Kelet-Magyarország, 1973. október (33. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-11 / 238. szám

MRS. október ifi

fíBLvr-mxGvimmszm

IEGYZETEK

\ GYÁR MINDENESEI DEMECSERBEN

Igénylik az eszmecserét

HA A MUNKÁSOK MONDANAK VALAMIT, arra illik jobban odafigyelni. Elsősorban azért, mert ők a vezető osztály tagjai, gondjaik- problémáik befolyásolhatják környezetüket, hangulatuk, magatartásuk nem marad hatástalan. Ezt lehetett érezni azon -3 sajtóankéton is. amelyre leg J több került sor a megye nagymúltú vasas üzemében, a kisvárdai Vulkánban. öntők, esztergályosok, lakatosok. 'műszakiak cserélték ki véleményüket olyan témákról, amelyek foglalkoztatják őket is. S ebből következik, fontos, hogy oda figyeljen rá —. mint egy munkásasszony mondta —. a „családi” lap is — s ezen kívül a gyár gazdasági- párt-, mozgalmi vezetése.

Miért? Elsősorban azért, mert van mit tanulni, hasznosítani a vezetésnek, ha azt akarja, hogy az üzemi demokrácia szélesedjék, hogy a munkások mind inkább részeseivé váljanak a vezetésnek, a döntéseknek, $ így érezzék, hogy nem „csak” alkalmazottai az üzemnek, hanem tulajdonosai is. Ezt az utóbbit ébresztgették né- hányan, amikor arról a gondról szóltak, hogy kevés az öntőszakmunkás a Vulkánban, s akik vannak is, azoknak a többsége nem a szakmában dolgozik. Lényegében ezt a „forró” munkát ma már többségében segédmunkások végzik.

Aztán itt van egy másik téma, amit munkavédelmis szakember tett szóvá. Az utóbbi időszakban 22 bal. eset történt az öntödei Vállalat üzemeiben. Emiatt a munkából kiesett napok szá- Mte 231 writ. Nem sok, volt

több is. Egy baleset azonban elgondolkoztatta az ankét hallgatóságát. Egyik munkás tornacipőben ment be az öntődébe! Kik követték el a hibát, kik nézték el? Ez már közömbösség a másik emberrel, életével szemben. Figyelmeztet ez is — s hasonló más eset is! — ilyen sokszorosan életveszélyes munkahelyeken még inkább meg kell tartani, meg kell követelni az óvórendszabályokat!

EGY IDŐSEBB SZAKMUNKÁS azt bizonyította, nem, vagy keveset foglalkoznak a brigádok a fiatalok politikai képzésével, nevelésével.

És nem csak ebben várnak segítséget a brigádok. Talán még jobban abban, hogy egy-egy kiváló munkateljesítményre jobban figyeljenek oda a vezetők. A Vulkánban dolgozó Gagarin forgácsoló brigád éves terve 12 millió forint. Jelenleg 16 milliónál taicanak, s év végére reménykednek, meglesz a 20 milliós termelési érték. Szép eredményeket értek el a selejt csökkenté- sébén is. Valaki szóvá tette: az ilyen kiválóan teljesítő brigádok kicsit több figyelmet, egy kis plusz „megkülönböztetést”, megbecsülést várnak.

Öröm volt hallgatni Szik- szai Lászlónét, a fizikai munkásnőt. aki nagy szeretettel. figyelemmel beszélt a nők megváltozott életéről, megbecsüléséről. „írjanak többet a nőkről, a fizikai munkásasszonyokról, megérdemlik. Mi már nem azok vagyunk, akik régen. Nem csak háziasszonyok, hanem

anyák, munkások, a szocialista brigádok tagjai. És többszörösen helytállunk. Rajtunk is múlik, hogy milyen lesz a felnövekvő mun. kásnemzedók, hogy a fiatalok megszeretik-e a fizikai munkát. Mert a nevelés a családban kezdődik."

Kitüntetett munkásasszony szavai ezek. És figyelmeztető az az ellentmondás, amit a neveléssel kapcsolatban szóvá tett. Valóban tapasztalni. kérik a munkásszülők, hogy gyerekeiket az iskolai szünetekben ott a gyárban foglalkoztassák, ahol az apa, az anya immár tíz-húsz éve dolgozik. így közelebb kerülnének a munkához, megszeretnék az üzemet, ismer- kednének, s megragadnának.

