Kelet-Magyarország, 1974. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-03 / 1. szám

1974. Január 8. KELET-MAGYÁRORSZAtf s. rxaa ( Mezőgazdaságunk új éve A z 1973-ban végzett alkotómunka megérdemelt örömével és a jövőbe vetett bizalommal kö­szönthetik az új esztendőt a mezőgazdaság, és élelmi­szeripar és a fagazdaság dolgozói. Visszatekintve az 1973-as esztendőre, jóleső ér­zéssel állapíthatjuk meg, élelmiszer- és fagazdaságunk — a kedvezőtlen időjárás, a járványos állatbetegsé­gek ellenére — eredményesen valósította meg a párt- és a kormány által meghatározott feladatokat, újból nagy lépést tett előre a X. kongresszus határozatai és a IV. ötéves terv megvalósítása útján. Az élelmiszer- és fagazdaság dolgozóinak helytállása, szorgalmas munkája, az ágazatok és üzemek javuló együttműkö­dése, a termelés korszerűsödése, a hatékonyság növe­kedése, az üzem- és munkaszervezés javulása tette lehetővé a társadalom élelmiszerfogyasztási igényei­nek még magasabb szintű kielégítését, az élelmiszer- export jelentősi, növelését. Egyes termelési ágakban újabb kimagasló eredmények születtek, biztatóan ha­lad a kormányprogramok végrehajtása. Jól tudjuk azonban azt is, hogy egyes termékekből még nem si­került teljesen, vagy nem sikerült megfelelő áron ki­elégíteni a társadalom szükségleteit. A mezőgazdaság, élelmiszeripar és a fagazdaság 1974. évi legfontosabb feladatait pártunk Központi Bi­zottságának novemberi és az országgyűlés decemberi ülése meghatározta. Legfőbb törekvésünk, hogy az új esztendőben tovább javítsuk lakosságunk élelmiszerel­látását, növeljük az exportot. Kiemelt feladatnak te­kintjük továbbra is a szarvasmarha-tenyésztés, a zöld­ség, gyümölcs, cukorrépa- és burgonyatermesztés fej­lesztését, az élelmiszeripari feldolgozás bővítését, kor­szerűsítését. Valamennyi ágazatunkban javítanunk kell az üzem- és munkaszervezést, a munkatermelé­kenységet és a hatékonyságot. Búcsúzva az óévtől a minisztérium vezetése, mun­katársai és a magam nevében köszönetemet és elis­merésemet fejezem ki a mezőgazdasági, élelmiszer- ipari, erdőgazdasági, elsődleges faipari üzemek és vál­lalatok, a tudományos, oktatási, költségvetési és szak- igazgatási intézmények, a megyei és járási szakigazga­tási szervek, a földügyi és térképészeti igazgatás va­lamennyi dolgozójának az 1973. évben végzett eredmé­nyes munkájáért. Kérem, hogy az újesztendőben újabb lendülettel, még nagyobb odaadással munkál­kodjanak céljaink megvalósításáért, az élelmiszer- és fagazdaság fejlesztéséért ,egész társadalmunk javára. K ívánok mindannyiuknak jó egészséget, sikerek­ben gazdag, boldog új esztendőt. Dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter Egy özem — egy iskola néhány éve szüle­tett A kezdeményezés: te­levíziót minden iskolának. A Hajdú-Bihar megyéből in­dult akció rövidesen orszá­gos méretűvé vált, üzemek, termelőszövetkezetek segít­sége nyomán az iskolák te­tőin sorra emelkedtek az an­tennák, az oktatás modern, hatékony támogatást kapott megyénkben is a patronálók- tóL Ez volt a kezdet, s ez volt tulajdonképpen az alap­ja az Egy üzem — egy isko­la mozgalomnak is, amely azóta szintén országosan el­terjedt. Jó példa megyénkben is akad. Nyíregyházán például az Ingatlankezelő és Szolgál­tató Vállalat a 15. számú, jó- savárosi iskolával létesített kapcsolatot, majd ehhez a kezdeményezéshez hét más üzem is társult. Az Állami Építőipari Vállalat termelési osztálya, az Építőipari és Víz­ügyi Szakközépiskola egy osztályát támogatja, a Kelet­magyarországi Közmű és Mélyépítő Vállalat szintén ezt, a számára szakmunkás és technikus utánpótlást biz­tosító intézményt patronálja. A Taurus Gumigyár nyíregy­házi gyára a 7. számú általá­nos iskola tanulóival áll szo­ros kapcsolatban. MI AZ, AMIT AZ ÜZEM, a termelőszövetkezet az ed­digieken túl adhat a patro­nált, szomszédos iskolának? Megismertetheti az üzem, a termelő egység- munkáját a diákokkal, bemutathatja a szakmunkások, technikusok tevékenységét — ezzel segít­heti a tanulók pályaválasztá­sát. Nagy jelentőségű az ilyenirányú együttműködés megteremtése, mert ma még nagyon sok diáknak megle­hetősen hiányos, olykor za­varos ismerete van a terme­lőmunkáról. általában a Munkáról! Nem kis dolog, ha a végzős diák nem „táb­lából” idegenül egy szerelő­csarnokban, vagv géomű- helvb'en. hanem ismerősként lépi át a gyár, az üzem kü­szöbét. És mit adhat a „túlsó ol­dal”? Nem csupán köszönetét a támogatásért, hanem érté­kes ellenszolgáltatást, vi- izonzást. Az iskola lehetősé­get teremthet az üzem fiatal szakmunkásainak továbbta­nulásához, az üzemi rend­hez, feltételekhez igazodva a szokásosnál kötetlenebb for­mában is. Helyet adhat a to­vábbtanulóknak, az oktatás tárgyi, személyi feltételeit biztosíthatja. Tette ezt töb­bek között a Bolyai téri is­kola Nyíregyházán, lehetősé­get teremtve sok gumigyári fiatalnak tanulmányai befe­jezéséhez. Kitűnő lehetőséget nyújthat a kapcsolat arra is, hogy az üzem dolgozóinak gyermekei a patronált is­kolába kerüljenek, a mun­kásszármazású gyermekek segítése már a tanév kezdete előtt megtörténhet, részükre előkészítő tanfolyamok kez­dődhetnek. NAGYSZERŰ ALAPOKON ÄLL, jelentős eredményeket tudhat magáénak ország­szerte az Egy üzem — egy iskola mozgalom. Erről az alapról bátran lehet és érde­mes is tovább lépni! A századforduló utáni tűz­vész miatt vádolta Móricz Zsigmond az akkori közigaz­gatás bűnös rövidlátását. Vétkesen hanyagul szervez­tek és ellenőriztek egy ár­tatlannak látszó szórakozást s fiatal életek pusztultak el. Később ugyanennek a szat­mári falunak mélységes te­hetségével. a „Gyöngyös­bokréta” színével, táncszép­ségével szórakoztak az urak. Talán ennyi után ismert már, hogy Ököritófülpösről van szó. A mairól. Ahol a lakosság nagy többsége — akárcsak másutt —, nagy­üzemi termelőszövetkezet gazdája. A kétezer hektárt meghaladó gazdaságnak csaknem fél ezer tagja van, közel százan nők. S azt ke­resem, azért beszélek embe­rek tucatjával: mivel töltik szabad idejüket Sándor Lajos, állattenyész­tési brigádvezető: —Ide va­ló vagyok, jól ismerem a fa­lut. Régebben szokás volt a szomszédolás. Most inkább az öregek keresik meg egy­mást. Mi, fiatalabbak inkább a tévé elé ülünk. Üjságot Űj telephelyén — a Csályi Ferenc úton — korszerű munkacsarnokban dolgozik a Dlvatruházati Vállalat. Az új üzemnek nagy jelentősége van abban, hogy az 50 százalékkal megemelt munkatervet év végéig maradéktalanul teljesíteni tudják. (Hammel József felvétele) Védődét, közmű, intézmények \ Az idén befejeződik az árvízkárok helyreállítása Lakások és közmű Uj középületek •• Üzletek, vendéglátóhelyek Három és fél év telt el az 1970 májusi Tisza—Szamos közi árvíz óta. A fájó sebek begyógyul talc. Ezt látjuk, ha arra járunk erről beszélnek az ott élő emberek és ennek alapján vált bizakodássá a három éve még gyötrő fáj­dalom. Szép házak, rende­zett, kivilágított utcák, száz-kétszáz méterenként felbukkanó közkutak, új gazdasági épületekkel tarkí­tott határ, űj iskolák és or­vosi rendelők, művelődési házak és óvodák. klub­könyvtár é.> tanácsháza szin­te minden községben. Vol­tak és vannak közben per­sze gondok, bosszúságok is' az összkép azonban kedve­ző. Erről adott számot a na­pokban a megyei tanács tagjai előtt az újjáépítési albizottság. A lakásépítkezés, az új­jáépítés befejezése már a korábbi jelentésekben is szerepelt, b iszen a romba dőlt 5871 lakásból már 1970-ben átadtak 3810-et, 1971-ben 2300-at, tavai' és az idén 683-at és a befejező mun­kákat végzik 69 lakáson. Hi­ányzik a számvetésből 9 la­kás, ahol jelenleg is szüne­tel a munka, mert az épít­tetők szélhámos kisiparosok hálójába kerültek, akik csak a pénzt vették fel. a mun­kát nem végezték el. Az összedőlt lakásokon kívüj 1371 lakás felújítását is el kellett végezni, ami megtör­tént. A lakásépítéssel egyidőben kezdték meg az árvízkárt szenvedett községekben^ a víz és csatorna közművek kiépítését. Még az első ütemben megépültek a víz­kitermelő berendezések és nyomásfokozók és átadták rendeltetésének a második ütemben megépült 120 ki­lométer hálózatot, a 14 nyo­másfokozót és a 13 mély fú- rású kutat. A második ütem befejeztével több. mint 4000 lakás vízellátását biztosítot­ták. Az Országos Vízügyi Hi­vatal segítségével megkez­dődött az ivóvíz és csator­naművek helyreállítása: . 25 új kút épült és 12 új víz­mű létesítése van folyamat­ban, amely 23 települést lát el jó ivóvízzel. 11 új vízmű és a 25 új kút már üzemel és 132 kilométer nyomócső­vezeték megépült. Az árvízvédelem szem­pontjából nagy jelentőségű nagygát is megépült, amely a Szamos jobb parti és a Túr bal parti esetleges gátszaka­dása esetén megvédi a la­kosságot egy újabb ka­tasztrófától. A közel 25 kilo­méter hosszú gát 400 millió forintba került. Elkészültek a kisebb védőgátak is. bár ezekről általában nem szok­tunk beszélni, egyszerűen tudomásul vesszük hogy egy természetes helyreállítási folyamat véget ért. Ritkán szóltunk az " utakról, pedig sok bosszúságot okoztak minden arra járónak amikor 5—10 kilométeres sebesség­gel lehetett haladni. Meg­épült 22 kilométer út, per­sze ez a szám csak a tanácsi kezelésű utakra vonatkozik, emellett 106 kilométert épí­tett a KPM. így tulajdon­képpen csak a tunyogmatol- csi lakótelep 800 méter hosszú útja hiányzik, mely­nek a tervei már elkészül­tek. A termelőszövetkezeteket, az állami gazdaságot ért ká­rok helyreállítása már a múlt évben teljes egészében befejeződött. Érdemes — ha nem is teljes egészében — végigtekinteni a középületek újjáépítését és helyreállítá­sát. Orvosi rendelő épült Méhteleken. Csegöldön, Nagyszekeresen. Számos- becsen, Csengensimán. pe­dagóguslakás Tunyogma- tolcson, Nagyarban. Méhte­leken, Csegöldön, Szamos­sályrban, Nagyszekeresen! Nábrádon Rozsályban, Császlón, Panyolán. Győrte- leken, Csengerben. Csenger-. simán, Penyigén, Jánkmajtű­sön. Orvosi lakás Méhtelei ken, Fehérgyarmaton, Csen- gelben, Csengersimán. Csa- holcon, általános i6kola Fe­hérgyarmaton, Tiszakóró- don, Nábrádon, Mátészal­kán, Jánkmajtison, Rozsály. ban és Csengersimán, egész­ségház Géberjénben Fülpös- darócon Tiszacsécsén, Kis- arban. Olcsvaapátiban. óvó. da Gacsályban, Tiszabecsen, Tiszakóródon, Szamossze- gen. Fehérgyarmaton. Milo- tán Csengerben, bölcsőde Fehérgyarmaton. Csenger­ben, művelődési ház Tisza, becsen, Tiszakóródon. Penyi­gén, Méhteleken, Nagysze­keresen. tűzoltószertár a leg­több községben, postahiva­tal, révház. tanácsi szolgá­lati lakás, öregek napközi otthona, hol mire volt szük­sége a község lakóinak. Igaz, a felsoroltak közül néhányat még nem vettek birtokba a község lakói, de az építkezések megkezdőd, tek és 1974-ben befejeződ­nek. A csengeri étterem re­konstrukciója kivételével átadták rendeltetésének az árvízkárt szenvedett közsé­gek üzleteit és vendéglátó helyeit, már 1970-ben hely­reállították a kisipari szö­vetkezetek, a fehérgyarmati téglagyár, valamint a MET- RIPOND mérleggyár telepén okozott károkat. Balogh József A „Fergeteges“ faluja olvasunk, rádiózunk. Nálunk, az állal tenyésztésben min­den héten mindenkinek van egy szabad napja. Van idő törődni a háztáji gazdasággal is. S akadnak, akik horgász­szenvedélyüknek hódolnak. Sokan élvezik a futballmecs- cseket. A hajdani tűzvész helyén emlékmii áll. A „Számos- menti” nevet viselő termelő- szövetkezet nemrég épített szép, központi épületet. A korábbiban állandó helytör­téneti kiállítást nyitottak. Bálint István iskolaigazgató (népfront titkár is) mutatta meg. — Három éve van ez a kiállításunk. Azóta legalább kétezren tekintették meg. Nem nagy szám, de egy fa­luban jelentős. Dokumentu­mok bizonyítják: eredetileg is „Fergeteges” volt az itte­ni népi tánc elnevezése. A két háború közt változtatták a simáob kifejezésre. Arról később beszél az is­kola igazgatója, hogy a régi könyvtár rozoga épülete nem magától dőlt össze. — Le­döntöttük. Mikor kézhez kaptuk az új könyvtár ter­vét. Hetvennégy augusztus húszadikán szeretnénk avat­ni. Bizony, kell a könyvnek a megfelelő helyiség. A hat­vanas évek végén még több analfabéta osztályt kellett szervezni. Ma csupán néhány írástudatlan öregember van, akik már nem is képesek ta­nulni. Nem hagyják ki az ének­kart sem. Helyesebben ka­rokat. Külön női és férfi. Majdnem fél százan járnak el szabad idejükben a pró­bákra, a különböző műsoros rendezvényekre. — Utóbb egy kicsit visszaesett ez az akarat — magyarázzák — amiért nem sikerült még té­vé szereplésig eljutni. De új­ra fellendülőben az énekka­rok munkája. S ami késik, nem múlik.. 1 — Persze min­denki kérdezett említi a tánccsoportot. — Külön Fer­geteges együttese van az is­kolának, a középkorúaknak és az öregeknek. Szívesen áldozunk erre mindenkor a szabad időből. Képes Lajosnak, a tsz sze­mélyügyesének az jut eszé­be: — Hamarosan megkez­dődik a növényvédő szak­munkástovábbképző tan­folyam. Főleg fiatalok vesz­nek, rajta részt, mintegy hu­szonötén. — Papp Antal fő­könyvelő pedig azt tartja fontosnak: van pénz a falu­ban. — Túl vagyunk a mun­kaegységes meg a részesmű­velési rendszeren. Teljesít- ményes készpénzesek va­gyunk. Mint az állami gaz­daságok. Havonta fizetünk. Azok a házak vannak keve­sebben, melyekben nincs még televízió. Nem problé­ma a szabad idő eltöltése. Szervezünk országjáró ki­rándulásokat. Télen disznóto­rok, névesték, ünnepi szóra­kozások. Szécsi Antal tanácselnöki — A művelődési ház kister­mében sakk, kártya billiárd, újságok, képeslapok és köny­vek az idősebb, nős férfiak­nak. A fiataloké vasárnap délután ugyanaz a klubhelyi­ség. Ők rádióznak, televízi­óznak, magnót, lemezjátszót hallgatnak. Téli időben van­nak a nők akadémiájának rendezvényei. Most már no­vemberben elkezdődött. Té­ma: a népesedéspolitika. Ál­talában aktuális, a nőket ér­deklő előadásokra kerül sor. Különösen jól segít ebben a termelőszövetkezet nőbizott­sága. A tanácselnök végül így összegez: 4- Unalom nincs. A munkán kívüli szabad idő eltöltésére — faluról lévén szó —, eléggé változatos a lehetőség. Lehetne jobban rendszerezni, koncentrálni a dolgokat. A kevesebb néha többet ér. áwfedos Baliné

Next

/
Oldalképek
Tartalom