Kelet-Magyarország, 1973. december (33. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-31 / 305. szám
1973. december S», fcELET-MAGYARORSZÄG — Ü«»(l!!h MifflúLÉKUÍIf1 •. oldal VÁLTOZÓ VILÁGUNK Műszaki élet megyénkben Várakozás Az, hogy az újságíró az év végén megkérdezi az embereket arról: mit várnak az új esztendőtől, valószínű egyidős az újságírással, azaz majdnem egyidős a nyomtatott betű megjelenésével. Ha az ember régen megsárgult lapokat nézeget így új év előestéjén és böngészi a szokvány kérdésekre adott válaszokat, azok még a mi kicsiny világunkban is a történelmet jelentik egyúttal. Mert például az első világháború első éve után az egyik nyíregyházi anya azt várta az 1916-os esztendőtől hogy jöjjön haza a íia a vérzivatarból minél hamarabb, jó egészségben. A harmincas évek elején — amikor e sorok írója éppen járni tanult — egy állás nélküli mérnök munkát várt és legalább olyan keresetet, amiből becsületesen meg tud reggelizni, ebédelni és vacsorázni mindennap a családjával. Ügy tíz évvel ezelőtt a már a mi újságunknak adott válaszok között találtam egyet, amely a vakszerencsében bízva várta, hogy az új esztendő lottónyereményt hozzon számára. Szokvány a kérdés, de a válaszok semmi' "'pp sem azok. Erre gondoltam most, amikor kollégám az új év előtti napokban újra hasonló témáról faggatott embereket. Az egyik válaszban amit a gumigyári telefonkezelőnő adott — ez lett az írás címe is — van egy érdekes mondat: „Az ember mindig vár valami újat, valami jót”. Ezt mondta a kislány, aki nemzedékek természetes vágyát, várakozását is belefoglalta ebbe az egyetlen mondatba. Életünkben mindig is nagy szerepe volt, van és lesz a holnapnak. Miért ne terveznénk. miért ne néznék várakozással egy új esztendőre? Mindenki várakozik és ez így jó így helyes. A különbség azonban a korábbi és a jelenlegi várakozások között- felfedezhető. Mert nem mindegy, hogy az ember vár, reménykedik a reménytelenségben,' vagy tud-, ja. hogy a várakozás nem reménytelen, nem hiábavaló. Kimondva, vagy kimondatlanul ott bujkál ezek mögött a mai válaszok mögött az is, hogy ha én ezt és ezt teszem akkor ezt és ezt várhatom. Létjogosultságot nyert ez a két betű: HA. A szelíd reményt felváltotta, mindinkább felváltja az egyes emberben a tudatos tervezés. Mit is mondanak ma erre ä kérdésire az em^írek? Egy ismerősömet faggattam arról, mit válaszolna, ha őt kérdeznék: mit vár 1971 tői? A válasz lényege, hogy legyenek elégedettek vele a munkahelyén a kollégái. Szeretné, ha ez sikerülne. Azt is tudja, hogy ez nem kis részben rajta múlik. Hozzátette még — lehet hogy túlságosan racionális, azért _ is készítette el magában az év végi gyorsmérleget. Ezek szerint: tudja, hogy az energiáját csak 50—60 százalékban használja ki munkahelyén. S bevallotta, tudja, hogy ettől jóval több van benne. Vagyis azt várja az új esztendőtől, hogy jobban, keményebben dől-' gozzon. mert nagyon fenyegetik az évei. Ismerősöm mindössze 27 éves. Elmondta azt is, azzel a várakozással szorosan ösz- szefügg. hogy teljesítményképes tudást szerezzen. mert ez kell. ha szembe akar nézni önmagával. Említette még. hogy az új esztendőben jobb munkahelyi légkört akar magának tudni, olyat, amelyben segítőkészek az emberek, olyanok a munkatársak, akik, egy kicsit doppingolják is. Mert ő attól lesz lázas ha látja, hogy mellette, körülötte lázasan dolgoznak. Napjaink vallomásai. Nem váltak szét bennük a magánember kívánságai és a köz- • érdekű várakozások. A személyes vágyak nem függetlenek a köz kívánságaitól. Még azé az idős munkásé sem, aki csupán egy eg.’ozséges unokát vár. azé a dolgozó lányé sem. aki jövőre akar férjhezmenni. És azé sem. aki saját munkája megkönnyítésére szeretne egy új telefonközpontot. Vagy itt van a közlekedési bíró kívánsága. Az anti- mu^ka az ő szamara tulajdonkeppen az igazi siker. Az ő kevesebb dolga a jövő évben azt jelenti, hogy fegyelmezettebb az országúti közlekedés, kevesebb a baleset, több ember marad épen. egészségesen. Ami nagyszerű ezekben a válaszokban, azt ér en az eddig elmondottak jelentik. Hogv a várakozások reálisak, mindennapiak. Hol zan már az az idő. amikor a gépíróno azt várja, hogy beleszeressen a gyártulajdo_ nos? Amikor az emberek csak valami földön túl' erőben hittek és bíztak? A ma embereinek legtöbbje nagyon jól tudja hogy egyedül rajta múlik és senki mason a jövő esztendő sikere, vagy kudarca. Jíagy legalábbis többnyire rajta. Kopka János Bizonyításra ma már alig szorul — már- már axióma, hogy az a társadalom, az az ország, amely nem igyekszik műszaki színvonalát, fejlettségét szüntelenül emelni, az előbb-utóbb lemarad a többi mögött, s az nem tud népe számára megfelelő életszínvonalat sem biztosítani. Magyarországnak, s azon belül megyénknek különösen jócskán van mit tennie haladásáért, hisz nálunk az egy fő által létrehozott nemzeti jövedelem legfeljebb fele annak, amit egy fejlett ipari állam dolgozója megtermel. Tömören úgy fogalmazhatnánk, hogy ennek a könyörtelen ténynek a felismerése, s az ebből fakadó feladatok hozták létre negyedszázaddal ezelőtt a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségét. Részletezve kissé jobban: annak a felismerése, hogy az elmaradás leküzdésére minden erőt mozgósítani kell, beleértve azt, ami a társadalmi és közéleti tevékenység terén teremthető elő. t Évi ötszáz rendezvény A továbbképzés, a legújabb műszaki ismeretek folyamatos szállítása és terjesztése — ez az egyik, s szinte a legfontosabb feladat azok közül, melyeknek megoldására az egyesületek, köztük megyénk egyesületei is vállalkoztak, egyikük-másikuk már másfél évtizede. Viszonylag korán a mezőgazdasági megyék között (1962-ben. amikor megyénkben az MTESZ megyei szervezete az akkori hét tudományos egyesület munkájának koordinálására megalakult, még csak nyolc megyében volt hasonló szervezet s akkor alakult kilencedik és tizeddiként a békési és a mienk). A megalakulás óta az MTESZ megyei szervezete, mint a megyei műszaki élet legnagyobb . bázisa — töretlenül folytatja továbbképző munkáját. Már a megalakulás első évében egyesületenként hat-tíz rendezvényt, előadást és tapasztalatcserét szerveztek. Ma a szervezetbe tömörült egyesületi tagság évente közéi ötszáz különféle rendezvény között válogathat s nemcsak a nyíregyházi mérnökök, technikusok részére hozzáférhetők azok, de a távolabb élők is, hiszen ma már Nyíregyházán kivül is vannak csoportok. Mi több, Mátészalkán és Nyírbátorban műszaki klub is rendelkezésre áll a működéshez, és intézőbizottság : 'koordinálja S csoportok egyre erősödő munkáját. Az aktiad táshágy, érzékelhető ez úgy is, ha összevetést teszünk más megyék munkájával. Az 1972-es évben a rendezvényeinken résztvevők létszámát (12 200) csak Baranya. Borsod, Csongrád, Hajdú és Győr megyékben múlták felül, vagyis ott. ahol kiemlet városok is vannak. Mi teszi vonzóvá, és mi szükségessé az ilyen arányú egyesületi életet — tehetné fel valaki a kérdést!-Nos a válasz egyszerű, de többrétű. Részben az, hogy tőlünk viszonylag a legnehezebb a. felutazás az ország központjában megrendezésre kerülő országos konferenciákra, valamint a Mérnöki Továbbképző Intézet előadásaira. (Természetesen a lehetőségekén belül ezekkel is élünk). Részben, s 'legalább annyira tette vonzóvá rendezvényeinket az a körülmény, hogy szervezetünk mindenkor messzemenően igyekezett arról gondoskodni, hogy az előadások színvonala magas legyen s egyben, hogy a rendezvényeken midig azok a problémák kerüljenek terítékré. amelyek válj hátaink és megyénk fejlődését a legégetőbben foglalkoztatják. A mindenkori politikai, gazdasági helyzethez igazodva válogattuk a témákat, az előadókat. Amikor a megyét a korszerű lakásépítés megteremtése foglalkoztatta, amikor világossá vált. hogy Nyíregyházán nem lesz házgyár, egyesületeink akkorra készen voltak javaslatukkal, akkorra felkészítették szakembereinket az alagútzsalus építési technológia fogadására. Amikor megyénket az élelmiszer-gazdaság néhány fontos problémája izgatta, mint például