Kelet-Magyarország, 1973. december (33. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-29 / 303. szám
JMS. 3eeemEer 59. Bn?r-n*BTÄttöiiszÄB 5. of<!af Tsz-tag az elnökségben Látogatóban az ország első kiváló baromfitenyésztő brigádjánál A történet már induláskor ig tartalmaz romantikus elemeket. A nyíregyházi Ságvári Termelőszövetkezet elnöke résztvett a barom_ finevelő Kállay Éva brigád gyűlésén és bejelentette, hogy a szövetkezet vezetősége kitüntetésre terjesztette fel az egész brigádot mármint azt a kilenc tagot, akik majd egy évtizede hűségesen dolgoztak. Alig mondta ezt el. telefonhoz hívták az elnököt, Budapestről. Közölték vele, a felterjesztést elfogadták. A brigádvezető azonnal utazzon Budapestre, hogy átvegye a kitüntetést. Kása Jánosné a kis közösség vezetője bátor asz- szony. Ha menni kell. utazott. De arra nem számított, hogy a termelőszövetkezeti szocialista brigádok II. országos kongresszusa azzal kezdődik, hogy átveszi a négy Kiváló Mezőgazdasági Szocialista Brigád kitüntetés közül az egyiket, és rögtön utána a miniszter javaslatára a kongresszus elnökségébe választják. így lett az egy napból több. Vele beszélgettünk, és természetesen a brigáddal Nyolcmillió gazdái A brigád tíz éve alakult. Azóta minden évben elnyerte a szocialista címet. Munkában. tanulásban, együttélésben, a társadalmi tulajdon védelmében élenjárók a tsz dolgozói között. Tíz évvel ezelőtt 19 820 tojást termeltek tyúkjaikkal — egy tojó 157-et adott évente. Idén négy millió (!) tojást szedtek össze és egy tojó 246 tojást ad évente. Még egy gazdasági adat: tíz éve, a megalakuláskor négy kiló takarmányból termeltek egy kiló baromfihúst. Jelenleg egy kiló csirkehús előállítását 2,40 kiló táplálékkal megoldják. Bányász Andor, a tsz állattenyésztője még hozzáfűzi ehhez: „Hazánkban először most kapott négy ter_ m elősző vetkezeti szocialista brigád kiváló kitüntetést. Es közöttük egyetlen baromfitenyésztő brigád. a miénk. Ezekre a lányokra, asszonyokra már harminc- ezernél több baromfit bíztunk. Évi termelési értékük nyolc millió. Igaz. hogy nem mind ők termelik meg. A naposcsibét kapjuk. A takarmányt a növénytermelők hozzák. De mind a nyolc milliót elronthatnák ha rosszul dolgoznának. És ez még nem fordult elő.” A kipirult arcú brigádvezetőt kérdezgetjük ezután, mit hozott haza a kongresz- szusról. (Hej, de nagy öröm volt már 7-én a Musikátli utca 8-ban, amikor róla beszélt a rádió.) I j tanulságok — Nagyon sokat — mond_ ja. — Hiszen mi is éltünk közösségi életet. Együtt jártunk színházba, moziba. segítettük a Vöröskereszt munkáját, az egészség- ügyi előadások sikerét. Már csak azért is. mert nekünk, baromfitenyésztőknek az egészség, a tisztaság az ABC-énk. Ha nem vesszük ki az első betegség tünetére a baromfit, elmegy a munkánk, az összezárt állatok között elterjedhet valami betegség, és nemcsak az állatok — melyeket szükségszerűen szeretünk — hanem az érték is odavan. — Most viszont — folytatja a brigádvezető — miután végighallgattam a kongresszus felszólalóit, egy sor új „munkaötletet” kap_ tam tőlük. Például azt. hogy a brigádtagot nem csak akkor kell szeretni, amikor színházba megyünk. Hanem akikor is, amikor új lakást kap és az asszonytárs tele van gonddal. Elmondták milyen jól esik nekik, ha nem a takarító vállalat, hanem a brigádtagok súrolják az új parkettát, mossák az új ablakot. Tudhattuk volna ezt mi régenről is. hogy jó barátnők között így megy. Most csak azt kellett megérteni, hogy nemcsak két jó barátnő létezik. Lehet kilenc. vagy tizenegy is. mint a mi esetünkben. Itt vág közbe Takács Lászlómé, aki tulajdonképpen brigádalapító tag. A Pénteken délelőtt ülést tartott Nyíregyházán a Fogyasztási Szövetkezetek Sza- bolcs-Szatmár megyei Szövetségének Elnöksége. Az ülésen többek között megvitatták a KELET Szövetkezeti Kereskedelmi Vállalat 1973. évi munkáját és a szövetkezeti jellegű tevékenységének vizsgálatáról készült jelentést. A vállalat az idei áruforgalmi tervét 13,9 millió forinttal túlteljesíti. Ebben nagy szerepe van annak, hogy az 1973-as évben már brigád csak tíz éve él. Takácsaié már tizenhárom éve, a kezdet kezdetétől dolgozik a Ságvári Termelőszövetkezet baromfitenyésztésében. Ezt mondja: „És a másik javaslat, amit a brigádvezető hozott a kongresszusról: hogy szeressük a volt nyugdíjas tagjainkat. Szomorú de ez történt: meghalt egyik volt brigádtagunk: Kúra Mi_ hályné. Készültünk a térné- tésére. Koszorúval. meg amivel kell... Erős asszonyok A négy épületre kiterjedő üzemben búcsúztunk a brigád kilenc tagjától — és a két felsősimái kislány újonctól, akikkel együtt vannak tizenegyen. Broyler csirkéket kapnak, melyek mellett virrasztani is kelL A brigád karácsonykor is ügyeletet tartott és így lesz szilveszterkor is. Az első épületben Smuczer József_ né 10 900 baromfit etet. itat persze gépek segítségével. — Kiss Józsefné a másik brigádtag éppen a MÉK-nek adott át 21 600 darab tojást, a szerződés szerint. Menzák Jánosné a harmadik pavilonban 6700 csirkét etet. De az eddig nem említett kitüntetett brigád tagokkal együtt Gyurján Józsefné, Lengyel Istvánné. Henge_ rics Andrásné és Turcsán Andrásné is fognak éjszakázni, míg negyvenöt nap alatt éjjel-nappali fényben kövér csirkékké nevelik jószágaikat. Volt olyan ember a termelőszövetkezeti udvarban, aki azt mondta: erős asszonyok! Igaza van. Tizennyolcezer forintot adott ki. lencüknek a miniszter. Éppen jól jött karácsonyra, (g) 27 vállalattal kötöttek szállítási szerződést, így az ÁFÉSZ-eknek nagyobb mennyiségű és szélesebb skálájú áruellátást tudtak biztosítani. Eredményesen továbbfejlesztették a kishatár- menti áruforgalmat is. amely tovább javította az ellátást. A vállalat gazdasági eredménye a jövő évben várhatóan tovább fokozódik, hiszen 1974 augusztus 20-án már átadják a Nyíregyházán épülő új szövetkezeti áruházát. 1974 nyarán nyílik a szövetkezeti áruház Ipari üzemek Mátészalkán Két év alatt megduplázta termelési értékét az Ipariszerelvény és Gépgyár mátészalkai gyáregysége. Az 1973. év utolsó napjáig 115 százalékra, közel 100 millió forintra teljesítik tervüket. Az idén először — a gyár fennállása alatt — a saját műszaki osztályuk által k|J fejlesztett termékei állítottak elő. A korszerű ammoniak-szel épből 7 ezer darabot gyártofc) tak csehszlovák megrendelésre, a jövő évre újabb 10 ezer darabos megrendelést kaptak! Nagyban megváltozott a dolgozók munkakörülménye. Üj szociális épületben öltözőt, mw( dót, ebédlőt létesítettek, s megoldották az üzemi orvosi rendelőt is. Az utánpótlás biztosítás sara új szakmunkásképző tanműhelyt hoztak létre, ahol 30 tanulót képeznek korszerű WH rülmények között. Mátészalka Ipari övezetében épül az új Szatmári Bútorgyár. (Elek Emil felvételei) I Hiedelmek és szokások Mi hozza a szerencsét ? Idős emberek sem emlékeznek ilyen meleg tavaszi karácsonyestére, mint az idei volt. Akik „hittek” nevezetes mondásban, azok is alaposan csalódtak: „Ha Katalin csorog, a karácsony kopog”. (Vagy fordítva.) Ugyanakkor a falvakban az öregek változatlanul tartják magukat ahhoz, hogy kemény tél előtt állunk. Két dologra alapozzák: a mezei egerek igen magasra rakták a kukoricaszáron fészküket. (Eddig fog érni a hó.) A földben élő állatok pedig igen mélyre ásták lyukaikat. (Eddig fog érni a fagy.) És a meteorológusok? Mindenekelőtt leszögezik, hogy a Kárpátok medencéjében talán a világon legnehezebb időt előrejelezni, mivel itt három nagy terület, az orosz síkság kontinentális, szélsőséges időjárása ,a Földközi-tenger enyhe klímája és az Atlanti-óceán felől érkező, többnyire csapadékot is hozó légjáratok viaskodnak egymással. Hogy melyik győz, a másik kettő felett, azt nehezebb kiszámítani, mint egy sokismeretes egyenletet. A földművelés és az időjárásváltozások fontossága: innen ered valamennyi szokásunk Lucától Vízkeresztig. A földben van a mag, a napok hosszabbodni kezdenek, jelezvén, hogy tavasz is lesz. í’él elején jó ezt megünnepelni, kérni a jó kikelést... És még valamit, ami az európai szokásokra nagyon rányomta a bélyegét. A régi rómaiaknál a napfordulókor újjászülető istenségnek, Sa- turnusnak születése és újjászületése ünnepére rendezték meg a Szaturnáliákat. December 17. és 19. között az utcai vidámság és dáridó ideje volt. Szaturnus papjai bakkecskének öltözve vesz- szőzték végig tréfásan az ut cai járókelőket. Fagyöngy bogyókat is ajándékoztak északon, — ez szerelmi bájitalnak számított. Megszűntek az összes rangbeli megkülönböztetések. Uraik ezen a két napon kiszolgálták a rabszolgáikat, mintegy jelezve, hogy a családhoz tartoznak. (Jó gazda nem is kínozta őket, inkább etette, mint a háziállatot.) íme az ősi ünnepség két eleme: a családi ünnep gyökere és az utcai vidámságé. Azzal a különbséggel, hogy mai korunkban a családi ünnepet karácsonyra összpontosítottuk. Az utcai mókákat pedig szilveszterre. De azért Angliában még ma is legelterjedtebb karácsonyi dísz a fenyő helyett a fagyöngy, mely alatt meg szabad csókolni a hölgyeket. Szaturnus papjaitól pedig már a középkori francia szokások örökölték, hogy egy- egy templom körül valóságos népi játékokká változott az ünnepi karnevál melyen megválasztották az Együgyűek Pápáját, az Ártatlanok Püspökéi és a Tökíilkók abbéját, Csak később vitték át mindezt a farsang idejére. Néhány igazi szabolcsi népszokást gyűjtöttünk össze a néprajz tanulmányozóinak segítségével. Nem kell követni őket, de fényt vetnek az itt élőknek még a közelmúltban is követett hagyományaira, melyek közül sok, főleg az idősebbek között még mindig éL A ladangolás volt az egyik, főleg Szabolcs nyírségi részein. Lényege az volt, hogy az év utolsó napján sötétedéskor — tehát nem éjfélkor, — egy csomó fiatal férfi és gyerek összefogott mindenféle zajt csináló szerszámmal, melyek között elsősorban a duda és az ostpr szerepelt, s csak itt-ott a ko- lomp is. Éktelen zajt csapva „kergették” az elmúló évből, ami rossz volt. (Hogy ez mennyire szokás volt. taMr. tatja, Hogy az Alföldön a török időkben, amikor az ellenség távozott, vagy kiverték, nyári időben is utána „la- dangoltak”.) Nemcsak a falu határát ladangoltáik, hanem az udvarokat is. Ehhez persze engedélyt kellett kérni. Az engedélykérő rigmus így kezdődött: „Most jöttünk Budáról, budai vásárról, szabad-e — ? (Az utolsó sok változata között a ladangolni szón kívül még sok szerepelt, szin- gulálni stb.) A gazda megengedte a brigád megtette a magáét, aztán elfogadták az italt, süteményt vagy pénzt. Általában ez a vendégj árás egy formája volt, afféle csoportos jókívánság. S ha már a vendégj árásról esik szó, Beregben az új év első látogatója nagyon fontos személy volt. Ha asszony volt, el volt rontva az év. Ha férfi, az szerencsét jelentett. Éppen ezért a kis beregi falvakban éjféltől világosodás- ig a férfiak végiglátogatták a szomszédokat (aki bírta a kínálást, húszat is.) Kölcsönösen biztosították így egymás házanépét arról, hogy az első látogatók férfiak legyenek. A férfilátogató fontsssága. mint első vendégé,nem régen még igen erősen élt a szafc-, mári részeken is. Mit lehet enni újévkor elő-' szőr és mit nem? Nagyon fontos szabály! Szárnyast nem, mert elrepül a szerencse. Sülttököt igen, mert aranyszínű gazdagságot hozu Disznót inkább, mert az kitúrja a szerencsét. (Szabolcs község lakói még mindig emlékeznek arra a kondásra,1 akinek egy disznaja kincset túrt ki gazdájának a földvár egy rejtett helyéről. Aztán a kondás Tokajban szebb házat épített a gazdájánál. Mások tudják, hogy a disznó or-' ra ezüstös volt, de nem kincstől, hanem valami régen eldugott korpásliszttől.' A kondás valóban épített házat, de nem kincsből, hanem az évek során gazdájának be nem vallott malacok árából. Neki jól jött a történet.) Még egy nyírségi érdekesség: újévkor először semmit sem szabad kifelé seperni, mert azzal a szerencse is elmegy. Mindent, járdát, udvart, konyhát, befelé, mert az behozza ott tartja a szerencsét Gesztelyi Nagy Zoltág
