Kelet-Magyarország, 1973. december (33. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-18 / 295. szám

1973. december IS. RELET-MAGYARORSZAG 9. oMat A költségvetés MINT NÉPESEBB CSA­LÁDBAN a gondos háziasz- szony körültekintő beosztás­sal biztosítja, hogy a család élelmezésére, ruházkodására, legszükségesebb kiadásaira legyen pénz, lényegében ha­sonlóan történik ez a na­gyobb családnál, az államnál is. A kormányzat az éves gazdálkodás eredményei, ta­pasztalatai alapján összeállít­tatja a következő évi bevéte­lek és kiadások jegyzékét, körvonalazva ezzel egy-e.gy esztendő gazdasági fejlődésé­nek útját-módját is. Az állami költségvetés azt a nagy központi pénzalapot jelenti, amelyből az állam különböző szervei útján gaz­dálkodik. Ebbe gyűlnek össze az állam bevételei; ebből tel­jesítik az állami feladatok megvalósításához szükséges kiadásokat. A költségvetés­ben természetesen csak olyan bevételeket lehet előirányoz­ni, amelyeknek előteremtése törvényes, amelyre jogsza­bály ad lehetőséget. Ami az állami költségvetés megjele­nési formáját illeti, a bevéte­lek és kiadások számszerű összeállítását a pénzügymi­niszter készíti el, s azt a kor­mány előterjesztésére az or­szággyűlés hagyja jóvá. Ez a mechanizmus ismétlődik meg ebben a hónapban is: a sok éves hagyománynak megfele­lően az idei utolsó ülésszak plénuma elé kerül a Magyar Népköztársaság költségveté­se, melyet az országgyűlés megvitat, majd törvényerőre emel. Az állami költségvetés ma­gában foglalja valamennyi állami szerv, továbbá a SZOT Társadalombiztosítási Fő- igazgatósága összes előirány-— zatát, ide értve az üdültetés­sel kapcsolatos bevételeket és kiadásokat is. Az állami vál­lalatok nem valamennyi be­vételükkel és kiadásukkal szerepelnek a költségvetés­ben, csupán az állami költ­ségvetés javára előirányzott befizetéseikkel, illetve az ál­lami költségvetésből számuk­ra előirányzott támogatás összegével. A költségvetés út­ján történik lényegében a nemzeti jövedelem jelentős részének elosztása, illetve új­ra elosztása. Az állami költ­ségvetés alapvető feladata, hogy felmérje a társadalom szükségleteit, és biztosítsa a kielégítésükhöz szükséges pénzügyi fedezetet. Ilyen ér^ telemben fontos szerepe van a vállalatok, a szövetkezetek, továbbá a különböző társa­dalmi osztályok és rétegek jövedelmének szabályozásá­ban. Az állami költségvetés lé­nyeges funkciója, hogy — a bevételek alakulásától füg­gően — kellő összeget bizto­sítson a különböző népgazda­sági ágak fejlesztésére; az egyes állami vállalatok, to­vételeket tettek; többnyire fontos feladatok gyorsabb ütemű fejlesztésére kértek nagyobb anyagi támogatást. vábbá a külkereskedelem te­vékenységének támogatására; a közös társadalmi fogyasz­tásra, ezen belül a haza vé­delme szükségleteinek kielé­gítésére, végül pedig a nem­zetközi szerződésekből eredő és egyéb állami kötelezettsé­gek teljesítésére. A költség- vetés két részre tagozódik: a központi szervek és a taná­csok költségvetésére. A KÖLTSÉGVETÉS ÖSZ- SZEÁLLÍTÁSA a Pénzügy­minisztérium által évenként kiadott, úgynevezett költség- vetési körirat alapján kezdő­dik meg. Ez felhívja a figyel­met az aktuális gazdaságpoli­tikai irányelvekre, tájékoztat a népgazdasági terv főbb cél­jairól, útmutatást tartalmaz a takarékosság érvényesítésé­re. Meghatározza a bevételek és a kiadások tervezésének főbb szempontjait, a vállala­tok és a szövetkezetek költ­ségvetési kapcsolatainak alapelveit. A költségvetés /tervezése két ütemben történik. A ter­vezés első ütemében a Pénz­ügyminisztérium — együtt­működve a többi minisztéri­ummal, az országos hatáskö­rű szervekkel, a megyei ta­nácsokkal, — felső szinten: kialakítja költségvetési ja­vaslatát. Ez történt meg a decemberi ülésszak elé kerü­lő állami költségvetéssel is, amelynek előzetes terveit a pénzügyminiszter, illetve he­lyettesei ismertették az or­szággyűlés állandó bizottsá­gaival. E bizottságok az ala­pos információ, a vezető pénzügyi szakemberekkel folytatott közvetlen konzul-, táció során különböző észre­A PÉNZÜGYI SZAKEM­BEREK azután gondos elem­ző munkával megvizsgálták: hogyan lehetne a valóban re­ális igényekre valamivel, több pénzt előteremteni? így a mezőgazdasági állandó bi­zottság tagjainak kérése alapján az eredetileg terve­zettnél nagyobb összegeket irányoznak elő az állami költségvetésben a mezőgaz­dasági bekötő útak építésére, s a mezőgazdasági kutatások fejlesztésére; a kulturális bi- zottság igénye alapján az is­kolák felszerelésének felújí­tására; az egészségügyi bi­zottság javaslatára, a vérel­látás, a véradó szolgálat és a mentőszolgálat fejlesztésére, korszerűsítésére. Ez a néhány példa is meg­győzően bizonyítja, hogy az állami költségvetés számada­tait sok-sok konzultáció, ta­nácskozás során úgy alakít­ják ki, hogy ez valóban egész társadalmunk, az egész or­szág egyéves gazdálkodásá­nak törvénybe foglalt sza­bályzata lehessen. EZÉRT NÉLKÜLÖZHE­TETLEN az ország új eszh^j- dejének előkészítéséhez az állami költségvetés ország- gyűlés elé terjesztése, ottani megvitatása, elfogadása. Ez teszi lehetővé, bogy a jó gaz­da gondosságával készülhes­sünk fel az 1974, évre, s biz­tosítsuk hazánkban a szocia­lista építés előrehaladását. U. L. Pályaválasztás! kiállítást rendeztek a nyíregyházi 7. szá­jú általános iskolában. A választás előtt álló tanulókkal a tanári kar szívesen ismerteti a különböző szakmák szépsé­geit. A mi házunk A mi házunk előtt elágaz­nak az utak. Az egyik befut az országba, Nyíregyháza felé A másikon hamar elér­jük a Tiszát. Édesapám mondja, hogy valaha, amikor a mi házunk épült — 1933-ban —, akkor még itt volt a község széle a miénk volt a legszélső ház. Meg a legszebb is — így mondja édesapám. De arra az időre én nem emlékszem, hiszen csak 18 éves vagyok. A mi házunk most megint a legszebb az egész község­ben, pedig a mi községünk nagy. ezernél is több ház so­rakozik az utcák mentén. En­nek több, mint fele egészen új. aligha idősebbek nálam. De a többi ház is csak olyan félig régi, mert mindenki építkezett már a mi közsé­günkben. alig maradt meg ház a régi állapotában. Édesapám szerint a mi há­zunk most legalább 300 ezer forintot ér. Igaz, hogy az el­múlt hónapokban százezernél több forintot költött rá édes­apám, a rengeteg munkát nem számítva. Rá se lehet most ismerni a mi házunkra. Teljesen átalakították. Két szobával, egy fürdőszobával és egy konyhával meg- toldták, de úgy, hogy most nem hosszú a ház, mint a hodály, hanem tömör, L ala­kú épület, mert az új szobá­kat az udvaron keresztül, az utcafrontra építették fel. A falak itt ötven centiméterrel magasabbak, mint a régi há­zé. Meg a tető is. Egészen más, mint volt. A vizet is bevezettük, mert vízmű és vízvezetékhálózat is épült a községben, nemrég, novem­ber 7-én adták át. Ezután nem kell a pumpakútra járni vízért — legalább 400 métert —, csak megnyitjuk a csapo­kat és kész. A mi házunkat eredetileg nagyapám építette, aki 1921- ben kivándorolt Amerikába. A testvérével, Ferenc bá­tyámmal