Kelet-Magyarország, 1974. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-23 / 45. szám

1974. február 33. KÄÄT^ÄÄG'S'ARORSZÄÖ I. eCM Hét végén Versenyfutás önmagunkkal H a leszállítják is idővel a nyugdíjkorhatárt, egy ma kezdő fiatal szakmunkás 2010-ben, vagy olyan- tájt hagyja abba a tevékenységét. Törvénysze­rűen felmerül a kérdés: vajon az, amit ma tud, amit eddig tanult, mire lesz elég akkor? Nos, nem nehéz a választ megadni, legfeljebb barkácsolásra. Lehet, hogy van ebben némi túlzás, de az úgy hihetjük vitathatat­lan: a gyors iramú tudományos és technikai fejlődés alapvető változásokat hoz még olyan üzemekben is, amelyek ma korszerűeknek mondhatók. Azt szokták mondani, hogy egy műszakinak, egy mérnöknek általában tízévenként „ki kell cserélnie a fejét” — mert tudását, amit az egyetemeken szerzett, túlhaladta a fejlődés, vagyis szakszerűen szólva: elko­pott. A nyíregyházi papírgyárban egy automatát vezér­lő fiatalemberrel beszélgetve arról győződtem meg, hogy ez a megállapítás egyre jobban igazzá válik és a kör bővül. Nemcsak a mérnök, a műszaki, a közgaz­dász és tervező kénytelen fejet cserélni, hanem az egy- egy szakmában ma kitűnőnek mondott ember is. Úgy mondhatjuk tehát, hogy most, amikor oly sok szó esik a munkások műveléséről, tanulásáról, felkészí­téséről a magasabb technika befogadtatásáról, egyrészt egy fontos politikai és hatalmi kérdés áll az első he­lyen, másrészt —‘ettől el nem választhatóan, ennek el­lent nem mondóan, sőt ezt feltételezve — a jövőre való tudatos felkészülés. Az a kölcsönhatás, ami a mun­káspolitika és haladás között fennáll, az életünk példá­zatából levonható. De azt is tudomásul kell venni, hogy ez a munkáspolitika csak akkor tud igen hosszú távon, és mind nagyobb mértékben növekvően társadalmi és gazdasági fejlődést elérni, ha egyre több művelt, ma­gasan művelt, állandóan művelődő ember alkotja a társadalom zömét. így hát azokban az esetekben, amikor arról hal­lunk, hogy a KEMÉV-nél, a SZAVICSAV-nál és egy sereg más vállalatnál tanulni kezdenek olyanok, akik­nek hiányaik vannak, akkor az ember az első lépést üdvözli csupán. Mert igaz, fontos az ismeret megszer­zése, de sokkal fontosabb ennél, ha a tanuló és dolgozó ember felismeri: a tanulásban nincsen megállás. Hogy ez iskolai keretek között folyik majd, vagy ki-ki saját otthonában végzi, az lényegében részletkérdés. Annak felismertetése, hogy a tanulás létérdek, ez lehet a* el­sőrendű cél. Jó, ha ennek vannak ma is anyagi kom zekvenciái, előnyei, de még jobb, ha azt is látják a ta­nulni kezdők, és tanulásukat folytatók, hogy a jövőben egy életszínvonal és egy társadalmi rang, a művelt munkás rang az, ami mindennek a végkövetkezménye. Idestova két esztendeje Párizsban, az UNESCO-ban egy konferencián vettem részt, ahol a világ leghozzá­értőbb szakemberei hevesen vitáztak arról, miként kel­lene világszerte tudatossá tenni, hogy a modern kor fő követelménye a képzés folyamatossá tétele, szinte a születéstől a halálig. Szocialista rendszerünk ezt a kér­dést születésének pillanatától napirendre tűzte, hiszen azzal, hogy munkáshatalmat hozott létre, eleve feltéte­lezte a vezető osztály folyamatos tanulását. Persze ez sok tekintetben ma elv, hiszen megértetni mindenkivel, hogy a „tudás az hatalom”, nem szólás-mondás, hanem alapelv, hogy a tudás és életszínvonal egymást feltéte­lező fogalmak, hogy az ismeretek bősége és a jövőben létezés egy és ugyanaz, nem mindig könnyű. Megyénkben mintegy félszázezer munkás él és dol­gozik. Tudjuk, hogy 35—40 ezer ember eljár dolgozni innen. Sajnos, ismert az is, hogy munkásaink nagy ré­szének a nyolc általánosa sincs meg, s ezek tekintélyes hányada a huszonévesek között keresendő. Sajnos, sok esetben a szakképzettséget kívánó ipar ideáramlását pontosan a kis képzettségű munkaerő-ajánlatunk las­sítja. Ha csak ezt vetjük össze, akkor is látható: a ta­nulás, továbbtanulás, a fejek cseréje nerrf egyszerűen egy-egy ember egyéni érdeke, hanem lényegében egy megye jövőjének alfája és ómegája. Dörgedelmesen háborogni idősekkel, lassan nyug­díjba vonulókkal, hogy tanuljanak, felesleges, hiszen 50 és 60 között a kérdés nem egyszerű. De nagyon ha­tározottan magyarázni és ha kell, nyomatékkai serken­teni a fiatal korosztályt, minden üzemünk létérdeke. És hadd tegyük hozzá: minden fiatalé is. Mert igaz, ma a mai gondok foglalkoztatnak, közeli feladatok megol­dása kíván erőfeszítéseket. De időnk tempója nőtt, fel­gyorsultan élünk, tudásunk erkölcsi értéke hamarabb kopik. így aztán a mai hanvagság és mulasztás holnap, vagy azután egzisztenciális kérdéssé nő. A dolgozó ember műveltségének emelése, ahol nincs megszerzése így kap ma különös hangsúlyt. S ha belegondolunk ismét abba, hogy a ma húszévesének 2000-ben is helyt kell állnia, akkor bizony nagyon is in­dokoltnak látszik, hogy egy akkori modernségre is ké­szek legyünk. _____ B. L. SOK A TÉGLA ? Törlesztik az adósságot Fehérgyarmaton A gyárkapun felirat: MUN. KASFELVÉTEL. A portás, fülke zsúfolásig fiatalokkal. Rakodók. Veszik a kabátot, indulnak bevetésre. A fehér- gyarmati téglagyárban va­gyunk, pontosabban az Észak- magyarországi Tégla és Cserépipari Vállalat fehér- gyarmati gyárában. Tizenöt gyár tartozik ide. Közülük nem a fehérgyarmatinak van a legrosszabb híre. De a leg­jobb sem. Nem teljesítették például az elmúlt évi tervü­ket. Az udvar zsúfolásig tele eladatlan téglával. Az első vihar Az igazgatói irodában azt mondják, Garbóczi János gyárvezető brigádgyűlésen van. Az ebédlőben viszont kiderül, hogy többről van szó: a szocialista brigádveze­tők fóruma zajlik. Egy ide­gen azt hinné, civakodnak. Pedig csak egy tucatnyi szenvedélyes ember vitatko­zik a közös ügyért. Érdemes odafi "-’élni. Cser Miklós technológus mondta megérkezüsénkkor: „A hangulat jó, a termelés ütemesen emelkedik.” (A gyárvezető már elmondta, hogy február első dekádjá- ban először termelnek közel egymillió kisméretű téglának megfelelő árut. mig az elmúlt év hasonló időszakában az átlag félmillió volt egy de­kádban és tavaly az év első felében összesen nyolc mil­lió készült.) Most az kellene, hogy minden problémát azonnal megbeszéljen a bri­gád. nem kell ahhoz külön gyűlés. Az első vihar a tucatnyi mérges ember közt azon tört ki. hogyan értékeljék a bri­gádok teljesítését,, Papp Já­nos, az I. műszak vezetője kifogásolja, hogy a műszak­jában nincs sem párttitkár, sem KISZ-titkár, sem szak- szervezeti vezető. Nevetés. Akkor legyen bizottság és tagja az I. műszakból is. Már komolyabb Nagy Sán­dor hozzászólása. Az egyik tolópad napok óta áll egy tö­rött fogaskerék miatt. Miért nem csináltatja meg ezt a gyár? (Komoly téma volt, utalt az alkatrész-ellátás hi­báira is, de a fogaskerék e sorok megjelenéséig már el­készült) Szétszedett gépsorok Mások társadalmi munkát kémek. Szeretnénk az udvart parkosítani. (De hol, mikor tele téglával?) A "várvezető megmagyarázza, hogy most indul egy negyven milliós új beruházás az üzemben, ki­egészítő létesítményekre, ha ennél az építkezésnél szükség lesz a régi meszesgödörre, kár volna betemetni. Most minden erőt az új KISZ-klub építésére fordítsanak a bri­gádok. Felváltva nevetnek és vi­táznak, élesen. Az egyik bri­gádvezető fogadkozik, hogy ha nem kapnak társadalmi munkát többet, a nagyközsé­gi tanácstól fog kérni a bri. gádjának. Gacsályj Károly, a Törekvés brigád vezetője vi­szont szerényen beszámol 680 órás társadalmi munka végzéséről. Épp úgy össze­foghatnak a brigádok pél­dául a vasgyűjtésben, mint a bálrendezésben, amihez még pénz kellene. Rendezze­nek vetélkedőt — mondja a szakszervezetis —, mert arra van pénz. Imre Béla egészen komo­lyan érdeklődik, hogyan szer­vezik meg a B—30-as blok­kok gyártását: Sárai József szóvá teszi, hogy a szétsze­Amatőr rádiósok kezdeményezésére rádiómúzeum alakult Pécsett. Képünkön: id. Vadász István Pécs egyik legidő­sebb rádióamatőre a 20-as években gyárilag készített Telefunken készüléket javít i — Színültig vagyunk áru­val — mondta Kelemen And­rás, a nyíregyházi, Orgona utcai nagy bútorraktár és bolt vezetője. — Nyolc és fél millió forintos árukészlettel várjuk a vásárlókat, s azok jönnek is: naponta négy-öt- százezres forgalmat bonyolí­tunk le. — Konyhabútort veszünk a lányoméknak. — A mama és fiatalasszony lánya egy szép színű konyhaszekrény előtt állnak. — Ezt válasz­tottuk, tetszik a beosztása Nyírpazonyban lakunk, on nan jöttünk bútornézőbe. Ta valy ősszel itt vettük a Iá nyomék szobabútorát is... — Higgye el, csak látszat ra hatalmas ez a raktár. Helyhiánnyal küszködünk: szükségraktárt kellett bérel­nünk a Súgván Tsz-től. On­nan töltjük fel ezt az árusí­tóraktárt. Nagyon elkelne néhány új épület... Kelemen András megmu­Bútorvásár tatta a frissen feltöltött rak­tár újdonságait is. A Velen­ce lakószobát, amely nyolc­ezer forint körüli árához ké­pest sok mindent tartalmaz: szekrényeket, íróasztalt, kis­asztalt, heverőt. A Maya szo­babútor akár egy másfél szo­bás lakás berendezéséhez is elegendő, hiszen öt szekrény­ből, két heverőbői, fotelek­ből, dohányzóasztalból állí­tották össze. A házgyári kis­lakásokba költözök figyelmé­re tarthat számot a Kata szo­ba: érdekes, praktikus meg­oldása miatt. A kétszemélyes heverő ugyanis a szekrény­sorba van beépítve, így lé­nyegesen kisebb helyet fog­lal el. mint a hagyományos elrendezésnél. Az ára sem csillagászati: tizenhét-tize n- nyolcezer forint. A szállítás bizony elég körülményes, hiszen a gusze- vi sorompó jóformán mindig zárva van. Meg kell kerülni a várost. — A raktárvezető széttárja karját — De hát ez a rendelkezés: csak a vá­roson kívül lehet fenntartani ilyen méretű bútorraktárt. Egyrészt rendkívül tűzveszé­lyes, másrészt nagy területet foglalunk el. És — fűzi hoz­zá mosolyogva — remélhető­leg egyre nagyobbat... — Várjuk, hogy legyen egy szabad autó — néz körül a a raktárajtó előtt álló házas­pár. — Vettünk egy Firenze szobabútort, tizenhétezer- hétszáz forintba került. Most már csak a hazaszállítást kell megoldani.,. — Nem pontosan ilyet akartunk venni — mondja az asszony — de ez állt leg­közelebb az elképzelthez,.. — Tavaly szinte egyálta­lán nem kaptunk kárpitozott székeket, pedig sokan keres­ték. Most annyi van belőle, hogy nem tudjuk hova ten­ni. Amint látja, mindig van forgalom, úgyhogy nem soká­ig lesz ilyen zsúfoltság... A pénztár előtere egyben kis bemutatóterem. Látható itt gyerekszobabútortól kezd­ve „igazgatói” íróasztalig minden. Fiatal pár nézelődik közöttük. — Ghjerekheverőt akarunk venni. Most kaptunk lakást, a kisfiúnk négyéves: az övé lesz a félszoba. Mi egyelőre a régi bútorral rendezzük be a nagyszobát, majd csak sor kerül arra is. Körülnéztünk a raktárban: gyönyörű bútorok vannak. Ilyen választékot ritkán lehet találni. — Nevet­nek — Már csak a pénzt kell összegyűjteni... (tamavölgyi) dett gépsorok műszerei itt hevernek, sokezer forintos értékben. Meglepően sok témát megtár. gyaltak aránylag rövid idő alatt. Nem szónokolnak, nincsenek „felszólalások”, kérdés-felelet, közbeszólás, kiegészítés, ötlet és elfoga­dása szinte egybeesik. Amikor eltávoznak, egye­dül maradunk a fiatal gyár­vezetővel, aki nyolc hónap alatt — mióta műszaki veze­tőből a gyár első emberévé lépett elő — a Miskolc mel­letti Mályi községben székelő központtal egyetértésben any_ nyi változtatást hajtott vég­re, hogy most már a ter­vezője sem ismerne rá erre a különleges üzem­re. Űj szárítási technoló­giát dolgoztak ki. megkezdték a fűrószpor bekeverését a nyersanyagba, amitől jobb a kiégés. A kemencékben futó kocsisort átalakították oszt­rák módszer alapján. Külön gond az automatizált üzem­ben a selejt, amelyet java­részben az okoz, hogy a ki­szedő gépek törik a szélső so­rokban a téglák sarkát. Át kell alakítani itt i6 valamit. Csökkenő gondok — Mindössze egy-két szá­zalékkal maradtunk le a terv. tői —, mondja — és örven­detes jelenség, hogy az egész téglaiparunkban jelentkező értékesítési gondok nálunk csökkenőben vannak. Re­méljük, hogy fogyni fog a téglánk. — Dolgozóink sem panasz­kodhatnak: a sok, munka közben elvégzett változtatá­sért annyi célprémiumot kap­tak megérdemelten, amennyit még soha, amióta a fiatal új gyár működik. Az átalakítá­sok még folynak, befejezésük után — és ezzel a lelkes gár­dával — azt remélem, hogy hírnevet szerzünk tégláink jó minőségével. Az árvíz óta többször jár­tunk már a fehérgyarmati téglagyárban. Nem Garbóczi János az első vezetője. Nem is második. Az elsők — és a tervezők —, ma már eltéved­nének benne, annyi a célsze­rű átalakítás. Mindegyik után megírtuk reményünket, hogy most már jó és olcsó árut fognak gyártani, vesztesség- men lesen. Most, úgy érezzük, utoljá­ra kell a közeljövőre tenni ezt a reményt. Az új szárító építésén, a lelkes, fiatal mű. szaki és munkásgárda han­gulatán kívül ezt bizonyítja már a februári termelés is. Gesztelyi Nagy Zoltán Az emberekért Biztosan nem a mándoki Űj Élet Termelőszövetkezet az egyetlen, ahol a zárszám­adó közgyűlést felhasználták arra is, hogy összegezzék: mit tettek eddig az idősekért, a fiatalokért, a nőkért, és egyáltalán az emberekért, akik ott dolgoznak. Ha most mégis ennek az egyetlen ter­melőszövetkezetnek a közgyű­lési határozataiból idézünk, csak azért tesszük, hogy be­mutassuk : mennyi körülte­kintő gondossággal, mennyi figyelmmel lehet fordulni a doigozó ember felé egy szö­vetkezetben. Bizonyára sok termelőszövetkezetben van ugyanígy. Ahol pedig nem,... Nos, ezért írjuk le a mándoki Üj Élet közgyűléséből ezt a néhány határozatot. A két mándoki szövetkezet és a benki tavaly egyesült. Ez volt a nagy közös első zár­számadó közgyűlése. Lehet, hogy a szándékok összegeződ- tek és sokszorozódtak. Az eredmény: kitűnő. Kimondták például, hogy szeptember 15-től november 15-ig — mivel hideg van —, tíz százalékos munkadíjtófob- let jár. Ez a többlet az el­múlt ősszel 1536 munkaegy­ség pluszt, jelentett a tagok számára. Nem fizettek rá, mert gyorsabban és eredmé­nyesebben szüreteltek. Kimondták továbbá, hogy a két egyesült tsz közül an­nak az irodáját — a volt Kos. suth-éfc — amelyikből az ad­minisztratív dolgozók az új központba költöztek át. KISZ klubnak rendezik be az udvarát pedig 'különböző sportpályákká képezik ki. A KISZ klub már megvan. Kü­lön szépsége, hogv gondos­kodtak helyiségből benne, a ..második gyermekkorukat” élő legidősebbeknek is. A mándoki idős emberek még az udvaron éoülő tekepályát is használni fogják. Nemrég volt Mándokon az öregek naoia. Ennyi tevé­keny, háztáiiban dolgozó idős embert — főleg asszonyt —, kévé* szabolcsi faluban lát­tunk, mint Mándokon. De azért az is szép dolog, hogy az öregek naoia pénzbeli el­számolása 168 800 forint kia. dással végződött, a javukra. Az pem mellékes, hogy itt a háztájit is szeretik. Határo­zatba ment, hogy akik a kö­zösön keresztül értékesítik a borjukat, a tehenük részére egy idényre ingyen kapnak legelőt. De a legjobb határozat a nőbizottság kezdeményezésé­re történt. Kimondták: a nők munkáját azzal becsülik meg, hogy számukra minden szombat szabadnap. Mégpe­dig fizetett szabadnap. Vagy­is: akik a hét öt munkanap­ján dolgoztak, azoknak a szombatot is munkanapként tartják nyilván. Egyetlen termelőszövetkezet zárszámadási határozataiból idéztünk csak. Ismételjük, sok helyen van így. Ahol nincs, legyen. fcnz) Pedagógiai hetek Könyvkiállítás Nyíregyházán A nyíregyházi pedagógiai hetek rendezőbizottsága a szokásos előadások, ankétok mellett ez alkalommal ízlé­ses könyvkiállítással tette színesebbé a hagyományos programot. A nyíregyházi városi művelődési központ­ban a Tankönyvkiadó Vál­lalat, a Móra Ifjúsági Könyvkiadó Vállalat és a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat közreműködésével „A könyv az' oktató-nevelő munka szolgálataiban” cím­mel rendeztek egyhetes, áru­sítással egybekötött kiállítást. Többszáz olyan könyvet mutattak be a főleg pedagó­gusok számára érdekes ki­állításon, az óvodai nevelés segédeszközeitől az általános- és középiskolák tan- és szak­könyvein át a felsőoktatási intézmények jegyzeteiig, amelyek a mindennapi okta­tásban, nevelésben használa­tosak. Láttunk igen szép le­porellókat a legkisebbeknek, iskolai szakköröknek segítsé­get nyújtó útmutatókat, gyűjteményt ifjúsági regé­nyekből, szakkönyveket az elmélyültebb munkához, ta­nulmányokhoz. s egy össze­állítást a pedagógiával, okta­tással -neveléssel, szakmai és módszertani feladatokkal foglalkozó folyóiratokból. A bemutatott anyag nagy része nem számított újdonságnak, inkább az volt a kiállítás ér­deme. hogy így, egybegyűjt­ve adott egy átfogó kereszt­metszetet az oktatás-nevelés szolgálatában álló könyvről, a legkisebbek igényétől a legnagyobb diákok és peda­gógusok érdeklődéséig. i A könyv megjelenése a művelődési házban hasznos, különösen akkor, ha a vá­rosnak ezen a forgalmas he­lyén a kirakat becsalogató látványát a könyvterjesztő vállalat is kihasználja. A rendezés nyilvánvaló célja mégis elsősorban a szakmai jelleg volt. s éppen ezért a nagyközönségnek csak a ki­állítás egy része szólt, na­gyobb része egy szűkebb kör érdeklődésével találkozott. E szakmai jelleg miatt megfe­lelőbb helyen lett volna egy olyan intézményben, ahol a pedagógiai hetek idején, s nem csak néhány napig a megye pedagógusai is jobban hozzáférhettek volna. Cta*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom