Kelet-Magyarország, 1973. október (33. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-25 / 250. szám

S. oldtS

feELET-MAGYARORSZAC

1973 október IS.

A szccialista vállalatok helye

és szerepe a gazdasági növekedésben

Wücsek Jenő előadása a* MSZliP Politikai Akadémiáján

A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának Politikai Akadémiáján szerdán az Építők Rózsa Fe- renc Művelődési Házában Wilcsek Jénő. a Pénzügyi Kutatási Intézet igazgatója előadást tartott a szocialista vállalatok helye és szerepe a gazdasági növekedésben címmel.

Dr. R omány Pál, az MSZMP KB területi gazdaságfejlesztési osztály vezetője nyitotta meg az előadást, amelyen részt vett politikai és társadalmi életünk számos vezető személyisége.

Dr. Wilcsek Jenő bevezetőjében szólt a gazdasági növekedésnek a reform bevezetése óta meggyorsult üteméről, amely a központi gazdaságpolitika mellett a vállalatok jobb munkájának eredménye. A vállalati munka jelentősége a fejlődés Intenzív szakaszában egyre növekszik, ezért is szükséges, hogy a vállalati forma rugalmasan tudjon alkalmazkodni az újabb és változó feladatokhoz. A vállalati forma a szocialista országokban állandóan fejlődik sok azonos, illet- ve rokon vonással, és egyben a nemzeti sajátosságoknak megfelelő változatokkal.

Az előadás felsorolta ésele- Tnezte azokat az információ- kát. amelyekből a-vállalatok tájékozódhatnak, amikor a népgazdaság! tervhez kapcsolódnak. Ilyen információk például a központi fejlesztési programok, a munkaerőhelyzet várható alakulása, a termelés importszükséglete, a növekvő export követelményei, a nemzetközi munka- megosztásból a KOST-orszá- gokkpl való eavfRttWtvadis.- hői adódó feladatok, árprog- . Dózisok stb.

A közgazdasági szabályozók szerepe

Tájékoztatást nyújtanak a közgazdasági szabályozók is. Ezek kettős szerepet tölte_ nek be: befolyásolják a vállalati döntéseket és szabályozzák a piacot.

A vállalatok gazdálkodása szempontjából jelentős kér. dés a szabályozók stabilitása. A kívánatos előrelátás, a vállalati gazdálkodás bizton, sága, a kalkulációk megbízhatósága stb.. mind amellett szólnak, hogy a szabályozó, kon lehetőleg ne módosítsunk. De a szabályozók stabilitását sem lehet mereven értelmezni. A stabilitást a szabályozórendszer egészével szemben, tehát az elvekben kell biztosítani. Olyan igényekkel azonban nem lép. hetünk fel. hogy egy-egy szabályozóelemet — ha kell 1— rugalmasan ne módosítsunk. A szabályozók a központi irányítás legfőbb esz. közei ezért a központi vezetés npm mond le erről a fegyverről.

Ismeretes, hogy a Központi Bizottság 1972. november 1^—15-i állásfoglalása értelmében a4 ptödik ötéves ferv indulása elqtt — előre, láthatólag. 1975. január 1- ével — sor körű' a szabályozórendszer egyes elemei, nek kiigazítására.

A várható változások közül különös érdeklődésre tarthatnak számot:

— Egyes kommunális vállalatcsoportok kivonása a nyereségérdekeltségi rendszerből (miután ezek fejlődését nem lehet nyereségüktől- függővé fenni, mert a lakossági igényeket ki kell elégíteni);

— a bérek és a nyereség közötti eddigi szoros összefüggés lazítása;

— az ágazati sajátosságok fokozottabb figyelembevétele:

— a lekötött eszközöket és a munkabéreket terhelő 1 ltsévek arányainak módosítása:

— a vállalatok nagyobb

döntési szabadsága a nyereségadó, levonása után rendelkezésükre álló nyereség felhasználásában;

— a beruházásokhoz nyújtott állami juttatások ingyenességének megszüntetése;

— a perspektivikus szemléletet erősítő érdekeltségi rendszer.

A tervezett intézkedések

feltételezhetően javítani fo" ják a szabályozók hatékonyságát és kedvezően befolyá. solják majd a vállalatok, a dolgozók és a vezetők érdekeltségét. emellett jobb összhangot teremtenek az ötödik ötéves terv céljai és a megvalósítást szolgáló eszközök között.

Gazdasási növekedés és a hatékonyság

A vállalatok gazdálkodásának fokmérője: a haté. koijyság.

A gazdasági hatékonyságot a vállalatoknál a tartós jövedelmezőség. pontosabban a nyereség fejezi ki. A nyereség nem tökéletes mutató jelenleg azonban nem ismerünk ennél jobb szintetikus hatékonysági mérőszámot.

A jövőbeli nyereség biz. tosítása rendszerint áldozató, kát követel a jelen nyereség terhére. A feladat éppen az, hogy helyesen mérlegel, jük az áldozat nagyságát, s mindig tartsuk szem előtt, hogy a mai nyereség éopen úgy feltétele a jövőnek, mint a későbbi. növekvő nyereség.

Az előadó kitért a nyereséggel összefüggő torzulá. sokra, a többi között az ár_ rendszerre, az árformákra és egyes gazdasági tevéKeny.

' ségek sajátos jellegéből fakadó ellentmondásókra. Hangsúlyozta, hogy a megoldás nem lehet a nyereség szerepének, jelentőségének tagadása. Az út a hibák. a torzítások kiküszöbölésén keresztül vezet, s ez hosz. szabb folyamat.

A központi irányítás feladata, hogy a torzítások felismerésével szükség esetén megfelelő intézkedéseket tegyen. A vállalatoknak viszont az a feladatuk, hogy minden lehetséges és rendelkezésükre álló eszközzel javítják a hatékonyságot.

A hatékonyság javításának vállalati tartalékai

Az intenzív fejlődési szakaszban különös jelentőséget kell tulajdonítani a munkatermelékenység nö_ velésének. hiszen a termelékenység emelé ; nélkül intenzív fejlesztés meg sem valósulhat. A/gyárkapun kívüli munkaerőtartalékokat lényegében igénybe vettük, így most máik-szinte kizáró, lag a kapukon belüli munkaerő-tartalékokkal számol, hatunk.

Az utóbbi években kedvezően nőtt a munkatermelékenység az; iparban és a me. zősazdasógban. de a nemzetközi összehasonlítások alapján ezen a területen még napjainkban is ielentős az elmaradás. Ennek oka: a műszaki és technológiai fejlődésben való elmaradás, a nem kielégítő munkaszer. vezés. '

Egyes területeken a mun. kafegyelemmel és a munka- erkölccsel össze nem egyeztethető módon alacsony a munka intenzi' ísa is. A szocialista társadalom mélységesen elítéli a tőkéseknek a munkaintenzitás mértéktelen, a munkás egészségét károsító hajszolását. De a munkaintenzitás normális mértékét, amelyet a munkás egészségének károsodása nélkül el tud érni, a mi társadalmunkban is követelmény, ként kell támasztani.

Az alacsony munkaintenzitás természetesen nem kizárólag erkölcsi, fegyelmi kérdés. A munkaszervezés hiányosságai a várakozási és veszteségidők kedvezőtlen alakulásával nagymértékben hozzájárulnak az alacsony munkaintenzitáshoz. A mun. kaszervezés döntő feladata —

és egyben eredményességének mércéje — a munka termelékenységének növelése.

A termelékenység javítása az önköltségcsökkentésnek is fontos forrása és ezen keresztül a nyereség emelkedésiét eredményezi. A termelékenység növelése érdeke minden dolgozónak, hiszen ’ a termelékenység növelése a munkabérek, a keresetek rendszeres emelését teszi lehetővé. Népgazdasági szinten hosszabb távon a reálkeresetek csak a munkatermelékenységgel arányosan emelhetők.

A hatékonyság javításában és az önköltség csökkentésében kiemelkedő szerep jut az álló- és forgóeszközök jobb kihasználásának. Az állóeszközök fokozott kihasználását munkaerőtartalékok hiányában nem lehet a műszakszám általános növelésével megvalósítani, de mód van arra, hogy a korszerűbb állóeszközök fokozott kihasználásával az elavult állóeszközöket kevésbé használják ki, illetve — megfellő feltételek esetén — más, üzemekbe , átirányítsák, illetve kiselejtezzék. "ói.; 'hrr '

A forgóeszközök jobb kihasználása szorosan összefügg a készletgazdálkodás megjavításával. E területen a vállalatok nemcsak mint vevők, hanem a megrendelési és szállítási idők lerövidítésével mint szállítók is sokat tehetnek.

Az előadó kitért a sok vállalatnál kifogásolható költséggazdálkodási problémákra is, továbbá nagy figyelmet szentelt a nem gazdaságos termelés problémájának. Az új korszerűbb gyártmányok bevezetése egyenrangú feladat az elavult termékek gyártásának megszüntetésével. A gyártmányszerkezet javítása a hatékonyság növelésének új, mással nem he- lyetesíthető forrásait nyitja meg.

A gyártmány korszerűsége az elérhető árat, a technológia az előállítási költséget nagy mértékben befolyásolja. A termelés hatékonysága, gazdaságossága tehát attól függ, arányban van-e az elérhető ár a ráfordításokkal.

Vállalati vezetés és szervezés

A hatékony vállalati gazdálkodás a vezetés és a szervezés mind magasabb színvonalát követeli meg.

A' vezetés egyik legfontosabb feladata a vállalati stratégia és taktika kialakítása. A vállalati stratégia lényegében a hosszú távéi vállalati magatartás kijelölését jelenti. A taktika pedig a stratégiának alárendelten a részfeladatokat és az alkalmazott eszközök megválasztását határozza meg.

A stratégiai feladatok közül az előadó kiemelte a vállalati árpolitika jelentőségét. A különböző iparágakban és termékcsoportokban a vállalatok önálló árpolitikájának lehetősége eltérő, mijjden vállalatra érvényes azonban, hogy árpolitikáját a központi árpolitika irányelveinek alá kell rendelnie. Ezeken belül azonban ki kell alakítani a követendő magatartást, hiszen a termelés és értékesítés tervezett növekedésének és az ehhez tartozó áraknak összhangban kell lenniük egymással. Az értékesítés bővítésére, vagy új piacok meg- j hódítására gyakran például csak egyidejű árcsökkentés- j sei van reális lehetőség. Ar-1 emelést a központi árpolitika j csak kivételesen indokolt; esetben tesz lehetővé. A vállalati árpolitikának fontos szerep jut a gyártmányszerkezet javításában is.

A taktikát — általában a stratégiának alárendelten — gyakrabban kell felülvizsgálni és szükség szerint módosítani is. A taktikai döntések nem szükségképpen egyedi, konkrét döntések hanem a magatartást ■ meghatározó döntések is lehetnek, és ezekkel lehetővé válik hogy a vezető a döntési jogköröket a vállalaton belül decentralizálja. A középső és alsó színtű vezetők önállóságának növelésével elérhető hogy kezdeményező munkát végezzenek és mentesítsék a felső vállalati vezetést a munka jelentős részétől.

A vállalatoknál az egyszemélyi felelősség elve érvényesül, de a korszerű nagyüzemek vezetési feladatait csak megfelelő testületekre támaszkodva lehet jól ellátni. A szocialista vállalatok vezetői nemcsak szakértői testületekre támaszkodnak, hanem a dolgozók kollektívájának véleményére is. Az üzemi demokrácia tartalmát elsősorban abban nyeri, hogy a dolgozókat tájékoztatják a jövő és a folyó munka feladatairól oly módon, hogy abból a dolgozók saját konkrét feladataikat is megértsék, azokat magukévá tegyék. Továbbá, hogy a dolgozók véleményét kikérjék a vállalat tevékenységét jellemző lényeges kérdésekben és különösképpen azokban a döntésekben, amelyek a dolgozók személyi érdekeit konkrétan érintik. Az üzemi demokrácia fokát, színvonalát elsősorban nem a szervezeti, formai megoldások jellemzik — bár ezek sem elhanyagolhatók — hanem az érdemi, tartalmi megvalósulás. A vállalati munkaverseny eredményessége összefügg az üzemi demokrácia érvényesülésével; ott lehet jól és hatékonvan szervezni a versenyt, ahol a feladatokat a dolgozók magukénak érzik.

A vállalati belső mechanizmus helyes ki úakítása nagymértékben függ a vállalati sajátosságoktól. A centralizáció és decentralizáció elvét a vállalaton belül is párhuzamosan érvényesíteni kell, erősíteni kívánatos ezért a gyáregységek, üzemrészek vezetőinek önállóságát. A vállalaton belül azonban az utasításoknak mindig megmarad a kimagasló jelentősége.

A belső mechanizmus kAt alaoorob’ámája: a döntési

hatáskörök megosztása és az érdekeltségi rendszer. Az utóbbi hatékonyságtól nagymértékben függ a vállalat, eredményes működése: ennek jól kell idomulnia a vállalat egészénél érvényesülő érdekeltségi rendszerhez.

Némileg más problémákat kell megoldani a fejlesztéssel kapcsolatos érdekeltség tekintetében, mint a folyó termelésnél. A vállalat egészének fejlődése megkövetelheti hogy a rendelkezésre álló fejlesztési alapok elosztását központilag végezzék, horizontális felépítési) vállalatodnál azonban lehetséges, hogy a fejlesztési lehetőségek egy réSzét összefüggésbe hozzák az egyes gyáregységek eredrnépvgsségével.

Az előadás befejező része a part és társadalmi szervezetek segítő és ellenőrző fel adatai ellátásának jelentősé gére hívta fel a figyelmet, rpajd röviden összefoglalta a legközelebbi időszak legfontosabb vállalati feladatait.

(Folytatás az 1, oldalról)

'azdálkodásban már ezt negelőzően is nagyon sok ilyan elem érvényesült és látott, amelyet az új . gaz. laságirányítási rendszer tör. /ényerőre emelt. Érvényesült részben az önállóság, a jövedelemre alapozott gaz. iálkodási rendszer, sőt a la. gok érdekeltsége, — még akkor is. ha ez az érdekeltségi rendszer nem volt olyan, mint ma. A mezőgazdasági ;ermelőszövetkezetekben mar közel tíz esztendeje megszűnt a tervkötelezettség, — a kenyérgabona kivételével — ami lehetőséget adott a gazdaságoknak a nagyfokú önállóságra, a gazdaságos vetésszerkezet kialakítására. Azóta az idő már igazolta. hogy a mechanikus terv. lébontásos rendszer nélkül tervszerűbben, nemcsak, töb. bet, hanem jobbat is és nagy biztonsággal képes termelni a mezőgazdaság.

— Tudjuk. hogy vannak még problémák — folytatta beszédét Losonczi Pál — akadozik a zöldságellátás, nem kielégítő a cukorrépatermelés. A szarvasmarha tenyésztés-tartás, a tejellátás a fellendülés kezdeti szakaszában van. A problémák megoldása túlnő a mezőgazdasági üzemek keretén. Tár. sadalmi figyelmet, törődést és az eddiginél is nagyobb anyagi ráfordítást igényel.

— Tulajdonképpen ebbe a folyamatba ágazható bele az a mindjobban előtérbe kerülő, megoldásra váró nagy kérdéscsoport, amelyet a korszerű módszerek. a legkorszerűbb módszerek vagy a koncentráció fogalmakkal szokásos jelölni. Maga a megoldás, a kivitelezés azonban korántsem olyan egyszerű, mint az elvi felis- mérés. — nemcsak és nem kizárólag anyagi, pénzügyi vonatkozásai ^ miatt. Van en_ nek- úgynevezett szubjektív oldala is. Kétségtelen, hogy a lefedés "teljes. alápveVő megoldásának óriási ‘ an va gi kihatása van. E fetételek előteremtése időt. erőfeszítést és türelmet igényel az egész társadalomtól. Anyagi,' műszaki vonatkozásban már jelentős lépéseket tettünk ezen az úton. Bizonyos, •hogy a népgazdaság fokozatosan lehetőséget teremt az ilyen jellegű nagy beruházá sokra.

— A legkorszerűbb módszerek, a kívánatos és eszményi koncentráció a mező- gazdaságban sem esycsaoás- ra_ jön létre. Nem árt szem előtt tartani a fokozatosság és a páhuzamosság alapvető elvét. Ahol nincsenek meg a legkorszerűbb termelési eljárások, módok megterem- tesenek anyagi és személyi feltételei, ott -az ugyan e cél irányába mutató egyszerűbb lehetőségekkel kell élni. Még nem merítettük ki azokat a hatalmas tartalékokat, amelyek a közös vállalkozásban. a termékek to- vább-feldolgozásában. vagy a közvetlen értékesítésben rejlenek — hogy csak néhány dolgot említsek.

— A korszerűség, a centralizáció csak akkor hozhatja meg a várt eredményt, ha körültekintően, meggondoltan jut uralomra; ha megfelel a fogyasztó elvárásának, a' termelő elkötelezettségének: jó árut, viszonylag elfogadható áron előállítani. Mindez nem egyszerűen a mezőgazdaság „belüeye”. A mezőgazdaság a népgazdaság alapvető területe. nemcsak áz ellátás, hanem az égés- nemzetgazdaság szempontjából.

— Ismeretes, hogy a mezőgazdaság és az élelmiszeripar eívik legjelentősebb devizaforrásunk. Az ebből eredő devizabevételünk évrő1 évre számottevően emelkedik. 1900 óta megnégyszereződött az ebből szerzett dollárbevételünk összege, és az úgynevezett tisztg dollárhozam — vagyis a kiyite! és a behozatal különbsége is — a háromszorosára emelkedett. A szocialista országokkal lebonyolított kereskedelemben a mezőgazdaság rubelhozgma nyolcszorosára nőtt.

A továbbiakban Losonczi Pál a parasztság társadalmi és osztályhelyzetében bekövetkezett változásokkal foglalkozott.

— A nagyüzemi gazdálkodás, a szocialista földtulajdon győzelmével egységes osztállyá lett a parasztság; tulajdonviszonyaiban szocialista lett az egész társadalom — mondotta. Meg- bonthatatlanná vált társadalmunk politikai alapja: a munkás-paraszt szövetség.. Ezért mondhatjuk azt, hogy a szocialista mezőgazdaság létrejötte. megszilárdulásai fellendülése több. mint egyé szerű számokban kifejezheti? mennyiség. Több. mert a magyar szövetkezeti parasztság az elrpúlt 25 évben évszázadokat fejlődött öntudatban. a termelési. műszaki ismeretek terén, általános műveltségben, politikai jártasságban, a hatalom gyakorlásában, élete hétköznapi demokratizmusának fejlesztésében. lakáskultúrájában. kulturális igényeinek növekedésében. A parasztság egyenjogú, egyenrangú társadalmi tényező lett; elnyomott, kisemmizett, kizsákmányolt társadalmi rétegből teljes értékű szocialista osztállyá, a munkásosztály értékes szövetségesévé. Termelési i eredményeivel, a nagyüzem térhódításával párhuzamosan végbement gazdasági felemelkedése. Ma már szinte teljesen eltűnőben van a sok évszázadon át kialakult szakadék a város és a falu kö- • zött. A falu. a parasztság életmódban, jövedelmi szintben, szociális ellátottságban a társadalom egészével csaknem azonos szintre emelkedett.

— Szocializmust építő nagy munkánk egyik a’aD- vető. egyik legfontosabb tanulsága, hogy az új rendszer, az új világ, a kizsákmányolástól mentes emberek társadalma nem épülhet egyik vagy másik osztály

rovására. Nem lehet munkás-jólétet teremteni úgynevezett parasztellenes politikával. gazdaságpolitikával, mint ahogy ez fordítva fel sem merül. Nagy útját jár- " tűk meg a szocialista mezőgazdaság megteremtésének. Alapelveink kiállták az élet próbáját. Eredményeink igazolják elveink helyességét. A megtett út azonban nem volt sem sima. sem egyenes, és ma sem mondhatjuk, hogy zökkenőmentes. Az MSZMP azonban — szilárdan állvg a lenini elvek talaján — meggyőződéssel vallva a munkás-paraszt szövetség, a tényleges és nem fox-mális munkás-paraszt szövetség szükségességét — helyesen ismerte fel a megjárandó út fő irányait; képes és kész volt korrigálni a menetközben felmerülő hibákat, elhárítani az útból az akadályokat: megteremtette a szükséges összhangot a társadalom követelményei és a parasztság lehetőségei, a gazdasági szükségszerűség és a műszaki haladás igénye között. Összhangot teremtett a parasztság osztály-, .csoport- és egyéni érdekei között. Ezért mondhatjuk, hogy a parasztság megtalálta a helyét életének új kereteiben: esjét és szivét adja a közösnek, élete értelmét látja benne. Mi sem bizonyítja ezt iob- ban, mint mezőgazdaságunk szép eredményei, elért helyzete, színvonala.

— Helyzetünket általában a kedvező tendenciák jellemzik. A szövetkezeti termelés és gazdálkodás pályája felfelé ível. A parasztság szorgalmával, eredményeivel méltóképpen válaszolt a munkásosztály történelmi útmutatására, segítségére, támogatására. A munkásosztály, a társadalom kamatostól kapja vissza a mezögazdság fejlesztésére fordított anyagi és erkölcsi befektetéseit. A ma szocialista mezőgazdasága a társadalom 25 éves erőfeszítésének közös műve, mint ahogy a még megoldásra vá ró feladatok is csak közös összefogással hajthatók végre — mondotta befejezésül Losonczi Pál. >

Losonczi Pál látogatása végén a megye vezetőinek ár- saságáhan megtekintette a karancsberényi nógrádi partizáncsoport emlékmúzeumot