Kelet-Magyarország, 1973. november (33. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-27 / 277. szám

**•'3. november Ti: iŰBLSítf-MAÖYAiStüvt^A^ 5. oldal TűlSálni a kerítésen A helyi politika Nagyhalászban „Figyelmeztetni is szüksé­ges néha az embert arra, hogy a kerítésen túl is vannak fel­adatai.” A Nagyhalászi Zsák­gyár fiatal gazdasági vezetője ezzel kívánta érzékeltetni, hogy az egy-egy lakóhelyen, településen lévő üzemek, vál­lalatok, intézmények vezetői­nek túl kell látni saját egy­ségeik kerítésein, törődni a községgel, segíteni fejlődésé­ben. Ez a gondolat azon a vezetői megbeszélésen hang­zott el, amelyet a községi pártbizottság fél évenként tart. Társadalmi munkával Szokás már ez Nagyha­lászban. Es jó szokás ebben a több mint 6 és félezer lel­ket számláló, s 16 üzemmel, vállalattal, intézménnyel ren­delkező nagyközségben, ahol ugyancsak egy mederbe kell terelni az anyagi-, szellemi erőket, ha azt akarják, hogy megfelelően fejlődjék a te­lepülés, s lakóinak az igé­nyét mindjobban kielégít­sék. Ezen a megbeszélésen is valamennyi üzem, vállalat vezetője, párttitkára részt vett. Lényegében a „keríté­sen túli” teendőkről volt szó. A résztvevők kicserélték gondolataikat, megismer­kedtek egymás gondjával-ba- jával a gazdasági egységek vezetői. A pártbizottság titkára ér­tékelte mi is lett az ígére­tekből, hogyan valósultak meg. Csaknem 1 millió 800 ezer forint értékű társadal­mi munkát végeztek a nagy­halásziak ebben az évben. És az a többszáz ezer fo­rint, amit a különböző léte­sítmények megépítésére ösz- szeadtak! Ezért mondott kö­szönetét a tanács elnöke. Megnyílt a 60 személyes óvo­da. Nagyhalászban minden óvodáskorú gyereket el tud­nak ma már helyezni. Fel­újították a József Attila és az Ibrányi utakat, melyek az óvodához vezetnek. Meg­épült a hatósági húsbolt, kor­szerűsítik és házasságkötő teremmel bővítik a tanács­házát. Ezt a munkát jövőre fejezik be. Felújították 200 ezer forintos költséggel a 2- es számú orvosi rendelet. Ez­zel javították a betegellátást. Cigánynapközit nyitottak, ahová 34 gyerek jár szeptem­ber 1-től. Enyhítették a ta­nyán élő lakosság vízellátá­si gondját. A napokban kezd­ték meg a negyedik kút fú­rását. Kövezik a Vasvári Pál utcát. Javult az áruellátás, az ÁFÉSZ korszerű ÁBC áru­házát nyitott. nyal is küzdöttek, s 20 mil­liós termelés kiesésük van. Ugyanakkor nagy jövő előtt áll: az iparág egyik műa­nyagokat gyártó bázisává fej­lesztik. Olyan eredményekről számoltak be a tsz-vezetők, amelyek méltán érdemel­nek dicséretet. Égető gondokat említett az iskola igazgatója. Szükség- tantermekben is oktatniuk kell. E célra kénytelenek használni még a politechni­kai műhelyt is. Tizenegy ta­nulócsoport állandóan dél­után tanul. Ugyanakkor megtudtuk, ennek ellenére szép sikereket értek el a ta­nulmányi eredményekben. Tájékoztatást kaptak a ma­lom munkájáról, az ipari szövetkezetről, az ÁFÉSZ erőfeszítéséiről, amelyet az üzlethálózat, a korszerű ke­reskedelem érdekében fejt ki. Közős alap Szükség« tanteremben Ezen, a község holnapját formáló-alakító tanácskozá­son nem csak egymás ered­ményeit tudták meg az üze­mek, vállalatok, intézmé­nyek vezetői, hanem egymás gondjait is. Jó, hogy tudják: meghatározó szerepe van a zsákgyárnak Nagyhalászban. Ez a fiatal, korszerű üzem, a fiatalok üzeme. Évente 20 millió forint munkabért fi­zetnek itt a dolgozóknak, de nem árt ha mindenki tud­ja, hogy még nem gazdasá- . gos a termelés, anyaghiány­Döntöttek: 1974-re közös alapot biztosítanak, s a ta­nács letéti számlájára ki-ki erejéhez mérten annyit fizet be amennyire képes. így se­gítették az óvoda, az új pártház megépítését is, így akarják elősegíteni az új 8 tantermes iskola építését is. Ez az első és legfontosabb megoldásra váró feladat 1974- ben. És sorban közvetkezik a többi: a vízműtársulat meg­szervezése, a rendezési terv felülvizsgálata és jóváha­gyása, új üzlet építése a gyár mellé, a társadalmi munka növelése. Farkas Kálmán Hang és kép Tokajból Kapcsolatok és házasság Az ipari fejlettség bizonyos szintjén túljutott társadal­makban mindenütt jelentke­zik az ellentét a fiatalok bio­lógiai és nemi érésének meg­gyorsulása és a — számukra kívánatos — nyugodt és rendszeres szexuális élet anyagi-egzisztenciális felté­teleinek késői kialakulása kö­zött. Ez az ellentét talán egyetlen rétegnél sem okoz akkora feszültséget, mint az egyetemre járó, vagy pálya­kezdő értelmiségieknél. Ért­hetően, hiszen a közép- és felsőfokú iskolák, egyetemek elvégzése következtében ez a réteg 6—8 évvel később válik önálló keresővé, mint az ipa­ri szakmákban, vagy a mező- gazdaságban dolgozó fiatal­ság. Hogyan hatott és hat a fent ismerteteti ellentmondás értelmiségi ifjúságunk visel­kedésére? Mi a lényege a változásnak, amely — nem utolsósorban ennek az ellent­mondásnak a hatására — az értelmiségi fiatalok kapcso­lataiban, viselkedésében lét­rejött? — Ezekről a kérdé­sekről formálódtak meg a fe­leletek abban a beszélgetés­ben, amelyet a cikk szerzője, Lőcsei Pál szociológussal, az MTA Szociológiai Kutató In­tézetének munkatársával folytatott. — A változás lényege — hangzott a válasz — a na­gyobb szabadságban van: a szerelmi élet, a szexuális élet, a párválasztás, a pár­kapcsolódás nagyobb szabad­ságában. A nemek közötti vi­szonyoknak talán nincs is olyan területe, ahol ez a megnövekedett szabadság ki- sebb-nagyobb mértékben ne éreztetné hatását. — Az egyetemre járó és a már pályakezdő értelmiségi fiatalok sokkal önállóbban döntenek házastársuk meg­választásáról, és házasságuk időpontjáról is, mint régen. Nem arról van szó, hogy a szülői ellenőrzés, a család befolyása a párválasztás te­kintetében megszűnt volna. Ez képtelenség lenne, külö­nösen azoknak az egyetemis­táknak, pályakezdő értelmi­ségieknek az esetében, akik számára házasságuk, otthon­alapításuk anyagi feltételeit teljes egészében, vagy túl­nyomórészt szüleik teremtik meg. A szabadság lényege itt a fiatalok döntési jogának elismerése. Napjainkban egy­re ritkábban fordul elő, hogy a szülő saját választását meg­próbálja ráerőszakolni gyer­mekére. Néhány évtizeddel ezelőtt viszont az ilyen kí­sértetek és a vetükjáró tra­gédiák még elég gyakoriak voltak. — Az a kérdés, hogyan él az értelmiségi fiatalság meg­növekedett szabadságával? — Az összkép erről megle­hetősen tarka. ígéretes, biz­tató jelenségek és nyugtala­nító tünetek keverednek ben­ne. örvendetesnek tartom például azt a természetessé­get, nyíltságot és őszintesé­get, amely a mai értelmiségi fiatalok, diákfiúk és diáklá­nyok kapcsolatait áthatja. Jó dolog, hogy ennél a rétegnél a kapcsolatok egyszerűbben, praktikusabban, kevesebb szenvelgés és képmutatás kö­zepette, kevesebb rossz kon­venciótól terhelten valósul­nak meg, mint a mi fiatalsá­gunk idején. — Ugyanakkor