Kelet-Magyarország, 1974. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-24 / 19. szám
' mmwssmmgzm' rw Beszélik, hogy. Nyakunkon a f&rsang Megfigyeltem, hogy némelyik ember farsang táján, sőt már azt megelőzően is szemmelláthatólag megváltozik. Gondterheltebben jár-kel, hosszadalmas telefonokat bonyolít le részint barátokkal és ismerősökkel, részint pedig a varrónőkkel, szabókkal, minden idegszálával a bálra, rosszabb esetben a bálokra összpontosít. Amennyire meg tudom ítélni, az utóbbi néhány évben mind több a bál-mániákus, furcsállom is, hogy az új jelenségekre egyébként érzékeny szociográfusok ebben a témakörben még egyetlen oknyomozó felmérést sem végeztek. Másfelől észrevettem, hogy határozottan növekszik a bálázás ellenzőinek tábora is. így aztán nemcsak a szmoking, a nagyestélyi és a báli belépő lett sikk, hanem a szmokingosok, r.agyestélyisek és báli belépősök fitymálása is. Előbb azonban egy ellenkező példa: Kedvenc lépcsőházamban, ahonnan lakásom ajtaja nyílik, az egyik este megszólított a második szomszéd, idős hölgy, aki eddig éppen csak fogadta a köszönésemet. Most viszont megkérdezte, hogy ott leszek-e az újságíró bálon. Nemleges választ adtam, mire némi habozás után arra kért, hogy ez esetben kérjek a nevemre meghívót, amelyet ő majd átvesz tőlem. Megvallom, kissé zavarba jöttem, mert úgy tudtam, hogy a néni, idős férjével együtt szerény nyugdíjból él, ugyan miért vágyik éppen az újságíró bálra. Magától is megindokolta: úgy tudja, hogy ott csupa ismert ember szokott megjelenni és ő szeretné őket közelről, személyesen is látni. Valamit morogtam, hogy majd megpróbálok meghívót szerezni, azzal elköszöntem. Nem sokkal később, máshol és mástól viszont határozottan gúnyos hanghordozásban kaptam a kérdést, miszerint remélhetőleg van annyi eszem, hogy nem megyek el arra a flancos újságíró bálra. És — tette hozzá az illető — különben is véget kellene vetni ennek az egész farsangi cirkusznak, s visszatérni az ötvenes évek egészséges üzemi báljaihoz. Azokon bezzeg nem volt szmoking meg nagyestélyi, ellenben virult a kollektív szellem, az igazgató és a munkáslány együtt ropta a táncot, nem úgy mint mostanában az Intercontinentál vagy a Gellért különtermeiben. Őszintén szólva nem tudom, hogy kiknek adjak igazat, a farsang pártolóinak vagy az ellenzőinek? Mert ha meggondolom, hát semmi kivetnivalót sem találok abban, hogy az év leghidegebb szakában táncolni és iszogatni gyűlnek össze az emberek, az ilyesmitől csakugyan ki lehet melegedni. Továbbá önmagában attól, hogy egy-egy alkalomra kiöltöznek a báli vendégek, egymást múlják fölül eleganciában, százforintosokat húznak a prímás vonójába, még nem tér vissza a régi dzsentri-világ, azért a szocializmus tovább épülhet, ha történetesen nem is a fényes báltermekben. Más kérdés, hogy magam is jó érzésekkel emlékszem visz- sza azokra a régi üzemi bálokra, amelyeken csakugyan nem pompáztunk kihívó öltözékben, a férfiak jobbára típusöltönyben, a hölgyek — mennyire megsértődtek volna, ha akkoriban valaki hölgynek szólítja őket! — leginkább szürke szoknyában, piros pulóverben, lapossarkú cipőben járták a divatos társastáncot, vagyis zakatoltak és énekelték hozzá, hogy hegyek között, völgyek között zakatol a vonat, meg hogy kerek a káposzta, csipkés a levele. Lehet, hogy azért is olyan kedves emlékek ezek, mert vagy húsz évvel fiatalabbak voltunk? Mégsem illik visszasírni a múltat, sem az ötvenes éveket, sem az ötven esztendővel ezelőttiket. Azt hiszem, botorság volna elvárni bármelyik igazgatótól, hogy előkeresse azt a régi típusöltönyt és végigtáncoltassa a munkáslányokat. Manapság nem ettől lesz jó igazgató valaki, inkább attól, ha farsangkor és máskor is hozzáértően és emberségesen irányítja a gyárat, ismeri, számontartja és orvosolja munkásai gondját- baját. De azt sem tartanám helyesnek, ha megrendeznék külön a szocialista igazgatók bálját — tényleg, ilyen még nincs, csak nehogy valakinek ötletet adjak —, amelyen zártkörű rongyrázás folyna és ahova sikk volna meghívót szerezni. Különben, ha véletlenül kíváncsiak a magánvéleményemre, hát szerintem nem az a mi legfőbb gondunk, hogy rendeznek-e autósbált a Gellértben és miképpen lehet arra meghívót szerezni. Akinek kedve és pénze van hozzá, az mulasson és költse. Akinek pedig nincs, az nyugodtan maradjon otthon, vagy menjen moziba, színházba. Szeretném hinni, hogy nálunk nem az számít, ki melyik bálon jelenik meg és hogy farsangkor milyen jelmezt visel. A magam részéről már a végén tartok a farsangnak, amely köztudomásúlag vízkereszttel kezdődik, vígalommal folytatódik és böjttel fejeződik be. A fizetésemet ugyanis még december végén megkaptam és a legfrissebb kalkuláció szerint a maradékból legfeljebb böjti ételekre futja. 0 Árkus József Egy lakógyűlés krónikája A tatarozás „tatarozása Az esemény: lakógyűlés. Színhely: Nyíregyhá* za Széchenyi út 1. — ismertebb nevén „A Nyírvíz” 28 család otthona. Lakóbizottságot választottak, ez volt a fő cél, De ennek a gyűlésnek különös fontosságát ad* ta még a nyolc hónapja tartó tatarozás. Ezért hívták meg az Ingatlan- kezelő és Szolgáltató Vállalat, s a két kivitelező: a TAÉV és a demecseri építőipari szövetkezet képviselőit. (A TAÉV nem tett eleget a meghívásnak.) Nyíregyháza egyik legrégebbi és nyugodtan hozzátehetjük. egyik legszebb épületéről van szó. Ráfér a felújítás. ezt senki nem vitatja. De azzal sem érdemes vitába szállni, amit a lakók mondtak el erről a tatarozásról —. mert tények. — Mint a tatárjárás, úgy csapott le ránk ez a tatarozás, egyik napról a másikra. Senki nem beszélte meg velünk hogy mikor kezdődik, mit csinálnak, és meddig tart. Előtte többen kifestettük a lakást, ha tudjuk, hogy ez lesz, utána hagytuk volna. Nem lett volna kötelessége az ingatlankezelőnek tájékoztatni bennünket? (Idézet a városi tanács 5/ 1973. (XII. 28.) számú rendeletéből : „A lakóbizottságot az épület felújítása előtt az Ingatlankezelő Vállalat a tervezett munkákról köteles tájékoztatni.”) — Nem volt egy ember a mesterek között, akivel normálisan szót lehetett érteni. Ha naponta két órát dolgoztak. sokat mondok. De úgy látszik, ez a két óra is elég volt arra, hogy egy perc nyugtunk se legyen. Parkettáztak vizes parkettával most. hogy kiszáradt, ujjnyi rések vannak. Nem volt elég szeg. így csak minden ötödiket verték le. Vízvezetéket szereltek, szétverték az ép csempéket is. rosszul tették vissza a csapokat. Az új ro- lettákat felhúzni nem lehet. Szebb mint a régi csak éppen használatra nem jó. — Ha szólt nekik az ember, úgy visszavágtak, hogy a lélegzetünk elállt. A zsú- rokról nem is beszélve, amit a lakásokban tartottak, és úgy leitták magukat, hogy egész nap nem voltak munkaképesek. — Szemünk előtt pazarolták a mi vagyonúnkat az állam vagyonát, miért nem figyel rájuk senki? Igaz egyszer jöttek ellenőrizni, dr az a két ember sem tudott mást tenni, csak három órán keresztül