Kelet-Magyarország, 1973. december (33. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-31 / 305. szám
$W8. efecem&er Sí. rnm-WK^xwőmm s. ma Közéletünk fórumai Körkérdés az év utolsó napján „...Az ember mindig várja az újat, a jót ••• Az ember az év során szinte sosem érzékeli azt, mit is jelent a 0 óra. Talán az ó és új esztendő közötti pillanat az, amikor életünk mutatóóráját akaratlanul is a nullára állítjuk, hogy kezdjünk. De kezdünk? Jelképesen. Inkább folytatunk valamit, miközben míg a nullára fordul a mutató, egy pillanatra végigfutjuk az elmúlt 365 napot. És amikor leltározunk, már tervezünk is. Ezt bizonyítják azok a válaszok, melyeket arra a kérdésre kaptunk: mit hozott 73, és mit vár a 74-től. RANGOS KÖZÉLETI ESEMÉNYE volt az 1973-as esztendőnek a tanácsválasztás, amely ismét változásokat hozott a megye közigazgatási térképén: újabb — immár ne. gyedik — városi tanácsot és több nagyközségi tanácsot választott megyénk lakossága, néhány helyen összevonásokkal a településfejlesztés célszerűbb kereteit teremtették meg. A tanácsválasztásokat követően mindenütt elkészítették a négy esztendőre szóló munkaprogramokat, amelyek a negyedik ötéves terv második felét, és a következő középtávú tervidőszak első éveit foglalják magukba. Könnyű, de egyben nehéz volt elkészíteni ezeket a programokat. Könnyű, mert első esztendők elképzel'Vd már jól körülhatároltak, és a tervidőszak lendülete kötelez : még többet tenni, még több tartalékot feltárni, a lakosság összefogására is számítva jobb eredményeket elérni. De ugyanezért nehéz is: a kész tervek közé kellett beiktatni annak a több, mint tízezer közérdekű javaslatnak a legjobbjait, amelyek megvalósíthatók és amelyek nem tűrnek halasztást. A nyár derekán valameny- nyi városi, községi tanács elkészítette négyéves tervét, összegezték a megyei tanács ciklusprogramját is, amely a testület legutóbbi ülésén öltött végleges formát. Gondosan kidolgozott, a Hazafias Népfront bizottságai, elnökségei által i6 sokoldalúan megvitatott tervezet került a tanácstagok kezébe. Éppen abban az időszakban, amikor az idei eredményeket összegező és a jövő évi terveket készítő tanácsülések zajlanak, újabb megyei tanácstagi beszámolókra kerül sor és hamarosan kezdődnek a falugyűlések is. Ezeken azonban nemcsak az egyes települések fontos és sürgős problémái kerülnek terítékre, hanem belpolitikai életünk eseményei, megyénk, országunk fejlesztésénél; eredményei, gondjai is. LESZ MRiÖL BESZÉLNI a fórumokon. A megyei párt- bizottság alig néhány napja vonta meg a mérlegét az 1973-as esztendőnek, amely alapvetően sikeres volt. A megyei tanács is a napokban hagyta jóvá a jövő évi költségvetést és fejlesztési tervet, amelynek alapján tanácsaink kétmilliárd forinttal gazdálkodhatnak a megye és a községek javára, többel, mint a középtávú tervben eredetileg előirányzott összeg volt. Jelentős beruházások fejeződnek be és újabbak kezdődnek. S miközben a nagy, megyei tervek között is számottevő létesítményekről szólunk, meg kell jegyeznünk, hogy több tízmillió forintot költ a megye tanácsa olyan nemes célok megvalósítására, amelyek az egyes települések egészségügyi, művelődésügyi ellátásában évek óta mutatkozó* színvonalkülönbségeket hivatottak csökkenteni. Több korszerű és jó műszer, berendezés kerül a legkisebb falvakban dolgozó körzeti orvos rendelőjébe, több és jobb szemléltető eszköz jüt a tanyai iskolákba is. A ciklusprogramban gondosan kidolgozott feladatok jelzik: tengernyi tennivaló vár megoldásra a megye iparának fejlesztésében, élelmiszer. és fagazdaságában, kereskedelmében, hogy lépést tart’"'‘■'■‘■unk a rohamosan fejlődő igényekkel. Mert sajátos megyei rekordokat döntögetünk: tízmilliárdot termel már a megye ipara: az idén először vásárolt több, mint hétmilliárd forint értékű árut a megye lakossága, és ebben az évben haladta meg a kétmilliárd forintot Sza- bol.c<!