Sajnos legtöbbször a válasz ez: nincs rá ..keret”. Elő kell teremteni. Erre hív. ’i fel a figyelmet az ifjúsági törvény is, s nem véletlenül figyelmeztet a munkás- osztály utánpótlásának a nevelésére párthatározat. Nem véletlen, hogy visszatérünk egy régi gyakorlathoz: tanulni vágyó, képzett, a munkapadnál dolgozó munkások, ból is biztosítani kívánja a párt az üzemek, vállalatok, gyárak szakmai vezetését!

KÉTŐRAS együttlét

Kisvárda patinás múltú gyárának munkásképviselőivel újra bizonyította: igénylik az eszmecserét a munkások. És remélik, hogy a javaslatok, gondok, amelyekről szóltak, meghallgatásra találnak. Szomjazzák az emberek az információt, igénylik hogy beleszóljanak a kis és a nagy, a kollektívát az üzemet érintő kérdésekbe.

Farkas Kálmán

Revizorok

Állandóan járják az

ORSZÁGOT, két-három hetenként mindig máshol bukkannak fel. Nem mindenhol szívesen látott vendégek, de ezt a népszerűtlenséget még a múltból örökölték. Nehéz tesz változtatni az előítéleteken, azon a téves hiten, hogy a belső ellenőrök csak a hibát fürkészik, a kákán is csomót keresnek.

Legutóbb a vásárosnamé- nyi forgácslapgyárban beszélgettem négy revizorral. Többhetes munkájukat tulajdonképpen befejezték, a jelentések összeállítása ma. radt még hátra. Mindannyian idős férfiak, mögöttük

20—25 éves munka áll,

mégpedig ugyanannál a vál. lelátnál. Az ÉRDÉRT központban kezdték valamelyik osztályon. Eljutottak a ranglétra bizonyos fokáig, miközben alaposan megismerték saját területüket. így lehettek belső ellenőrök, mindegyikük szakterületének — az áruforgalom, az ügyvitel, a pénzügy — sokoldalú szakembere.

A kinevezés után még sokat kellett tanulniuk. „Számít az emberismeret és a tárgyilagosság. Két tűz között dolgozunk. Vizsgáljuk a központi intézkedések végrehajtását. a társadalmi tulajdon védelmét, hogy csak néhányat említsek. Alaposan oda kell figyelnünk, mert egy elhamarkodott jelentésnek komoly következményei lehetnek.”

Egész életükben tanulnak, nincs külön .,revizori séma”. Minden telep ellenőrzését hosszú felkészülés és izgalom előz meg. .,Ma már sokan tudják — igaz még nem elegen — hogy nem vagyunk ellenségék. hanem segíteni akarunk. Egy vállalathoz tartozunk, tehát közös érdek a jó munka. A nehézségek őszinte feltárása sokat segíthet. A jelentésekben már a javaslatokat is kidolgozzuk a hiányosságok megszüntetésére. A sorozatosan előforduló hibák ellen azonban határozottan fel kel! léoni.”

Fontos feladatuk a társadalmi tulajdon védelme. Tapasztalatuk. hogy ezen a területed évről évre fejlődés mutatkozik. Gondosan kezelik a termelőeszközöket, munkahelyi környezetük javítása érdekében, sokat tesznek a dolgozók. Pazarlás nincs, a többség formáló ha. tása vitathatatlanul nagy. „A fokozott gondosság, az összefüggéseket — néha személyit is — feltáró ellenőrzéseknek is tudható, hiszen visszatartó ereje jelentős. Senki sem szereti, ha kifogásolják a munkáját, felelősségre vonják, vagy megbüntetik. Azt azonban nekünk sem szabad elfelejtenünk, hogy minden szám. adat mögött emberek vannak. A kezdők többet tévednek, de megkapják a lehetőséget, hogy kijavítsák és újra ne kövessék el a hibát.

A BELSŐ ELLENŐRZÉS HOZZÁJÁRUL a vállalati gazdasági, fejlesztési célok megvalósításának, és egyik része a felügyeleti ellenőrzéseknek. Ez utóbb', már azt vizsgálja, hagy a hosszabb tervidőszakokra kitűzött országos feladathat egy-egy vállalat, üzem hogyan végzi el, nem tér-e el a megadott irányelvektől. A belső ellenőrök munkáját segítik és támogatják a Minisztertanácsnak a felügyeleti és a belső ellenőrzés megerősítésére közelmúltban hozott rendelkezései.

Balogh Júlia

Kétlóerős Volga

Józsi bácsi, öreg paraszt barátom, ha szabad így titulálnom, mesélte el az alábbi történetet. Piricse felől hajtott hazafelé, jól megrakott szénásszekerével. A tetején ült az asszony is. Az út keskeny, rossz. Lassan ment a fogat, és Józsi bátyám a határt nézegetve, csak úgy megszokásból, oda-oda suhintott ostorával a lovak farára. Már messziről hallja, hogy autó tülköl mögötte, Óvatosan a padka felé kormányozza súlyos rakománynyal teli szekerét. Persze csak annyira, hogy be ne boruljon az árokba. Méregeti az utat, és régi — hatvanéves szemével — jól megsacéolja, hogy mellette még egy teherautó is elfér, főleg ha a sofőr jóindulatú.

Seper mögötte az autó, majd mikor éppen mellé ér, megáll. A vezető — amolyan úrféle, mondja az öreg — kiszól: — Vén marha, nem tud lejjebb menni?

— Ilyet kérem nekem még nem mondott senki. Tudja, egy pillanatra hátranyúltam a villáért, gondolom, megmentem benne. Az asszony fogta le a kezem. «

— Marha maga — mondom röviden, de dúl bennem a düh. Mert ha még így mondja, bátyám, ha lehet húzódjék már arrébb, nem is szólok semmit. De mi az, hogy vén marha! Sok időm nem maradt se a vitára, se arra, hogy nekimenjek, mert a luxustaxis beletaposott a gázba, és elment.

Füstölögtem magamban, bosszantott a dolog. Mert tehetek én arról, hogy errefelé olyan az út, mint egy vékony csík? Meg azért is én vagyok a hibás, mert járhatatlan a padka? És talán a szénámat — hat tehén eledele — borítsam az árokba?

Csitítgat az asszony. Pedig —mondom neki — egy állam katonái vagyunk. Ő is, az autós, meg én is, a paraszt. Hej, ha fiatalabb lennék, nem hatvan, elkapnám a frakkját. Tudja, milyen a magamfajta öreg. Mert ha még másként mondja. De így: „vén marha”. Amolyan urasági hang ez az én fülemnek. Dolgoztam tanyán, ott mondtak ilyet, bár — és mosolyog most — a vént még nem tették hozzá.

Kérdezgetem az öreget, nem látta-e a rendszámot. Még mit nem! Azt hiszi ahhoz van már nekem szemem? És ha látom, van klóm arra, hogy kecetgese

.és akkor jött a brigád

— Az ©gesz egy félreértés volt. Leszólnak az irodáról, hogy pénzt fogunk kapni. Nem nagyon értettem, hogy miről is van szó, csak a balesetmentességet emlegették. Mondom a fiúknak, érdemes volt csipkedni magunkat, meg néhány percet a baleseti napló vezetésére is szánni, itt az eredmény. Aztán már azt is

megbeszéltük, mire költjük, mikor kiderült, nem mi, hanem a balesetmentesen vezető gépkocsivezető kap jutalmat. Jót nevettünk az egészen. ,

Gégény közbevág

H. Nagy József, a'demecse- ri burgonyakeményítő gyár Makarenko szocialista brigád- vezetője mesélte el a kis történetet. Atyim János és Gégény Miklós állnak mellettünk, ők is jót nevetnek rajta, pedig nem jött volna rosz- szul, az a néhány százas. De mit lehet termi? Ez van... Néha olyannak is kell történni, amit nem terveztek meg év elején, amikor elővették a naplót és — immár tizenegyedszer — beírták vállalásaikat.

Ketten, hárman is mondják, mit . végeztek eddig, mi az ami még rájuk vár, amit meg kell csinálni, ha nem akarnak elmaradni a saját maguk által felállított mércétől. Aztán mikor az eredményeket sorolják, Gégény köbevág:

— Azt is mondd meg, hogy elmaradtunk az asztalosmunkában, pedig úgy szól a vállalás, hogy minden munkát határidő előtt átadunk.

— Igen, de miért maradtunk el? — kérdez vissza a brigádvezető. Azért, mert csak hárman vagyunk kőművesek. de az útfeljárót, meg a keményítőtomyot az egész brigád csinálta. Ha nem együtt megyünk, ott lett volna lemaradás. Csak a fontossági sorrendet vettük figyelembe.

Az asztalosműhelvben egy kis sarkot alakítottak ki maguknak a brigád tagjai, ahol egymás mellett láthatók az oklevelek, amelyeket a brigád kapott. Oklevelek a szocialista cím elnyeréséről, a házi futballbajnokság megnyeréséről, de hozzáteszik, hogy nem csak látható elismerést kaptak. Atyim János például három évvel ezelőtt repülővel volt a Szovjetunióban, mert a gyár makettjésem? Elfüstölgött, még az ablakon ki is integetett. Persze nem búcsút. Hajtom hát a két lovacskámat, viszem a szénát. Jó kis széna volt. Forgattuk is párszor, dús fű volt valaha. Az asszonyt elrázta a szekér, mert tudja-e, milyen jót lehet szundítani a friss illatú szénában? Fogy az útszéli kő, egymás után. Már látszik a torony is mesz- sziről. Jó háromnegyed óra, saccolom, kiveszem zsebemből a régi órám, megnézem. Négy múlt.

Erősen gondolkodtam, hová is rakom a szénát. A rakodóban kevés már a hely. Az autót lassan el is felejtem. Mert mindig olyan ember voltam, hirtelen indulatba jöttem, de aztán el is szállt a dühöm. Most is így volt. Ahogy nézem az utat, egyszer aztán mit látok! A padka mellé húzódva áll az iménti kocsi. Áll. Talán kiszálltak szükségüket végezni. Mert így szokták. De ahhoz már túl régen áll. Ahogy közeledek. látom, más itt a baj. Bedöglött a masina.

Gondosan kezdek kormányozni. Ügy igazgatom a gyeplőt, hogy a rudas kissé balra húzza a szekeret. Már- minthogy egyszerűbben kerüljem ki a luxustaxit. Mit tagadjam, volt bennem egv kis káröröm. Utolértem. És most el is hagyom. Az autó mellett ott topognak hárman. A negyedik a motorral babrál. Kicsit odacsapok a kv

nek elkészítésével az országos vállalatnál első díjat nyert. Aztán folytatják: még ebben a hónapban Gégény Miklós is utazik a Béke-vonattal, igaz 800 forinttal neki is be kell szállni, de a nagyobb részt a gyár fizeti.

Hetven kóláshordó

Mutatják a brigádnaplót, benne a községi tanács be- jegyzése. Nem is bejegyzés, köszönet azért, amit a brigád tavaly végzett. Az tört-ént ugyanis, hogy Tóth András, a gyár dolgozója egv kisiparos- sál vállaltatta el belvizes lakásának építését, aztán akkor hagyta abba, amikor a

legnagyobb szükség lett volna a munkájára. És akkor jött a brigád. Kőművesek, ácsok, asztalosok, egyszóval az építőbrigád és befejezték a lakásépítést. (Az már nem rájuk tartozik, de zárójelben ide kívánkozik, hogy a tanács megvonta az iparengedélyt a kisiparostól).

Aztán mondják a többi esetét: a kisvárdai ktsz vállalta az olajtároló építését, de közbejött valami és maradt az egész b?. építőbrigádra. Kétmillió értékű munka a búza- keményítő gyáregység felépítésénél és néhány más . an-ó- ság”, csak úgy terven felül.1

Sorolják a neveket: Kelemen Károly, Náczán József, Szabó Géza, de hozzájuk tartozik — bár most más üzemrészhez osztották be Te. remi István és Lakó Ferenc és a patronólójuk: Sebők Tamás gépészmérnök.

Mutatják az ő beírását is: a nyáron 70 kóláshordó érkezett a gyárba. Lerakták az udvarra, ahol a meleg nagy kárt okozott volna és a vezetőknek le kellett volna állítani a termelést, de még így is csak lányokkal, aszonyok- kai tudta volna a nehéz hordókat megfelelő helyre hordat- ni. Megtudták a dolgot a brigád tagjai és minden kérés nélkül a hűtőterembe vitték a kólaalapanyagotA pincétől a torony tetejéig

A gyár nagy helyen terül el. A korábbról ismert búr. gonyakeményitő és krumpli, cukor meliett itt gyártják a búzakeményítőt, a népszerű Stár-csaiád három tagját, a narancs, a citrom és a Stár Colát modern és -égi épületekben. üz jmcsarnokban.

vakra, persze csak úgy szőrmentén, mert a világért se ütném őket. Gyorsabbra is fogják a lépést. Lenézek a szénáról. Mit tagadjam, el- mosolyítottam magam. No, gondolom, ki most a vén marha? De nem szólok, nem volna illendő, meg aztán igaz az, hogy legszebb öröm a káröröm, mert abban nincs irigység, de minek azt kimondani.

Odaérek melléjük. Az aki még az imént nem éppen kedvesen kilegyezett az ablak mögül, odakiált:

— Bátyám, a faluba megy?

— Hova mennék máshová.

— Van ott szerelő?

— Kerékgyártó biztosan. Meg a szövetkezetben is akad talán — mondom, csak úgy foghegyről. Merthogy egyszerre bátyám lettem, nem feledtette a „vén marhát”.

— Szólna valakinek, hogy jöjjenek ki ide?

— Mir szólnék. Bemennek, oszt kihíj ják! — Hogy volt bennem egy kis rosszmájúság? Mit is tagadjam.

— Sokba telik az, pedig sietünk.

Már a számon volt, hogy odamondjam, lassan járj, tovább érsz, de mégse szóltam. De hirtelen megfogant valami az eszemben. Mert mindig egy kicsit csúfondá- rosnak neveztek a faluba. És mire végiggondoltam, máris mondtam:

_ — Hm mt köéél a basfer©

Mindegyiken rajta az építő brigád munkája. H. Nagy József brigádvezető azok ne. veit is mondja akik már nyugdíjba mentek, de itt voltak korábban, együtt vállal ták a szocialista cím elnyerésével járő többletmu i- kát. Mocsár Ernő. Szabó Aladár nevét említi, akiket éppen a múlt hét szombatján látott vendégül a gyár a többi nyugdíjassal együtt.

Mondják: dolgoznak a

pincétől a magas víztorony tetejéig mindenütt, ahol csak valami kis javításra szükség van és ámire nagyon büszkék: mindig balesetmentesen. Igazolásul a baleseti őr — most éppen H. Nagy József, a brigádvezető — naplóját, amelyikben egy. más után sorakoznak a bejegyzések. A kézi raktár al_ jazata több helyen baleset- veszélyes. vagy a szörpgyárban a vízelvezető csatorna okozhat balesetveszélyt, egy kábelvég szabidén lóg a le. vegőben. És nem csak a felfedezés, a kijavítás is ott szerepel a beírások között.

*é

Ok voltak az elsők

Makarenko brigád. Mondják, a nevét onnan kapta,

hogy 11 évvel ezelőtt szinte mindenki fiatal volt és friss szakmunkásbizonyítvónnval a zsebükben bizony elkelt még a nevelés. Nem mintha rosszak lettek volna, de ők voltak az elsők az országos vállalathoz tartozó gyárakban. Úgy akarták, hogy má. soknak is példa legyen. Volt közben persze gond is: dől. gozott velük egy fiatalember. azzal nem tudtak mit kezdeni. Szívesebben nézett a pohár fenekére, mint a malterosládába. Próbálkoztak vele, nevelgették. de

nem sok eredménnyel. Any. nyit azért elértek, hogy be. láttatták vele: nem közéjük való. A :tán kilépett a gyár. ból. Azóta — úgy érzik — jó a kollektíva, a gyár vezetői is elégedettek munkájukkal.

Jól tudják. A vezetők va. lóban elégedettek velük, de elégedettek a másik nyolc brigáddal is, mert ők száz. hatvanan adják a törzsgárdát, rájuk mindig számítani lehet bármilyen nehéz feladatot kell megoldani.

Balogh József

ban. Kössük a szekér után az autót, behúzom én magukat. Bírja ez a két ló. Felvidult a három utas. Lekerült a kötél, kötözni kezdték. Nagy csomókkal, jó alaposan. Én csak néztem. Hadd küszködjenek. Amikor kész lett, mondom: üljenek be. Indulunk. Szó se róla, a két lónak ugyancsak bele kellett feszülnie a hámba, de elindultunk. Gyászos menet volt- nem mondom.

— Csak ne dudáljanak — szóltam hátra. Azt nem szereti a két ló. Nem is dudáltak. így kocogtunk be a faluba. A tsz gépműhelyébe vittem őket. Volt is ott nevetés, mondta is Gordon Pista ilyen kétlóerős Volgát még nem is látott.

Amikor a kötelet leoldották, az egyik úrféle, az lehetett a főnök, odajött, és kérdezte, mivel tartozik. Megsértődtem. Nem azért tettem. Az azért nem fért a begyembe, hogy meg ne mondjam a magamét. Persze csak úgy finoman, hiszen az isten tudja, ki lehetett:

— Spóroljon az elvtárs. A pénzével is Meg azzal főleg, hogy ne vén marházzon le senkit. Mert látia, ha nem is hívő, most mégis hálát adhat az istennek, hogy összeakadtunk. Ezzel elbúcsúztunk. A szénát hazavittem, leraktam. A lovaknak dupla abrakot adtam. Hadd emlékezzenek erre a fuvarra.

Bürget Lajos