Kelet-Magyarország, 1974. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-10 / 7. szám

WT4. fanuär ÍÖ. !^OT-!(T?íerARÓÍWZjW Túlórázók MOST IS, EZERBEN A NAPOKBAN, akárcsak az óesztendő ünnepekkel kurtí­totta utolsó heteiben. Ez az ő idejük; anyag- és forgalmi könyvelőké, számlázóké, számlaellenőröké, a pénz­ügyieké. s melletük jónéhány más, a számlavitelhez kap­csolódó dolgozóé. Leltár és leltárértékelés, évzárás a mérlegbeszámoló összegező adatainak kimunkálása, kö­vetelések és adósságok, hi­teltörlesztések, kamat- és vámtartozások egybevetése, gyárban, vállalatoknál, ipari és mezőgazdasági szövetkeze­tekben. Az egész évben kor- holt-szidott „irodisták” most egvcsapásra népszerűek let­tek. Mert tőlük lehet tuda­kolni kérdezgetni vajon sej, tik-e mór. mennyi lesz? S mi egyéb lehetne ez a mennyi, mint a nyereség... Kemény munka az egy esz­tendei gazdálkodás produk­tumának számviteli rendbe­tétele. elemzése, értékelése, de ezt főként csak azok tud­ják, akik csinálják. Ilyenkor ugyanis sok minden kiderül. A lazaságok a bizonylati fe­gyelem betartásában, az anyagokkal, eszközökkel való pazarlás, az állóalapok ki. használtsága a termelő ap­parátus működésének rej­tett zavarai. Találó megfo­galmazás: a számviteli em­ber ilyenkor „csontig” lát. Igaz. Csak az a nagy kérdés. eléP-e, ha esztendőnként egy­szer adatik meg erre a lehe. tőség? Ne kerülgessük a forró ká­sát Jó lenne, ha egész év­ben több becsülete, nagyobb súlya, hitele lenne a számvi­teli munkának, a számviteli dolgozók észrevételeinek, ha őket — meg az üzemgazda­sággal a költségelemzéssel foglalkozók'! — annak tarta. nák, amik: nélkülözhetetlen jelzőrendszer alkotóelemei JÖ UTÓN, SZILÁRD ALA­POKON a „termelők” csak akkor haladhatnak, ha fi­gyelnek arra, amit az „im- produktivók” mondanak. Mert mennyi fölös, érzékeny­kedő, mundért védő vita lob­ban fel csupán -miatt, hogy «okán nem értik a termelői szervezeten belüli munka- megosztást, a termelés mű­szaki és számviteli elemzésé­nek azonosságát, folytonos, ságát, elengedhetetlenségét. Vajon változtat az valamit az igazságon, hogy belső ellen­őrök, könyvelők, pénzügyi előadók mondják? S vajon a műszaki merészség alkotni vágyás, a termelőszövetke­zetekben az ágazat k önálló­sága nem fér össze a pénz­ügyi fegyelem- -el, a szigorú­an szabályozott gazdálkodás­sal? Már miért ne férnének össze. Hiszen édestestvérek! Jó, hogy ilyenkor, évzárás, mérlegkészítés idején meg nő a számvit :li dolgozók respektje. Az sem baj. ha fé­lig tréfásan, félig komolyan azzal ugratják őket a feldol­gozandó papírhalmókat ke­rülgető kollégák, hogy végre, ti i« csináltok valamit; egy évben egyszer kibírjátok. A tréf-. s méginkább az ilyen­kor összesűrűsödő munka azonban ne födje el a lénye­get. Azt. hogy a gazdálkodás — a szó szűk és tág értelmé­ben egyaránt — nem észtén, dónként egyszer igényli, kö­veteli meg az összegező elemzést, a ráfordítás és az eredmény összehasonlítását, az anyagfölh- sznál ás és a kész termékkibocsátás egy­bevetését. KÖZHELYNEK SZÁMÍT a mondás: minden termékből végülis számla lesz a pénz­ügyi osztályon. S nemcsak termékből, hanem anyagból, energiából, bérből úgyszintén számoszlopok kerekednek. A számoszlopok összeadása, szorzása, kivonása, osztása a pénzügyieknek kötelezettsé­ge. Az adatok mutatta, su­gallta tanulságok levonása sikerek és kudarcok értéke­lése azonban az egész közös­ségé! A most lezártat megelőző esztendőben, azaz 1972-ben a szocialista iparban a bérkölt­ség 10,7 százalékára alakult részesedési alap. de néhány iparcsoportban ennél jóval nagyobb arányú volt. A ter­melőszövetkezetekben a ta­gok havi átlagos munkadíja meghaladta a kétezer fo­rintot. Az iparban a száz fo­rint lekötött eszközre jutó nyereség 10,99 forintot tett ki. 48 fillérrel többet, mint 1971-ben... E summázó, át­fogó tények ugyan jó irány­tűk, de az ipari, a mezőgaz­dasági üzemnek azt kell fel. mérnie, hogy honnét indult 365 napja, s annak elteltével hova érkezett? Oda-e, ahová akarta, vagy itt-ott vakcsa­pásra tévedt, ingoványon egyensúlyozott, lassan, vagy gyorsan haladt, nemcsak szándékaihoz, hanem — ami még fontosabb — lehetősé­geihez mérten? KIDERÜL MAJD, itt meg amott mennyi lesz a nyere­ség hogyan gazdálkodott a gyár, vállalat, szövetkezet. Ott cselekednek helyesen, ahol nem ragadnak meg a bűvös számnál, annál, hogy mennyi... mármint a része, sedési alap, a termelőszövet­kezetekben az egy munka­napra jutó, s még ki nem fi­zetett kiegészítő részesedés. Tekintsenek távolabbra is, keressék, kutassák az össze­függéseket, lássák a terme­lés. az értékesítés, a jövedel. mék alakulásának egész fo­lyamatát. Mert nem a főha­tóságnak benyújtandó mér­legért. a bevételi főigazgató­ság revizorainak elégedettsé­géért túlóráznak most a könyvelők. Hanem elsősor­ban azért, hogy vezetők és beosztottak, műhelyek és iro­dák. dolgozói okuljanak ab­ból, ami jobb lehetett volna, együtt örüljenek a Kikérnék, a népgazdaság, a vállalat és az egyes dolgozó pénztárcá­jába kerülő összegnek, s együtt alakítsák a terveket, amelyekből majd megint, esztendő múltán, számoszlo­pok állnak össze. S e szám­oszlopok végeredménye nem a könyvelőkön, legalábbis jó­részt nem rajtuk múlik. Mészáros Ottó A nyíregyházi hnllámpapfr és zsákgyárban automata sorral készülnek a dobozok. (Hammel József felv.) Meditáció nyolc négyzetméteren Két könyvtár nem tökb épnél A dohányfermentáló vál­lalat Nyíregyháza egyik je­lentős ipari üzeme- „A do­hánygyár”, ahogy nevezik, rendkívül váltakozó munkás­létszámmal dolgozik: az ál­landó dolgozók körülbelül 650~en vannak. idényben azonban a létszám sokszor a kétezret is meghaladja — sok a szerződéses munkás. Vonz vagy taszít? Amikor beléptünk a könyv­tárba, nem lepődtem meg túlzottan, mivel kísérőm elő­készített a látványra. Egy kb. 2x4 méteres helyiségben két kis asztal, székeik (kise­lejtezett irodai bútorok), körben ütött-kopott polco­kon a könyvek. A könyvtár itteni gazdája Laza Judit, a minőségellenőrzési osztály fia­tal dolgozója. Társadalmi munkában végzi az ezzel já­ró teendőket, immár három éve. — Ez úgynevezett szakszer­vezeti letéti könyvtár, az SZMT tulajdona. A könyvál­lomány zömében élayult. A fejlesztés a központi könyv­táron keresztül történi^ — évente két-háram ízben kapunk 50—50 könyvet- A vállalat letéti díjat fizet, és helyiséget ad — más támo­gatást nem kapunk. Mintegy 1200 könyvünk van, és vagy száz olvasó. Nem tudok pon­tos adatokat mondani, mivel a létszám igen változó. Csak húsz állandó dol­gozó iratkozott be, a töb­biek időszakiak — lehet, hogy már nem is dolgoznak a vállalatnál. Ez. sajnos, gya­kori gond: asak hosszas utá­najárással tudom visszasze­rezni a kikölcsönzött köny­veket, sokszor nem is sike­rül... Hetente két óra a köl­csönzési idő, elfoglaltságaim miatt nem is tudnék többet ráfordítani. — Szoktak itt az olvasók letelepedni, olvasgatni? Gon­dolom. ezt a célt szolgálnák az asztalok-székek.-. — Itt?! A kérdés valóban csak szónoki lehet. Az ujjnyi yas- tag por, a roskadozó beren­dezés, az eldugott, apró he­lyiség még a könyvbarátokat is elriasztja — hogy valakit olvasóvá neveljen, egyenest elképzelhetetlennek tűnik. Az pedig, hogy a könyvtári pro­paganda teljesen hiányzik, csak növeli a kétséget: be­tölti ez a könyvtár a felada­tát? Nincs rá igény ? — így találtuk a legol­csóbbnak — mondja Pusztai József né, az üzem szakszer­vezeti bizottságának titkára. — 4800 forint letéti díjat fi­zetünk érte a jóléti keretbőL Van viszont saját műszaki könyvtárunk! Körülbelül 2 és fél ezer szakkönyv és szakfolyóirat. Dolgozóink kö­zül sokan használják. Nincs ugyan kölcsönzési rendszer, de bárki vihet el könyvet, ha akar- A gépi fermentáló, a műszaki osztály dolgozói, a vidéki üzemek vezetői, helyet­teseik gyakran igénybe ve­szik, például a továbbképzé­sekhez. Még idegen nyelvű folyóiratokat is járatunk... — A szépirodalom nem hi­ányzik? — A szakszervezeti könyv­tárban sok ilyen, könyv van. Mi nem tartottuk célszerű­nek újakat vásárolni. Igény se nagyon van rá..­— Az állandó létszámon felül júliustól októberig több­szörösére nő a munkások szá­ma... — Az idénymunkások? Ne­kik nincs effajta igényük: jó részük általános iskolai vég­zettség nélküli. — A könyvtárak jelenlegi helyiségeit megfelelőnek tart­ják? — Természetesen szeret­nénk jobb körülményeket biztosítani — a műszaki A vendégek a megyétől jöttek- Az elnök, aki pár évvel ezelőtt még maga is megyei dolgozó volt, úgy kalauzolta végig őket a kö­zös gazdaságon, mint régi kollégákat. Nem akart dicse­kedni, de az eredményekre, amit már az ő vezetésével ért el a tsz tagsága, minden­képpen fel szerette volna hívni a vendégek figyelmét. így kerültek a látogatás során rögtönzött szarvasmar- istállóhoz, ami régebben do­hánypajtának épült, de mi­vel a dohánytermelést abba­hagyták. és a NIKECELL szigetelőlemezt feltalálták, így a pajtából ha szemre nem is olyan tetszetős, de a célnak mindenképpen jól megfelelő istálló lett. Már éppen körbesétálták az istállót, amikor valaki a vendégek közül megjegyez­te: — De hiszen, ez nagyon is modem, még vízvezeték is van benne. — Hát. az bizony van — Büntetés mondta az elnök szélesen mosolyogva. — De még mi­lyen olcsó?! Igaz-e, Pista bácsi? — fordult az éppen ott ügyködő idősebb gondo­zóhoz. Aztán látva, a vendé­gek kíváncsian várakozó te­kintetét, míg a kocsi felé ballagtak, elmesélte a vízve­zeték történetét. — Hát, az úgy volt. hogy a munka nagyon szorított bennünket. Valamilyen köt­béréé fuvart kellett minden­képpen lerendezni- Mondom a traktoros brigádvezetőnek, hogy már ne haragudjon, ünnep ide, ünnep oda, ezt meg kell csinálni. Vegyen magához még két vezetőt és holnap nyeregbe!... No. szó­val nem mondta, hogy nem, de nem volt valami nagy a lelkesedés sem, amit egyéb­ként meg is értettem, de hát nem volt mit tenni. No, mindegy, szóval vállalták. Igen ám, de mielőtt elindul­tak volna, másnap, egy kis ünnepi maradékot is maguk­hoz vettek. Gondolván, ilyenkor ünnepnap úgyis gyengébb az ellenőrzés. És itt tévedtek- Ugyanis, mielőtt elindultak volna, mindegyi­ket megszondázták, és hiába tiltakoztak, minden kide­rült... — Na, de, hogy isznak eb­ből a tehenek vizet? — így az egyik vendég. — Várjatok — int az el­nök —, még nincs vége. Amikor a vezetőség elé ke­rült az ügy nagy volt ám a töredelmes beismerés. Szán­ták, bánták és restellték is egyben a dolgot nagyon. De- hát, visszacsinálni már nem lehetett, a dolog megtörtént, és vagy így, vagy úgy. az ügyben döntést kellett hoz­ni. Megmondom őszintén, főtt a fejem nagyon, hogy milyen büntetést kelfene kitalálni nekik- Különben nagyon jó munkaerők és becsületes emberek. „Látják, milyen gondot okoznak nekünk, fi­úk?” — mondom nekik. — „Most mondják meg. milyen büntetést adjunk maguk­nak?” — És? — És? Erre a brigádvezető felállt és azt mondta: „Mi úgy gondoltuk, elnök elvtárs. ha már így jártunk, mivel több­ször is szó volt már róla, hogy a szarvasmarha-istálló­ba be kellene vezetni a vizet, hogy mi azt társadalmi mun­kában, vagyis hát büntetésbe, megcsinálnánk...” — És megcsinálták? — De még milyen jól! Még dicséretet is kaptak érte... Falcsík Ferenc könyvtár is egy hasonló mé­retű helyiségben van —, de sajnos lehetetlenné teszi a helyhiány. Nézzen körül: egyes irodákat volt felvonu­lási épületekben helyeztünk el, mindenütt nagy a zsúfolt­ság.-. Az az igazság, meg sem merem említeni a könyv­tárhelyiséget. — Mi a véleménye a kon­zervgyár klubkönyvtáráról? — Nagyon szép dolognak tartom, de... nem hiszem, hogy nálunk érdemes lenne hasonlót létrehozni — még ha módunk lenne is. Dolgo­zóink 70 százaléka nő- Siet­nek haza, nem fognak leül­ni munka után olvasni. — A konzervgyári olvasó­terem elsősorban a bejáró dolgozók és a fiatalok segíté­sére hivatott A dohánygyári dolgozó^ jelentős része szin­tén bejáró... — Ez igaz... De hát hely, és főleg pénz nincs erre a célra- Vidéki üzemeinkben például sokszor a legalapve­tőbb szociális létesítmények hiányoznak. Azokra kell gon­dot fordítanunk elsősorban. Megtérül a ráfordítás Ez az érvelés világos. Van nak fontosabb gondok, mint az üzemi könyvtár, először a leglényegesebb dolgokra kell költeni. Van azonban néhány gyengéje is a fenti beszél­getésben kirajzolódó gondo­latmenetnek. Az aprócska, elhanyagolt szakszervezeti könyvtárral szembeállítják: „Van egy nagyobb műszála könyvtá­runk.” Nem lenne helyesebb a kettő együtt? Ha a szak­könyvet kereső szépirodalmi alkotásokra is bukkanhatna a polcokon? Az ilyen rend­szer nagy ösztönzője a látó­kör szélesítésének! Nem tartották célszerű­nek (!?) szépirodalmi köny­vek vásárlását. A műszaki könyvtár nem egyenlő az üzemi könyvtárral, hiszen an­nak alapvető feladata — mint minden könyvtárnak — az olvasóvá nevelés, az álta­lános műveltség növelése. A szakkönyvek csak egy — meglehetősen szű^ — réteg által olvasottak, a más­fajta könyvek sokkal több ember számára jelentő­sek- Egy olyan üzemben, ahoi sokszor ezernyi segéd­munkás dolgozik, ez fokozot­tan érvényes. Az pedig, hogy egy könyvtárat vonzóbbá te­gyenek, megoldható némi rá­fordítással. megfelelő propa­gandával — és főleg sok öt­letességgel. Itt lenne dolga a KISZ-szervezetnek is! Az olvasás szerepéről, je­lentőségéről egyre több szó esik — főleg a munkásmű­veltség emelése kapcsán. A szakszervezetek megyei ta­nácsa legutóbbi ülésén is hangsúlyozták: a munkásmű­velődés nem csak és nem elsősorban a művelődési em­berek dolga, hanem a gazda­sági vezetőké! Az ezt szív­ügyüknek tekintő vezetők tudják: ha nem is rövid tá­von, de kamatostul megtérül az erre költött pénz. Tarnavölgyi György Kísérlet Egy termelőszövetkezet elnöki irodájában érdekes ablakdíszítést találtunk ottjártunk alkalmával. Te­le volt rakva különféle­képpen zöldellő téglaalakú tepsikkel, melyeknek föld. jében láthatóan kalászosok nyíltak örvendezve a szo­bai melegnek. Luca nap­ján tették ide, karácsonyra már kihajtott. A főagronómus megma­gyarázta: a szeszélyes idő­járás miatt sok minden bajnak ki voltak téve őszi vetéseik. Nem egyformán megágyazott talajba kerül­tek először is. Nem mind. egyik táblán érte egyfor­mán a fagy, nem mind­egyikről egyszerre olvadt el a hó. „Ez, ami itt látható, a mi kis kísérletünk. Min­den táblából hoztunk be egy „gyeptéglát”. A nö­vényt becsapja a jó meleg. Azt hiszi, tavasz van és hajtani kezd. Ebből már véleményt tudunk for­málni jó előre arról: ho­gyan telelnek át őszi veté­seink. Persze, mindezt a ta­vaszi szemléken pontosan meg tudjuk majd állapíta­ni. De jó előre is kalkulál­ni azzal, ki kell e szántani; újra kell e vetni, egyálta­lán, hogy viselkedik majd márciusban”. íme, kitűnő példája az egyszerű falusi lelemény­nek, amely egyszeriben egész kis laboratóriumot pótol. De nem is az ötlet az: önmagában, aminek örven­dezni lehet. Hanem a jól gazdák gondosságának^ akiknek —, a zárszámadási előkészületek, gépek időbej ni karbantartása a tavaszi beszerezni valók mellett is — van gondja a talán leg- fontoeabbról: arról a mag-} ról, amely már a földben van. Az időjárásra szeretjük azt mondani, hogy szeszé­lyes. Pedig csak időjárási Arra való, hogy változzék. Az ember pedig arra. hogy leküzdje a változásai által okozott nehézségeket. Most például jól teszik, akik szántanak; több tízezer hektárról vetette ki a korai fagy az ekevasat. De nem árt előre, „tavaszban” gon­dolkozni más módon sémi A jó gazdát ez jellemzi. ___________ <gn ri Mezőgazdasági gépek, zajcsökkentő berendezés, korszerű autóbuszok A nagyüzemi mezőgazdaság gi termeléshez több új típu­sú gépet szállít ebben az esz­tendőben a Debreceni Me­zőgazdasági Gépgyár. Az idén már sorozatban állítják elő a tehergépkocsira, szerelhető nagy teljesítményű perme-. tezőgépet a Kertitox-góliátoii A gyár segítséget kivan nyújtani a nagyüzemi paradi, csamtermesztéshez is. Új gyártmányuk a paradicsom, művelő- és betakarító aggre­gét. amelyet ez évben pró­bálnak ki több gazdaságban. Megkezdték a zajcsökkenJ tő berendezések üzemszerű gyártását Kaposvárott a So­mogy megyei Finommechani­kai és Gépjavító Vállalatnál. A berendezések magyar sza­badalom alapján készülnek, s minden olyan helyen alkal­mazható, ahol áramló közeg által okozott zajt kell csilla­pítani. így például jelentősen csökkenthető velük az embe­rek nyugalmát sokhelyütt za­varó lakótelepi tetőventilláto­rok kellemetlen zaja. Az idén mintegy 5 millió forint ér­tékű zajcsökkentő berendez zés kerül piacra. A hazai autóbuszgyártás egyik bázisa az Ikarusz ka­rosszéria és járműgyár szé­kesfehérvári gyára az idén tovább növeli a termelést, s 3700 korszerű autóbuszt ké­szít. A panoráma-ablakos, itthon és külfödön egyaránt népszerű IK 255 és IK 266 tí­pusú buszok gyártása mellett hozzálátnak a 200-as család­hoz tartozó légrugós, luxus kivitelű IK 256 típusú autó­buszok gyártásához is. A kisautóbusz gondokon igye.. keznek majd segíteni azzal a nyolc-nyolc és fél méter hosszú kisbusz típussal amelynek tervei most készülj a*.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom