnöke nő. Nos, ott ülnek, bekötött fővel, es nagyon büszkék. És bizakodón, hogy gyerekeik is hazajönnek majd, ide Ligetre, m szövetkezetbe. Mert ma még bizony aki inneJI elkerül, nehezen talál haza. Hallgatnak, s gon­dolatban talán már készítik a csomagot, benn« a disznósággal, hogy valami azért menjen ott­honról, egy kis iz, ami csalogat, egy kis jel, o"i megmozdítja a szívet. ' »V znepi volt a zárszámadás, kicsit otyar^ II mint a búcsú. Sorban ültek ligetiek, ^ uszkaiak, összekulcsolva fáradt, ina# fezeiket. Csak szemük nem az oltárképet für­készte: a holnapot látták; hangjuk nem a ke­serves antifonát zengte: a mérleget vitatták. Ünnepi volt ruhájuk, s mint ahogy a tisztesség kívánta, a sarat is lekaparták, mielőtt a te­rembe léptek. Kiss Béla fogalmazta meg a lé­nyeget, ..Szép az eredmeny. szépek a számolt, tetszik a beszámoló. De azért ne tel-djük, ezt á zárszámadást csak papíron csinálták az iro­dában. Mi készítettük ezt. Januártól decembe­rig. A határban, a kertekben, a gépeken, ŐSZ erdőben, a jószág között.” A maga ünnepének ígv írja zsoltárosköny* vét az ember. A munkájával. Magosligeten, Uszkán, és mindenfelé, ahol a múltat csak aa öregek rigmusa idézi már. Bnrget Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom