Kelet-Magyarország, 1973. november (33. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-29 / 279. szám

S97S. november 29. SreTrr-MAGYARORSZA« 9. dB* plusz I millió tonna Cj OTP (ársasbiiai sÄBak ál ft közeljövőben Nyíregyházán, ft Vasvári Pál utcán. (Elek Emil felvételei Együtt a faluért Barabásén Termelőszövetkezeti tagok társadalmi munkában Záhony A ZÁHONYI VASUTASO­KAT mindenütt ismerik az országban. Ha nem is szemé­lyes kapcsolat köti őket ösz- sze a munkahelyekkel, de tevékenységük kedvező ha­tással van szinte népgazda­ságunk egészére. Rengeteg terméket fogadnak és továb­bítanak az országnak és kül­földre egyaránt. S hogy ezt az alapvető feladatukat mi­nél jobban végezzék, a vasu­tas pártbizottság értékelte a területükön végzett gazda­ságpolitikai tömegmunkát. Összegezték, hogy a párt­munka sajátos eszközeivel hogyan járultak hozzá az or­szág áruval és nyersanyag­gal történő ellátásához, az exportküldemények pontos továbbításához. Pártbizott­sági ülésen elemezték, hogy a népgazdaságpolitikai tájé­koztatás, agitációs és propa­ganda munka és annak to­vábbfejlesztése mennyire ha­tott a 6000 főt foglalkoztató körzet tevékenységére. Ezt a munkát nem lehet különválasztani a pártbi­zottság egyéb irányú tevé­kenységétől. Ez a gondolat jellemezte legutóbbi tanács­kozásukat is. Szóltak arról, hogy o gazdaságpolitikai tö­megmunkát segítették azál­tal is, hogy az üzem- és mun­kaszervezést, a beruházáso­kat, a fizikai munkások, a körzet dolgozóinak élet- és munkakörülményeit, a tervek ismertetését, az üzemi bal­esetek alakulását értékelték. Ezeknek a kérdéseknek az elemzése, a velük kapcsola­tos tendenciák megismerése s mindezek kapcsán megje­lölt feladatok rendszerbe foglalása, megvalósításuk se­gítése fontos részét képezi a pártbizottság, a pártszerveze­tek tevékenységének. A termelés, az átrakás-to­vábbítás javítását segítő tö- sanegpolitikai munka tartal­mában és módszerében is lé­pést tartanak a követelmé­nyekkel. A pártbizottságot 30 lös gazdaságpolitikai agitá- isiós bizottság segíti ilyenirá­nyú feladataiban. Az alap- «zervezetekbpn érvbizottsá­gok működnek, amelyek ak­tív segítői a vezetőségnek, a politikai vitakörökben fo- f lyó agitációs munkának. A 1 pártoktatásban korszerű gaz- '■ daságpoljtikai tanfolyamo- ' kát állandósítottak, A párt-, gazdasági és tömegszervezeti vezetők között jól összehan­golt a gazdaságpolitikai tö- megmunka. Sokat tettek a kommunisták, a dolgozók he­lyi tájékoztatásának javítá­sáért: a szolgálati, gazdasági vezetők 10 naponként adnak ‘tájékoztatást a párt- és tár­sadalmi szerveknek, s így mindig időben dönthetnek és tesznek is az aktuális kér­désekben. A szemléltető és írásos agitációt korszerűsítet­ték: tartalmában és formájá­ban olyan szintre emelték, hogy példájukat országos mé­retekben igyekeznek elter­jeszteni. A GAZDASÁGPOLITIKAI TÖMEGMUNKA javulása is hozzájárult a .záhonyi körzet tevékenységének eredmé­nyességéhez. A bázishoz vi­helytáll szonyítva az idén közel egy­millió tonnával fogadtak és továbbítottak több terméket, ami 4,3 százalékos javulásnak felel meg. Hogy ez a szám az egyre korszerűbb techni­kának, az emberi tudás és leleményesség, ötletesség és tenniakarás milyen szintű összhangjának megteremté­sét igényelte, csak