Kelet-Magyarország, 1973. október (33. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-07 / 235. szám
WTS. ofct(S6er T. KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAP! MELLÉKLET 9. <**4 Táncolunk-e eleget? Erre a kérdésre — felelet helyett — ellenérvek sokaságát szögezik szembe a kér- dezővel. Szülök, nevelők véleménye: a fiatalok túlterheltek, a tánc elvonja a figyelmüket komoly kötelességeiktől. A táncparketten fokozott szex-hatásnak vannak kitéve. Művelődési otthonok, ifjúsági klubok vezetőinek véleménye ellenben: az évi programok közül legnagyobb látogatottsága a táncos rendezvényeknek van. Már a kérdés jogos- •ágát sem értik. Az állalános közvélemény: aki akar. az táncol. Kell erről beszélni egyáltalán? Dr; KaP°si Edit lánctörténész, a Népművelési Intézet munkatársa szerint: — Kell. Szerencsére, és majdnem a huszonnegyedik órában, felismerték a mozgás szükségességét azok, akiknek módjukban áll rendeletekkel szabályozni a nemcsak helytelen, de súlyos következményekkel járó köz- gondolkodást. Ezt a problémát azonban nem lehet csak szabályzatokkal megoldani. Még sokat kell tenni azért, hogy az egyének és a felelős irányitó szervek vezetői egyaránt megértsék: az egészséges, harmonikus ember jobban tanul, jobban végzi munkáját. — Hol látja a legnagyobb hiányosságot? — Nem lehet elégszer hangsúlyozni: — a szemléletben. Elsőként a szülők felelősségéről szólnék. Ha egy gyereknek romlik a tanulmányi előmenetele, a szülő legelső hun telese az, hogy eltiltja csemetéiét a játéktól. a különböző szórakozási lehetőségektől. mindenekelőtt a tánctól. Jóllehet, éppen ezek a lazító tevékenységek segítenék hozzá a jobb eredmény eléréséhez! De a világért nem tiltanák el a gyereket az esti televízió nézésétől. — Az iskolai szemlélet tévedései között legbosszantóbb az a nézet, hogy feleslegesen idő-pénzpocsékolásnak tartanak minden olyan foglalkozást, amely látszólag nem mérhető eredménnyel Való igaz, egy fizikaszakkör résztvevői előbb szerezhetnek iskolájuknak dicsőséget, mint egy táncszakkör tagjai. Az ostoba szex-hatás kifogásról pedig kár is szólni, hiszen a modern táncokat egymástól „tisztes” távolságra ropják a fiatalok. — A munkahelyi nézetek: „Mozgok én eleget a gép mellett.” Vagy: „Mozogjon, aki fiatal.” Hogy az egyoldalú mozgás az izmoknak egyenlő a nem-mozgással, ezt ma még lehetetlen megértetni. — A művelődési otthonok és klubok viszont — sajnálatos módon — szemethuny- nak a rendezvények ..minősége” felett. 1961 óta miniszteri rendelet írja elő, hogy minden művelődési centrumban, ahol 100 főt meghaladóan rendeznek táncos összejöveteleket. kötelesek táncpedagógust alkalmazni. Mondanom se kell. hogy ezt a rendeletet úgyszólván sehol nem tartják meg. Ahol igen, a táneppdagógus a „kidobó ember” szerepét tölti be. — És most tudok csak rátérni a beszélgetésünk fő kérdésére, a társastánc problémájára: — Senki nem tartja fontosnak, ezért tenni sem hajlandó az érdekében. — ön szerint a társastánc mennyiben járul hozzá a jó közérzet kialakításához? — A tánc. a ritmikus mozgás az ember legősibb ösztöne, amellyel megpróbálta .,kifejezni önmagát”, azaz megmutatni érzéseit. Ma ez a szó. hogy tánc — produkciót jelent. vagy a szórakozásnak egy olyan