Kelet-Magyarország, 1973. november (33. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-17 / 269. szám
79T3. hovemfe' ÍT tCPT vr M A ÖV A ROR «S7 A. Ö 3. oldal MINISZTÉRIUMI ÉRTEKELÉS UTÁN Mezőgazdaságunk és fe'adatai Találkozások a lakissá^sal « • Ügyintézés a rajai tanácson SZABOLCS-SZATMÄR MEZŐGAZDASÁGI MEGYE. Ez a megállapítás már többször leírt, számokkal bizonyított valóság annak ellenére, hogy az ipar is egyre nagyobb részt vállal a termelésben, mind többen vannak, akiket a szolgáltató ágazatok foglalkoztatnak. Viszont a megye 486 ezer hektár mezőgazdaságilag művelt területe mégis a kereső lakosság 45 százalékának adja a kenyeret. S a megye néhány termék tekintetében az országos ellátás meghatározója: innen kerül ki a burgonyatermés közel negyede, a téli alma és a dohánytermés majdnem fele. Bonyolult, ellentmondásokat rejtő képet ad a szabolcsi mezőgazdaság. A jól menő, tagjaiknak rendszeresen magas jövedelmet biztosító közös gazdaságok mellett éppen csak vegetáló szakszövetkezetekkel, egyéni gazdaságokkal is találkozunk. A gazdálkodást nehezíti, hogy a szövetkezetek mintegy kétharmada megkülönböztetett állami támogatásra szorul, a kedvezőtlen termőhelyi adottságú szövetkezetek közé tartozik. Bár a fejlődés szinte minden területen megállapítható, mégis az említett ellentmondásosság révén igen nehéz feladat elé állítja mind a gazdálkodó egységeket, mind az irányító szerveket a megye mezőgazdaságának fejlesztése, ahogy azt a közelmúltban végzett minisztériumi értékelés és a megyei tanács végrehajtó bizottságának ülése is megállapította. VAN NÉHÁNY TERÜLET, aminek a jelentősége a távlatokban is meghatározója lehet a megye mezőgazdaságának. Az állattenyésztésben például a szakosított telepek léte, jó vagy rossz eredményei tsz-ek és állami gazdaságok sorsát határozza meg. Bár napjainkban is a ház-, táji gazdaságokban több a szarvasmarha és a sertés, mint a nagyüzemekben, mégis — ezeknek a fenntartása mellett — a szakosított telepeké a jövő. Ezeknél viszont — különösen a pénzügyi nehézségeket tekintve — már nem egyöntetű a kép. Általános tapasztalat, hogy az építkezések elhúzódtak, a beruházási költségek növekedtek, ezért sok esetben éppen a benépesítésre nem jutott már kellő fedezet. A megyében 27 telepnél kell különböző pénzügyi intézkedéseket hozni, hogy a telepek működése zavartalan legyen. Ma már az is kiderült, hogy nem minden gazdaság készült fel alaposan a szakosított telepek építésére. Van, ahol nincs elég szakember, másutt túlértékelték a tenyésztési lehetőségeket és adottságokat, a gazdaság teherbíró képességét. (Olyan gazdaság is akadt, ahol egyszerre három szakosított telepet építettek.) Másrészt a telepek gazdaságos működéséhez a háttért nem biztosították: ott, ahol nincs meg a takarmánybázis, nehezen lehet nyereséges az állattenyésztés. MINDEZEK ELLENÉRE a szakosított telepek építése hasznos volt. Ahhoz, hogy Szabolcs-Szatmár lépést tartson a korszerű mezőgazdasággal, hogy megteremtsük a későbbi fejlesztés alapjait szükség volt a szakosított telepekre. A nagyüzemi módszer, az iparszerű gazdálkodás egyébként is egyre jobban tért hódít a mezőgazdaságban. ehhez pedig az állat- tenyésztésben csak ezen az úton lehet eljutni. Ugyancsak az iparszerű termelés adja az alapot a növénytermesztésben a zárt rendszerek létrehozásához. Itt tulajdonképpen még csak kezdeti lépésekről beszélhetünk, de már most nyilvánvalóvá vált, hogy néhány növénynél a rendkívül nagy munkaigényesség miatt vagy a termésátlagok növelése érdekében, a korszerű agrotechnika alkalmazásához etak ezen az úton lehet eljutni. Néhány gazdaság már bizonyított, hogy a cukorrépa, a dohány termesztésében hogyan lehet igen jó nyereséget elérni. A zárt termelési rendszerek megvalósítása viszont — amelyek a zártságot annyiban jelentik, hogy speciális gépsorokkal ellátva a termesztés minden fázisában a gépi munka dominál — nem egyszerű elhatározás kérdése. Megvalósításuk csak átgondolt elemző munka elvégzése után ajánlott, hiszen — ugyanúgy, mint a szakosított telepeknél — fel kell készülni anyagilag is egy-egy gazdaságnak, a szakmai irányításnak is többnek kell lennie, mint a hagyományos művelésnél. A korszerű termesztési, tenyésztési formákra való áttérés korszerű gazdaságot is feltételez. A megyében 1972- ben 209 termelőszövetkezet készített zárszámadást, viszont ettől jóval kevesebb az igazán korszerűen dolgozó gazdaságok száma. Bár szinte mindenütt a termelés növekedéséről beszélhettek, azonban ez a növekedés éppen a kedvezőtlen termőhelyi adottságok miatt jelentős többletráfordítást igényelt. Ezzel magyarázható, hogy a bruttó jövedelem egy évvel korábbival azonos szintje ellenére a szövetkezetek nyeresége közel ötödével csökkent. Ugyanakkor a „hogyan tovább” kérdést egyre több szövetkezetnél már maga az élet, a külső gazdasági körülmények teszik fel, különö- sen ott. ahol a belső tartalékokat javarészt kihasznál- ták. És a megyében még nagyon sok a kis területen gazdálkodó, kevés szellemi és anyagi erővel rendelkező szövetkezetek száma, ahol az optimális üzemnagyság kialakítása csak az egyesülésekkel, vagy egy-egy művelési ágnál több gazdaság ösz- szefogása révén a szakosodással lehetséges. A folyamat megindult, á helyés politikai előkészítés a feltételek megteremtése kell. hogy segítse a gazdaságokat. A MEGYE MEZŐGAZDASÁGÁNAK távlataiban még több olyan területe van, ahol a közeljövő intézkedései alapozzák meg az itt élők sorsát. A napirendre került — s lassan halaszthatatlan — gyümölcsrekonstrukciót említhetjük, amely kihatással van a munkaerőhelyzetre, a jövedelmezőségre egyaránt. A viszonylag elhanyagolt burgonya termesztésnél jó példák igazolják, hogy lehet tenni valamit az ország ellátása érdekében is. A szak- szövetkezetek helyzetének rendezése szintén azt célozza, hogy erősödjék a mező- gazdaság. Lányi Botond Novemberben tanácsülés. Decemberben kezdődnek a tanácstagi beszámolók. Látható közelben vannak a falugyűlések is. Ezek után érthető, hogy a vajai tanácsházán lázas munka folyik. Helmeczi Miklós elnök. Magyar Jánosné titkár eszmecserék és konzultációk során készül fel a számadásra. A téma ugyanis rendkívüli felelősséget követel. A napirenden a közérdekű bejelentések intézése szerepel. Százhuszonhat válasz — Minden körzetnek van egy kis könyve — mutatja Magyamé —, ebbe írtuk a bejelentéseket. Nem elég az, ha a lakók látják, mi valósul meg ezekből. Az illem és a rend is azt kívánja, hogy kínek-kinek írásban is válaszoljunk. Hogy lássa: amit mondott, kért vagy javasolt, az hogyan realizálódik, vagy éppen mi az akadálya annak, hogy megvalósuljon. — Szégyenkezésre nincs okunk — így az elnök. Elkészült a Tulipán utca kövezése. Sikeresen megoldódott a közvilágításra vonatkozó panasz. Az ÁFÉSZ az igényekhez igazította a cukrászda nyitvatartását. Megtettük az előkészületeket a vízműtársulás létrehozására. Rendbetettük a múzeum bejárati kapuját. Miután nem sikerült GELKA-szervizt létrehozni, két kisiparosnak adtunk működési engedélyt. Már biztos, hogy a jövő év elején megépül az állatvágóhely. A MÁV-val elvi megegyezésre jutottunk, hogy megnagyobbítják az állomási várótermet. A ro- hocii útelágazásnál elkészült a buszváró. Az állomáson túli részen az utakat rendbehoztuk, és a lakosság a járdákat tette járhatóvá. Lesz tehát mit válaszolni . arról, mit csináltunk. Aminek nem örülnek — Hogy teljes legyen a kép — folytatja Magyamé — hatíd mondjam el azt is, aminek nem örülünk. Képtelenek vagyunk a VOLÁN; nal közös nevezőre jutni menetrend-ügyben. Két társközségünk van, Rohod és ör. Érthető íffv nekünk nem mindegy, hogy az ott elől utazási , lehetősége olyan marad, mint most, amit kifogásoltak, vagy javul. Vagy ve gyük a másik, már-rnái abszurd esetet. A mi községeink SZTK-szakrendelése kettő, de lehet hogy hárem helyen zajlik. Egyrészt Vá- sárosnaményba, másrészt Mátészalkára kell bejárni. Az idegi megbetegedésben szenvedőket viszont se itt, se ott, se Nyíregyházán, se Nagykállóban nem fogadják. Vagy vegyük a Rohodra vezető út ügyét. Ameddig Nyírmada határa tart, addig kijavította a KPM. De miután ott a járáshatár, a roho- di rész maradt úgy. ahogy volt. A lakosságot foglalkoztató másik kérdés a patika. Adunk helyet, de a gyógyszertári központ a korábbi Ígéret ellenére sem épít. Képzelheti, mit jelent a hidegben sorbanállni a mostani kis patika előtt, ahova öt ember se fér be. Nem panasz ez, hiszen az idén megvalósuló 41 javaslat kicsit ellensúlyozza a gondokat. Viszont az emberben önkéntelenül felvetődik: a területi átszervezések, összevonások. minden területen, tehát a vállalatok intézmények területén is átgondoltan zajlott? Vajon nincs-e némi felelőtlenség amögött, hogy a tanácsokra hárul egy sor olyan kérdés megválaszolása, amelyeket a járásoknak vagy éppen a megyének kellett volna előre intézni? Tízezer ügyfél — Azaz nem ügyfél —igazit ki Helmeczi Miklós. Ez rideg szó. Mint ahogy formálisnak tartjuk' azokat az időpontokat is amelyek az úgynevezett ügyfélfogadást szabályozzák. Baj is lenne, ha a falubeli emberek ügyféllé válnának, és csak akkor váltanánk velük szót, amikor az ügyrend előírja. Talán éppen azért mert ezen túltesszük magunkat, alig van megoldhatatlan ügyünk, talán emiatt fogadják el a vajaiak, az őriek, a rohodiak az egyenes igent vagy nemet. Aztán hamarosan kiderül, hogy a tanácsnál „élénk diplomáciai tevékenység” is folyik. Hiszen milyenek az ügyesbajos dolgok? Van, amikor tartási szerződés esetében kell közvetíteni a fiatalok és öregek között. Néha már-már békebíró az elnök vagy titkár. Okos tanácsot kell adni, ha valaki hagya- tékolni akar. de türelemmel kell meghallgatni azt is. aki csak a lelkén akar könnyíteni. Mert a lakosság ide jön hivatalosan is, de magánemberként is. De elkapják a vezetőt az utcán, felkeresik lakásán. És a hang nem lehet más itt és más ott. A titkárasszony: — Mi nem rendelgetünk be senkit a társközségekből sem. A tanácsháza ne legyen egyszerű hivatal. Hozzánk egy évben tízezer ember tér be. Van, aki egyszerű adóügyben. Mások engedélyért és így tovább. Nem célunk aktává változtatni azokat, akik bennünk bíznak, és a számukra mindig fontos kérdésekre itt várják a feleletet. Fő gond: az építésügy Válaszolni pedig sokmin- denre kell. Az a fogalom, hogy a „lakosság ügyei”, szinte az élet teljességét felöleli. Ezen belül is ma a legizgalmasabb talán az építésekkel kapcsolatos helyzet. — Van például eff” probléma, ami sehogyan Bean tisztázódik — gondolkodik hangosan Helmeczi Miklós. Az állomáson túli terület, vagy a Rákóczi-tanya a távlati terv szerint nem fejlesztésre kijelölt. Márpedig a helyzet az, hogy itt száz év múlva is fognak élni. Szabályos települések ezek. Minden megvan, ami egy faluban szükséges. Mi legyen hát a foghijakkal ? ISsszerű lenne, ha ezek beépülnének. Az ott élőknek erre igényük is van. Ha rajtam állna, ezek beépítése mellett döntenék. Nem a népszerűség, hainem az ésszerűség miatt. A titkárssszonynak is van mondandója: — A másik a 10 éven belül engedély nélkül készített épületek sorsa. Most bírságolni kellene. Elsősorban olyanokat, akiket inkább segélyezni kellene. Mert mi épült? Egy kis. egyszobás házhoz ahogy a család nőtt, Összeiparkodtak egy másik szobát. Hogy ne egymáson, nyomorogjanak. Vagy felhúztak egy nyárikonyhát, hogy a lakást kíméljék. Száz esetünk van, amikor a jogszabály szerint büntetni kell. De vajon minden esetben jogos ez? Higgye el, lelkiismereti kérdés ez. A sikerek forrása Amíg Helmeczi Miklóssal és Magvar Jánosáéval beszélgettem, fel tűnt: mindig többesszámot használtak. És ez a forma a kollektív bölcsességet és akaratot jelezte. A tanácstagság éppúgy benne foglaltatott, mint a párbeszéd a három falu minden lakójával. Nem egyéni sikerek, nem égj íni gondok sorakoztak, és nem egyéni megoldásokra törekvésen,, célozták a jövőt. — Ha végigolvassa akar a beszámolókat, vagy éppen a leveleket, határozatokat — mutatott az elnök az irat- csomóra — abból kiderül, magyarul, szabatosan, érthetően iigyekszüim közölni mindent Min* élőszóban. Csak így számíthatunk a megértésre. Csak ez vezet- hc oda, hogy a közös célodért megmozdulnak az emberek. Vonatkozik ez a választott testületekre éppúgy, mint minden ír os emberre. Ha valamit sikerült elérni, annak ez a forrása. Bärget Lajos ÉPÜL A MÁSODIK VÍZVEZETÉK-HÁLÓZAT, kutakból vezeti a váet a megy eszékhelyre. amely a Nyírtelek határában fúrt Rip van Winkler Winkler Géza, bankhivatalnok negyven évvel ezelőtt, egy reggelen nem ébredt fel. Albérlő volt és a háziasz- szonya hiába próbálta felkelteni: Winkler nem mozdult. Később az asszony újra. próbálkozott, rázni kezdte a lakóját, de az tovább aludt. Ekkor orvost hivott, aki injekcióval próbálkozott, — eredménytelenül. Végül kórházba vitték, több konzíliumot tartottak az orvosok, de Winkler nem ébredt fel. Az esetnek híre ment külföldön is, tudósok érkeztek az alvóhoz. a világlapok sűrűn közöltek híreket arról, hoc > Winkler már hetek óta alszik. Közben mesterségesen táplálták, külön szobába fektették és a bankhivatalnok orvosi csoda lett. Évek teltek el, kitört a második világháború, amelyet Winkler átaludt. Áta- ludta a felszabadulási éveket, a koreai, vietnami és közel keleti háborút is. 1973. októberében ébredt fel. Ágyát orvosok, tudósok vették körül és Wiiikler csodálkozva nézett rájuk: — Miért vagyok kórházban? — Beteg volt — hangzott