Kelet-Magyarország, 1974. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-26 / 47. szám

8. oldal kelet-magyarorszag 1974. február ». Pato'icsev Washingtonban Washingtonnak ismét ma­gasrangú szovjet vendége van: a világsajtó vezető he­lyen emlékezik meg arról, hogy vasárnap óta az ameri­kai fővárosban tartózkodik Nyikolaj Patolicsev, a Szov­jetunió külkereskedelmi mi­nisztere. Aligha túlzás kijelenteni, hogy látogatása korunk egyik legfontosabb folyamatának újabb jelentős állomása. Ez a folyamat: a lenini békés együttélés elveinek fokozatos megvalósulása az új nemzet­közi realitások, a Szovjetunió, a szocialista országok megin­gathatatlanul erős pozíciói alapján. A földkerekség két legha­talmasabb országának, a ka­pitalista ós g szocialista világ vezető hatalmának aktiv ke­reskedelmi érintkezése hosszú időn keresztül jelentéktelen volt. Ez nem a Szovjetunión múlt. Moszkvában a kezdet legnehezebb időszakában és a hidegháború legveszélye­sebb esztendeiben is hangoz­tatták a gazdasági közeledés fontosságát. Ez az álláspont az Egyesült Államokban — legalábbis be­folyásos körökben — viszony­lag kisszámú követőre talál, de talált. Ma már történelem, amit a két ilyen vonatkozás­ban leghíresebb nagyiparos, Cyrus Eaton és dr. Armard Hammer, az Occidental Pet­roleum Company elnöke tett a szovjet—amerikai gazdasá­gi kapcsolatokért. Az igazán intenzív gazda­sági kapcsolatokhoz persze meg kellett érniük a politi­kai feltételeknek. Ez a kö­vetkezetes szovjet béke-erőfe­szítések eredményeként a leg­utóbbi időben megtörtént. Brezsnyev és Nixon kölcsönös látogatása olyan keretet te­remtett, amelyet a szakembe­rek dolga tartalommal meg­tölteni. Egy év alatt ugyan megkéteszereződött a szovjet —amerikai kereskedelmi for­galom volumene, de ez is csak a kezdet kezdete — a lehetőségek csaknem korlát­lanok. Persze csak akkor, ha a törekvés maradéktalanul köl­csönös, ha az amerikai tör­vényhozásban a kormány jó­zan javaslatai győzedelmes­kednek a Jackson szenátor köré tömörült hidegháborús csoport aknamunkájával szemben. Nyikolaj Patolicsevet — akinek helyettese a tárgyalá­sok előkészítésére már napok óta Washingtonban tartózko­dik — a szovjet—amerikai tanács vezetősége hívta meg. amely most tartja első ülés­szakát. Maga az a tény, hogy már látszik egy ilyen jellegű csúcsszerv, bizonyos megnyug- tató állandóságot érzékeltet. Ha a párbeszéd — és an­nak nyomán a kereskedelmi yo'->.men növekedési üteme — így folytatódik, mr. Eaton és dr. Hammer nem sokáig szá­mít fehér hollónak az ameri­kai üzletemberek között. l álanztáiok előtt Anglia A választási kampány utolsó fordulójában a kon­zervatívok és a munkáspár­tiak azokért a szavazókért küzdenek, akiket a legfris­sebb statisztikák a kis libe­rális piárt új híveként tün­tetnek fel. Egy kimutatás szerint — amelynek adatait a múlt pénteken zárta le a Marplan nevű ügynökség — a liberális párt és a brit munkáspárt lehetséges vok- sai között már csak két és fél százalékos a különbség. A konzervatív pártra a ki­választott „mintaszavazók- nak” 38 és fél százaléka, a munkáspártra 31 és fyl szá­zaléka. a liberális pártra 28 százaléka akart szavazni. A bizonytalan de az osz­tálypolitika különböző kér­déseiben a konzervatív gon- dol.^odásbpz közöli program­mal induló liberálisok egy hét alatt 5,1 százalékot ,.c»fp_ tek le” a torypárttól és 4,1- et a munkáspárttól. Ha ezeknek a jelzéseknek csak egy része is igaz akkor sem a konzervatív párt, sem pe­dig a munkáspárt nein lesz képes a konngnyzá&hoz szük­séges 183 mandátumom ab­szolút többség elérésére a 635 tagú alsóházban. A február 28-i általános választásokig minden párt vezető politikusai naponta sajtóértekezletet tartanak. Hétfői sajtókonferenciáján Jeremy Thorpe, a liberáli­sod 45 éves vezére a kor­mányzásban való liberális részvétel lehetőségeit taglal­ta. de sem Edward Heath, sem Harold Wilson néni tudta elkerülni, hogy ilyen eshetőséget mérlegeljen. Thorpe három eshetősé­get sorolt fel: 1. pártja „megtöri” a két nagy párt eddigi monopóliumát a par­lamentben. 2. a két vezető párt egyike sem kapja meg az abszolút többséget, s ek­kor a kormányzó párt sorsa a liberálisoktól függ; 3. ma­guk a liberálisok kapnak többséget a választáson. Edward Heath miniszter- elnök eddig nem érdemesí­tette a liberális pártot arra, hogy kívesezze programjá­nak gyengéit, de most már támadóan lépett fel Thorpe- ékkal szemben. Kijelentette, hogy a liberális pártot sem á politika, sem a kormány­zás nem érdekli, és — mon­dotta — csak az érdekli, hogy növelje mandátumainak számát. Hozzáfűzte, hogy ha a vá­lasztásokon csak viszonyla­gos többségek alakulnak ki, akkor „inkább előbb, mint utóbb” újabb választások ki­írására kerül sor. Harold Wilson a múltban elkötelezte magát a liberáli­sokkal való közös kormány­zással szemben. CgHaghan, a párt külügyi szóvivője azonban hétfőn egy sajtóér­tekezleten úgy nyilatkozott, hogy há a munkáspárt győz, de'az abszolút többségnél kisebb arányban akkor „a többi párton múlta, hogy tá- mpgatjak-e programját.” A liberális párt 500 jelöl­tet indít a választásokon. A párt vezetői arra számi ta­nait. hogy száznál több man­dátumot szerezhetnek. Unnépi megemlékezések Csehszlovákiában A csehszlovák nép 1948-as februári győzelmének 26. év­fordulója alkalmából or­szágszerte ünnep; megemlé­kezéseket tartottak. A prágai történelmi Óvá­ros téren hétfőn délután tö­meggyűlést rendeztek, ame­lyen részt vett Lubomir Strougal miniszterelnök, Alois Indra, a parlament'el­nöke, valamint a CSKF KB elnökségének és titkánságá- íak más tagjai. A nemzeti és vörös zászlók alatt felvonult sok ezer prágai lakoshoz, va­lamint a népi mUi'’istá;khoz Antonin Kapek. a CSKP KB elnökségének tagja, a fővá­rosi pártbizottság vezető tit­kára intézett beszédet. Korábban a párt- és álla­mi élet, továbbá a nemzeti front képviselői a Zizkov- hegyen lévő nemzeti pante­onban megkoszorúzták Kle- ment Gottwaldnak. az or­szág első munkáselnökének, a februári győzelem kima­gasló alakiánák sírját. Ott ve" Luflvik Svobpda hadse­regtábornok. köztársasági el­nök és Lubomir Strougal miniszterelnök. Pozsonyban, Szlovákia fő­városában ugvanesak nagy­gyűlésen emlékeztek meg á munkásosztály alkotmányos és béke« úton történt hata­lomátvételének 26. évfordu­lójáról. A párt- és állami élet vezetői a pozsonyi kolum- báriumban koszorút helyez­tek el a Karol Smidke, Vla­dimir Clement is és a mun­kásmozgalom több más szlo­vák harcosa hamvait tartal­mazó urnáknál. Az aktuson ielen volt Jozef Lenárt, a GSKP KB elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára, dr Peter Colotka professzor, szlovák miniszterelnök és On drei Klokoc, a szlovák nemzeti tanács elnöke. Lázár Gyorjsry Moszkvában A KGST végrehajtó bi­zottságának 66. ülésszakára Moszkvába érkeztek a tagál­lamok miniszterelnök-he­lyettesei: Tano Colov (Bul­gária), Rudolf Ifohlicek (Csehszlovákia). Flavio Bra­vo Pardo (Kuba), Mieczys- laio Jagielski (Lengyelor­szág). Lázár György (Ma­gyarország), Damdangijn Gombozsav (Mongólia), Ger­hard Weis (Német Demokra­tikus Köztársaság). Gheorghe Radulescu (Románia), vala­mint Marko Orlandics, a ju­goszláv szövetségi végrehajtó tanács (a kormány) tagja. A szocialista országok képviselőit Mihail Leszecslco, a Szovjetunió minisztertaná­csának elnökhelyettese, Nyi­kolaj Faggyejev. a KGST titkára és más személyisé­gek fogadták. A A DK nyilatkozata Az Amerikai Egyesült Ál- 'amok kormánya megkísérli megakadályozni, hogy a Dél-vietnami Köztársaság Ideiglenes Forradalmi Kor­mánya részt vegyen az 1949- es genfi konvenciókhoz csat­lakozott országok diploma­táinak a napokban megnyílt konferenciáján. Ezzel kap­csolatosan a Vietnami De­mokratikus Köztársaság kül­ügyminisztériuma vasárnap nyilatkozatot adott ki. amely megállapítja: az értekezleten részt vevő államok többsége úgy vélekedik, hogy aDIFK- nek törvényes joga van a konferencián való részvétel­re. Az Egyesült Államok azon­ban arra törekszik, hogy ezt megakadályozza. Az első ülés óta emiatt már több al­kalommal ei kellett napolni sfz értekezlet munkáját, s az amerikai küldöttség most más részvevőkre is nyomást kíván gyakorolni annak' ér­dekében, hogy a DIFK rész­vételét megakadályozza. A humanitárius nemzetkö­zi jog fejlesztése egyetemes jelentőségű probléma — hangoztatja a VDK külügy­minisztériumának nyilatko­zata. — Kívánatos volna hogy e kérdés vitájában mi­nél több ország vegyen részt. Másfelől a vietnami háború amelyben az amerikai impe­rialista agresszorok förtelmes bűncselekményeket követtek eí, gyakorlati síkon is szá­mos új nemzetközi jogi prohlémát vetett föl. A DIFK részvétele tehát teljes mér­tékben szükséges és törvé­nyes. A lengyel né|»ga%iáaság; «ttja io. — Tűnj el — mondom —, ne is lássalak. Áll kinn fedetlen fővel az esőben. Nadrágzsebben a két ökle. Nem lehet ennek senkije, ha ilyen nyugodtan be tud itt rendezkedni éj­szakára. — Gyere be — mondom. Ádám néz, már ügy alul­ról felfele, nem akarom-e csőbe húzni. Teát töltök ne­ki, még forró, igya meg, rá­fér. Köszörüli a torkát, se­hogyse tudja elkezdeni. — Eljönnék én hozzád ide, éjszakai segédmunkásnak — mondja. — Hát csak igyekezz. — Miféle mesterség ez? — Szép. — Mi a szép? — A sötét. — A sötét? — Az. Több a sötét, mint a világos. A sötét tömegre is több, kilóra is. — Ezt ki mondta? — Csak körül kell nézni, te süket... Nézz körül, hát nem több? — De több. — Nahát, erőltesd meg magad. —t Minek? —Ha bele akarsz látni az éjszakába, nyilvánvaló, hogy nem alhatsz. — Te látsz a sötétben? —Nem mindig. Die néha latom, hogy a sötétből figu­rák alakulnak, a sűrűje ösz- $zeáll. — Párzanak? — Aha. — Mondom, ugye... Megívott két bögre teát. aztáp továbblépett. Állok a portásfülke előtt az utcán. Ilyenkor eső után a hosszú házsor ablakai már mind sötétek. Az Öreg há­zaspárnál már napok óta nem világítanak. Meg kéne tudni, mi van velük. A Lip- ták úr már fordult egyet első álma után. Erdélyi úr. a festő, még éjfél előtt va­csorához ült, de az első sze­let parizernéí feje az asztal­ra bukott. Slezákné egyetlen pár harisnyája már a fregoí ljn szárad, Tölcsváry Adri enne szobatiszta daxlija pe dig bizonyára felkapta a fe­jét, mikor Ferecz Vince el­húzott az ablak alatt. Richter úr még lehet, hogy számolja a borravalót, amit a blokk ála'tt csúsztattak neki, hogy kevesebb legyen a sörhab. Vajda úr, a KÖZÉRT-es, le­feküdt ugyan, de nyitott szemmel a plafont bámolja. Azon meditál, mégis nem volna-e jobb. ha kibékülne a feleségével, A nyolcórás hírekben mondták, hogy sok a mentők dolga. Frontátvonulás van. (Folytatjuk) Amikor 1971 december fi­án, a Lengyel Egyesült Mun­káspárt Ví. kongresszusának megnyitó napján Edward Gierek referátumában beje­lentette, hogy a következő öt évben a reálbéreket 17—18 a nemzeti jövedelmet 38—39, az ipari termelést 48—50 százalékkal kívánják emelni, a beruházásokat pedig tizen­három számjegyű összeggel lehet csak kifejezni, — a je­lenlévő többtucat külföldi új­ságíró szinte leiszisszent. A kérdés az volt, honnan lesz ereje Lengyelországnak egy ilyen fantasztikusnak tűnő program teljesítésére? A szóban forgó tervidőszak­nak még a fele sem telt el, de máris bizton válaszolha­tunk: van és a továbbiakban is meglesz az ehhez szükséges erő, akarat, lehetőség. Megváltozott a légkör Emlékeztetnénk arra, hogy a VI. kongresszust éppen egy évvel előzték meg a Gdansk­ban és más északi városok­ban kirobbant: zavargások. Egv év éppen csak arra volt elegendő, hogy a lakosságban, mindenekelőtt a munkásosz­tályban helyreállítsák a bi­zalmat a párt, és annak ve­zetői iránt. A párbeszédet, amely a gdanski események űtán a párt vezetősége és az ország népe között megin­dult, mindenre kiterjedő őszinteség jellemezte. A párt feltárta az elkövetett hibákat, de nyíltan megmondta azt is, hogy a jobb jövő elképzelhe­tetlen a munkában, a terme­lésben elért gyökeres fordu­lat nélkül. „Csak azt tudjuk szétosztani és elfogyasztani, amit megtermeltünk” — ez volt a párbeszéd lényege. S aki ma Varsóba vagy más lengyel városba, faluba lá­togat, érzékelhetően más lég­körrel találkozik, mint há­rom évvel ezelőtt. A változá­sok szembetűnnek az utcakor., a munkahelyeken és a családi otthonokban ;s. Kezdjük az­zal, hogy Lengyelország' la­kosságának 50 százaléka 27 óvné4-#ntairtbbv'l>,'tow a ii je­. lep ti. bogy a mösi élő gene­ráció fele még a századfordu­lón is gktív dolgozó lesz- A mostani tervekben tehát messze előre kell tekinteni, nagyvone”' elképzeléseket kell felvázolni és valósággá váltani. Az emberek azonban nemcsak hosszú évek múltán akarnak jól élni, hanem a le­hető leggyorsabban ■■ élvezni kívánják munkájuk gyümöl­csét. Nos, 1970 előtt az élet­színvonal évi növekedése 2 százalék körül mozgott. A mostani ötéves tervidőszak­ban ez megduplázódik. Mit építsenek? A lakásügyek megoldása az egész világon, a legfejlettebb országokban is gond. Len­gyelországban fokozottan az a szörnyű háborús károk és a felnövekvő fiatalság igé­nyei miatt. Mit építsenek? — kérdezlek a párt úi vezetői a lakosságtól. A műemlékeket állítsák-e helyre, amelyek igen költségesek, de a lengyel államiság, a nemzeti büszke­ség szimbólumai, vagy ugyanezen a pénzen üzeme­ket. lakásokat építsenek-e? A lakások közül is kisméretűe­ket és többet, vagy nagyob­bakat és kevesebbet. A párt vezetői mindezt országos vi- tára bopsátották .A szintézis végülis valahol a középará­nyosnál lőtt létre. A döntések természetszerűleg mindenkit nem elégíthettek ki, de a la­kosság többségét igen. Jó példa a varsói királyi vár ügye. A nagyon szép épületet a hitleristák a földig elpusztították és 1971-ig ro­mokban hevert. Az újraépíté­se rengetegbe kerül. A párt és a kormány az országhoz fordult: belefogjanak-e az újraépítésbe? A válasz az or­szág minden részéből érkező „igen” volt., ám ezt a választ ugyanolyan hatásos munka- felajánlások, anyagi áldoza­tok vállalása kísérte. Egy­idejűleg — e sorok írójának alkalma volt látnia — hatal­mas lendülettel házgyárak építéséhez is hozzáfogtak. Két különösen fájó pontja volt 1971 előtt a lengyel la­kosságnak: a fogyasztási ja­vak szűkös választéka és a s^iciális létesítmények elma­radottsága. Hosszú távou Ma már mindkettő megoldá- sában jelentős előrelépésekéi; tettek. Látszatra talán cse­kélység, de írjuk le: a len­gyel nők szeretnek csinosan öltözni. Számukra ez talán még az étkezésnél is fonto­sabb. Nos, aki ma végigsétál a Varsó közeppn épiljt á£ü- házak labirintusain, azt hi­hetne, hogy — a divatot il­letően — Párizsban van. A Polski Fiat művek megépíté­se nagy kiadás volt. de a nagy szériájú termelésre ter­vezett kiskocsi-gyár létreho­zása ma szinte nemzeti ügy. Az élglrniszertermeiés lépést tart az igenyekkel, bar a hús­ellátás meg n«n kielégítő. Ne feledjük viszont, hogy a me­zőgazdaság nagy többsége még az egyéni kisparaszti gazdaságok kezén van, a falu. si fiatalság pedig jelentős arányban otthagyja a földet és a varpsba kívánkozik. A mezőgazdaság teljes szocia­lista átformálása a lövő fel­adata, amelynek nemcsak a társadalmi, hanem az anyagi, főlég az ipari feltételeit kell megteremteni. A másik gond: a szociális ellátottság- Ehhez Lodzból, a nagy textilipari Irözponthúl veszünk példát. A szövőgyá­rak dolgozóinak zöme nő. a gyárak többsége 50—100—130 éve épült, aipíkor a tőkés ki­sebb gondja is nagyobb volt annál, hogy a munkásnők hol tjsztatapdnak munka után, hol helyezik el gyermekeiket _ munka közben «tb. S ezeket az örökölt problémákat mind a mostani vezetésnek kell megoldania. Beszéltem a lodzi város! pártbizottság titkárával is, akinek e gondok a nyakába szakadtak. A hosszú távú megoldások és a legszüksége­sebb, azonnali intézkedések egész komplexumát adta elő. Ebből csak egyet emelünk ki: a lödzi ipar egész fejlesztési összegében' csökkentik a téri' melésf közvetlenül szolgái#' beruházások arányát és nö­velik a szociális igények ki­elégítésére fordítható össze­geket. Kormányprogram és takarékosság A lakostag életszinyoinata- nak a kormányprogramban élőirányzott ütemét a munka, termelékenységének növelése mellett a pazarlás felszámo­lásával. á legszigorúbb taka­rékossági intézkedések betar­tásával lehet tartani. Ebben az évben például 19 milliárd zlotyt kell előteremteni ah­hoz. hogy a népgazdaság min­den ágában emelhessék a reáljövedelmet, mint azt ja­nuár közepén Jaroszewicz miniszterelnök bejelentette, Az alauelv, hogy a kisfizeté- sűek jövedelme emelkedjék gyorsabban és az alapvető létszükséglet; cikkek ára vál­tozatlan maradjon. Ebbe a vonalba illeszkedik, hogy fel­emelték a benzin, a szeszes italok.árát és drágábbak let­tek a vendéglők is. Az állam a többletbevételt a béremelé­sek, szociális juttatások és mezőgazdatagi cikkek fel­emelt átvételi árának fedezé­sére fordítja. (Ebben az ösz- szefüggésben iól érzékelhető. Hogy a lengyelországi benzin­ár-emelkedés és a nyugati világban kibontakozott ener­giaválság más-más eredetű.) Két éve. a kongresszus ide­ién a bizalom jellemezte a lakosság hangulatát. Ma a növekvő elégedettség és még inkább a bizakodás. Nézze el' az olvasó, ha moßt nem be­ruházások, a termelési muta­tók-. az életszínvonal-emelke­dés számszerű adatait sorol­juk fel, ámbár a közgazdász­nak ezek árulnak el a leg­többet az utóbb; évek fejlő­déséről. Helyettük a közgon­dolkodás leglényegesebb ele­mét rögzítsük: Lengyelország­ban ma az utca emberének ugyanaz a gondja, terve és öröme, mint az ország veze­tőinek. s ugyanebben látja a jövő feladatait is. S mint már mondtuk. Lengyelországban hosszú távra terveznek. c. T. ft

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom