Kelet-Magyarország, 1973. október (33. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-27 / 252. szám
oldal KELET-MAGYARORSZÄ« TfftS. oTctÓfier 3T. Szülők fóruma Ä Ifjúság & Ifjúság Ä Ifjúság JK Ifjúság & Ifjúság ** Ifjúság * A gyermek a szívével olvas... Erich Kästner írta le egyszer, hogy: „A gyermekek másképpen olvasnak, a gyermekek még a szí. vükkel olvasnak...” Való igaz, hogy a 8—10—12—14 évesek csodálatosan el tudnak merülni olvasmányukba. hogy számukra a könyv és a valóság még nem vá_ lik ketté. Min múlik mégis, hogy a gyermek olvasóvá válik-e, s hogy egész életében elkíséri-e a könyv? A kisgyermek első irodalmi élménye a mese, itt ismer é6 érez rá először nyelvünk izes fordulataira. Meséből soha nem mondhatunk számára eleget, a mesék megmozgatják fantáziáját, hőseivel azonosul, belőlük tanulja megkülönböztetni a jót a rossztól. Ne fukarkodjunk hát az időnkkel, mondjunk sok-sok mesét, s legyen kisgyermekünk későbbi saját könyvtárának alapja néhány legkedvesebb mesekönyve. Amikor gyermekünk iskolássá válik, sok nehézséggel kell megküzdenie az olvasás elsajátításáért. Törődjünk hát azzal, hogy sikeresen túljusson az olvasás megtanulásán. Ha e téren felhalmozódnak kudarcéi, menyei, sajnos még később, amikor már folyékonyan olvas, sem biztos, hogy megszereti á könyvet, s régi élményei hatására nem menekül-e előle. Az iskolai kötelező olvasmányok sem mindig tesznek jó szolgálatot az olvasóvá válásban, mert a tanulók nem spontán örömmel olvassák a könyvet, hiszen arra kell figyelniök. vajon mit kérdez vissza tőlük a tanár. Ez az olvasás, munkát jelent számukra, mert ha tetszik, ha nem, olvasónaplót is kell írniuk. Az álta. lános iskola elvégzése törést jelent a könyvvel való kapcsolatban. Könyvtárosok tanúsítják, hogy 14—15 éves korban veszítik el a legtöbb, addig rendszeres könyvtárlátogató diákolvasójukat. Ha azonban tudjuk. és figyelembe vesszük, hogy ebben a korban kerül gyermekünk egy új közösségbe, s nagy erőpróba számára, hogy abba sikeresen beilleszkedjék, akkor nem válunk türelmetlenné. Nehéz évek ezek a kamaszkor kezdetén önmagával is türelmetlen serdülő számára, mert rendkívül erős vágy él benne a barátok megtalálása, a közösség iránt. Ez úgy elfoglalja, hogy idő kell. míg elrendeződnek dolgai és újra visszatalál a könyvhöz. Ennek oka egyszerű és nem más, minthogy kinek-kinek nagy szüksége van a csend óráira. A könyv feletti magányosság éppen úgy kell az embernek. mint a napfény, hogy a fölösleges dolgokat, az összegyűlt feszültségeket kipárologtassa magából. Az olvasással mozdul meg a fantázia, más emberek sorsának átélésével olyan fájdalmak és örömök, egyszóval élmények érik az embert, amelyek egész személyiségének alakulására kihatnak. Aragon írta le, hogy „A művészet, az élet értelmezésének mámora.” Segítsük hát gyermekünket az irodalom megszerettetésével is ennek a nemes mámornak élvezetéhez. A szülői ház, mint mindenben, az olvasóvá válásban is a legtöbbet teheti; amit ebben nyújthat, az szinte pótolhatatlan. Ahol a család légköre olvasó légkör. s az olvasás örömét mindenki élvezi, ott a gyér. mek olvasó felnőtté is válik. A mi családjaink mindegyikéről sajnos nem mondhatjuk el, hogy az olvasás mindennapjaihoztartozlk.de azt. hogy a könyv az otthonokban egyre inkább jelen van, azt minden szépítés nélkül állíthatjuk. Az is igaz, hogy sok családban a legintenzívebb olvasó a gyermek. Nincs olyan könyv, táros, aki ne tudna számtalan példát sorolni arról, hogy a kisiskolás hazavitt könyvei által lettek a szülei, de még a nagyszülei is olvasóvá. De sajnos, még az is elég gyakori, hogy otthon rossz szemmel nézik az olvasást, mert a henyélést, a dologtalan. üres időtöltést látják benne. Pedig a könyvnyújtotta élményt semmi sem pótolja, ezért inkább örüljünk, semmint bosszankodjunk az olvasó gyermek láttán. Kocsis Éva TEVEMOZAIK Kantora élőit Színházi rendező vendég- szereplése az egyik készülő produkció érdekessége. Lengyel György irányítja Gyárfás Miklós A legnagyobb szemtelenség című komédiájának felvételeit. Az említett megbotránkoztató magatartás lényege: a család nagypapája vonakodik meghalni, sőt: egyre fiatalabb lesz. A makacs öregember megtestesítő j e: Feleki Kamill. * Gyárfás Miklós különben műsorvezető szerepet is vállalt a Kalandozás kétezer év színpadán című sorozat újabb részében. Ez alkalommal az abszurd dráma a téma. A készülő műsor illusztrációja: Beckett A játszma vége c. színdarabjának részlete. ★ Megtörtént bűnügyek szerepelnek Fóti Andor — Maár Gyula A négylevelű lóhere és A sírköves tragédiája című filmjeiben. Bácskai Lauró István rendező nem szabályos krimit tervez, inkább az események emberi hátterét keresi s a rendőrség munka- módszereit igyekszik ábrázolni. ★ Kassák Lajos-novellából készül az ..Egy ember és a többiek.” A tévéorodukció á huszas években iátszódik s egy éjieliőr sorsát, életkörü- ményeit. súlyos döntéseit kívánja bemutatni. Kamera elé kerül egy „divatos” műfajú film is. írója: Kuczka Péter. A tudományos fantasztikus alkotás „hőse” a címadó „Rejtélyes égitest”, vagyis egy korábban még sosem észlelt titokzatos kozmikus jelenség. Nemkevésbé homályos haláleset, különös kísérletek izgalmas nyomozás — íme a készülő sei fi néhány jellemző „személyi adata”. Rendező: Nemere László. ★ Az amerikai Paddy Cha- yefsky írása alapján forgatták A nagy üzlet című tévéjátékot egy idős férfiről, aki mindig „sikertelenül” élt s most mégis újra szeretne mindent kezdeni. Az ügynök halála című Arthur Miller drámával rokon tragédia főszereplői Páger Antal és Bulla Elma. Rendező: Horváth Tibor. (Chayesfsky írta egyébként a hazánkban is nagy sikerrel vetített Marty-t) ★ Egy gyermekhír: 30. adásához érkezik rövidesen a Zsebtévé. Az új műsorban Bálint leszokik arról, hogy mások szavába vágjon; a bergen góc hetivásáron új árucikk jelenik meg: egy különleges szemüveg; a Zenélődoboz bohőctánccal kedveskedik; Hakapeszi pedig törött tárgyakat ragaszt majd több s főként kevesebb sikerrel... TÖRD A FEIED! A vadrózsa és a cinkék Vízszintes: 1. Idősebbek. 6. Csúfolódó szócska. 7. Költőféle. 8. Boka egynemű betűi. 9. Szatmári község. 11. Néma Ilonka! 12. Mész, németül. 14. Össze-vissza ment! 16. Megfejtendő. 18. Tetejére. 20. Villanyvezeték teszi, ha hoz. záérünk. 21. Kiss Dávid. 22. Indok (—’). 24. Üt. 25. Silicium, oxigén, jód vegyjele. 27. Déneske. 28. Harckocsi. 29. Hordd. Függőleges: nagy betegsége 19. Opera, dalbetét. 21. Maga. régiesen. 23. Húz. 24. Római 7. 26. Jód, kálium vegyjele. 27. Római 505. Megfejtendő: Európai fővárosok: víz. szintes 16, függőleges 5, 6, 15. Múltheti megfejtés: Az idén került a népi műemlékek listájára a CSEKEI KOPJAFÁS TEMETŐ. 2. Bőg. 3. Érzékszerv. 4. Ételízesítő. 5. Megfejtendő. 6, Megfejtendő. 1\ ALP. 11. Labdarúgó műszó. 13. Vesz. teség. 14. Tőszámnév. 15. Megfejtendő. 17. Korunk Könyvjutalom: Csordás Mihály Nyíregyháza. Jenei Árpád Mátészalka, Kiss Erzsébet Kömörő. Nagy Ferenc Porcsalma és Várkonyi Éva Nyírbátor. A SAlTÓ TÖRTÉNETÉBŐL •r. " \ •! v kV'v Lúdtoll és lyukkártya A segédcsapat is — hogy az irodalom és a gyorslábon — szárnyon járó sajtó egy seregbe való tartozását így jelezzük tábort vert a Károlyi-palota komor falai közt. A Petőfi Irodalmi Múzeum első, központi termében „A magyar sajtó múltjából” — kiállítás fogad. A „segédcsa- pat” — a sajtótörténet kiállítása — fogadja most egy hónapon át a látogatókat, szép egymásmellettiségben, bizonyítva az együvé tartozást: a Petöfl-kiállítás, a Nyugatkiállítás, nyitva ajtókat, termeket az irodalomhoz, történelemhez, alkotásokhoz. Az indulás — a sajtó, a betűnyomtatás — közös. Az 500. évfordulóval, Hess András Budai Krónikájának megjelenésével, peregnek a lapok. Az első magyarországi könyvnyomtatót Karai László (budai prépost és alkancellár) hívta Mátyás udvarába. Hess Rómából költözött Budára, s az 1475-ben megjelent Chronica Hungarorum előszavában szinte az újságírók ars poeticáját fogalmazta meg: .. nagy és hosszadalmas munkába fogtam, tudniillik, Magyarország krónikájának nyomtatásába, olyan munkába, amely úgy gondoltam, minden magyarnak kedves és örömére lesz. Mert mint szülőföldjét mindenki úgy szereti, ahogyan mást nem ... akként minden ember szívből tudni vágyja, hogy övéi, honfitársai miként éltek .. A krónikát azóta mondjuk, írjuk: hírekben, hadi jelentésekben (a Mercurius Hunga- ricus vagy, amint már második számától nevezték: a Mercurius Veridicus ex Hungária — Igazmondó Magyar Mercurius, Rákóczi hadiújságja, a szabadságharc híreit e lapon juttatta külföldre), tudósításokban, — „hogy övéi, honfitársai miként élnek” —. levelekben magyarázatokban. Kiállítás a hírről, az újságról. Fegyverzetét is bemutatja, fegyverzetének fejlődését is. Lúdtoll és lyukkártya. A Magyar Hírmondónak, Rát Mátyás lapjának (szerdán és szombaton jelent csak meg. hisz a posta-járatok ekkor indultak) 320 előfizetője volt. A hír-író urak lúdtollal írták a tudósításokat. Az óránként sok tízezer példányt sebesfolyamként árasztó-öntc nyomdagépeket már elektronikus lyukkártyaszalag vezérli. Telefonok. Fafogantvús — mint egy kalapács nyele — kagyló, faládikára szerelt mikrofon. Tölcsérbe hajlott telefonok. A hír száguldását jelentette a századfordulón, a technika diadalát. Fényképek : Adv a szerkesztőségben a telefonba beszél. Kosztolányi telefonos képe. S az elnémult, múzeumba került fegyverzetek — telefonok, óriási ládanagyságú fényképezőmasinák — mellett a múzeumi falakon kívüli világ száguldó eseményére figyelmeztet egy telexgép csiripelő csengőszava, az MTI felállított telexgépe. amely reggeltől estig kattogja a híreket, a múzeumlátogatók az elsárgult lapok, arcképek közt olvashatja a telexszalag üzeneteit kintről: . lemondott Agnew amerikai alel- nök ... A szovjet—japán közlemény nagyszabású gazdasági együttműködést helyez kilátásba.” * A Magyar Sajtó Múltjából című kiállítást a Magyar Újságírók Országos Szövetsége és a Budapesti Művészeti Hetek vezetősége rendezte. A kiállítás anyagát összeállította és gondos szeretettel rendszerezte: Dersi Tamas és Szántó Tibor. A Petőfi Irodalmi Múzeum egy hónapig mutatja be a gazdag anyagot. Orosz meséből feldolgozta: Pfeifer Vera A tűző nyári napfényben gyönyörű, dús illatú, piros rózsákat bontott a rózsabokor. Minden hajnalban és minden alkonyaikor két ked. vés vendége érkezett, két kis széncinke. Hintáztak az ága. in, dicsérték virágai színét és illatát. Hálából, amiért a bokor hintáztatta őket. elcsípték a rossz szándékkal közeledő bogarakat. így megmentették a rózsabokrot minden ellenségétől. Alit a kert sarkában eldu. gottan, szerényen egy vad. rózsabokor is. Öt is sokszor felkeresték a kártevő bogarak, megrágták a leveleit, pusztították a törzsét. Kö- nyörgött is a vadrózsa a két cinkének: — Kedves kis madárkák, látogassatok •neg néha engem is. Élvezzétek virágaim illatát, fürödjetek a virág- kelyhekben összegyűlt harmatban és szabadítsatok meg engem is a csúnya bogaraktól, hernyóktól. — Van eszünkbe — esi. vitelt vidáman az egyik cinke. — Csak nem kívánnád, hogy itt hagyjuk a gyönyörű, nemes rózsát a te halvány, szimpla virágaid kedvéért? Majd ha fagy! — — Vigyázz, kis cinke, nem tudod, mit csipogsz — figyelmeztette egy veréb. Tél is jön, fagy is lesz. jól jön még neked is a vadrózsa! De a cinke ügyet sem vetett a verébre, csak hagyta magát ringatni a szellőtől, a szegény vadrózsa pedig egészen belepirult az őt ért szégyenbe. Telt-múlt az idő, elmúlt a nyár, majd az ősz is. és megjelent a kert fölött Télapó, Nem sokat teketóriázott, megrázta a szakállát és nagy pelyhekben hullni kezdett a hideg, fehér hó. A piros rózsabokor kétségbeesett: — Vajon mi történt a gazdáimmal, hiszen eddig egyetlen télen sem hagytak megfázni, s most itt állok ebben a hidegben, ha nem segítenek rajtam, elpusztulok. Nagyapónak azonban a hó- pelyhek láttán eszébe jutott, hogy a rózsafát elfelejtette betakarni. Sietve felvette hát Ölbey Irén: EGÉR ETU Hidegre fordult az idő, a vad orkán csak úgy hasgat. Egér Etu a szabónál jó meleg kabátot varrat. „Csinos legyen, szép is legyen” — mondja Etu a szabónak. „Rendben” — bólintott a szabó — mértéket veszek hát rólad.” S hozza is a centimétert s méri Egér Etut bőszen, de mint akit a hideg lel. Etu visítozik közbén. prémes sapkáját, bekecsét, jó meleg kesztyűjét és sietett a kertbe. Felásta a bokor körül a földet, gyengéden betakarta a koronáját, majd a földhányás fölé védelmjil még szalmát is fektetett. — így ni, — mondta elégedetten nagyapó, mikor befejezte munkáját — most már nem fagysz meg tavaszig. — A szegény vadrózsáról azonban nem gondoskodott senki. Ott állt a szállingózó hóban — ágain duzzadt kis piros golyók virultak — mégsem fázott, mert szívét melengette az öröm. Hiszen, amint elkezdett havflzni, ő szolgáltatott terített asztalt minden reggel egy sereg verébnek. Történt azután egy reggel, mikor Télapó segédje, a Fagy is megérkezett, és sűrű zúzmarával vonta be a kertet, hogy két didergő madárka szállt le a verebekkel együtt a vadrózsa alá. Sírtak és panaszkodtak, hogy két napja már egy morzsát sem találtak, mert mindent belepett a hó, s <s fagy megdermeszti apró testüket. Á jószívű vadrózsa megsajnálta a két kis ágrólszakadt cinkét, — mert azt talán mondanom sem kell, hogy öf- voltak azok, — lehajolt és csendesen susogta: — Látjátok, ti oktondi kis madárkák, amíg nyár volt, kikacagtatok engem, csak a piros rózsát kedveltétek. Én azonban nem haragszom rátok. itt vannak jóízű, piros bogyóim. Kóstoljátok és eszegessétek csak nyugodtan, hogy ne pusztuljatok éhen a hosszú tél alatt. Azután puha, meleg szállást is adhatok nektek. Nézzétek csak, a tövemnél milyen magasra nőtt a fű. Bokros tövem és a magas fű megvéd benneteket hótól, széltől, itt meghúzódhattok, A két kis cinke megszégye- nülten fogadta el a vadrózsa jóságát és amíg elkészítették fészküket a bokor alatt, megfogadták, hogy az elkövetkező nyáron gondosan tisztogatják a férgektől a mellőzött, kigúnyolt vadrózsát, mely a legnagyobb szükségben nyújtott nekik segítséget. KABÁTJA „Jaj, csiklandós vagyok, kérem, legyen erre tekintettel, hónom alatt s oldalamat, jaj, ne mérje, kedves mester.’* Mérges lesz az öreg szabó és a centit földhöz vágja. „Ha te ilyen csiklandós vagy, ne számíts téli kabátra.” Eloldalgott akkor Etu. Azóta is az egerek kabát nélkül vacogják át a zimankós, fagyos telet. Fazekas Lajos: A KIS DIÓSZEDÖK Kopog a dió, a szél veri, fölszedi Klára és a kis Feri, serényen rakják a kosárba, tele is lesz az nemsokára. Kétfelől fogják a kosarat, a két gyerek haza úgy szalad, s otthon a nagy asztalra öntve gurul a sok dió, csörögve. Az anyu csak nézi, mekkora dió-halom gurult ki oda, és azt mondja, hogyha megtörik, lolflápra kalácsot süt nekik.