értelmiségi fiatalok körében is gyakran találkozik az em­ber megdöbbentő tudatlan­sággal: például a gyermek­gondozás, a terhesség, vagy a fogamzásgátlás elemi ismere­teinek a hiányával. — Emellett az összképet azért is nehéz értékelni, mert az értelmiségi fiatalság is több rétegű, erősen differen­ciált, ennek megfelelően kü­lönféle a reagálása is a kap­csolatok változására. Számos külföldi, és néhány hazai fel­mérés bizonyítja, hogy az ér­telmiségi fiatalok, különösen az egyetemet végzettek, vagy végzők később hozzák létre első szexuális kapcsolatukat, mint a munkásfiatalok. 1971- ben magam is részt vettem egy hazai szexológiai felmé­résben. A vizsgálatot az egyik budapesti egyetemi kollégiumban végeztem, amelynek lakói túlnyomó­részt sokgyermekes vidéki családokból származtak. Az eredmény, a fiúk tekinteté­ben egészen meglepő volt. A vizsgált 20—24 éves egyete­mista diákfiúk 60 százaléka még egyáltalán nem élt szexuális életet. — Hasonló tendenciát mu­tat az egyetemisták és a dip­lomás értelmiségiek házaso­dási korátlaga is. Miközben a munkás- és parasztfiúk zö­me 22—23 éves korban, a lányok 19—20 évesen kötik első házasságukat — a dip­lomás fiatalok, különösen a férfiak túlnyomó többsége, csak az egyetem, vagy a fő­iskola elvégzése után, 24—25 éves korban, vagy ennél is később házasodik. — Ha már itt tartunk, mi a feltétele a jó házasságnak? — Talán az, hogy mind­azok az értékek, örömök* ja­vak, élmények, amelyeket a házasfelek egymásnak nyúj­tanak, legalább nagyjából egyensúlyban legyenek. A házasság — és ez érvényes a diákok, értelmiségiek há­zasságára is — addig jó, amíg a partnerek által nyújtott, legkülönbözőbb értékek: ér­zelmi, és intellektuális, szexuális és esztétikai, gaz­dasági és társadalmi értékek — nem külön-külön, hanem összességükben egyensúlyban vannak. És akkor kezd rom­lani a házasság, amikor ez az egyensúly megbillen, s az egyik vagy másik fél kezdi megrövidítettnek, kihasznált­nak érezni magát. Se. S. Kezdődik az adás. Utolsó ellenőrzés a kezelőasztalnál. Késő ősz. Napfény. Késői szüretelők szedegetik a szer­pentin út mentén az utolsó aszúszemeket. Útban va­gyunk a Posta Rádió és Te­levízió műszaki igazgatósá­gának egyik legnagyobb tel­jesítményű adóállomására, a tokaji hegy csúcsára. Régeszkei Dénes, az állo­más vezetője szívélyesen el­kalauzol a hatalmas anten­na alá, mely fél kilométer­rel magasodik a nyírségi sikság fölé, ezért ad megfe­lelő vételt megyénk televízió- nézőinek. A budapesti mű­sor jó vételéért a Szabad­sághegytől eddig egész sor hasonló állomás működik: Gödöllő, Kékes egymásnak adják a modulált elektromos rezgéseket. Ez év őszén felszerelték a három Ultrarövid hullámú berendezést, mellyel me­gyénkben jó vételi körülmé­nyek között hallgatható a Kossuth, a Petőfi rádió és a 3. műsor is, ez utóbbi szte­reó-adásban is. Októberben folytak a kísérleti adások. Jelenleg már rendszeresen működik mindhárom URH- adó. Fent, a távvezérlő terem­ben kellemes meglepetéssel vettük tudomásul, hogy a mai szolgálatot ellátó szo­cialista brigád a hasonló munkán az országban min­denféle versenyző negyven- három szocialista brigád kö­zül a legjobb eredményt ér­te el. Milyen tanácsaik vannak az URH-műsorok hallgatásá­hoz? — Meg kell nézni, nincs-e kihúzva hátul, a rádió fedő­lemezén az úgynevezett di- pol-antennacsatlakozó dugó­ja. Minél távolabb megyünk Nyíregyházától északkelet fe­lé, annál hasznosabb a pad­láson felszerelni egy külön antennát az URH-sávok vé­telére. Most, hogy a szabolcsi — vagy inkább szatmári — fe­hér folt is eltűnik a hazai rá­diózás térképéről, a brigád újabb felajánlást tett; szí­vesen vállalnak társadalmi munkában tanácsadást a ke­reskedelmi dolgozóknak első­sorban. Céljuk az volna, hogy több műszaki tudással A Tokaji hegy dísze, az adótorony. népszerűsíthessék az űj vé­teli lehetőséget. Itt nemcsak az URH-adásokra gondolnak, hanem a sztereo-műsorokra is. És a második tv-műsor mikor lesz vehető Szabolcs­ban? Megtudtuk, hogy az 1969- ben felszerelt budapesti má­A Magyar Rádió munka­társai jártak nemrégiben Szabolcs-Szatmárban. Mű­sort akartak készíteni, amely­ben megszólaltatnak olyan embereket, akiknek nincs rádiókészülékük. Járták a megyét, de sehogyan sem akadtak megfelelő riport­alanyra — akit megkérdez­tek, mindenkinek volt rá­diója. Akkor azt ajánlotta nekik valaki: „Menjenek valamelyik kis tanyára, ott bizony akad még rádió nél­küli ház!” A nogykállói já­rás egyik villanytalan ta­nyáját keresték fel — hiá­ba. Minden házban táska­vagy zsebrádió szólt, némely család Minivizor televíziós készülékkel büszkélkedett... Valamiben jó előjelű csa­lódást okoztunk az ország­Csalódás nak! Olyan helyet keresnek, ahol nincs mindenütt rádió — egy hasonló esetekben „bevált” vidékre esik a vá­lasztás: Szabolcsra. Es Sza­bolcs nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. Pedig évtizedek tapasztalata súgta: találtok, ha másutt nem, egy isten háta mögötti sza­bolcsi tanyán... Aki alaposabban ismeri tanyavilágunkat, nem cso­dálkozik ezen. Annak elle­nére, hogy a tanyán élők életszínvonala alacsonyabb — nem is kevéssel — a vá­mshn.r? Pirikénél pl.numdhat­juk: talán hamarabb talál­nánk bármely nagyváros­ban rádió nélküli családot, mint egy eldugott tanyán. Az ok egyszerű: a rádió nem luxuscikk, egy olcsó zsebrá­dió mindenki számára elér­hető — ez az egyik. A má­sik, s talán lényegesebb: a tanyán, különösen ahol vil­lany sincs, a rádió a leg­szorosabb értelemben vett kapocs a külvilággal, a ta­nyai lehetősége: időnként belehallgatni ,m világ zajá­ba”, A tanyai embereknek sokszor a rádió az egyetlen csatorna, kívülről jött ven­dég, társaság... A riporterek „csalódása” kellemes csalódás, „felfede­zésük” — o mi örömünk. (tarnavölgyi) 1962-ben megépült televízió» sodik Tv-adó és a tavaly Pé­csett üzembehelyezett pécsi adó után a tokaji adóállomás kapja a harmadik, a második műsor vételét közvetítő adó- berendezést. A gépek egy ré­sze már itt van Tokajban, a japán Nippon Electric Com­pany készítette. A hozzá tar­tozó meghajtó művet és antennát már készíti a ma­gyar Elektrotechnikai Gyár. Hamarosan, még a jövő év első felében felszerelik. A második műsort az úgyneve­zett UHF-sáv 26-os csatorná­ján lehet majd fogni. A vé­telkörzet az előzetes számítá­sok szerint hozzávetőleg het­ven kilométeres sugarú kői lesz. amibe csaknem egész megyénk beleesik. Ezzel együtt most már öt műsort sugároznak a tokaji hegy adóállomásának szocia­lista brigádjai. (A hétfői Tv- szüneti nap is kemény kar­bantartási munkával telik el.) Este, ha bekapcsoljuk a készüléket, gondoljunk rá­juk. akik művelődésünk és szórakozásunk e fontos esz­közeinek hibátlan működése fölött őrködnek. Elek Emil és Gesztelyi Nagy Zoltán riportja.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom