Kelet-Magyarország, 1974. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-24 / 46. szám
Wn, fef»ru3r St **tlfP-WÄ<STARÖT»SZXe — VASÄRNAPl MELLfiKLET T. ofiTaf VÁLTOZÓ VILÁGUNK közoktatásunk fejlesztése RANG Levelet kaptam a minap. A feladója — fiatal nyíregyházi gyári munkás — egy korábbi írásomra reagált, „ön azt írta, hogy a munkás, ha tanul és tehetséges, ma is lehet művezető, vagy akár vállalati igazgató. Ez igaz is. De a bizonyítani akarás nagy igyekezetében ön egy kicsit túl lőtt a célon. Elfelejtette, hogy nem minden munkásból lehet vezető, s hogy nem is akar minden munkás vezető lenni Higgye el, munkásnak lenni is rang. Egy jó esztergályos vagy szerelő anyagiakban is megkeresheti azt, amit az igazgató, mind emellett meg is találja munkájában az alkotás örömét. A kiváló munkás nem cserélne senkivel. Különösen akkor, ha anyagilag és erkölcsileg még jobban megbecsülnék.” Azt hiszem, hogy a levélírónak igaza van. teár abban az említett írásomban nem a fizika munkát akartam lebecsülni, amikor a vezetővé válás lehetőségeiről szóltam, valahogyan mégis kicsenghetett a mondatokból, hogy vezetőnek lenni több, mint munkásnak maradni. Pedig ez egyáltalán nem igaz. Sok minden alátámasztja ezt a véleményt. Magam is ismerek kitűnő szakmunkásokat a legkülönbözőbb üzemekben, s tudom, hogy egyikük-má- sikuk sokkal nagyobb megbecsülésnek örvend, mint az ott dolgozó gyenge szaktudású mérnök. Ezek a munkások a szakmájukban univerzális emberek, magasan kvalifikáltak. Ahogy mondani szokták: „spécik” a szakmában. Nem akarnak vezetők lenni. Pedig az egyik ilyen munkás érettségizett, elvégezte az est' egyetemet és nincs olyan jelentős szakmai, vagy politikai mű, amit el ne olvasott volna. Van tehát rangja a munkásnak. A fizikai munkás, ha jól dolgozik, kiemelt órabért is kaphat, bevonhatják az üzem vezetésébe is és kitüntetést is kaphat. Mind több helyen ezt is teszik. A gyári munkás ma már nem az, aki tegnap vagy tegnapelőtt volt. A ma üzemi me- lós; ceménynyakú fehér ingben és nyakkendőben, a legdivatosabb garbóban járhat be az üzembe. S a fehér-fekete öltözőből frissen, megfürödve jöhet ki, mehet akár azonnal e színházba. Ez is a munkás rangjához tartozik. Az is, hogy manapság mind több helyen választják be a munkást a legkülönbözőbb párttisztségekbe, vagy a szakszervezeti, nép- írontfunkciókba, vagy éppen a tanácstagi tisztségre. Lehet kiváló munkást megyénk parlamenti képviselői között is találni. Mégis igaza van annak, aki azt mondja, hogy a fizikai munkának a becsülete azon is lemérhető, hogy mennyire ismerik azt a munkás képviselőt, tanácstagot, városi pártbiz Vt- sági tagot — és sorolhatnánk még a legkülönbözőbb helyeken és szervezetekben funkciókat betöltőket — a saját üzemükben, a saját munkahelyükön. A legtöbb helyen valóban csak a legszűkebb kör tud róluk. Nem általános, hogy otthon is megkérdezzék azt a munkást, aki egy városi, vagy megyei plénumon javasolt és a véleményét magas szinten vették figyelembe. Még nem mindenütt kérdezik meg a legkiválóbb munkást: mi a véleménye saját üzeméről? És ha megkérdezik sem általán5? hogy jó javaslatát elfogadják, megvalósítják Pedig ezek nagyon sokszor többet jelentenének, mint egy kiváló dolgozó jelvény, néhány száz forint, vagy egy elismerő mondat a termelési tanácskozáson. így, együtt kerek a kép. Kell az anyagi és kell az erkölcsi elismerés. Kell, hogy a vezető ne csak a dagályos körmondatokra, hanem a munkás néhányszavas mondataira is kellő figyelemmel legyen. Törleszteni valónk az emberekkel való foglalkozás területén bősége /•') akad Egy emberközpontú vezetési stílus következménye lehet a fizikai munka és a fizikai munkás nagyobb megbecsülése. Nagyon igaz az, hogy az a munkás boldog, aki szép munkát ad ki a kezéből, képes újítani, szakemberek százait nevelni és^ nem az. aki mindenáron szellemi hivatást választott de sorozatosan érik a kudarcok. Munkásnak lenni rang, ha ennek a rangnak az adományozásával adósak is itt-ott az üzemek. A kiváló munkás valóban nem cserélne senkivel. De egy kicsit igaza van annak. aki azt mondja, hogy erről alig merünk vagy akarunk beszélni. Kopka JánfM Közismert, hogy megyénkben évtizedek óta igen pozitív a népesség gyarapodása, a természetes szaporulat az országosnak még napjainkban is háromszorosa, emiatt az iskoláskorú népesség aránya az össznépességen belül évtizedek óta lényegesen magasabb az országos átlagnál. A tanulóifjúság ilyen nagy létszáma tartós fejlesztési gondokat, hosszú ideig elhúzódó zsúfoltságot és az ezzel együttjár' számtalan hátrány között talán a legsúlyosabb, hogy fenn kellett tartani a területi szétaprózottságot, az alacsony fejlettségű oktatási intézmények magas számát. A második ötéves terv Időszakában, az 1961-es Oktatási reformtörvény alapján a társadalom figyelme is jobban az oktatás felé irányul és ennek hatására a harmadik ötéves terv időszakában jelentős mértékben kerül sor általános iskolai tanterembővítésekre (300 új általános iskolai tanterem épül), óvodafejlesztésre, de ekkor kezdődik meg a középfokú gimnázium, szakközépiskola és szakmunkás- képzés intézményhálózat nagyarányú fejlesztése is. Az elmúlt évtizedek oktatásfejlesztésének — a hatalmas eredmények mellett — van egy sajnos meglehetősen ellentmondásos következménye is. Mégpedig az, hogy az egységes településhálózati távlati fejlesztési terv hiányában megvalósított hálózatbővítés miatt, iskolahálózatunk területi elhelyezkedése sem oktatásfejlesztési, sem a teleoülésfejlesztési szempontból nem a legkedvezőbb. Az elkövetkező időszak oktatásfejlesztésének irányát a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának az 1972. június 15-én megjelent határozata adja meg. E határozat nyomán az MSZMP megyei bizottsága, a megye oktatásának sokoldalú elemzése alapján szabta meg oktatásfejlesztésünk legfőbb feladatait, amely konkrét megfogalmazást a megyei tanács által 1973 márciusában elfogadott feladattervben nyert. A KB-határozatban foglaltak alapján egyik legfontosabb feladatunk, hogy megyénk közoktatásának egészére vonatkozóan olyan távlati tervet dolgozzunk ki, amely segítségével az alapellátottságában mutatkozó színvonalbeli különbségeket lehetőleg csökkentsük, ezzel biztosítsuk a tanulás, a tehetség-kibon- takoztaiás alapvető feltételeit, másrészt a megyei településhálózati távlati fejlesztési “tervvel összhangban erősítsük kiemelt településeink kulturális ellátottságát, növeljük e városok és nagyközségek regionális funkcióján belül az oktatási ágazat szerepét, azaz az oktatásnak olyan központjait hozzuk létre, ahol az oktatás feltételeit korszerűen és gazdaságosan tudjuk biztosítani. A fejlesztéseket az oktatás szintjeinek megfelelően differenciáltan kell megvalósítani. Az alapvető óvodai és általános iskolai alsótagozati ellátást, településkategóriától függetlenül biztosítanunk kell mégpedig úgy, hogy a párthatározatnak megfelelően a szín- vonalbeli különbségek fokozatosan megszűnjenek. Kisközségek, tanyák és szórványtelepülések jelentős, számú tanulóifjúsága (összta- nulóifjúság körülbelül 30 százaléka) részére a tanulás korszerű feltételei, helyben, saját településen, a nagyfokú szétaprózottság miatt nem teremthetők meg. Számukra a színvonalas oktatás körzeti iskolába járatással, illetve általános iskolai diákotthoni hálózat bővítésével nyújtható. Az oktatás egy-egv területének a fejlesztési gondjai településenként is különböző kép- pen vetődnek fel. Az utóbbi néhány évben azonban városban és falun egyaránt legnagyobb gondot az óvodai fejlesztés okozott. Gyorsütemű fejlesztését két tényező is sürgeti, egyik, hogy az óvoda a női munkaerő fel- szabadulásának alapvető eszköze. Elsősorban ezért bontakozhatott ki szervezésében az a példátlan társadalmi összefogás, amely eredményeként ma már megyénkben az óvodaellátottság túllépte az 50 százalékot. Másrészt, mivel óvodák alapvető funkciója nem a gyermekmegőrzés, hanem a 3—6 éves korú gyerekek iskolára való előkészítése, így az óvodahálózat fejlesztése, az óvodai ellátottság javítása a nevelés és a későbbi iskolai oktató munka alapvető feltételévé vált. Jelenleg megyénkben 267 óvoda 16 695 hellyel működik. Óvodahálózatunkra jellemző, hogy ma már megyénkben csak. 50 község nem rendelkezik óvodával. , Azoknak a gyermekeknek, akik óvodai ellátásban nem részesülnek, már jelenleg is 5 éves korban úgynevezett iskolaelőkészítőt szervezünk. Ennek célja, hogy a tanulás folyamatának kezdeténél csökkentsük a gyermekek közötti felkészültségbeli differenciáltságot, valamennyire is mérsékeljük a szülői ház különbségeiből adódó hátrányos helyzeteket. Megyénk településviszonyait ismerve, közoktatásunk fejlesztésének legnehezebb területének kétségtelenül az általános iskola ígérkezik. A megyében jelenleg a 357 általános iskolában 77 942 tanuló tanul. Az iskolák és a tanuló ifjúság száma a felszabadulás óta jelentősen változott. 1950-től 1963-ig az iskolák száma emelkedett, ezt követően elsősorban a kisiskolák megszűnése miatt csökkent. 1970 után a tanulólétszám nagymérvű csökkenése következtében (21.4 százalék tíz év alatt) országos összehasbnlításban egy sor területen például egy osztályteremre, egy tanerő, egy tanulócsoportra eső átlagban jelentősen előreléptünk. Egy terület iskolahálózatának és ezáltal az oktatásnak is a színvonalát elsősorban az határozza meg, milyen arányban részesüllek az alacsonyabb szervezettségi fokon álló iskolák (részben osztott és kislétszámú iskolák), és mennyire biztosított elsősorban a felsőtagozatos tanulók részére a szakos oktatás. Ebből a szempontból iskolahálózatunk mai képe korántsem kedvező, mert iskoláink 46,5 százaléka az alacsonyabb szervezettségű formába tartoznak, de örvendetes, hogy itt a tanulóifjúságnak mindössze 10,8 százaléka tanul. Megyénkben jelenleg még 49 részben osztott és 117 kislétszámú iskola működik. A körzetesítésnek megyénkben szép hagyományai vannak. Az eddigi munka eredményeként az 1973—74-es tanévben 69 körzeti iskoiánk működik (ahová 3044 tanuló jár be). A további körzetesítéseket elsősorban ott tervezzük. ahol egy jól felszerelt központi iskola olyan közlekedési centrumban fekszik, ahová a tanulók autóbusszal könnyen bejuthatnak. Olyan külterületen, tanyán és szórvány- településen élő tanulók részére, akik autóbusszal történő beszállítása az útviszonyok és a távolságok.miatt megoldhatatlan, akik ma is naponta kilométereket gyalogolnak az iskoláig, az általános iskolai diákotthoni elhelyezés nyújtja a tanuláshoz a legjobb feltételeket s Megyénkben jelenleg 8 általános iskolai diákotthon működik 1310 hellyel. Ezek többsége jól felszerelt, kényelmes otthont és jó tanulási lehetőséget nyújt. A kollégiumi hálózat területi elhelyezkedése azonban csak részben felel meg a külterületi népesség területi viszonyainak, emiatt egyes intézmények kihasználtsága alacsonyabb színtű, például Tyúkod, Nyírmihálydi. A tanyasi tanulóifjúság helyzetében további lényeges javulást — még a negyedik ötéves tervben felépülő — 120 férőhelyes balkányi tanyai diákotthon belépésétől várhatunk. A kis- és részben osztott iskolák felszámolását a pedagógiai okok mellett az oktatás gazdaságosságának a ténye is sürgeti. A külterületi és az aprófalvak iskoláinak többsége ugyanis elavult, felújításuk még jelentős ráfordítással sem teremtené meg az oktatás korszerű feltételeit. Ismeretesek a városok gyorsan fejlődő, kiemelt szerepkörű települések tanteremgondjai is. Mindezeket figyelembe véve olyan hálózat- fejlesztést kell biztosítani, amely eredményeképpen hatékonyan enyhíteni tudjuk a dinamikusan fejlődő települések gondjait is, egyben elősegítjük a külterületi tanulóifjúság tanulási feltételeinek lényeges javítását, és növeljük az általános iskolai oktatás gazdaságosságát is. Az előző évek következetes középfokú intézményfejlesztése következtében megyénkben a 14—18 éves korosztályoknak 44,2 százaléka helyben, a megyén belül tanulhat. Megyénkben jelenleg 41 középfokú oktatási intézményben a tanulók létszáma 21 260 fő. A tanulóifjúság 53,5 százaléka a középiskolákba, 46,5 százaléka szakmunkásképző intézetekben tanul. A középiskolán belül, a vidéki kisgimnáziumok magas száma következtében igen alacsony, mindössze 34 százalékos a szakközépiskolai tanulók aránya. Ez az arány kedvezőtlen, ugyanis a gimnáziumok alapvető funkciója a felsőfokú továbbtanulásra való előkészítés, de mivel kisgimnáziurnáink többségéből az egyetemi és főiskolai felvételi arány az átlagosnál rosszabb, az itt végzett fiatalok jelentős részét minden előképzettség nélkül kell munkába állítani. Középfokú oktatásunk ellátottság! szintje az általános iskolákénál lényegesen jobb, fejlesztésénél a következő középtávú tervben mérsékeltebb ütemre számítunk. Szakmunkásképzés területén szembetűnő a lemaradás és legsürgősebb a teendő a kollégiumi ellátás (10,5 százalékos) és a tanulóiír júság gyakorlati képzésének javításában, ugyanis a tanulóknak csupán 7,8 százaléka részesülhet iskolai, 26,7 százaléka üzemi tanműhelyi gyakorlati képzésben. A középfokú és az általános iskolai vonalon is jelentős fejlesztésekre van szükség ahhoz, hogy az ifjúság egészséges testi nevelésének feltételeit megteremtsük; megyénkben jelenleg hetven tornaterem áll rendelkezésre, de ezek jelentős része nem felel meg a követelményeknek. A középfokú oktatás továbbfejlesztésén«! alapvető szempont, a lakosság általános műveltségi szintjének emelése mellett, a megye szakemberellátásának biztosítása. Ezért tovább kell javítani a szakmunkás- és szakközépiskolai arányt, gondoskodnunk kell arról, hogy iskolahálózatunk az ipar és a mezőgazdaság fejlődésével analóg átprofilírozódjon, és a mainál nagyobb arányban képezzen, például élelmiszeripari, faipari, egészségügyi, gyümölcstermelő, vagy mezőgazdasági gépész szakmákban szakembereket. Iskolarendszerünk tökéletesedése, az ifjúság képzésének ágazati differenciálódása, új >’.n- tárgyak, szakmák megjelenése iskolánkban sajátos szakmai és didaktikai igényt támaszt a pedagógusokkal szemben. Ezeknek az igényeknek a kielégítése a tanárképzés további tökéletesítése mellett, koif> szerű munkaerő-gazdálkodást és a pedagógusok rugalmas továbbképzési és átképzési rendszerének megteremtését veti fel. Megyénkbe A a pedagógusok létszáma 6807 fő, ebből 4483 általános iskolában, 1171 középfokú oktatásban, 200 gyermekotthonban és gyógypedagógiai intézetben és 956 óvodában dolgozik. A rendelkezésre álló tanerő mennyiségileg a mai normákat figyelembevéve sem kielégítő. A pedagógusok képzettségi szintje é» szakképzettségének irányultsága pedig nine» összhangban az iskolarendszerünk mai igényeivel. Ezt bizonyítja, hogy néhány tárgyban igen alacsony a szaktanárok által leadott órák aránya, például ének 42,2, testnevelés 47,\ rajz 50,9, kémia 60,4 történelem 75,5. Pedagógus társadalmunkkal kapcsolatban másik nagy gond, hogy általános iskoláinkban a tanerők 7,9 százaléka, az óvónők 30 százaléka, a gyógypedagógiai nevelők 88 százaléka képesítés nélküli, a szakmunkásképző intézetek oktatóinak 90%-a pedig pedagógiai képesítéssel nem rendelkezik. Számításaink szerint a következő években elsősorban az óvónőt^ valamint a felsorolt szakos tanárok iránti /> resiet igen nagy lesz. Az igényt a nappali képzéssel a főiskolák még a felemelt keretszámokkal sem tudják kielégíteni, ezért az \ egyre emelkedő szükségletet a levelező kép-« zés magas szintű szervezésével és jó munka-« erő-gazdálkodással kell biztosítani. A korszerű munkaerő-gazdálkodásában rejlő nagy lehetőségekre utal, hogy például 1973—74-es tanévben az országban először megyénkben szűnt meg az általános iskolában a képesítés nélküli pedagógusok alkalmazása. ® jelentős lépést a Nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző, Főiskola több, mint ogy évtizedes eredményes munkája nélkül nem tudtuk volna megtenni. Ennek a közoktatás-történetünkben kétségtelenül nagy előrelépésnek még több más oka is van, ezeket most itt nem akarom boncolgatni, de egyre mégis utalni kívánok, mégJ pedig arra, hogy a helyi tanácsaink és ’árért szakigazgatási szervek nélkül e központi elhatározás aligha valósulhatott volna meg. Megyénkben a párthatározat által megjelöli feladatoknak csak úgy tudunk eleget tenni hogy ha a helyi párt- és tanácsi szerveink a kulturális ágazatnak méginkább felelős szervezőivé, irányítójává és jó gazdáivá válnak. Kuknyó Jánoq Három község: Panyola, Kérsemjén és Nábrád 213 felsőtagozatos tanulóinak kürzetesített iMteMwi* ^"*4*8 Nvlvé/ttoan. (Elek Emil felvétem)
