Kelet-Magyarország, 1974. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-09 / 33. szám

*9?4 teEfuSr S. Mielőtt a közgyűlés dönt Irta: Moharos József, a JÓT elnökhelyettese AZ UTÓBBI IDŐBEN egyre több szó esik a termelőszövetkezetekben a műszaki fejlődés és az üzemi méretek összefüggéseiről, különö­sen a kisebb területen gazdálkodó szövetkeze­tekben, szakszövetkezetekben. Számos szövet­kezet tagjai jutottak arra a következtetésre, hogy társulásban vegyenek részt vagy a velük szomszédos kisebb vagy nagyobb területű szö­vetkezettel egyesüljenek. Más szövetkezetek­ben erőteljes törekvés tapasztalható az önálló­ság fenntartására. A kisebb üzemi méretekhez való ragaszkodás és a nagyobb üzemi méretek kialakítására törekvés foglalkoztatja a szövet­kezetek fejlődésében érdekelt párt-, állami és tanácsi szerveket is. Gyűlnek az érvek mind­két álláspont mellett és ellen, s számos szövet­kezet tagjainak — belső vagy külső kezdemé­nyezésére — dönteniük kell valamelyik állás­pont mellett A döntést megelőzően a kisebb és a na­gyobb területen gazdálkodó szövetkezetekben egyaránt áttekintik a fejlődés lehetőségeit a mostani keretek között és mérlegelik azt is, gy a nagyobb hozamot adó korszerű nö- veny- es állatfajták, a korszerű technika és technológia alkalmazásának a jövőben mi a lehetosege es előnye, melyek alkalmazásának i Sr, í?1' Az erdekeIt szövetkezetek száma nagy. 1971-ben a szövetkezetek közel kétötöde 1500 Fev!^n-lki2!,bb kÖZÖS területtel rendelkezett. Egyreszuk eddig a jelenlegi üzemi méretek ^bata^n i^ellett Addntött- legfeljebb társu- t *b . 1^eft hf’ egyrészük azonban más szövet­kezetekkel kívánt vagy kíván egyesülni. Az egyesülés kérdésének felvetődése így arra késztette az 1500 hektárnál nagyobb területen gazdálkodó szövetkezetek egyrészét is _ min­aenekelótt azokat, amelyekkel valamely ki­sebb szövetkezet egyesülni kívánt —, hogy ók as áttekintsek, mérlegeljék saját lehetőségeiket es az esetleges egyesülés várható előnyeit, hát­rányait. A szövetkezeteknek a szövetkezeti törvény megjelenésével széles lehetőség nyílt tevékeny- segi körük bővítésére. Kis termőterületű sző- vetkezetek számára is lehetővé vált, hogy in­tenzív mezőgazdasági termelő és az egyéb ki­egészítő tevékenységükkel, egy hektárnyi te­rületre vagy egy dolgozó tagra számítva, vi­szonylag magas termelési értéket érjenek el. A nagyüzemi tevékenység mellett komoly felada­tot ad, de nagy lehetőséget is biztosít számukra a háztáji gazdaságban rejlő lehetőségek szer­vezett kiaknázása. Ezen felül a kormány ha­tározatai lehetővé teszik, hogy a szakcsopor­tokba szerveződött kisüzemi termelők munká­ját is a szövetkezethez kapcsolják. Ahol a nagyüzemi és a háztáji gazdasággal tervszerű­en és szervezetten foglalkoztak és magukhoz kapcsolták a szakcsoportokat is, viszonylag ké­sőbb jelentkeznek az üzemi méretek korlátái. Kisebbek maradtak azonban a műszaki fej­lesztés lehetőségei, ezért jelentős hányadukban a — kissé modernizált — hagyományos terme­lési módszerek a jellemzők. Ezekkel a módsze- rekkel a szövetkezet gazdálkodásának jövedel­mezősége általában lassabb ütemben fejlődik. Ez visszahat a tagok foglalkoztatására és ezzel együtt a kiosztható részesedés növekedésére is. Elterjedt gyakorlat ezért, hogy ezek a kisebb üzemi méretek között gazdálkodó szövetkeze­tek egy-egy költségesebb műszaki fejlesztést igénylő résztevékenységre más szövetkezetek­kel társultak. jövedelmet is biztosítanak, ezért ezekben a szövetkezetekben általában lényegesen meg­gyorsult a vállalatszerű gazdálkodás fejlődése, a termelés modernizálása, az élet- és munka- körülmények javulása. Vonzóbbá váltak a las­súbb ütemben fejlődőknél, s gyakran kezde­ményezték velük a kisebb üzemi méretű szö­vetkezetek az egyesülést. A gyorsabban fejlődő, nagyobb szövetke­zetek tagjai körében az egyesüléssel kapcso­latban általában megoszlanak a vélemények. Ha az egyesülésre jelentkező szövetkezet adott­ságai kedvezőbb körülményeket teremtenek a további fejlődéshez, az egyesüléssel nem kény szerűinek erejüket meghaladó terhek átvála- lására, az egyesülés mindkét szövetkezet tag­jainak egyetértésével, nagyobb zökkenő nélkül megvalósul. Ha azonban az egyesülés miatt az erősebb szövetkezetben veszélybe kerülnek az addig elért eredmények, tagságuk, vezetőségük az egyesülést elutasítja. Megtörténik, hogy egyébként zökkenő­mentesnek ígérkező egyesüléssel szemben is merev elutasítással reagál valamelyik érdekelt fél akár a szövetkezetek, akár párt-, állami, vagy tanácsi szervek a kezdeményezők. A nép- gazdasági, szövetkezeti és a tagok egyéni érde­ke szempontjából indokolt, a szövetkezetek fejlődését biztosító egyesülés, is nehezen jön létre akkor, ha az érdekelt szövetkezetek je­lenlegi vezetői közül valamelyik az egyesülés során hátrányosabb helyzetbe kerül. Viták ke­letkeznek akkor is, ha külön-külön is életké­pes és fejlődésképes nagyobb méretű szövet­kezetek egyesülése kerül a szövetkezeti tagok vagy kívülállók kezdeményezésére napirendre. ' | A NÉPGAZDASÁGI, A SZÖVETKEZETI és az egyéni érdek összehangolása az üzem­méretek megítélésében is elengedhetetlen kö­vetelmény. Az üzemméret egymagában nem gátja és nem lehetősége a szocialista fejlődés­nek. Egyik alapvető kérdés az, hogy mi törté­nik az üzemi kereteken belül jelenleg, de ezzel egyenrangú, sőt esetenként nagyobb súlyú kérdés annak eldöntése, hogy mekkora üzemi méreteket követel az egyes korszerű fajtákon és módszereken alapuló termelés, gazdálkodás. Alapos mérlegelést igényel annak eldöntése te­hát, hogy a nagyobb területet igénylő fajták termesztéséhez egyesüléssel vagy társulással célszerű-e megteremteni a feltételeket A döntés során figyelembe kell venni, hogy a fejlődésnek alapvetően a szövetkezetek saját erején kell nyugodni, mert központi esz­közökből csak annyit kaphatnak, amennyit a nyilvánosan meghirdetett gazdaságpolitikai ösztönző rendszer lehetővé tesz. Elhibázott do­log tehát arra számítva egyesülést, üzemmé­retnövelést kezdeményezni, hogy a nagyobb üzemi méretekhez az állam majd nagyobb tá­mogatást ad. A döntés előtt tehát reálisan fel kell mérni az új helyzetből adódó, szövetke­zeten belüli lehetőségeket. Az üzemi méretek növelése, az egyesülés vagy társulás indokolt, ha megalapozott elemzéssel feketén-fehéren igazolható: azonnal kedvezőbb lehetőséget te­remt a korábbinál, vagy ez a kedvezőbb lehe­tőség rövid ideig tartó nehézségek leküzdésé­vel bekövetkezik. Az új körülményekre alapo­zott reális tervnek alkalmasnak kell lenni ar­ra, hogy figyelembe vételével a szövetkezetek tagjai legjobb meggyőződésük szerint, helyesen dönthessenek. A MEZŐGAZDASÁGI SZÖVETKEZETEK mintegy háromötöde 2000 hektárnál nagyobb mezőgazdasági termőterületen gazdálkodik. Számukra is adottak a lehetőségek a tevékeny­ségi kör bővítésére, a nagyüzemi termelés mel­lett a háztáji gazdaságok munkájának szerve­zett. fejlesztésére, a szakcsoportokkal a kap­csolat megteremtésére, végül más szövetkeze­tekkel a társulásra. Ezek a lehetőségek együtt általában nagyobb bruttó jövedelmet eredmé­nyeznék, s ebből helyes döntések esetén a ta­gok részesedésének növelése mellett nagyobb összegeket tudnak fordítani a műszaki fejlesz­tésre is. A bővebben termelő fajták — megfe­lelő gépesítéssel, kemizálással, hozzáértő szakemberek közreműködésével — a hagyo­mányosnál lényegesen magasabb hozamokat adnak, a magasabb költségek ellenére nagyobb A FEJLŐDÉS ÁLTALÁNOS JELLEMZŐ­IT figyelembe véve természetes jelenségnek te­kinthető, hogy a szövetkezetekben egyidejűleg került napirendre az egyesülés és a társulás kérdése. Mindkettő összefügg a termelési és társadalmi viszonyok meggyorsult fejlődésével. Indokolt tehát, ha a szövetkezetek tagjai, ve­zetői és a szövetkezetek fejlődésében érdekelt társadalmi, állami és tanácsi szervek a helyi viszonyoknak megfelelő eltérésekkel a társa­dalmi, gazdasági fejlődést segítő megoldásokat keresnek. A döntések előkészítésében nagy felelős­ség hárul a területi, szövetségekre, melyek már eddig is jelentős segítséget adtak alapos elem­ző munkájukkal, megfontoltságukkal és az in­dokolt esetekben buzdító tevékenységükkel. — Ügy nőtt, terebélyese­dett, virágzott és fordult tér. more ez a szövetkezet, mint a gyümölcsfák, amelyeket mi magunk ültettünk és nevel­tünk. — fogalmazta meg Ber­ki Zoltán, a nagyszekeresi Egyesült Erő Termelőszövet­kezet elnöke. Az emberek szorgalma, hozzáértése, szak- képzettsége is úgy növeke­dett ég növekszik tovább, mint a fák. A gyümölcsös jelenleg 105 hektár. Űj gyümölcsös, még nem terem mind és nem is ez adja a tsz bevételeinek legnagyobb tételét, hiszen Nagyszekeres körzetében ko­rábban hagyománya se volt a gyümölcstermesztésnek. Annyira nem, hogy a kezdet kezdetén a brigádvezető ki­jelentette: ő azt se tudja, mit kell kezdeni az almával. Az oltást, metszést, permetezést, szedést, szállítást — mindent meg kellett tanulni hogy a szövetkezetnek jövedelmező gyümölcsöse legyen. S ma már csomagolni ;s tudnak — exportra. Sőt a metszést még az ácsok, a kőművesek, és a traktorosok is megtanulták, mert ezt követelte a szükség. A maggal kezdték A gyümölcstermesztést Nagyszekeres körzetében annyira az elején kellett kéz. cieni, hogy — amikor nem tudtak csemetét beszerezni, de a telepítési terv kész volt —, elhatározták: saját kezük­kel szednek, gyűjtenek alma- magot, azt elültetik, kikelte­tik. nevelik, beoltják és tele­pítik. Eleinte kevesen hittek a sikerben, sőt az almater­mesztés még 1.972-ben is rá. fizetéses volt. A mostani zár­számadáson viszont arról szá. molt be az elnök, hogy az al­ma terven felül félmillió fo­rint hasznot adott. S a fejlő­dés üteme: 1971-ben csak 12 vagon alma, 1972-ben 20 va­gon alma és 1973-ban 60 va­gon alma. S ennek 90 száza­léka export minőségű. De az igazi, a teljes szüret ideje még nem érkezett el. Las­san fordulnak termőre a fák, pedig azt is pontosan tudják, hogy 27000 almafa él a 105 hektárnyi területen. Azért csak ennyi, mert a korszerű, sövény rendszerű telepítést is „menet közben” tanulták meg. s az ültetvény nagyobb része hagyományos. 1974-ben — az idén — 120 vagon al­mát remélnek — ennyit ter­veztek — és folytatják a te­lepítést, nontosabban: be­kapcsolódnak a rekonstruk­ciót«. Az 1976. évi tervben már 10 millió forint bevétel szerepel csak almából, négy­szerese az 1973 évi tervnek. A csemete se hiányzik már. Megtanulták a csémeteneve- lést. a tsz saiát. úgynevezett „házi faiskolával” rendelke­zik. Az almatermesztéssel egy- időben megtanulták a málna­termesztést is. Egyelőre nem nagy az ültetvény — alig 10 hektár — de folytatják a te­lepítést. s az idén már 15 hektár málnád lesz. A szapo­rító anyagot a málnához is „helyben termelik”. A nők műve A gyümölcstelepítésnek — a gyümölcstermesztés meg­tanulásának — a „vonzatai” nem egyszerűen gazdaságiak. Nem csak a bevételek, a ter­melési érték növelése miatt kellett megtanulni — tovább­tanulni és folytatni — a gyü­mölcstermesztést. hanem a foglalkoztatás biztosítása miatt is. A termelőszövetke­zet tagjainak fele nő. Első­sorban nekjk kellett és kell a munka a kereset hiszen a férfiak már a szövetkezeti élet elején megtalálták a he­lyüket a gazdálkodás vala­mely területén. A nagyszekeresi Egyesült Erő Termelőszövetkezet má­sik sok bevételt biztosító üzemága szintén a nők műve. létrehozását és fejlesztését is a nők javasolták a tsz veze­tőségének. Ez: a pecsenye, csirke-nevelés. Ezt :« „kicsi­ben” kezdték, eleinte csak 25 ezer darabot neveltek és ad­tak ei évente. Tavaly félmiiL- lió darabot, hússzorosát a korábbinak, S a bevétel több mint 11 millió forint volt, ke­reken 2 millió tiszta haszon­nal. (összeh'asonlitásul: a tsz állattenyésztésének, sertéss*!. juhval, és szarvasmarhával együtt az összes bevétele 1973-ban 15 millió forint volt.) Pedig 1973-ban nagy baj történt. November 3-án mindimáig kideríthetetlen ok miatt leégett egy 15 ezer fé­rőhelyes hűsesibenevelő is­tálló, benne’ a teljes állo­mánnyal Á közvetlen kár több, mint egymillió, bár ezt — százezer forint hi ián — az Állami Biztosító megfizette. De van közvetett kár is. Az istállót újra kell építeni (már csinálják, márciusra elké­szül), de addig nem lehet benne termelni, s ez csök­kenti a bevételt. A másik nagyon jól Jöve­delmező állattenyésztési ága­zat — bár ez férfimunka — a juhászat, 1973. évi bevéte­le közel kétmillió forint volt, majdnem duplája a terve­zettnek. Pedig a baj itt is jelentkezett. Júliusban a vi­har lerombolt egy 600 férő­helyes juhhodályt. A kár: félmillió forint. így aztán akármilyen jó, sikeres, öröm­teljes volt a nagyszekeresi Egyesült Erő Termelőszövet­kezet mostani zárszámadása ezekről a kudarcokról, elemi csapásokról is számot kellett adni, hiszen az őszinte zár­számadás a sikertelenségről, a bajokról, károkról, hibák­ról is beszél. „Ügy nőtt, terebélyesedett,' virágzott és fordult termőre ez a szövetkezet, mint a gyü­mölcsfák, amelyeket mi ma­gunk ültettünk és neveltünk* — mondotta az elnök, s ez a hasonlat az egész gazdaságra, az egész közösségre vonatko­zik. Nem nagy ez a szövetke­zet. mindössze 1876 hektár, g ebből is csak 1386 hektár szántó. De még ez a területi is egyesüléssel jött össze — négy évvel ezelőtt —, hiszen a nagyszekeresi Egyesült Erő Termelőszövetkezethez tar­tozik Kisszekeres, és Nemes- borzova határa is. A tsz-nefei 439 tagja van. Ebből nyugdí­jas és járadékos 139. Munka­erőhiányra nem panaszkod­nak. sőt még a jövőben is az az egyik fontos feladat, hogy minden embernek. — külö-: nősen a nőknek — folyamai tos és jól jövedelmező twitW kát biztosítsanak. Biztos alapok A fejlődéshez és a fejlesz*! téshez az alap jó. Már 31 mil­lió forintnál több a tsz va­gyona és jelenleg majdnem négymillió forint biztonsági tartalékkal is rendelkeznek; úgy. hogy minden más ala­pot feltöltöttek, s még szak­munkásképzési alapot i« lé­tesítették. Az 1973. évi brutto termelési érték 32 millió fo­rint volt. Ennek felét az áL latenyésztés biztosította. Tíz- milliót hozott a növényter­mesztés. A többi egyéb be­vétel és állami támogatás. A kereset már több, mint 100 forint naponta. Egy dolgozó tag 1973-ban — átlagosan —■ 30 ezer forint fölött keresett a közösben, s ezzel mindenki elégedett. A zárszámadáson majdnem négymillió forintot fizettek ki. SzendrH József Olvasóink írják „ÁLLÓ” SZÁLLÓ A neon. feliratok sokszor megtréfálják „gazdáikat”, no meg a járókelőket is, hi­szen egy-egy cső kiégése mi­att furcsa, sokszor értelmet-; len, vagy nevetséges szavak­ká változnak a feliratok.' Vannak olyan cégek, melyek erre sokat adnak, s ha feli-* ratuk, vagy reklámuk meghi­básodik, néhány napon belül kijavíttatják. De úgy látszik, nem mindenki így van ezzel, mert például a Béke szálló feliratából már néhány hét óta csak ennyi olvasható; „álló”. Az épület valóban áll, de ebből a szállodát ke­reső idegen aligha tudja megállapítani, hogy ez a Bé­ke szálló — jegyzi meg le­velében Kerekes János nyír­egyházi olvasónk. A cukrász megbízatása Fontos, de életveszélyekkel járó pártmunka volt a párt­irodalom terjesztése az ille­galitás korszakában. Sokan lebuktak. És mégis, mindig akadtak bátrak-vállalkozók, akik helyükbe álltak. Hirdetni, terjeszteni kel­lett az eszmét így is. El jut­tatni az emberekhez. Sza­bolcsban élő idős kommunis­ták beszélték amikor csiz­matalpba csempészve hozták a röplapokat, illegális kiad­ványokat. vagy tejeskanná- ba rejtették a párt lapját, s így került Nyíregyházán a pá rtszervezőkhöz. Nemes pártmunka ez ma is. Ezt vallja Oláh József cukrász segéd a Kisvárdai ÁFÉSZ pártvezetőségének a tagjfl is. akinek a pártiroda­lom terjesztése a pártmun­kája Ez az alig harminc esz­tendős fiatal ember immár ot esztendeje bow hi nie tői e­ajánlója a forradalmi eszmé­ket, a haladást szolgáló párt­irodalomnak. Ezüst plakettel ismerte el kiváló munkáját legutóbb a Kossuth Könyvkiadó. „Ez a pártmunkám. A politikai iro­dalom terjesztése. Nem gon­doltam, hogy ezért kitüntet­nek. Nem ezért teszem. Ked­velem. szeretem. És amennyi szabad időm van erre. siker­rel jár. Eredményes.” Oláh Józsefet a taggyűlé­sen is elismerték ezért a pártmunkáért. A szövetkezet igazgatósága meg is jutal­mazta. Amikor afelől fagga­tom, mondja el, mi szépet talál ebben a pártmunkában, így válaszol: „Szeretek az emberekkel foglalkozni. Lát­ni. miként gyarapodnak tu­dásban. Ez az eszme terjesz­tésének egyik formája. Per­sze annyi időt mindig szen­telek a kiadványokra, hogy néhány fontos írását elolvas­sam. elgondolkodjam raj­tuk. Éneikül nem lenne meg- g}rőző, amit mondok. Észre- vennék az emberek is.” Elsősorban nem is a pénz­ben kifejezhető érték a fon­tos. Bár nem mellékes. Éven­te mintegy ezerötszáz forint értékű pártirodalmat értéke­sít. „Törzsvásárlóim vannak. Legalább tizenöten. Pártta­gok. párton kívüliek. Főleg itt a műhelyben, ahol dolgo­zom. Sípos Pista bácsi, a fő­nököm, Szűcs András, de so­rolhatnám a- többieket is. A friss anyagot mindig ide ho­zom először. Ennyi előnyük legyen. Ök válogatnak. És a legtöbb esetben találnak is érdeklődésüknek megfelelő irodalmat, kiadványt.” Aztán meglátogatja a töb­bi munkahelyet is. így van, már öt éve. És még nem for­dult elő, hogy akár egyetlen brossurát, folyóiratot, köny­vet visszaküldött volna, mert nem talált volna gazdára. Mi lehet ennek a titka? Bizto­san az, hogy Oláh József ma­ga is szereti a könyvet, tud­ja ajánlani, s megkedveltet- ni másokkal is. Elmondta, helyesnek tartja azt a mód­szert, amellyel most a Kos­suth Könyvkiadó próbálko­zott. Jóelőre jelzi, — s ez így volt ez évre — milyen kiadványok jelennek meg az első és a második fél évben. És előre lehet rendelni. „Ez könnyített a munká­mon. Eredményesen jártam végig a törzsrendelöket, so­kan jegyeztek-fizettek elő különböző könyvekre. Eddig legalább 700 forint érték­ben.” És az a jóeső érzés szá­mára, amikor egyik-másik elvtársa, szövetkezeti vezető, dolgozó, a középiskolában, vagy az esti egyetemen tanuló megállítja, s azt mondja: „De jó volt Jóska, hogy ajánlot­tad a múltkor azt a könyvet, kiválóan tudtam hasznosíta­ni a tanulásomban”! „Tudom, hogy a felszaba­dulás előtt milyen következ­ményekkel járt volna a párt- irodalom terjesztése. Édes­anyám sokat mesélt erről. Pedig ő nem is párttag.” Farkas Kalman RONGÁLÓDIK Nagyon, jó ötletnek fer­tőm. hogy a Bessenyei téren két — mindenki által hasz­nálható — ping-pong asztalt szereltek fel. Késő őszig ját­szottak rajta a gyerekek, a közeli napközi otthonos gye­rekek számára is kedvenc szórakozást jelentett, —» ahogy naponta elnéztem. A téli időszak ilyen játékra nem alkalmas, s minthogy a lócákat leszerelték a két asz- tallappal is ugyanezt kellett volna tenni, hogy a hóié es az esővíz ne rongálja meg, Kár, hogy ez elkerülte az il­letékesek figyelmét — jegy­zi meg Kozma András nyír­egyházi levélírónk. Nagyszekeresi változások

Next

/
Oldalképek
Tartalom