Kelet-Magyarország, 1973. december (33. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-31 / 305. szám

$W8. efecem&er Sí. rnm-WK^xwőmm s. ma Közéletünk fórumai Körkérdés az év utolsó napján „...Az ember mindig várja az újat, a jót ••• Az ember az év során szinte sosem érzékeli azt, mit is jelent a 0 óra. Talán az ó és új esztendő közötti pillanat az, amikor életünk mutatóóráját akaratlanul is a nullára állítjuk, hogy kezdjünk. De kezdünk? Jelképesen. Inkább folytatunk valamit, miközben míg a nullára fordul a mu­tató, egy pillanatra végigfutjuk az elmúlt 365 napot. És amikor leltározunk, már tervezünk is. Ezt bizonyítják azok a válaszok, melyeket arra a kérdésre kaptunk: mit hozott 73, és mit vár a 74-től. RANGOS KÖZÉLETI ESE­MÉNYE volt az 1973-as esz­tendőnek a tanácsválasztás, amely ismét változásokat ho­zott a megye közigazgatási térképén: újabb — immár ne. gyedik — városi tanácsot és több nagyközségi tanácsot vá­lasztott megyénk lakossága, néhány helyen összevonások­kal a településfejlesztés cél­szerűbb kereteit teremtették meg. A tanácsválasztásokat kö­vetően mindenütt elkészítet­ték a négy esztendőre szóló munkaprogramokat, ame­lyek a negyedik ötéves terv második felét, és a követke­ző középtávú tervidőszak el­ső éveit foglalják magukba. Könnyű, de egyben nehéz volt elkészíteni ezeket a programokat. Könnyű, mert első esztendők elképzel'Vd már jól körülhatároltak, és a tervidőszak lendülete köte­lez : még többet tenni, még több tartalékot feltárni, a la­kosság összefogására is szá­mítva jobb eredményeket el­érni. De ugyanezért nehéz is: a kész tervek közé kellett beiktatni annak a több, mint tízezer közérdekű javaslatnak a legjobbjait, amelyek meg­valósíthatók és amelyek nem tűrnek halasztást. A nyár derekán valameny- nyi városi, községi tanács el­készítette négyéves tervét, összegezték a megyei tanács ciklusprogramját is, amely a testület legutóbbi ülésén öltött végleges formát. Gondosan kidolgozott, a Hazafias Nép­front bizottságai, elnökségei ál­tal i6 sokoldalúan megvitatott tervezet került a tanácstagok kezébe. Éppen abban az idő­szakban, amikor az idei ered­ményeket összegező és a jö­vő évi terveket készítő ta­nácsülések zajlanak, újabb megyei tanácstagi beszámo­lókra kerül sor és hamarosan kezdődnek a falugyűlések is. Ezeken azonban nemcsak az egyes települések fontos és sürgős problémái kerülnek terítékre, hanem belpolitikai életünk eseményei, megyénk, országunk fejlesztésénél; eredményei, gondjai is. LESZ MRiÖL BESZÉLNI a fórumokon. A megyei párt- bizottság alig néhány napja vonta meg a mérlegét az 1973-as esztendőnek, amely alapvetően sikeres volt. A megyei tanács is a napokban hagyta jóvá a jövő évi költ­ségvetést és fejlesztési tervet, amelynek alapján tanácsa­ink kétmilliárd forinttal gaz­dálkodhatnak a megye és a községek javára, többel, mint a középtávú tervben eredeti­leg előirányzott összeg volt. Jelentős beruházások fejeződ­nek be és újabbak kezdőd­nek. S miközben a nagy, me­gyei tervek között is számot­tevő létesítményekről szó­lunk, meg kell jegyeznünk, hogy több tízmillió forintot költ a megye tanácsa olyan nemes célok megvalósításá­ra, amelyek az egyes telepü­lések egészségügyi, művelő­désügyi ellátásában évek óta mutatkozó* színvonalkülönb­ségeket hivatottak csökkente­ni. Több korszerű és jó mű­szer, berendezés kerül a leg­kisebb falvakban dolgozó kör­zeti orvos rendelőjébe, több és jobb szemléltető eszköz jüt a tanyai iskolákba is. A ciklusprogramban gon­dosan kidolgozott feladatok jelzik: tengernyi tennivaló vár megoldásra a megye ipa­rának fejlesztésében, élelmi­szer. és fagazdaságában, ke­reskedelmében, hogy lépést tart’"'‘■'■‘■unk a rohamosan fej­lődő igényekkel. Mert sajá­tos megyei rekordokat döntö­getünk: tízmilliárdot termel már a megye ipara: az idén először vásárolt több, mint hétmilliárd forint értékű árut a megye lakossága, és ebben az évben haladta meg a kétmilliárd forintot Sza- bol.c<!