Kelet-Magyarország, 1974. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-22 / 17. szám

Wft. r m R^m-OTKuX AiiUÍlSZ»K\f Egy jelentős kísérlet EGY ÉVE KEZDTÉK — 16 vállalat közre­működésével — az egyik legnagyobb érdeklő­dést kiváltó közgazdasági kísérletet, a bértö­meggazdálkodást. Ennek az a lényege, hogy a kijelölt vállalatoknál és ipari szövetkezetek­nél. a korábbitól eltérően, nem az átlagbér- színvonal megtartása a legfőbb követelmény a bérgazdálkodásban, hanem az, hogy a vállalat teljesítményével arányos legyen a munkabér­ként kifizetett összeg, vagyis a bértömeg. E módszer alkalmazása elvileg abban teszi érde­keltté a vállalatot, hogy azonos teljesítményt kevesebb dolgozó foglalkoztatásával, vagy azonos számú dolgozóval magasabb teljesít­ményt érjen el. llymódon — meghatározott korlátom között — mindkét esetben, a terme­lékenység növekedésével párhuzamosan nö­velheti dolgozói bérét a vállalat. Kezdetben mintha többen lettek volna a módszer esküdt hívei; az első hónapok után az ellentábor hallatta hangját és sajátságos módon éppen a kísérletező vállalatokról lehe­tett a legkevesebbet hallani. A kísérlet átfogó értékelésére még csak ezután kerül sor. ám beszélgetve a kísérletezők képviselőivel, egy vázlatos kép már felrajzolható: melyek az előnyei, melyeit a hátrányai a bértömeggaz- áálkodásnak? A vállalatok helyeslik a kísérletet, s ha vannak is fenntartásaik, azok többnyire más jellegűek, mint az eddigi vitákban felvetődő aggodalmak. Sőt, a kísérletezők nagy remé­nyeket fűznek az „átlagbér-fékkel kombinált relatív bértömeg-gazdálkodáshoz”-.. Azért e felmond atnyi idézet, mert a kísérlet metodi­kai lényegét rögzítő terminus-technikus kö­rül is élénk vita alakult ki. A vállalatok több­sége a beépített „átlagbér-féket” a kísérleti időszakban feleslegesnek, sőt a kísérlet végső eredményét eltorzítónak tartja... (Ugyanis az ..átlagbér-fék” azt jelenti, hogy az előre meg­határozott bérszint-emelkedési határon túl — altkor is. ha a bértömeg erre egyébként módot adna — csak erősen progresszív, a részesedé­si alapból fizetendő adó mellett kerülhet sor a bérszínvonal további növelésére.) A „FÉK” ALKALMAZÁSA a túlzott kere­seti aránytalanságok megelőzése miatt szüksé­ges. Érdekes, hogy a kísérlet szabadabb felté­teleit hiányoló vállalati vezetők abban egy véleményen vannak, hogy a bértömeg-gazdál­kodás esetleges szélesebb körű alkalmazásakor már feltétlenül szükséges lenne a keresetek egészségtelen differenciálódását megakadályo­zó szabályozó eszközre. S ez a lényeg. Divatos szólam, hogy a munkahelyi vezetők félnek a még oly óvatos differenciálástól is, s_ emi­att kemény bírálatokkal szokás illetni őket. Arrói már kevesebb szó esik, hogy a veze­tőknek tulajdonképpen nincs sok választási lehetőségük, mert a munkahelyi közösségek ma még nem tűrik vagy csak nehezen viselik el a számottevő kereseti különbségeket- Ez az ellenállás nemcsak a műhelyekben okoz­hat gondot, hanem előidézője egy sor, a gaz­dasági élet egészét is befolyásoló kényszerin­tézkedésnek- .. Az elmúlt években például azért kellett a bérkedvezmények sorozatát el­határozni. mert X vállalat béremelési lehető­ségével ennyivel vagy annyival maradt el az ipari átlagtól, s ezért X vállalat eget-földet megmozgatott a különbség központi segítség­gel történő kiegyenlítésére. Mindez azt is je­lenti, hogy a sokat vitatott „átlagbér-fék” vol­taképpen reális kompromisszumot jelent, ami­re közgazdasági