Kelet-Magyarország, 1973. december (33. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-23 / 300. szám
I W7S. december 2S. ftELET-MAGYARORSZÄS ft ém * ■ a* Természetes kötelesség ^TEGNAP TALÁLKOZTAM az öreg Bozó- rkival — jegyezte meg beszélgetésünk közben . váratlanul a tanácsi vezető, s valami különös melegség csengett a hangjában. — Tudod, ő volt a szakszervezeti bizalmi abban a műhelyben, amely életem első munkahelye volt. Bo- zóki szaktárs vezetett el engem a munkásmozgalomhoz, ő vitt el a munkásotthonba, ő adott először a kezembe értékes, szocialista szellemű könyveket. Nem sajnálta az időt rá, szárnyai alá vett engem és a műhely hozzám hasonló többi iíjúmunkását is. Néha eszembe jut az öreg — folytatta némiképpen eltűnődve —, s ilyenkor elgondolkozom azon, vajon a mai fiatal munkások találkoznak-e ilyen Bo- zóki szaktársakkal, akik egyengetik az útjukat a mozgalomhoz.” * Különösnek tűnhet az első pillanatban e töprengés. Hiszen ma az üzemekben erős párt- szervezetek, ifjúsági szervezetek működnek, amelyek szinte „hivatalból” alapvető teendőik közé sorolják a törődést a fiatalokkal. A pártszervezetek minduntalan arra sarkallják a K ISZ-szervezeteit, hogy legyenek bátor és határozott. képviselői az üzemi fiatalok érdekeinek, s egyúttal fejlesszék politikai fogékonyságukat, közéleti érdeklődésüket. Faggassuk akármely üzemi pártszervezet vezetőit — tanácskozások, napirendek, akciók egész sorát említik válaszként, melyek mind az ifjúság- politikai határozat megvalósulását szolgálják az adott munkahely kollektívájában. S a kérdés — melyet nemcsak előbb említett Ismerősöm fogalmaz meg eképpen mégis jogosult. Okkal töprenghetünk el rajta: vajon mindenütt kellőképpen fáfadoznak-e azon, hogy a munkásság új generációiban kialakuljon a szó teljes és igaz értelmében vett osztályöntudat? Vajon eléggé felkészítjük-e a munkásfiatalakat arra, a felelősségre, amely a hatalmon levő, a társadalmat vezető 'osztályhoz való tartozással jár? Bizonyos, hogy sok kedvező eredménnyel találkozhatunk, s a párt ifjúságpolitikai határozatának megszületése óta a fejlődés e tekintetben is meggyorsult. Üzemi pártszervezeteink azonban tovább javíthatják e munka eredményességét, növelhetnék hatását, ha néhány dologra jobban gondolnának, s ha egyes jó elgondolások, törekvések általánossá válnának. KEZDJÜK OTT, hogy némelyik üzemi KISZ-szervezet ma még nem eléggé otthona a munkásfiataloknak. Akadnak egyébként olajozottan működő eredeti kezdeményezésekkel büszkélkedő, olykor látványos eredményeket is felmutató KISZ-szervezetek, amelyek többnyire a műszaki vagy adminisztratív területen dolgozó fiatalok igényeit, érdeklődési körét elégítik ki, s nem jut elég erejük, figyelmük az ifjúmunkásokra. Természetesen hibás és káros dolog lenne mesterséges megkülönböztetéseket tenni az ifjúsági mozgalomban, de az is biztos, hogy nem lehet jó az az üzemi ifjúsági szervezet, amelynek programja, a legfőbb tennivalókat illetően nem az ifjúmunkásokra szabott. Ennek pedig feltétele, hogy valamennyi színtű vezető testületben kellőképpen legyenek képviselve a munkásfiatalok. Ez nem statisztikai, hanem politikai kérdés — s jól teszik azok a pártszervezetek, amelyek a KISZ most folyó választásai idején erre külön figyelmet fordítanak. Nem elegendő azonban, ha a munkásfiatalokkal való törődés leszűkül a KXSZ-re. A fiatalok nevelése, politikai megedzése nem csupán az ifjúsági szervezet dolga. Azok a párt- szervezetek járnak helyes úton, amelyek követelményként szabják ezt minden gazdasági, munkahelyi vezető, valamennyi társadalmi szervezet számára. Hiszen a mi körülményeink között — de sokszor elmondták, leírták már ezt! — a vállalati, üzemi, gyári szervezetben irányító tisztséget betöltők mindegyike politikai felelősséget is vállal. S talán nem túlzás azt mondani, ha általában nem tekinthet közömbösen az irányítása alá tartozó terület politikai hangulatára, állapotára, úgy kétszeresen igaz ez az ott dolgozó fiatalok tekintetében. Nem háríthat tehát minden teendőt és felelősséget az ifjúsági szervezetre. S ha esetleg probléma akad, nem kérdezheti csupán azt, hogy „hol volt a KISZ?” — azt Is meg kell kérdeznie: „hol voltam én, hol voltunk mi?” E GONDOLKOZÄSMÖD KIALAKÍTÁSÁT a pártszervezet különféle módszerekkel segítheti: például azzal hogy egy-egy vezetőt — vagy társadalmi szervet — külön beszámoltat a munkásfiatalok nevelésében kifejtett tevékenységéről, vagy ha más, átfogóbb beszámoltatások kapcsán ezt is szerepelteti a kérdések között. De még fontosabb az olyan légkör kialakítása, amelyben ez mind a vezetőly, mind a szocialista módon gondolkodó munkások számára magától értetődő kötelezettséggé válik. Amelyben természetes, hogy az adott műhely, üzemrész régebbi dolgozói nemcsak a gyakorlati eljárásokat, szakmai fogásokat mutatják meg a pályakezdőknek, hanem bevonják őket a közösségbe, a mozgalmi szervezetek életébe, s nemcsak szakmai ismereteik bővítését segítik, hanem világszemléletük csi- szolódását, mélyülését is. Olyan légkör szükséges ehhez, amelyben minden kommunista munkás ezt külön pártmegbizatás nélkül is eleve kötelességének érzi, s amelyben a pártcsoport, az alapszervezet ezt magától értetődően várja el és kéri számon tőle. S nemcsak a párttag, hanem a pártonkívüli szakszervezeti aktivisták, szocialistabrigád-vezetők is hasonló természetességgel törekednek erre. Úgy, ahogyan ezt az a bizonyos Bozóki szaktárs tette annak idején... Gy. L. A hinta Hol járt Anna öt és hét között? És tegnap tizenkettőtől kettőig? Mi Ivor csengetnek, s jönnek az idei év elsősei, a copfosok, és a masnisok, kettes sorban lefelé, kifelé és a kapuban hangos, cér- naszál-kórusban mondják a köszöntést: „Jó napot kívánok!” — merre indult el, merre járt ezután Anna? Ma már tudjuk: a hinta! Ez a mákony. ez a szenvedély. ami e próbálatlan elsőst még mindig rabságban tartja. „Ha még egyszer nem jössz haza iskola után egyenesen nincs többé csoki!” És elmúlik öt, el hat, és gyújtják kint a lámpákat, hogy fél az ember, indulunk keresni — egy puli. egy fiú, egy apa — mint az egyik expedíció az eltévedt, földnyelte másikat. „Hol jártál?” Csend, áll lóg a kezében a táska, s szeme éj. oly bársony, és hallgat. „Nen, beszélsz!?” .Hol voltál?” Halkan mondja: a hinta... Nincs csoki. Na és aztán? Mert mi kell: csoki vagy bábszínház? A bábszínház. Színház vagy szalvéta? Á szalvéta. Hinta, vagy szalvéta? És ezt miért is kell kérdezni ? Évekkel ezelőtt kezdte. Lógott az óvodából, mert hintázott. Ment, reggel az Engels téren át, és úgy csá- bult el az üres. elhagyott hintáknál, mint az italos, aki munkába menet betér az első kocsmába. Bátyja, ha megverte, nem sírt. de eltűnt Hintázott. Ajándékot kapott: szaladt, hintázott. Örömöt, bánatot a hintába öli. Egyszer azt mondtam magamban: „Na. ezt a lányt jóllakatom hintával, lerészegítem, csömört kapjon, hogy soha többé ne kelljen néki.” Kimentünk a Ligetbe. Egész közel a Vidám Parkhoz. Behallatszott a fák közé az a sok bohóc mókás lárma. „Na. most hintázz!” Leültem egy padra. és ő fel a hintára. Na. majd nemsokára mondja: „Menjünk csak a mókákhoz”. De nem mondja, csak fel, le. ég. föld behunyja a szemét és repül. Sakkozom. Egy partit .kettőt. De nem szól csak hintát cserél: azon a másikon milyen? Komorodik az idő kiürül a kis park. Fúj a szél. cseperész, én összegombolom a kabátot — ő szóljon elébb —, de a hinta csak repül. Sötét lesz. kihalt a Liget, az ágak hajladoznak, a levelek hullnak, örvényben keringenek. az elalvó őszi parkban csak egy hinta csikordul, egy kislány hajtja mind feljebb és feljebb. őszi esők érkeztével a fővárosi tanács — igen bölcsen — leszereltette a közterekről a hintákat. De ő ismer egy nem közteret. Magánhinta, egy kert közepén. Sötétedésben átbújik a kerítésen és hintázik. Zughintázó. titkos hintás. — Merre jár Anna? — ha majdan egyszer, tizenöt-húsz év múlva egy fiatalember ezt kérdi tőlem és tanácsot és vigasztalást vár. csak így válaszolok majd néki: „Megbántottad? Ha hazajön, vedd karodba és ringasd, hintáz- tasd, a bánat tőle így száll el”. Mert én is. most is. ha vele vagyok és nem szólok, fogja a kezeimet, lóbálja és hintázzúk a kezünket, s egyszerre csak nevetünk, hogy milyen érdekes: hinta nélkül is lehet repülni! Kőbányai György Erőgépjavítók A Nyfrturai Zöld Mező Tsz gépészei, szerelői az erőgépek javítási. karbantartási munkái mellett a munkagépeket is állandó üzemkész állapotban tartják. Képünkön: aszer- vestrágyaszóró munkában. (Hammel József felvétele) Mire megQyújtják a csillái* szór ót. .. Hosszú hét a vasasoknál A hajnali szél síkosra csiszolta' az útra fagyott latyakot. A Derkovics utcában, Nyíregyházán a szélnek is nagyobb a „foga”, mint benn a városban. Fáznak — talán — itt még a hidegfényű villanyégők is. Vigyázni kell. Nem csali a gépkocsivezetőknek, a kerékpárosoknak, hanem a gyalogosnak sem árt az óvatosság. Néhányam a kerékpárt is tolják, lassabban jár az autóbusz, motorkerékpárt pedig véletlenül sem látni. Kürtszó hatkor Reggel, hat előtt. A város még alszik, de itt szinte feltúrt ően nagy a forgalom ebben az időszakban. Az itt települt üzemekben ilyenkor kezd a délelőtti műszak. Megélénkült a Nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövetkezet portája is. Csak akkor szűnik meg mintegy varázsszóra a blokkéra csattogása, amikor a gumigyárban megszólal a hat órát jelző kürt hangja. Közel négyszáz ember kezd itt reggelente, a korai műszakban. Nem csak a „kétkeziek”, hanem a termelést irányító vezetők is. Csak a termeléssel nem közvetlen kapcsolatos adminisztráció „indul” később. A' portán a rendész, a portás és a blokk órát kezelő éjjeliőr: Lóránt István, Jászai Sándor és Olasz István.Aranyvasárnap utáni első hétfő. Vajon benn van e mindenki műszakkezdésre? —- Késés? — kérdez visz- sza a rendész. — Nem „jellemző” — mondja stílusosan. — Ha egy-kettő akad is, még meg is érti az ember, mert olyan rossz errefelé a közlekedés. Nekünk különben is az a dolgunk, hogy a későnjövők blokklapját külön leadjuk. A döntés az elnök hatáskörébe tartozik... Nem sok ilyen dolga akad. Megszokták már a fegyelmet a Derkovics utcai vasasok, inkább korábban jönnek, minthogy késsenek. Bakonyi Istvánt példaként emlegetik, ö az első fecske. Már fél hatkor ott tesz-vesz az üzem. ben. No, és Keckó István? Tizenhárom kilométerről jár be. de sohasem késik. Motorkerékpárral. vagy kerékpárral. Tavaly a derékig érő hófúvásban is idejében blokkolt, pedig szinte végig tolta a kerékpárt. Minden perc drága Az udvaron és a csarnokokban már javában folyik a munka. Az elnök. Hajdú ,László is dolgozik. pedig még el sem érte az irodát. A folyosón futott össze Papp Lászlóval, a lakatosüzem művezetőjével/ As exportra gyártott olajedény a témát — Mehet-e a tervezett szállítmány? — érdeklődik az elnök. — Az a harminc, amelyet lefestettünk, kész — válaszolja a művezető. Mi meg- leszünk a többivel is. csak a festők igyekezzenek. — Szombatra minden exportra unkával el kell készülni — magyarázza Hajdú László. — Vagonba rakva, útnak indítva. Sajnos jócskán elmaradtunk, mert késve kaptuk az alapanyagot Dunaújvárosból. Hosszú, kemény hét ez. Minden perc drága. Az a jó, és ezért bízom, mert megértik az emberek. Az ünnep előtti hangulatot itt, ezekben a napokban a hajrá jelenti. Az elejtett szavakból is érezni azt a feszültséget, amely immár 633 ember helytállását jelenti. Az évi, mintegy százmilliós érték elérése egymaga nagy teljesítmény, de ebből a közvetlen és közvetett export már 24 milliós. És éppen itt. a végén szorít a cipő. Az exportnál, ahol mindennél fontosabb a határidők megtartása. Az elmúlt években óriási fejlődésen ment keresztül ez a városból kikerült vasas szövetkezet. Néhány terméket új váltott fel, s vaui olyan gyártmány — min* például a transzformátorházaknál és a transzformátor rok lemezből készülő, a* olajhűtést szolgáló radiátoroknál — egy év alatt száz százalékos a felfutás. A „házak” itt gyártott típusainak! ők a profilgazdái az országban. A radiátorgyártás alapjait viszont már KGST- szinten lerakták. Eddig csak az NDK-ba szállítottak, de jövőre már a cseheknek is— Irány: Drezda — Végeredményben elégedettek lehetünk ezzel az évvel — mondja az elnök. — Ahhoz azonban, hogy tovább lépjünk, jónéhány technológiai módosítást kell még végrehajtani, hogy biztosítani tudjuk a jövőre tervezett tíz százalékos termelékenységnövekedést. Mire a város felébred, a Derkovics utcában már ledolgoztak néhány órát a hajrázó vasasok. A nehéz napok után jól esik majd a pihenő. Kétszeres lesz az ünnep, hiszen mire a fenyőfán kigyullad a csillagszóró, az utolsó szállítmány is útban lesz már Drezda felé... Tóth Árpád Jó kis meglepetés! Az ígéret és a biztatás sokszor elhangzott: decemberré elkészül a Jósavárosban a 65 lakásos toronyház. A hónap közepén műszaki átadás, aztán — szépen hangzód — karácsonyi ajándékként a 65 család december 20-án beköltözhet- Nos, ebből nem lett semmi. A ház ugyan valóban elkészült A leendő lakók az OTP- nél be is fizették a „beugrót”. Jól is jártak, most 6,5 százalékkal kevesebbet, mint január egy után kellene. És sokan felmondták az albérletet, még többen megvették a bútort. Szóval készülődtek. Még azt is aláírták, hogy tudomásul veszik: februárig se lift nem lesz, se gáz. És most robbant a „bomba”. A toronyházat nem lehet rákötni a távfűtésre. Nein lehet, mert, a hőközpont nem bír több megterhelést, az ú| gerincvezeték még nem készült el, s ha mégis bekapcsolják a 65 lakást, akkor 800-ban lesz hideg. Érthető ezek ' után, hogy a lakásszövetkezet nem volt hajlandó „késznek” elfogadni az épületet, hiszen jön a tél, és könnyen szétfagy minden egy hideg házban (még a lakó is), márpedig ha a lakásszövetkezet átveszi az épületet, akkor mindenért ő felel. így viszont? Nos, az építőipari vállalat „üzemelteti” ezt a félkész építményt, amely kész, amelynek egyes lakásait már pénzzel megváltva eszmeileg birtokolnak Is a tulajdonosok. És mi lesz a 65 családdal? A városi tanács álláspontja szerint jobb, ha várnak februárig—márciusig. Annak a potenciális lehetősége adott, hogy az építők odaadják a kulcsot a tulajdonosoknak — ez is faramuci egy dolog! — azok berakhatják a bútort, (le aztán a kulcs nem marad náluk, hiszen az építők fütögetnek, üzemeltetnek, elvileg bejárhatnak és a gyakorlatban be is járnak a lakásokba. Szóval ha minden jól megy, akkor február, márciusig ez a helyzet. Mindenki vétlen ebben az ügyben. A KEMÉV azért, mert télen nagyon hideg van, és nem lehet hegeszteni, így nem készül a gerincvezeték. Az építők vétlenek, hiszen a ház kész. A TITÁSZ sem tehet semmit, több hő nincs. A lakásszövetkezet is ártatlan, hiszen ők nem vehetnek át egy fűthetetlen házat. Az OTP se hibás, mert neki csak annyi a dolga, hogy beszedje a pénzt, és már januártól kérje a törlesztést! ! ! Ä tanács se hibás, hiszen ő csak irányít, koordinál, határoz. Marad a lakó, ő a hibás, hiszen lakni akar. illetve akart; amikorra ígérték. Krácsonyi meglepetésnek ez is megteszi, ha nem is a legkellemesebb! flmrgeft /
