Kelet-Magyarország, 1974. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-16 / 39. szám
1974. feßruSr 18. mm-msr/MsiaKKB HÉT VÉGÉN Örömök V an, aki csak az esztendő végén vet számot, készít mérleget sorsának alakulásáról. Én annál sokkal türelmetlenebb vagyok, minthogy kivárjam december utolsó napját, s egyébként is: megelégszem kisebb tételekkel is. Ezért aztán így hét végén szoktam elkészíteni saját mérlegbeszámolómat. Most, hogy éppen ezen fáradozom magányos órámban, nem hiszek lelki szemeimnek! Léteznék, hogy egyetlen hét alatt ennyi öröm c-heti az embert? Jól emlékszem, hétfőn, munkába jövet a zöldséges bolt előtt rettenetes vágy fogott el, hogy megkóstoljam a primőr zöldpaprikát. Némi bűntudattal álltam be a sorba, mert azért mégiscsak túlzás öt forintot kidobni egy kisujjnyi hegyes méregért, — de kezdődjék jól a hét, legfeljebb visszaspórolom a cigarettán. „Négy forint” közölte az eladó nem is sejtvén. hogy milyen nagy örömet szerez ezzel nekem. Szombattól hétfőig egy teljes forint áresés Kérem Kzépen. ez százalékban sem kevés! Később, reggelizés közben könnyeztem, csuklottam a paprika erejétől, de az a boldog tudat töltöttel, hogy ez a szenzációs áresés méltó válasz azoknak, akik örökkön az árak emelkedésével hozakodnak elő. Kedden kedvenc lapom sportrovatában kedvenc futballcsapatomról olvashattam magasan szárnyaló tudósítást. Két teljes gólt rúgtak edzőmérkőzésen az ellenfélnek, akik — bár a mérkőzésnek semmiféle tétje nem volt — végül örömükben kezet csókoltak a bírónak. Mert az igazság az — tudtam meg a tudósításból — szegény vendégek akár tucat gólt is kaphattak volna, s a hazaiak mind a 22 játékosa az Ajaxot megszégyenítően kergette a bőrt. Csak egy kis szerencsén múlott a vendégek katasztrófája. Mindenesetre ismét bízva bizhatunk: fiaink nagy becsvágy. gyal készülnek a tavaszi fordulóra, hogy azt követően a tudásukhoz illő helyet foglalhassanak el az NB IlI-ban, — miután felsőbb szervek úgy döntöttek, átszervezik az egész magyar labdarúgást. K így a legtöbb csapat egy osztállyal lejebb kerül. Hogy ebben mi az öröm? Annyi NB II-ős csalódás után végre sikerélményekben is lesz részünk a „béközépen”. Szerdán? Szerdán végigjártam a boltokat, mert mindegyik azt hirdette, hogy most (csaknem) féláron vehete-’ meg azt, amit néhány napja még kemény százasokért adtak. Vettem is nyomban egy manapság divatos pizsama (csíkos) inget s hozzá egy nyakken- dőkollekciót. De a pénztárnál kiderült, hogy ez a két termék — tekintettel arra, hogy divatos, igen keresett áru — kívül rekedt a leértékelt holmik listáján. „Nosza tessék csak legombolni nyomban egyszer kétszázhetvenet, meg száztizenötöt, az annyi mint, különben is közeleg a záróra.” Persze, mint minden, ez is nézőpont kérdése, az én esetemben némi csalódás, de ha arra gondolok, hogy tízezer más polgártárs hány milliót takarít meg a tél végi vásár lehetőségeivel, akkor máris kisebb a bánatom. Elvégre ne legyen az ember én-centrikus, örüljön a más örömének is, vagy pedig ne válogasson a boltban. Csütörtökön már úgy tűnt. öröm nélkül múlik el a nap, amikor kopogtak az ajtón, s belépett egykori iskolatársam, a nyurga Bérbéndi. Már nagyon régóta nem látott, s most direkt azért utazott be a megyeszéli faluból, hogy találkozhassék velem. Annyi jót hall rólam, meg egyébként is, senkire nem emlékszik vissza olyan szívesen, mint rám: Emlékszem-e, mi- lyen jó hecceket csináltunk a rövidlátó tanárral, meghogy ő hányszor megvédett, ha verekedésbe keveredtünk. (Mindig félénk voltam, soha életemben nem akartam verekedni senkivel.) Ö csak folytatta: hiába, már akkor sejteni lehetett, hogy ki mire viszi. s ő meg volt győződve már akkor az én fényes karrieremről. (Azért is ülök most itt. naphosszat egy szobában, nyakig gonddal, korán őszülő halántékkal.) Mi tagadás, az effajta szavak simogatják az ember hiúságát, magam sem tagadom, hogy talán még egy kis pózt is felvettem, miközben úgy hulltak rám a dicsérő jelzők, akár a záporeső. Tiltakozni is próbáltam. ne. azért mégsem, ugyan, — de ő csak mondta, mondta... Búcsúzáskor — majdhogynem elfelejtette! — megkért, beszéljek már X középiskolai igazgatóval, mert nagyon szeretné, ha a fia odakerülhetne, lehetőleg kollégiummal... Pénteken sorozatban jöttek az örömök. Reggel, iskola előtt a gyerek kitette elibém az ellenőrző könyvecskéjét, írjam alá az osztályzatot. Nem éppen a leghíresebb érdemjegy állt ott. ezért is titkolta az utolsó pillanatig. — de aztán férfiasán szembe nézett a nehéz feladattal. (Apja fia! Hurrá!) Aztán: a boltban külön kérés nélkül becsomagolták a kiflit. (Tévedni emberi dolog.) Ebédnél a főnök asztalához kerültem. így a legszebb szelet húsok egyikét emelhettem tányéromra. Majd a zebrán elsőbbséget adott egy autós, jóllehet sietős volt az útja, amit abból gondoltam, hogy fájós fogát összeszorította, majd vicsorított is hozzá... Vacsoránál valósággal úsztam a boldogságban: odakozmált az előző este készített tejfölös csirke, — világéletemben ki nem állhattam a tejfölöst. Később kiégett a tévé biztosíték ja. így korán le- fekhettem. végre kialudhattam magamat. Minden jó. ha jó a vége, — így van ez a mai nappal is. Ugyanis ma nincs szabad szombatom, szerencsére be kellett jönnöm dolgozni, így nem kell elszaladnom a piacra, kiverni a szőnyeget, megtisztítani az ablakot, segíteni a nagymosásban, mint rendesen „Sajnálom szivecském, vár a munka!” Angyal Sándor Olvasónk írja HOL PARKÍROZZANAK? Jön a tavasz. Megindult a stadionban is az élet. Egy-egy futballmérkőzésre tömegével érkeznek és nagyon sokan autóval. Eddig a Garibald' utcán parkoltak zömmel Most, hogy lezárták a Krúdy utcát, a forgalom átterelődött a Garibaldi utcára. Hol fognak ezután a gépkocsik egy- egy mérkőzés alkalmával állni? Gondoltak-e erre az illetékesek? Vagy talán az igen forgalmas Sóstói utat fogják elfoglalni, esetleg a járdára, a parkosított részre fognak beállni a kocsik? Érdemes volna ezzel foglalkozni — írja levelében Nagy János nyíregyházi olvasónk. Szalagon ellenőrzik az flvegp ön tőformák felületét. Kádakban különböző hőfokon 20—23 órás kezelésnek vetik alá a lencséket Európában csak itt Műanyag szemüveglencse Mátészalkáról Hírt adtunk már arról, a nagy munkáról, amelyet Mátészalkán a Magyar Optikai Művek építésénél végeznek. Az átadott üzemcsarnokokban alig tanulták meg a dolgozók a szemüveg- lencsék nagyüzemi gyártását, máris új termék előállítását tanulják vezetők, és dolgozók. Az Egyesült Államokból megvásárolt gyártási jog alapján Európában egyedül Mátészalkán kezdték meg a műanyag szemüveg lencsék készítését. 1972. december. Az első tárgyalás a licenc vásárlásáról. 1973. március. Tanulmányút az Egyesült Államokba. 1973. november. Mátészalkán megkezdik a próbagyártást. 1974. január. Napi ezer export minőségű műanyag szemüveglencse. 1974. december. Egymillió műanyaglencsét gyártanak. Elek Emil képriportja. Magyar László az öntőformákba folyékony műanyagot ereszt. vj ku\Yv. Boraszat A közismerten „ízes” szakmának. a borászatnak tan- és kézikönyvét tartja kezében az olvasó. Ez a szakma azonban nemcsak hangulatos. hanem nehéz is. amit a pályára készülő borászok és a gyakorló szakemberek egyaránt tanúsíthatnak. E tantárgyat legfelső szinten oktató szerzői gárda kitűnő munkát végzett. A borról mindent összegyűjtött: történelmet, a mai borászati üzem tervezését és berendezését; a szőlő feldolgozását; az erjedés kémiáját; a bor kezelését, tárolását es vizsgálatát; a borkülönlegességek és pezsgők készítését; a bor kereskedelmét és a bor bírálatát. Tulajdonképpen a mű hasonló címmel — tíz éven belül Kádár Gyula szerkesztésében — harmadszor jelenik meg. Az előző kiadásokkal csalt címében és néhány fejezetében azonos; ezek adják a szakma alapvető elméletét. Azonban a borászat is — mint minden fejlődő termelő ágazat — az utóbbi időben szinte minden rész- folyamatában gyorsan és sokat változott! Más lett a borízlés, sőt más fajtája szőlőket telepítettek. Ebből az is