Kelet-Magyarország, 1974. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-27 / 22. szám

RSÖSf-WÁGYARORSZÄG — VASÁRNAP! MELLffiKtíf f. dm Optika | VÁLTOZÓ VILÁGUNK Szab olcsot képviselik Jelentést készített a napokban megyénk egyik vállalata. Akire az adatok gyűjtését bíz­ták panaszolta el ismerősének, hogy mire a jelentés elkészült, a felsőbb szerv nem a rea­litást, a valóságot ismerhette meg a vállalat működéséről, hanem egy kisminkelt, megszé­pített statisztikát. Amikor emberünk a vállalat vezetőjénél érdeklődött, hogy miért ferdítették el az igazságot, az volt a válasz, hogy nem küldhetnek olyan adatokat, amelyek az egész vállalati kollektívát rossz színben tüntetnék (el. Egy egészen más helyen hangzott el az Ilyen esetekkel kapcsolatban, hogy a kérdése­ket tartalmasabban, mélyebben kell vizsgálni, őszintébben és nyíltabban kell feltárni. Az utóbbi időben ugyanis kezdünk olyat tapasz­talni, hogy mire az illetékesekhez jutnak, megszépülnek a dolgok. És ha a valóságtól el­rugaszkodott helyzetképet ismer meg egy fel­sőbb szerv, a feladatokat sem tudja reálisan meghatározni. Nem tud segíteni a gondokon. Az ilyen gyakorlat leszerel, megbénít, tétlen­ségre kárhoztat. Sokszor és sok helyen ismételjük manap­ság, hogy a párt politikája jó és, hogy az em­berek üdvözlik ezt a politikát, egyetértenek vele. Azt hiszem, hogy ennek a megállapítás­nak a valóságos értékében mindannyian őszin­tén hiszünk. A politika valóban jó. De a poli­tika mindenütt konkrét térben és időben, va­lóságos közegben, az egyes emberek intézke­déseiben, mondataiban és — hogy a fenti pél­dánál maradjunk — jelentéseiben is jelenik meg. • Nincs valamiféle tőlünk függetlenül meg­valósuló politika. Nem lehetnek a legkisebb közösségektől külön álló, csak a fenti régiók­ban jelentkező átlagok, mert az átlagót az egyes munkahelyek apró részecskéinek ösz- ezessége adja. Nem elég beszélni arról például egy ter­melőszövetkezet elnökének, hogy a cél a kor­szerű, az iparszerű mezőgazdaság megterem­tése. Közben hiányzik a szakképzett mezőgaz­dász, gz állattenyésztő, a gépész, és semmi sem történik azért, hogy ott, helyben másképp gazdálkodjanak, mint apáik és nagyapáik. Nem elég, ha egy gyárban szép szavakat mond az igazgató arról, hogy az üzemi demokratiz­mus az egész országban fejlődik, ha ugyanak­kor ez a vezető a következő öt percben már hallani sem akar arról, amit egy felszólaló munkás javasol. A munkahelyi demokráciát hangoztatni önmagában kevés. Azt helyben kell alkalmaz­ni. kell magáévá tenni minden arra illetékes­nek. Lehetőséget kell nyújtani ahhoz, hogy a munkás, a termelőszövetkezeti paraszt, a vál­lalat, az intézmény dolgozója beleszólhasson az ügyekbe. S ha elfogadhatót mond, akkor úgy kell igazat adni neki, hogy holnap már aszerint dolgozzunk tovább. Politikánk valóban nagyon jó. De ez a politika naponta újból és újból az emberek cselekedeteiben vizsgázik. Nem általában és nem országos méretekben csupán, hanem a legapróbb csoportokban. Sokat beszélünk a kispolgáriasságról,, s általában megrekedünk az önzésnél, a hará- esolásnál. Ha ilyeneket tapasztalunk, termé­szetesen fel kell lépnünk ellene. Ám közben elfeledkezünk arról, hogy a hurrá hangulat, a túlzott és indokolatlan optimizmus is demo­ralizál, a kispolgáriság talaján születik, bur- jánzik tovább. Ennek a testvére a kapkodás, az ijedtség, a félelem, mert ahol megjelent az egyik, biztosan megjelenik a másik is. Nekünk egyikre sincs okunk és jogunk. Szabolcsban nagyok az eredmények, kü­lönösen az utóbbi évtizedben. Mondhatnánk hogy történelmi méretű utat tettünk meg sok tekintetben. Lehetünk erre büszkék? Igen De nem szabad elfelednünk, hogy az új szü­letése közben még bőséges adósságunk maradt a tegnaptól és az új feladatok megoldása köz­ben újra termelődnek a gondok is. Van okunk emiatt elkeseredni? Nincs. Tudnunk kell. hogy ehelyett az okosan megtervezett munka te­remti meg a jobb holnapot. ,, Miért említem ezt? Azért, mert az egyik nézet képviselői csak a szépet akarják mutat­ni és ez eltakarja a gondokat. A hanyagságot igazolják, a tehetetlenséget, a közömbösséget Szerintük nem az a baj. hogy hibák és laza­ságok vannak, hanem az. ha azokat szóvái te szik. Az érem másik oldala, ha unos-untalan azzal igazoljuk magunkat, hogy a mi muri- kánk jó, de az objektív okok miatt vagyunk képtelenek pozitív változást elérni. zésképpen másoktól várjuk a helyzet változó sát várunk a sültgalambra. A mi politikánk forradalmi politika ügyünket a valóság őszinte feltárása viheti előre. Egyedül ez. Kopka JánoS A* országgyűlés 1972. április 19-én egy­hangúlag elfogadta és törvényerőre emelte az 1949. évi XX. törvény módosítását, a Ma­gyar Népköztársaság Alkotmányának egysé­ges szövegét. Az alkotmány 19. §. (1) bekez­dése kimondja, hogy „A Magyar Népköztár­saság legfelsőbb államhatalmi és népképvi­seleti szerve az országgyűlés.” A 20. §. (2) bekezdésében meghatározza az országgyűlési képviselők tevékenységi körét, mely szerint „Az országgyűlési képviselők tevékenységü­ket választóik, a köz érdekében végzik.” (3) bekezdés szerint pedig „Az országgyűlési képviselők kötelesek rendszeresen beszámolni működésükről választóiknak.” Nem feladatom, hogy az országgyűlés e ciklusban végzett munkáját, tevékenységét értékeljem. Annyit azonban szükségesnek tartok kijelenteni, hogy az országgyűlés az elmúlt három évben a X. pártkongresszus célkitűzéseinek megfelelően kiemelkedő tör­vényhozó munkát végzett és ellenőrző funk­ciójában is jelentős tevékenységet fejtett ki. képviselők sokrétű választókerületi mun­kája, a bizottságok és az országgyűlés fele­lősségteljes tanácskozásai, a hozott törvé­nyek, határozatok egyaránt hozzájárultak az állami élet és a szocialista demokrácia fej­lesztéséhei Ebből a munkából Szabolcs-Szatmár me­gye húsz országgyűlési képviselője is jelentős részt vállalt. Megtisztelő, hogy sorainkból ke­rült ki az országgyűlés egyik jegyzője, Szvi- ridov Ivánné személyében, valamint egy ál­landó bizottsági titkár és kilenc állandó bi­zottsági tag. Ami a törvényhozó munkában való részt- vételt illeti, megyénk képviselői a 12 ülés­szakon is kivették részüket: 16 törvényjavas­lat vitájában tizenheten szólaltak fel; véle­ményt, javaslatot mondtak, ajánlásokat tet­tek. Valamennyi törvényjavaslat nagy jelen- tőségű volt: az országgyűlés 1972-ben hagyta jóvá a Magyar Népköztársaság módosított al­kotmányát a szocialista •égészségp©Htika|'áíáp- elveit megtestesítő új egészségügyi törvényt, a bíróságokról, valamint a Magyar Népköz- társaság ügyészségéről szóló két törvényt, a népgazdasági tervezésről alkotott törvényt. A jóváhagyást megelőző sokoldalú elemzésben, vitában Benkei András, Spisák András, Ru-. bóczki Istvánná, Széles Lajos, Pethő Ferenc, Fekszi István Szabolcs-Szatmár megyei kép­viselők mondták el véleményüket a parla­menti üléseken. Az országgyűlési ciklusban a már emlí­tetteken kívül is több törvényjavaslat ki­dolgozásában vettek részt megyénk képvise­lői 1971-ben és 1973-ban is. Szviridov Iván­né, dr. Pethő Ferenc, Danes József, Gáspár Istvánná, Szabó Gusztáv, Pálóczi Lajosné, Tóth Géza, Kovács Lajos, Fekszi István szó­lalt feL Megyénk országgyűlési képviselői kivet­ték részüket abból a munkából is, amikor az országgyűlés ellenőrző jogkörét gyakorolta. Ilyen alkalom volt például a Minisztertanács elnökének beszámolója a kormány munkájá­ról, amelyhez Danes József, Szviridov Ivánné képviselő társunk szólt hozzá; a zárszám­adásnak évről évre való megtárgyalása, amelynek vitáiban Rubóczki Istvánná, Len­kei András képviselők mondták el vélemé­nyüket a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és fagazdaság területét érintő törvények és kormányhatározatok végrehajtásáról dr. Pe­thő Ferenc, Széles Lajos képviselők fejtették ki véleményüket. Az ellenőrzés sajátos par­lament! eszközével, az Interpellációval H esetben éltek megyénk képviselői. Sok javaslatot, ötletet, gondolatot vetet­tek fel, számos kritikai észrevételt is tettek — segítve ezzel a kormányzati munkát. A képviselők felszólalásaira a kormány nagy figyelmet fordított: valamennyi képviselő­nek választ adott, s több felszólalás nyomán országos intézkedések születtek. Az országgyűlés ügyrendjének megfele­lően kialakított állandó bizottságok folya­matosan segítik az országgyűlést a törvény- alkotó, ellenőrző tevékenységében, a társa­dalom alkotmányos rendjének biztosításában és előmozdítják az országgyűlés tárgyalásai­nak eredményességét. Az állandó bizottságok a feladatuknak, kötelességüknek eleget tet­tek, hiszen valamennyi törvénytervezetet megvitatták, véleményezték, sőt 1972-ben mintegy 31 napirendet tárgyaltak meg önál­ló kezdeményezésre, és a vitatott témákhoz mintegy 400 javaslat, észrevétel hangzott el. Megyénk képviselői felkészülten vettek részt a bizottságok munkájában és az országos je­lentőségű témák mellett megyénk gazdasági, kulturális, szociális, egészségügyi gondjairól is rendszeresen tájékoztatást adtak. Az állandó bizottságokban a megye kép­viselői többek között Szabolcs-Szatmár ipa­rosításának kérdéseiről, a gyenge termőhelyi adottságú termelőszövetkezetek és szakcso­portok problémáiről. az általános iskolai tan­teremfejlesztés, felszereltség gondjairól, a szakmunkásképzés lehetőségeiről szóltak. Sür­gették a megye kórházainak korszerűsítését, bővítését, úi kórházak építését, szorgalmaz­ták a nyugdíj ial kapcsolatos problémák meg­oldását. Az árvizes területen végzett úiiá- éoítési munkák üteméről adtak tájékoztatást és a tapasztalt visszásságok felvetésével, ja­vaslattétellel irányították megyénkre a fi­gyelmet. A megye országgyűlési képviselői meg­alakították a képviselőcsoportot, amelynek van egy, a csoport által megválasztott veze­tője. A képviselőcsoport munkájának lénye­ge, hogy elősegítse az országgyűlés elnöké­vel tartott folyamatos kapcsolatot. Hozzájá­rul, hogy a, megye képviselői közösen is ké­szüljenek a soron következő ülésszakra, az ofszággyűlés bizottságainak ülésére, vala­mint nahhoz is, hogy a képviselők rendszere­sen, folyamatosan tájékozódjanak a mggye életéről. A csoportülés arra is alkalmas, hogy a képviselők kicseréljék a munka során szer­zett tapasztalataikat és áttekintsék — az il­letékes megyei szervek vezetői tájékoztatása alapján — a hozott törvények, határozatok végrehajtását. Úgy gondolom, hogy e feladatának kép­viselőcsoportunk eleget tett. Évente ötször- hatszor tartott ülést, e ciklus három évében tizenhetet, ötvennégy téma került a csoport elé. Minden ülésszak előtt megvitattuk a parlament napirendjére kerülő előterjeszté­seket, amelyekhez a megyei szakemberektől kiegészítő anyagot és véleményt is kértünk. Ezzel — úgy érzem — eleget tettünk annak a követelménynek, hogy megfelelően készül­jünk fel a parlamenti ülésre. Ezt bizonyítja a megye képviselőinek a bizottságokban és a parlamenti vitában való részvétele is. Meg­könnyíti a képviselőcsoport tagjainak tájé­kozottságát az is, hogy pártunk megyei bi­zottsága meghívja ülésére az őket is érintő kérdések tárgyalásához, vagy az a tény, hogy a képviselők minden megyei tanácsi ülésre is hivatalosak. A csoportülések színvonalát Munkában az országgyűlés legutóbbi ülésszaka. A képen: Tóth Géza Szabolcs- Szatmár megyei képviselő felszólal. ­emeli, hogy a megye vezető személyiségei tájékoztatják rendszeresen a képviselőket. A képviselőcsoport az ülésszak előkészí­téséhez kapcsolódva önálló napirendként több megyei témáról is tárgyalt, amelyek elő­segítették, hogy a képviselők a választókerü­letükben jelentkező gondokat szélesebb ala­pokról, megyei összefüggésben is megismer­hessék, s megítélhessék. Ehhez hozzájárult az is, hogy üléseinket 1973-ban olyan helye­ken tartottuk meg, amely összefüggött as országgyűlés napirendjével, vagy a csoport által kért tájékoztatóval. így került sor az ülésre Fehérgyarmaton, amikor az árvíz okozta károk felszámolását tárgyalta meg a csoport. Záhonyban a közlekedéspolitikai koncepció végrehajtását, Mátészalkán az ipar­telepítés helyzetét, Nyírbogáton a tsz-ben as egységes szövetkezeti törvény végrehajtásá­nak tapasztalatait, Nyíregyházán a tanár­képző főiskolán a beiskolázás helyzetét, Nyír­bátorban, a megye legfiatalabb városában a tanácshálózat korszerűsítését tekintettük át. Valamennyi kihelyezett ülést összekötő' /is egy-egy helyi üzem, intézmény, helység meg­tekintésével. A megyei képviselőcsoport munkájára jó hatással volt, hogy a ciklusban az ország- gyűlés két vezetője is részt vett a csoport­üléseinken. Az egészségügyi törvénytervezet vitája alkalmából Varga Gábomé, az or­szággyűlés alelnöke, azt követően pedig 1973- ban Apró Antal elvtárs az országgyűlés el­nöke találkozott csoportülésen a megye kép­viselőivel. Képviselőcsoportunk tevékenysége jelend tős szerepet tölt be abban, hogy a képvise­lők egyre jobban láthassák el a választóke­rületi munkát. A csoportülések alkalmasatt arra is, hogy a képviselők felvessék a terü­leti munka során szerzett tapasztalataikat problémáikat. Ezeket megvitatjuk és ki-ki a maga területén hasznosítja. Sőt a csoport- ülésen arra is alkalom nyílik, hogy a meg­hívottaknak kérdéseket tegyenek fel a kép­viselők, vagy a területen tapasztalt rendelj leriességet felvessék, intézkedést kérjenek. A megye képviselői az ülésszakokon és* bizottságokban végzett tevékenységen kívül jelentős munkát fejtettek ki a választókerüle­tekben is. E ci klus eltelt három évében mini egy 350 beszámolót tartottak, közel 750 különbig ző rendezvényen voltak jelen. Fogadóórájuk megtartását rendszerint összekötik a beszá­molókkal és a rendezvényeken való részvér telekkel, ahol több lehetőség nyűik a külön-- böző problémák megismerésére, segítségadás­ra, a hozott törvények, határozatok végrehaj­tásának ellenőrzésére és a választókkal való találkozásra. Képviselőink gyakran vesznek részt olyan rendezvényeken is, ahol ők a* előadók a párt, a HNF és különböző máa szervek megbízásából. Különösen kivették részüket a Központi Bizottság 1972. novem­ber 14—15-i határozatának ismertetéséből; valamint a tanácsválasztási munka segítésé- bőL A képviselőkhöz a községek, üzemek; szervek vezetői sok közérdekű javaslattal fordulnak, kérve abban a támogatást, a köz­reműködést Gyakran előforduló közérdekű javaslat; ivóvíz, út orvosi ellátás, művelődé­si ház, közlekedés, kereskedelmi hálózat, árui ellátás, iskolai tanterem, irodaépítés, fej’/sz- tés, gáz- és víztelep, stb. építése, fejlesztése. E javaslatok megoldásához igyekeznek min­den segítséget megadni, gyakran az illetékes miniszterhez fordulnak segítségért. Meg ken azonban azt is mondani, hogy az ilyen anya­giakat igénylő közérdekű javaslat egy része a képviselő jószándékán és hibáján kívül nem, vagy csak későbbi időben valósítható ^Nem kevés munkát jelent » választópol­gárok által vélt sérelmek, panaszok száma, ezek intézése. Ezek száma több ezerre tehe­tő. A tapasztalat az, hogy a különböző szer­vek a törvényes kereteken belül segítene* megoldani a panaszokat, de nem kevés azok­nak a száma, amelyek nem oldhatók meg. Leggyakrabban jogvitás ügyek, munkahelyi problémák; szociális ügyek; nyugdíjügyek; is­kolai. kollégiumi felvételi ügyek; és most a* utóbbi időben az építési engedélyek korún viták kerülnek a képviselőkhöz a választott egyéni problémái közül. Megyénk képviselői tagjai az Interoarl»- mentális Uniónak. Ennek keretében két kén- viselő társunk járt parlamenti delegáció híg­jaként külföldön. Jeszenszki Gabor Finnor­szágban, Pálóczi Lajosné Dániában. A megye képviselőcsoportjának — Kepj* viselőinek — kapcsolata a különböző megyei, járási, városi, községi szervekkel, annak.ve­zetőivel jó. Különösen jó a pártszervekkel, tanácsokkal, a Hazafias Népfront bizottsá­gaival, amelyektől a képviselői rnunkáhoa sok segítséget kapunk. Képviselőcsoportunk a munkában nem nélkülözte az országos és » megyei sajtó, rádió segítségét sem. SaitónK rendszeresen közli a megyei képviselők fel­szólalásait, tudósít a képviselői javaslatok megvalósításáról, a csoportülések munkáiároL Megítélésem szerint megyénk képviselő- csoportja munkája során a képviselők egyé­ni munkájukon keresztül eleget tesznek aa alkotmányban és az országgvűlés ügyrendjé­ben meghatározott feladatuknak, kötelessé­güknek. , . . _ . . Dr. Fekszi István

Next

/
Oldalképek
Tartalom