Kelet-Magyarország, 1974. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-04 / 2. szám

Í9T4. Janulr 4. RELET-OTAGTA'RÖnSZAÖ %. oldal E LL ÁTÁ S Társulás jó lehetőségekkel VÉLETLEN VOLT AZ IDŐZÍTÉS és az aktualitás. Viszont tény. hogy pontosan azon a napon — december 18-án kedden — tárgyalta az SZMT elnöksége, hogyan is vesznek részt a megye zöldség-gyümölcs el­látásában állami gazdaságaink, amikor este a tévében egy jó példát mutattak erre. s másnap a Népszabadságban is megjelent a hír: „Kereskedelmi társulást alakított a Nagy-Miskolci Állami Gazdaság kezdemé­nyezésére Borsod megye tíz állami gazdasá­ga. A társulás új elárusító helyet nyitott Miskolcon. Az új létesítmény mintegy tíz­ezer család bevásárlását könyíti.” Egyik szemem sírt, a másik nevetett. Örültem a hírnek s igazolva láttam annak a felszólalását, aki sürgette az elnökségi ülésen az állami gazdaságok összefogását, esetleg kooperációját a tsz-ekkel, főleg a megye zöldséggel történő jobb ellátása ügyé­ben. Elsősorban azért essék szó a zöldségről — s itt is ezt feszegették — mert ebben van gond. kezdve a termeléstől, az elárusí­tóhelyek nyitásáig. S mindjárt arra gondol az ember: ha a borsodi állami gazdaságok képesek erre. akkor miért ne lennének ké­pesek a szabolcsiak? Vagy talán nem akar­nák, húzódoznának tőle? Ha kimondátlanul is uralkodik még mindig egyfajta, a mi megyénket hátrányosan érintő szemlélet, az, hogy ez a megye úgyis mezőgazdasági, önel­látó, minek ide ilyesmi?! NEM ÍGY VAN. Bár igaz. Szabolcs- Szatmár a Párt iparpolitikájának végrehaj­tása nyomán fejlődik, továbbra is mezőgaz. dasági táj marad. Ám akik csak ennyit lát­nak, ez nagyon kevés. Kevés mert ez a mezőgazdaság már egészen más, mint a ré­gi, modernebb, iparosodott, s hamarosan még tovább korszerűsödik. Ipari termelést is végez. És ha másért nem. ezért is igényli a több törődést, gondoskodást. Többet? Hi. szén — ha a gyümölcsöt, s főleg az almát nem számítjuk — a megyében működő ál­lami gazdaságaink alig segítettek „be” vala. mivel a zöldség ellátásba. Ez tény. ez igaz. Számottevő eredményt nem is lehet említe­ni. Szabolcs-Szatmárban állami gazdasága­ink 37 400 hektár területen gazdálkodnak. Kétségtelen, hogy a korábbi években vég­bement specializáló és centralizáció követ­keztében kialakultak az üzemek fő termesz­tési arculatai ég szép sikereket érnek el. Minden dicséretet megérdemelnek ezért. Most azonban a zöldséggondról, annak meg­oldásáról van szó, amelyben joggal várnak segítséget tőlük. Sokkal többet mint ameny- nyit eddig tettek. Megyénk állami gazdaságai közül eddig egyedül a Tiszalöki Állami Gazdaság foglalkozott zöldségtermesztéssel. 73 hektárnyi területen termelt jórészt zárt­rendszerben hollandi vöröshagymát. Kisebb területen a MÉK Vállalat kérésére zöld­ségféléket, karfiolt, vöröskáposztát, hónapos retket stb. A többi állami gazdaság jóval kisebb területen és csak saját üzemi kony­hájuk ellátására termel kevés zöldségfé­lét. ÁLLAMI GAZDASAGAINK sajat vagy más szervezetekkel (termelőszövetkezetek­kel) kooperáltan zöldség-gyümölcs elárusító helyekkel, standokkal Szabol.s.Szatmárban nem rendelkeznek. (A Szabolcsba látogató turisták, idegenek hiányolják miért nincs a világhírű jonatánnak és a különböző itt ter­melt almafajtáknak s a többi gyümölcsnek egy bemutató terme?) Előbbin meg ezen is érdemes elgondolkozni. Az SZMT Elnökség ülésén szakember mondta, hogy Szabolcs zöldségtermelő táj. egység. Ebbe a zónába esik. Nos, ha ez így van. akkor — nem is szólva a vizi adott­ságokról — intenzívebb cselekvést igényel állami gazdaságainktól a lakosság zöldség­szükséglete ellátásában való részvétel. ígé­ret is elhangzott, hogy ebben a közel jövő­ben az állami gazdaságok jobban ki is ve­szik a részüket. A megyei főosztály kezde­ményezésére például 1974-ben a nyíregyhá­zi és a nyírtassi állami gazdaságok 230 hek­táron termelnek étkezési borsót. Termesztési és feldolgozási kapcsolat alakult ki a Nyír­egyházi Konzervgyár és a Nyírmadai Álla­mi Gazdaság között az étkezési uborka késztermék előállítására. Vizsgálják hamarosan annak a lehető­ségét is. hogy a fogyasztási helyek közelé­ben miiyen zöldségfélék termesztésével le­het az ellátást javítani. Itt különösen a megyeszékhelyet a többi /Várost, Záhonyt és a munkáskörzeteket ajánljuk figyelmükbe az állami gazdaságok illetékeseiknek, s azok­nak, akik döntenek e kérdésben. Ennek megoldása, bár gazdasági kérdésnek tűnik, politikai ügy. Vannak tárgyalásaik az illeté­kes állami gazdasági vezetőknek a Nyíregy­házi Városi Tanács vezetőivel arról. hogy a közeljövőben hol, milyen formában szük­séges az állami gazdaságoknak részt vállal­niuk a zöldségellátási gondok enyhítésében. Az ipari munkásság jó ellátása közügy. És ebben a termelőszövetkezetek mellett az ál. lami gazdaságainknak is jobban ki kell ven­ni részüket, EZT SZEM ELŐTT TARTVA tárgyalta a gondot és a megoldást az SZMT elnöksége. Ezért is figyelmeztetett: vállalni kell a ne­hezebb feladatokat is. Olyan termékek ter­mesztését is amelyek alig vagy néha nem is járnak nyereséggel, de. társadalmi feszült­séget oldanak fel. És ez még az előbbinél is fontosabb. Farkas Kálmán r _____________---------------------------------------------------------;— A Villamosszigetelo és Műanyaggyár kisvárdal gyáregységében Pap István nagy» teljesítményű gép segítségével a traktorok kuplungtárcsájának csiszolását végzi. Munkában a leltározók A „Béke” vagyona Csengerújfaluban Csengerújfaluban a Beke Mezőgazdasági Termelőszö­vetkezet tagságát a rossz idő­járás sem zavarja. A major­ban, a szakosított telepen, a gépműhelyben szorgos mun­ka folyik. Különösen figyeli a tagság a leltározást, amely nem mindennapi munka. A leltározási bizottságoknak a ;agság esztendei igyekezete eredményét kell összeírnia. Munkájuk révén alakul ki a közös gazdaság vagyoni hely­zetének a pontos képe. Ez pedig elválaszthatatlan a tagság életétől. A leltárból készült évvégi mérleg alap­ján lehet dönteni a gazdál­kodás további menetéről, a tagság között felosztható jö­vedelem összegéről. Máté nénit Kocsordon olyan megszállott-féle em­bernek tartják. Egyesek hobbynak, vagy furcsa szó­rakozásnak, mások fölösleges Időtöltésnek nevezik megle­hetősen szokatlan szokásait. Találgatnak, hogy minek egy parasztasszonynak régisége­ket gyűjteni, pályázatokon részt venni. S terjed a szó­beszéd. Máté nénit mindez nem érdekli. Nem közlékeny ter­mészetű. nem mutogatja ké­zimunkáit. s ha beszélnek, hadd beszéljenek. Igen ke­vesen vannak, akik láttak már valamit a munkáiból, •gyűjtéséből. Zárva tartja leg­szebbjeit a szekrény mélyén. Külön a saját készítésüe- ket, s külön azokat, amelye­ket felkutatott és megvásá­rolt. Külön a készülő mun­kákat a mintákkal. Évenként egyszer, amikor a múzeum kiírja néprajzi pályázatát, számára egybeolvadnak az éjszakák a nappalokkal. Ol- a'alszámra írja a szőttesek és mintakendők, keresztszeme­sek készítésének technikáját. Milliméterpapírra mérnöki pontossággal rajzolja a mo­tívumokat, kivasalja a kivá­lasztott mintákat, s postára adja. hogy időben megér­kezzék a pályázat a határ­időre. De gyakran világít a kis szoba ablaka akkor is, ha nem készül pályázatra. A nappalokból, a munkából nem tud elcsipegetni, marad az éjszaka, s egyébként is megszokta, hogy olyankor kezd, dolgozni, amikor a ház elcsendesedik. Valóságos fazekasmúzeum az előszobája, körberakva festett tányérokkal, köcsö­gökkel, csuprokkal. Egy ré­sze saját készítésű, van amit örökölt, valamelyik nagyszü­lőé volt, s van olyan, amit Mindent, ami szép... megvásárolt. A falakra itt is, a nagyszobában is a ko- csordi szőttes szedett csík­járól vett motívumokat fes­tett, kékkel, pirossal. Szek­rénye mélyén nemcsak nép- művészeti tárgyakat tart, megőrzi azokat is, amit el­hoznak, akik hallották, hogy régiségeket gyűjt. Nem mondja meg, hogy nem ilyen „régiségeket”. mert nincs szíve visszaadni, ma­rad tehát a sok múlt száza­di megsárgult papír, obsitos­levél. kalamáris, régi pénz. Van olyan tárgya, amelyért napszámban dolgozott, csak­hogy megszerezhesse. Leg­utóbbi kedves „szerzemé­nyei” a vastag vászonból ké­szült jobbágying a múlt szá­zad közepéről, és két kendő. Az egyik a lila jegykendő, amiről le lehet varrni a ró­zsákat. a másik a fekete rojtos fejkendő. Míg mindent kipakol a szekrényekből, míg magya­rázza, hogy melyik kereszt- szemes minta honnan szár­mazik, szinte önkéntelenül is adódik a kérdés, hogyan kez­dődött ez a nem mindenna­pi szenvedély, milyen hatás, vagy kényszer motiválja ezt a megszállottságot, s mi is történt akkor, tizenhárom évvel ezelőtt, amikor az első pályázattal jelentkezett? — Az első, ^ dacból volt. Szőttem, varrtam, hímeztem már anyám mellett, s most, hatvan felé még mindig nem hagytam abba. Amikor kezdtek a minták kifogyni a fejemből, kerestem úja­kat. Ha hallottam egy szép térítőről, megkértem, s el­küldték, vagy elmentem, le­rajzoltam. Például ezt itt, ezt a pirosat, Erdélyből küldték el a mintáját, leg­alább száz éves. Már majd­nem minden keresztszemes mintát kivarrtam, amikor rájöttem, hogy a szőttes sze­dett csíkját is át lehet tenni. Csak a sarkokkal volt baj, mert én nem használok tük­röt, hanem azt is kiszámo­lom, hogy fér el a minta a sarokban. Napokig törtem a fejem, hogy miért nem jött ki ennek a kéknek a sarka. Azért, mert aki valamikor varrta, rosszul számolta le a szemeket. Itt a faluban már akkor csodálkoztak, minek járok ennyit egv-egy terítő, abrosz .után. Véletlenül ke­rült a kezembe egy eltépett újság, s azon a pályázat. Gondoltam. megpróbálom. Csakazértis. Meg azt is tud­ni akartam, hány pénzt érék. Igaz, hosszú idő után, de végül ez is kiderült. A kez­deti kisebb sikerek után az idei megyei néprajzi pályá­zaton megnyerte az első dí­jat, s a Kocsordi szőttesek és mintakendők című mun­kája kilenc darab melléklet­tel jelenleg az'* országos érté­kelésre vár.- A következő időkre a jobbágyinggel van­nak tervei; ha kap hasonló vastagságú anyagot. Erről a tervről azonban egyelőre nem akar beszélni. Mit szól vajon a család ehhez a hobbyhoz. amely időnként pénzbe is kerül? — Szokták néha mondani a faluban, hogy kikap a Máté bácsitól. Dehogy kapok mondom, a „közösből”, erre semmi sem megy. Festéket, cérnát mindig akikor vettem, ha nyertem valamelyik pá­lyázaton. Gyűjtő és feldolgozó mun­káját tehát elismerték a szakemberek. Azóta sokan keresik, adjon el hímzései­ből, festett tányéraiból. — Nem lehet, nem el­adók. Kérdik is. kinek tarto­gatom? Ha majd kell a gye­rekeknek, az övék is lehet. Az ikerlányaim a vendéglá­tóipari főiskolára járnak. Nagy büszkeség ez nekünk, mert több mint kétszáz je­lentkezőből vettek fel har­mincat. A nagyobbik lányom orvos Pesten. A két fiam itt lakik, ők nem tanultak to­vább. — Mondogatták már azt is, hogy kiállítást lehetne rendezni ennyi szép kézi­munkából. Én nem akarom. Azt a néhány legszebbet, amit kiválasztottam a pá­lyázatokhoz, szívesen küld­tem a múzeumnak. Az le­gyen az övék. Kiállításra nem adnám, láttam, hogy mások is tudnak ilyet, még szebbet is. Nem áhítozik különös el­ismerésre. egészen termé­szetesnek tartja amit ' tesz, semmibe veszi, hogy meg- szólják-e vagy nem, mintá­kat kutat fel, rajzol, gyűjt, továbbad, s életét, amely egy tevékenységgel unalma­sabb lenbe, amióta nem jár a tsz-be dolgozni, kitölti az­zal, hogy maga köré gyűjt mindent ami szép, mindent, amivel találkozott, s szépnek tartott. Baraksó Erzsébet A termelőszövetkezet 469 tagját a 2300 hektáros határ­nak kell tartani. Adottságaik zömében megszabják a gaz­dálkodásban azokat a lehető­ségeket, melyeket a legész- szerűbben kell kihasználni a tagságnak, vezetőségnek egy­aránt. Eredményes gazdálko­dást csak teljes erőkifejtéssel érhetünk el mondja — Kato­na Gyula elnök. A valóságos adatokat A szövetkezetben folyó legfontosabb munkára, a leltározásra három leltáro­zási bizottságot hívtak életre. A bizottság összetételét és a munkamódszerüket az idén is ’ a sokéves gyakorlatnak meg­felelően alakították. Az természetes, hogy a bi­zottságok minden esetben a tényleges mennyiségi felmé­rés adatait rögzítik. Nem je­lent különösebb gondot az állatok egyenkénti mérle­gelése sem. A jószágok a havonkénti méréshez hozzá­szoktak. Legfeljebb egy-két hízóállatot nehezebb a mér­legre terelni- Ettől nagyobb gond a tenyészérték megál­lapítása. A mezei zöldleltár összeál­lításánál az agrárszakembe­rekre hárul a jelentős fela­dat. A felhasznált vegysze­rek, növényvédő szerek, ké­zi és gépi munkadíj, fogatok költségeit kell többek között növényei leltáránál beírni. Az évelők és a gyeptelepítés ezen belül külön munkát ad. A leltározás része a köny­velés adatainak az összegzése is. Az aktívák és passzívák számbavételén túl a folya­matban lévő beruházások, a munkadíjak elszámolása, a természetben kiadott termé- kejf és a tagoknak végzett szolgáltatások szerepelteté­se, számos, egyenként jelen­téktelennek látszó tétel könyvelése mind, részei a leltárkészítésnek. EB-tag jelenlétében Az összegzésre természete­sen, a könyvelésben kerül sor. A könyvelésnek kell gondoskodni a leltárhiányok és többletek szabályszerű szerepeltetéséről. Fontos elv a „szűkített önköltségen” történő értékelés- A leltáro­zási bizottságok és az összeg­zőkönyvelés feladata, hogy a leltárban pontosan mutassák ki a szövetkezet gazdálkodá­sának az eredményét. A he­lyesen készített leltár, majd a mérleg pontosan tájékoz­tatja a tagságot, előnyösen befolyásolja a következő évek gazdálkodását. Az 1-es számú leltározási bizottság a műszaki anyagok, alkatrészeit, állóeszközök számbavételét kapta felada­tul. A leltározás adminisztra­tív munkáját a központi te-j lep brigádirodájában végzik] A bizottság vezetője, Tóth László tsz-tag mondja: — December"6-án' láttunk munkához. A feladat nem könnyű. Egyes gépalkatré­szek nevét és cikkszámáfc még a szakkönyvben is alig találjuk meg. A munkát ál­talában reggel hét órakor kezdjük és este hatkor hagy­juk abba. A nehezén, az ap­ró alkatrészeken túl va­gyunk- A bizottságunk négy­tagú. Az adminisztrátorunk: már eddig rögzített mintegy ezerötszáz adatot. Segítséget is kapunk. Egy ellenőrző bi­zottsági tag szinte mindig itt van velünk. De látjuk gyak­ran az ellenőrző bizottság el­nökét is. A 2-es számú leltározási bizottság munkáját Terebesl Antal növénytermesztő muJ tatja be: Számok és kazaltérkép — Már második éve, hogy ebben az összetételben leltá­rozunk. A szalma, széna, si­ló. mérhető terményeit lel­tárba vételére vállalkoztunk; Nem vagyunk matematiku­sok, de számolni itt kell. Még rajzolni is- El kell ké­szítenünk a kazaltérképet. Van két domb silónk. Át­mérő ide, meg óda, beleiz­zadtunk, mire kiszámoltuk, hogy hány köbméter han­gyasavval tartósított zöldlu­cerna van benne. , A harmadik bizottságé a zöldleltár összeállítása, priz­mában levő . termények számbavétele és az állatállo­mány darabonkénti mázsálá- sa. A leltározási bizottságok úgy tervezték, hogy decem­ber 25-re végeznek a szám­bavétel kinti munkáival és harmincadikára végeznek a számításokkal, tehát a leltá­rozás adminisztratív felada­taival. Ekkorra a bizottságok elnökei is elkészítették je­lentéseiket és a kész leltáro­kat letették a szövetkezei! vezetőségének az asztalára. Sigér Imrq

Next

/
Oldalképek
Tartalom