-<?7aímá’- takarékbetét- állománya. Egy-egy szám­adat mérhetetlenül sok mun­kát. megvalósult tervet takar. És egyben tükrözi, hogy to­vábbi terveink reálisak. ígé­retes»1' méltóak az elmúlt esztendők fejlődéséhez. A már dinamikus fejlődésnek indult településeink — Nyír­egyháza. Mátészalka, Kisvár­éi*. Tiszavasvári — mellett újabbak előtt nyílnak meg nagyobb lehetőségek: Nyír­bátor, Záhony, Fehérgyarmat, Csenger, Ujfehértó és még jónéhány nagy községünk terve ígéri, hogy a korábbi­nál többet tud nyújtani. Számottevő, hogy a megye újabb negyvenkét községé­nek készítik elő a közműves vízellátását a következő négy esztendőre, hogy 1975. végéig valamennyi helyi tanács te­rületére elkészítik a vízren­dezési műszaki terveket, hogy az arányos fejlesztés érdeké­ben tudományos megalapo­zottságú, hosszútávú terve­ken dolgoznak — a megye elmaradott körzeteinek érde­kében. KÖZÉLETÜNK MA JÖ LEHETŐSÉGEKET KÍNÁL az államélet, a szocialista de­mokratizmus továbbfejlesz­tésére. Újjáválasztott taná­csaink nagy lendülettel lát­tak a tervek megvalósításá­hoz s nem mindegy, hogy ez a lendület csak a kezdeti hó­napokat, vagy az egész taná­csi ciklust jellemzi-e majd. Jól kapcsolódtak he a testü­letek tevékenységébe az idén először megválasztott tanács­tagok is, köztük a korábbinál több nő és fiatal. A kedvező közéleti légkör is hozzájárult, hogy tanácsüléseinken mind kevesebb az egyéni sérelme­ket feszegető, vagy egyéni érdekekért szót emelő felszó­laló, viszont egyre több az emberek nagyobb csoportjai­nak érdekeiért szóló tanács­tag. Mindez arra jogosította fel a megyei tanácsot is, hogy fokozottabb követelményt ál­lítson: tovább szélesítsék a lakosság és a helyi tanácsok közötti kapcsolatrendszert. Élőbbé kívánják tenni a fa­lugyűléseket, választói gyűlé­seket és a korábbinál is több gonddal kezelik az állampol­gárok közérdekű javaslatait, bejelentéseit. Közös célt szol­gál ez: a települések arányos, összehangolt fejlesztését, amelynek gyorsítása napi fel­adataink közé tartozik, Ehhez kapcsolódóan tűzte célul a megye tanácsa, hogy a ko­rábbinál is szélesebb körű nyilvánosságot és jobb lehe­tőséget teremt az alkotó tár­sadalmi munkának, amely évente már megközelíti a százmillió forintot. Amikor a megye fejleszté­séről, tanácsaink programjá­ról, a kisebb és nagyobb köz­ségek által nyújtható ■ segít­ségről szólunk, ki kell emel­nünk az államigazgatási munka színvonalának eme­lése érdekében hozott intéz­kedéseket. A megyei tanács négyéves programjában is hangsúlyozza: tanácsainknak mindenütt törekedni kell az emberséges, gyors, kulturált ügyintézésre. Számos intéz­kedés célozza ennek megva­lósítását: újabb építési, ipari, kereskedelmi hatósági jogkö­rök kerültek a városi, közsé­gi tanácsokhoz, ami azt je­lenti, hogy az állampolgáron mind több hivatalos ügyét helyben intézhetik. Harminc­két nagyközségi tanácsunk­nál a leggyakrabban előfor­duló ügyeket gyakorlatilag olyan jogosítványokkal inté­zik, mint négy városi taná­csunknál. A kezdeti gondok után javul a helyzet: egyre több közös tanács területén alakulnak ki a megfelelő munkaformák a nem székhely községekben és a külterületeken lakók ügyeinek intézésében is. AMIKOR A MOSTANI TANÁCSI ciklus első eszten­dejének eredményeit mérjük fel, már javában készülnek tanácsaink következő közép­távú terveinek első számve­tései: tudjuk-e tartani az ütemet, hol, s mennyit lehet majd előbbre lépni. A kész programok jó útmutatást ad­nak ahhoz, hogy az újabb tervek reálisak legyenek, a megye egészét tekintve jól fejlődjenek az egyes ágaza­tok, tervszerűen és arányo­san alakuljon településháló­zatunk. Mindezekhez alkotó- an járulhatnak hozzá téli köz­életi fórumaink. M. S. DB. DEMETER FERENC közlekedési bíró A szigor mindig valami jó érdeket szolgál... — Kezdem azzal, ami a legizgalmasabb volt. Kisfiam első osztályos lett. Harma­dikos a lányom, így aztán már két iskolás komoly munkájának vagyok a része­se. És mindez új lakásban, ez az év vége eseménye volt. Ha tehát a családi kö­rülményeket nézem, minden­képpen szép és jó évnek mondható az 1973. Ez kel­lett is, mert bizony a hiva­tással járó felelősséghez el­engedhetetlen ez a kiegyen­súlyozottság. A közlekedési bíró munkája sajnos szűnni nem akaró, 'folyamatos, ügy' van bőven. Bár az is igaz, az elmúlt év nem volt rosz- szabb az előzőnél, és már ez is eredmény. Sokat re­mélek a január egytől élet­be lépő új büntetőeljárástól, ami egyszerűbb lesz, és hi- hetően hatásosabb is. Mert erre múlhatatlanul szükség van. A közutakon a fegye­lem, a morál korántsem ki­elégítő. Igaz. elém elsősor­ban azok kerülnek.’ akik sú­lyosan veszélyeztetik a biz­tonságot, akik szabályt sza­bály után szegtek meg, mégis, bizakodó vagyok. Hogy mire alapozom? Hi­szek abban, hogy a közle­kedésbiztonsági tanács, mely­nek én is tagja vagyok, ké­pes lesz jól dolgozni. Opti­mista vagyok ■ azért is, mert a múlt évben hivatásos gép­kocsivezetők százaival talál­koztam, de nem a bírói pul­pitusnál. hanem előadáso­kon, és látom: a vezetők többsége becsületes, komoly. A bíróban az emberek ál­talában azt látják, hogy büntet. Nos, én szeretném, ha ez egy lenne a nevelés­sel. Mert nincs ez másként itt se. mint a családban. A szigor mindig valami jó ér­deket szolgál. Ez a célom 74-ben. VITAL VALÉRIA telefonkezelő Ha jövőre keres, már asszony leszek... — Tizenkilenc esztendős vagyok. Számomra a január azt jelenti: belépek a hu­szadikba. De ezt ne vegye valami sirámnak, ez olyan kor, amire az ember büszke. És persze nem is lesz ese­ménytelen a jövő év. De kezdem az elmúlttal. Nos, sokakhoz hasonlóan én is szerelmes voltam. És persze vagyok. A jövő esztendőben férjhez is megyek. Jelöltem az ÉPSZER-nél dolgozik, így aztán érthető, tervezgetéssel telik és telt az idő. Az itte­ni munkámat a gyárban már több mint két éve csi­nálom, így a sok tízezer kapcsolás közben is el-elka- landozhat az eszem. Mert ilyen korban, mint az enyém, az ember inkább a jövőn gondolkodik és nem azon ami volt. így van ex az életemmel és a munkám­mal. (És most egy pillanat, várjon, kapcsolni kell, ne haragudjon, ,de első a mun­ka.) .. .szóval a munkám­nál tartottam. Jobb lesz. ha lesz már új központunk, jó lenne, ha készen lenne a nyíregyházi Crossbar-köz­pont. Hiába, az ember min­dig várja az újat, a jót. Nos, ha kíváncsi volt mit várok, ez a válaszom. Ha jövőre keres, már asszony leszek... DR. NÉMETH PÉTER muzeológus A szakmai sikerek is nyomon követtek... — Ez az év az épületek jegyében telt. Az első. ami személyes ügy: végre meg­felelő lakást kaptam. A má­sik. ami talán még fonto­sabb: a múzeum is elkészült. S hogy tréfára fordítsam: a szabolcsi földvár ásatásai is folytak, immár az ötödik éve. Uj és régi — nos egy régész esetében ebben sem­mi különös nincs. A kelle­mes változások nyilván kedvnövelő dolgok, így az­tán a szakmai sikerek is nyomon követtek. A Magyar Nemzeti Múzeum megbízá­sából kéthetes tanulmány­úton jártam Boszniában és Hercegovinában, az ottani múzeumokat tanulmányoz­tam, és a hivatalos kapcso­latok felvételét készíthettem elő. Megkaptam a Szocialis­ta Kultúráért kitüntetést és publikálhattam munkáimat. Úgy érzem, megyénknek is hasznot hozott az a tény, hogy az egyik tanulmányo­mat a Látóhatár című talló­zó folyóirat is átvette. A jö­vő évben jön a folytatás: nyitni kell a múzeumot, hi­szen erre vár a közönség’. Folytatom és befejezem a szabolcsi ásatásokat. Ez lesz a finis. Remélem, még más­ra is futja az erőmből. Ide­ális lakás, eszményi munka­hely, csodálatos történelmi múlt. Mi kell még egy mú- zeológusnak