Kelet-Magyarország, 1974. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-25 / 20. szám
Í974. Január 25. KELET-M AGY ARORSZÁ'G 5. oldaf Gondok és örömök Faliigjnilés ^írlugoson Száznegyvenöt választó jelent meg az eheti nyírlugosi falugyűlésen. Be sem fértek a községi tanács nagytermébe, voltak, akik az ajtóban és a folyosón hallgatták végig. De a légkör családias volt, a hozzászólások a lényeget érintették, a kérdésekre sokszor nem is a tanácselnök válaszolt, hanem egy másik választó. A napirend a falugyűléseken szokásos évj beszámoló volt. a tanács elmúlt évi munkájáról és — ami tulajdonképpen csaknem ugyanaz — a tavalyi választási gyűléseken elhangzott közérdekű bejelentések, javaslatok sorsáról. összesen 191 ilyen észrevételt tart számon a községi tanács és Dányi Béla elnök beszámolójából örvendetesen az. derült ki, hogy a le0cöbb már elintéződött, vagy legalábbis útban van a megoldása. Varroda és öregek Az elmúlt év áprilisában 56 tanácstagot választott Nyírlugos négyezer lakosa. Azóta ötször volt tanácsülés. Ezeken megtárgyalták a tanács és a Hazafias Népfront együttműködését, az oktatás helyzetét, a költségvetést. Uj működési szabályzatot alkottak. beszámoltatták a végrehajtó bizottságot, az iskola igazgatóját és a körzeti or- vost. A kérdésekre és észrevételekre válaszolva egy sor olyan munkát, folyamatban levő változást ismertek meg a jelenlevők, melyekről a tájékoztatás nagyon fontos. így például kiderült, hogy a Vörös Hadsereg utcai varroda 140 dolgozóra való növelése azért nem sikerült, mivel még a Nyírbéltekről átjáró hét nővel együtt is asak 24- en dolgoztak a varrodában, amiről, mielőtt létesült volna, lelkesen beszéltek a falusiak. Ide tartozó megállapítás volt, hogy ugyanakkor egy-egy megüresedett gyermekgondozói, orvosírnoki, vagy ezekhez hasonló állásokra négyszeres, ötszörös a túljelentkezés. Ez érdekesen jelzi a falu közgondolkozását Is. Másik nagy gond az idős embereké. Az elmúlt évben ismét 36-tal emelkedett a rendszeresen szociális segélyben részesülők száma. Ezzel együtt mostmár 120 gondozott van a községben. Joggal kérdezte meg valaki: mit tesznek ezeknek az idős embereknek a gyermekei szüleik segítéséért? Az öregek napközi otthona elkészült, de alkalmatlannak bizonyult arra, hogy januárban megnyissák. Ezért ideiglenesen egy másik, időközben megüresedett helyen, a "Mi- hálydi utca 19. alatt egy volt szolgálati lakásban kívánták megnyitni. Érdekes módon az idős lugosiak vonakodtak birtokba venni új otthonukat. Mint a falugyűlésen is kiderült. azért, mert olyan téves hírek terjedtek el, hogy aki igénybe veszi az öregek napközi otthonát, az elveszti szociális segélyét, sőt elveszik a lakását is. A tanácselnök a legerélyesebben cáfolta meg ezeket a téves híreszteléseket. Az „elhagyóit földek“ Észrevétel teljesítése volt, hogy a Mihálydi, Kiss és Kossuth utcákban megépült a vízlevezető árok. Részben a választók észrevételei alapján az elhagyott földek használatát is megszigorították, 102 kishaszonbér- leti szerződést kötöttek. Sajnos, a parlag évről évre nő, rossz földek ezek, erdősíteni kellene, talán mostmár sikerül is. Ehhez természetesen a sok egyéni föld tulajdonosának is hozzá kell szólni. A gyermekjóléti intézmények fejlődéséről kiderült, hogy az I. számú óvoda és napközi egy-egy 25-ös csoporttal bővült. De a nyírbátori költségvetési üzem rossz kéményt és konyharendszert épített. Emiatt csak január 28-án indulhat a két új részleg élete. Megtudtuk a falugyűlésen azt is, hogy a törpevízműhöz tavaly több mint 21 kilométernyi nyomócsőrendszer épült, a vízmű közel 12 millióba került, amiből hét milliót állami támogatásként kapott a falu. Választ kapott az a tucatnyi választó is. akik javasolták egy községi benzinkút létesítését. Ez évben meglesz. Negyedmilliós társadalmi munka Mivel a lakosság az elmúlt évben is negyedmillió forint értékű társadalmi munkát végzett, ez elég lesz. Egy-két éves távlaton belül szó esett még négy buszváró építéséről, új vágóhídról, óvoda és bölcsőde építéséről. A távolabbi jövőben pedig kell egy új kulturház és egy 12 tantermes iskola is. Sok mindenről hallottak a falugyűlés résztvevői. Kirajzolódott családias megbeszélésükből falujuk jelene és jövője. Beleértve azt is, amin változtatni kell. Gesztelyi Nagy Zoltán Elő vad exportra Sokan mondják, ez a hideg, havas idő, a disznóölésre és a vadászatra a legalkalmasabb. Ezt vallják a Kemecsei Állami Gazdaság vadászai is, csakhogy itt nem puskával lövik a vadat — élve fogják, hálóval. A gazdaság központjából reggelenként 80 ember indul a Küzdelem ember és nyúl között határba, autóbusszal, zetorral. hogy a több mint 1600 méter hosszú háló felállítása után megkezdődjék a nyúlhajtás. Naponta átlag 100 nyúl kerül így fogságba. A kemecsei gazdaság legjelentősebb éiövad expurtáló gazdasága 20 ezer hektáras területéről ebben a szezonban többek között 3 ezer élő nyulat, 3 ezer élő foglyot szállítanak a MAVAD-nak. Elek Emil képriportja t Szállítás előtt Pongrácz Ferenc vadőr fémjellel látja el a tapsifülest. Egy ffizet József Attila — I r Láttuk a tv-ben a tanácsadó de bizonytalankodó orvost, az elégedetlen házasulandó fiatalokat. Lapunk Postabontás címmel most már rendszeresen megjelenő írásában olvashattuk, hogy néha milyen tájékozatlanságot, esetenként lélektelenséget mutatnak egyes vállalatok, termelőszövetkezetek, akiknek pedig kötelességük lenne gyorsan, pontosan intézni különböző társadalombiztosítási, segélyezési ügyeket, a most megjelent népesedéspolitikai intézkedések nyomán. Sajnos tapasztaljuk azt is, hogy nincsenek tisztában a rendeletekkel, nem ismerik azokat. Kevés is a kiadvány, ami ezekről szól, s kérdéses, eljut-e azokhoz akiket illet? Ezekre elsősorban az emberek ügyeit intéző szerveknek van szükségük, valamint a párt és szakszervezeti szervezeteknek. ezek aktivistáinak, hogy felvilágosíthassák - környezetük lakosságát, azokat. akiknek erre szükségük van. A SZOT a napokban jelentetett meg egy füzetet. Tájékoztató néhány népesedéspolitikai intézkedésről címmel. Aktivisták kérdéseire válaszolnak benne. Ezek a tömegtájékoztatási célt szolgáló füzetek a napokban jutnak el az üzemi szakszervezeti bizottságokhoz. Fontos. hogy tanulmányozzák, a legilletékesebbeknek adják, s használják fel az aktivisták az agitációs m -nkájuk során. Sok olyan kérdésre kaphatnak választ fiatal házasulandók. nagycsaládosok amelyeket eddig nem, vagy másként tudtak. Ez azonban nem csak nekik szól. Főleg azoknak akik ezekkel az ügyekkel foglalkoznak, s dönteniük kell. Csak címszavakban arról. mit is olvashatnak. Röviden megismerkedhetnek a népesedési helyzettel a népesedéspolitikai feladatokkal. Tudatja a tájékoztató, milyen intézkedések történtek a családok anyagi, szociális helyzetének javítására. Ismerteti a népesedéspolitikai 7<or- mányhatározat egészségügyi | Intézkedéseit. S valamennyit részletesen. * I r. K.I angol nyelven Az Egyesült Nemzetek Szervezete nevelésügyi és kulturális szervezetének az UNESCO-nak rendszeresen megjelenő tájékoztatója, az UNESCO Features a világ minden pontjára eljut. Az óceániai szigeteken éppúgy olvassák, mint a Tűzföldön, vagy Afrikában. Legutolsó száma érdekes, magyar vonatkozású hírt ad tudtul. elsősorban az angol nyelvterületen élőknek illetőleg azoknak, akik jól beszélik ezt a nyelvet. B. B. aláírással cikk méltatja azt a válogatott gyűjteményt. amely — az írás szerint is — az egyik legnagyobb magyar költő, József Attila verseit és írásait tartalmazza. Bákti János fordításait Gömöri György éa James Atlas rendezte sajtó alá, és az UNESCO támogatásával az angol Carcanet Press jeietette meg. A könyvet méltató recenzió egyrészt bemutatja József Attilát, majd önéletrajzi írásának idézetével tárja az irodalomkedvelők elé különösen érdekes személyiségét. Az úgynevezett Európa-soro- zat. amelyben a könyv napvilágot látott, a világszervezet terjesztésében bizonyára sok hivet szerez a magyar irodalomnak. Egy év Torontóban — 1973 szilveszter éjszakáján játszottam utoljára Torontóban, január 9-től már újra itthon dolgozom a nyíregyházi Hotel Szabolcs bár zenekarában. Marssó János 1972 decemberében ment el Kanadába. Torontó városába, hogy „ledolgozza” egy éves szerződését. Pontosabban először csak félévről volt szó, aztán a torontói főnök úgy-döntött, hogy meghosszabbítja szerződését. — Nem ez volt az első külföldi szerződésem, mert 67- ben Svédországban, 66-ban pedig Jugoszláviában voltam. De azt hiszem, mondanom sem kell. ez volt a legnagyobb élmény. A torontói magyar negyedben. Ladányi éttermében játszottam minden este 8-tól éjjel egy óráig. Kedden voltam szabad, de ezen kívül egész évben nem volt szabad estém. Hetenként változott a műsor, előtte mindig próbáltunk egy délután az új előadóművészekkel, és utána egy hétig ment —zökkenőmentesen. A végefelé már próba sem kellett. — Kik jártak ebbe az étterembe? — A legtöbb magyar volt, de jártak oda araboktól-tö- rökökig mindenki. Mellettünk volt egy spanyol étterem, de a végén már a spanyolok is hozzánk jártak, megszerették a zenét, Igaz, dolgoztunk is. Magnóra vettük a legújabb számokat, úgy tanultuk. Nem lehetett lemaradni. A feleségem kijött nyáron, ő meghozta a magyar kottákat. Mert azt kérték az ottani magyarok leggyakrabban. — Nem volt nehéz megszokni a változatosságot? — Igaz, hogy egyik este arab zenét játszottunk, a másikon meg csárdást, de egv ..öreg” zenésznek ez már nem okoz problémát. Nehezebb volt megszokni viszont a várost, nem is tudtam megszokni egy percre sem Torontót. Szép, nagy város, HOZZÁSZÓLÁS CIKKÜNKHÖZ Vannak diákklnbok is... A Kelet-Magyarország január 4-i számában olvastam egy cikket amely a disc- jockey klub megszüntetéséről szól. Január 20-án egy újabb írás volt a disc-jockey- róL Pontosabban a „lemezlovas” válasza. őszintén szólva én csak hallomásból ismertem a disc- jockey klubot, azaz a „Bigit”. ahogy a törzsvendégek emlegették. Már az első cikk felkeltette érdeklődésémet. Most a válasz után pedig már egyenesen sajnálom, hogy még csak véletlenül sern keveredtem arra a helyre. Legalább azt tudnám, hogyan nézett ki. Barátnőm, aki a kezdet kezdetén három alkalommal volt ott. elmondta hogy a csak idegen nagyon, egyedül van az ember. Éjjel amikor mentem az albérletbe, mindig rettegtem, bár nem laktam messze, hogy mikor esik bajom. Annyi mindent látott, meg hallott az ember. — Barátok, törzsvendégek? — Az első három hónap az ismerkedésé volt amig befogadtak bennünket. Aztán jött minden magától. A főnök nem volt rossz ember, de mindig rettegtem, hogy mi lesz. ha csak egy napra is megbetegszem?! Szerencsére erre nem került sor. bár nehezem bírtam az ottani időjárást, azt a nagy nyári meleget. — Milyen újdonságokat tapasztalt munkája során? — Régen nálunk is volt ez. mostmár jobb helyeken egyre ritkább. A zongorán volt egy nagy üvegpohár, benne egy- egy dolláros, és tett hozzá akinek tetszett a zene. Én még az elején kaptam egy dollázene az nagyon jó volt, de később kezdett elromlarii a társaság. Ez tehát az újságíró azon mondatát igazolja, hogy .később oda jó érzésű fiatal be sem merte tenni a lábát”. Egy másik ismerősömtől akiről tudtam, hogy a „Bigi” törzsvendége volt, megkérdeztem. mit szól a cikkhez és egyáltalán a klub betiltásához. A válaszát könnyű volt megjegyeznem: „Van még Vasutas és Omnia a világon”. Kétségtelen, hogy van, de vannak még iskola- klubok is, amelyek ki tudja milyen okból, nem vonzzák a diákokat. Szerintem az iskolában is lehetne jól működő disc-jockey klubokat kialakítani. „Lemezlovarost, nem is akartam elfogadni a főnöktől, aztán ráírta a nevét, és ő magyarázta el, hogy ezt kell betenni a pohárba. Aztán minden este beletettem. — Milyen a munkafegyelem Torontó éttermében? — Erről nagyon nehéz beszélni. Elég drága hely volt a miénk, egy valamire való vacsora négy dollárba került és elég kevés volt a személyzet. A főnök maga irányította az üzletet, 6 blokkolt, és mindenen ott volta szeme. Nekem olyan nagy változást nem jelentett az új hely, mert ott is dolgozni kellett, hozzájárulni ahhoz, hogy az emberek kellemesen töltsék el az estét. Emlékszem. az egy év alatt csak egyszer volt szóváltásom a főnökkel, szólt, hogy ne játsszunk már annyit (persze ez is érthető volt. mert amikor táncoltak, visszaesett a fogyasztás) pedig ott nagyobb szünetek is voltak, mint nálunk. Mégis azt mondom. nem lennék kinn zenész. Általában hetenként cserélik a zenekarokat, egyik nap még Torontóban játszik, sunk”, talán nevezzük ne. vén, Farkas Tibor vállalná még a vándor jockey szerepét is. hiszen szereti a zenét és ért is hozzá. Ezt ügy gondoltam, hogy két iskola, klubban vállalná a disc- jockey szerepét, és az egyik szombaton az egyik, a másik szombaton a más; iskolában lenne disc-jockey klub. Ez is egy megoldás. Vagy talán az a baj. hogy, az iskolában a szeszes ital fogyasztása és a dohányzás tilos? Meggyőződésem szerint, hiszen én is diáa vagyok, ezek nélkül is lehet jól szórakozni... Szilágyi Mária középiskolai tanuló másik nap esetleg már New Yorkba készül. Nincs meg a biztonság, a nyugalom. És annyi jó zenész van az utcán! Arra is rá kellett jönnöm, hogy nincs nagy igény a művészi zene iránt — Hogy tetszett Torontót — Szabad időmben azzal szórakoztam, hogy kiálltam az utcára, és bámultam. Nekem annyira új volt az a nagy lüktetés, a sok kocsi, aa a nagy tarkaság. Sokat róttam Torontó utcáit, de csak nagyon keveset láttam. Egy év nem elég ahhoz, hogy aa ember egy kicsit is megismerkedjen egy ilyen várossal. És megértettem, mi a honvágy. Naponta írtam a leveleket, itthonról is írtak minden nap. de a levelek nem sokat pótolnak, ha olyan messze van az ember, barátok nélkül. Az biztos, én nem tudnám megszokni azt az életet. Amikor hazajöttem, beköszönt a postás, hogy na mostmár nem lesz több levél? — Nem, mondom, — szerencsére mostmár itthon vagyok, zenei élményekben és tapasztalatokban is gazdagabban...
