Kelet-Magyarország, 1973. november (33. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-22 / 273. szám
SÖ73. november 9S. **T^-MAGYAfO?!SZÄ<3 8. ofifaS Gazdaságpolitika Az anyavállalatok it gyermekei" AZ ELMÜLT ÉVTIZEDBEN történt iparfejlesztés legszembetűnőbb módja a vidéki ipartelepítés volt, ami kettős célt szolgált: egyrészt a termelőerők tervszerűbb, egészségesebb területi elhelyezését, az ipar „Buda- pest-centrikusságának” mérsékelését; másrészt a kisebb városok, sőt a falvak szabad munkaerejének foglalkoztatását. E folyamat eredményeként jelentősen megnőtt az ország ipari termelésében, az iparilag korábban fej. letleh területek szerepe, megoldódtak, vagy legalábbis enyhültek az érintett körzetekben a foglalkoztatási gondok, emelkedett a lakosság életszínvonala, mint például Szabolcs. Szatmárban. Az új ipartelepek jelentősen7 hozzájárultak a városok és a nagyközségek fejlődéséhez. a munkaerő pedig a városokba, illetve a fejlettebb Infrastruktúrával rendelkező településekre áramlott. Az iparosítás során első számú szempont volt általában a létszám növelése, a foglalkoztatottság színvonalának emelése. Ahol szabad munkaerő volt, oda telepítettek. Mindegy, hogy milyen ipart és mindegy volt, hogy mi lesz a telepítés későbbi1 következménye 'Mindezek persze erősen befolyásolták az ipartelepítés során létrehozott üzemek termelését, gazdaságosságát, termelékenységi eredményeit. A gondok egyre súlyosabbá váltak s ezért tavaly a kormány is foglalkozott . az ipartelepítés problémáival. Az akkori határozat értelmében, a Munkaügyi Minisztérium most széles körű vizsgálatot végzett 189 vidéki ipartelepen, hogy kiderítsék: hogyan alakult az utóbbi 3—i évben az ipari és más telephelyek termelékenysége, illetve a munkaerő gazdaságos foglalkoztatása. A vizsgálatról készült jelentést nemrég kormánygyűlésen tárgyalták. A vizsgálat leglényegesebb megállapítása, Hogy a telephelyek zöménél az átlagosnál jobb szervezési és egyéb munkafeltételeket találtak. A könnyűipari vállalatok által telepített egységek felénél például már elérték, v agy megközelítették az anyavállalat termelékenységi színvonalát. A KGM-vállalatoknál ez az arány 77 százalék. Változatlanul gond azonban, hogy a telephelyeken még mindig nincs megfelelő szervező tevékenység, többnyire azért, mert a telepítő vállalatok sorsuk. ra hagyják vidékre kihelyezett üzemeiket. Ennek következtében sokszor hiányzik az átgondolt. fejlesztési program, a működtetett géppark elavult, gazdaságtalan a termék- struktúra, hiányzik' a telep megfelelő önállósága, illetve az önelszámoló egységek kialakítása vontatottan halad, s mindezeket tetézi a szakemberhiány. A GAZDASÁGOS TERMEKSZEEKEZET kialakítása, a géppark modernizálása és az ezekhez hasonló bajok orvoslása persze nem csupán a vállalatok elhatározásán múlik. A tevékenységi kör bővítése minden esetben kisebb-nagyobb fejlesztéseket, beruházásokat követel, s a vidéki telephelyek jórésze bizony pénzszűkével bajlódik. A vizsgálatból leszűrhető egyik tanulság, hogy a telepítő vállalatoknak bizony sokkal többet kell törődniük vidéki termelő egységeikkel. De legalább ennyire fontos, a soron következő telepítések helyes megválasztása. Jónéhány vidéki ipartelep intő nélda a telepítés gondolatával foglalkozó vállalatok, Intézmények számára: szabad-e pillanatnyi célok érdekében olyan megoldásokat alkalmazni, amelyek a jövőt teszik bizonytalanná? V. Cs. Ami a vevőnek kell ' A KORSZERŰ FŰTÉSTECHNIKA alkalmazása. széles körű elterjedése természetszerűen több fűtőtestet — radiátort — igényel. Néhány éve rrég bármennyid is gyártott volna belőle a kisvárdai vasöntöde, nem létezett olyan mennyiség, amelyet ne tudott volna a kereskedelem átvenni. Ma már más a helyzet: gondot okoz az értékesítése, kevesebbet kémek belőle. Nem történt csoda, s mindez nem a véletlenek játéka. Egyszerűen más is készít már radiátort, több került a piacra. Dunaújvárosban — külföldi Iicenc alapján — megkezdték a lemezradiátorok nagy sorozatú gyártását. A Hajdúsági Iparművek is új típusú, szép kivitelű, szintén lemezből sajtolt, panelradiátorokkal jelentkezett. Magyarán: versenytársak jelentek meg és olcsóbb, tetszetősebb termékekké! igyekeznek meghódítani ,a piacot. Tudják az okokat Kisvárdán. S mert tudják. éppen ezért nem esnek kétségbe, hogy fokozatosan csökken az érdeklődés az öntöttvas radiátorok iránt. Bár ez a csökkenő tendencia még korántsem olyan veszélyes. Egyes területen még — sok esetben okkal — ragaszkodnak a hagyományos, stabil „örökéletű” nehéz fűtőtestekhez. Mégis tudomásul kell venni azt. ami van; fokozatosan át kell állni más termékek gyártására. Utócsatározások folynak még ugyan egy korszerűbb típus, a Várda 1973. nevű panelradiátor „bevetésére”, de. közben a Piacot is kutatják. Egy olasz céggel például arról tárgyalnak, hogy Kisvárdán készítenék nekik a csatornázáshoz szükséges fedlapokat. Ez a kevésbé kényes munkát igénylő termék már jövőre, de ezt követően hosszú távon lekötné a felszabaduló kapacitás egy részét. Ugyancsak hosszú távon jelentene munkát egy új satutípus, amely évi huszonötezres tételben, francia megrendelésre készülne. Külön előnye még ennek a terméknek, hogy a megmunkálása egyszerűbb, mint a jelenleg gyártott hazai típusokénak. A PIAC ISMERETE NÉLKÜL ma már egyetlen gyár, vagy üzem 6em növelheti egy - egy termékének gyártását. Még kevésbé fordíthat erőt, energiát és pénzt új termékek előállítására. A nyírbátori növényolaj gyárba:' például azért állítottak be három új gépet, mert az igények nőttek. Több kell a mosószerből, szállítanak még külföldre is. A műszaki fejlesztés során üzembe helyezett gépekkel már ez évben mintegy húsz százalékkal tudták növelni a kapacitást. Csak ami kell! Ez diktálja ma már a termelés minden területén a tempót. Ettől eltérni csak ideig-óráig lehet, s minél tovaoo tart. annál nagyobb a veszteség. Tóth Árpád ŰJ HÖKÖZPONT. Több, mint hatmillió forintos beruházásból űj kazánházat építettek a KEMÉV nyíregyházi, Tü nde utai telepén. A két, egyenként 4 tonna óránkénti .teljesítményű kazán látja el a telep üzemi épületeit, munkásszállóját, konyháját hő- és melegvízzel. (Elek Emil felvétele) 4 negyedik műszak Hová tartoznak a bejárók? Hajnalban kelnek. Vonatra, buszra szállnak és dolgozni mennek a városba. Történelmi utat járnak naponta a mezőgazdaságtól az iparig. Kétlakiaknak mondják ókéi. Valójában két otthonuk van. Melyikhez tartoznak? Melyiket adják föl a másikért? /Vem könnyű Vajas Gizella és Krieser Ilona gumigyári munkásnők. Évek óta bejárók. „Nem panaszkodnak, bár gondjuk van elég. Egymás szavába vágva mondják el hétköznapjaikat. ■— Hajnalban kelünk. Az ember még szinte alszik, amikor kibotorkál az állomásra aztán vagy a vonat késik, vagy más dolog veszi el a kedvét már kora reggel. Ha meg korábban érünk be úgysem tudunk mit csinálni, megkezdjük a munkát. — Elolvashatnánk az újságot munkakezdés előtt, de mire a postás ideér a Gumigyárba, van 11 óra is. — Késő délután, vagy este van mire hazaérnek. Mire elég otthon ez a kevés idő? — Tulajdonképpen semmire Hazamegyünk, megvacsorázunk, és már a legjobb tv műsort sem bírja megvárni az ember Elfáradunk. Nem könnyű dolog a bejárás, különösen egy nőnek. Még most csak könnyebb, hogy fiatalok vagyunk, de később! Bár sokan csinálják, biztos meg lehet azt is szokni. — Mennyi idő jut a szórakozásra? — Na, én megmondom! — szól Vajás Gizi. November 7-én voltam moziban, előtte meg szeptember tizenkettedikén! Ennyi a mj szórakozásunk. Váróteremben Nagy Erzsébet is a Gumigyárban dolgozik, háromműszakos. Demecserből jár be rAinden nap. Azt mondja, hogy ő inkább négy műszakos. A negyedik a bejárás... — Ki lehet számolni Amikor éjszakás vagyok, negyed hétre már Nyíregyházára érek. Tízkor kezdődik a műszak — reggel hatig. És én délelőtt kilencre vagyak otthon. A holt idő majdnem kitesz egy negyedik műszakot. — Az éjszakásokat este kilencnél előbb, nem engedik be a gyárba. Hol járnak addig? — Még az a szerencse, hogy többen is vagyunk erről a vonalról, nincs egyedül az ember. Vagy a váróteremben vagyunk, vagy elmegyünk valahova. Legtöbbször a vasutasba. De az se jó, ha több lány megy — férfi nélkül. Bárki kikezdhet velünk. Meg nem is nagyon bírja az ember pénztárcája — még ha csak egy colát iszik, akkor sem Marad a váróterem. De nem kívánom senkinek ezt a szórakozást. A legtisztességesebb hely a diákváró lenne. De azt este bezárják. Mi egyébkent se mehetünk be, más még nincs. A gyárban nincs különbség a bejáró és helybeli között. Eggyé teszi őket a munka. A városban a bejárás miatt nincs lehetőségük kikapcsolódásra. Mi van falun? A másik otthonban? — A szülői ház. ami odaköt bennünket. Nem is nagyon járunk sehova. Még ha van is egy klub, kinéznek bennünket onnan. „Nyíregyházán dolgoznak — felvágnak!” — így mondják. De vajon mire! Külön csoportot alkotnak a gimnazisták meg a tsz fiatalok. Nehéz megtalálni á közös szót. Hatna? megkapja az ember: . „Te nem tartozol ide!” — Akkor hová tartoznak? — Nekünk két otthonunk is van. Néha mégis úgy érezzük, egy sincs. Kevesebbet kapunk a gyár életéből is, meg a faluéból is. — Miért vállalják mégis & bejárást? — Fiatalon kerültünk a gyárba, úgy van vele az ember, hogy ha beleszofoik * városi munkáséletbe — nehezen hagyja ott. De a szülői házat is nehéz otthagyni Inkább alszunk csak négy órát, de azt otthon alusszuk végig. Anyagi háttere is van a dolognak — kétségtelen. Hát ezért természetes nekünk a bejárás. Csak a körülmények lennének egy kicsit jobbak! A termelésen tál is.„ „ Csak a körülmények lennének egy kicsit jobbak!” — Jogos Nagy Erzsébet óhaja. Mivei lehetne javítani a körülményeket? Palásti László: Ballada a kalóriáról Szepezdi nagyon szeretett enni. Fittyet hányt az orvosi tanácsoknak, úgy érezte, hogy a több kalória több örömet, élvezetet jelent. Egy- egv jó falatnál a megelégedettség érzése töltötte el. Ezen a napon Szepezdi előbb májgombóc-levest utána hizlalt rostélyost, aztán káposztás kockát, majd egy szelet kenyeret evett. — Mindig szeretek ebéd után kenyeret enni — magyarázta. — Figyelj ide — mondtam neki komoran —, amit te csinálsz, az kész öngyilkosság. Nemrég olvastam egy német könyvet, amely előírj,]. hogy különböző korú emberek miként táplálkozzanak Neked n Telét sem szabadna enni. Mindaz, ami ettél, rárakódik az erekre — Miért? Mit kellene a néme* könw szerint ennem? — Üres levest, rántás nélkül Fgv szelet húst. 'eforrá zoi7 'ozelékkel és " imö1 esc 'emm-j kenyér legfel jebb egy negyed zsemle Krumplit soha! — Estére kacsa lesz otthon —mondta válaszul. És megnyalta a szája szélét. — Ne edd meg, ha sokáig akarsz élni! Egy kis gyümölcs, más semmi! — És mit csináljak a kacsával? A feleségem háromkor jön meg vidékről. Meg- / írta., hogy kacsát is hoz, és az lesz a vacsora. — Ne legyen! Most pedig kérj olajat. Igyál meg két kanállal! Az egyensúlyozza ■i sok állati zsírt, amit meg ettél. Kitisztítja egy kicsit az ereket. Szepezdi intett a pincérnek: — Láttam a büfépultnál diókrémes tortát. A evek vedli kevés volt. Hozzon ke tőt a diósból! — Megbolondultál? — Tudod, hogy mennyivel jobb ebben a vendéglőben a dióstorta, mint az olaj? — Szóval beteg akarsz lenni ? — Dehogy akarok. De olajat se akarok. A felszolgáló közben elém tette az üres húslevest. Neki elhozta a tortát. — Ugyebár hármat tetszett rendelni ? — Kettőt. De ha már elhozta. hagyja itt, — Hozhatom a leforrázott halat? — fordult felém a pincér. — Igen. Zöldsalátával. Olajjal, ne cukorral. És persze a külön olajat is. — Szegény ember — sajr rálkozott Szepezdi —, miér’ nem olvastad inkább az Ínyen erriester - ■ szakácskönyvét. i Tudod, milyen remek kolozsvári rakottkáposztarecept van benne? Káposzta rizzsel és hússal összekeverve, szelet sülttel és rajta keresztben egy pár debreceni. Persze, sok tejfellel leöntve. Minden héten egyszer van nálunk. Lenyeltem az olajat, és egy kicsit Összerázkódtam. Azután megjegyeztem: — Ez vezet téged a sírhoz. — Legfeljebb nem fogják megkérdezni tőlem, hogy mi a hosszú élet titka. Viszont remek falatokat eszem. Te. vasárnap lesz a névnapom. Már megrendeltem a menüt. Griznokedlis leves, karaj debrecenivel töltve, róseibni,- túrós és diós rétes. Szereted? — Nagyon —vallottam be őszintén. Éreztem a rétes izét a nyelvemen. — Na látod! Várlak. — Nem megyek. Elhatároztam. hogv a könyv előírásai szerint élek. Tovább csábított. — Akkor gyere el jövő szerdán. Akkor lesz a házassági évfordulónk. Az lesz a menü, ami az esküvői ebéden volt Raguleves, rántott és töltött csirke, somlói galuska. Nagyot nyeltem ... Kedvenc ételeim ... Jött a pincér, és megkérdezte: elvihe- ti-e az olajat? Gyorsan bólintottam. — Na, eljössz? — csalogatott Szepezdi. — Kérlek, én kemény ember vagyok, és .,. Félbeszakított: — Szóval eljössz. — Nem ígérhetem meg. A könyvnek igaza van. Azon a szerdán persze ott voltam. Azt hittem, a nagy ebéd három évvel rövidítette meg az életemet. És tovább haladtam lefelé a lejtón ... Ma sertéscsülköt vacsoráztam, velesült burgonyával. Két év ... Elhatároztam, hogy holnap erdélyi fatányérost eszem. És barátfülét, amiért rajongok. Most már mindegy. Három vagy négy év ide vagy oda, már I nem számít... * A közlekedésen nehéz változtatni. A várótermek problémája r— nem mintha nem érdemelne több szót —, évek óta íalrahányt borsó. Az üzemeknek, gyáraknak — lehetőségükhöz, erejükhöz mérten —. maguknak kellene gondoskodni munkásaikról a termelésen túl is. Mert nem mindegy, hogy egy bejáró munkás céltalanul tölti el az időt, vagy kulturált körülmények között esetleg olvas, tanul, kikapcsolódik. Hogy nincs mindenkinek igénye rá? Akkor azokért kell megteremteni a lehetőségeket, akiknek van rá igényük. Nem olyan, nagy doiog. A Nyíregyházi Konzervgyárban például az ebédlőből „kerítettek el” egy részt olvasónak. Máshol is lenne rá mód. A Gumigyár fiataljai most is dolgoznak egy klubon, a Széchenyi utcán. Alig várják a bejáró fiatalok. Szabolos-Szatmárban minden harmadik üzemi fiatal bejáró. Számuk úgy emelkedik, ahogy nő az ipari munkásság. Gondjuk — közös gond. Ezért sürgető. Kolláth Adrienn«
