Kelet-Magyarország, 1973. november (33. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-03 / 258. szám

#. oMa? Kttt TTT-MAGY ARORWÄÖ W73. november SJ Szülők fóruma Nagyobb hatásköri kapott a szilül munkaközösség Mint ismeretes, az MSZMP Központi Bizottsága 1972. június 14—15-i ülésén elemezte az állami oktatás helyzetét és határozatban rögzítette a továbbfejlesztés feladatait. A határzat érvényesítése, gyakorlati megvalósítása ér­dekében az 1973—74. tanév újabb fontos állomást jelent, mivel szeptemberben több, fontos — az iskola tartalmi munkáját és életét meghatározó — új dokumentum, in­tézkedés, állásfoglalás bevezetésére került sor általános és középiskolákban egyaránt. Ilyen többek között az új RENDTARTÁS is. A RENDTARTÁS: az iskola alapdokumentuma, tör­vénye, amely szabályozza az iskolai élet működési rend­jét, munkáját. Az 1973. szeptember 1-én bevezetésre került új rendtartások külön-ktilön készültek az általános isko­lák, a szakközépiskolák és a gimnáziumok részére. Legjellemzőbb közös új vonásukat az alábbiakban fo­galmazhatjuk meg: — Közös vonásuk, hogy eszmei alapjuk az iskolai élet demokratizmusán nyugszik, és ennek tudatos továbbfej­lesztését célozza, és sürgeti a tanulóifjúság jogainak és kö­telességeinek jobb kölcsönhatását, az önigazgatás, az önte­vékenység minél szélesebb kiépítését; — jellemző, hogy keretjellegű intézkedéseket tartal­maznak. Meghatározzák az igazgatók, a nevelőtestületek, a tanulói és szülői közösségek tevékenységének fő vonala­it, kereteit, de egyúttal lehetővé teszik a helyi körülmé­nyek figyelembevételét a legjobb és legcélszerűbb mód­szerek, eljárások megválasztását is; — a szülői munkaközösségek jogainak kiterjesztésé­vel, az iskolai választmányok szerepének növelésével az iskola és a szülői ház együttműködésének jobb, konkrétabb lehetőségeit is körvonalazzák; — mindegyik kétéves, átmeneti jelleggel került beve­zetésre és majd a — kétéves — tapasztalatok, korrekciós javaslatok figyelembevételével 1975-re készülnek el a vég­leges szövegezésű rendtartások. Felmerül a kérdés, hogy hogyan kell értelmeznünk a szülői közösségek részvételét az iskolai demokratizmus fejlesztésében? Közismert, hogy a szülői közösségeket az oktatási intézményekben^ szülői munkaközösségek kép­viselik, amelyet a választmány irányít, élén a választott el­nökkel. örvendetes, hogy az új rendtartásokban külön parag­rafusban és egyértelműen fogalmazódnak meg a szülői munkaközösségek tevékenységi területei, az iskolai vá­lasztmányok javaslattevő, véleményező, stb. szerepkörei. Az iskolai élet demokratizmusának fejlesztése azt is igényli, hogy javuljon a szülők és a pedagógusok kaocso- lata, s hogy az intézményi, a munkahelyi, lakóterületi, stb. tapasztalatok alkotó módon járuljanak hozzá a ta­nulóifjúság fokozottabb közéleti tevékenységre nevelé­séhez. A szülői munkaközösségek már eddig is sokat tet*e> az iskolai és a családi nevelés jobb összehangolásáért. Hi­vatásuknak mégjobban akkor felelnek meg, ha folyama­tosabban kísérik figyelemmel az iskola céliait. terveit, a nevelőmunka tapasztalatait, nehézségeit. Különösen fontos, hogy a szülői munkaközösségek választmányainak infor­mációt és közvéleményt hordozó szérepe erősödjön, tevé­kenységük megszabaduljon a formális elemektől — s ki­alakuljanak a korszerűbb szervezeti élet formái. A szülői munkaközösségek főbb tevékenységi területei az alábbiak­— szervezhetik a szülők táiékoztatását a szocialista nevelés kérdéseiről, az iskola célkitűzéseiről, az úttörő- csapat. a KISZ feladatairól és munkamódszereiről; — mozgósíthatják a szülőket a nevelőmunka, valamint az ifjúsági mozgalom feladatainak támogatására; — részt vállalhatnak a pályaválasztás és a gyermek­védelem teendőiből; — szükség esetén kapcsolatba léphetnek a tanulók szüleinek (gondviselőinek) munkahelyével és az ifjúság­védelem területi szerveivel (gyámhatóság, nevelési tanács­adó, stb.); — társadalmi munkák szervezésével hozzájárulhatnak az iskola tárgyi, egészségügyi és esztétikai feltételeinek fejlesztéséhez. A feladatok összehangoltabb végzése érdekében az új rendtartások jelentősen bővítik- a választmányok javaslat- tevő. véleményező szerepkörét. így a választmány elnökét meg kell hívni minden olyan iskolai tanácskozásra, ahol az iskolai és a szülői munkaközösségi munkaterv egyeztetésére, az iskolai és a családi nevelés közös feladatainak meghatározása. A szülői munkaközösségek munkájának értékelésére, a tanulóifjúság erkölcsi, politikai, világnézeti feilődésének az iskolai rendezvények (kirándulás, kulturális progra­mok. stb.) témák megvitatására kerül sor. Továbbá az is jó. hogy az új rendtartás abban is ál­lást foglalt, hogy a választmány milyen témákban, kérdé­sekben nyilváníthat véleményt. így az iskola házi- és na­pirendje kialakításában, az iskolai hagvománvok rend­szerének formálásában, az iskolák és üzemek kapcsola­tának fejlesztésében, a társadalmi munkaakciók, rendkí­vüli szülői értekezletek szervezésében, stb. A rendtartás arról is intézkedik hosv a választmány elnöke alkalmat kaoion a nevelőtestület, illetve az iskola vezetés táiéko/.tatására a családi nevelés tapasztalatairól a szülői munkaközösség tevékenységéről, problémáiról, öt­leteiről. Elmondhatna továbbá a véleményét, egyetértését fenntartásait, javaslatait a nevelőtestület és az ifjúsági mozgalom munkáiéról is. Helyes az is hogy mindezekről az igazgatónak is tájékoztatnia kell a választmányt. Bizonvos. hogv a szülők aktív részvételét biztosító munkaformákat nem csunán 1973 szeptemberétől k»ll ki­munkálnunk és felfedeznünk Elsősorban arról kell gon­doskodnunk. ho«v a gvakorlathnn élő. a gyakorlat által már ieazolt. ered mén vésnék minősített munkaformák mi­nél előhb táeabh körben elterjedjenek, alkalmazásuk fo­lyamatosán általánossá vállék. Ezen túl azonban az is feladatunk, hogv kellő tudatos­sággal keressük az úi módszereket, bővítsük az együtt­működés formáit Ezt célozza az úi rendtartás szülői mun- kaközösséoek locroinak kUorieszfőeévet és azzal, hogv na­gyobb beleszólást, több logot biztosít a szülői munkakö- zössóaoirnek a nevelési folyamatban. Fontos, hogy az iskola és a család nevelési felfogása között az összhang iavulion. Ehhez elengedhetetlenül szük­séges hogv a nevelők is, a szülők is jól ismerjék az új intézkedéseket az új dokumentumokat és ezek ismereté­ben alakítsák ki az azonos elvi álláspontokat, a közös és folyamatos nevelőtársi kapcsolatokat, az együttműködés formá't mert az ifjúság felkészítése a felnőtt életre, ma egyaránt igényli a családok felelős törődését-nevelését és az oktatási intézmények lelkiismeretes munkáját. Vass Lajosné Sí Ifjúság & iijúsag >*• lijúság $ Ifjúság ® Ifjúság Ifjúság & TÖRD A FE IED ! VÍZSZINTES : 1. Korholó, lehordó. 6. Hómat 6. 7. Omladék. 8. Határozott né­velő. 9. Közepén kimos! M 11. ÓNÓ. 12. Szandáiféle. 14. Község Nyíregyháza szomszédságában. 16. Megfejtendő. 18. Személyed. 20. Ő volt az ..., ő tehetett róla. 21. E napon. 22. Község Szat- márban, de valakinek parancso- lója is. 24. Kellem. 25. Borszerű kotyvalék. 27. Az NSZK 'fővaro­sa. 28. Névelővel, ragadozó ma­dár. 29. Eabdadarab! FÜGGŐLEGES: 1. Nem érdes. 2. Európai nép. 3. Megfejtendő. 4. Szarrosdarab! 5. Erdei emberke. 6. Megfejten­dő. 10. Érzékszerv. 11. Időegy­ség. 13. Kutató egynemű betűi. 14. Oxigén, nátrium vegyjele. 15. Megfejtendő. 17. Egymást köve­tő betűk az abc-ben. 19. Izmos. 21. Község a fehérgyarmati já­rásban. 23. Menyasszony. 24. Irányítható szánkó. 26. Kiejtett mássalhangzó. 27. Balogh Ala­jos. Megfejtendő: Európai folya­mok: vízszintes 16, függőleges 3, 6, 15. Múltheti megfejtés: PÁRIZS— BONN—BUKAREST—MADRID. Könyvjutalom: Nyertesek: Rózsás* Agnes Nyíregyháza, Bódi Izabella Szat- márcseke, Szilágyi Katalin Má­tészalka, Szabó Gabriella Nap­kor és Freszkai Anikó Búj. A kakas és a gyöngy ANGOLBÓL AUSZTRÁL MESE, FORDÍTOTTA: PFEIFER VERA BETÜPOTLÁS. Az aiabb felsorolt belüket írjátok be az üresen hagyott mezőkbe ügy, hogy a folyamatosan osz- szeolvasott szöveg Petőfi Sándor egyik verséből adjon idé­zetet. Megfejtésül ezt a versidézetet küldjétek be. A A A A ÁAGHHIIJLLMMNNOOORSV. Saui [oqejBA BjpouiBzs Joq pBijB ‘(OiBqi PfBUJ (Bq ‘[Bujeqi Bq ‘oj\j :saifajSa|\[ Bory Zsolt: A kiserdő őze Harmattól Félrehajt „Akad biz’ Elmegy a vizes a egy gyönge kedves kis kiserdő boglya, bokrot. állat, őze, búvik a hát egy szép sok rozsé a nyár is kiserdő kis őzbe nyomta e fordul az baglya. botlott! vállat!” őszbe, Kiserdő Kérdi a Kérdi a A lomb is setétzöld kiserdő kiserdő lehull a kontyát öze: őze: fárul, hajnali „Nénike, „Hát lányod a felhő szeiecskék a hajad leveskét hópelyhet bontják. ősz-e? főz-e?” árql. Topogva „Biz' az már „Bizony, már Szanaszét indul a fehér is, nincs lányom repül a néni, gyér is, egy sem, boglya, a nap is ág tépte, ki ágyat, a bagoly elindul áztatta fehéret faodu nézni. dér is!” vessen, foglya, Az erdő Kérdi a Nem vár a Éjente napfényben kiserdő leveske fagyos szél ázik, öze: gőze, nyargal, korán van, „Akad-e te vársz csak, csörög a anyóka utadba kiserdő jégén a fázik. rozsé?” őze!” tar gally. Anyóka, — Fut a tél, a hideg vége a megvesz! hónak, ki ne nyisd Tavasz lesz, kapudat, ha ma nem, kedvest holnap! Volt egyszer egy kis ka­kas, aki nagyon-nagyon éhes volt. Oh, bár csak találnék egy kis magocskát — kuko­rékolt és kirepült a kerítésen át a mezőre. De ott sem ta­lált semmit. Ekkor meglátott egy tanyát, s amellett egy magtárt. — Ott biztosan ta­lálok valami ennivalót — gondolta és sietve lépdelt vé­gig a mezőn. A magtárhoz érve látta a kakas, hogy ott sok-sok tyúk kaparászik, és kaparászás közben midegyik kotyog vala­mit a szomszédjának. — Kukorikuuu és bocsánat — mondta a kakas, de a tyú­kok a fejüket sem mozdítot­ták, csak folytatták a kapará­szást és a kotyogást. — Kukorikuuu, bocsánat — kukorékolt nagyobbat a ka­kas — megharagudnának rám, ha én is kaparásznék itt? A legnagyobb és legöre­gebbnek látszó tyúk végre megszólalt: — Hát, ha találsz itt egyetlen szemet is, való­ban szerencsés fickó vagy. Két nap óta várjuk az enni­valót, de nem kapunk még egy hitvány szem kölest sem. — Valóban így van — bor­zolta tollát egy tyúk a fiata­labbak közül. És mindez azért van, mert a gazdasszonvunk nagyon busúl. Pár nappal ez­előtt elvesztette a kedvenc gyűrűje díszét, ékességét, egy fehér gyöngyöt. — Ez bizony a baj, a nagy baj i— kotyogtak- közbe 3 töb­bi tyúkok ik, ‘azután elfordul­tak ií kakastól és csoportokba verődve pletykálkocltak to­vább, ahogy azt a tyúkok szokták. — Ö, hat ez az oka a zűr­zavarnak — gondolta a kakas es elkezdett kaparászni. Szal­maszálak röpködtek a leve­gőbe, ahogy a labaval és éles csőrével a főidet rúgta, vág­ta. S egyszerre csak... meglá­tott valamit.... egy kicsi, fe­hér, guruló gömböcskét. Rá­csapott a csőrével élesen, de az bizony nem mag volt. — Hm — nézte meg a gya­nús fehérséget a legnagyobb tyúk is. — De hiszen ez az a g.vöngy, amit a gazdánk fele­sége elveszített a gyűrűjéből — kotyogta örvendezve. — Kitty-kotty — örvendez­tek a többiek is hízelegve, ha ez így van, akkor te vagy az, aki megszabadítasz bennün­ket az éhségtől. Ha a gaze- asszonyunk ezt meglátja, örömében biztosan _ azonnal enni ad nekünk. Te vagy a legokosabb, legügyesebb ka­kas a világon. A tyúkok olyan kárálást csaptak örömükben, hogy a háziasszony kisietett az ud­varra megnézni, nem a héja, vagy a róka kerülgeti-e tyúkjait. Mikor a kakas közelébe ért, az hangos kukorékolással, addig verdeste a földet, amig az asszony lenézett. Meglátta az annyira keresett és keser­vesen siratott gyöngyöt. — Köszönöm, köszönöm kedves kakas, hogy megta­láltam a gyöngyömet — mondta, és boldogságában nagy tál magot öntött az ügyes kakas és az éhes tyú­kok elé. — Mikor a kakas jól­lakott, a háziasszony felemel­te és megsimogatta tarka tol­láit. — Nem tudom honnan jöt­tél, idegen vagy az udvarom­ban, de szívesen venném, ha itt maradnál. Biztos, hogy a tyúkjaim is örülnének a tár­saságodnak. — Köszönöm, kedves há­ziasszony, de jóllaktam és megyek tovább — felelte a kakas, mivel nem szeretem a hálál kodást és nem vágyom tyúkjaid hízelgésére sem. Amit tettem, becsületből, se­gítő szándékból tettem. S a kakas ezzel kukorékolva kisé­tált az udvarból. A királykisasszony kocsisa Valamikor régen annyi ki­rály volt a világon, mint zsák­ban a tarka bab, tűn eggyel több is. Volt közöttük bölcs is, bolond Is, de a legfurább Műfűre király volt, aki élt­halt a bűvészeiért. Sűrűn jártak udvarába az ügyeskedő varázslók, de vé­gül már ismert minden forté­lyosságot, és türelmetlenül mondogatta: — Ezt ismerem, ezt is lát­tam, valami egész újat mu­tassatok! Egyszer aztán kihirdette, hogy büvészversenyt rendez, s aki a legcsodálatosabb mu­tatványt adja elő bárki is le­gyen az, egyetlen leányát, a szépséges Csalinkát adja hoz­zá feleségül. örültek ennek a bűvészek, messze földről jöttek sereges­tül a versengésre, csak a sze­gény Csalinka sirt a kert vi­rágai közt, mert ő daliás ko­csisát szerette. Hanem a ko­csisa azt mondta néki: — Ne félj, Csalmkám, mert a versengésen én is ott le­szek. Aztán olyan varázslatot csinálok, hogy az enyém te­szel, annyi szent, A versenyt a palota udva­rán rendezték, és tán százan is bűvészkedtek, de őfelsége csak immel-ámmal bólogatott az emelvényről. Volt, aki kö­telet dobott a levegőbe, s azon mászott fel, más meg egy békát nyelt le, aztán ki­húzta a zsebéből, de akadt, olyan is, aki tüzes parazsat falatozott egy lábasból, ha­nem a legtöbb tapsot egy sza­kálas öreg kapta. Kitépte minden szál haját, aztán egy vederbe dugta a fejét. Ami­kor felegyenesedett, haja már megint a helyén volt. Csalin­ka nagyon félt, hogy hozzá kell mennie feleségül. De ekkor dübörgés hallat­szott, és négy pej csikó vág­tatott elő Műfűre aranyhinta- jával, s amikor megálltak, a király felkiáltott: — Ni csak, a parádéskocsi­som! Hát te mit keresel itt? A kocsislegény meglenget­te a kalapját, aztán leugrott a bakról, kifogta az egyik lo­vat, rápattant a hátára, és máris elvágtatott. Ám alig tűnt el a kapu szárnyai mö­gött, a hintó ajtaja kinyílt, és kilépett belőle ő maga, a ko­csislegény. Odaállt a bámuló király elé, aki nem győzte a szemeit dörzsölni, hogy csak­ugyan őt látja-e. De bizony ő volt, mert Csa- linka mindjárt a nyakába ug­rott, Műfűre pedig a győztes koszorúját rakta a fejére, és megkérdezte: — Mond csak fiam, ho­gyan csináltad ezt az ördön­gösséget? Ám a legény csak az esküvő ulán vallotta meg nevetve a dolgot: — Nem volt abban semmi ördöngösség. Van egy testvé­rem, hasonlít is rám nagyon, az öltözött az egyik gúnyám­ba, ő ült a bakon is, én pedig a hintóbán bújtam meg. Csalinka úgy nevetett, hogy még a könnye is kicsordult. Zsombok Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom