Kelet-Magyarország, 1974. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-10 / 34. szám

KULST-M AGY ARORSZÄÖ WM. ftHwaMr Mf HÉTFŐ: Washingtonban Nixon elnök fogadja Groml. ko szovjet külügyminisztert — A Szuezi-csator- na keleti partján folytatódik az egyiptomi­izraeli csapatszétválasztás — A Nyugat-euró­pai Unió hágai ülése KEDD: A brit bányászok a sztrájk mellett döntenek — Tito damaszkuszi tárgyalásai — Haderőcsök­kentési tanácskozások Becsben SZERDA: Moszkvában az SZKP Politikai Bizottsága, a kormány és a legfelsőbb tanács elnöksége jóváhagyja a Brezsnyev kubai útjáról szóló beszámolót — Jubileumi sajtóértekezlet a / KGST palotában — Jobert Bagdadban CSÜTÖRTÖK: Fokozódik a belpolitikai válság Angliá­ban, február 28-ra kiírják a rendkívüli válasz­tásokat — Kissinger villámlátogatása Pana­ma fővárosában PÉNTEK: Dél-Vietnamban felújítják a fogolycserét — Hírek és cáfolatok egy Jordániái katonai Iá. zadásről — Dzsallud libiai kormányfő len. gyelországban SZOMBAT: Előkészületek a Washington által összehí­vott olajértekezletre Washingtonban eddig iratla-n szabálya volt a diplomáciai protokollnak, hogy a Fehér Ház csak abban az esetben ad ki hivatalos záróközle­ményt, ha a látogató, a tár­gyalópartner az elnökkel egyenlő szintű, tehát állam-, vagy kormányfő. A héten azonban kivétel erősítette a szabályt: rendhagyó kommü­niké jelent meg az Egyesült Államok elnökének, s egy másik ország külügyminiszte­rének találkozójáról. A ven­dég Gromiko volt, s a proto- koll-szokások áthágását a szovjet—amerikai kapcsola­tok rendkívüli fontossága in­dokolta. Aligha kell bizonyítani, hogy a fennálló nézeteltéré­sek, sőt alapvető ellentétek dacára. Kzámos területen le­hetőség kínálkozik a közös érdekű együttműködésre. Ez fejeződött ki az atomháborús veszélyek, csökkentéséért tett erőfeszítésekben éppúgy, mint a közel-keleti kibontakozás előmozdításában. Az elmúlt időszakban azonban a lassu­lás. az akadozás jelei mutat­koztak a Moszkva és Wash­ington közötti párbeszéd­ben. Az amerikai kongresz- szusban gátat akarnak emel­ni a gazdasági kapcsolatok fejlesztése elé. akadályozzák a diszkrimináció felszámolá­sát. (A legnagyobb kedvez­mény elvének biztosítása a Szovjetunió számára, nem­csak a szovjet partnernek je. lentene előnyt, hanem a ke­reskedelem valódi kölcsö­nösségét biztosítaná.! Január 31-én kellett Volna Genf ben folytatni a Salt tárgyalásokat, de az újrakezdést elhalasztot­ták. A Pentagon-vonal hang­adói Schlesinger hadügymi­niszter, Moorer admirális és mások — az egvénlő bizton­ság elvének elfogadása he­lyett ismét egyoldalú előnyö­ket szerettek volna kiharcol- ni á tárgyaló asztalnál. Az amerikai nólitikai és katonai vezetés héiái tehát ellengőzt próbáltak adni. Gromiko washingtoni úttá azonban útra VtfetéTésre jut­tatta a vibáennlíHka aianvető realitásait. Me^áiion/vtá* tör­tént az úiabb Salt fordulóra: márciusban Kissinger Moszk­vába repül; maid a nvárop. a «zóvtet fovárösbah csúcsta­lálkozóra kerül sor. Sikerült biztosítani a szov:et—ameri­kai káóesölatok további fo­lyamatosságát. s a lelek sze­rint az enVhűlés légélvákul- tabb “üenzői háttérbe szorul­tak Mértékadó me«fi<wélőv lehetségeSfiék - ríják höév még az idén — & stratégiai egyénsúly legyében — Újabb »zovjet—amerikai Salt egyez­ményt írjanak alá. Ugyanak­kor nem valószínű, hogy a feszültség bajnokai egyköny- nyen letennék a fegyvert: az amerikai vezetésben nyilván heves belső összecsapásokra számíthatunk a jövőben is. Az amerikai külügyminisz­ter alig kísérte ki szovjet kol­légáját a repülőtérré, maga is útrakelt. Néhány órás vil­lámlátogatást tett Panamá­ban, ahol elvi nyilatkozatot fogadtak el a két ország új csatoenaszerződéséről. Wash­ington kénytelen volt le­mondani korábbi álláspont­járól — arról ugyanis, hogy a Panama-csatorna „örök időkre” amerikai tulajdon, s a másfélezer négyzetkilomé­teres csatornaövezet amerikai felségterület. Győzött a pa­namai követelés, jóllehet ki­búvó is maradt, nem rögzí­tették pontosan az élvek va­lóra váltásának menetrend­jét. A panamai kormány elé­gedetten nyilatkozott, a hala­dó közvélemény már kritiku­sabban vélekedett. (Sokan él­nek a gyanúval, hogy az amerikai eseményekkel csak a szelet akarták kifogni a vi­torlákból a február 21-i, me­xikóvárosi összejövetel előtt. Tíz nap múlva esedékes ugyanis Kissinger találkozó­ja a latin-amerikai külügymi­niszterekkel.) Ami más égtájakat illet, a korábbiaknál egy árnyalattal biztatóbb hírek érkeztek Dél- Vietnamból, ahol végre foly­tatódik a fogolycsere. A két dél-vietnami fél megbeszélé­sein azonban változatlanul nincs érdembeni haladás. A szuezi frontvonalon már a csatorna keleti partjain fo­lyik a csapatszétválasztás s aZ egyiptomi kormány olyan döntést hozott, hogy hat hó­napon belül megnyitják a ví- ziutat. A Golan-fennsík kör­nyékéről Viszont fegyveres in­cidenseket jelentenek, Izrael és Szíria között még várat magára a cSaoatszétVálasz- tás. Az arabközi diplomácia ezekben a napokban jórészt zárt aitók mögött folyt, s a fel-feltörő nézetkülörhsévék, a jordáhiai lázadás állítóla­gos hírei, a palesztin mozga­lom belső gondiái égy nyug­talan arab világ körképét vá­zolják fel. Eufópa sem csendes, né­hány nanon belül a második nyügat-euróóai kormány „menekül előre" — a rend­kívüli választásokba. A már­ciusban szavazó Belgium mel­lett Nagy-Britanniában is megindult a kampány. a Heath-kabínet úgy gondolta még mindig jobb február 28- áft ’az urnák elé szólítani a választópolgárokat, mint ké­sőbb. Az először mestersége­sén szított helyzet, a három­napos munkahét körüli ; hisz­téria — majd a bánvász- sztráik következtében előálló mély gazdasági és szociális válság teljes összekuszálással fenyegeti Angliát. Olaszor­szágban is krízis fenyeget, csupán égy 17 órás értekez­lettel tudták megakadályozni a kormánykoalíció bomlását, s nem sokkal szilárdabb a je­lenlegi belpolitikái helyzet Hollandiában, Svédországban, Dániában sem. A nyugat-eu­rópai kommunista pártok mi­napi brüsszeli értekezletének helyzetelemzése a kontinens tőkés felének problémáiról beigazolódott... Réti Ervin Szüts László: PMudtíuz — Kisregény — 19. Mit gondol, hová. Vitt az utam a háztól? Nem nehéz kitalálni: egyenest a Vendég­lőbe. Még csak oda se néz­tem, mi történik a fúróto­ronynál. Mehettem nyugod­tan, senki se figyelt már ott énrám. Pedig Virítottam a fehér, vasalt Ingben, akár egy vasárnapi, sziesztázó polgár. Két óra körül lehetett. El is múlt talán, mert ami­kor ittam a söntésben a fél­decit, Piri már leszámolt, s távozóban odajött hozzám. — Mi van veled? Ennyire nem érsz rá? -*• kérdi. Szó nélkül hagytam ott. Bementem az étterembe, hogy egyek valamit. Először egy üveg sört kértem. Robi is rám bámult. Bédagadt a fogad, szaki­kéin!? — de láttam, hogy nem hiszi. Kivált Flórt ütésé sajgott nagyon. Míg hozták az ételt, ültem ott elgondolkodva. Bennem sem volt kisebb a felfordulás, mint a fúrótorony körül. Most mit tegyek? En itt, ebben a brigádban nem dolgozhatom tovább. És mi lesz Zsuzsával? Alighanem körülötte is feldúltam min­dent. Gyötrő gondolatok közt kezdtem az evéshez. A szomszédos asztalnál ketten ültek, ettek azok is, és gondolatokat váltottak azok is, csak nem éppen ma­gukban, hanem fennhangon. Amikor már a magam gondo­latait eluntam, óda figyel­tem. Azt mondja az egyik: — Így van ez, látód! Ugyan­az az erő rombol, vagy épít. aszerint, hogy kicsúszik a ke­zünkből, vagy kézben tudjuk tartani. — Még az a szerencse — mondta a másik, hogy a gázt rengeteg vízgőz kísérte és így a berendezések jórészét si­került mégmenteni. Emebben felismertem a tf6S2t főmérnökét, a másik Epü! az Ádria-olajrezeték Ahol a távvezeték csövek készülnek. Világszerte beszédtéma az olajhiány, az energiaválság. Népgazdaságunk nem érzi meg a „fekete arany” helyen­kénti hiányát, nyersolajellá­tásunk jó és egyenletes. Olajszükségletünk kielégíté­sének nemcsak a jelene biz­tosított. de bátran tervezhet­jük a jövőt is. Magyarország hazai forrá­sokból és import révén fede­zi olajszükségletét. Hazai olajtermelésünk körülbelül évi 2 millió tonna, az im­port pedig mintegy fi mil­lió tonnát tesz ki. Behozata­lunk túlnyomó többségét — kb. évi 5,3 millió tonnát — a Szovjetuniótól vásárolt. a Barátság-vezetéken érkező olaj fedezi, a többit a közel- keleti országokból szerezzük be. A közel-keleti Irakkal több évre visszatekintő jó kapcso­latunk van. Gazdasági ^keres­kedelmi-termelési együtt­működési szerződést kötöt­tünk e fejlődő országgal, s a megállapodások értelmében iparcikkekkel fizetünk a tő­lük kapott olajért. Az iraki olaj jelenleg tengeri úton, jugoszláv kikötőkbe érkezik, ahonnan vasúti tartálykocsik­ban teszi meg a további Utat Magyarországra. Ez a szállítási mód nőn tartozik az olcsó megoldások közé. Éppen ezért — és arra való tekintettel is. hogy hosz- szúléjáratú egyezmények biztosítják a további folya­matos közel-keleti olajszállí­tásokat — már évekkel ez­előtt számításba vettek egy olajtávvezeték építését, Cseh­szlovákia is „betársul” a táv­vezeték létesítésébe, amely­nek egyik „végállomása” a rijekai kikötő lesz, a másik pedig Bratislava. A Minisztertanács határo­zata értelmében ez év folya­mán megkezdjük az Adria- olajvezeték építését, amely 1975 végére késiül el. Kez- Sértjéri'évf'S friiiiió tonna kő­olajat fog szállítani, a veze­ték. a 80-as évek elején pe­dig már 10 millió tonna fog érkezni rajta, fele Magyaror­szágnak, fele Csehszlovákiá­nak. Kijelölték a nyomvonalat A 600 milliméter átmérőjű Aöria-vezeték a Berzence község térségében létesítendő hatalmas tartálytelepre fut be Jugoszláviából. Innen in­dul ki a több mint 200 kilo­méter hosszú magyar szakasz első része, amely 20—30 ki­lométerre elkerülve a Bala­ton déli pártját, Százhalom­battáig Vezet majd. Mintegy félúton. Bedegkér község térségében szivattyúállomást létesítenek a nyomás fokozá­sára. Berzencén is nagy tel­talán valami minisztériumi kiküldött; lehetett Pestről. — Én még ilyen kitörést nem láttam — folytatta a pesti. — Elképesztő energia tört fék “Nem lesz könnyű lefogni — mondta a főmérnök. — A mesterséges köd itt semmit sem ér. Szerintem a gyorsan kötő cementtel is hiába pró­bálkozunk. No, ez engem már nem ér­dekelt. visszatértem hát a salát gondolataimhoz. Mi lesz velem eztán? Ez a kérdés gyötört állandóan. Hogy elfe­cséreltem az életemet, atya- úristen! Mit kellene most ten­nem? Megint a szomszédaimra kellett figyelnem, mert egy- szercsak azt mondja a főmér­nök: — Már eddig is két sebesül­tünk van. — Ki a másik? — kérdez­te a pesti. — A helyettesvezető a Fló­rián brigádból — mondta amaz. — Égési sebekkel vit­ték kórházba. Hármán sze­relték az akkumulátort, a má­sik kettő sértetlen maradt. Ezért hiányzott hát az Apostolok közül Kelemen.! Egyre figyelmesebb lettem á szomszédaimra. — Pedig nincs más mónd- tá á főmérnök —, le kéll dön­tenünk a tornyot. jesítményű szivattyúállomás építéséré kerül sor. Százhalombattán ismét tar­tályokba kerül a „fekete arány”, mégpedig két részre osztva: részint a Dunai Kő­olajipari Vállalat tartályai­ba, részint abba a két óriás, 20 ezer köbméteres olajtar­tályba. ahonnan a Barátság- I. vezetéken szállítják tovább á csehszlovák határnál lévő Tupa községig. Közben még Vecsésen létesítenék égy szi­vattyúállomást. valamint át­építik a Barátság-vezeték gö­döllői állomását 'is, hogy a kőolaj a csőrendszeren visz- szafelé is áramolhasson. Az Adria-vezeték magyar szakaszának építése megkö­zelítően 1,8 milliárd forintba kerül. Csehszlovákia a maga részének megfizetésén túl, több mint 20 millió rubeles hitelt nyújt a távvezeték lé­tesítéséhez. amely összeget csövek, szivattyúk és külön­leges szerelvények szállítása formájában bocsát rendelke­zésünkre. Az építés-szerelés munkáját magyar vállalatok végzik el; a hazai Ipar ké­szíti az olajvezeték ellenőrző rendszerét. műszerezését, automatikaiját is. Érdemes-© megépíteni ? Ismeretes, hogy á Szovjet­unió az olajkitermefésbén a világranglista második helyén áll: áz elmúlt esztendőbe!* 42Ö millió tonna volt a szov­jet olajkutak hozama. Ebből több mint 70 millió tonnát exportált. Am azt kévésen tudják, hogy ugyanakkor kb. évi 7 millió tonna olajat im­portál is az egyébként telje­sen önellátó ország. Ennék az á magyarázata, hogy egyea közgl-keleti országok ezzel a ..valutával” fizetik meg tar­tozásaikat a Szovjetuniónak, amit az nyomban tovább is ad a szocialista országoknak, így könnyen elképzelhető, hogy az Adria-vezetéken a kereskedelmi ügyletek révén ránk és Csehszlovákiára át­ruházott olaj is fog folyni. Joggal kérdezheti az olva­só. hogy miért kell megépí­tenünk az Adria-vezetékefe, ha a Barátság-vezetékeken érkező, és a hazai termelé­sünkből származó olajjal iá kielégíthetnénk szükséglete­inket. Nos, a kérdésre az előzőekben már részben vá­laszt adtunk, de nem árt még azt is tüdni, hogy a világ je­lenleg feltárt kb. 95 milliárd tonnás olajtartalékának több mint a felé a közel-keleti or­szágokban található. Ugyan­akkor a Közel-Kelet csupán alig több mint 50 millió ton­na olajat használ fel egy év­ben. — Elég nagy baj! — mondta a másik. — Hallatlan érték! De a mérnök csak sorolta áz érveket. — Ha magától dől le. na­gyobb kráter keletkezik. Ahogy Battonyán, Hajdú­szoboszlón. Akkor pedig kö­zelébe se juthatunk a kút­nak. —Mit akarsz Csinálni? — kérdezte a másik. — A mere­vítőkötél az első húzásnál gi­szakadt. — Újat kell a toronyra kötni! — mondta ez. — Erő­sebbet! —És ki vállalkozik rá? —- érvelt most a másik. — Ha már az akkumulátoroknál Is megéghettek az emberek '■ Most meg valakinek kötél­lel a derekán fel kellene mászni a lángok közelébe. Ne felejtsd el: a szél is lefelé fújja a tüzet. Ki Vállalkozik rá? — Én! — szóltam oda. Kíváncsian fordultak fe­lém. De én csodálkoztam m;^ ganion a legjobban. Hogyan jutott ez eszembe? Visszaút azonban nem Volt. Felájjtam és hozzájuk léptém. — Boesóssanak meg! — mondtam. — De akaratlanul is hallottam, mit beszélnek. —Maga olajos? — kérdez­te á mérnök. — Az! — mondtam. — 4 Flórián brigádból. — Üljön le! — mondta * pesti Félóra múlva indultunk 4 fúrótoronyhoz- A saját fele­lősségemre vállaltam a tel* adatot, mert ázbeSztruha nem volt kéznél, de én ázt mond­tam, nékem nem is kell. Vi­szont volt egy-két kiköté­sem. Elmondtam nekik, há­nyadán állok az apostolokkal. Nem mondtam éí mindent, cSak ami szükséges volt. Az­tán toldtam is hozzá egy kicsit. Hogy hajnal óta én cserbenhagytam a brigádot, most hát helyre akarom hoz­ni a hibát. Szóval, igyekeztem meghatni őket. fezért aztán kikötöttem, hogy a brigád- vezetőmnek egy szót se! Elő­re jeleztem, hogy Flórián úgyis tiltakozna a vállalko­zásom ellen. És munkaruhát, ázt kértem. Nem akartam Zsuzsával találkozni a szag­lásunkon. De azért, ámikóf már be­öltözve a Tröszt szerelőkocsi­jából kiléptem, ázt lesein, nem áll-e valahol Zsuzsa az emberek között? Flórtt pil­lantottam meg helyette. Jól számítottam, azonnal a fő­mérnökhöz fórdúlt. (Folytatjuk! JJIiLgäffl' j 57 \ nlilfJTL, Ilii rj I ifiT*! ■ TT-Tl ij51 I x. A V -1 I I > f i 1. Jk. a

Next

/
Oldalképek
Tartalom