együtt ment el s ott dolgoztak valamilyen bá­nyában. Összerakosgatták a pénzt. Azt hozták haza két részben, 1927-ben és 1933- ban. Akkor, 1933-ban azért volt a mi házunk — és a Ferenc bátyámé — a legszebb, a leg­jobb Is a legnagyobb az égisz községben, mert kő alapra téglából épültek. Sokáig, úgy mondták az emberek, hogy „amerikás ház”. Hanem az elmúlt tíz év során annyira sok ház épült és átépült, hogy a miénk kez­dett eltörpülni a többi közt. Három, vagy négy évvel ez­előtt kezdte mondogatni édesapám, hogy nekünk is át kellene építeni a házat, mert lassan csúfságnak maradunk a község közepén, hiszen a többi ház már csupa ablak, üvegverenda, meg minden. De édesapám akkoriban csak havi 2000 forint körül kere­sett, édesanyám nem dolgo­zott, minket nevelt, gondo­zott s kellett a pénz a megél­hetésre, mert nekünk föl­dünk nincs, se háztáji álla­tok, csak a kert, ami a há­zunkhoz tartozik. Édesapám ennek ellenére azt mondta, hogy csak hozzá kell kezdeni, ad az OTP kölcsönt, a többi meg menne, mármint a mun­ka, mert édesapám kőmíves, ács és betonozó. Az építő­iparban dolgozik 32 éve, be­járta már a félországot, érti az építés minden oldalát. Azt is mondta, hogy jönnének a cimborák segíteni, mert édesapám már akkor is szo­cialista brigád vezetője volt és gyakran elment szombá- ton, meg vasárnaponként a Nemcsak a hírnévért... Beszámoló taggyűlés az „UNIVERSIL"-ben Szabadi József, az Elektro­akusztikai Gyár UNIVERSIL gyáregységének fiatal eszter­gályosa felállt és a követke­zőket mondta az év -végi be­számoló taggyűlésen: „Há­rom kérdést szeretnék érin­teni. Egyik az ifjúsági tör­vény, a másik az üzemi négy­szög működése és a terme­lési tanácskozások ügye. Eb­ben a gyárban a dolgozók­nak több mint a fele fiatal. Ennek ellenére a mai napig sem készült el az ifjúsági törvényből adódó végrehaj­tási utasítás, amiért elsősor­ban a gazdasági vezetők a felelősek. Az üzemi „négy­szögnek” olyan fórumnak kellene lenni, ahol az igaz­gató, párttitkár, szb-titkár és a KISZ-titkár véleményt cserélnének, megbeszélnék a legfontosabb teendőket. Sajnos nem működik. Mi­ként várható el, hogy hason­ló kapcsolat legyen a műhe­lyekben? És befejezésül a termelési tanácskozásokról. Ha jól emlékszem, ütemterv készült, hol és mikor kell termelési tanácskozást tarta­ni. Az üvegtechnikai üzem­ről beszélek. Ilyen ott még nem volt. Pedig nagy szük­ség lenne rá, hogy a dolgo­zókat, a*kisembereket meg­hallgassák. Más az, ha a ve­zetés valamit első kézből hall vagy csak kerülő úton. Várják az emberek.., És így folytatta: „A part- vezetőség tartson termelési tanácskozást? Nem az ő fel­adata.' de szorgalmazhatja. Várják az emberek a tájé­koztatást. És joggal elége­detlenkednek, ha ez elmarad. Érdekli őket a vállalat sor­sa, gondja, igénylik, hogy erről szót váltsanak velük;” Meghívták az év végi be­számoló taggyűlésre a pár- tonkívüli vezetődet is az UNIVERSÍL-nél. Baji ’ Fe­renc, az üzem igazgatója a következőképpen reagált a felszólalásokra: „Köszönöm, hogy részt vehetek, e rend­kívül hasznos tanácskozáson. S itt meggyőztek arról, hogy több mindent revízió alá kell vennünk, hogy megfele­lően. fejlődjön az üzem. Nincs értelme annak, hogy szépítsek a dolgokon. Elis­merem, hogy hiba volt a termelési tanácskozások el­hanyagolása, s hogy az if­júsági . törvény végrehajtása ércekében jóformán semmit nem tettünk. Mély hatással volt rám az itt hallott kri­tika. Igaz az is, högy a szo­cialista brigádok szervezésé­ben, munkájuk segítésében előbb kellene járnunk.” Ez az őszinte hangnem jel­lemezte az egész taggyűlést. Ehhez az alapot az egész esztendei munkát reálisan értékelő, elemző és kritikus hangú beszámoló adta meg. Nem fukarkodott a szenté­lyekre vonatkozó dicsérettel és bírálattal sem. Pankotay István párttitkár befejezés­ként azt mondta, céljuk az volt. hogy bátorítást adja­nak a gondok bátor felveté­séhez, ez sikerült is. Fegyel­mezett, aktív taggyűlés volt ez, amelyen 83 párttagból 81 jelent meg. Volt miről be­számolni, mert ez a gyár, ez a kollektíva, a /párttagság példásan helyt állt egész esz­tendőben. Ezt tanúsítják a termelési eredmények. Ez a nyíregyházi gyár szerez jó hímevet az itt dolgozó mun­kásoknak a laboratóriumi kémcsövekkel, orvosi üve­gekkel. lepárló berendezé­sekkel a Szovjetunióban, Pe­ruban. Több mint 87 milliós termelési értéket teljesítenek ez évben. Akusztikai beren­dezéseket gyártó üzemré­szükben a KGST országai részére készülnek az erősítő és egyéb fontos berendezé­sek. 1973-ban mintegy 46 millióért. Teljes termelési értékük ez évben megha­ladja a 120 milliót. Példamutatás a munkában, a magánéletben A dolgozók létszáma 804, ebből a fizikai munkás 620, melyből a szakmunkáslét­szám 180. Plusz a szolgál­tató részlegnél ■ 40 •- szakmun - kás. Az átlagos életkor 27 év. A 83 párttagból 38 a harminc éven aluli, öt párt­tagnak van főiskolai vagy egyetemi végzettsége, 16 végzett középiskolát, szak­munkás 35. Mindössze 3 párttag van, akinek nincs meg a nyolc általánosa. Ők most tanulnak. Senkinek nem volt ez évben fegyelmi­je. Nem szólam, hogy való­ban példamutatók a pártta­gok a munkában és a ma­gánéletükben. Sorra vette a beszámoló a pártélet minden területét. Örvendetes, hogy ez évben 6 új fiatal pártta­got vettek fel, ezek közül 5 fizikai munkás, s mind fiatal. Értékelté a beszámoló, ho­gyan hajtották végre a párt­szervezet helyi határozatait. Ez évben 14 olyan határo­zat született, amellyel a X. pártkongresszus és az 1972 novemberi határozat végre­hajtását segítették. Kiemel­ten foglalkoztak az üzem- és munkaszervezéssel. Meg­állapították, hogy csak kez­deti eredmények vannak; sok a tartalék, s ennek ér­dekében jobban együtt kell működniük a gazdasági é3 társadalmi vezetőknek. Leg­kevesebb történt a párt ifjú­ságról szóló határozata ér-J dekében. Ez. súlyos mulasz­tás, annál is inkább, meri itt sok a fiatal, a KISZ-bea 264-en dolgoznak. Sajnos nem volt felhőtlen a kapcsolat a gazdasági és társadalmi vezetők közötti} elhanyagolták a rendszeres} ■ tervszerű együttműködést,! Gazdasági vezetők az igazJ gatói tanácsra hivatkoznál!} mintha ez képes lenne he­lyettesíteni az igazgató; á párttitkár, szb-titkár és a KISZ-titkár együttműködés sét, tanácskozását. Hiányolj ták, hogy nincsenek az üzeJ mi demokrácia érvényesíté­sének fórumai, eléggé rendJ szertelenek a termelési ta^ tanácskozások. Hiányoznak! a ' műszaki konferenciák. Éa ez a vezetési stílus legyűrü— zik egészen a műhelyekig; ahol szintén nem volt meg­telelő egyetértés a párt cso­portvezetők, műhelybizott­ságok és a művezetők között} Nem alakult még ki a meg­felelő partneri kapcsolat „lenn” a műhelyekben a gazdasági és társadalmi ve­zetők. között, s ez nem jő hatással van a munkára, áés emberek megítélésére, a lég­körre. Jó, hogy mindezt a pártszervezet — s ma mái a gazdasági vezetés is! felismerte. Következetesebb irányítást Lényegében a cselekvés, a helyes elvszerű együttműkö­dési folyamatot indította el az év végi beszámoló tag­gyűlés. amely a gyár életéJ nek leglényegesebb pontjaira irányította párt-, gazdasági, társadalmi vezetők és a je­lentős erőt képviselő párt- szervezet figyelmét. Fontos, hogy következetesek legye­nek, s akkor az idei eredmé­nyeiket megsokszorozhatják.' Erről beszélt felszólalásában Szalóki Jőzsefné betanított munkásnő, Szilágyi János, Já- nossi Zoltán, aki több segít­séget kért a KISZ-szervezet tevékenységéhez; Turgyán Attila, aki a szocialista bri­gádok működéséhez kérte a gazdasági vezetők rendsze­resebb támogatását. Tarkó Pálné a gyár nyugdíjasai nevében mondott köszönetét a pártvezetőség figyelmes­ségéért. Miskolczi István la­katos csoportvezető a jobb együttműködés fontosságá­ról szólt, Nagy Sándor szer­számkészít ő a termelékeny­ségről beszélt. Székelyhídi Ferenc a szakszervezeti munkáról, a párttagok pél­damutatásáról szólt. Olyan eszmecsere volt eaj amely lendületet ad a mun­kához. Ezt a tanulságot von­ták le a párttagok, a veze­tőség. így summázta vélemé­nyét a gyár igazgatója, a meghívott pártonkívüli ve­zetők. Ha a pártvezetés és a gazdasági vezetés jól együttműködik, s következe­tes lesz a hibák felszámolá­sában, még jelentősebb sike­reket érnek el ebben a gyár­ban az emberek épülésére, a közjó érdekében. Szabolcs hírnevét gyarapítva. farkas Kálmán többi Srígádtagnak segíteni az építkezésben. Nemsokára megszületett Rita, a kis aranyos, aki har­madik éves, göndörhajú és kékszemű, mint édesapám. Miatta marad el ez ideig az építkezés. Édesapám nem bánja ezt, hiszen imádjuk Ritát, csak egy hibája van, hogy nem fiú. Pedig * édes­apám nagyon szeretett volna már egy fiút. Édesapám a jutalmakkal együtt tavaly már háromezer forint körül keresett havonta. Brigádja ötször, vagy hatszor nyerte el a szocialista címet. Márciusban meg ismét szé­pen emelték az édesapám fi­zetését, majdnem ötszáz fo­rinttal havonta, és kiszámí­totta, hogy a jutalmakkal és a nyereségrészesedéssel együtt már havi 4000 forint fölött keres. Azt mondta édesanyámnak: mostmár hozzá lehet kezdeni az épít­kezéshez, mert van mire épí­teni. Mármint a fizetésre. És tavaly óta én is keresek, gyors és gépíró vagyok az állami gazdaságban, a fizeté­sem nem sok, de az utolsó fillérig hazaadom. Mondta is édesapám, hogy az új ház­rész már nekem énül. El­mondta, hogv 50 000 forint OTP-hitelt kért. A munka olyan gyorsan ment Egy hét alatt kész volt az épülef, csak vakolni és szerelni kellett. Jöttek az emberek továbbra is, de már kevesebben, mert szerelni ke­vesebben tudnak. A vako­lást meg édesapám egymaga csinálta saját kezével az összest, mert mindenki azt mondja, hogy senki se tud a vállalatnál olyan szépen va­kolni, mint édesapám. Mint az üveg — olyan sima fal maradt a keze nyomán. Most aztán kész a ház. Me­gint megállnak előtte az em­berek. Bejönnek az udvarra is, úgy nézegetik. A fürdő­szobát külön is megnézi min­denki. Azt mondja édesapám, hogy most majd új bútorra gyűjtünk, olyan bútorra, ami nekem is tetszik, mert az a bútor már az enyém lesz. Én végtelenül boldog vagyok, örülök a szép nagy háznak, de még nem akarok férjhez menni. Csak 18 éves vagyok, egy éve dolgozom s eddig mindent a szüleimtől kaptam. Ügy gondolom, addig nem megyek férjhez, amíg a hú­gom, Terus, aki 16 éves, le nem érettségizik és munká­ba nem áll. Mert igaza van édesapámnak: három lányt felnevelni, taníttatni és jól ellátni — nehéz munka. Én segíteni szeretnék neki. Bár igaz, hogy erős, szívós ember, de mégiscsak 45 éves már... Szendrei József

Next

/
Oldalképek
Tartalom