káromkodni. ök sem gondolták, hogy mi van. ígéretek Az ingatlankezelő képviselője: — Egyik nap eljövünk, minden lakást megvizsgálunk. és kijavítjuk a hibákat. (— Csak ne úgy mint múltkor — szól az egyik lakó —, hogy csak mondja, mondja az ember, de felét Kik jelentkezhetnek a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolára ? A Nyíregyházi Mezőgazda- sági Főiskola eddig több mint ezer felsőfokú végzettségű szakembert képezett ki a mezőgazdaság számára. Jelenleg az ország minden vidékéről tanulnak itt hallgatók, mert egy szakon és egy ágazaton — áruforgalmi szak, repülőgépvezetői ágazata ~ csak Nyíregyházán van kiképzés. Kökéndy Iván, tanulmányi osztály vezetője tájékoztatása szerint a főiskolán lsét karon végzik az oktatást. A kertészeti karon gyümölcstermelési, áruforgalmi és üzemszervezési szak, a mezőgazdasági gépészeti karon gép javítási, mezőgazdasági repülőgépvezetői ágazat van. Az 1974—75-ös tanévre 155 érettségizett fiatalt vesznek fel. A kertészeti karra nyolcvanat — 20-at gyümölcstermelési, ugyanennyit áruforgalmi és negyven fiatalt üzemszervezési szakra. A mezőgazdasági gépészeti karon hetvenöt fiatal számára nyílik továbbtanulási lehetőség, ötvenen a gépjavító szakon, huszonötén a repülőgépvezetői ágazaton kezdhetik meg a tanulást a sikeres felvételi vizsgát követően. Külön felhívták a főiskola vezetői a figyelmet az üzem- szervezési szakra, amelynek elvégzése után a fiatal agrár- szakem' i -ek különböző mezőgazdasági vállalatoknál, tsz-eknél stb. üzemgazdászi, üzemvezetői munkakört tölthetnek be. sem jegyzi meg. A konyhám ajtaján kitehetem a kezem, akkora rés van rajta. Legalább nyolcszor följegyezték csak éppen nem csináltak semmit.) — Elismerem, hogy a korábbinál nagyobb szervezettség szükséges. Ezért a következő munkákra programozót állítunk be, aki tartja a kapcsolatot a lakók és a mesterek között. (Másik lakó: — Elnézést kérek, de ez az ember fogja beszerezni az anyagokat is? Mert úgy kezdtek hozzá a munkához, hogy alapvető anyagok hiányoztak, tőlünk kértek kalapácsot a mesterek. Elvitték a létránkat a házból, amikor kértük, hogy hozzák vissza, csak annyit mondtak, menjünk ki a telepre és válogassuk ki!) — Ügy tervezzük, hogy ebben az évben megjavítjuk a liftet, megoldjuk a fűtés problémát és ezzel együtt ,% villanyszerelési munkát i6. Tervek nélkül A demecseri építőipari szövetkezet képviselője: — Elnézést a sok vádért, és az az igazság, hogy most hirtelen át sem tudom fogni. Kérem, mi úgy vállaltuk a munkát, hogy semmilyen terv nem volt (!?) Kértünk e”" átfogó hibajegyzéket az ingatlankezelőtől, de azt is csak hiányosan és későn kaptuk meg. Nem mindenben van igazuk a lakóknak, mert karácsony előtt és a két ünnep között volt úgy. hogy nem engedték be a munkásokat. (Egy lakó: — Csodálkozik? Miért éppen akkor jött meg a munkakedvük? Mi is akartunk néhány nyugodt napot) — Megígérem, hogy a legrövidebb időn belül kijavítjuk a hibákat, és úgy megyünk el innen, hogy nem lesz panasz. Felelősség Jól hangzottak ezek az ígéretek. csak már kevesen hisznek benne. Vissza-vissza tért egy kérdés az est folyamán: Miért nem gondoltak erre előbb, a tatarozás megkezdése <áőtt? Tervek, anyag szakember-gárda és szervezettség nélkül, hogy vállalhatta a felelősséget a vállalkozó és a kivitelező? Ha előbb meggondolják, most nem kellene tatarozni a tatarozást. mert az is pénz, nem is kicsi. És ezt a luxust senki nem engedheti meg magának! Az anyagokon kívül van egy másik vesz+oség is. Kihasználták 28 csalód türelmét, jóakaratát hónapokon át. Mert elfelejtették, hogy ott. ahol hetekre szétdobálták a parkettát, hónapokra elzárták a vizet, emberek élnek, s emberhez méltó bánásmódot szeretnének. Es ezt a hibát már nem lehet kijavítani. Kolláth Adrienne Kifogás? Járom » boltokat. Akarok venni stólasálat. A másikban egy kávéfőzőszfirőt. A harmadikban éppen egy üveget a szemüvegembe. És mily’ fura véletlen: miaienfitt azt mondják: jöjjek a leltár után. Vagy egy másik variáció: leltározás volt, majd később lesz. Kérdezgetek másokat — jártak-e így. Hát jártak. Vidéki áruházban csakúgy, mint megyeszékhelyi boltban. Kezd a dolog gyanús lenni. Tisztelem a leltárt. Jó, kell. Még azért sem haragszom, ha a számbavétel idejére bezárnak egy üzletet. Ez a rendje emberemlékezet óta. Csak egy gyanús, már-már rögeszmévé válik: miért fognak mindent erre a szerencsétlen leltárra? És ha az ember — a fogyasztó — jól belegondol, vajon mi köze a leltárnak az áruhiányhoz? Miért érint engem egy-egy vállalat belügyc. Gyanúm csak nő, hogy itt vagy kifogás, vagy csel rejlik. Lehetséges, hogy a kereskedelemnek ilyenkor jó az, ha valami nincs? Hogy hasznosabb valamit cl nem adni, mint kínálni. És máris beletársul ebbe a goiüoiatUörhe egy szó: készletgazdálkodás. Lehet, hogy a múlt év végén ezért nem rendeltek ezt meg azt, hogy az januárban ne legyen „készlet”? Lehet, hogy van olyan szabályozó, amely év végén az árubőség ellen dolgozik? Sok, mostanában csalódott fogyasztó nevében várom, hogy a kiskereskedelem adjon választ: véletlen volt ez a mostani sorozatos „nincs”? Mert ha nem, akkor valahol baj van. Vagy a szabályozó, vagy a kereskedelem a rossz. Legalábbis a vevőnek. (bürget) Tragédiák, aBkohol miatt Nem is olyan régen olvashattuk e lap hasábjain, hogy Kun Ernő 36 éves agronómus ittasan agyonverte feleségét. Sajnos, az eset nem egyedülálló. Csak az elmúlt év utolsó napjaiban ismét három rendkívül súlyos bűncselekmény történt megyénkben a család szűkebb körén belül. „MEGÖLTEM. MERT SZERETTEM.” Varga Tibor 35 éves zemp- lénagárdi segédmunkás már évek óta rabja az alkoholnak. 1973. novemberében, amikor ittas állapotban feleségét megverte, az aszony otthagyta férjét és hazament Nyírkárászon lakó szüleihez a gyerekekkel. November 25-én egésznapon át ivott, majd éjszaka hazaérve lakására, elhatározta, hogy végez az aszonnyal. Magához vett egy fejszét és még a hajnali órákban Nyírkárászra utazott. Belopózott az apósa udvarán levő dohánypajtába és várt a kedvező alkalomra. Egy üveg pálinkát is magával vitt. Amikor felesége megjelent hogy onnan tüzelőt vigyen be. Varga odaugrott az asszonyhoz és a fejszével nagy erővel fejbevágta, majd további tíz nagyerejű ütést mért fejére. Az orvosszakértők véleménye szerint valamennyi ütés egyenként is halálos eredményre vezetett volna. A fentiek után Varga a felesége holttestét letakarta szalmával és elmenekült. A hozzátartozók csak másnap reggel találták meg Vargáné holttestét, majd néhány nap múlva a bújkáló Vargát is elfogta a rendőrség. Az ügyészi kihallgatása során Varga azt mondta: „Azért öltem meg a feleségem, mert nagyon szerettem ’. Három kiskorú gyermek maradt szülők nélkül. SZÜLETÉSNAPI ..AJÁNDÉK” Balogh István 19 éves nyíregyházi segédmunkás még nem volt ugyan alkoholista, de rendszeres látogatója volt a szórakozóhelyeknek. 1972- ben élettársi viszonyba lépett B. Éva tiszavasvári lakossal. Amikor megtudta, hogy élettársa teherbe esett, elköltözött tőle. B. Évának 1972. november 28. napján az együttélésből kislánya született. Balogh István az anyakönyvvezető előtt apai elismerő nyilatkozatot tett, ahhoz is hozzájárult, hogy a kislány az ő nevét viselje. Ezzel a dolgot elintézettnek tekintette és továbbra is csak a szórakozásnak élt. Az esetnek anyagi következményei is lettek. 1973. októberében Balogh fizetéséből munkahelyén megkezdték vonni a havi 400 Ft- os gondozási díjat. Ezt Balogh annyira a szívére vette, hogy elhatározta, végez a kislánnyal, hogy szabaduljon a .terhes” következmények alól. Hoszabb ideig gondolkozott a gyilkosság végrehajtásának mójdján, míg 1973. november 28-án — a kislány egy éves születésnapján — az ötlet megszületett. Az egyik kisiparostól egy kisüveg sósavat szerzett, majd a délutáni órákban kiment a MÁV állomás restijébe, ahol néhány féldeci pálinkával bátorságot gyűjtött. Taxiba szállt és Ti- szavasváriba vitette magát. Bement a lakásba azzal az ürüggyel, hogy a kislányt meglátogatja, majd kihasználva azt a néhány percet, míg a kislányával egyedül maradt, ölébe vette, jobb kezére kesztyűt húzott (micsoda elővigyázatosság1), zsebéből elővette a sósavas üveget és annak tartalmát a kislány szájába öntötte. Kirohant a lakásból és taxiba szállva elmenekült. A szerencsétlen gyermeket azonnal kórházba szállították és hála az orvostudománynak, sikerült megmenteni az életnek. De vajon ki fogja-e heverni a gyermek a-.t a megrázkódtatást, amit lelkében apja „születésnapi ajándéka” okozott. NEM SZERETTE, HA FI- GYELMEZTETIK Kiss Sándor gyarmati 32 éves, fehérsegédmunkás ugyancsak idült alkoholista. 1973. decemberében Kiss Sándor már karácsony előtt néhány nappal megkezdte aa „ünneplést.” Napokon keresztül részeg volt és rögtön dühbe gurult, amikor helytelen magatartására apósa többször is figyelmeztette. Az idős embert emiatt december 25-én délután is drasztikus szavakkal illette és a figyelmeztetés ellenére is csak elment a halászcsárdába ahol a hajnali órákig italozott. Két óra körül hazatérve, apósát is felébresztette. Az idős ember most sem tudott mást mondani Kissnek, mint amit már évek óta hajtogatott, hogy így nem lehet élni, hagyja abba az italozást. Kiss Sándor ettől iszonyatosan dühbe gerjedt, elővette zsebkését és az ágy szélén ülő sértettet nyakon szúrta. Az idős ember rövid időn belül belehalt sérülésébe. Az egyes cselekmények jogi megítélése más és más. Ez nyilvánvalóan ki fog tűnni a bíróság ítéletéből is, amikor a gyilkosok felett ítél? kezni fog. Ám — a jogi meg? ítélésen túl — van ezekbe« az ügyekben egy olyan közös vonás, ami mellett nem lehei szó nélkül elmenni. Mindenütt ott bujkál az alkohol, amely könyörtelen vámszedő. Pedig valamennyien még fiatalok és egyikőjük sem született sem gyilkosnak, sem alkoholistának. Itt éltek közöttünk, szinte mindennap találkoztunk velük, dolgoztai® a munkahelyükön, mint akárki más és mi sem figyel? tünk eléggé oda. Nem vettük! észre hogy itt közöttünk jutottak el odáig, amíg a szörnyű tragédia bekövetkezett. Valamikor ott kezdődőt! tragédiájuk, ahogy sűrű« kezdtek járni az italboltba, egy italboltba, amely biztosan ma is zsúfolt, és vágni lehet a füstöt. A pénztárosnS talán most is csak a pénzre ügyel, hogy ne legyen hiánya,’ de egyébként unottan és egy? kedvűén veszi el a pénzt, ad? ja át a blokkot és nem nézi kinek adja... dr. Szálát Isfvá® ügyes» r»irr ím. ‘ — *- — — w.