a tapintatos válasz. — Hol van a háziasszonyom? — hangzott Winkler második kérdése. — Elutazott — válaszolták kitérően, mert nem akarták megmondani, hogy harminckét évvel ezelőtt meghalt. Az igazgató főorvos értekezletet hívott össze, hogy döntsenek Rip van Winkler — így nevezték el maguk között az orvosok — sorsa felől. Elhatározták, hogy mihelyt testileg rendbe jön, kiengedik. Winkler két nap alatt ősz- szeszedte magát. Nem mondták meg neki, hogy negyven évig aludt. Eleinte merevek voltak a lábai, de csakhamar rendesen tudott járni a kórház folyosóján. Amikor azután kiengedték a kórházból, némi pénzt adtak neki és azt javasolták, ha bármire szüksége van, menjen a tanácshoz. Első útja a bank felé vezetett, ahol hosszú vívása előtt, dolgozott, de nem találta meg. — Kérem, — kérdezte egy járókelőtől, — nem itt volt a Kereskedelmi és Váltó Bank? — De igen. 1944-ben azonban lebombázták, Winkler csodálkozva bámult a beszélőre, aki faképnél hagyta: „Nincs meg a bank? Akkor nincs meg az állásom sem. Miből fogok élni?” — töprengett. A lakásában űj lakót talált. — Kérem, én itt lakom — mondta bátortalanul Winkler, de becsapták az ajtót az orra előtt. „Most mit csináljak?" — tűnődött, azután rájött, hogy munka után kell néznie. Fiatal korában postatisztviselő szeretőit volna lenni, elhatározta. hogy ezzel a foglalkozással próbálkozik. Papírt, borítékot vásárolt és egy ká- oéházat keresett, hogy felvétett kérvényt írjon a postákon, Kéoéháaat aao*be* a#hol nem talált. Érdeklődésére megtudta, hogy Budapesten nincs egyetlen kávéház sem. Valaki megszánta: — Várion Szilveszterig, akkor megnyillik a Hungária kávéház. — De én most szerettem volna kérvényt írni egy kávéházban. — Menjen egy eszpresszóba, ott is van asztal, csak nagyon kicsi. Megírta a kérvényt és elvitte a postaigazgatóságra. Ott csodálkozva mutattak mz ablakokra ragasztott feliratokra. Rip van Winkler ámulva olvasta: „Érettségizett fiatalokat jó fizetéssel azonnalra felveszünk.”’ A jelenkező Winklert nagy Örömmel fogadták. Volt állása. Munka után villamoson akart hazamenni. Jött az ellenőr és megbüntette, mert jegy nélkül szállt fel. Később is csupa meglepetés érte. Meghitt családi élet után vágyódott, házasságközvetítő irodát keresett, megtudta, hogy ezek mind megszűntek. Azt is tudni szerette volna, hogy tulajdonképpen mi történt vele, m *st <st mgy változás a városában, ezért legegyszerűbbnek vélte, hogy magándetektív irodához fordul. Felvilágosították, hogy ilyesmi nem létezik. Egy fiatal lányt megszólított: — Bocsánat, kisasszony, hová tűnt a Nemzeti Színház? A „kisasszony* egy hosz- szúhajú, rongyos nadrágú fiatalember volt, aki közölte, hogy a Hevesi Sándor téren van a Nemzeti. Szédülten támolygott ide- oda a számára ismeretlenné vált Budapesten és Rip van Winkler csak akkor nyugodott meg egy kicsit, amikor két mozi előtt ment el. Az egyikben Chaplin filmet játszottak. a másikban a Botrány az operában című filmbohózatot. Hiszen erre a két filmre emlékezett akkor is, amikor még nem látott furcsa változásokat Budapesten. Még jobban megnyugtatta a színházi plakát, amely a Csárdáskirálynő előadását hirdette. Minden a régiben? — tűnődött. — De hol vannak akkor a kávéhá- zalt és miért nem kell sem kérvény, sem pedig ajánlólevél egy remek, nyugdíjas postatisztviselői álláshoz? Palásti László