megfontolások mellett a tár­sadalmi közhangulat is kényszerítette a kísér­let elindítóit. Az „átlagbér-fék” körüli vita persze nem érinti a bértömeggazdálkodás tulajdonképpe­ni lényegét. A módszer előnyei kézenfekvőek: az erőteljes ösztönzés az élőmunkával való ésszerű gazdálkodásra, a munka termelékeny­ségének valóságos növelésére. A bértömeg­gazdálkodásnál az átlagbér-fejlesztés és a lét­számnövelés béralapterhei egyenlő súllyal je­lentkeznek s ez növeli a vállalatok választá­si lehetőségét, döntési szabadságát abban, hogy termelési feladataikat létszámbővítéssel, vagy a teljesítmények növelésével, illetve a két módszer kombinációjával oldják-e meg­ÚGY TŰNIK, HOGY a kísérletezők sok — egyébként nehezen megoldható — személyi problémát hidalhatnak át úgy. hogy az össze­vonható munkakörökből minden különösebb beavatkozás nélkül i® elmentek, vagy elmen­nek az emberek. Persze a bértömeggazdálko­dás esetleges kiszélesítésekor nem lehet csak a spontán fluktuációban bízni; szükséges, hogy a módszer kényszerítse ki a jelenleginél sok­kal átgondoltabb, tudatosabb és előrelátóbb vállalati munkaerő gazdálkodást. Kérdés: ké­pesek lesznek erre azok a vállalatok, ahol a munkaügy ma még a legelhanyagoltabb vál­lalatgazdálkodási tevékenységek közé tarto­zik? Egy másik kérdőjel: mi történjék azokkal a vállalatokkal, amelyek az átlagosnál gyor­sabban fejlődnek, s e fejlődés szükségszerű feltételei közé tartozik jelentős nagyságú be­ruházás megvalósítása. A beruházással több­nyire együttjáró létszámnövekedés alaposan megcsapolja a béralapot, így annak csak ki­sebb része fordítható az átlagbére^ emelésére. Mindez arra utal, hogy a bértömeg-gazdálko­dás módszere aligha alkalmazható általáno­san a népgazdaság valamennyi ágazatában, vállalatánál. Végül is mi a mérlege az alig egy éves kí­sérletnek? Bevált a létszám takarékossággal kapcsolatos elképzelés. A vállalatok általában csökkentették előzetesen tervezett létszámigé­nyeiket, ugyanakkor emelték termelési elő­irányzataikat (nyilvánvalóan azért, mert ez béremelésre adott lehetőséget). Jellemzőnek tekinthető, hogy a kísérletező vállalatoknál az elmúlt időszakban a teljesítményekkel ará­nyosan alakultak a bérek• A módszer jelenle­gi formájában is erőteljesen ösztönöz a mű­szaki fejlesztésre, a gépesítésre, illetve a lét­számmegtakarítást elősegítő szervezési és mű­szaki intézkedések végrehajtására. A foglal­koztatottak szakmai összetétele ugyanis kü­lönösebb anyagi hátrányok nélkül az igények szerint alakítható. A kísérletező vállalatok szerbit a bértömeg-szabályozási rendszer ké­pes a bér- és keresetszabályozással szem­ben támasztott összes követelményeknek ele­get tenni. FIGYELEMBE VÉVE A NÉPGAZDASÁG egyre szűkülő munkaerőforrását, és azt a tényt, hogy gazdaságunk csak oz intenzív fej­lesztés útján járhat, a bértömegszabályozás legfontosabb előnye, hogy megfelelő érdekelt­séget teremt, erőteljesen ösztönöz munkaerő­vel való takarékoskodásra, a hatékonyabb gaz­dálkodásra. Vértes Csaba Kisinyovból jöttek Kz 1973-as év vége is tar­togatott még meglepetést há­rom nyíregyházi mezőgazda- sági főiskolásnak, Buksó Er­zsébetnek, Kovács Máriának és Wahtler Viktornak. Részt vehettek egy nemzetközi tu­dományos diákköri konfe­rencián, a Szovjetunióban, a kisinyovi mezőgazdasági egyetemen. — Amikor megérkeztünk, hármunknak volt összesen egy kopejkája, olyan hirte­len jött az egész, hogy még pénzt sem volt időnk bevál­tani. Nem tudtuk merre kell menni, taxira nem elég az egy kopejka, úgyhogy telje­sen tanácstalanok voltunk az első percekben. Aztán egy taxis megszánt bennünket és adott három buszjegyet, így jutottunk el az egyetem­ig. — Ez a konferencia attól lett nemzetközi, hogy reszt­vettek az egyetem testvérin­tézményei is, bolgárok, len­gyelek és magyarok. Az az igazság, hogy mi inkább megfigyelők voltunk. az egyetem vendégei, a ver­senyben nem vettünk részt. Hármunk közül Viktor mu­tatta be dolgozatát az egyik szekció ülésén, azért nagyon drukkoltunk. Viktor a tudományos mun­kán dolgozó főiskolás maga- biztosságával beszél: — Az oldalszél hatása a repülőgépes permetezésre — ez volt a témám címe. Tulaj­donképpen a tavaszi helyi konferenciára készültem ve­le, de ha már így alakult, annak is nagyon örültem. En­nek a témának nincs nagy irodalma, a gyakorlati ta­pasztalatokra támaszkodhat az ember. Filmmel végeztem a méréssorozatot, összeha­sonlító módszerrel. Megvizs­gáltam, hogy különböző ol­dalszél esetén, más—más tá­volságról mennyi hasznosodik a repülőgépről szórt permet- léből. — Milyen nyelven mondta az előadást? — Természetesen oroszul, az is igaz, hogy le volt írva, de azt mondták kinn a srá­cok, hogy egész jó volt. — Hogyan fogadták a dol­gozatot a szovjet egyetemis­ták? — Úgy éreztem, hogy ér­dekelte őket. Több kérdést tettek fel. Egyetlen akadály volt. hogy nehezen tudtam oroszul válaszolni, mert a kérdésekre mégsem lehetett előre felkészülni. Érdekelte őket az is, hogy nálunk, mi­lyen a diákköri munka... — És milyen? — A főiskolán körülbelül harmincán foglalkoznak ko­molyan tudományos diákköri munkával, Legtöbbször a tanszékek kutató mtwkájá- hoz kapcsolódunk, de más témákhoz is megadnak min­den segítséget. A hallgatók hogy vélekednek rólunk ? Megoszlik. Legtöbbjük tudo­mást sem vesz róla. Mások azt gondolják, hogy „haj­tunk” valamiért. Pedig tény­leg hajtunk. Azért, hogy töb­bet tudjunk. És ha az em­ber egy ilyen konferenciára eljuthat, mint ez is volt! Nem értettünk sokat, de éreztük a munka komolyságát. Ez még nagyobb lendületet ad. Kovács Mari veszi át a szót: — Megismertük a várost, a diákokat. Erről van egy kedves élményem is. A pos­tán levelőlapokat adtunk fel, egy szovjet egyetemista meg­hallotta a magyar szót, elénk tett egy új évi üdvözlőkár­tyát, és adott nekünk két szakkönyvet is ajándékba. Mindenki tudott rólunk a városban, pedig csak tíz kül­földi volt. — Tervek? — Szeretnénk tovább foly­tatni a munkát, ezeket a dol­gozatokat még tökéletesíteni kell, és tavasszal a főiskolai konferenciára beadjuk. Ha sikerülne az országos diák­köri konferenciára is elmen­nénk. — A szovjet kollégák vi­szonozzák-e a látogatást? — A tavaszi konferenciánk­ra mi is meghívjuk a test­véri nlézmények képviselőit, és a miénk is nemzetközi lesz. Kolláth Adrienné Lakótelep készülő Iskolával Fehérgyarmaton A lakásprogram Szabolcs-Szatmár megyében (2.) Amíg épülni kezd Az értesítésben ez áll: „...ké­relmét nyilvántartásba vet­tem azzal, hogy vevőkijelölé­si névjegyzékbe való felvéte­léről a rendelkezésre álló la­káskeret számától függően történik intézkedés.” Mit, mennyi időt jelent e néhány sor egy lakásra váró család­nak? Nem lehet egyértelmű­en válaszolni, mert ez sok­mindentől függ: Attól példá. ul, how van-e lakása vagy nincs, függ a gyermekek szá­mától. attól, hogy helybeli, vagy vidéki lakos-e az igény­lő. hogy fiatal házaspárról — 35 éves életkorig értendő — van-e szó. és attól is: milyen lakást kér? 1 erület-előkészítés későn Nyíregyházán például leg­többen — 1588-an — tanácsi értékesítésű (korábban szö­vetkezeti lakás volt a neve) lakást kérnek, közülük 871 fizikai dolgozó és 805 fiatal házas, de 866 család vár ta­nács; bérlakásra. 826 család az OTP-től szeretne lakást vásárolni és 699 család a la­kásépítő szövetkezettől várja lakásgondjának megoldását. A tanácsi bér- és tanácsi ér­tékesítésű lakásokról, azok építéséről az előző részben már szóltunk: a tervezett másfél ezer célcsoportos la­kásra közel két és fél ezer igénylő jut. Mi a helyzet az OTP-laká- sök esetében? A tavalyi ter­vek szerint az idén mintegy 800 laikást épít saját beruhá­zásban az OTP, csakhogy ez az egész megyében — Nyír­egyházán. Mátészalkán. Kis­várdán, Tiszavasváriban. Zá­honyban, Fehérgyarmaton, Vásárosnaményban és Nagy- kállóban — épül, az igénylők száma pedig csak Nyíregyhá­zán meghaladja a nyolcszá­zat. A megyeszékhelyem te­hát nem volt kedvező az arány a tervek szerint sem, ami pedig a közelebbi valósá_ got illeti, még kedvezőtle­nebb. Az ok: késett a terü­letelőkészítés. Csak egy példa: a múlt év őszén kellett volna az OTP rendelkezésére bo­csátani a Búza téri piac északnyugati oldalán lévő területet olyan állapotban, hogy ott már az építkezést meg lehessen kezdeni, de az átadás ez év elejére húzódott. Ez annyit jelent, hogy csak tavasszal kezdődhet az épít­kezés és ennek arányában to­lódnak el majd a lakásátadá- sok is. A területelőkészítés fo­galmába természetesen nem csak az tartozik, hogy egy ..felszántott” területre kivo­nulnak az építők. Addigra ott kell lenni a vízvezetéknek, a távhő és gázvezetéknek, a posta kábeleinek, hogy a la. kásépítők ne csak a falakat rakhassák a helyükre, hanem összkomfortossá alakítsák a lakásokat. Ez ma már köve­telmény minden telepszerű építkezésen. Hov-nn állnak ebből a szempontból me­gyénk városai? Legjobb a helyzet Má­tészalkán, ahol a wasoe&á nyilvánítással az ipartelepi, téssel együtt anyagi lehetősé, get kapott a város a terület­előkészítésre. 136 millió fo­rintot költöttek az iparosítás, ra szánt terület feltárására, ami teljes közművesítést je_ lent, de megépült 60 kilométer vízvezeték, 17 kilométer szennyvízcsatorna és ebben az ötéves tervben a napi 4250 köbméter kapacitású szenny­víztisztító is elkészül. Nyíregyházán sokkal ked_ vezőtlenebb a helyzet. A kótaji vízmű eredetileg napi 8000 köbméter vizet adott. ta. valy már 16 ezer köbméterre növelték a kapacitást, de a városnak ez is kevés. Nyá­ron az üzemek vízkorlátozá­sával lehetett csak elérni, hogy a lakásokban víz le­gyen. hogyan lehetne akkor erre a kapacitásra rákötni több száz új lakást? Sehogy. Illetve lehet, de akkor nem csak nyáron, hanem télen 6em jut fel a víz már a ne­gyedik emeletre, pedig Nyír­egyházán egyre több a to­ronyház. A víz tehát feszítő gonddá vált és ez sürgette a megol­dást. Kapott a megyeszékhely központi támogatásból a vízműre pénzt, de amikor megkezdődött az építkezés, kiderült hogy keveset. A Nyírtelek X. elnevezésű víz­mű — amelyik napi tízezer köbméter kapacitású lesz — 287 millió forintba kerül de ehhez 51 milliót a lakásépí­tésre szánt célcsoportos be. ruházásból kellett elvenni. Ezzel az összeggel csökkent a lakásépítésre költhető pénz és már tudjuk: ez a vízmű sem lesz képes kielégíteni Nyíregyháza vízigényét. Ennyire nem látnánk élő­re? Nan erről van szó. Ami­kor ugyanis a vízműépítés tervei készültek, még nem volt pontosan látható, hogy a megyeszékhely lakóinak szá. ma ilyen gyorsan növekszik. Még öt évvel ezelőtt is 1980- ra tervezték, hogy a város la­kóinak száma eléri a 80 ezret. Még csak 1974-et írunk, de a nyolcvanezret már elértük. Segített ebben Nyírszőlős Nyíregyházához csatolása is. de sok a vidékről beköltöző és örvendetes, hogy növek­szik a természetes szaporu­lat. Víz as ezredfordulóig Az újonnan épülő vízmű tehát kevés lesz, ezért már megvannak a tervek a Nyír­telek II. építésére, amely 1975-ben kezdődik. Ez újabb napi 10 000 köbméter vizet ad és egyben megnyugtatóan kielégíti a város vízigényeit majdnem a ezredfordulóig. De m; lesz a távhővel? Mint már az előző részben írtuk: év végén egy kicsit szándé­kosan is késleltették a laka. sok átadását, mert a fűtés bizonytalan volt Rendkívül nagy kockázat lett volna be­kapcsolni ezeket a lakásokat is a hőellátásba, veszélybe került volna az egész táv­fűtés. Ebben az évben ez a probléma m pemrierorihia áS millió forintos költséggel épül a távhővezeték. amely kielégíti Jósavárost és egy­két. a város központjában épülő közintézmény fűtése i« megoldódik. Nem öröm. de tény. hogy a megyeszékhelyen egy ki­csit fordított a sorrend: előbb készülnek el a lakások és aztán lesz víz, lesz fűtés, pe_ dig a területelőkészítésnek; az lenne a feladata, hogy minden ott legyen a hely­színen mire a lakásépítők kivonulnak. Ahhoz azonban, hogy a sorrend jó legyen, több. mint 800 millió forint.; ra lett volna szüksége a vá­rosnak azon az összegen kí­vül. amit a célcsoportos la­kásépítésre kapott. Nem volt, ezt talán mondani sem kell, azt pedig kivárni, míg meg. lesz a pénz, semmiképp nem lehetett. A kapcsolódó beruházások A közművesítés a gondok ellenére is nagyott lépett elő. Te és még nagyobbat lép eb. ben az évben. Befejeződik , Jósaváros teljes előkészítése erre már nem kell költen; a következő ötéves terv elején, amikor újabb lakások alap­jait rakják majd le. De már előkészített terület vár be. építésére a Szamuely téren. * Marx tér felől a Kun Béla utca felé megnyitandó körút negyedik szakasza mentén épülő lakások helye. Ahhoz, azonban, hogy ez így lehes­sen. áldozni kellett és nőn is csak közművekre, hanem a kapcsolódó beruházásokra is. Óvoda, bölcsőde, iskolai vagy éppen a bolt építéséhez is kap a város támogatást, ii. letve a célcsoportos beruhá­zás összegében ezek költ­sége is benne szerepel. Meg-; határozzák, hogy ezer lakás­hoz hány óvadaí. bölcsődei hely, iskolai tanterem, hány négyzetméter bolti eladótér kell és ezt az összeget meg. kapja a város. De csak a cél­csoportos lakások után. Mi a helyzet Nyíregyházán? Jó- savárosban például sok la­kást épített az OTP, a lakás­építő szövetkezet, de ezekhez nincs kapcsolódó beruházás, nincs állam; támogatás. Jó. savárosban pedig nem a ta­nácsi lakások számához, ha­nem a városrészben épülő lakások számához épült a bölcsőde, az óvoda, az is­kola, mert az igen furcsa len. ne, ha csak a tanácsi lakás, ban lakók gyerekei járhatná­nak iskolába, csak ők mehet­nének a boltba. Az is igény, hogy a kapcso­lódó beruházások építése ne húzódjon el: a beköltözéssel egy időben találja meg a la­kó az intézményeket, ame. lyekxe szükség van. Aztán a tanácsnak kell fizetni. a szanált lakások árát. de nem csak azokét, ahová tanácsi lakás épül. hanem amit az OTP épít. azt is. Fizeti, mert egyre több lakás kell. Balogh József — Marik Sandef SSTolyfeíaukf

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom