Kelet-Magyarország, 1974. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-06 / 30. szám

f ¥974. *eS«i?r 3. fw¥f MAGYARÖÜS2Á(? 3. oTSa? Kereskedelempolitika Hétmilliárd és a kínálat Zárszámadás Paposon Havi háromezer a „borítékban64 HÉTMILLIÁRD EGYSZÁZ- MILLIÓ FORINT értékű árut forgalmazott 1973-ban megyénk kereskedelme, ami közel 700 millió forinttal több mint egy évvel korábban. Ez a növekedés 10,6 százaléknak felel meg. Leglátványosabban a ruházati kereskedelem for­galma nőtt: 12,1 százalékkal vásároltunk többet a megye boltjaiban. A növekedés en­nél is több volt, mert nem csökkent a szabolcsiak más megyebeli vásárlása. Az át­lagosnál nagyobb mértékben nőtt az iparcikkforgalom: 11,6 százalékkal haladta meg az előző évit. Mérsékeltebb volt az elektromossági cikkek iránti érdeklődés, ugyanakkor az átlagosnál jóval több bú­tort. járművet, fürdőszobabe­rendezést, egyéb lakberende­zési cikkeket vásárolt a me­gye lakossága. Mit is takarnak ezek a hatalmas számok? A keres­kedelem szemüvegen nézve azt, hogy végre hosszú évek után sikerült előrelépni a ruházati cikkek forgalmazá­sában, hogy a lakosságnak több az elkölthető pénze, mint a korábbi években volt; hogy lassan telítődik a piac és ezért nem volt a korábbi évekhez hasonló nagy keres­let az elektromossági cikkek­ből. És mit mond nekünk, vá­sárlóknak? Azt, hogy több volt a pénzünk, de azt is, Tiszta nyereség Megtartotta évzáró és tervtárgyaló igazgatóta- nácsi ülését a Szabolcsi Termelőszövetkezetek Beszerzési és Értékesíté­si önálló Közös Vállal­kozása. Á beszámoló, a megalakulástól eltelt két esztendő újabb sikeréről adott számot. 1973-ban további 17 termelőszö­vetkezet jelentette be csatlakozását és velük 118-ra növekedett a tag­gazdaságok száma. Az utóbbi évben az értékesítés erősödött a vállalkozás tevékenysé­gében. Mind több tsz igényli, különösen a zöldség, gyümölcsféle­ségek értékesítését. To­vább javították a part­neri kapcsolatot a HUN- GAROFRUCT-tál, a konzervgyárakkal, a hű. töiparral és más cégek­kel. Kedvező hatást vál­tott ki, hogy a vállalko­zás bővítette a taggazda­ságok segítését. Besegít például a szállítási ka­pacitások jobb kihaszná­lásába. raktárak bérbe­adásának közvetítésébe, segéd- és feldolgozó üzemágak létesítésébe. Tavaly különösen si­keres volt a különböző járművek, műtrágya- és növényvédőszerek be­szerzése. Nem kevésbé jól teljesítették a mező- gazdasági termények és termékek értékesítését. Az egyik legnagyobb vo­lumennek számító ex­portalma 85 százalékát, a komor ói állomáson közvetlenül a szovjet partnereknek adták át. A vállalkozás árufor­galmi ügyintézőbe, a szállítások kezdetétől befejezésig — a taggaz­daságok érdekképvisele­tében —. az átrakó állo­máson tartózkodott. A vállalkozás múlt évi tiszta nyeresége, a kül­döttgyűlés határozata ér­telmében, nem kerül felosztásra. A* társ ulás anyagi bázisát szilárdít­ják vele. Az idei tervet összes­ségében 176 millióban határozta meg az igazga­tótanács. Ebben — az igényeknek megfelelő­en — ugyancsak a me­zőgazdasági termények és termék. értékesítési bonyolítása a több: 103 millió forintot tesz ki. A beszerzés terve: 73 mil­lió. (asztalos) hogy a korábbi évektől jobb volt az áruk kínálata, na­gyobb volt a választék és a minőséggel is kevesebb baj volt. Gond azért akadt például a gyermekruházat terén és a falvakban élő idősebb kor­osztály igényeit sem sikerült maradéktalanul kielégíteni. Ezeknél az árucikkeknél utánpótlási gondok vannak: a gyárak a hagyományos ter­mékek helyett újat termelnek és nem tartják gazdaságosnak a visszalépést. A gyermekru­házati termékek árusításában a fogyatékosságok mellett előrelépés is történt: tavaly március 1 óta megszabott áron adja a kereskedelem a napi gyermekruházati cikkek egy részét. Kezdetben négy, ma már 7 boltot, áruházat je­löltek ki erre: Nyíregyházán a Centrum és a Halászcsárda melletti gyermekruházati bol­tot, a kisvárdai, a mátészal­kai, a nyírbátori és a fehér- gyarmati szövetkezeti áruhá­zakat. Ezek a boltok kötele­sek a stabilizált áru terméke­ket árusítani. Ez az intézke­dés sokat javított az ellátá­son, még így is hiányzott né­ha a pultokról a tornacipő, még így sem volt mindig megfelelő választék az iskola­köpenyekből. A FORGALOMNÖVEKE­DÉS ELLENÉRE sem volt kielégítő választék bútorok­ból, vegyes iparcikkekből, különösen ami a napi apróbb cikkeket illeti. A filléres dol­gokat a legtöbbször hiába ke­restük és hiába reklamáltuk; az ipar nem szállította a kért mennyiséget. Próbálkoztak a kereskedelem vezetői megyei üzemekkel, szövetkezetekkel együttműködni, ez a törekvé­sük nem járt eredménnyel. Évek óta szinte állandóan 10 százalékkal nő megyénk­ben az élelmiszerforgalom. Ez is magyarázható a lakos­ság bevételeinek növekedé­sével, de hozzájárul a kor­szerűbb táplálkozás iránti igény is. Több konzervet, félkész ételt vásárolt a la­kosság és az év végére a tej és tejtermékek forgalma _ is elérte az áremelés előtti mennyiséget. Gondot a hús­ellátás jelentett, pedig a központi keretet az országos átlagnál magasabb százalék­ban emelték megyénkben, de még mindig alatta marad­tunk az országos átlagnak. Nőtt az étolaj- és a marga­rinfogyasztás: ez utóbb) rész­ben az árral, részben a vaj minőségével magyarázható. Évente visszatérő gondunk a zöldség-gyümölcs hiánya, a többi élelmiszereknél gyen­gébb ellátás. Nyíregyházán és a városokban is gond, de az igazi nagy gond a községek, nagyközségek ellátása. A megye vezetői évente több millió forinttal támogatják azokat a vállalatokat, szövet­kezeteket, amelyek a téli tá­A teher Reggel köd volt, eltakart mindent, az eget is. Péter bácsi szomorúan tekintett ki az ablakon. Idős, de még na­gyon fürge életepárja a tűz­hely körül sürgölődött, kö­ményes levest készített az urának, beleeresztett három tojást is. hogy majd jobban bírja terhét az öreg. Kimert belőle egy kanállal, ízlelte. — Hűm: De finom! Ha ezt megeszed, trappban mégy a darálóig, meg vissza. — Megette a fene —mond­ta. — Köd van. Egész nap se tisztul fel. Megfulladok a huszadik lépésnél. — Márpedig ma el kell menned, akármi történjék is, mert egy szem dara sincs. Estére mit adjak a disznó­nak? Nem felelt az öreg. írnmei- ámmal készülődött az evés­hez. Vera néni meg serdült- fordult s már elő is vará­zsolta a pálinkás üveget, Mert ilyenkor pálinkát ad rolást vállalják, ebből a mennyiségből azonban nem, vágj- csak kis mennyiségben jut a falvak ellátására. Csökkent a vendéglátásban az italfogyasztás, egyedül sörből fogyott több, mint a korábbi években. Ez sem azt jelenti, hogy többet ittunk, inkább azt jelzi, hogy a bocsi sörgyár termelése óta folya­matos az ellátás, szinte egyetlen nap sem volt hiány sörből még a nyári hónapok­ban sem. Hűsítő italokból 25—30 százalékkal fogyott több a korábbi évekétől. Nőtt, de nem sokkal a vendéglá­tóhelyek ételforgalma. A mérsékeltebb növekedés az élelmiszerkereskedelem és a vendéglátás egészséges riva­lizálása miatt volt: a hideg- konyhai készítmények — kü­lönösen a két Csemege áru­házban — népszerűek a vá­sárlók körében. SZÉP, SZÉP EZ A NÖVE­KEDÉS, de hogyan állunk az árakkal? Vajon mennyi köze van a forgalomnöveke­déshez az áremeléseknek? Az elmúlt évben a tervezett ár­növekedés 3,6 százalék volt, Szabolcs-Szatmár megyében azonban ez alatt, 3,2 száza­léknál maradt az árindex. Ez jó jel, mert a forgalomemel­kedésben a volumennöveke­dés volt a nagyobb: 7 száza­lék. Hogy ez így történt, a kereskedelmi vállalatok jobb árpolitikáján kívül sokat se­gített a hatékonyabb ellen­őrzés. A megyei tanács vb kereskedelmi osztályának fel­ügyelősége 710 ellenőrzést vég­zett és ezek a vizsgálatok mind az ellátás színvonalá­nak javítását, a fogyasztók érdekvédelmét jelentették. Az ellenőrzött helyek többsé­génél megtartották az elő­írásokat. Volt azonban mu­lasztás is: a vizsgálatok 21— 23 százalékánál fedtek fel gondatlanságot, a fogyasztók érdekeit sértő cselekményt. 141 esetben kellett emiatt szabálysértési eljárást indí­tani, a bírság összege 86 ezer forint volt. További 60 eset­ben figyelmeztetés, vagy fe­gyelmi eljárás követte a vizs­gálatot. 160 000 forint volt az az összeg, amelyet a felügye­lőség meg nem engedett ha­szon címén elvont a vállala­toktól, szövetkezetektől és 10 ezer forintot fizettetett vissza a megkárosított Vásár­lóknak. Jelentős mértékben hozzá­járultak az árutasítások meg­tartásához a társadalmi el­lenőrök, valamint a vállala­tok, szövetkezetek belső el­lenőrei által végzett ellenőr­zések. A terv, hogy az idén még jobban megszigorítják az ellenőrzéseket, mert csak ilyen formán lehet elérni hogy év végén, az értékelés­kor kisebb számban fordul­janak elő a vásárlókat sértő cselekmények. az urának, csak menjen a darálóba minél előbb és mi­nél jobb kedvvel, de más­kor... Máskor százszor is el­mondhatja Péter bácsi, hogy de jó lenne egy pohárka pá­linka. .. Evés után elrendezte a ku­koricát. Kettéosztotta ahosz- szú kenderzsákban, előre kevesebbet, hátra többet, és a zsákot középen megcsavarta, így könnyebb cipelni, mért. eloszlik a teher. Vera néni segített felemelni a kukori­cacsomót és Péter bácsi elin­dult. Lassan lépkedett, de már az első utcasaroknál érezte, hogy szorul a melle. Homloka lüktetett, tarkójá­ban merevedést érzett és zsibbadt a lába. Nem bírta tovább. Az egyik kapu előtt ledobta terhét a földre és rá­ült. Sokáig lihegett. A köd meg csak nem,akart ritkulni. — Eh, megette a fene azéle­tet, a vén ember az csak vén ember, nem való neki az élet. Ügy mondják Paposon: ti­zenhárom ember történel­met csinált a faluban, ami­kor huszonöt évvel ezelőtt gondok és remények között megalakították a termelőszö­vetkezetet. Voltak biztatók, de szép számmal gyülölködők is. Az elmúlt negyedszázad bizonyította a bátrak igazát. Igazságot vártunk Nehéz már valakit találni az akkori tizenháromból, Hornyák József a téesz el­nöke fiatalon került az ala­pítók közé. — Negyvennyolcban kez­dődött a szervezés, és 1949. február másodikén .aláírtuk a belépést. Olyan emberek, akik igazságot vártunk vég­re, mert szegények voltunk valamennyien. Hatvanöt hold volt akkor a téesz, gabonát, dohányt, csillagfürtöt ter­meltünk rajta. Azon az első zárszámadáson mindenkinek visszafizetése volt, mert év közben kaptunk valamennyi hitelt. A következő években egyre többen jöttek közénk, sokan a beadás miatt, de akik nem értették a közös inunkat, ki is léptek hamar —, megint visszamaradt a szegénység, öt évig az elnö­kök gyorsabban váltották egymást, miht a tagok, meg­esett. hogy egy évben két el­nök is volt. Persze akkor másképp volt a helyzet, az elnöknek is éppúgy kiosztot­tak a részét, mint a többinek. Emlékszem, e egyik elnök egyszer azért bukott meg, mert két szál iával többet vitt haza, mint a tagok... Minden este ülésezett a ve­zetőség, na, nem volt az ’ olyan nagy dolog, inkább a másnapi munkát beszéltük meg. Nem volt széthúzás — nyugodtan mondhatom. Az ellenforradalom idején vas­villával őriztük a szövetkezet vagyonát. Ennek a néhány embernek a legnagyobb vi­harban is egy gondja volt: el kell vetni a kenyémekva- lót. Az első gép Gondolkodik. A nehezén már túl van, azok az évek amik ezután jöttek, már a bi­zonyítás évei. — ötvenhéttöl már ment minden mint a karika­— így szomorkodott magá­ban az öreg, de azért csak reménykedett, hogy hátha jön .erre egy szekér, vagy vontató. De nem jött. Még ember se moccant a köd­ben. Az öreg meg csak ült, üldögélt a kukoricacsomón és úgy tűnt neki, hogy altod inkább sűrűsödik, mint rit­kul. Nem mert elindulni. Félt, hogy felbpkik, vagy megfullad. Olyan sűrű volt már a keserűsége is. mint a köd. Aztán a ködből előtűn­tek a gyerekek, öten voltak, olyan tizenkét-tizenhárom évesek. — Jónapot, Péter bácsi! — Jónapot fiaim — fogad­ta köszönését az öreg. — Mit csinál itt, Péter bá­csi? — kérdezte megint a hosszúkabátos, a boltos fia. — Én-e?... Hát... hogyis mondjam csak? Pihenek. — Mi van a zsákban? — Kukorica. — Hová viszi? — A darálóba.. Azaz, csalt vinném, de fulladok... nem bírom a köd miatt. — Hány kiló? csapás, akkor márciusban vettük az első gépet, egy K—25-ös zetort, hogy örül­tünk neki — az már a mi pénzünkből volt. 1960-ban aztán belépett az egész köz­ség. Nem mondom, akkor is voltak olyanok, akik csak azon törték a fejüket, ho­gyan szabadulhatnának a kö­zösből. Mégsem volt olyan nehéz, mint másutt, csak foly­tatni kellett a munkát. Ügy gondolom, mi egy jó dolog­ra jöttünk rá egész korán: érdekeltté kell tenni az em­bereket a közös ügyben. Mi ezt az első perctől így tettük. Még a legelején volt, azt mondtuk az embereknek egy aratáskor, hogy minden ke­reszt után kapnak öt kiló plusz gabonát. Látta volna, milyen kis apró kereszteket csináltak azután! — minden eszébe jut a parasztember­nek. Erről a huszonöt évről, úgy gondolom, beszélnek az idei zárszámadás adatai, meg a falu képe. 1960-ban alig volt egy-két szép ház. igazi Kedden ülést tartott a Kis­várdai Városi Tanács Végre­hajtó Bizottsága. Egyebek mellett megvitatják a város közművelődési helyzetét és a feladatokat. Megállapították, hogy a kulturális rendezvé­nyek színvonala mindjobban megközelíti a kívánt követel­ményeket. Sikeresnek bizo­nyult a kisvárdai napok ren­dezvénysorozata. melyet min­den évben megrendeznek. A rendezvénysorozatot már má­jus második felében szeretnék elkezdeni, melyek között he­lyet kapnak pedagógiai, hely- történeti, műszaki tudomá­nyos előadások, színházi es­tek. énekkari és szimfonikus zenekari hangversenyek, amatőrfilmszemle, képzőmű­vészeti tárlat, népi táncosok megyei nívódíjas versenye és az iskolák kiállításai, szakkörök és klubok találko­zója, vetélkedője, valamint üzemlátogatások. — Van vagy harminc. A fiú társaira nézett. Jöl szemügyre vette őket. Azt vizsgálta, melyikük lehet a legerősebb. Végül úgy érezte, hogy ő maga az, sőt, hogy a többiek meg se bírnák moz­dítani ezt. a kukoricacsomót. — Kolbász! — fordult a leghosszabb fiúhoz. — Segisd a vállamra ezt a kukorica- csomót. .. Te meg Csutak szaladj haza és mondd meg, hogy segítünk Péter bácsi­nak. Azután gyere te is a darálóba... Azután megragadták a ku­koricacsomót és feldobták Jancsi vállára — Nem is nehéz! — kiál­tott Jancsi tüntetőén. A darálóban megvárták, amíg Péter bácsi kukoricá­ját megdarálták. Addig pa­rittyával vadásztak a daráló körül hemzsegő verebekre. Péter bácsi nézegette, tekin­tetével simogatta őket és ar­ra gondolt, hogy milyen ara­nyosak, szépek, életrevalók és derék, becsületes emberék lesznek, ha felnőnek. Jancsi visszament Péter bácsihoz. kerítése meg csak M. Kovács Istvánnak volt. Aki most körülnéz itt. látja mit hozott ez a negyedszázad. ■ * Beszélő számok 1973-ban Paposon 118 fo­rintot ért minden munkanap. Átlagban három ezer forint­nál is több jut egy ember­nek egy hónapban. Többmii-' liós értékekkel rendelkezik a téesz, ötmillió van tartalék-; ^lapján. A zárszámadásra mindenki kihúzta magát, ünnep volt ea Paposon kétszeresen. Ügy hallgatták a beszámolót; hogy el ne mulasszanak egy szót sem belőle. Ennyi a fa«; lu. ez a szíve, egy kis kuli túrházban elfér. A paposi embernek nem® kenyere a szó, annál in­kább kenyere a munka, s ea minden évben meghozta gyű. mölcsét: nyugodtságot, ércül ad az új esztendőre. A következőkben a kisvár» dai napok rendezvényeinek: lebonyolításában nagyobb szerepet szánnak a városi közművelődési intézmények« nek. melyek látogatottsága évről-évre emelkedik. Egy év alatt Kisvárdán 357 is­meretterjesztő előadáson 22 ezren, a 127 klubfoglalkozá­son csaknem 3 ezren, a 12 ki­állításon több mint 8 ezren vettek részt. A könyvtárak: látogatóinak Kzáma meg­haladja a 23 ezret, az elol­vasott könyvek száma pedig) a 87 ezret. Állandóan gya­rapszik a hangversenylátoga. tők száma is. egy év alatt csaknem, négyezrem vettek részt hangversenyeken. A feladatok között szerepel a múzeum és a könyvtár bőví­tése. s természetesen az igen hiányzó, új művelődési köz­pont építésének szorgaknaza- 6a. Megkérdezte tőle, mennyi időnként szokott, a darálóba járni? — Négy-öt naponta —* mondta az öreg. — Miko? mennyi a jószág, a malaq> meg a csirke. — Srácok, tudjátok mit? — szólt nagyon komolyan Jancsi. — Ezután minden hé­ten elmegyünk Péter bácsi-' hoz és elhozzuk helyette a kukoricát, a darát meg visz- sza. Ha kell megyünk tízen is. Megdaráltatunk egyszerre egy mázsát, vagy többet; amennyit bírunk. Rendben? — Rendben! — egyeztek bele a többiek. Azután Jóska, akit Kol­básznak csúfoltak a többiek segítségével vállára vette a darát és elindultak hazafelé. Péter bácsi mögöttük lépke­dett és megint, csak arra gon­dolt. hogy milyen szépek; aranyosak, és hogy mennyire derék, becsületes emberek lesznek, ha felnőnek... Szcndrei József Balogh József Kollaih Adrienn« A közművelődéssel foglalkozóit a Kisvárdai Városi Tanács V. B*

Next

/
Oldalképek
Tartalom