Kelet-Magyarország, 1973. december (33. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-30 / 304. szám
fffS. üewmffer 51!, wm-WKmmtgfxs' t eg%* Az 5-ös Volán Vállalat jól felszerelt tanműhelyében Bálint András szakoktató a legkorszerűbb ELKOS elektromos próbapad mellett figyeli a szakmunkástanulók gyakorlati munkáját. (Elek Emil felvétele) „Hogyan látja elnök elvtárs?...” Munkásfórum a kisvárdai Építőipari Szövetkezetben ÖSSZEFÉR-E A KETTŐ, a tervezés és a boldogság? Hiszen az egyik a rendezettség, a meghatározottság szigorú világát idézi elénk, a másik érzelmek hullámzó játékát. S mégis, az emberek nagy többsége megtervezi boldogságát, a kisebb és nagyobb örömöket, s ezt dugva tarsolyába vág neki minden esztendőben a hétköznapok kusza útjainak. Többet akar, ez viszi előre. Tudatosan akarja e többet, ezért ember. S ha úgy teszi ezt, hogy közben másokat is gyarapít, a közös érdekeket szintén szolgálja, egyezteti az egyéni és az általánosabb célokat, már úgy cselekszik, ahogyan a szocialista társadalom polgárának illik. Az egy-egy esztendőt felölelő népgazdasági terv nem tartozik a mindenki áltál agyonolvasott politikai irodalom közé. Mert sok helyen, miként is hatna otthon, a családi asztal mellett azt mondani: no nézzétek csak! Az áll az újságban, hogy 1974-ben öt százalékkal növekszik a nemzeti jövedelem. Furcsa lenne. Az asszony esetleg hüledezne, a gyerek meg valami csattanóra várna. Családi körben arról esik szó, hogy mi lesz a bölcsődéből „kiöregedett” gyerekkel, jut-e számára az óvodában hely? Kap-e béremelést a gyárban a férj, s végre örvendhet-e a rövidebb munkaidőnek a bolti pult mögött sürgölődő mama? Talán új lakásba költözhetnek, menynyit lendít rajtuk a két gyerek után járó, megemelt családi pótlék ... Lehetőségeiket latolgatják: boldogságukat tervezik. Túl egyszerűen hangzik ez? MINDEN BONYOLULT FOLYAMAT végeredménye egyszerű. Lapozzuk fel az 1970. október 3-án elfogadott törvényt, amelyben a negyedik ötéves terv fő célkitűzését így fogalmazták meg: „A népgazdaság olyan dinamikus fejlődését kell elérni, amely lehetővé teszi a lakosság életszínvonalának rendszeres és viszonylag gyors növelését, életkörülményeinek és kulturális ellátottságának további javítását, a termelésnek a korszerűség követelményeivel összhangban álló fejlesztését, a nemzeti vagyon jelentős gyarapítását”. Mi köze ehhez a beszorult csapággyal bíbelődő karbantartó lakatosnak, a raktárban zsákoló tsz-tagnak, a jeges úton küszködő gépkocsivezetőnek, a statisztikai számításokat végző mérnöknek, a tanárnak, az egészségügyi dolgozónak, a könyvtárosnak, a tanácselnöknek ...? Csak annyi, hogy minden általuk és értük történik. Ezért, hogy a nagy számok, az összegező mondatok mögött fölfedezhetjük egyéni boldogulásunk, családi boldogságunk megter- vezhetőségét. (Születésének 73. évfordulójára.) Dobi Istvánról valaki egyszer azt mondta, olyan egyszerű és jó, mint egy népdal. Valóban így van, Dobi István, aki tizenöt évig volt az Elnöki Tanács elnöke, évtizedeken át küzdött a szegényparasztság érdekeiért, az ellenforradalom legsötétebb esztendeiben, a Szociáldemokrata Párt, majd a Kisgazdapárt balszárnyán, ő volt az, aki a felszabadulás után, a Kisgazdapárt jobboldali vezetőinek leleplezése után a párt elnöke lett és megtisztította a reakciós elemektől Életrajza sűrű az esumények- től és ő' mégis azt inondotta mikor 1959 őszén felvételét kérte a Magyar Szocialista Munkáspártba: „Hazaérkeztem, Ott vagyok, abban a IDÉN A MUNKÁSOK és az alkalmazottak egy keresőre jutó reálbére 2,3 százalékkal nőtt, 1974-ben 3,7 százalékkal lesz nagyobb. Az egy főre számítót^ reáljövedelem — 1973: 4—4,5 százalék, 1974: 5—5,5 százalék — szintén gyorsabban emelkedik. Erőteljesebb lesz az elei- színvonal javulása, ígéri a terv. S mi ez „aprópénzben?” Például 1,2 milliárd forint bértöbblet az állami ipar és. építőipar 1973-ban béremelésben nem részesült munkásainak, a kisegítő állomány- csoport dolgozóinak, a tanácsoknál tevékenykedőknek, mások mellett. Gyermekenként száz forinttal — június 1-től — gyarapított családi pótlék a két utódot nevelőknek. Mi húzódik meg a beruházásokra szánt 117—118 milliárd forint mögött? Egyebek között a 880 megawatt teljesítményű paksi atomerőmű építésének megkezdése, az évente 280 vagon ízes gyulai szárazkolbászt előállító húskombinát kialakítása, a kétezer kilowattos Kossuth-adó — a mostaniak majd hétszerese — munkálatainak indítása. Boldogabbak lehetünk, leszünk mindezektől, s ezernyi más, föl nem sorolt dologtól? Külön-külön köznapi esetek ezek, ám összességükben már erőteljesen befolyásoljak mindennapjainkat, közérzetünket, világlátásunkat. Mert tekintetünk — hiba vagy nem hiba, így van — először környezetünket fogja vallató- ra, s csak azután nézi a tá- gabb látóhatárt formáló eseményeket. Több mint tízezer család tervezheti, hogy megoldódik a nagy gond, s óvodába kerül a gyerek, mert 1974-ben 12 000 hely lésítése a teendő. Hatezer család életritmusába szól bele, hogy a továbbtanuló fiú vagy leány kollégiumba mehet; ennyi új helyet teremtenek. Pedagógusok ezreinek munkáját Szeretnék köszönetét mondani államunknak, s mindazoknak, akik szerető gondoskodással törődnek az idős emberekkel, hogy öreg napjaikat békés boldogságban tölthessék — írja levelében Lover Mária Nyíregyháza, Madách utca 9. szám alatti olvasónk. Én 1972. december 1-e óta járok a nyíregyházi Öregek Napköziotthonába, s amióta ide járhatok, napjaim tartalmasán, színesen telnek, de nemcsak nekem, hanem az otthon mind a 24 lakójának. Itt teljes ellátást kapártban, amelynek célja és programja a munkáshatalom, a munkás—paraszt szövetség, a szocializmus és kommunizmus megvalósítása Magyar- országon.” Többféle miniszteri tárcát is viselt és 1948- tól a Minisztertanács elnöke, majd 1952-től haláláig az Elnöki Tanács elnöke volt. Az Országos Szövetkezeti Tanácsban, a Termelőszövetkezeti Tanácsban, a Népfrontban dolgozott és mindig megtalálta azt a munkát, és hozzá az időt, a lehetőséget, hogy tegyen valamit a népért. 1962-ben a Lenin nemzetközi békedíjjal is kitüntették. E sorok írása közben az az esemény játszódott le előttem, amelynek szemtanúja voltam, 1957-ben, közvetlenül a véres ellenforradalom után. Az országban minden vasárkönnyíti, teszi tartalmasabbá a 720 új iskolai osztályterem, az állami és szövetkezeti kereskedelemben — szeptember végén ennyien voltak — 452 ezren fontolgathatják; a fokozatosan bevezetendő 44 órás munkahét mire ad időt.., Hosszú a sor, a végét alig látni. Mert százezer rászoruló várakozhat, talpalhat kevesebbet azzal, hogy 1974- ben ötven új orvosi körzetet alakítana ki, a kismamák terheit enyhíti, hogy ezer helyett 2500 forint segélyt vehetnek fel, a vezetékes vizet, a csatornát nélkülözők egy csoportjának óhaja teljesedik be azzal, hogy több száz millió forinttal növekszik a közművesítésre fordított ösz- szeg. PÉLDÁINKKAL AZT KÍSÉRELTÜK MEG, ami szinte lehetetlen: családonként részeire bontani egy esztendő népgazdasági tervét. Azaz amit említettünk, esetleges, véletlenszerű, de talán megérezni olvasásukkor az összefüggéseket, rész és egész el-/ választhatatlanságát. Azt, hogy szoros kapcsok kötnek mindenkit a társadalomhoz, ha akarja, ha nem, boldogsága — a tisztességesek, a becsületesen igyekvők boldogsága — csak a nagy egészbe ágyazottan lehet értelmes, igaz, elérhető. Megtervezett boldogságunk a népgazdaság, a társadalom egészének teendőit summázó programra támaszkodik, e program pedig végső soron arra, amit szellemi, anyagi gyarapodásunkért egyénenként teszünk. Bűvös kör lenne? Nem, nem az. A dolgok, életünk természetes rendje, annak érvényesítése, amit a XVIII. században élt közgazdász, Adam Smith így fogalmazott, meg: „a világ gazdagságát ' riéfn ezüsttel vagy arannyal szerezték meg, hanem hríúnká- val”. punk, van televíziónk, rádiónk, magnetofonunk, különböző társasjátékok, mindenki kedve szerint töltheti idejét. Sokat fáradozik értünk az otthon vezetője Szakács Ba- lázsné és gondnokunk Bart- ha Jánosné, akiknek ezúton is szeretnénk fáradtságukat megköszönni. Boldogok vagyunk, mert a vállalatok szocialista brigádjai sem feledkeznek meg rólunk. Nem vagyunk egyedül, a rólunk való gondoskodásból kiérezzük az emberek melegszívű sze- retetét. nap a kommunisták politikai összejövetelt tartottak. Egyszer, úgy nyár végén, Mün- nich Ferenccel Seregélyes községben rendeztek politikai vasárnapot, ahova összegyűlt a környék népe. Dobi István is ott volt. Egyszerűen, őszintén, mint parasztember a paraszthoz, — pedig akkor már a legmagasabb állami méltóság tisztjét töltötte be — szólott környezetéhez a szövetkezés jövőjéről, a parasztság egyetlen biztos, fel- emelkedést szolgáló útjáról. A hallgatói megértették a szavát, kérdéseiket is őszintén tették fel, s a válasz ugyanolyan egyenes volt; nem hallgatta el a nehézségeket, de teljesen egyértelműen vázolta fel a jövőt, a biztos életet, ő magáról akkor igy szólt: „1956 őszén, A városi pártbizottság kez- , a'eményezésére rendezték meg a közelmúltban Kisvárdán az első munkásfórumot több. mint félszáz résztvevővel a helybeli építőipari szövetkezetben. Az írásban^ előre beadott kérdésekre a fórum vendégei; Úri Dezső, a városi tanács általános elnökhelyettese, Móré Imre, a pártbizottság osztályvezetője. Czim- balmos József, a szövetkezet elnöke és Gyarmati Mihály, a szövetkezet párttitkára válaszolt. A kérdések elég széles skálán mozogtak, hiszen a munkahelyi, ellátási, várospolitikai problémák mellett volt érdeklődés a külpolitikai események iránt is. A város és a munkahely A legaktuálisabb téma azonban mégis a város és a munkahely volt. Például mikorra várható a vízmű bekapcsolása? Megtudhatták, hogy a hálózat üzempróbája még ez évben befejeződik, a már kész kutak többségének vize megfelelő, minden technológiai beavatkozás nélkül be is kapcsolható. Néhány üzem már vizet is kap. az utcai kifolyókat februárban kapcsolják be. A vízmű teljes üzemelése 1974 első negyedében kezdődik. Egy másik kérdés a kádfürdő, amelyet ez évben kellett volna átadni. A késés oka; az eredetileg 16 kádas fürdő tervét — a közben jemint embert és mint politikust, rendkívül súlyos próbatétel elé állított az ellen- forradalom. Igyekeztem becsületesen helytállni és végtelen öröm volt számomra, hogy a parasztság nagy tömegében sem csalódtunk abban a veszélyes helyzetben... És éppen ezért merem most ajánlani a szövetkezést, mert a becsületes helytállásért becsületes, szép jövőt szeretnék számukra kívánni.” 1970-ben Dobi István szülőfalujában, Szönyben emlékművet állítottak. Az életnagyságánál nagyobb mellszobrot Tar István szobrászművész készítette. Megható, hogy a szülőfalu, amely elindította őt, örökké emlékezni kíván nagy fiára. De az igazi emlékművet ő maga állította, saját szerény munkájával, egész életén keresztül végzett áldozatos tevékenységével. így emlékezünk rá, munkájára, tetteire születésének 75. évfordulóján. lentkező igényeknek megfelelően: — át kellett dolgozni, mert szaunát is kértek. A „kombinát” így. hat káddal és egy szaunával jövőre, az első negyedév végén kerül átadásra. S a sokat vitatott téma; „Mikor lesz kultúr- ház?” Rövid, érthető a válasz: „1976 végén szeretnénk üzembe helyezni” A SZÁÉV a munkát a jövő év első felében kezdi meg. a beruházási költség mintegy 36—40 millió forint lesz. A művelődési házban naponta, rendszeresen filmvetítés is lesz Mikor lesz sportkombinát? A kisvárdai sportkombinát ügyét éppen előtte való nap tárgyalta és hagyta jóvá városfejlesztési tervében a tanács. Építése szintén jövőre kezdődik és 120 millió forintos költséggel, az ötödik ötéves terv első felében készül el. Az építés első évéljen sor kerül a terület kisajátítására, a csónakázó kiképzésére, É az edzőpályák elkészítésére. Lesz fedett sportcsarnok is. A rendezési terv egyébként márciusban készül el. A szövetkezetét érintő kérdések már nem ilyen „egyszerűek”, több magyarázatra szorulnak. Például; „Milyen intézkedések várhatók a bizonylati fegyelem megszilárdítására?” Itt ugyanis nem „szilárdításra” van szükség, hanem „meg kell teremteni”, mert sajnos, nem jó. Hiányzik egy belső ellenőr és egy termelési osztályvezető. A státus betöltése a jövő év elején várható. S itt kapcsolódik a másik kérdés, a továbbtanulás. A kérdés úgy hangzik, hogy milyen lehetőség van erre? A labdát vissza kell dobni, hiszen — éppen azért, mert káderekkel rosszul áll a szövetkezet — adtak erre lehetőséget. Heten vállalták is középfokon a tanulást, de ketten már abba is hagyták. „Nekünk is érdekünk — idézve az elnök szavait — hogy innen helyből válasszuk meg a kádereket és ne Nyíregyházáról kérjünk. Minden lehetőséget megadunk, s arra kérem a tehetséget érző fiatalokat. hogy jelentkezzenek... Mert szükség van a műszaki káderekre, hiszen ez az egyik oka annak is, hogy elmaradnak a termelési tanácskozások. Van mire válaszolni az elnöknek és a párttitkárnak Melyik, kinek van címezve mint például: „Hogyan látja elnök elvtárs a belső és a külső telep helyzetét?” Igen, fejleszteni kellene az újat, de ahhoz pénz kell. Ha valaki megvenné a régit, ami a belvárosban van, akkoft annak az értékét már az új« nál ruháznák be. A gépesítés mértéke attól függ. hogy miként zárja a szövetkezet az évet. (Nyereség dolgában az idén nem állnak rosszul)’ A fejlettebb építési módok —* paneles stb. — bevezetései azonban nem indokolt, mert) a szövetkezeti építőipar feladata éppen az, hogy elsősorban a hagyományos módszerekkel készülő kislakásai* építését szorgalmazza. A folyamatos munka e» anyagellátás problémái ösz- szetetten jelentkeznek, hiszen ez az egész szövetkezeti tagság érdeke és feladatat Mert milyen brigádvezető az, aki csak akkor szól. ha már nem is tudnak mit csinálni az emberek? A villanyszerelők például már jóelőre „sírtak”, s ott aránylag nincs is baj. Ha idejében szólnak, akkor nem csak az elnök, ha- (lem a művezető is többet tehet. Amiben a közgyűlés dönt Üzem és munkaszervezés:# terv kész, a szövetkezet- és a pártvezetőség megtárgyalta, a közgyűlés elé kerülj ahol még várják a konkrét javaslatokat kiegészítés végett. Az ifjúsági törvény alapján készült intézkedési tervet fórum vitatja meg és úgy kerül be a szövetkezeti alapszabályba. Egy kérdés a nagycsaládosok lakásépítés gondjainak problémáit vetette fel. „Milyen segítséget ad ehhez a szövetkezet?” Jó, hogy felvetődött, hiszen lehet, de a részesedés terhére. A kérdésből javaslat lesz, amelyet a közgyűlés elé terjesztenek, s akkor külön alapot képeznek erre a célra. Jól sikerült az első munkásfórum Kisvárdán. Elégedetten távoztak a résztvevők és a vendégek is. S ha nem is sikerült minden kérdésre — néhány külpolitikai természetűről van szó -• „bölcs”, előzetes választ adó ni, azt még pótolják a soron következő pártnapok. Mindenképpen jó volt azonban találkozni a munkásokkal, tudni, melyek azok a problémák, amelyek napjainkban leginkább foglalkoztatják őket. s amelyekre megoldást várnak. Még jobbá, céltudatosabbá teszik ezek a beszélgetések a város és a szövetkezet vezetőinek is a további tennivalóit. Tóth Area4 OLVASÓNK R/A: Nem vagyunk egyedül Dobi István emlékére
