Kelet-Magyarország, 1974. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-01 / 26. szám

~ xW*. liirTOr a*

k

ImhH

*

Horváth János

festőművész

kiállítása

Fiatal ember és fiatal művész. 1969-ben végzett a Képzőművészeti Főiskolán Szent- iványi Lajos osztályán. A következő év nyarán került Nyíregyházára, a Tanárképző Főiskola rajztanszékére. Ekkor azok, akik már hallottak róla és Katonáról, kíváncsian várták bemutatkozásukat. Ez késett, s helyben is eltolódott, Nyírbátorban szerepeltek először. Közös kiállításuk kellemes meglepetés volt. Dinamikus vonalvezetés, új színvilág, új hang jellemezte őket. Egy dolog azonban: kettejük műveit alig lehetett megkülönböztetni, figyelmeztetett valamire, s ez mindent megmagyarázott, tudniillik, hogy mind a ketten Szentiványi növendékek voltak.

Azóta eltelt néhány év, s időközben Horváth is bekapcsolódott a helyi képzőművészeti életbe, és dolgaira minden alkalommal fel kellett figyelni. Most Nyíregyházán ez az első önálló kiállítása.

A 28 képből, főleg akva- rellből álló gyűjtemény a művészt olyan időszakában mutatja be, mikor a főiskolán kapott tanítások már nem elégítik ki, kényelmetlennek, nem rászabottnak érzi, a valami mást keres, valami

olyat, ami felé úgy érzi, hogy mennie kell. Ezt az átmenetet követni lehet képein.

Első pillantásra úgy tűnik, hogy a művész valami tragikus életérzést hordoz. Valóban sok feketéhez közelálló szint használ, dominálnak a hideg tónusok, egei súlyosak, a föld az atmoszférával porolni látszik. De a fenti, általánosítás is csak olyan, mint a többi, nincs kivétel nélkül. Több olyan műve- van, melyen az élmény intenzitása uralkodik. A jó képek ilyenek szoktak lenni.

Horváth művészete mint festményeinek címe, szűkszavú. (Homok, Öröm, Nádas, Víztükör.) Tematikus kereszt- metszetűek sem nagy. széles horizontok nem nyílnak. Van bennük valami epigrammaszerű tömörség. A kis forma befejezettségét, végességét azonban Horváth valahogy fel tudja használni, hogy egyúttal a végtelenbe is ajtót nyisson.

Rokonszenves művészet nyilvánul meg a kis kiállítás képein. Szeretnénk, ha a jövőben gyakrabban lenne alkalmunk találkozni frappáns meglátásaival, g mélytűzű színeivel.

Koroknay Gyula

Az amatőr festők stúdiója

Az amatőrfestészet hagyományai régi időkre nyúlnak ▼issza, hiszem lényegében véve a vámos Rousseau, vagy Csontváry is az volt. Több, mint egyszerű időtöltés, s nem mindig kevesebb, mint művészet. Amikor a Városi Művelődési Központ tervbe vette az amatőrfestők ügyének az összefogását, nehigy- jük. hogy egészen új dolgot hozott. Másutt már régen csoportosultak, összejöveteleket tartanak, kiállításokat rendeznek. Nem kell nagyon messze sem mennünk, Nyírbátorban negyedik éve működik egy lelkes, s példásan szervezett stúdió. •

A nyíregyházi csoportosulás még a kezdetnél tart. A hónap első vasárnapjain délelőtt gyűlnek össze, s most lesz a negyedik összejövetelük. Eddig ismerkedtek egymással, s némileg egymás műveivel, és hát tervézgeté- sek, óhajok hangzottak el. Helyiséget, s lehető támogatást megad a művelődési központ, de jő lenne például a korrektúra is és sok más, ami a meginduláshoz szükséges.

A nyíregyházi művészeti hetekre közös bemutatkozó kiállítást terveznek. Az ideális az lenne, igazi súlyát akkor kapná meg ez a stúdió, ha mindenki részt venne benne, aki nem Képzőművészeti Alap tag. Szemle lehetne, mely megmutatná, milyen sok tehetség van nálunk azért még az ismeretlenségben, s milyen sok szín és álom kívánkozik még papírra, vászonra.

<K.)

Pályázat

muzeális értékű

tárgyak

gyűjtésére

A hasznos anyagok gyűjtése közben talált múzeumi értékű tárgyak, megmentésére az iskolások körében ismét meghirdeti együttes pályázatát a Magyar Űtíörók Szövetsége, a Központi Múzeumi Igazgatóság és a MÉH.

Muzeális értékűnek minősítik a gyűjtés során előkerült nevezetes történelmi eseményekkel, kiemejkedő személyiségek életével, tevékenységével kapcsolatos tárgyakat, írásos dokumentumokat, régi újságokat- röplapokat, plakátokat, fényképeket, különös tekintettel a haladó mozgalmak. a munkásmozgalom, valamint a felszabadulás országos és helyi vonatkozású emlékeire- A pályázók jelentkezhetnek régi kiadású vagy más bibliográfiai szempontból értékes nyomdatermékkel, régi viseleti darabokkal, egyenruhákkal, jelvényekkel, zászlókkal, céh-emlékekkel, agrár- illetve ipartörténeti érdekességű, valamint népi és művészi értékű használati eszközökkel. dísztárgyakkal is. Az általuk muzeális értékűnek tartott tárgyakat mutassák be a gyűjtést irányító pedagógusoknak és véleményüktől függően a helybeli. Budapesten pedig a megfelelő szakmai múzeum munkatársainak.

A múzeum szakembere ítéli majd meg, hogy a bemutatott tárgy megfelel-e a pályázat feltételeinek. A mú- zeális értékűnek elfogadott tárgyat a gyűjtő, az úttörőcsapat és az irányító pedagógus nevének, címének feltüntetésével — a nagyobb méretű tárgyról mellékelt fotóval és leírással együtt — a MÉH Tröszt propaganda irodájának címére (VI. Jókai tér 6. szám alá) keil beküldeni 1974. május 31-ig. A beérkezett tárgyak értékeié»- sük után a területileg vagy szakmailag illetékes múzeum gyűjteményébe kerülnek, a gyűjtő nevének feltüntetésével.

A szakemberek által legértékesebbnek ítélt muzeális tárgyak gyűjtőit jutalomtáborozással, könyv-ajándékokkal és az ország valamenny múzeumába egy évre érvé nyes díjtalan belépővel ju talmazzák. Jutalomban ré szesítik az ilyen tárgyaké beküldő úttörőcsapat gyűjt-' munkáját irányító pedagó gust is.

SEGÍTSÉGRE SZORULNAK

„Keresőképtelen

vagyok”

Szociálpolitika Tiszabercelen

Sok az idős ember Tiszabercelen, s jelentős azoknak a száma, akik magukra maradtak, több, házban hiányoznak a segítő kezek. Ezeket a hiányokat (vagyis a rokoni gondoskodást) igyekszik pótolni a tanács és a tsz. Hogyan, milyen módon? Milyen szociálpolitikai intézkedéseket tesznek a község vezetői a kedvezőtlen körülmények között élő családok érdekében? Ezekre a kérdésekre keressük a választ.

„Amíg meggyógyulok..,“

A községben kétezemégy- százan, a társközségben. Faszabon pedig ezemégyszá- zan laknak. Szántó András- né tanácstitikámő szobáján ban ülünk, éppen most érkezett egy kérvény Paszab- rol, talán még meg sem száradt rajta á tinta. Ez a kérvény is jelentős szociálpolitikai munkát ad a tanácsnak. hiszen az egyik bekezdésben így szólnak a remegő kézzel írott sorok: „Tüdőbeteg, keresőképtelen vagyok, rövid munkaviszonyommal SZTK-tagságom megszűnt. Rendszeres szociális -segélyt és ingyenes orvosi ellátást kérek míg meggyógyulok és munkába tüdők állni."

— Ez a szokásostól Is különösebb ügy, hiszen negyvenéves emberről van sző, akit eddig többnyire idős édesanyja tartott el. A kérés jogos, hamarosan környezettanulmányt készítünk és a szociális bizottság javaslata alapján döntjük el, hogy mennyi segélyt kap és met- től kezdve. Sajnos, kevés pénzünk van segélyezésre, mindössze 147 ezer forint. Tavaly is ennyi volt. A két községben huszonöt személyt részesítünk állandó segélyben. Ezeknek az embereknek nincs hozzátartozójuk, vagy ha van. is. nem tud segíteni. Az állandó segélyezettek tavaly 519 forintot kaptak havonta. az idén 540 forintot. A tsz-járadékokat — a rászoruló embereknél — 500 forintra egészítjük ki.

— A szociálpolitikai munka nem csupán az öregekről való gondoskodásból áll. Mit tesz a tanács például a nagycsaládokosok érdekében?

— Sajnos, a vártnál kevesebbet. Az óvodai felvételnél ezek a családok előnyben részesülnek, szeptember előtt több család segélyt kap, a segélyezésnél figyelembe vesszük a pedagógusok véleményét is. A legnagyobb gondot mégis az öregek okozzák. Év végéig új orvosi rendelőt és lakást építünk, a régit pedig átalakítjuk és napközi otthont nyitunk itt húsz, vagy huszonöt idős embernek. A berendezkedést a járási hivatal is segíti. Naponta háromszori étkezést biztosítunk az otthon lakóinak.

Gondozónők

segítsége

Az íróasztalon egy kimutatást látunk, amely arról tanúskodik, hogy tizenhárom tiszteletdíjas gondozónő is segíti a magukra maradt idős embereket — tiszteletdíjuk 400 forint, mosószerre havi 20 forintot kapnak a járási hivataltól. A gondozónők munkájához sok türelem és megértés szükséges. Azt mondják a tanács- házán, hogy van egy Idős bácsi, aki makacsul elutasítja a gondozónő • segítségét, szociális' otthonba kerrf hajlandó menni, ezért a tanács valószínű az úttörők segítségét kéri. A gyerekek naponta ebédet vihetnek az idős embernek a községi vendéglőből, vagy az óvoda konyhájáról. Ez egyedi eset. a legtöbben örömmel és szeretettel fogadják a gondozónők segítségét. Az egyik gondozónőtől, Németh Fe- rencnétől ezeket halljuk:

— Egy hetvennégy éves nénit gondozok, aki rokonok nélküli, 418 forint tsz-jára- défcbói él. Naponta friss vizet viszek neki, bekészitem a tüzelőt, ha kell, elmegyek Gávára a gyógyszereiért... Nem a négyszáz forintért teszem, talán inkább emberségből és azért. mert a Svédországban élő rokona nem segít neki.

A két községnek nemcsak a tanácsa, a tsz-e is közös. A tsz-irodán a könyvelőik és azx adminisztrátorok statisztikákat. kimutatásokat, vesznek elő, ezekből tudjuk, hogy a tsz-tagság csaknem' fele, pontosabban 348 sze. mély nyugdíjas, vagy járadékos. A rászorulók járadékát havi 50 forinttal egészL ti ki a tsz. A szövetkezet szociális bizottsága felméréseket végez, differenciál, és a lehetőségeken belül segít. A magukra maradt idős emberek tüzelőt és szalmát kapnak ajándékba, háztájijukat megművelik, a termést hazaszállítják. A nagy-, családosok — és az öregek is — időnként 500 forint rendkívüli segélyt kapnak a tsz-tők

Segély kórház után

Legutóbb például G. Nagy István kapott félezer forint segélyt — kérés nélkül. Az idős embert az udvaron találjuk, nehézkes, lassú mozdulatokkal éppen gallyat vág a tűzre. Kérésünkre abbahagyja. s bemegyünk a kis- szobába, ahol idős felesége örül a kályha melegének. Beszélgetünk. A házigazdától •á- -nnasaok mellett ' elismerést is köszönetét is hallunk»

— Tíz évig dolgoztam a tsz-ben, főleg az állatok at gondoztam. Sz»-' dolog, hogy 500 forint segélyt adtak, amikor hazajöttem a kórházból és most megint ötszázat kaptam. A lakás rendbehozatalához is kaptam segítséget. Nyugdíjam 590 forint, a feleségem után erre még kapok havi száz forintot. így szép csendesen megélünk.

Végül megkérdeztük: a

tanács szociálpolitikai bizottsága kérte-e a tsz segítségét, vagy a tsz szociális ügyekben konzultált-e a tanáccsal? A válaszok: „Nem". .Nem emlékszem.’’ Pedig aá összefogás, a tanács, a tsz; - KISZ-esek és az úttörők együttes, összehangolt segítsége sok mind—'t pótolna..;

Nábrád! Lajos

Galambos Szilveszter

«

FANTASZTIKUS

japán farmer, aki naponta általában mintegy 55 gramm konyhasót fogyaszt, veséjén 138 tonna sót sz'r át egész élete során — közli a Try. buna Ludu hasábjain dr. Wladyslaw Król lengyel professzor. ' — Hatalmas meny- nyiség ez. Innen hát. hogy a japánok, az orvosi statisztika szerint, a világom a legmagasabb vérnyomással rendelkeznek.

A magas vérnyomás számos oka közül a konyhasót tartják az egyik legjelentősebb tényezőnek. amely okozhatja e súlyos betegség kialakulását.

Vizsgálatok folytak a* embereknek — s sófogyasztás mértékében különböző — három nagy csoportja körében. Az első csoportban voltak azok a személyek, akik sohasem sózták meg az ételüket. A 7 általuk fogyasztott só alig tett ki napi 2—3 grammot. A másik csoportot

olyanok alkották, akik még

a kóstolás előtt megsózták ételüket. Ök 12—18 grammot fogyasztottak naponta. A harmadik „mértéktartó” csoport megelégedett a közepes adagolással. hozzávetőleg

4—10 gramm sóval naponta. E csoport tagjai ízlés szerint, előzetes kóstolás után sózták táplálékukat.

Később kimutatták, hogy a sót leginkább kedvelők 10 %-a magas vérnyomásos volt. A középső csoportban már csak 7 %. Az utolsóban oedig felettébb ritka volt a hypertoniában szenvedő betegek előfordulása.

Hasonló módon bizonyítást nyert á só hatás© a vér koleszterin szintjé is. valamint az artéria-szklerózis, az érelmeszesedés folyamatának meggyorsítására. E kutatások alapján megfogalmazható egy alapvető kérdés: vajon sózzuk-e egyáltalán az ételeket? S ha milyen

mértékben?

Az emberi szervezet napi

sószükséglet mintegy 1—3 grammot tesz ki. Alapjában véve az orvostudomány né. zőpontjából nyugodtan mellőzhetnénk teljes mértékben a konyhasót, illetve az ételek utánsózását.

Létezik számos olyan nép, amely megelégszik áz élelmiszerek természetes sókészletével és nem használ egyáltalán ipari sót. így tesznek a kirgizek, az amerikai indiánok és a világ különböző ré. szein élő jelentős számú hegyilakó néptörzs. Ezeknek az embereknek — mint kiszámították — elegendő alig egy grammnyi só naponta. Az életük pedig gvakorta hosszabb, mi»-t a »őt fogyasztó embereké.

Mint látható, nem minden válik egészségünkre, ami fcdiik — sumázza orvosi ismeretterjesztő írásárt dr. Król professzor.

Fordította: Sa. B«ba

A lánynak gyönyörű, brom- vörös haja volt, és nagy, zöldeskék macskaszeme. A húszévesek derűs mosolya ragyogott az arcán, amikor leült és felesleges erőfeszítéssel igyekezett térdére húzni harminc centinél nem hosszabb miniszoknyáját

— Miért jött el az előző

munkahelyéről? — kérdezte barátságosan Szlatona, az igazgató. negyven év körűit őszülő halántékú, rokonszenves férfi.

— Jó hely eolt, csak távol '

esett a lakásomtól. Itt lakom a szomszéd utcában. Ez az iroda ideális lenne részemre.

— nézze, feislánp, maga jól gépel• A gyorsírással sem áll hadilábon. Kellemes, megnyerő modora van. Azt hiszem, remek titkárnő lesz.

— Köszönöm szépen. Boldog vagyok, hogy ön mellett dolgozhatom majái

— Várjunk egy kicsit. Mondja meg őszintén. visszautasítana, ha később egy kicsit udvarolnék magának?

— őszinteséget kért, hát őszintén válaszolok: örülnék neki. Az igazgató kartárs a zsánerem.

— A mindenségit! Maga jő munkaerő. Gyors_ és gépíróhiány van. Nem szorul rá arra, hogy a főnöke udvarlását is elfogadja.

— Felnőtt ember vagyok. Magánügyeimben én döntök.

— Nem titkolhatom tovább, hogy tetszik nekem. Szép és fiatal. Beleremegek, ha arra-gondolok, hogy megcsókolhatnám, és talán nem is tiltakozna. De 'értse meg, nekem feleségem van és két gyermekem.

A lány egy kicsit sápadtan nézett maga elé, és halkan azt suttogta:

— Akkor maradjon közöttünk a hivatalos főnök-be- mzkitt kapcsolat .

— Ez nem megoldás. Gyenge vagyok, és tudom, hogy a szépségének nem tudnék soká ellenállni. Sajnos, el keli válnunk. Nem találkozhatunk többé! — mondotta szoz morúan lehajtott fejjel Szí». Urna, és kezet nyújtott a lánynak, oki felsóhajtott:

— Igazán sajnálom. Most kereshetek magamnak egy másik állást.

Rosszkedvűen indult a* ajtó felé.

— Hová megy? — kérdezte csodálkozva Szlatona. — Amint mondottam, maga mellett nem tudnék ellenállni a kísértésnek. De ezért nem kerülhet hátrányos helyzetbe. Ez igazságtalanság lenne. És mivel ez a munkahely magának megfelel. hétfőn belép. Én pedig még ma lemondok az igazgatói állásomról és áthelyeztetem ma-j gam egy másik vállalatközi ,

lÉRDEKES MEGÁLLAPÍTÁS

A só és a vérnyomás

KiszámffcoMák, hogy egy