-<?7aímá’- takarékbetét- állománya. Egy-egy számadat mérhetetlenül sok munkát. megvalósult tervet takar. És egyben tükrözi, hogy további terveink reálisak. ígéretes»1' méltóak az elmúlt esztendők fejlődéséhez. A már dinamikus fejlődésnek indult településeink — Nyíregyháza. Mátészalka, Kisváréi*. Tiszavasvári — mellett újabbak előtt nyílnak meg nagyobb lehetőségek: Nyírbátor, Záhony, Fehérgyarmat, Csenger, Ujfehértó és még jónéhány nagy községünk terve ígéri, hogy a korábbinál többet tud nyújtani. Számottevő, hogy a megye újabb negyvenkét községének készítik elő a közműves vízellátását a következő négy esztendőre, hogy 1975. végéig valamennyi helyi tanács területére elkészítik a vízrendezési műszaki terveket, hogy az arányos fejlesztés érdekében tudományos megalapozottságú, hosszútávú terveken dolgoznak — a megye elmaradott körzeteinek érdekében. KÖZÉLETÜNK MA JÖ LEHETŐSÉGEKET KÍNÁL az államélet, a szocialista demokratizmus továbbfejlesztésére. Újjáválasztott tanácsaink nagy lendülettel láttak a tervek megvalósításához s nem mindegy, hogy ez a lendület csak a kezdeti hónapokat, vagy az egész tanácsi ciklust jellemzi-e majd. Jól kapcsolódtak he a testületek tevékenységébe az idén először megválasztott tanácstagok is, köztük a korábbinál több nő és fiatal. A kedvező közéleti légkör is hozzájárult, hogy tanácsüléseinken mind kevesebb az egyéni sérelmeket feszegető, vagy egyéni érdekekért szót emelő felszólaló, viszont egyre több az emberek nagyobb csoportjainak érdekeiért szóló tanácstag. Mindez arra jogosította fel a megyei tanácsot is, hogy fokozottabb követelményt állítson: tovább szélesítsék a lakosság és a helyi tanácsok közötti kapcsolatrendszert. Élőbbé kívánják tenni a falugyűléseket, választói gyűléseket és a korábbinál is több gonddal kezelik az állampolgárok közérdekű javaslatait, bejelentéseit. Közös célt szolgál ez: a települések arányos, összehangolt fejlesztését, amelynek gyorsítása napi feladataink közé tartozik, Ehhez kapcsolódóan tűzte célul a megye tanácsa, hogy a korábbinál is szélesebb körű nyilvánosságot és jobb lehetőséget teremt az alkotó társadalmi munkának, amely évente már megközelíti a százmillió forintot. Amikor a megye fejlesztéséről, tanácsaink programjáról, a kisebb és nagyobb községek által nyújtható ■ segítségről szólunk, ki kell emelnünk az államigazgatási munka színvonalának emelése érdekében hozott intézkedéseket. A megyei tanács négyéves programjában is hangsúlyozza: tanácsainknak mindenütt törekedni kell az emberséges, gyors, kulturált ügyintézésre. Számos intézkedés célozza ennek megvalósítását: újabb építési, ipari, kereskedelmi hatósági jogkörök kerültek a városi, községi tanácsokhoz, ami azt jelenti, hogy az állampolgáron mind több hivatalos ügyét helyben intézhetik. Harminckét nagyközségi tanácsunknál a leggyakrabban előforduló ügyeket gyakorlatilag olyan jogosítványokkal intézik, mint négy városi tanácsunknál. A kezdeti gondok után javul a helyzet: egyre több közös tanács területén alakulnak ki a megfelelő munkaformák a nem székhely községekben és a külterületeken lakók ügyeinek intézésében is. AMIKOR A MOSTANI TANÁCSI ciklus első esztendejének eredményeit mérjük fel, már javában készülnek tanácsaink következő középtávú terveinek első számvetései: tudjuk-e tartani az ütemet, hol, s mennyit lehet majd előbbre lépni. A kész programok jó útmutatást adnak ahhoz, hogy az újabb tervek reálisak legyenek, a megye egészét tekintve jól fejlődjenek az egyes ágazatok, tervszerűen és arányosan alakuljon településhálózatunk. Mindezekhez alkotó- an járulhatnak hozzá téli közéleti fórumaink. M. S. DB. DEMETER FERENC közlekedési bíró A szigor mindig valami jó érdeket szolgál... — Kezdem azzal, ami a legizgalmasabb volt. Kisfiam első osztályos lett. Harmadikos a lányom, így aztán már két iskolás komoly munkájának vagyok a részese. És mindez új lakásban, ez az év vége eseménye volt. Ha tehát a családi körülményeket nézem, mindenképpen szép és jó évnek mondható az 1973. Ez kellett is, mert bizony a hivatással járó felelősséghez elengedhetetlen ez a kiegyensúlyozottság. A közlekedési bíró munkája sajnos szűnni nem akaró, 'folyamatos, ügy' van bőven. Bár az is igaz, az elmúlt év nem volt rosz- szabb az előzőnél, és már ez is eredmény. Sokat remélek a január egytől életbe lépő új büntetőeljárástól, ami egyszerűbb lesz, és hi- hetően hatásosabb is. Mert erre múlhatatlanul szükség van. A közutakon a fegyelem, a morál korántsem kielégítő. Igaz. elém elsősorban azok kerülnek.’ akik súlyosan veszélyeztetik a biztonságot, akik szabályt szabály után szegtek meg, mégis, bizakodó vagyok. Hogy mire alapozom? Hiszek abban, hogy a közlekedésbiztonsági tanács, melynek én is tagja vagyok, képes lesz jól dolgozni. Optimista vagyok ■ azért is, mert a múlt évben hivatásos gépkocsivezetők százaival találkoztam, de nem a bírói pulpitusnál. hanem előadásokon, és látom: a vezetők többsége becsületes, komoly. A bíróban az emberek általában azt látják, hogy büntet. Nos, én szeretném, ha ez egy lenne a neveléssel. Mert nincs ez másként itt se. mint a családban. A szigor mindig valami jó érdeket szolgál. Ez a célom 74-ben. VITAL VALÉRIA telefonkezelő Ha jövőre keres, már asszony leszek... — Tizenkilenc esztendős vagyok. Számomra a január azt jelenti: belépek a huszadikba. De ezt ne vegye valami sirámnak, ez olyan kor, amire az ember büszke. És persze nem is lesz eseménytelen a jövő év. De kezdem az elmúlttal. Nos, sokakhoz hasonlóan én is szerelmes voltam. És persze vagyok. A jövő esztendőben férjhez is megyek. Jelöltem az ÉPSZER-nél dolgozik, így aztán érthető, tervezgetéssel telik és telt az idő. Az itteni munkámat a gyárban már több mint két éve csinálom, így a sok tízezer kapcsolás közben is el-elka- landozhat az eszem. Mert ilyen korban, mint az enyém, az ember inkább a jövőn gondolkodik és nem azon ami volt. így van ex az életemmel és a munkámmal. (És most egy pillanat, várjon, kapcsolni kell, ne haragudjon, ,de első a munka.) .. .szóval a munkámnál tartottam. Jobb lesz. ha lesz már új központunk, jó lenne, ha készen lenne a nyíregyházi Crossbar-központ. Hiába, az ember mindig várja az újat, a jót. Nos, ha kíváncsi volt mit várok, ez a válaszom. Ha jövőre keres, már asszony leszek... DR. NÉMETH PÉTER muzeológus A szakmai sikerek is nyomon követtek... — Ez az év az épületek jegyében telt. Az első. ami személyes ügy: végre megfelelő lakást kaptam. A másik. ami talán még fontosabb: a múzeum is elkészült. S hogy tréfára fordítsam: a szabolcsi földvár ásatásai is folytak, immár az ötödik éve. Uj és régi — nos egy régész esetében ebben semmi különös nincs. A kellemes változások nyilván kedvnövelő dolgok, így aztán a szakmai sikerek is nyomon követtek. A Magyar Nemzeti Múzeum megbízásából kéthetes tanulmányúton jártam Boszniában és Hercegovinában, az ottani múzeumokat tanulmányoztam, és a hivatalos kapcsolatok felvételét készíthettem elő. Megkaptam a Szocialista Kultúráért kitüntetést és publikálhattam munkáimat. Úgy érzem, megyénknek is hasznot hozott az a tény, hogy az egyik tanulmányomat a Látóhatár című tallózó folyóirat is átvette. A jövő évben jön a folytatás: nyitni kell a múzeumot, hiszen erre vár a közönség’. Folytatom és befejezem a szabolcsi ásatásokat. Ez lesz a finis. Remélem, még másra is futja az erőmből. Ideális lakás, eszményi munkahely, csodálatos történelmi múlt. Mi kell még egy mú- zeológusnak ahhoz, hogy boldog legyen, hogy ne fogyjon ki a tervekből? VERES JÄNOS tmk-szakmunkás A családom egy lánnyal lett gazdagabb... — Az év vége rendkívüli munkát hozott. Először úgy volt, hogy az ünnepek között nem dolgozunk. Kicsit jól is jött volna nekem, hiszen egy tüdőgyulladás után vagyok. De a munka szorított: jönnek az olaszok szerelni Szálkára, s amit mi készítünk, arra szükség van. így aztán ez a hajrá a brigád nagy eseménye, és reméljük sikere. Szóval a betegségen túllenék, ez volt a rossz az elmúlt évben. Volt viszont valami, ami jólesett. A családom egy lánnyal lett gazdagabb. Nos, nem kell csodálkozni, nem 50 éves fejjel lettem apa, és mégis. Arról van szó: egyszem fiam megnősült, és így lett egy menyem, aki nekem talán inkább lányom. Ez nagyon nagy öröm. A fiam velem dolgozik, itt szakmunkás, azt mondják, jó szakember. Ez tehát a teljes öröm. Házam van, az anyagi helyzetünk jó, de ami ennél is több. az elismerésben sincs hiány. Mert körforgás ez: elismerés — kedv. Kedv — jó munka. Jó munka — anyagi siker. Ha így nézem az elmúlt évet, akkor leszámítva a betegséget, nagyon jó volt, elégedett vagyok. A jövő esztendőtől sem kívánhatok többet. Azaz mégis. Mert van egy titkos vágyam. Az, hogy nagyapa leszek. Tudja, hogy van, az ember amikor a családjára néz, akkor ilyenkor már. odaképzeli a kicsit is. Attól teljes az élet. Azt mondják, a fiam a munkában ugyanúgy gondolkodik mint én. Pont ebben a kérdésben len- nénk más véleményen? Nem hiszem. LUCZA JANOS főiskolai hallgató Itt akarok maradni Szabolcsban... — Történelem—orosz sza>* kő® vagyok. Elmondhatom? az egyik nagy akadályon, az orosz szigorlatomon túl vagyok. Jó eredménnyel. Még hátra van a történelem, és a jövő évben az államvizsga. A tanulás, a vizsgák sora érthetően az egyik legfontosabb dolog a számomra. Az egyik, mert van még valami, ami talán még izgalmasabb: ha pontos a számítás, akkor március 15- én apa leszek. Feleségem, aki Nyírbogdányban könyvelő. erre a napra várja a lányunkat. Mert én lányt szeretnék. És utána, a jövő esztendő nagy eseménye: munkába állok. Itt akarok maradni Szabolcsban, valahol Demecserben, vagy a környékén. Talán úgy tűnik, hogy ezzel vége is az elképzeléseknek, vágyaknak, pedig nem így van. Hivatásom a történelem. Ha végzek, folytatom a Nyíregyházára vonatkozó helytörténeti kutatásokat. Szeretném, ha a múltból levont tanulságokat hasznossá tehetném a mának. Mert a saját életem története bizonyítja, erre szükség van. Szüleim kommunisták, tőlük tanultán» emberséget, harcot. Nagy embernek nézem őket, pe< dig egyszerű munkások voltak világ életükben. Nos. a történelemből ezt kell kibányászni, ezt kell megmenteni: az igaz ügyért élt, tenni tudó embereket. Megbecsülést kell szerezni azoknak, akik harcoltak, erre kell nevelnünk a jövő fiatalságát. A nyáron a Füszértnél mint rakodó dolgoztam. Munkások között. munkásokkal. Éreztem magam is a munka, a terhek minden nehezét, de szépségét is. És nagyon közel jött hozzám a ma történelme. a munkásoké. Az olyanoké, mint az apám, aki csepeli munkás. így hiszek a hivatásomban, így készü- lök arra a munkára, amely számomra 1974-ben kezdődik el. valahol, egy iskola katedráján. Egyéni sorsok, egyéni kívánságok. S milyen jó, hogy nem csupán egyéniek. A megkeresetteknek nekiszegezett kérdésekre minden esetben olyan válasz érkezett, amelyben benne foglaltatott az a több, ami társadalmunkban egyre általánosabb: a közösség ügyeivel való összeforrott- ság, az egyéni és kollektív boldogulás azonos szállal szőtt tarka és szép képe. És ezért érzem minden évben jobban és jobban, hogy mennyire nem formaság már, ha boldogabb új évet kívánunk és várunk. Mert már nemcsak kívánjuk és várjuk. Teszünk is érte. Bürget Lajos Foto: Hammel József