formáját. amelyről felesleges szót ejteni. Pedig érdemes lenne elgondolkodni azon. vajon miért hallgatják a fiatalok — a természetes ösztön ellenére — órákon keresztül ülve a tánczenét? Nem beszélve arról, hogy milyen elszomorító látványt nyújtanak a különböző rendezvényeken, vagy nyilvános szórakozóhelyeken látható, görcsösen, félszegen, szánalmasan rángatózó „táncolok”. És ők még előnyben vannak társaikkal szemben, mert gátlástalanok. Van, aki csak ital hatására „mer” táncolni, van, aki soha életében meg sem kísérli, helyette elméletet gyárt. magyarázatképpen, hogy gátlását leplezze. Ha ilyen helyre betéved véletlenül egy-egv hivatásos, vagy akár csak amatörtáncos is, produkcióval ér föl a mozgása. pedig ugyanazt a táncot járja ő is. Csak éppen magabiztos. Tud mit kezdeni kezével, lábával. A testkultúra biztonsága jó fizikai közérzetet is teremt. Igaz. ezt' az érzést sehol sem díjazzák, sehol n^m kamatoztatható látványosan* Ez „csak” az égvén gazdagsága. — Miben látja a megoldást a mozgás, a testkultúra széleskörű iejlődésére? — A táncoktatás területén is követni kellene azt az utat, melyet zenei nevelésünk, immár világhírűén megvalósított. Módszeresen kellene kidolgozni minden korosztály részére a megfelelő mozgást, ehhez módszeresen képezni tanárokat. Magyarországon az amatőrtáncmozgalomban — néptánc-társas tánccsoportokban és balett-tanfolyamokon körülbelül 800 000 fiatal vesz részt. Szép eredményeket produkálnak. De mellettük, másfél millió fiatal semmit sem csinál 1 Olyan épülethez tudnám hasonlítani a mozgalmat. amelynek gyönyörű csúcsa van. de nincs alapja. — Mit tart leghatásosabb módszernek ahhoz, hogy valaki aktív résztvevővé váljon az amatőr táncmozgalomban? __ Mindezek a problémák. amelyekről beszéltem, csak addig jelentenek gondot, ameddig a mozgás örömének élményét ki nem próbálta valaki. Attól kezdve keresni fogja, és meg is találja az alkalmat az újbóli élményszerzésre. „ László Hona Hivatásuk: Muzeológus, restaurátor Kilenc éve él Szabolcsban, Nyíregyházán. Nem titkolja, hogy semmi nem kötötte ehhez a vidékhez. Ös-dunántúli. veszprémi. Mégis itt kötött ki. mert gazdag lelőhelyet, feltárásra, feldolgozásra váró izgalmas anyagot ígért Szabolcs-Szatmár megye a főként a honfoglalás és Árpádkor kutatója számára. Ezért jött ide. És miért maradt? — Lassan egy évtizede élek a megyében, s azóta a tapasztalatok meggyőztek róla, hogy itt valóban sokat és hasznosan lehet dolgozni. Eddig is tudtuk régészek, történészek, hogy ez a vidék a leggazdagabb a honfoglaláskor! és Arpádkori emlékekben. De erről igazában akkor győződhet meg az ember, amikor hozzálát a munkához és egymás után érik a meglepetések. érdekesebbnél érdekesebb értékekre bukkan. Ez az egyik oka, hogy mostmár teljesen szabolcsinak érzem magam ... És a másik?? — Megéreztem, amikor idekerültem, hogy itt sokmindent lehet még kezdeni az emberekkel. A népművelésre gondolok. Veszprémben vagy másutt mindig éreztem, ha oda kellett állnom egy klubban, művelődési házban a közönség elé, hogy ott egy program-pont vagyok. Xy előadása valamiről ... Szabolcsban sokszor olyan embereknek kellett beszélni a történelemről, a falujuk múltjáról, értékeiről, sokminderől, akik jóformán először halottak ilyesmit. Emlékszem. kezdetben egy alkalommal Tiszavas- váriban betessékeltek egy nagy mozihelyiségbe. Több száz ember ült az elsötétített nézőtéren, még az arcukat se láttam. Két erős reflektor világította meg a színpadot, ahol egyedid volam és beszélni kellett... — Nem volt könnyű, de a végén úgy éreztem, a hallgatók figyelnek. Érdekli őket, amiről szólok, különösen a községük múltjára, az itt előkerült értékes leletekre figyeltek. Ez hatvanhatban volt. Azóta sokféle közönséggel találkoztam, de mindig éreztem a szavaim súlyát. Tudtam, ahogyan beszélek azon sok múlik; megszerettettem-e a jelenlévőkkel a témát, vagy érdektelenné válnak... Úgy érzem, sikerül hatni a közönségre. Egy alkalommal hallottuk, a Columbia bárjában is. Erre hogyan került sor? — Sokfelé meghívnak újabban A vendéglátóipari vállalat KISZ fiataljai is megkértek, hogy tartsak egy rövid ismertetőt a régi Nyíregyházáról és még amiről úgy gondolom, hogy érdemes beszélni. Egy kicsit izgultam, hogyan tudok konkurálni a hanglemezklub lemezeivel, amit érkezesem előtt nagy figyelemmel hallgattak a fiatalok. Megpróbáltam a szokatlan környezetben, a fiatalok nem csak meghallgattak, sokan külön is kérdezgettek. Érdekes volt... A napokban kint jártam Zajtán. Előkerült a gátépítésnél egy neoletikus lelőhely, hatezer éves leletek. A fővárosi régészek ásatási munkáit mentem előkészíteni, hóm- legyen segítségük, legyen hol aludniuk, étkezniük. Legalább harminc, negyven emberrel beszéltem, a tsz-elnöktől kezdve azokkal a tsz-tagokkal, akik az ásatásnál segédkezni fognak. Kérdezgettek, hogy mi készül itt, tényleg hatezer éves az, amit találtak ... Beszélgettünk. Hogyan várhatjuk el, hogy a falu közvéleménye támogasson bennünket, megértse az ásatás jelentőségét, ha ezekről a kérdésekről nem beszélgetünk az emberekkel. Úgy tudjuk, részt vesz a leendő tanárok I tatásában is? Ez is összefügg a népműveléssel ? — Valóban, ötödik éve vagyok óraadó a tanárképző főiskolán az I és II évfolyam hallgatóinak a magyar nép őstörténetét és a Mohácsig terjedő történelmi anyagot oktatom. Ez is egy fajta kapcsolat a múzeumon kívüli világgal és nagyon sok haszna van. Egyrészt rákényszeríti az embert, hogy lépést tartson a tudomány fejlődésével. felmérje, ellenőrizze a saját ismeretanyagát, észrevegye, ha valami hiányos és pótolnia kell. Tizennyolc—húsz éves fiatalok elé kiállni, akik a legkritikusabb korosztályt képviselik, készületlenül nem tanácsos. És találkozom velük, bent a múzeumban is. Jön*? nek tanácsért, forrásmunkákért, mert a múzeumnak van a megyében a , leggazdagabb könyvtára a történeti munkákból. S hogy ea a kapcsolat egyúttal népművelés-e, azt majd az dönti el. hogyan hasznosítják az életbe kikerülő f;atal pedagógusok a tőlem hallottakat, tudnak-e pluszt adni a történelem órákon, vagy az iskolán kívül is a környezetüknek ... Nem csak muzeológus, népművelő, mindezzel együtt közéleti ember is. Hogyan vélekedik erről? — Egy múzeológus, de azt hiszem ez vonatkozik más pályákra is, sem élhet manapság a sokat emlegetett elefántcsontto- ronyban. A tudást nem önmagunknak, hanem azért szorgalmazza az ember, hogv tovább adja. használjon a köznek. Ezért is vettem részt szívesen a KISZ alti}1 szervezett országos honismereti diáktá ■ munkájában. ahol sok élményt, taoa-sztalatot szereztem. De ugyanígy, érdeklődéssel veszek részt a népfront bizottság munkájában, legyen szó a különféle ünnepségek rendezéséről. a művelődési munkaközösségek létrehozásáról. vagy éppen egy papi csoport kalauzolásáról a megye műemléki, régészeti helyeire. . . „ — Megbecsülnek. Jól érzem magam. Es most már nem mondhatom el, amit kilenc évvel ezelőtt, hogy semmi sem köt ehhez a megyéhez... ★ Hír: Dr. Németh Péter múzeológus és Kovács Ilona restaurátor, a Nyíregyházi Jósa András Múzeum munkatársai Szocialista kultúráért kitüntetésben részesültek. ★ A restaurátor a múzeumi munka legnévtelenebb, leginkább háttérben lévő egyénisége. Mégis, az ő munkája, szakértelme nélkül elképzelhetetlen a temérdek történelmi, régészeti és egyéb érték tartós megmentése az utókor számára. Milyen izgalmat, ölömet ad ez a restaurátornak? — Azt tudom mondani, soha nem várom. hogy vége legyen a napnak, hogy este legyen. Tíz éve csinálom, először, mint segéd-restaurátor, az utóbbi időben pedig teljesen önállóan. Sokat kellett tanulni, évenként feljárunk Pestre a központi restaurátori műhelybe, ott Ismerkedünk a legújabb eljárásokkal. Egyre több tárgyat tudunk Nyíregyházán restaurálni, az új helyen korszerű laboratóriumi eszközök állnak a rendelkezésünkre ... Látjuk, hogy a kezén nyomot hagynak az érdes tárgyak ... — A rengeteg, több ezer darabból álló kerámiák és más, erősebb anyagból lévő eszközök, a vegyszerek rongálják leginkább az ember kezét. Ez vele jár a munkával, már észre se veszem. Kárpótol érte, hogy a szemünk előtt tűnik el a rárakódott por, rozsda. Mi pillantjuk meg először a régi korok emlékeit, úgy ahogyan az akkor élők látták . . . Nagy türelmet kíván ez a munka, de roppant szép. Ezért nem várom én, hogy elteljen a nap . . . 4 S otthon? — Lehet, hogy szerencsés vagyok. De én otthon se várom, hogy csak már jöjjön a reggel és menni kelljen a munkába. Az Árok utcában lakunk, két lányom ment férjhez egy év alatt, velük egy házban élek, de van egy kis szoba-konyhám, ott nem zavar senki. Szabad időmben olvasok, szép- irodalmat és zenét hallgatok. És kötök, horgolok, mint általában a nők . .. Páll Géza Andrist lakúban; A fiú hazajött A Lipovája utca egyik kis házacskájában, betegágyán feküdt Kalinja néni. Tekintete egyre csak a fehér virágú orgonára meredt, amely az ablak előtt hajlongott. A szobába behallatszott az udvaron bóklászó kecske me- kegése. az utcáról pedig olykor-olykor a vil- lamoszörgés. Leánya ott állt mellette, s megkérdezte: — Hogy érzed magad? De válasz helyett kérdést kapott: — Nincs semmi hír Arnoldról? — Innál egy kis hársfateát? Jót tenne . . . — Biztosan küldött táviratot, csak nem adod ide ... — Nem küldött. Igyál egy kis teát! — Talán nem is látom többé ... ★ Megérkezett az orvos, megmérte a pulzust. — Ma nagyon jól néz ki, nénikém! Egészen fiatalos ...! — Doktor úr, nagyon szépen megkérem, nézze meg a levélszekrényt, nincs-e benne valami a fiamtól. A lányomnak nem hiszek. Nézze meg, nagyon kérem! Az orvos elrakta a műszereit és valóban kiment, hogy megnézze a levélszekrényt, de az üres volt. A pitvarban, egy zománcos lavórban kezet mosott, közben a lánytól megkérdezte, mi van Arnolddal? — Megszökött hazulról. Senki nem tudja, hol, merre van. Nem ír, nem üzen... Az iskoláját se fejezte be. Csavargó! Született gazember! Azt hiszem, anyánk már nem is látja többé . .. — Az édesanyja nagyon rosszul van ... Megtörölte a kezét a fehér lenvászon törülközőben. és elment. Az udvaron bomlott az orgona, és az orvos arra gondolt, hogy ilyenkor milyen nehéz lehet meghalni... Már azt is tudta, hogy az öregasszony lánya és a veje a halála után eladják a düiedező házat és a városba költöznek. . . . Még hallotta, amint, a lány az udvarra kiöntötte a vizet, amiben a kezét megmosta... A kis utcába egy taxi kanyarodott be. Az orvosnak félre kellett állnia, hogy helyet adjon a kocsinak, amely a Kalinja néni háza előtt állt meg. — Megjött a fiam! — sikoltott fel az öregasszony. — Szaladj, engedd be! Zelma kifutott a tornácra, ahol már feltűnt a fivére. — Hát ez a vén bakkecske még él? — kérdezte a fiú nevetve és a kecskére mutatott Az öregasszony könnyes szemmel nézte a fiát. — Milyen rövid e hajad te huligán! „Hogy megöregedett...” gondolta a fiú. — El se köszöntél az anyádtól... de én nem haragszom. Megnősültél? — Igen. — Befejezted az iskoládat?- Nem. — Milyen asszony a feleséged ’ — Mint a többiek. — Gyerek? — Nincs. — Adj innom! Zelma főzött nekem teát... A lány nyújtotta a csészét, de neki a fiá.•! kellett. — Miért a feleséged nélkül jöttél? — Majd jön ő is -. — Ajándékot se hoztál! — Azt hittem, eladtad a házat... — Olyan vagy. mint voltál! — Majdnem . . . — Nem is borotválkoztál. — Nem ... — Mint az apád. Ő se szeretett borotválkozni. A múlt ősszel halt meg. . Csend támadt. — Mama... én most elmegyek. — Ne mepj még’ Zelma, adj neki enni! — Azonnal jövök! Elszaladt. Anyja halkan zsörtölődött. — Mindig ilyen volt . Azt mondta, visz- szajpn? — Azt! Pedig a pokolban lenne a helye! — Gonosz a te szíved és nem tudod, mit jelent az; várni! Az utca végén, az autóbuszról különös öltözékű emberek szálltak le. Valóságos cirkuszi menet! Egy kövér nő kicsi kutyával, egy medvetáncoltató, két súlyemelő, három balettruhás lány, bohócok és egy nyurga, frakkos férfi. A frakkos ment be Kalinja néni házába elsőnek és ölben vitte ki az asszonyt a tornácra. Arnold hatalmas csokor fehér orgonát nyújtott át az anyjának. Aztán jöttek sorban, mind, akik az autóbuszról leszálltak, meghajoltak Kalinja néni előtt és valami érdekeset csinált mindegyik. Ki ezt, ki azt, az öregasz- szony nevettetésére. — Melyik a feleséged? — kérdezte tü-, relmetlenül a beteg. — Jön azonnal... És jött egy törékeny kis nő, virágcsokorral. odament Kalinja nénihez és megcsókolta, aztán egy ezüst szállal hímzett kendőt terített a vállára. Eközben azt mondta, hogy nagyon szereti a fiát és nemsokára gyerekük lesz.., ★ Mindez olyan szép volt, hogy Kalinja néni elsírta magát. És sírtak a többiek is. Arnold. és Zelma is. Csak a kecske nem értette az egészet, nézte a tarka ruhás bohócoka t. .. — Nem tanított téged az élet semmire, fiam ... — mondta az asszony és azután mélységesen nagy csend lett- Mindenki lehajtotta a fejét. És hallani lehetett, amint a szellő megzörrenti az orgonabokor leveleit... Oroszból fordította: Antalfy István ö,eg cigány Tiszadobról. (Tmre György rajza)