következik, hogy a ®a borász szakembere új módon, korszerű gépekkel, magas szintű kémiai tudással képes csak az előtte álló feladatokat megoldani. Ezek közül is legfontosabbat: mindig, minden körülmény és adottság mellett — a címkén feltüntetett minőségű és fajtára jellemző bőrtípust „forgalmazni”, mert a fogyasztók keresik a már egyszer kipróbált és megkedvelt jó bort. s észreveszik, ha nem azt kapják! A könyv alapvetően a felsőszintű borász szakemberek tan- és kézikönyve, de a témával ismerkedő, kevésbé képzett szakember is jól hasmosíthatja. KIVÁLÓ TANVLŐK Tíz szakmában vetélkedtek „A szakma kiváló tanulója” verseny megyei döntői zajlottak Nyíregyházán február 14-én. Tíz szakma utolsó éves szakmunkás jelölt jelnek legjobbjai mérték ősz* sze tudásukat gyakorlati é* elméleti feladatokon. A 110-es számú intézet sikereinek jegyében telt el á nap, hiszen minden szakmában az ő tanulóik képviselik Sza- bolcs-Szatmárt az országos versenyen. A Volán vállalat alig néhány hónapos új tanműhelyében a nyíregyházi”a kis- várdai és a mátészalkai szakmunkásképző nyolc autószerelő-tanulója kezdte meg a háromórás gyakorlati vizsgát. A munkát, az idő lejártával senki sem fejezte be, így a zsűri azt értékelte, ki tette meg a legtöbb lépést a feladat megoldásában. Az elméleti vizsga után Erdei Csaba bizonyult a legjobbnak. A karosszérialakatosok versenye is itt zajlott, az első helyezett Igaz Géza lett. A Nyíregyházi MEZŐGÉP Vállalat a hegesztő és a gépszerelő-géplakatos szakmunkástanulók versenyének adott helyet. A hegesztő szakma képviselői tízen, a géplakatosok tizenketten indultak. A versenymunlca összetett, sokrétű ismereteket és felkészültséget kívánt a versenyzőktől. Pontosság és balesetmentes munkavégzés: ezek voltak az alapvető követelmények. A balesetvédelmi óvó rendszabályok megtartását külön figyelemmel kísérték: azok megszegőit a zsűri kizárhatta a versenyből. A 'megje legjobb hegesztőtanulója Csalami Tibor, a legjobb gépszerelő-géplakatos Gönczi Mihály. A HAFE nyíregyházi gyáregységében a leendő vas- és fémszerkezeti lakatosok versenyeztek, tizenegy fiatal. A feladatuk egy acélvázas csarnokszerkezet fedélkötő bekötésének elkészítése volt — modellméretben. A szerkezet talapzatát a házi versenyek soi’án már megcsinálták, így most kiegészül- tek a modellek — újabb szemléltetőeszközökkel gazdagodott a gyáregységben dolgozó 320 szakmunkástanuló. A legtöbb tudásról Imre Balázs tett tanúságot. A nyíregyházi 110-es számú szakmunkásképző intézetben öt verseny is zajlott csütörtökön. A forgácsolók előbb az elméleti tudnivalókról adtak számot: a többi versenyhez hasonlóan itt is a szakmai ismeretek és az anyagismeret volt a legfontosabb. A nyolc intézet tizenhat versenyzője közül négyen már az elméleti vizsga után elbúcsúztak, a továbbjutók pedig hozzáláttak a gyakorlati feladathoz, a vizsgamunkának is beülő munkadarab esztergálásá- hoz. Márföldi József képviseli megyénket az országos versenyen. A szakmunkás- képző intézet még ez évben új tanműhely-komplexummal és kollégiummal gazdagodik. Az épülő műhelyek nagyrészt a tanulók munkáját dicsérik, — a központifűtés-szerelők megyei versenye is itt zajlott. A tiszavas- vári és nyíregyházi intézet nyolc tanulója dolgozott három és fél órán át a szobák radiátorainak bekötésén. Délután aztán ők is elméleti vizsgát vettek részt: Bíró Gyula lett a győztes. A verseny minden ágának kó-cié- seit a megyei tanács szakbizottsága állította össze 7— a megye szakmunkásképző intézeteinek beküldött témajavaslatai alapján. A szobafestő-tanulók az intézet tornatermi öltözőinek kifestését kapták gyakorlati feladatul. A legjobb munkát Mráz József végezte. A kőműves- és ácstanulók a SZÁÉV által épített új kollégiumban dolgoztak: munkájuk és versenylapjaik nyomán a bizottság úgy döntött, Kiss Ernő és Vajner László versenyez majd a megj*e széleiben. 1 |r I 1ÉS|MP vrwP I V I *ww I 1 mm I I \ i ' •:z*Ey* ' a -- -v ' ms** l Ir l' ÉjjÉ' "lÉyifilL V ..'.rt vf'1' ,v. . j.
