Kelet-Magyarország, 1973. november (33. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-18 / 270. szám
1 / Közérzet ' . >>Jó itt ülni.” így fogalmazta meg summásan kellemes közérzetét egy olyan párttag az egyik munkahelyi, az év végi beszámoló taggyűlést előkészítő párt- ■soport értekezleten, aki évekig nem kért szót. Tette zt az az amber, akit a pártcsoportvezető különösebben nem dicsérgetett, de a bírálatot is olyan elv- ársiasan, őszintén-emberségesen mondta, hogy nem kozott sértést. Utána megindult a felszólalások lavinája. Szinte aindenkj beszélni, szólni kívánt Valami kikívánko- olt az emberekből. Nem akadt olyan párttag, akinek egyszerre ne akadt volna valami hasznos mondani aló ja. & ami talán a legörvendetesebb: olyan emerek mondta^ el véleményültet, akik nem állandó ozzászólók, akiknek nehezükre esik a beszéd, mert irtanak attól, hogy megszólják őket, mert nem tud- ik folyékonyan, szépen beszélni, szavakat szőni. Vajon mi indította őket erre? Miért nyiltak meg i őszinteség csatornái? Elsősorban azért, mert több v után lehetőséget, fórumot kaptak, ahol elmondatták milyen gondolatok foglalkoztatják őket, mi áj, min szeretnének változtatni, javítani, mivel sze- etnének hozzájárulni egy kollektíva közérzetének a »vitásához, egy alkotó légkör formálásához, alakításhoz. Szólásra bírta az embereket a pártcsoportvezetc mbersége aki az emberek jellemének árnyoldalait is inom kontúrokkal rajzolta meg, értékelte magát az mbert, s ez nem sértést okozott, sőt gondolkozásra, szólásra késztetett. Pedig a mosolykísérte, humoros, élig tréfás, félig komoly megjegyzések mögött a kriti- ca. az embert tisztelő-szerető igazi kommunistá bírálat angját érezték valamennyien. Elfogadták értékelését, mert érezték,, hogy őszinigaz. És ezért reagáltak őszintén. De ezért is szólaltak meg az emberek. Egy másik felszólalónak a szavai jutnak az. eszembe, aki évekig hallgatott .Hogy miért? Tudjátok, hogy milyen volt korábban )1 i hangulat.” Értették a célzást. És megértették őt is is most szólt, beszélt, ■ javasolt, volt véleménye, megváltozott- a közérzete. Es egy másik, ugyancsak hallgatag ember e közérzet formálásának a másik pólusál -miitett« Klasszikus példaként, emlékeztetve az em- jerségre, arra, hogy soha senkinek nem szabad feledni. honnan jött. s kinek a bizalmából vezető. Kissé nég akadozva, szavakat keresve, de egyre jobban leki bátorodva fűzte a szavakat egymáshoz: „Réggéi bejött a főnök, kezet fogott velünk, s váltott velünk néhány szót. Jól esett. Mi a kollégámmal egymásra néztünk.” S magyarázókig, a kollektíva felé fordulva hangsúlyozta, nyomatéket adva a szónak, hogy „tudjuk ml, hogy ettől az aktustól nem esett le a csillár." Szóval, hogy nem nagy dolog, de emberi, s néha peril árt, ha a vezető bemegy, kezet fog a beosztottjával Azért is nyílt meg az emberek szíve, mert őszinte a légkör. Ez alakítja, formálja a kis kollektíva közérzetét. Korábban sokszor hangoztatták: legyünk jók egymáshoz. Szinte refrénként hangzott el erre is a cáfolat e pártcsoport tanácskozásán: .,A kímélet a legnagyobb kíméletlenség.” Igen, mert vajon mi emberek, mikor vagyunk igazán jók egymáshoz? Akkor, ha közömbösen szemléljük a másikat, ha elhallgatjuk hibáit, ha nem mondjuk meg őszintén, emberségesen, hogyan, mit változtasson? Ez nem a szocialista humanizmus elvéből fakad. Ez nem a kommunisták sajátja. Ez nem lehet az egymáshoz való jó viszony, a kellemes közérzet alapja. S ez a kis kollektíva ezeket az elveket elemezve, summázva, közérzetét így alakítva-formálva nyugtázta: tetszik az őszinteség, a nyílt, egyenes beszéd, a bizalom, amit kapott is. Kamatozó alap ez. Van közérzete a közösségnek, a kis csoportnak a kollektívának. Lényegében ettől a konkrétan megfoghatatlan, kitapinthatatlan és mégis értékelhető-érzékelhető állapottól függ az emberek munkakedve, alkotókészsége. Hogy ezt aztán így is, úgy is lehet hangolni, befolyásolni, leginkább mindig azok érzik, akik részesei, formálói, alakítói vagy szenvedői. És ugyanezek az emberek tudják a legnagyobb, a valóban igaz, objektív összehasonlítást is tenni, mert érzik, hogyan változott meg körülöttük a légkör. Közérzet nincs magától Emberek alakítják, formálják. változtatják. Ezt lehet alkotóvá, egészségessé tenni, de meg is lehet mérgezni, elrontani, pokollá tenni az emberek életét. Bizalom helyett bizalmatlanságot szítani, elvi egység helyett protekcionizmust meghonosítani. Ugyanakkor bizalmon alapuló, igazi elvtársi légkört teremtő közérzetet is lehet formálni. Sajnos, akadnak helyek, ahol nem mérik fel, mit is jelent á jó közérzet, mint a nyugodt alkotás, munkálkodás fontos tényezője, nélkülözhetetlen eleme. Vannak, akik talán tudatosan is mérgezik a légkört s olyan közérzet alakítását segítik elő, amely kellemetlenül hat az emberekre, a munkára. Ezek nem a bizalomra, hanem a félelemre épülő közérzetek. Károsak. Ilyeneket a saját maguk bűvöletében élők alakítják ki maguk körül. Near, azon igyekeznek hogy kinyíljanak az őszinteség zsilipjei, hogy az emberek bátran, őszintén, a következményektől nem tartva szóljanak, hallassák hangjukat. Nem, céljuk, hogy ennek megteremtsék a fórumait Végeredményben visz- szaélnek a bizalommal.. Valójába» nem eget rengető dolgok szükségesek a jó közérzet megteremtéséhez, kialakításához Lényegében két dolog: fórum, ahoi szabad akarattal elmondhatják az emberek ú! véleményüket és a kölcsönösségen nyugvó bizalom. Ezek a gondolatok jutottak eszembe egy igazán jó közérzetet formáló pártcsoport-értekezlet után Farkas Kálmán Nyírgefsén az ezervagonos hütötárolóban javában folyik az alma feldolgozása. A munkát a közelmúltban beállított nagyteljesítményű gépsorral nagyban megkönnyítették. (Elek Emil felvétele) Falusi diplomácia N égy éve, hogy áz öreg Kelemen megözvegyült. Akkor kötötte a megállapodást fiával, Mihállyal. Ügy szólt az egyezség, hogy az apa marad a házban, gondoskodnak mindenről, Mihályé a kert is, de a hasznát részben az öreg élvezi. Jól ,is mentek a dolgok. Az idős ember elégedett volt a fiával, a menyével is, a kosztot is kiválónak találta, és ami fő, a kis borocska is megvolt mindennap. Kelemenék együttélését példaként emlegette a falu. A tanácsnál minden eltartási szerződést ezzel az esettel kommentáltak. Ha valahol vita akadt, akkor csak any- nyit kellett mondani: nézzék csak Kelemenéket. így aztán érthető, hogy a tanácstitkár ugyancsak meglepődött, amikor az egyik este, lehetett úgy hét óra, de mindenesetre már jő sötét volt. bekopogott az öreg Kelemen. < — Na öcsém — kezdte rá —, a fontos az, hogy el ae mondd, hogy nálad jártam. Ha a fiam megtudja. abból baj lesz. De hát valakinek el kell mondani a dolgom. A tyúkólról van szó... És rákezdett magyarázni; hosszan, mindent jól körülír- V«. hogy feowá akarta! » fta tenni az űj ólat, és hová 6, miért nem jó az, amit Mihály akar. És végül kimondta azt, ami végtére is bántja: — Csak az enyém mig élek az a ház! Hát már ennyi jogom sincs? Mondogatta & titkár Kelemennek, hogy hát egyezzenek meg békével, de az öreg csak csóválta a fejét. —- Nem szólok én Öcsém semmit, nem. is azért mondtam, hogy valami hivatalost csinálj, csak hát jólesett kibeszélni magam. Ilyen már a magamfajta öreg. És hazámént. A titkár törte a fejét. Igaz, az öreg nem akar „hivatalost”.-de valamit azért csak lehetne csinálni. Ügy, hogy az öreg se tudja, meg áztán Mihály se sejtse, hogy az apja panaszkodott Mert hát ilyen falusi diplomácia néha elkel, ha nem is tudják, mi mozgatta a dolgot, azért a közbékesség ezt igy kívánja. Sort is kerített arra, hogy másnap Kelemenék felé sétáljon. Mihály az udvaron dolgozott, azt a bizonyos tyúkólat építgette. Pontosabban állította össze. Nézi a titkár, nézi, közben szót váltanak erről is, arról is— Aztán hova lesz? -» kérdi a férfitól. — Oda —- bök ujjával a háta mögé, a ház végéhez. •— Oda ? Aztán jó hely lesz .az Mihály? Kicsit abbahagyja a szegelést és felnéz: —• Miért ne lenne jó? — Árnyat vet oda a diófa. Most olvastam egy szakkönyvben, hogy az ilyen ól hűvös és nedves, könnyebben kapja meg a vészt a' baromfi. Komoly tudósok állapították ezt meg. Mihály elgondolkodott. Ha már a szakkönyv írja. A biztonság kedvéért megkérdezte: — Hol lenn* jobb maga szerint? A ütkár körülnéz, méregeti az udvart. Aztán odabök & sertésól mellé. — Oda. — Lehet, hogy igaza van Sok dolga lévén még, a titkár elment Kicsit - furdalta a lelkiismeret, mert hát nem olvasott ő semmit az ólak és, árnyak dolgáról, de hát nem jutott több okosság hirtelen az eszébe. És végtére az ügy a fontos. Hátha Mihályt így sikerült jobb belátásra' bírni. Ki is ment az eset a fejéből. Az öreg se jött panaszkodni, mások se szóltak arról, hogy Kelemenéknél háborúság lenne. Csak jő két hét múlva tűnt neki fel, hogy szerte a faluban eszkabál, barkácsol mindenki. Kérdezősködni kezdett, vajon mi a sürgés oka. — A titkár elvtárs nem tudja? — kérdezték csodálkozva. A Kelemenék Miska- ,1a egy szakkönyvben olvasta, hogy nem jó. ha az árnyékban van a tyúkól. Már ő is majdnem odaépítette, amikor megtudta. Most hát akinek rossz helyen van. az mind új helyre éoíti az ólat A titkár először megizzadt, majd mintha kiszállt volna a fejéből a vér. Gyorsan be is ment & presszóba, hogy egy kávét lenyeljen. Itt aztán már egy cseppet sem csodálkozott, hogy az öreg Kelemen a második üveg sört issza. Miért is ne? Hisz” neki lett igaza. 'Borget &ajes Vasárnapi melléklet
