Kelet-Magyarország, 1974. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-25 / 20. szám

!9T4. Január 29. K^CT-MAtSTARCmSXÄt» 9. «Mal A lakásprogram Szabolcs-Szatmár megyében (5.) Igény és lehetőség gond — vagy legalábbis csak elvétve akad — a hitelek, az építés költségeinek megte­remtésével, mert a takarék- pénztár a rendeletekben elő­írt összeget megadja. Sokat javult az utóbbi években az építőanyagellátás, egyre ke­vesebbszer hallani panaszt akár a falazóanyagok, akár a belső szereléshez szükséges tartozékok hiányáról. A családi házak építéséről szólva azt is el kell mondani, hogy a túlteljesítéshez jelen­tős mértékben hozzájárult az árvíz utáni újjáépítés egy bizonyos része. Arról az 570 lakásról van szó, amelyet nem közvetlenül az árvíz után építettek, hanem már ebben az ötéves tervben. Most ismét előtérbe kerül ez a terület, mert a nagygá­ton kívül eső öt községből áttelepülő lakosság minden bizonnyal kihasználja a kor­mányrendelet által biztosí­tott kedvezményeket és tá­mogatást. Záhonyról, a záhonyi mun- kásiakások elmaradásának okairól már szóltunk és ar­ról is. hogy mennyi bosszú­ságot okoz a ..vasutasváros” fizikai dolgozóinak a terület gazdáinak mulasztása, mert csupán ezen múlott 36 lakás sorsa. Az is köztudott, hogy megyénkben — sajnos — csak Nyíregyházáin és Zá­honyban van munkáslakás­építésre lehetőség, pedig vá­rosainkban. vagy munkáslak­ta településeinken nagy szükség lenne erre az ak­cióra. Olcsóbbá, a kisebb ke­resetű dolgozók számára is elérhető áruvá teszi a válla­latok segítése az OTP-Iaká- sokat és sok terhet levesz a tanácsokról, mert ennyivel csökken a lakásra várók szá­ma. A rendelkezést egyelőre nem terjesztették ki más he­lyekre, de azért így is kínál­kozik egy lehetőség. Méne­dig az, hogy a vállalati tá­mogatás nem csak Nyíregy­házára és Záhonyra vonatko­zik. ezt bárhol adhatják: Vá- sárosnaményban. Fehérgyar­maton, Tiszavasváriban, Kis­várdán, Nyírbátorban és Nagykállóban, ahol az OTP épít házakat. Igaz. ez kisebb kedvezményt jelent, de még­is több a semminél, jelentős mértékben csökkenti a, belé­pés összegét. Kölcsön — hosszabb távra A kormány, amikor a munkáslakásokról szóló ren­deletét megalkotta, csak azt mondta ki, hogy hány száza­lékot adjon támogatásként a vállalat, és azt nem. hogy ezt mennyi idő alatt kell vissza­fizetni. Kevés tapasztalat van erről, a leggyakoribb azonban az öt év. Ennvi idő alatt kell visszafizetni a tá­mogatást. emellett törleszteni az OTP részletet. Ez a kettő együtt már jelentős összeg es egy munkáscsaládnak megerőltető is. Jó lenne, ha a vállalatok elgondolkoznának ezen és — egyedi elbírálás alapján — nem öt, hanem 10—20. esetleg 30 évre ter­jesztenék ki a visszafizetés idejét. Nem szóltunk — sok más mellett — arról sem. hogy a házgyári technológia bár­mennyire is meggyorsítja az építkezéseket, mégis akad néhány tömb. amelyik épít­kezése elhúzódik. Ez jelzi, hogy nem elég a technológiá­ban előre lépni. Lépni kell a munkaszervezésben és még ennél is nagyobbat lépni a vállalatok együttműködősé- ben. Igaz, nem lakásépítés, de jó példa lehet a tejpor­gyár építése, ahol sok válla­lat munkáját kellett össze­hangolni, mégis rövidebb lett a határidő, mégsem lett drá­gább az építkezés. Lehet eb­ből tanulni, lehet a lakás­építésre is szocialista szer­ződést kötni, amelybe be kell vonni a tanácsot, az OTP-t. és a beruházást lebonyolító vállalatot is. Előfordul olyan példa is, hogy nem kielégítő egy épí­tési mód propagandája. Kis­várdán például ilyen a la­kásépítő szövetkezet, pedig a lehetőségek ott is adottak, csak jobban kellene népsze­rűsíteni azokkal, akik lakás­ra várnak. Ez segítene a ta­nácson is. hiszen a célcso­portos beruházásból épített Családi házak Fehérgyarmaton lakásokat akkor kevesebb fei lé kellene elosztani. Minden­hez persze pénz kell. de pénz kell a tanácsnak is. Kell a la­kásra és kell a közművekre, amire a legkevesebb jut. Ho­gyan lehetne ezen változtat­ni. gyorsítani a közművesí­tés ütemét? Például az óvo­daakció mintájára. Sok vál­lalat, intézmény akadna, akik hajlandók lennének a köz­művekre is áldozni, ha az ide épített lakásokból a felaján­lások arányában kapnának dolgozóik. Jó lenne ezen gondolkodni és megpróbálni, nem maradna el a várt ha­tás. A nagy családokért Nem hisszük, hogy soJ rozatunkban mindenre vá­laszt adtunk, ami e sokrétű témával összefügg. A cél aa volt. hogy a találgatások he­lyet az olvasó elé tárjuk a célcsoportos lakások terén mutatkozó lemaradás okait, hogy mindenki előtt világo­san álljon: a legnagyobb erő­feszítések is kevésnek bizo­nyulnak. ha üres a pénztár­ca. Célunk volt az is, hogy felvessünk néhány gondola­tot, amelyek gyorsíthatják, ha nem is sokkal, de olcsób­bá tehetik az építkezésekéi és. hogy valamennyien reá­lisan mérhessük fel az igé­nyek és a lehetőségek között^ ti különbségeket. Egy dolog még ide kivárni kozik. A tegnapi lapok, a rádió krónikái beszámoltak a fővárosi tanács rendeletéről, amely a három, vagy annál több gyermekes családoknak jelentett nagy örömet: 1975* ig minden ilyen családnak kielégítik lakásigényét. Ea csak a fővárosra érvényes határozat, de legszebb kie­gészítése a párt népesedéspo­litikai határozatának. Nyírj egyházán 95 ilyen családnak van lakáskérelme és 42 csa­lád kért tanácsi értékesítési! lakást. Gondoljuk a város —■ határozat nélkül is — meg­oldja ezeket a legégetőbb gondokat. így foglalt állást a párt megye; végrehajtó biJ zottsága is, amikor napirend­re tűzte a megye lakásépíté-j sének helyzetét. Balogh József — Marik Sándo| (VÉGE) A magyar szocialista szatíra megteremtője Eskü után A MUNKASÖRÖKET KÖ­SZÖNTÖTTÉK és ünnepel­ték megyénk lakói szomba­ton és vasárnap. Családtagok, barátok, munkatársak szorí­tottak kezet a hétvégi ünnepi egységgyűléseken a munkás­őrökkel. Az ünnepi gyűlése­ken a munkásőrök egymást is köszöntötték és emlékeztek o szolgálat nehéz és szép napjaira. Emlékeztek a fá­radságos éjszakai gyakorla­tokra, kúszásra a harmatos fűben, vagy a fagyos talajon, emlékeztek az árvíz okozta nehéz hónapokra, az éjszakai szolgálatokra... A tartalékál­lományba vonulók és a le- szerelők emlékeztek, az esküt tevő fiatalok pedig terveztek. Megható eseménye volt a gyűléseknek, amikor a lesze­relő munkásőrök a csapat- zászló előtt jelképesen átad­ták a fegyvert az esküt tett fiatal munkásőröknek. Nem csupán ünnep volt az egységgyűlés, hanem munka- értekezlet is, ahol a parancs­nokok értékelték az egységek munkáját. Bőven volt miről beszámolniuk a parancsno­koknak. Elmondták, hogy si­keres évet zártak az egységek — mi sem fémjelzi ezt job­ban, mint a párt megyei vég­rehajtó bizottságának leg­utóbbi dicsérete. Elmondták a beszámolókon, hogy a mun­kásőrök nem csak a kiképzé­si és a szolgálati feladatok­nak tettek eleget, helytálltak és példamutatóan dolgoztak az esztergapadok mellett, a katedrán és a hivatalokban is. — Elmondták azt is a gyű­léseken. hogy a legtöbb sza­bolcsi üzemben a munkás­őrök élenjárnak a szocialista brigádmozgalom szervezésé­ben, az elvtársi és baráti se­gítésben, magatartásukkal mindenhol példát mutatnak, hiszen a fegyveres testület­ben fegyelemre és önfegye­lemre szoktatták egymást. Beszámoltak arról is, hogy a parancsnokok és a beosztott munkásőrök nem csupán szolgálati kapcsolatban állnak egymással, hanem elvtársi, baráti viszony is összeköti őket. AZ ELISMERÉST, a ki­tüntetést a gyűléseken azok kapták, akik 10—15 éve derekasan helytállnak a szol­gálatban és a munkában egy­aránt. A nagyobb figyelem ilyenkor mégis a fiatal mun­kásőrökre fordult, akik a féléves előképzés után ünne­pélyes esküt tettek, amely­ben vállalták a munkás­őrökre háruló egyre nagyobb feladatokat, s tisztában van­nak azzal, hogy a munkásőr­ség jelentősége, a társadal­munkban betöltött szerepe évről évre növekszik. A szé­pen fogalmazott munkásőri esküben egyebek között ez áll: „Önként vállalt munkás­őri kötelezettségemet min­denkor, bármilyen körülmé­nyek között, becsülettel telje­sítem". Sokat mondanak ezek a sorok. Önként vállalt, ne­héz feladatok becsületes tel­jesítésére köteleznek. Miért vállalja évről évre több szabolcsi fiatal a nehéz feladatokat? Miért áldozzák drága szabad idejük jelentős részét a folyamatos kiképzés­re. a nehéz szolgálatra. az értelmiségi és a munkásfia­talok százai? A választ talán így lehetne tömörön megfo­galmazni: mert egvre növek­szik a munkásőrség tekinté­lye. A testület nevelő iskola. ahol rendszeres a politikai nevelő munka, ahol az egy­ségek jól összeforrott és hasz­nos eszmecseréket folytatnak bel- és katonapolitikai, gaz­dasási. kulturális és nemzet­közi kérdésekről. Sokan a testületben találnak barátok­ra, segítőkre. A munkásőr­ségben — csakúgy, mint a honvédségnél, vagy a család­ban. — a segitőkészség és a jó értelemben vett kollektív szellőm a íollemző. A SZABOLCSI fiatalok százai aroi-phaton és vasár- nan az után ezért is vet­ték vállukra a fegyvert. Nábrádi Lajos Amikor sorozatunkat el­indítottuk, tisztában voltunk azzal, hogy igen sok embert érintő kérdésről van szó. Nem csak Nyíregyházán, ahol a legtöbben várnak la­kásra és nem csak az új vá­rosokban. ahol most kezd kibontakozni a gyorsabb ütemű lakásépítés, hanem a községekben, munkáslakta településeken egyaránt. En­nek ellenére sem sikerült egészen megyeivé tenni az írásokat, mert mindig azt a területet próbáltuk boncol­gatni ahol legjobban szorít a cipő és ez kétségtelenül Nyíregyháza. Itt növekszik legnagyobb mértékben a la­kosság száma, itt állnak leg­többen sorba a lakáshivatal előtt és — nem túlzás — itt verik leghangosabban azok­nak a tanácsi dolgozóknak az asztalát, akik a legnagyobb erőfeszítés árán nem tudnak több lakást elosztani, mint ahány megépül. Azt írtuk: az 1971—73-as évekre tervezett 2457 célcso­portos lakást a rendelkezés­re álló pénzekből nem sike­rült felépíteni és a tervezett­nél kevesebb épülhet az idén és jövőre. Ugyanakkor azt is leírtuk, hogy összeségében teljesítjük, sőt túlteljesítjük az öt évre tervezett 21 800 la­kást. mert többet épít az OTP, többen választották a lakásépítő szövetkezeti for­mát és a vártnál több család épít magának saját otthont. Milyen lehetőségek vannak erre? Telek, pens, anyag... Korábban nagy gondot je­lentett Nyíregyházán a telek­igények kielégítése, de a Ságvárj telep feltárásával megnőtt a lehetőség a csa­ládi házak építésére. Elegen­dő mennyiségű telekkel ren­delkezik Kisvárda és Nyírbá­tor is. Mátészalkán azonban már több a gond. Az építés­re alkalmas területekre több­szintes házak épülnek, a vá­ros belterületén lebontásra kerülő családi házak helyét szintén emeletes házak, vagy közintézmények foglalják majd el. Nem titkolt szándé­ka a város vezetőinek hogy ők inkább ..magasabbra” tö­rekszenek. a jelenlegi köz- igazgatási határok megtartá­sával a többszintes házaknak '-iztosítanak szabad utat. Elegendő beépíthető terü­let áll a nagyközségi taná­csok rendelkezésére, hiszen a legtöbb helyen sok a fog­híjas terület, de ahol elkészí­tették a távlat; rendezési ter­veket. ott új utcák nyitására is bőven van lehetőség. Nincs Gábor Andort a magyar szocialista irodalom egyik sokoldalú tehetségeként tart­ja számon az irodalomtudo­mány. Az I. világháború kö­rüli nemzedék a kabaré-iro­dalom körében /ismerkedhe­tett meg elsősorban chanson­jaival majd új típusú komé­diáival (Dollárpapa) és sza­tirikus regényeivel (Doktor Senki). A II. világháború után az emigrációból vissza­térő alkotót inkább az álta­la alapított Ludas Matyi szer. kesztőjeként tartotta nyilván a közvélemény. Ne tévesszen meg azonban senkit a fenti néhány sor. nem ezek je­lentik a szocialista irodalmat kibontakoztató Gábor Andor munkásságát. A Hadiszállí- tóné a művésznőnél című chanson a városban félsze­gen viselkedő falusiak agyoncsépelt helyzetdalai he­lyett a sztár-kultusz leleple­zésében a városi ember sznobságát és nagyon is hiá­nyos helyzetfelismerését rajzolja meg. A ló c. pedig a fényűzés pompájának feltá­rásával mutatja meg azt a mély szakadékot, amely a szegény publikum és a gaz­dag magyar főúri világ kö­zött tátong. A Dollárpapa vagy az 6 szavaival „a pénz komédiája” a műfajban hoz újat. társadalomkritikai mondanivalójában még a naturalista színház szociális problémákat bogozgató kér­désköréhez kapcsolódik. A Doktor Senki c. regénye is az előző hagyományokhoz kö­tődik. Formájában a XIX. századi karrier-regény típu­sának módját követi, tartal­mában pedig a Mikszáth-i svihákhoz hasonló alak meg­formálásában szól a társa­dalmi visszásságokról. Köz­ben azonban a polgári bírá­latot tartalmazó fenti mű­veknek kialakul egy olyan közös vonása, amely szocia­lista írásművészetét is jel­lemzi majd: a szatirikus áb­rázolás hangneme. Társada­lomábrázoló törekvése meg­valósításának ez a jellemző­je tökéletes összhangba ke­rül a szocialista realizmussal is, hiszen éppen ez áz a sajá­tos ábrázolási mód, amelyik az írói pártosság felfedésé­nek sokszínűségét engedi meg és várja el. Gábor An­dor szocialista lírájának és prózájának ezért kiemelkedő jellemzője, hogy gúnyolva teszi nevetségessé az ellen­szenves jelenségeket és visz- szataszító érzelmeket, vagy ironikusan dicsőíti a dicste­len személyeket és rossz tu­lajdonságokat. A polgári bírálat ironikus képeit az emigráció érleli szocialista szatírává. Kitelje­sedő költészetének jellemző témája a távoliét fájdalmas életének bemutatása és a Ta­nácsköztársaságot követő fe­hérterror vérengzésének elí­télése. Elkomorodottan de töretlenül, fájdalommal teli szívvel de bizakodva küldi „üzeneteit”, míg végre meg­tagadva mindent, ami a ré­git idézi, a sóvárgás helvett követel, és sürgeti az úi Ma­gyarország megteremtésének munkáját] Nem vagy hazám így. Új­já kell születned, Van még erő, mely más formába gyúr. A régi húsod csontig kell le­vetned, S becsületes fiad lesz rajtad úr. (Hazámhoz) A proletárdiktatúra intéz­kedéseinek felszámolását nyers szatírákban ábrázolja. Esik a hó című költeménye egyszerre riasztó rémlátomás és valósághű tényfeltárás. A tettetett karácsonyi idill mö­gül minduntalan a borzalom lopakodik elő: az ünnepi ködfüggöny a szegénységet takarja el a fehér hóréteg pedig a vért és a hullahal­mazokat fedi be. Mindezt egyetlen betű helyének az elmozdításával éri el úgy, hogy a gyermekjáték ismert sorát a felnőttek vérengzésé­nek kegyetlen játékává alja- sodására alkalmazza- Hull a hó. hull a hó, hulla, hulla, hulla... hó! A Proletárka című vers­ben viszont azzal ér el ha­tást, hogy megérezteti, sem­mi sincs úgy. ahogyan leír­ja. A Horthy-Magyarország megtorlásokkal elcsendesített nyugalma látszólagos, a mélyben és a felszínen is új erők szerveződnek, a felnö­vekvő fiatal nemzedék értel­me egyre világosabbá válik, a leszámolás idejének órája közeledik. Szatírájának végső formá­ját publicisztikai tevékenysé­ge alakította ki. itt szólal meg a legtisztábban és aleg- egyémbben szatirikus tehet­sége. Ez annál is inkább ter­mészetes. mert igazi területér nek, elhivatottsága kifejező eszközének maga is az újság­írást tartotta. Hátra hagyott életműve alapján ma már vi­lágos, Gábor Andor a pub­licisztika klasszikusa. Európa kiváló publicistái közé tarto­zik ő is, Barbusse, Kraus, Egon Kisch mellett van a helye. A Halottak arcai cí­mű kötete is meggyőzően bizonyítja ezt, amelyikben a Hasek-i figurákra emlékezte­tő halotti maszkok egész so­rát rajzolja meg. A Horthy Mihály a fővezérségnek és az altengemagyi magyarságnak, az Isten atyánk, József apánk József főherceg ostobaságá­nak, A vak Légrádyról a saj­tóhatalmasság vakságának a felvillanó leleplezése Stocker bíró, Nagy ügyész, Zadra- vetz püspök és a többiek portréjával kiegészítve már- már a Tisztelt Ház Mikszáth- féle panorámájának vízióját idézi fel bennünk. Gábor Andor élete különös kettősséget mutat: mire meg­hódítana egy-egy csúcsot, mindent elölről kell kezde­nie. A budapesti egyetem bölcsészkarát elvégezve egye­temi katedrát emlegetnek vele kapcsolatban. helyette azonban „napi átlagban 32 és 3/4 órás munkát” végez. A Tanácsköztársaság idején a sajtó, és színházi ügyek in­tézésével segíti a magyar kulturális és társadalmi éle­tet, a bukás azonban előbb börtönbe majd negyedszáza­dos emigrációba kényszeríti Bécsbe, Berlinbe, Moszkvába. A felszabadult Magyarorszá­gba a demokratikus és szoci­alista irodalmat szervezi, d» rövidesen mellőzöttnek érző magát, s főként műveinek: sajtó alá rendezésével foglal­kozik. Sok feladatot kapott az élettől, elismerést alig. a Kossuth-díj is csak halála után érte mint emigrációban! írott műveinek kiadása is, Nagyon rászolgált, hogy vég­re számontartsuk jubileuma« it, így január 24-ét is, szülés* tésének 90. évfordulóját. Életének és küzdelmeinél^ szépírói és publicisztikai mű­ködésének célját az 1948-ban írott Válasz című versében foglalta össze a leghatáso­sabb tömörséggel. Ebben nem csak a maga útját össze­gezi. hanem a magyar 1 nép szomorú múltját is idézi mintegy feledhetetlen példá­zatául annak, hogy az egyén és a társadalom nem választ­ható el egymástól, hogy a ha­zaszeretet idegen földön va­ló éléskor is ugyanazt jelen­ti: becsületes küzdés a tár­sadalmi haladás érdekében.. Ilyen meggyőződéssel tekin­tett vissza ő is harcainak el­múlt negyedszázadára, ami­kor így fogalmazott: Jaj. mennyit írtam, szörnyűt, véreset Nyomott népemnek, holtra vált magyarnak Voltam hörgése, átlia, éneke Sikoltottam helyette és daloltam, Hogy szennyes ronggyal eltömött fülébe Egy tisztességes hang is elhatoljon Csorba Samloí

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom