Kelet-Magyarország, 1973. december (33. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-23 / 300. szám

I W7S. december 2S. ftELET-MAGYARORSZÄS ft ém * ■ a* Természetes kötelesség ^TEGNAP TALÁLKOZTAM az öreg Bozó- rkival — jegyezte meg beszélgetésünk közben . váratlanul a tanácsi vezető, s valami különös melegség csengett a hangjában. — Tudod, ő volt a szakszervezeti bizalmi abban a műhely­ben, amely életem első munkahelye volt. Bo- zóki szaktárs vezetett el engem a munkásmoz­galomhoz, ő vitt el a munkásotthonba, ő adott először a kezembe értékes, szocialista szelle­mű könyveket. Nem sajnálta az időt rá, szár­nyai alá vett engem és a műhely hozzám ha­sonló többi iíjúmunkását is. Néha eszembe jut az öreg — folytatta némiképpen eltűnőd­ve —, s ilyenkor elgondolkozom azon, vajon a mai fiatal munkások találkoznak-e ilyen Bo- zóki szaktársakkal, akik egyengetik az útju­kat a mozgalomhoz.” * Különösnek tűnhet az első pillanatban e töprengés. Hiszen ma az üzemekben erős párt- szervezetek, ifjúsági szervezetek működnek, amelyek szinte „hivatalból” alapvető teendő­ik közé sorolják a törődést a fiatalokkal. A pártszervezetek minduntalan arra sarkallják a K ISZ-szervezeteit, hogy legyenek bátor és ha­tározott. képviselői az üzemi fiatalok érdekei­nek, s egyúttal fejlesszék politikai fogékony­ságukat, közéleti érdeklődésüket. Faggassuk akármely üzemi pártszervezet vezetőit — ta­nácskozások, napirendek, akciók egész sorát említik válaszként, melyek mind az ifjúság- politikai határozat megvalósulását szolgálják az adott munkahely kollektívájában. S a kérdés — melyet nemcsak előbb említett Ismerősöm fogalmaz meg eképpen mégis jogosult. Okkal töprenghetünk el rajta: vajon mindenütt kellőképpen fáfadoznak-e azon, hogy a munkásság új generációiban kialakul­jon a szó teljes és igaz értelmében vett osz­tályöntudat? Vajon eléggé felkészítjük-e a munkásfiatalakat arra, a felelősségre, amely a hatalmon levő, a társadalmat vezető 'osz­tályhoz való tartozással jár? Bizonyos, hogy sok kedvező eredménnyel ta­lálkozhatunk, s a párt ifjúságpolitikai határo­zatának megszületése óta a fejlődés e tekintet­ben is meggyorsult. Üzemi pártszervezeteink azonban tovább javíthatják e munka eredmé­nyességét, növelhetnék hatását, ha néhány dologra jobban gondolnának, s ha egyes jó elgondolások, törekvések általánossá válná­nak. KEZDJÜK OTT, hogy némelyik üzemi KISZ-szervezet ma még nem eléggé otthona a munkásfiataloknak. Akadnak egyébként olajozottan működő eredeti kezdeményezések­kel büszkélkedő, olykor látványos eredménye­ket is felmutató KISZ-szervezetek, amelyek többnyire a műszaki vagy adminisztratív te­rületen dolgozó fiatalok igényeit, érdeklődési körét elégítik ki, s nem jut elég erejük, fi­gyelmük az ifjúmunkásokra. Természetesen hibás és káros dolog lenne mesterséges meg­különböztetéseket tenni az ifjúsági mozga­lomban, de az is biztos, hogy nem lehet jó az az üzemi ifjúsági szervezet, amelynek prog­ramja, a legfőbb tennivalókat illetően nem az ifjúmunkásokra szabott. Ennek pedig feltétele, hogy valamennyi színtű vezető testületben kellőképpen legyenek képviselve a munkásfi­atalok. Ez nem statisztikai, hanem politikai kérdés — s jól teszik azok a pártszervezetek, amelyek a KISZ most folyó választásai ide­jén erre külön figyelmet fordítanak. Nem elegendő azonban, ha a munkásfiata­lokkal való törődés leszűkül a KXSZ-re. A fi­atalok nevelése, politikai megedzése nem csu­pán az ifjúsági szervezet dolga. Azok a párt- szervezetek járnak helyes úton, amelyek kö­vetelményként szabják ezt minden gazdasági, munkahelyi vezető, valamennyi társadalmi szervezet számára. Hiszen a mi körülménye­ink között — de sokszor elmondták, leírták már ezt! — a vállalati, üzemi, gyári szerve­zetben irányító tisztséget betöltők mindegyi­ke politikai felelősséget is vállal. S talán nem túlzás azt mondani, ha általában nem tekint­het közömbösen az irányítása alá tartozó te­rület politikai hangulatára, állapotára, úgy kétszeresen igaz ez az ott dolgozó fiatalok te­kintetében. Nem háríthat tehát minden teen­dőt és felelősséget az ifjúsági szervezetre. S ha esetleg probléma akad, nem kérdezheti csupán azt, hogy „hol volt a KISZ?” — azt Is meg kell kérdeznie: „hol voltam én, hol vol­tunk mi?” E GONDOLKOZÄSMÖD KIALAKÍTÁSÁT a pártszervezet különféle módszerekkel segít­heti: például azzal hogy egy-egy vezetőt — vagy társadalmi szervet — külön beszámoltat a munkásfiatalok nevelésében kifejtett tevé­kenységéről, vagy ha más, átfogóbb beszámol­tatások kapcsán ezt is szerepelteti a kérdések között. De még fontosabb az olyan légkör ki­alakítása, amelyben ez mind a vezetőly, mind a szocialista módon gondolkodó munkások számára magától értetődő kötelezettséggé vá­lik. Amelyben természetes, hogy az adott mű­hely, üzemrész régebbi dolgozói nemcsak a gyakorlati eljárásokat, szakmai fogásokat mu­tatják meg a pályakezdőknek, hanem bevon­ják őket a közösségbe, a mozgalmi szerveze­tek életébe, s nemcsak szakmai ismereteik bővítését segítik, hanem világszemléletük csi- szolódását, mélyülését is. Olyan légkör szük­séges ehhez, amelyben minden kommunista munkás ezt külön pártmegbizatás nélkül is eleve kötelességének érzi, s amelyben a párt­csoport, az alapszervezet ezt magától értető­dően várja el és kéri számon tőle. S nemcsak a párttag, hanem a pártonkívüli szakszerve­zeti aktivisták, szocialistabrigád-vezetők is ha­sonló természetességgel törekednek erre. Úgy, ahogyan ezt az a bizonyos Bozóki szak­társ tette annak idején... Gy. L. A hinta Hol járt Anna öt és hét között? És tegnap tizenkettőtől kettőig? Mi Ivor csengetnek, s jönnek az idei év elsősei, a copfosok, és a masnisok, kettes sorban lefelé, kifelé és a kapuban hangos, cér- naszál-kórusban mondják a köszöntést: „Jó napot kívá­nok!” — merre indult el, merre járt ezután Anna? Ma már tudjuk: a hinta! Ez a mákony. ez a szenve­dély. ami e próbálatlan el­sőst még mindig rabságban tartja. „Ha még egyszer nem jössz haza iskola után egye­nesen nincs többé csoki!” És elmúlik öt, el hat, és gyújtják kint a lámpákat, hogy fél az ember, indulunk keresni — egy puli. egy fiú, egy apa — mint az egyik expedíció az eltévedt, föld­nyelte másikat. „Hol jártál?” Csend, áll lóg a kezében a táska, s sze­me éj. oly bársony, és hall­gat. „Nen, beszélsz!?” .Hol voltál?” Halkan mondja: a hinta... Nincs csoki. Na és aztán? Mert mi kell: csoki vagy bábszínház? A bábszínház. Színház vagy szalvéta? Á szalvéta. Hinta, vagy szalvé­ta? És ezt miért is kell kér­dezni ? Évekkel ezelőtt kezdte. Lógott az óvodából, mert hintázott. Ment, reggel az Engels téren át, és úgy csá- bult el az üres. elhagyott hintáknál, mint az italos, aki munkába menet betér az el­ső kocsmába. Bátyja, ha megverte, nem sírt. de eltűnt Hintázott. Ajándékot kapott: szaladt, hintázott. Örömöt, bánatot a hintába öli. Egyszer azt mondtam ma­gamban: „Na. ezt a lányt jóllakatom hintával, lerésze­gítem, csömört kapjon, hogy soha többé ne kelljen né­ki.” Kimentünk a Ligetbe. Egész közel a Vidám Park­hoz. Behallatszott a fák kö­zé az a sok bohóc mókás lárma. „Na. most hintázz!” Leültem egy padra. és ő fel a hintára. Na. majd nemso­kára mondja: „Menjünk csak a mókákhoz”. De nem mondja, csak fel, le. ég. föld behunyja a sze­mét és repül. Sakkozom. Egy partit .ket­tőt. De nem szól csak hintát cserél: azon a másikon mi­lyen? Komorodik az idő ki­ürül a kis park. Fúj a szél. cseperész, én összegombolom a kabátot — ő szóljon elébb —, de a hinta csak repül. Sötét lesz. kihalt a Liget, az ágak hajladoznak, a levelek hullnak, örvényben keringe­nek. az elalvó őszi parkban csak egy hinta csikordul, egy kislány hajtja mind fel­jebb és feljebb. őszi esők érkeztével a fő­városi tanács — igen bölcsen — leszereltette a közterekről a hintákat. De ő ismer egy nem közteret. Magánhinta, egy kert közepén. Sötétedés­ben átbújik a kerítésen és hintázik. Zughintázó. titkos hintás. — Merre jár Anna? — ha majdan egyszer, tizenöt-húsz év múlva egy fiatalember ezt kérdi tőlem és tanácsot és vigasztalást vár. csak így válaszolok majd néki: „Meg­bántottad? Ha hazajön, vedd karodba és ringasd, hintáz- tasd, a bánat tőle így száll el”. Mert én is. most is. ha vele vagyok és nem szólok, fogja a kezeimet, lóbálja és hintázzúk a kezünket, s egy­szerre csak nevetünk, hogy milyen érdekes: hinta nélkül is lehet repülni! Kőbányai György Erőgépjavítók A Nyfrturai Zöld Mező Tsz gépészei, szerelői az erőgépek javítási. karbantartási munkái mellett a munkagépeket is állandó üzemkész állapotban tartják. Képünkön: aszer- vestrágyaszóró munkában. (Hammel József felvétele) Mire megQyújtják a csillái* szór ót. .. Hosszú hét a vasasoknál A hajnali szél síkosra csi­szolta' az útra fagyott latya­kot. A Derkovics utcában, Nyíregyházán a szélnek is nagyobb a „foga”, mint benn a városban. Fáznak — talán — itt még a hidegfényű villanyégők is. Vigyázni kell. Nem csali a gépkocsiveze­tőknek, a kerékpárosoknak, hanem a gyalogosnak sem árt az óvatosság. Néhányam a kerékpárt is tolják, las­sabban jár az autóbusz, mo­torkerékpárt pedig véletle­nül sem látni. Kürtszó hatkor Reggel, hat előtt. A város még alszik, de itt szinte feltúrt ően nagy a forgalom ebben az időszakban. Az itt települt üzemekben ilyenkor kezd a délelőtti műszak. Megélénkült a Nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövetke­zet portája is. Csak akkor szűnik meg mintegy varázs­szóra a blokkéra csattogása, amikor a gumigyárban meg­szólal a hat órát jelző kürt hangja. Közel négyszáz ember kezd itt reggelente, a korai műszakban. Nem csak a „kétkeziek”, hanem a ter­melést irányító vezetők is. Csak a termeléssel nem közvetlen kapcsolatos admi­nisztráció „indul” később. A' portán a rendész, a portás és a blokk órát kezelő éjjeli­őr: Lóránt István, Jászai Sándor és Olasz István.­Aranyvasárnap utáni első hétfő. Vajon benn van e mindenki műszakkezdésre? —- Késés? — kérdez visz- sza a rendész. — Nem „jel­lemző” — mondja stílusosan. — Ha egy-kettő akad is, még meg is érti az ember, mert olyan rossz errefelé a közlekedés. Nekünk külön­ben is az a dolgunk, hogy a későnjövők blokklapját kü­lön leadjuk. A döntés az el­nök hatáskörébe tartozik... Nem sok ilyen dolga akad. Megszokták már a fegyelmet a Derkovics utcai vasasok, inkább korábban jönnek, minthogy késsenek. Bakonyi Istvánt példaként emlegetik, ö az első fecske. Már fél hatkor ott tesz-vesz az üzem. ben. No, és Keckó István? Tizenhárom kilométerről jár be. de sohasem késik. Mo­torkerékpárral. vagy kerék­párral. Tavaly a derékig érő hófúvásban is idejében blokkolt, pedig szinte végig tolta a kerékpárt. Minden perc drága Az udvaron és a csarno­kokban már javában folyik a munka. Az elnök. Hajdú ,László is dolgozik. pedig még el sem érte az irodát. A folyosón futott össze Papp Lászlóval, a lakatosüzem művezetőjével/ As exportra gyártott olajedény a témát — Mehet-e a tervezett szállítmány? — érdeklődik az elnök. — Az a harminc, amelyet lefestettünk, kész — vála­szolja a művezető. Mi meg- leszünk a többivel is. csak a festők igyekezzenek. — Szombatra minden ex­portra unkával el kell ké­szülni — magyarázza Hajdú László. — Vagonba rakva, útnak indítva. Sajnos jócs­kán elmaradtunk, mert kés­ve kaptuk az alapanyagot Dunaújvárosból. Hosszú, ke­mény hét ez. Minden perc drága. Az a jó, és ezért bí­zom, mert megértik az em­berek. Az ünnep előtti hangula­tot itt, ezekben a napokban a hajrá jelenti. Az elejtett szavakból is érezni azt a fe­szültséget, amely immár 633 ember helytállását jelenti. Az évi, mintegy százmilliós érték elérése egymaga nagy teljesítmény, de ebből a köz­vetlen és közvetett export már 24 milliós. És éppen itt. a végén szorít a cipő. Az exportnál, ahol mindennél fontosabb a határidők meg­tartása. Az elmúlt években óriási fejlődésen ment keresztül ez a városból kikerült vasas szövetkezet. Néhány termé­ket új váltott fel, s vaui olyan gyártmány — min* például a transzformátorhá­zaknál és a transzformátor rok lemezből készülő, a* olajhűtést szolgáló radiáto­roknál — egy év alatt száz százalékos a felfutás. A „há­zak” itt gyártott típusainak! ők a profilgazdái az ország­ban. A radiátorgyártás alapjait viszont már KGST- szinten lerakták. Eddig csak az NDK-ba szállítottak, de jövőre már a cseheknek is— Irány: Drezda — Végeredményben elége­dettek lehetünk ezzel az év­vel — mondja az elnök. — Ahhoz azonban, hogy to­vább lépjünk, jónéhány technológiai módosítást kell még végrehajtani, hogy biz­tosítani tudjuk a jövőre tervezett tíz százalékos ter­melékenységnövekedést. Mire a város felébred, a Derkovics utcában már le­dolgoztak néhány órát a hajrázó vasasok. A nehéz napok után jól esik majd a pihenő. Kétszeres lesz az ün­nep, hiszen mire a fenyőfán kigyullad a csillagszóró, az utolsó szállítmány is útban lesz már Drezda felé... Tóth Árpád Jó kis meglepetés! Az ígéret és a biztatás sokszor elhangzott: decemberré elkészül a Jósavárosban a 65 lakásos toronyház. A hónap közepén műszaki átadás, aztán — szépen hangzód — kará­csonyi ajándékként a 65 család december 20-án beköltözhet- Nos, ebből nem lett semmi. A ház ugyan valóban elkészült A leendő lakók az OTP- nél be is fizették a „beugrót”. Jól is jártak, most 6,5 száza­lékkal kevesebbet, mint január egy után kellene. És sokan felmondták az albérletet, még többen megvették a bútort. Szóval készülődtek. Még azt is aláírták, hogy tudomásul ve­szik: februárig se lift nem lesz, se gáz. És most robbant a „bomba”. A toronyházat nem lehet rákötni a távfűtésre. Nein lehet, mert, a hőközpont nem bír több megterhelést, az ú| gerincvezeték még nem készült el, s ha mégis bekapcsolják a 65 lakást, akkor 800-ban lesz hideg. Érthető ezek ' után, hogy a lakásszövetkezet nem volt hajlandó „késznek” elfogadni az épületet, hiszen jön a tél, és könnyen szétfagy minden egy hideg házban (még a lakó is), márpedig ha a lakásszövetkezet átveszi az épületet, ak­kor mindenért ő felel. így viszont? Nos, az építőipari válla­lat „üzemelteti” ezt a félkész építményt, amely kész, amely­nek egyes lakásait már pénzzel megváltva eszmeileg birto­kolnak Is a tulajdonosok. És mi lesz a 65 családdal? A városi tanács álláspontja szerint jobb, ha várnak februárig—márciusig. Annak a po­tenciális lehetősége adott, hogy az építők odaadják a kulcsot a tulajdonosoknak — ez is faramuci egy dolog! — azok be­rakhatják a bútort, (le aztán a kulcs nem marad náluk, hi­szen az építők fütögetnek, üzemeltetnek, elvileg bejárhat­nak és a gyakorlatban be is járnak a lakásokba. Szóval ha minden jól megy, akkor február, márciusig ez a helyzet. Mindenki vétlen ebben az ügyben. A KEMÉV azért, mert télen nagyon hideg van, és nem lehet hegeszteni, így nem készül a gerincvezeték. Az építők vétlenek, hiszen a ház kész. A TITÁSZ sem tehet semmit, több hő nincs. A lakásszövet­kezet is ártatlan, hiszen ők nem vehetnek át egy fűthetetlen házat. Az OTP se hibás, mert neki csak annyi a dolga, hogy beszedje a pénzt, és már januártól kérje a törlesztést! ! ! Ä tanács se hibás, hiszen ő csak irányít, koordinál, határoz. Marad a lakó, ő a hibás, hiszen lakni akar. illetve akart; amikorra ígérték. Krácsonyi meglepetésnek ez is megteszi, ha nem is a legkellemesebb! flmrgeft /

Next

/
Oldalképek
Tartalom