Kelet-Magyarország, 1973. október (33. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-04 / 232. szám

MW. clttőber 4. KELET-MAGYARORSZÄG 'S. o%!Wf P árt8zerrezé8«pártirányílág Pártmunka és várospolitika A különböző pártszervezetek, pártszervek közül jelentő, ségükben kiemelkednek a városokban működök. A városok, ban koncentrálódik a lakosság teikntélyes része, itt él a munkásosztály zöme. ennélfogva a politikai életben mégha, táipzó szerepet játszanak. A városok fontos gazdasági, poli. tikai és kulturális centrumok. A termelés vezető ágazata, az ipar és főleg a nagyipar a városokban települ. Itt találhatók a különböző országos vagy regionális irányító szervek, igaz. gatósi hivatalok, a kultúra ápolásának és (erjesztésének ma. gasabb'fokozatú intézményei, fórumai. Kereskedelmi, közle­kedési. egészségügyi szempontból is . középpontjai környeze. tűknek. t A városi életnek ez a sokszínűsége, gazdagsága már ön. magában a közélet csomópontjává teszi őket. Fejlődésük helyzetük nagymértékben befolyásolja, sok tekintetben megj határozza a vonzási körzetükben lévő községek, települések életét, létkörülményeit, Ezért a városok» fejlődésének jelentő, sége túlnő határaikon, s egyáltalán nem érdektelen a közsé­gek. a falvak népe számára sem. A városoknak ez a kiemelkedő politikai szerepe késztet, te a párt Politikai Bizottságát arra, hogy a közelmúltban kü. lön foglalkozzon az itt működő pártbizottságok, pártszerve­zetek munkájával. Állásfoglalásában meghatározta tevékeny, ségük továbbfejlesztésének feladatait, amelyek szorosan kapl csolódnak a X. kongresszus és a Központi Bizottság 1972. novemberi ülése határozataihoz. A városi pártbizottságoknak nemcsak a politikai szere, púk sajátos, de a politikai munka, a Pártszervezetek tévé. kenysége is sok tekintetben eltérő vonásokkal rendelkezik itt — összetettebb, többrétű, mint a községekben. Különösen ér. vényes ez a megállapítás a nagyobb városokra, megyeszék. helyekre. A városi pártbizottságok politikai irányító munkájában fontos helyet foglal el a várospolitika kialakítása és gya. 'korlati megvalósításának irányítása. Gondos körültekintés és megfelelő mérlegelés szükséges ahhoz, hogy a különböző tér. vek és elképzelések kialakítása során a reális szükségletek és a lehetőségek összhangban legyenek. Ez a pártszervektől mindenekelőtt politikai mérlegelést igényel. A fejlesztés a lakosság különböző rétegeit általában nem egyformán érin. ti. a szükségletek is eltérő módon jelentkeznek és a reagál lások is különbözőek. Ezért a várospolitika a szó szoros ér. telmében politika, amelyben a pártszerveknek marxista—le. íiinista elveken alapuló osztályszempontokat kell érvényesí­teniük. Pontosabban szólva, olyan munkáscentrikus város­politika kialakítása szükséges, amely egyúttal szem előtt tart. ■ja a párt szövetségi politikáját, mindenekelőtt a munkásosz­tály és az értelmiség szövetségének erősítését, ennek elvi alapjait. A helyes elveken alapuló várospolitika kialakítása és £ egvalósitása nem nélkülözheti a különböző pártszervezetek pártszervek szoros együttműködését. Úgyszintén elenged­hetetlen követelménye a párttagság, a lakosság rendszeres tájékoztatása, s egyúttal a tájékozódás a reális szükségletek, föl, azok szociális természetéről, politikai vonatkozásairól. A kölcsönös tájékoztatás és eszmecsere • teszi lehetővé, hogy á lakosság megismerje a kialakított várospolitikai .elképzelése. . két. terveket, a megoldásokra kialakított elhatározásokat. A, szükséglétéi-:''és'a lehetőségek közötti eUentmondás. is. így, válik feloldhatóvá, s így-ismerhetik meg az érdekeitek a cé. tok elérésének feltételeit, amelyek megteremtése sokszor nem kis mértékben függ a lakosságtól. A várospolitikád kérdések helyes eldöntésének és meg. oldásának nemcsak hangulati vonatkozásban, a politikai köz. ferzet szempontjából van politikai jelentőségük, hanem a szükséges társadalmi érdeklődés és aktivitás felkeltése miatt is. Eredményes várospolitikát csak n lakosság közvetlen és széles körű bevonásával lehet megvalósítani. A tapasztalatok is bizonyítják hogy e tekintetben milyen hatalmas tártaié, kok, még ki nem aknázott erőforrások' vannak. Ezek feltá- • fásában es ésszerű hasznosításában ugyancsak jelentős fel. adat hárul a pártszervezetekre, a kommunistákra. Az ő aktív részvételük, példamutatásuk nélkülözhetetlen a város fej­lesztésére szervezett társadalmi munkában. A városokban folyó pártélet természetesen sokrétűbb, s korántsem merül ki a várospolitikában. A termeléssel, a társadalompolitikai és pártpolitikai kérdésekkel való törődés és foglalkozás semmivel sem igényel kisebb figyelmet. E pártszervezetek működési területén különböző fontos intéz, menyek, társadalmi és tömegszervezetek, — mozgalmak ta. iálhatók, amelyeket politikailag irányítanak. Mindezeken a területeken külön.liülön is megvannak a sajátos munkamód. szert igénylő feladataik. E felsorolás a jelelj esetben csupán jelezni kívánja azt a bonyolult és összetett tevékenységet, amelyet a városi pártszervezeteknek végezniük kell, egyben érzékeltetve a számukra nélkülözhetetlen figyelem szüksé­gességét. Rákos Imre i ■Egy év múlva 7 ezren lesznek flunkások Mátészalkán Igaz, a különböző jogszabá- ■ lyok megtartását vizsgálta a tanács nemrég Mátészalka nyolc legnagyobb üzemében, a jogszabályok tükrében ké­szült a beszámoló is, egysze­rűbben. fogalmazva — és ma­gyarul — viszont a mátészal­kai üzemekben dolgozó mun­kások általános helyzetéről volt szó, mégpedig szoros összefüggésben, tar­talmilag is azonos a mun­kásosztály helyzetével foglal­kozó központi bizottsági és megyei pártbizottsági határo­zatokkal. A vizsgálat és a beszámoló ugyan csak a nyolc legna­gyobb üzemmel foglalkozott, de Mátészalka munkásságá­nak helyzete e nyolc üzem tükrében pontosan elemezhe­tő, mert *a legfontosabb és a legnagyobb munkáskollektí- vák helyete tárult fel. általá­nosíthatván. sőt. a tanácsta­gok hozzászólásaikban kibőví­tették a témakört, a vizsgálat­ból kimaradt üzemekét, vál­lalatokat se mellőzték, így valóban valamennyi Máté­szalkán dolgozó munkás hely­zetét megvitatták. Ötezernél több ipari munkás A beszámolóban és a vitá­ban feltárt helyzet jó is, meg rossz is — örvendetes tények sokasága és megoldásra váró problémák egész sora tárult fel. Néhány adat Mátészal­kán már ötezernél több ipari munkás dolgozik, ami egy­értelműen jelzi n fiatal város gyors iparosodását. (Egy év múlva az ipari munkások száma megközelíti a 7000 főt.) A jelenlegi ipari munkások nagyobb része — mintegy 3400 fő — viszont nem Máté­szalkán lakik, hanem bejáró a körzet községeiből.- Nyil­vánvaló,' högja ez nehezíti és bonyolítja a problémák lán­colatát. rorftja a munkásság helvzetét általában, viszont a bejárás olyan fény, amellyel ma is. később is számolni, kell. annak ellenére, hogy Mátészalkán óriás ütemű a lakásépítés. A IV. ötéves terv időszakában 1800 lakás fel­építését tervezte a tanács es ezt a tervet maradéktalanul teljesítiksőt, túl is lehel teljesíteni. JUIor-0 látlhBtósn 2000 új lakás coiil fe] Máté- szálkán a IV. ötéves terv idő­szakában. Ez viszont legalább 8000 embernek biztosít új, kényelmes, kulturált otthont. Más összefüggésben: 1975 vé­gére a város lakosságának fe­le — a beköltözőkkel együtt úi lakásban fog iaiknj. Aligha van még egy magvar város, amelyben a lakáshely­zet így alakulna. Másik „mátészalkai csoda” — és ez is szorosan összefügg az ipari munkásság, elsősor­ban a munkásnők helyzeté­vel — az ijvodabőség. Jelen­leg annyi az óvodai férőhely, hogy mindenki gyermekét fel tudják venni, s az óvodák el­helyezési, étkeztetési, gondo­zási és nevelési színvonala is olyan, hogy az a legkénye­sebb igényeket is kielégítheti. Ez tanácsi vívmány, de mun­kás-vívmány is, hiszen éppen az üzemek dolgozói, elsősor­ban a szocialista brigádok tettek meg minden tőlük tel­hetőt — társadalmi munká­ban! —, hogy Mátészalkának elegendő és megfelelő óvodái legyenek. Itt jegyzendő meg, hogy az iskolákért is nagyon sokat tettek a munkások. Lehet ráiuk számítani Üzemeken belüli — és ál­talánosan — örvendetes je­lenség. hogy megszűnt az ijesztő munkásvándorlás. Nem. rég még egyik-másik üzem­ben a munkások 50—60 szá­zaléka cserélődött évente. Ez a jelenség a múlté. Mátészal­ka ipari munkássága üzemen­ként és összességében is sta­bilizálódik. ami egyet jelent a jobb szervezettséggel, az összekovácsolódással. a mun­kásosztályt alapvetően jel­lemző fő tényezők, törvény­szerűségek kialakulásával, s ’mindez pozitívan hat a ter­melésre, a mozgalmi és a pártpolitikai tevékenységre. További igen nagy érték, hogy az ötezer főnyi máté­szalkai ipari munkás nagy többsége fiatal, jól képzett és tehetséges, minden körülmé­nyek közt lehet rájuk számí­tani. ezt éppen a meghívott igazgatók mondták el a ta­nácsülésen. Nézzük most a másik oldalt — a negatívumokat, amelyek­ről éppen olyan szenvedélye­sen, nyíltan, harcosan és pár­tosan beszéltek a hozzászó­lok. " riliftf "St eredményekről. Nem felel meg a munká­sok igényeinek az űzetni ét­keztetés. Az ételek mennyisé­gét és minőségét egyaránt ki­fogásolták a munkások. En­nek okát az ÁFÉSZ illetéke­sei abban látják, hogy ala­csony a nyersanyag költség- normája — 4.60 forint ebé­denként. Ennyiért ma már nem lehet elegendő és jó ebédet készíteni. Javaslat, hogy az üzemek is — üzemi hozzájárulás — és a munká­sok is fizessenek többet az ebédért s akkor meg lehet javítani az üzemi étkeztetér. színvonalát. A TITÁSZ má­tészalkai üzeménél felemel­ték az ebéd árát, 6 forintot biztosítanak nyersanyagokra és a munkások elégedettek az üzemi koszttal. E probléma másik old aki a főzőkapaciáts. Mátészalkán nincs igazán korszerű kony­ha. nem szervezett az üzemi élelmezés. Az ÁFÉSZ képte­len is ezt a problémát meg­oldani. Korszerű központi konyha kellene, ahol minden üzem részére főznének. Étte­rem ugyanis minden üzem­ben van, de konyha seVll. Gyaloglás a munkahelyig Továbbra is legnagyobb probléma ~ és az ipari mun­kások helyzetének rontója, megkeserítöje — Mátészal­kán a közlekedés. A városon belül egyelőre csak piacna­pon van autóbuszjárat, az se az üzemekhez, munkásokhoz igazodik.' A város területe nagy. Az üzemek többsége a város peremén helyezkedik el. A vasútállomástól és az aútóbuszpályaudvartól átla­gosan 3—4 kilomét egt kell gyalogolni vagy kerékpározni __ esőben-sárban. hidegben­melegben egyaránt—, hogy a munkások elérhessék munka­helyüket. Néhány üzemnek van saját járata, de ez nem megoldás. Mátészalkának a városon belül rendszeres autób uszközlekcdés kell, amit a lehető legrövidebb időn belül meg is szerveznek. A tanács vezetői ebben az ügyben megnyugtatóan tár­gyaltak a közlekedési válla­latok vezetőivel. A vidéki autóbuszjáratok zsúfoltságán és korszerűtlenségén azonban még egy évig aligha lehet változtatni, javítani. Ismét foglalkozott a tanács­ülés a meglevő *M ÁV - álltán ás^ zsúfoltságával, túlterheltségé­vel, az ott uralkodó tűrhetet­len állapotokkal és az új MÁV-pályaudvar megépíté­sének sürgetésével. Aligha van ennél nagyobb és fonto­sabb beruházási feladat je­lenleg Mátészalkán. Csak egy tény: naponta öt-hatezer em­ber, többségük ipari munkás, kénytelen ücsörögni a vasút­állomás környékén, fedél nél­kül, vagy bezsúfolódnak az állomással, szemben levő ét­terembe, amely szintén réges- rég megérett a bezárásra, a lebontásra., Az -új mátészal­kai MÁV-pályaudvar azon­ban legalább 100 millió fo­rintba kerül s erre egyelőre a közlekedési tárcának nincs pénze-fedezete. A mátészal­kai munkásság ennek ellené­re — és jogosan — sürgeti, követeli az új nálvaudvar mi­nél előbbi megépítését. A' MÁV azonban — a nehéz körű'ménvek ellenére is — mind-mt megtesz, hogy a vo- nátközlekedett elsősorban a mátészalkai ipari munkásság igényei — és a lehetőségek — szerin* szervezze, biztosítsa. A közlekedés szorosan ösz- Szefücrer a munkásság kultu­rális helyzetevei A.y utazás rev"eten i' er—nhybo. lyett a munkások szíves ta. nulnának, gyarapítónál; is­mereteiket. általános müve t- ségüket. szakmai hozzáéné- süket. De így, hogv naponta 2—3 órájuk telik el utazással és gyaloglással — nem lehet részükre programokat, tan­folyamoka1 szervezni, hiszen — érthetően — elsősorban mindenki minél előbb h- za akar mennni a családjához. Pedig nagyon kellene a ■ si­mítás, hiszen a mostani vizs­gálat azt is megállapította, hogv a munkások fele nem, rendelkezik befejezett általá­nos iskolai végzettséggel. Fel­vetődött azonban a. tanács­ülésen az is, hogy a munká­sok már bejárnak a máiéi szálkái iskolákba. Tataroz­nak, padlóznak, parkettáz­nak, padokgt, bútorokat csi­nálnak — társadalmi munká­ban. Ennek erkölcsi és politi­kai értéke — a anyagi érté­kek mellett — szinte felbe­csülhetetlen. Éppen ezért Is itt lenne aa ideje, hogy a pedagógusok is bejárjanak az üzembe oktat­ni, tanítani, ismereteket tér* 1 jeszteni, műveltséget, kultu­ráltságot építeni — lehetőleg társadalmi munkában, de a3 ü miek szívesen fixetnénett tiszteletd/jakat is. Kereskedelem, szó ’gáttá'ás Felvetődött még több, a mátészalkai munkásság hely­zetével összefüggő probléma is. Többek közt: a váro6 fo­kozottabb tisztaságának meg- o’dása — hiszen ez is része a kulturáltságnak — mondta az egyik tanácstag, konkrétan is sorolva, hol és mit kell tenni, intézkedni. Szóba került a még jobb áruellátás iránti általános vágy és a kereske­delem, a szolgáltatás színvo­nala is. Van tehát még tennivaló bőségesen, és ezeket a tenni­valókat a Mátészalkai Városi Tanács legutóbbi ülésén a ter- nácstagok pontosan meg is jelölték. Ezért volt jó. fontos és nagyon tartalmas az a munka, amelyet a városi ta­nács a munkásság helyzeté­nek javításáért hozzáértéssel es lelkiismeretesen elvégzett. Egy gyorsan növekvő város gyorsan erősödő munkássá­gának helyzetéről volt szó, nagyon aktuálisáéi, harcosan, politikusán s egészen bizo­nyos. hogy nem eredményte­lenül. Szendrei József Az országút mellett’ Mindjárt az utca elején egy lebontott tetejű viskó meztelenkedik tető nélkül. Tulajdonosa nyilván új te­tőt akar készíteni rá. De semmi nyoma annak, hogy hozzákezdett volna, anyag sem látható , mint ilyenkor szokásos. Ráér? Vagy elké­sett? Nem kapott anyagot? Itt elég megállni, azonnal vagy húszán veszik körül az embert, kézzel-lábbal magyarázzák, hogy meglesz az, hamarosan, nem sok idő­be tart, előkerül a tulajdonos és büszkén mutatja izmos karjait: ha ő nekifog, egy-két nap elegendő. Amott ruhákat teregetnek A sarkon ismét egy tucat gyerek. Egy lavórt guggol­nak körül és szenvedélyesen mosnak benne valamit. Amennyire kilátszik az eme­letes habokból, a zoknijukat. Megkérdezem az egyiket merre laknak Baloghék. Azonnal felugrik mind és játékos ugrándozással mutat­ják, elvezetnek. Mondom, hogy elég lesz egy is. Beszél­hetek nekik. Ugrándoznak, körülvesznek, valami ősi bizalommal fogják a keze­met Barnák, mint a csoko­ládé és szívélyesek. Egyrészt természetüknél fogva.1 Más­részt mint később egyikük halkan elárulta: mert erre ritkán jön „idegen”. Zárt világ ez, ahová érkez­tem, még csak most kezd kinyílni a világ felé. Már majdnem végigme­gyünk az utcán, amikor ki-» derül, hogy én a „vajdát” keresem. Azt a Baloghot, aki tanácstag is. — Ja, az Antiékat! — ki­ált fel a gyereksereg és megfordítanak. így jutunk el, népes és egyre szaporodó kíséretemmel idős Balogh Antal tanácstag Lenin utca 15. alatti lakásába. Kíséretem természetesen nem fér be, mert ebben a lakásban is tartózkodnak vágy harmincán. Pedig a tanácstag, aki immáron 27 esztendeje viseli ezt a tisztet, példát akar adni társainak és nemcsak szorgalmasan dol­gozott egész életében a szom­szédos fatelepen, hanem ő egyike azoknak a kevesek­nek — hacsak nem egyetlen egészen a? elmúlt évekig — akinek volt „beugró” pénze arra is, hogy OTP kölcsönnel új házat építsen magának. Anti bácsi egyébként hat­vankét éves, két éve nyug­díjban van és éppen gyen­gélkedik. Alig. lehet rábe­szélni arra, hogy ne ugorjon ki az ágyból. Az üdvözlések után mind­járt az az első kérdésem, tu­lajdonképpen hány gyereke van. Humoros jelenet követ­kezik, aminek a mókáját nem kevés öniróniával a há­zigazda is érti. Nevet rajta, de nem tud másként vála­szolni, mint hogy kezdi nyi- togatni az ujjait, úgy számol­ja: — Hát várjunk csak. Elő­ször is itt van Anti fiam, aztán Elza ... A házi népszámlálással Baloghné végez hamarabb. Tizenegy étó gyerekük van, akikből ugyan kettő már el­költözött, a harmadik most építkezik, viszont a többiek férjei, feleségei ideköltöztek. Az ebben az utcában szokat­lanul tágas lakásban tehát éppen elegen élnek. Az itt élő unokák számolását tizen­ötnél hagytuk abba. A tanácstag azzal kezdi, hogy bizony nagyon szomo­rú örökséget hagyott a köz­ségre az előző évtizedek 'hercegi, grófi uradalma. A barna arcú embernek itt nem volt semmije. Követke­zésképpen a termelőszövetke­zetben sincsenek ott. Még szerencse, hogy itt van a fa­telep, meg a vasút. De éppen ezért a telep egyre csak nő. Mivel ittenkörül aránylag van munkalehetőség, a kör­nyék hasonló sorsú fiataljai is ide nősülnek, a fiatalok idehozzák az asszonyokat. És, mivel itt kizárólag egy­más között házasodnak, a telep egyre csak nő. Már 273-an vannak. Az volna yt, ha nem tömörülnének to­vább, hanem szétoszlanának, felolvadnának a lakosság kö­zött, lakásban, munkában. Egész tanácstagi munkájában ez a gondolat vezeti. Ezt ma­gyarázza az ittenieknek, vá­lasztóinak, persze kér is. Az utca sáros. Mentő nem tud bejönni. A szülő nőket öl­ben viszik ki. Pedig itt ez elég gyakori. Nagyon figye­lemre méltó, amit a telep feloszlatásáról végső érvként kimond: i — Itt élünk, közvetlenül a négyes országút mellett, rossz reklámnak a község számára, hogy ország-világ lássa a szegénységünket. És —, ami elkerülhetetlen —, ha egyszer egy csintalan gyerek beveri kővel egy elha­ladó kocsi ablakát —, nos akkor nem azt fogják mon­dani, hogy „egy” haszonta­lan kölyök volt. Azt fogják mondani, hogy persze, egy cigánypulya. A sok gyerek közül kitű­nik a tanácstag fia. Ifjabb Balogh Antal a vasútnál pályamunkás és már 1800-at keres. Még többet a legidő­sebb lány férje, Szőke Lász­ló. Ö mar afféle -wtaaftefeor gyáző és a havi fizetése eléri a kétezret. De ez is kevés lesz az egyre szaporodó gye­rekekhez. Végigsétálva a Le­nin utcán, ez az értelmes, négerbarna, göndörfekete Szőke Laci elmagyarázta, hogy nemigen szeretnek be­menni a szép kultúrházba, kinézik őket onnan. Biztosak vagyunk viszont benne, hogy a művelődési ház tevékeny igazgatója, Sellei Attila tel­jesíti a telep fiataljainak a kérését és megalakítja a ci­gányfiatalok klubját (Bár ez ismét csak a tömörítés, de re­méljük, átmeneti időre csak.) A legjobb hírt Ne­mes Csaba tanácselnöktől hallottuk. A tuzséri telep­ügy kimozdult a holtpontról. A község —, nem kevés anyagi erőfeszítéssel —, tel­keket szabott ki — a tele­pieknek nagyon olcsón, négy­szögölenként hat forintért. Az első nyolc lakás már fel is épült.. Folyik a közműve­sítés. Belátogattunk az új laká­sokba. Bizony, ezek is szeré­nyek, de mar embernek vatek. ftcartetyi Nagy Zette*

Next

/
Oldalképek
Tartalom