Kelet-Magyarország, 1973. november (33. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-07 / 261. szám

t973. november *?. KELET-MAGYARORSZÄG — ÜNNEPI MELLEKLET 9. oldal A szocialista irodalmak szellemi közeledése Moszkva után Nyíregyházán Palicz Mihály szovjet ösztöndíjas arcképéhez Kapcsolataink áttekintése — örvendete­sen — roppant neKéz feladat, örvendetesen nehéz — ez a kifejezés frivolnak tetszhet, de valóban fontos és pozitív tény az a szocialista irodalmak közös életében, hogy folyamatosan és fokozottan nő az igény egymás jobb. pon­tosabb megismerésére, hogy fel kíván, juk fedezni mindazokat a történeti és eszmei szálakat, melyek összekötik irodai, mainkat. Lehetetlen nem örvendezni an­nak, hogy a históriai múlt megismerése mel­lett egyre égetőbb és sürgetőbb igény mutat­kozik éppen a legfrisebb művek, viták meg­ismerésére. Végül, de nem utolsósorban az is újfajta minőséget jelez kapcsolatainkban, hogy szocialista irodalmaink aktuális problé­máit korántsem csak egy-egy nemzeti iro. dalom tapasztalati anyag alapján óhajtjuk megoldani, hanem a szocialista irodalmak ál. talános, internacionális gyakorlatára is felfi­gyelünk, idézzük ezeket a példákat is oku­lás végett. Vitalij Ozerov izgalmas tanulmányára sze­retnék hivatkozni, melyben sok gyakorlati tettet idézve világítja meg az írók nemzet­közi találkozóinak, konferenciáinak értelmét. A haladó nemzeti kultúrák képviselőinek ta. nácskozásait — fejtegeti Ozerov elvtárs — „a közös szociális és esztétikai platform erő­sítése” teszi igazán értelmessé. „Ennek a platformnak az alapja pedig az irodalomban és a művészetben megnyilatkozó nemzeti, il. lelve internacionális elemek organikus egy­sége...” „Az egyes országok és irodalmak lé­nyeges problémáit lehetetlen elkülöníteni a világproblémáktól, hiszen a szociális és osz­tályfolyamatok rendkívüli módon hasonló, ak...” Ez az irodalmi együttműködés, megfelel azoknak az általános fejlődési tendenciáknak, melyek a szocialista országok közösségére jellemzőek. Természetesen képtelenség lenne azt gondolni, hogy miközben a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsába tömörült or­szágok egyre nagyobb erőfeszítéseket tesznek a gazdasági élet integrálására — mindez tel. jesen észrevétlen marad az adott nemzetek szellemi, kulturális életére. Ugyanakkor a gazdasági integráció tényeit is nehéz lenne mechanikusan átvinni a kulturális élet, vagy akár csupán az irodalom szféráira. Az egyes országok irodalmaiban a szocialista pozíciók erősödésével egyenes arányban növekszik az együttműködésre való készség, sőt a közös munka szükségszerűségének felismerése. Nem arról van szó, hogy a nemzeti sajátosságok, illetve a szocialista realizmus általános tör. vényei között ellentétek lennének, s a szocia_ lista irodalmak együttműködése a nemzeti sajátosságok rovására történhet. Az imperializmus ideológiai fellazító po­litikájának elméleti szakemberei — elsősor­ban Zbignew Brzezinski — egész elméletüket arra alapozzák, hogy az ideológiai élet te­rületén a nemzeti különállást kell hangsú­lyozni. Ezen a különálláson ők nem a nem­zeti kultúrák sajátos .vonásait értik, hanem a nacionalista örökséget, az egyes nemzetekkel szembeni múltból reánk maradt előitéleteket. De hát mi, akik itt élünk Kelet-Európában, keserves történelmi tapasztalatok ár..n ta­nultuk meg, hogy az itt élő népek mennyire egymásrautaltak. Példáimat a magyar irodalom köréből veszem. Ugyan miként lehetne elválasztani egymástól a horvát származású Zrínyi Mik­lóst, aki az egyik legnagyobb magyar költő­vé lett. testvérétől, Petar Zrinitől. aki vi­szont a horvát költészet jelese? Nekünk Ady Endre hazafisága a példa, aki keserű és ká­romló szavakkal lázadt a Monarchián belül érvényesülő magyar imperialista törekvések ellen. „Magyar jakobinus” volt ő. aki tudta azt is, hogy „magyar, oláh, szláv bánat min. digre egy bánat marad” — és err a dalra a román Ostavias Goga és a szlovák Pavel Or. szagh Hviezdoslav feleltek testvéri szóval. És ha József Attila közvetlen feladatként jelölte ki: „rendezni végre közös dolgainkat ez a mi munkánk, g nem is kevés” —, akkor ez a rendezés nála személyesen azt jelentette, hogy a magyar irodalom történetében először ő volt az, aki műfordítói munkássága centru­mába a nyugat-európai költők helyett a szomszédos népek poézisát állította. Vannak újabb keletű példák is. Sőt, nem csupán az irodalom magasabb, „szervezet­tebb” világából valók, hanem az újkori föl. klór gyakorlata ez már, bizonyítva, hogy a szellemi együttműködés nem egyedül tudatos felismerés eredménye, hanem a népek leg. belsőbb igénye is. 1953 őszén a moldvai Sza_ bófalván egy értelmes siheder. bizonyos Pál Ferenc odaállt a néprajzosok elé és magne. tofonra mondotta csángó nyelvjárásban Mi- hal Eminiescu híres meséjét, a Calin nebu. nult, melyet — vallomása szerint — nem sok. kai korábban olvasott románul. És mindezt a "féle „mese'eként” tette, aki nem ~sak őri. z~je, továbbad Íja, de gazdagítója is a r.áp meiekinesér.ek. A dologban a "Uinö­s?bb az. ho"v ez a korántsem irodalmi s~.o_ von, az illető Eminescu-mű első magyar fór­éi.',a. mc-t a mese magvarul, nyomta*f.sban c '-ái 19'7-ben jelent meg. Bözödi György rikolt:’ íbcn. Az ilyef'sjta példák kőmvü- 6/errel $zp«--rtha* ók. Ion Agirbiceanü, a Ko­lost’úrott élő kitűnő román író még ba’á-s- filvi gin :sta kóré' '1 em'Nnzett e”Y re­formátus magyar emberig akinek rumán meséit nagy áhítattal hallgatta. Megvalljaazt is, hogy később sokat merített ezekből a re­gékből s voltaképpen egy magyar paraszt előadásában találkozott először népének leg­ősibb mondavilágával. Egy prágai kutató. Ja- romir Jech a Bánságban bukkant egy nyolc­vanéves cseh férfira, aki szerbül, németül, bulgárul mesélt — anyanyelvén kívül, 6 ilyenformán mintegy személyében testesítette meg azt a rejtett folyamatot, ahogyan egy. egy mese, vagy mesemotívum körbejárta haj. danán a világot. Zajlik tehát egy folyamat, függetlenül a mi irodalmi életünk megtervezett és okosan meghatározott szabályaitól, amely mintegy az élettények, szükségszerűségével bizonyítja, nem lehet az egymással együttálő, azonos tár­sadalmi rendszerek feladatait vállaló népek között mesterséges gátakat, állítani. Sokan szeretnék — sajnos, nem egyszer a szocialis­ta országokban is — a szellemi együttműkö­dést valamiképp úgy beállítani, hogy létezik egy internacionális szféra, amely az úgyneve­zett nagy politika ! őreiben érvényes, és lé­tezik a nemzeti feladatok köre, amely a min. dennapok munkájában szolgálhat iránytű, ként. Az ilyesféle megosztás politikai-ideoló­giai képtelenségéről szólni nem az én felada­tom. De idetartozik annak a cáfolata, hogy az irodalom világában sem lehet szétválasztani a nemzetközi és a nemzeti fogalmát, a nagy és a kis feladatokat, amelyekre más és más törvényszerűségek lennének érvényesek. A jelenkori világirodalom egyik legra­gyogóbb példájára szeretnék hivatkozni, a Lenin- és Állami-díjas szovjet-kirgiz író, Csingiz Ajtmatov munkásságára. Vajon egyik legutóbbi műve, a Fehér hajó, melynek aící_ me Mese után, világosan jelzi a mű ihlető forrásait — voltaképpen nem ugyanannak a folyamatnak a hasonmása, melyről az előbb a magyar—román—cseh folklór újabb jelen­ségei kapcsán szólottám? Ajtmatov kisregé­nyének egyik vezérmotívuma a Koronás Szarvas Anyáról szóló ősi kirgiz monda, a kirgiz nép eredetmondája. Ennek a regének az a funkciója — egyebek között —. hogy a társadalmi igazság, a mindenkor kötelező emberség nagy és közös törvényeire figyel, meztessen. Ajtmatov ezt a kisregényét orosz nyelven írta, tehát így ugyanaz a folyamat játszódott le — persze, jóval tudatosabb for. maban —, mint a moldvai Szabófalván Emi. nescu meséjével. De történt más is. Ajtmatov önnön nemzetének legszebb humanista hagyo­mányait a szocialista emberség új törvényei, vei ötvözte. És ez már nem nyelvi kérdés, sőt nem is egyszerűen a közvetítés problémaköre. Ez már egy magasabb rendű, minőségileg változott kulturális egység új valósága. Nyi_ kolaj Konrad akadémikus egyik tanulmá­nyában a világirodalom fogalmáról értekez­ve kifejti, hogy az újkor szocialista társadal­mában az első rendű feladatok egyike a tár. sadalmi tudat etikai színvonalának növelése. Ez a feladat, illetve ennek teljesítése egy új világirodalom korszakainak három nagy, döntő fordulatot jellemző müve, Augustinus De civitate Dei-je, Dante Divina Comedia-ja, illetve a Kommunista Kiáltvány. Nos. ha ez a felosztás igaz — és én feltétlenül annak tar­tom —. akkor Ajtmatov művében — és sok más alkotásban — egy új. nagy egység' létre­jöttét kell megfigyelnünk. Ennek az egység­nek meghatározó eleme. hogy a nemzeti örökségre támaszkodva, azt maximálisan fej. lesztve, a humanizmus szocialista törvényeit kifejezve a kommunista társadalom interna, cionális elveit és gyakorlatát tartja szem előtt. A szocialista forradalom alternatívája kell, hogy meghatározza a haladó irodalom tudatát — fejtette ki a kitűnő cseh kritikus, Jiri Hájek egyik tanulmányában, melyben 1968 cseh jobboldali teoretikusaival vitázik. Ezek a teoretikusok a „kis népek” hivatását óhajtották szembeállítani a „nagy népek sz° repével”. Hájek felelete erre nem lehet má- mint az, hogy „részt kell. vennünk annak r reményteli világnak megvalósításában, amely az összemberiség történelmi missziója, e meg valósításhoz egyéni teljesítményünkkel kel! hozzájárulnunk — ez a mi kommunista vá­laszunk kispolgáraink úgynevezett „örök” .kisnemzeti” problémáira”. Teljes joggal állapíthatta meg Konsztan. tyin Katusev elvtárs az SZKP KB titkára: „A kultúra és az ideológia szférájában is leg­alább olyan jól látható a szocialista államok közeledése mint gazdasági téren. Bármilyen gazdag is és sajátos is szellemi életük, bár. mennyire virágzik is nemzeti kultúrájuk, ahogy az új rendszer fejlődik, mind mélyeb. ben meggyökeresedik ezen államok kultúra, jának és egész szellemi életének közös szó. cialista tartalma. Ennek a folyamatnak leg­fontosabb alapja az egységes marxista-leni­nista ideológia, az új társadalmi viszonyok megszilárdulása, amelyeknek legfőbb vonása a kizsákmányolástól megszabadult dolgozók baráti együttműködése, az emberek és a nem. zetek egyenjogúsága. A szocializmus minden embernek megadta a munkához és a műve­lődéshez való jogot, valódi kulturális forra­dalmat hajtott végre, megnyitotta a néptö_ me:ok előtt, az utat a jólét, az emberhez méltó élet felé. Mindez szilárd alapot nyújt a népek szellemi közeledéséhez...” (K. Katu_ sev: A fő irány. Béke és Szocializmus 1973. 8. 10. 1.) _ , E. Fehér Pál Gondolt-e arra valamikor, hogy kül­földi egyetemen fog diplomát szerezni? Ez lett volna az első kérdésünk Palicz Mihály élelmiszergépész-mérnökhöz, a megyei me­zőgazdasági beruházási vállalat tervező- mérnökéhez, ha válaszával nem előzi meg kérdésünket. Középiskolás korában a nyíregyházi Kos­suth diákja volt — hol az egyik, hol a másik tantárgy érdekelte jobban. Mint általában a diákokat. Az ábrázológeometriával, azonban mindig szívesen foglalkozott. A gépek iránti érdeklődés is gyakorta megmozgatta a fantá­ziáját. Nem sokkal az érettségi előtt, egy is­merőse, szomszédja. Nagy Károly beszélt neki a külföldi ösztöndíjról, mint lehetőségről. Az ismerős a Szovjetunióban tanult. . . — Ekkor kezdtem foglalkozni a gondolat­tal, hogy meg lehetne próbálni. — mondta csöndesen Palicz Mihály, amikor a külföldi ösztöndíjas élet első lépéseiről faggattuk Tar­tott azonban az orosz nyelvtől, ami nagy ne­hézséget okozott neki. Mégis beadta a kérel­mét a külföldi ösztöndíjra, és biztonságból a vesznrérni vegyipari egyetemre is. . . Felvették. Moszkvában kezdhette meg az egyetemi tanévet, hatvannyolc szeptemberé­ben. az élelmi szergépészeti szakon. Kemény évek kezdődtek a nyíregyházi fiatal ember számára. Nem csak n szaktárgyak, az orosz nyelv alapos elsajátítását ielentették ezek a hetek, hónnook. Á ..fogódzót” is. hisz négyes­nél rosszabb nem lehetett az átlageredménye, mert veszélybe kerülhetett volna a továbbta­nulása. Egy szóval sem említette, hányszor kel­lett éjszaka is tanulnia, elsőként kelni, utolsó­nak lefeküdni. Nem olyan ember, aki szívesen beszél a megvívott „csatákról”. Pedig rengeteg lemondás, szívós munka teremthette csak meg számára az ötéves tanulás alatt a jeles, az utol­só három évben pedig a kitűnő átlag vizsga­osztályzatot. — Közben hatvanban megnősültem, nyolc nappal a harmadik évfolyam befejezése előtt — folytatta. Felesége is ugyanazon az egyete­men tanult, az élelmiszervegyésy szakon, így imerkedt“k meg S együtt tanultak, tervezget­ték a jövőt. . . Hogyanis lesz. amikor végeznek. A fiatalaszony egy tengerésztiszt, háborús ha­A Dunához vezető út a városkapun belül '.faldarabkáját már csak emléktábla jelzi, az is a földszint alatt, az Astoria aluljáró zsibon­gó csarnokában), a hajdani Hatvani út, a mai Kossuth Lajos utca november havában új épü­letet. Pestnek ez a régi belvárosi sugárútja új képet kap. A Semmelweis utca sarkán álló palota homlokán, a magasban kigyullad majd fénybetűkkel a név: a Szovjet Kultúra és Tu­domány Háza. Nem új ház, a múlt század végén énült. A gazdag polgárság társadalmi, társasági élete zajlott itt, az Országos Kaszinóban. Szembe véle. ahol most a Hungarotex üveg-króm pa­lotája áll. a Nemzeti Kaszinó kapujához gör­dültek a hintók. Ahogv a régi pesti útikalau­zok írták: a város e részén a legnagyobb volt a kortő a társasági élet pezsgése. Maid száz esztendő múltán a régi épület nemcsak új köntöst kapott — a LAKÖTVRV mérnökei tervezték az átalakítást, iparművé­szek, képzőművészek serege, negyven-negy­venöt vállalat dolgozott itt —. hanem átépít­ve ez az épületkoloszus valóban a kultúra, a. tudomány otthonává válik A Semmelweis utcai oldalon még acélfogú kőfűrészek váglák n rukmai márvánvlnookat a berendezés finls-Spél tart a bedeszkázoft-. fi'l- állványozott pVt'si terület, amikor n Mű''°’ő- désj Beruházási Vá”o1.at egyik vezetőjével kis sétát főttünk a Palotában. A Kossuth Laios utca kéne is megváhozott kicsit: árkádok alatt vezet az ül a Semmelwe­is utcai sarokig. Az árkádok alatt fa-, már­ványborítású üzletek, az egyik a: Nvfrfácska. Iparművészeti bolt, souvenir-üzlet. Mellette a Melódia könyv-, zenemű-, hanglemez üzlet. A ditudósító lánya. Az évek során hozzászokott, hogy örökösen újabb és újabb városokban, köztársaságokban kellett újabb é? újabb ott­hont választania, amíg középiskoláit végezte. Talán ezért is ment könnyebben, hogy férjével együtt Magyarországon fognak élni . . . — Mivel a gabonaipari tröszt ösz-töndiiasa voltam először Miskolcon kaptunk munkát. De ott nem éreztük jól magunkat. És lakással sem biztattak. Hazajöttünk, Nyíregyházára. Itt elő­ször a húsipari vállalatnál helyezkedtünk el, mind a ketten. A fele-'gem azóta is ott dol­gozik, a húsvizsgáló ' bor ve^etőie.. F - h-tven óta a mezőr,azdasáai beruházási ványainál dolgozom, először mint beruházó, jelenleg mint tervo-'ö. Igazgatósa dr. Kiss T a jós említette: ú°y érzi a 23 cvrs fiatal rré-nök most eoy'm-'"'é- nek, szakmai érdek’rdénárt°k megfelel ó mun­kát kapott R gáné'izterve^érben. Ma má- etv mezővazdosági tsrvező vó'loW nem ’"bet meg jól képzett. pz új iráni fon i’-'-'v é’-’ovs-'e-- géoész-mérnökök 1 tervező'- nélkül. Hisz cav- más után épülne'r a megyében a modor-; me­zőgazdasági. és állaHrniyész!é-u komplex-'-’o- pek, melyek automatikus vezérlését, n bioló­giai folyamatok kiszolgál-sät v’T'ő gérvm-ok bonvo’ult „együttesét” keli megtervezni a leg­gazdaságosabban. — Nagy önállóságot ’•anok e munkámhoz — jegyezte meg Pa’icz Mihály. Jól érzem itt magam, még sok izgalmas munkában szedet­nék részt venni. Szavai helyett, inkább azok a mezőgazdasági kombinátok „beszélnek” ame­lyeket ő tervezett, a fehérgyarmati állami gaz­daság sertéstelepét, a tiszavasvári tsz tisztító, szárító és taroló „együttesét”, a vállaji szárítót és más, a modern mezőgazdaság számára nél­külözhetetlen létesítmények gépészeti komp­lexumait. Szenvedélyes búvárja a szakmai fo­lyóiratoknak. Természetesen nem hiányoznék a könyvespolcáról a szovjet szakfolyóiratok, lapok, sőt szépirodalmi alko’áso'- som. — Sok barátunkkal tartiuk a leve’cző és személye? kapcsolatot a Szovjetunióban. Minden évben ellátogatunk Moszkvába. Nem gyűjtünk kocsira. Jó lakásunk Van -7­lük. A pénztnbWétet u*n-»á«ra költjük ami mindig nagy élmény számunkra . . . Páll Gfza sarki fűfronton nagy tábla hirdeti majd a Szovjet Kultúra és Tudomány Házának heti proramját. Két nagy vitrinben pedig az APN friss, fotós híradója, s a másik vitrin a ház életének eseményeit mutatja majd be fotók­ban. A Semmelweis utcai oldalon — a főbejá­rattól jobbra — nyílik majd a Bajkál étterem- kombinát teaszalonja. A szalon minden aszta­lán egy kis szamovár, a vendég maga készít­heti el ízlése szerint a teáját. A teázó alatt a Bajkál étterem, zöld, csipkézett fa lapocskák­kal, szinte bezsindelyezve, kibélelve. Az első emeleten 217 fős színházterem, ahol konferenciákat, mozielőadásokat is lehet tartani majd. A színháztermet trópusi tikfa borítja, a széksorokat kék bársony fedi. s kék­színű szőnyeg a padlón. Színésztársalgó, s bü­fé egészíti ki a kamaratermet. A folyosókon mindenütt márványpadlo, márványpillérek. Ugyanitt az első emeleten kiállítási terem, képzőművészeti alkotások bemutatására egy harminc személyes metodika-stúdió az inten­zív nyelvtanulás részére, s egy zeneszalon. Jaoán zongorát helyeztek itt el, zöld, kék fali­szőnyeg szalad fel egész a mennyezetig. Klimatikus berendezés szabályozza az óriá­si épület hőmérsékletét. A főbejárattal szem­ben, a. palota csarnokában Káló Viktor Lenin- portréja áll. Tavaly augusztus elején kezdtek a terve­zők, kivitelezők a munkához, 55 tizennégy hó­nappal később a régi palota új szívvel, új kön­tösei, a Dunához vezető sugárúton kiemel­kedve a forgatag hullámzásábósl. a kultúra és a tudomány világítótornyaként áll. (kőbányai) A szovjet kultúra palotája

Next

/
Oldalképek
Tartalom