Kelet-Magyarország, 1973. november (33. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-14 / 266. szám

W3. hóvemUer U. KETET-MAGYARORSZAG S' oMsI A fürdő Mátészalkán, az almatáro­lóban az igazgató éppen a szociális létesítményeket mutatta meg, nem is titkol büszkeséggel és örömmel, hi­szen azok a legkényesebb igényt is kielégíthetik. Öltő zök, fürdők, zuhanyozók so­rakoznak egy egész épület­részben, és minden tágas, szép, kellemes, korszerű. Egy órányi idő múlna meg­álltunk a szociális épületrész bejárata előtt. Vége volt a munkaidőnek. Sokan dolgoz­nak az almatárolóban, külö­nösen őszi szezon idején, s valósággal özönlöttek az emberek — többségük nő —, de nem be az öltözőbe, für dőbe, zuhanyozóba, hanem — ki a kanun! Csodálkoztam. A szociális épületrészbe csak kevesen mentek be. Mond­hatnám. hogy csak a fiatalok. Az idősebbek ugyanabban a ruhában mentek ha~a amelyben egész nap dolgoz tak. de a tisztálkodás lehető ség ét se használták ki. S reg gél ugyanabban a ruhában ugyancsak fürdés nélkül mennek be az üzembe dol­gozni. — Hát akkor hol tiszai- kodnak ezek az emberek? — Otthon — mondta az igazgató. — Lavórban meg ■ m^^^kszanak. ki jobban, k? csak felületesen és kész. Úgy, min* régen, ahogyan megszokták. Hát akkor mire való a fürdő, zuhanyozó? Miért ál­dozunk sok-sok millió forin­tot a szociális épületekre és berendezésekre? Igaz. a fia­talok — ker'és kii-ét.ellel — igénylik és használták azo­kat, dehát vem csak fiatalok dolgoznak itt. S a higénia se csak fiatalos szükséglet. Rá adásul az almatároló éle1- miszerivari üzem. Kérdés bele kelt-e nnvnodni, hogy a dolgozók többsége nn— igényli a munka utáni für dést llsztál'-odást? Igazságtalanság lenne, he e problémával kapcsolatban csak a mátészalkai álmává- rolót, említenénk. A többi ha sonlő üzemet is sorolhatnánk seivos esek néhány kivé'e7 tel Es lehetne sorolni a tér m előszöveti,-eretek többse get• A szorfól-s épület egyre töbh a t.ermplgs-'nrictheze'gT. is soka* áldoznak már ezek re. Sok tsz-hen fürdő zuhan-'t-ó. öltöző. De azok használata csak a zárt állat- tenyésztő telepeken kötelező. Másutt nem. Es — sajnos — a tsz-toook se nagyon igény­lik n fürdőt munka után. heg feliebb egy héten egyszer ahogyan megszokták. Ha tudva,k az üzemek és termelőszövetkezetek fürdőt zuhanyozót, öltözőt énfteni — tudni kell azt húsznál'a' ni is. Ennek eayetlen mód szere az ismeretterjesztés, a hioéniai iném/ fejlesztése. Olyan helyeken azonban, ahol élelmiszerekkel dolgoz­nak az emberek — elő is le hét írni. meg is lehet köve­telni a rendszeres tisztálko dúst és ruh'-váltást munka előtt és munka után. (sz. j.) C l <• • ' rr vcpjarmti ügyintézők taiiíoiyniiia Szabolcs-Szatmár, Hajdú- Bihar és Szolnok megyékben működő ipari, mezőgazdasági üzemi, vállalati, intézményi gépjármű — ügyintézői ré­szére — neves előadók közre­működésével, — továbbképző tanfolyamot szervez a Közle- dési és Postaügyi Minisztéri­um Autóközlekedési Főosztá­lya és a TIT Hajdú-Bihar megyei szervezete. A tanfo­lyam bentlakásos, és 1973. december 3.—8.-ig tart Haj­dúszoboszlón. A rendezők ez­úton is kérik az illetékeseket, hogy a gépjármű ügyintézők részvételét biztosítsák. Igénybejelentés az Autóköz­lekedési Tanintézetnél, 4025." Debrecen, Széchenyi u. 47. sz. 1973. november 15.-ig. A tanfolyam anyaga megegyezik a már februárban Hajdúszo­boszlón volt továbbképzés anyagával. így tehát, akik azon résztvettek, most nem je­lentkezhetnek. Bekötőutak, városi közlekedés, az ép illő 4-es Útépítés — korszerűen Biztonságosabb közlekedést a közutakon. Állandó téma ez a sűrűsödő gépjárműforgalom miatt. Egyik fontos tényező ehhez a bővülő, korszerű út­hálózat. Megyénk útjainak — legalábbis nagyobb részének — gondozója, építője a Köz­úti Építő Vállalat. Kivitele­zésükben az idén 100 kilomé­ter új úttal gyarapodott Sza­bolcs-Szatmár megye újabban sokat reklamált, kevésnek és elavultnak mondott úthálóza­ta. Ez a kilométerekben mért munka egyúttal azt is jelen­ti, hogy a vállalat a IV. öt­éves tervre vállalt 1,1 milli­árd forintos termelési tervé­nek időarányos, ez évi részét teljesítette, illetve teljesíti. (Hiszen az útépítők még most is dolgoznak.) Ez a nagy, mil­liárdos összeg, amit az állam­tól kaptunk, hatvannégy szá­zalékkal több, mint amennyit az előző ötéves tervben for­díthattunk megyénkben az utak építésére. Felsőbb állami szerveink ismerik gondjain­kat, ezért Budapest után az első helyen állunk, Szabolcs- Szatmár kiemelt megye út­építés szempontjából, nálunk épülhet évről-évre a legtöbb út. Két műszakban Ez a lehetőség — a megyé­ben dolgozó két nagy útépítő vállalaton, meg a kisebb he­lyi, utakat is építő üzemeken kívül — a Közúti Építő Vál­lalatnak nagyobb feladatokat adott. És ezekre létszámnöve­lés nélkül, gondos munka és üzemszervezéssel, korszerű technológiai eljárások beve­zetésével, helyi építő­anvasfeltárásokkal stb. ké­szültek fel. Mert töb­bet kell elvégezni, jobban, termelékonvebben rtáV.dá1-0 ságósabbari delVozni. Példá­ul ennek érdekében április 1- től két műszakban dolgoztak a nagyobb kapacitású gépei­ken. az aszfaltkeverő telepe­ken. illetve az ezekhez, kap­csolt, úgvnevezett bedolgozó gépsorokkal, az aszfaltterítő gécűáncokkal. Igv aztán, míg 1972-ben a fehérgyarmati és a nyíregyházi aszfaltffvárból 114 ezer tonna aszfalt került ki. addig az idén napjainkig 173 ezer tonna. S ha ez utób­bi számot felbontjuk, az is 1-itűn'k bogv p fehérgyarma­ti aszfabkeverőben készült több aszfalt és került a kör­nyező utakra. Tehát a szat­mári részen javult gyorsab­ban az utak minősége. Me­gyénknek azon a területén, ahol különösen szükség van a közutak nagyobb teherbíró kénességére, mert a szűkö­sebb vasúthálózat mia+t fo­kozottabb a személy- és te­herszállítás áz utakoh. Nálunk ünnepet jelent özv­egy bekötőút átadása. Az idén kilométerekben számol­va is szépen gyarapodtunk e téren. Csupán a Közúti Építő Vállalat öt nagy külterületi település bekötőútját építette meg, 17 kilométer hosszúság­ban. Ezenkívül 14 tsz-major és 3 állami gazdaság kapott bekötőutat, s belső üzemi utakat, összesen 29 kilomé­tert, közel 40 millió forintos állami beruházásból. (A belső üzemi úthálózat is ötven szá­zalékos állami ártámogatás- sál épül.) S ami nem kevésbé fontos, ezek a mezőgazdasági utak zömmel a betakarítás idejére elkészültek. A 4-es fonton, pontosabban ennek a vállalatra jutó ré­szén 10 kitométernvi szakaszt építettek meg. A Mátészalka —Tiszabecs közötti úton pe- dig Mándig jutottak el, és en­nek a Fehérgyarmat belterü­leti, úgynevezett átkelő sza­kaszát. összesen 20 kilométer Újabb korszerű közutat adhat­nak át a télre a forgalomnak. A tanácsok megrendelésére huszonöt utat, utcát, korsze­rűsítettek. Ezek közül a leg­többet. tiíehbatot Mátészal­kán. Meg például olyan na­gyobb munkákat is befejez- nek. mint a nviregyhá^i nagy­körút folytatása. a Vasgyár utca korszerűsítésé, az Érnn- takot átívelő úi híddal egviitt vagy a Jósaváros új utcái, stb. Az úi és korszerűsített úti­kon kívül nagyarányú útbá- lózat felújítást is végeztek, szerte a megyében került úi aszfaltréteg az utakra, mint­egy 