úgy lehet igazán érzékelni, ha a Zá­hony 30 kilométeres körzeté­ben elhelyezett íermelőbe- rendezéseket és az érkező termékek tömegét ismerjük. S e hatalmas értéket mozga­tó tevékenységet az idén 6,2 százalékos termelékenységi javulással végzik. Az elmúlt évben beadott 80 újításból harminckettőt már megvaló­sítottak, ennek a haszna több mint 1 millió forint volt, s az újítóknak is 52 ezer fo­rintot fizettek. Nem sokkal kevesebb újítás született az idén már eddig is. Ezek a számok azt mutat­ják: a Záhony körzeti vasu­tasok, munkások minden tő­lük telhetőt megtesznek az ország egyre jobb anyagellá­tásáért, a termékek továbbí­tásáért. Érdemes is jobban dolgozniuk, mert egyre na gyobb mértékben alkalmaz­zák a sokat emlegetett diffe­renciált munka szerinti bére­zést. A lanátos dolgozók például, teljesítményüktől függően havonta 4—5 ezer forintot keresnek. Ha az át­lagot nézzük, a dolgozók ke­resete közel 10 százalékkal emelkedett ebben az évben. Javult a munkafegyelem. csökkent a munkásvándorlás s ma már a dolgozók közel 40 százaléka a törzsgárdához tartozó. S még egy adat: ez év áprilisában és májusában 3 ezer dolgozó 26 ezer társa­dalmi munkaórát végzett az átrakó körzet rendezéséért, óvoda, bölcsőde, iskola par­kosításáért. A fényeslitkeiek pedig egy új óvodát építettek a vasutas dolgozók gyerme­keinek, JÖL ÖSSZEGEZTE A PÁRTBIZOTTSÁG a tenni­valókat is. A gazdaságpolitikai tömegmunka javításához szükségesnek tartják a mun­kahelyi fórumok korszerűsí­tését, mert soknak tartják még az ezeken elhangzó „di­vatos” és általános beszédet, azok bonyolult nyelvezetét, a frázisokat. Ezt úgy fogal­mazták a vitában részt vevők is. hogy az üzemi fórumokat közel kell vinni az egyes em­berekhez és mindenki Szá­mára érthető, világos felada­tokat kell megjelölni azokon. Korszerűsítik a helyi tájé­koztatást, az agitációs bizott­ságok munkáját. Jobban tá­maszkodnak a pártcsoportok­ra, több helyi pártnapot ren­deznek. folytatják a munkás­fórumok rendezését, több po litikai vitakört hoznak létre. Olyan sokoldalú e pártbi­zottság munkája, hogy abból csak részleteket lehet ismer­tetni. Egy azonban bizonyos- sokat tettek a pártmúnka eszközeivel a termékek foga­dásának. továbbításának ja­vításáért, A barabási Béke Termelő- szövetkezetnek volt egy olyan hete az idén, amit nem egy­könnyen felejtenek el, sem a tagok, sem azok a látogatók, akik ott jártak akkor. Egy és azonos időpontban építették a szövetkezet köz­pontja előtt elvezető Kos­suth utcát, burkolták a ma­jorságba onnan bevezető utat, terítették a kavicsot, lapátoltak, ástak. S hogy minden egyszerre történjék, a központ előcsarnokán is dolgoztak, malteroztak, sze­geitek, festettek, díszítettek. Első pillanatra azt gondolta volna az ember, hogy a csendes ismeretlenségből az élre tört kis szövetkezet ezekkel a csinosításokkal ké­szül a Kiváló Szövetkezet ki­tüntetés átvételére. A vezetők a2t mondták: nem így van. Csak véletlenül esik egybe. Ezt a barabási szerénységet szeretnénk az alábbiakban megcáfolni. Mert a felsorolt szépítési tár­sadalmi munkák és a kiváló cím elnyerése között van összefüggés: az összeforroft- ság. Százharmincán szollak A dolog azzal kezdődött, hogy a tavaszi tanácsválasz­tások idején a legtöbb észre­vétel éppen a Kossuth utca tarthatatlan állapotára vo­natkozott. Mintegy 130-ani szóltak. Elmúlt a választás. A ta­nácsi vezetők leültek beszél­getni a termelőszövetkezettel és azt kérték, szervezze meg a közös gazdaság a munkát. Gyorsan megértették egy­mást. Valami vita legföljebb a körül volt, hogy a legin­kább követ igénylő munká­hoz egy kőbányatulajdonos szövetkezet segítségét kér­ték. Csakhogy a barabási kő még nem út. Meg is kell azt zúzni, henger is kell hozzá. Megszervezték a fuvart. Kölcsön kértek egy hengert az útépítőktől. És a szövetke­zet vezetői — kik közt nem is egy tanácstag van — felhív­ták a tagságot —, akik jófor­mán azonosak a választókkal —hogy használják ki a henger itt tartózkodását, ne sajnálják az idejüket saját javaslataik valóra váltására. Ki is állt a falu. Százhar­minc felnőtt... Dolgoztak a falujukért. Társadalmi munkában. Ugvanannyian, mint a felszó­lalók. Balázs András elnök nevet­ve meséli, hogy valami csa­ládi ünnep féle volt otthon, és volt aki a családjában meg­sértődött, amiért nem ment haza egy percre sem, köszön­teni. Kun Barna párttitkár (egy­ben főkertész) mosolyogva fűzi hozzá: „Bizony, én sem, mert ki akartuk használni a henger ittlétét, hadd halad­jon aznap is minél hosszabb szakaszon.” Dolgozott az elnök is, m párttitkár is a többi százhu­szonnyolccal. Mindketten 14 éve vannak a helyükön. Az alapítás óta. Fiafa'ok versenye Ez a tizennégy válságpk nélküli év sok mindent meg­magyaráz az anyagiakon túl a közösben gondolkozás meg­erősödéséből. Bajnai Sándor főkönyvelő például saját bevallása sze­rint soha nem kerül ide, ha az árvízkor a családját nem ide menekítik. Amit akkor látott, az a „kaláka-szellem”, az szerettette meg vele a be­regi falut. Az iskola tele volt menekültekkel. Estére már üres lett. Minden családot szétvittek lakásaikra a falu­beliek és a hazatérésig olyan meleg barátsággal, vendég- szeretettel gondozták őket, hogy a mostani főkönyvelő, akinek a családja itt volt, fel­sóhajtott: — Mindig ilyen emberek között szerettem volna élni és dolgozni. És idejött. Befogadták. Azt mondja, nem csalódott. Pél­dául nemcsak utcakövezés­ben tudnak „ráverni” a ba- rabásiak — meséli. A nem­rég befejezett almaszüreten volt egy kis vita a szüretelők munkabére körül. De gyor­san elcsitult. Ugyanis a ba­rabási Béke a járásban első­nek — az országban sem so­kadiknak — átvette termelő­szövetkezeti kezelésbe a fa­lusi művelődésházat. Hogy a fiataloknak legven berende­zése, szórakozáshoz szüksé­ges zenéje, társadalmi mun­kában szedték az almát, hogy a mnnVodíjból vegyék meg az erősítőt. Ingyen — masuknak o Kiderült, hogy a társadal­mi munkában, vagyis gya­korlatilag ingyen dolgozók jóval több almát szedtek na­ponta, mint akik teljesít­ménybérben végezték ugyan­azt. Persze, nem ingyen. „Ma­guknak” — mondják és ez sok mindent kifejez magatar­tásukból. Már a szomszéd falvakban is hallani hasonlót. Barabás közös községi ta­nácsban van Vámosatyával és Gelénessel. Ottjártunkkor éppen Vámosatván volt kihe­lyezett tanácsülés, ott értük utói a tanácsi vezetőket. Megtudtuk Kovács Dezső ta­nácstitkártól. hogy most már Atván is több tízezer forint értékű társadalmi munkát végeztek a falusi utcák kö­vezésén. Amikor pedig a tanács­ülésről hazavittük Gelénesre Varga Károlyné fiatal peda­gógust, aki egyben a falu nép­művelési ügyintézője, büsz­kén mutatta a szintén nagy­részt társadalmi munkával már tető alatt álló új geléne- si kultúrházat, melynek egy termét még a májusi avatás előtt télire is lakályossá te­szik. Megszűnik az., hogy az iskolapadokat kell széttolo­gatni, ha bél vagy maxi v*n. ügy látszik, a közösségi szellem ragadósai váte Be- regban. tSosMptl !£&&? 3Stiteij> Nagy Tibor Megtört fény A Sóstói út 6. előtt állt a festő. Felkelőben volt a nap, de a felhő ta­karta, ezért sugarai meg­törve hulltak alá az út má­sik oldalán álló házakra. A fénynek ez a különös já­téka késztette csodálatra a festőt. Valami szokatlanul különleges természeti je­lenség kellett ahhoz, hogy észrevegye — amit külön­ben derűben, borúban már annyit látott — új házak épülnek, kezd kialakulni és szépülni a Kun Béla út környéke, vagy ahogyan sokan ismerik, a Homok­sor, Homoktér. A festő két tízszintes to­ronyházat látott, négyszin­tes sávházakat, ezeknek a bordó, barna, szürke fala­it, a mozaik kockás felü­leteket. Látta a 'csillogó fémrészeket a tetőn, az an­tennákat, a szellőzőkürtő­ket. s ebbe a képbe beleló­gott az óriás toronydaru gémje. A festő azt mondta; — Csodálatos ez, nagy­szerű! Gyönyörű kompo­zíció. Ezt én megfestem. Ez a fény, a megtört fény. Háttérben a sötétszürke felhő és pereméről csorog az aranysugár. — Az a sötétszürke fel­hő biztosan hófelhő — mondta a festő mellett álló férfi —, rövidesen hó esik, hiszen már november van. — Itt előtérben ez a pár romos ház, megfelelő kont­raszt — mondta a festő fi­gyelembe sem véve azt, amit a mellette levő meg- iegyzett. — Ezeket a ro­mokat csak néhány sötét vonallal érzékeltetem. — Szép kis családi há­zak voltak — szólt ismét a festő mellett álló —, he­lyűbe is biztos emeletes házak épülnek. — Ereje, dinamikája van az Ilyen képnek. így, ebben a fényben különösen jól mutatnak az épületek. Ég­re törnek a toronyházak és hull rájuk a fény. A festő mellett álló lát­ta, hogy az hunyorog szemüvege mögött, fejét jobbra-balra dönti, s már a papírra kívánkozó ará­nyokat méri. Ó is lehuny­ta fél szemét, úgy futatta a tetőtől a födszintig te­kintetét. Ott lent sürög- tek-fórogtak az építők. Parányi szürke kis fóitok­nak látszottak és nem áll­ta meg, hogy meg ne je­gyezze: — Na, és az emberek? A kőművesek? . is kelle­ne néhány. Kis szürke fol­tocskák a képbe. — Az nem jő — mondta a festő —, embert nem tu­dok a képbe vinni, mert kivehetetlenül parányi pon­tok. A rajz, amit készítek úgy lesz jó, hogy csak az épületek, és a fény. Csak a fény dominál. A festő mellett álló ez­után már nem szólt sem­mit. Nem értett különöseb­ben a képzőművészethez, ezért a továbbiakban már nem is foglalkoztatta a té­ma. Eszébe jutott viszont hogy az e©úk szerelmes kőműves a toronyház egyik frissen illesztett portál üvegére odámázolta nagy betűkkel „Kati”. Termé­szetesen, az ilyesmi rajz­ban nem dominál. Ilyen apróságokra ritkán hull a ■’•áporozó fény. Lényeg, hogy a házak lépültek és felépülnek. Ezt lehet és ezt kell megfesteni. A festő ér­ti a dolgát. Ha a rajz elké­szül, biztosan jó lesz. cSosvbsí Jfensfcí KBT A megyei Közlekedés Biz­tonság! Tanács ma tartja ala­kuló közgyűlését Nyíregy­házán. Azon tanácskoznak és fáradoznak, hogy a megyénk­ben közlekedő sokszázezer, aki a közúton járművel ha­lad, tudja is, amit a közúton tudni kell, számoljon is a köz­úti körülményekkel és akarja is, hogy baj ne legyen! A megalakuló megyei Köz­lekedés Biztonsági Tanács és szervei fő feladataiknak tekintik, hogy a balesetek sza­porodásának üteme fékeződ­jék, lokalizálni igyekszik a gyakori baleseti okokat, fel- világosító, széles körű pro­paganda munkával. A közúti balesetek megelő­zése, társadalmi bázisának bővítése során előtérbe ke­rül a megyei munka. A ta­nács nem elégszik meg azzal, hogy megyénkben, a helyi Közlekedési Biztonsági Ta­nácsok önzetlen, fáradha­tatlan szakemberek csekély létszámú köréből álljon, ha­nem a gyermekek mozgalmi szervezeteitől kezdve, vala­mennyi nemzedék és szakma társadalmi erejét kívánja mozgásba hozni az élet vé­delmében. A gyorshajtás végzetessé válhat, ha az nem a körülmé­nyeknek, látási, forgalmi és útviszonyoknak megfelelően történik. Egyetlen mozdulat bajt okozhat, de egyetlen mozdulatunk meg is előzheti a bajt. A kettő között sok­féle tényező hat az adott pil­lanatban. Azt valljuk, hogy ezek közül a döntő, a volán mögött ülő ember erkölcsi magatartása. A mai napon megalakuló megyei Közlekedés Bizton­sági Tanács e nemes embert és életet védő feladatát he­lyezi előtérbe, K. Gy, Ajándék Hagyományos, régi női ne­vek követték egymást a nap­tárban az utóbbi héten. A vi­rágüzletek, az ABC-k és as édességboltok kirakataiban is már jó előre figyelmez­tettek bennünket a kistáblák, nehogy elfelejtsük telköszön- teni Erzsébet, Jolán és Ka­talin nevű Ismerősünket, kol­légánkat. A szűk virágüzletekben Nyíregyházán szomorú kép fogadott Cserepes virágok árasztották el a kirakatokat és néhány fajta krizantém, de nem láttak azokat a nagy vá­zákat, melyekben néha ha­talmas csokor szegfű, vagy egyéb vágott virág pompá­zik. Ha a nap valamelyik órá­jában érkezett is valamennyi pár perc múlva még muta­tóban sem maradt belőle. Morogva, bosszankodva men­tünk az édességboltokba, az ABC-kbe. A polcok tőmvo voltak cukorkákkal, csoko­ládékkal, de a bonbonok kö­zött csak „két-áras” volt » választék. Vagy 19—20 fo­rintos, vagy 79-től drágább, nagy' és szép csomagolású do­bozt vehettünk. Az illetékesektől rövid,; támadhatatlan választ kapunk és kissé megnyugtatnak: ők legalább annyira bosszan­kodnak, mint a vásárlók. A kertészeti vállalatnál azt mondják: kevés az „üveg- és a termesztőfelület”, szőkék, kiesik a boltok. Minden év­ben 4—500 ezer forinttal nö­velik a tervet és a forgalmat, de még ennél is jóval többre lenne szükség. Az élelmiszer kiskereskedelmi vállalatnál a következőket válaszolják: az édesipari vállalat monopó­lium, országos gond, hogy a választékot és az igényeket nem tudják kielégíteni Nyíregyházán is „szorít a kereslet”, s hogy le­gyen virág, az nemcsak a kertészeti vállalaton múlik. A megfelelő ellátásban, a névnapokra, az ünnepnapokra való felkészülésben a tanács termelés-ellátás felügyeleti osztálya segíthetne jobb szer­vezéssel a vállalatnak. Ter­melőszövetkezetek le vannak, ahol virágtermesztéssel fog­lalkoznak és talán megváló­éi iható lenne, ha nemcsak a piacokon árulnának hanem a virágboltokba is kerülne a isss-et virágaiból, OUltoS* Tói!»

Next

/
Oldalképek
Tartalom