ahhoz, hogy boldog legyen, hogy ne fogyjon ki a tervekből? VERES JÄNOS tmk-szakmunkás A családom egy lánnyal lett gazdagabb... — Az év vége rendkívüli munkát hozott. Először úgy volt, hogy az ünnepek kö­zött nem dolgozunk. Kicsit jól is jött volna nekem, hi­szen egy tüdőgyulladás után vagyok. De a munka szorí­tott: jönnek az olaszok sze­relni Szálkára, s amit mi készítünk, arra szükség van. így aztán ez a hajrá a bri­gád nagy eseménye, és re­méljük sikere. Szóval a be­tegségen túllenék, ez volt a rossz az elmúlt évben. Volt viszont valami, ami jólesett. A családom egy lánnyal lett gazdagabb. Nos, nem kell csodálkozni, nem 50 éves fejjel lettem apa, és mégis. Arról van szó: egyszem fiam megnősült, és így lett egy menyem, aki nekem ta­lán inkább lányom. Ez na­gyon nagy öröm. A fiam velem dolgozik, itt szakmun­kás, azt mondják, jó szak­ember. Ez tehát a teljes öröm. Házam van, az anyagi helyzetünk jó, de ami ennél is több. az elismerésben sincs hiány. Mert körforgás ez: elismerés — kedv. Kedv — jó munka. Jó munka — anyagi siker. Ha így nézem az elmúlt évet, akkor leszá­mítva a betegséget, nagyon jó volt, elégedett vagyok. A jövő esztendőtől sem kíván­hatok többet. Azaz mégis. Mert van egy titkos vá­gyam. Az, hogy nagyapa le­szek. Tudja, hogy van, az ember amikor a családjára néz, akkor ilyenkor már. odaképzeli a kicsit is. Attól teljes az élet. Azt mondják, a fiam a munkában ugyan­úgy gondolkodik mint én. Pont ebben a kérdésben len- nénk más véleményen? Nem hiszem. LUCZA JANOS főiskolai hallgató Itt akarok maradni Szabolcsban... — Történelem—orosz sza>* kő® vagyok. Elmondhatom? az egyik nagy akadályon, az orosz szigorlatomon túl va­gyok. Jó eredménnyel. Még hátra van a történelem, és a jövő évben az államvizs­ga. A tanulás, a vizsgák sora érthetően az egyik legfontosabb dolog a szá­momra. Az egyik, mert van még valami, ami talán még izgalmasabb: ha pontos a számítás, akkor március 15- én apa leszek. Feleségem, aki Nyírbogdányban könyve­lő. erre a napra várja a lá­nyunkat. Mert én lányt sze­retnék. És utána, a jövő esztendő nagy eseménye: munkába állok. Itt akarok maradni Szabolcsban, vala­hol Demecserben, vagy a környékén. Talán úgy tű­nik, hogy ezzel vége is az elképzeléseknek, vágyaknak, pedig nem így van. Hivatá­som a történelem. Ha vég­zek, folytatom a Nyíregyhá­zára vonatkozó helytörténeti kutatásokat. Szeretném, ha a múltból levont tanulságo­kat hasznossá tehetném a mának. Mert a saját életem története bizonyítja, erre szükség van. Szüleim kom­munisták, tőlük tanultán» emberséget, harcot. Nagy embernek nézem őket, pe< dig egyszerű munkások vol­tak világ életükben. Nos. a történelemből ezt kell kibá­nyászni, ezt kell megmente­ni: az igaz ügyért élt, tenni tudó embereket. Megbecsü­lést kell szerezni azoknak, akik harcoltak, erre kell ne­velnünk a jövő fiatalságát. A nyáron a Füszértnél mint rakodó dolgoztam. Munká­sok között. munkásokkal. Éreztem magam is a munka, a terhek minden nehezét, de szépségét is. És nagyon közel jött hozzám a ma tör­ténelme. a munkásoké. Az olyanoké, mint az apám, aki csepeli munkás. így hiszek a hivatásomban, így készü- lök arra a munkára, amely számomra 1974-ben kezdődik el. valahol, egy iskola ka­tedráján. Egyéni sorsok, egyéni kívánságok. S milyen jó, hogy nem csupán egyéniek. A megkeresetteknek nekiszegezett kérdésekre minden esetben olyan válasz érkezett, amely­ben benne foglaltatott az a több, ami társadalmunkban egyre általánosabb: a közösség ügyeivel való összeforrott- ság, az egyéni és kollektív boldogulás azonos szállal szőtt tarka és szép képe. És ezért érzem minden évben jobban és jobban, hogy mennyire nem formaság már, ha boldo­gabb új évet kívánunk és várunk. Mert már nemcsak kí­vánjuk és várjuk. Teszünk is érte. Bürget Lajos Foto: Hammel József

Next

/
Oldalképek
Tartalom