24 millió forintos község­gel. S több üzemnev gvárnak készítettek be’sp utakat. Ufpvítok jövedelme Mindezekhez tegyük hozzá, hogy a vállalat az 1970-es évi árszinttel dolgozik, azaz, nem drágultak az útépítési áraik, sőt, az országos átlagnál ked­vezőbbek. És úgy látszik, másfél hónappal az év vége előtt, hogy sikeres lesz az a törekvésük is —, amit a párt Központi Bizottsága 1972. novemberi határozata élet- színvonal-nolitikai feladat­ként általánosan előírt, — hogy az útépítő munkások át­lagjövedelme közelítse, vagi’ elérje a megyében működő építő vállalatok munkásaiét Az ismert, még a nyáron vég­rehajtott állami bérfejlesztés­hez a vállalat a maga erejé­ből 4 százalékos bérfejlesz­tést tervezett. Ez az, amit a fentebb említettekkel bizonyo­san sikerül az év vértére túl­teljesíteniük. Mégpedig úgy hogy ez a bérfejlesztés a~ idei munkával képzett, ki­osztható nyereségrészesedést a tavalyihoz képest ne Csök­kentse. (kádár) lí isó et S sara1* ittw n k ásk épzés YYisárosna inén y ha ti Magyarországon forgács­lapgyártó szakmunkásokat eddig még nem képeztek. A három hazai gyár fejlődő technikai színvonala azonban szükségessé teszi, hogy a be­tanított munkások mellett megfelelő számú szakember- gárda is részt vegyen a ter­melésben. Ezért az ERDŐIT szombathelyi és vásárosna- ményi gyárában ez év őszén szakmunkásképző tanfolya­mokat szerveztek és indítot­tak. A vásárosnaményi forgács­lapgyárban háromszoros volt a túljelentkezés. Alapos dif­ferenciálás utáft választották ki azt a harmincnégy dolgv- zót, akik ezen az első, kísér­leti jellegű tanfolyamon részt vehetnek. A felvettek 70 szá­zaléka érettségizett, a töb­biek más szakmákban ugyan, de szakmunkásbizonyítvány­rival rendelkeznek. A gvár minden hallgatóval személyi szerződést kötött — öt évig kell a gyárban maradniuk és a tanfolyam eredményes el­végzése után 5—15 százalékos béremelést kapnak. Az oktatás két éves, de en­nél a kísérleti osztálynál egy évre rövidítették a képzést. Ezért fizikából és matema­tikából január közepéig részvizsgát tesznek a dolgozók és csak ezután indulhat meg a szakoktatás. A forgácslapíe- mez, a farostlemez, a rétegle­mez és a futnérgvártás elmé­leti és gyakorlati ismereteit tanulják meg. Az órákat az üzem műszaki dolgozói tartják. Ha a kísér­leti módszerek beválnak. 1974 őszén két osztályt indítanak az akkor már kétéves tan­folyamon. Városi vízmű szálkán iáié A közelmúltban adták át Mátészalkán az új városi víz­müvet. A több mint 70 millió forintos beruházásból meg­épített vízmű megyénkben a legnagyobb, amelyet társu­lás formájában eddig épí­tettek. A város 13 ezer lakó­ját 83 ipari üzemet, intéz­ményt lát el jóminőségű víz­zel. Formájában is tetsze­tős az ezer köbméteres víztorony. Az új vízmű naponta 40Ü0 köbméter víz szol­gáltatására alkalmas. Elek Emil képriportja Felesleges bizonyítvány ? Új Medicina-könyvek Házi diéta, nem csak betegeknek Azonos szerzőpár, három hasznos könyvecske. Nagy Józsefné és dr. Somogyi L ászióné kétségtelenül ne­mes feladatra vállalkozott, amikor „Betegeink házi dié­tája” összefoglaló sorozat­cím alatt külön kötetekben közreadja — minden esetben a Medicina Könyvkiadó gon­dozásában — azokat az ét­rendeket és recepteket, ame­lyeket nem nélkülözhetnek a háziasszonyok általában, s különösen akkor nem, ha súlyosabb beteg van a csa­ládban. Mostani munkáik közül a legtestesebb a „Diéta otthon” címet viseli, s egye­bek között részletesen fog­lalkozik az étkezések kaló­ria- és tápanyagtartalmával, a hazai élelmiszerek sokféle földolgozhatóságával, majd a diétás konyhatechnika fo­gásait és eszközeit ismerteti meg. Kitérnek több más mel­lett a terhes nők javasolt ét­kezési rendjére, a beteg gyermek, az öregek ellátásá­ra, s sokféle étel elkészítési módját is részletesen fölso­rolják. Hasonló módszert követ másik két művük is, a szív­ás érbetegek diétás étrend­jéről, illetve a fogyasztó és feltápláló étrendekről. Előb­biben meglelhetjük mind a szív-, mind a különböző ér­betegségekben szenvedők számára javasolt étrendmin­tákat, így a sóban szegény ételeket, a gyümölcsök föl­használhatóságát, önálló fe­jezetet szentelnek a magas vérnyomással bajlódók ét­rendjének összeállítására. A fogyasztó és feltápláló diétás étrendek aktualitását aligha szükséges hangsúlyozni, kü­lönösen ami a karcsúbbá, könnyebbé válás óhaját ille­ti. A szerzők bizonyítják, hogy diétás ételek is lehet­nek ízletesek, táplálóak, kedvvel fogyasztottak, ha persze akarat is, meg lele­ményesség is társul elkészí­tésükhöz. Mintáik 900 és 1500 kalóriás határok közötti étrendeket tartalmaznak, nagy változatosságban. Fentiekkel rokon feladatot teljesít Langfelder Sándorné munkája, „A család diétás könyve”. Bevezetőben meg­győzően bizonyítja az egész­séges és a beteg ember étke­zése közötti különbség fon­tosságát, majd részletes út­mutatást nyújt a különféle betegségek esetén alkalma­zandó — így például heveny bélhurut, reuma, köszvény, stb. — étrendekről. Segít­séget ad a beteg és az egész­séges gyermek táplálkozásá­nak helyes kialakításához majd világos, könnyen átte­kinthető csoportosításban közli az ételek elkészítési módját a tüdőlevestől a csir­kehús-pudingon át a tejfö­lös, túrós paradicsomig. Mit ér az érettségi bizonyít­vány, ha építőgépész szakképe­sítést ad? Érthetetlennek tűnik a prob­léma, ha építőiparunk állandó fejlődésére, gépesítettségére gondolunk. Annak mégis gondot okoz, aki ilyen bizonyítvány- nyal munkát keres. Pontosab­ban Szabolcs-Szatmárban ke­res munkát. Mert a fővárosban lenne. Tárt karokkal várják a fiatalokat, csábítják őket Bu­dapestre. De ez a fiatal itt akar maradni ebben a megyé­ben. Nem akarja vállalni az ingázók keserű kenyerét. Végigjártuk az építőipari vál­lalatokat, többszőr is. Nincs szükség építőgépészre. Valóban nincs szükség? Két eset lehetséges. Vagy mások foglalták el a szakkép­zettséghez kötött helyeket, ke­vesebb bérért — és erről az il­lető vállalat tehet, vagy nem az igényekhez nétetezejt a be­iskolázás. Az utóbbi látszik va­lószínűbbnek, Különösen bán­tó dolog ez akkor, ha a felvé­telnél éppen az iskola irányí­totta erre a területre a tanulót, pedig é\rek tapasztalata alap­ján rá kellett jönni, hogy gond « van a fiatalok elhelyezésével. Persze ezen most már kár vitatkozni. A lényeg: novem­ber van: s néhány idén vég­zett építőgépész még nem tud­ja mit krVdjen a bizonyítvá­nyával. Menjen segédmun­kásnak? Megoldásnak látszik, és nem ék volnának az elsők, akik szakkénesúéssel ezt a munkát vállalják. De maka­csul, azt szeretnék csinálni, amit négy évig tanultak. Ez sem elítélendő. Egyre inkább úgy látszik* a szakmab'in-í na- radás lesz a legnehezebb. Mihez kezdjenek meg’s? Ttot talán a legjobban a mim’^^el­vétellel foglalkozók tud.?'-' ’ o! van lehetőség esetleg r n- zésre! Sajnos Ők nem heg'- ta­nácsot nem adták, de legtöbb esetben még a szó is nehezükre esett. Hihetetlennek tűnik az egész., Az tudja mit je’ént ez. aki nró- bált hasonlót. A fiatal, bár ta­kácsot nem kapott. e*r" t*t- uasztalattal gazdagabb ie+t ne ezt inkább kihagyta volna. (kolláth)

Next

/
Oldalképek
Tartalom