a burgonyatermelés, a dohánytermelés, szarvasmarha-tenyésztés, zöldségtermelés, Agrártudományi Egyesületünk a megyei pártbizottság hívó szavára azonnal munkához látott és ezen kérdések megoldására összpontosította csaknem minden energiáját, előadásokat, munkabizottsági munkát, tapasztalatcseréket, gépbemutatókat. Rendezvényeink minden szakág területén az életet szolgálják, vagyis az ipar konkrét fejlesztését, ez kitűnne ha az előbbieken túl akár a bőripar, akár a faipar, akár a gépipar, avagy a közlekedéstudomány, az energiagazdálkodás, a hidrológia területére tévednénk. — És a lehető legmagasabb fokon teszik ezt. A MTESZ tekintélyének, szervezettségének hála. hazánkban a legmagasabb rangú és képzettségű szakemberek, vezetők sem tartják méltatlannak, hogy az egyesületi élet keretéin belül folytassanak tájékoztató munkát s ennek köszönhető, hogy ma már nehéz lenne kimutatást is készíteni arról, hány miniszter, miniszter- helyettes, egyetemi tanár, vezérigazgató tartott részünkre egyszer, vagy többször is előadást, tájékoztatást. És méghozzá nem is csak belföldiek. Szervezetünk nemzetközi együttműködés kiépítésében is eredményeket mondhat magáénak. Megállapodáson alapuló kapcsolataink vannak csehszlovákiai és lengyelországi szervezetekkel s ezek keretein belül már számos kiváló szakembert fogadhattunk, akiktől hasznos információkhoz, ismeretekhez jutottunk, olyappkhoz, amikhez másképp nehezen fértünk volna hozzá. (Természetesen' mód nyílt arra is, hogy a mi szakembereink viszonozzák a látogatásokat. s ma oly intenzív kapcsolatról adhatunk hírt, hogy az 1974. évre a két területre együtt hatvan—hetven szakember kiküldésére lesz lehetőségünk. És ekkor még csak a saját kapcsolatunkon alapuló számokat írtam le. Ezeken túlmenően módunk van az egyesületi központokon keresztül, további szakemberek delegálására, távolabbi országokba,-, is.) Készülés a holnapra A megyei MTESZ eredményeinek elsődleges oka az, hogy munkáját mindig a jelentkező feladatok megoldására összpontosította. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem igyekezett kissé jobban előre látni, a távolabbi jövőre. Nem is lenne tudományos szervezet, ha „csak” a ma feladataink megoldásáig terjedne horizontja. Akkor, amikor rendezvényeink a távlati iparfejlesztéssel, területfejlesztéssel, avagy például a számítástechnika ipari alkalmazásával foglalkoznak, akkor már egy távolabbi időszak feladatainak korszerű elvégzéséhez készítik elő mérnökeinket, technikusainkat. A szervezet munkája nem öncél. Nem az „egyesü- letesdi”. és • nem is az. hogy a „kaszinó”-t biztosítsa elparlagiasodni vágyó emberek számára. A cél mindig az, amivel kezdtem: a termelékenységet fokozó műszaki fejlesztő munka szolgálata. Az egyesületi élet tehát nem cél, csak fontos eszköz, de, mint ilyen, szüntelen fejlesztésre szorul. Sok tennivalónk van annak érdekében, hogy a munka, amit végzünk, még eredményesebb lehessen s még hatékonyabban egészítse ki azt a tevékenységet, amit tagságunk munkahelyén, gyárakban s a földeken végez. v Mik is a tennivalók? Még nincs egy hete. hogy kézbevettük Szabolcsi szakemberek tervezték és építették: képünkön a dombrádl szakosított sertéstelep egy részlete. azt a központunkban készített kimutatást, amely arról tájékoztat, hogy megyénkben viszonylag alacsony az egyesületi életbe beszervezett szakemberek aránya a megye ossz műszaki létszámához viszonyítva. (Mindösz- sze 37 százalék, s ennél rosszabb arányt a központunk csak Somogybán mutatott ki.) Ez egyrészről a beszervezett tagság nagyfokú aktivitását igazolja — ha a rendezvények látogatottságát tekintjük, de ugyanakkor feladatokat is tisztáz és megjelöl. További erőfeszítéseket kell tenni a megyeszékhelytől távolabb élő szakemberek beszervezése érdekében, továbbá az ifjúság erőteljesebb mozgósítása terén. A megyébe települő gyáregységek többsége élenjár az egyesületi élet fejlesztése terén, mint például az Auróra cipőgyár, a Csepel Motorkerékpárgyár. vannak azonban, amelyek lassabban illeszkednek be a megyei környezetbe. Különösen fontos, hogy ezek irányában lépjünk előre. Külön problémát jelent az olyan kisebb üzemeknél!: a helyzete, amelyek elszigetelten működnek városainktól, távolabb, mint például a Nyírbogdányi Kőolajipari Vállalat, a Metripond Fehérgyarmaton. Nem mondhatunk le azonban az itt dolgozó szakemberek továbbképzéséről, fejlődési lehetőségének biztosításáról sem, e téren különösen nagy feladat hárul a nyíregyházi' központ mellett Mátészalkára, Nyírbátorra és az egyesületi élet fejlesztése terén vontatottan előrelépő Kisvárdára. Nagyon fontos tennivalónk van a fiatal szakemberek szervezése terén. Egyesületeink tagsága nem öreg. de a fiatalok, különösen a városoktól távolabb élők nehezebben Kapcsolódnak munkánkba. Nem várathat sokáig magára ifjúsági bizottságunk megalakítása. Az ifjúság sajátos problémáinak megértése néhány idősebb egyesületi vezetőtől megkívánja nézetének revízióját is. Igen fontos feladatunk az iparfejlesztés terén jelentős szerepet játszó mérnöki, vagy technikusi oklevéllel nem rendelkező munkahelyi vezetők, brigádvezetők felé történő előrelépésünk. A kiváló munkások tapasztalatai, javaslatai nem nélkülözhetnek a fejlesztési munkában. Szükségszerű tehát, hogy őket is bekapcsoljuk tevékenységünkbe. Elengedhetetlenül szükséges emiatt —. de az újító- mozgalom fejlesztése és a műszaki értelmiség érdekvédelmének néhány sajátos kérdése miatt is szorosabbra fűzni kapcsolatunkat a szakszervezetekkel. A vidék bekapcsolása A megyeszékhelytől távolabb élő szakemberek bekapcsolásának alapvető feltétele, hogy ezek a szakemberek mielőbb mentesüljenek a vidékenélés hátrányos terheitől. Fokozottan gondot kell fordítanunk ezért a korszerű. településhálózat-fejlesztő munkára. E munkánk eredményessége, de a korszerű környezetvédelmi feladatok megoldása is sürgeti jelenleg is jó, de javításra szoruló együttműködésünket a Hazafias Népfronttal és a tanácsokkal. Munkánk e téren biztató, különösen Mátészalkán és Nyírbátorban hozott egyre érettebb gyümölcsöket az együttműködés. De számunkra nemcsak ez a két város ^s környéke létezik. A megyei műszaki élet a 3000 tagot számláló MTESZ keretein belül jó, de hatékonysága tovább fokozható. Néhány feladatról említést tettem, de vannak továbbiak is. Szólni lehetne az üzem- szervezés területéről. Vannak itt is kezdeményezéseink, de úgy érzem nem eléggé konkrétak. Folytatni kell erőfeszítésünket annak érdekében, hogy a szervezésfejlesztés tényleges mivoltát mielőbb megismerjék vállalataink. s olyan fejlesztést folytassanak, amelynek mérhetők az eredményei. Fontos kérdés, hogy ösztönözzük vállalatainkat találmányok, licenvásárlások bátrabb gyakorlatára, s hogy az iparjogvédelem kérdéseiről is tájékoztassuk őket. Azután ott' van a műszaki propaganda kérdése. Egy termékbemutató kiállítási rend és gyakorlat, amit oly sokszor javasoltunk, nem várathat sokáig magára. És az egyesületi szaklapok is várják szakembereink életjeladását. Nem utolsósorban kell említenem, hogy érettek vagyunk rá, s ezért törekednünk is kell néhány nagyobbszabású rendezvény megrendezésére. Ezt nemcsak megyénk fejlődése várja már parancsolólag, de többoldalú nemzetközi együttműködésünk is, amelyre a Magas-Tátrában kötött megállapodás tette rá a koronát. (Büszkék vagyunk rá, hogy e megállapodást a nemzetközi egyesületi együttműködés terén jó példaként állította központunk más szervezetek elé.) Sok a feladatunk, de az eredmények, s az aktivitás biztatóak, és új akciók forrásai lehetnek. Szervezetünk elnöksége mint eddig minden évben, több .probléma megoldására, megoldásának előmozdítására fogalmazott meg jövő évi munkatervében tennivalókat, feladatokat. S mert eddig egy év sem múlt el előrelépés nélkül, nem szabad félnünk az elkövetkezendő esztendőtől sem. Biztosak lehetünk joggal abban, hogy a műszaki élet, a MTESZ munkája tovább is élénk lesz. és tovább is hatékonyan segíti majd országunkat, megyénket a műszaki gazdasági fejlő- dés útján. ^holtz Bél^
