Kelet-Magyarország, 1973. október (33. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-23 / 248. szám
»R oUHSSer 23. KELET-MÁÖYARORSZÁG S. «Mal Pártszervezés-pártirányítás A kollektíva részeseként A SZERVEZETI SZABÁLYZATBAN is rögzített alapelv, hogy pártunk minden tagjának azonosak a jogai és a kötelességei. Így a lenini elveknek megfelelően! — minden párttagnak kötelessége résztvenni alapszervezetének munkájában, beosztásától, társadalmi rangjától függetlenül. Bár formailag azonosak a kötelezettségeik, az állami, gazdasági, társadalmi élet kommunista vezetőivel szemben mégis nagyobbak a követelmények és az igények. Nem ellentétes ez a szervezeti szabályzattal, sőt logikusan következik abból, hogy ezek a vezetők — éppen beosztásuknál és tisztségüknél fogva — bizonyos területeken több ismerettel, nagyobb áttekintés! lehetőséggel rendelkeznek, mint alapszervezetük tagsága általában. S nagyon fontos kérdés, hogyan hasznosítják ezt a „többletet” az alapszervezet munkájának fejlesztése, politikai befolyásának növelése, más szóval a párt vezető szerepének fokozottabb helyi érvényesülése érdekében. Különösen fontos e kérdés vizsgálata a párttaggyűlések munkájával kapcsolatosan, hiszen a taggyűlés az alapszervezet legmagasabb fóruma, s a párttagság intézményesen e fórum révén kapcsolódik a párt politikájának alakításához és megvalósításához. A párttagok egyenlőségének elvéből következően a taggyűlés résztvevőiként is egyenlőek a párttagok jogai. Az ismeretekben, .felkészültségben mutatkozó különbözőségek sem változtatnak ezen: a nagyobb tudás nem jár. több joggal, mint ahogy a sarzsi hiánya sem kárhoztathat senkit arra, hogy puszta szemlélője és hallgatója legyen egy-egy téma vitájának. S hogy a helyi vezetők ezeket az elveket helyesen vagy helytelenül ér- telmezik-e a gyakorlatban, az a legkevésbé sem mellékes: nagyon sokat segíthetnek — vagy -árthatnak — ezzel az alapszervezetük pártéletének. AZ ELSŐ FONTOS KÖVETELMÉNY e vonatkozásban a taggyűléseken és egyéb pártrendezvényeken való rendszeres, példamutató megjelenésük és részvételük. Az a tapasztalat, hogy e tekintetben is sokat javult a pártfegyelem, a kommunista vezetők döntő többsége alapszervezetében is becsülettel és példamutatóan teljesíti párttagságából fakadó kötelezettségeit. Éppen e kedvező fejlődés alapján lehetséges és kívánatos, hogy a nem így cselekvőktől a pártalap- szervezetek — a minden párttagra nézve azonos mérce alánján — még következetesebben igényeljék ezt, s az irányító pártszervek is adjanak ehhez megfelelő segítséget. Az előbbinél összetettebb kérdés, milyen legyen a párt- csoport-üléseken és a taggyűléseken, általában az alapszervezet életében való részvételük, hogyan nyilvánítsanak véleményt, milyen formában adják tovább ismereteiket, gondolataikat. Azok járnak el helyesen, akik e vonatkozásban is tartózkodnak a szélsőségektől. Ennek hangsúlyozása azért fontos, mert — ha kis számban !s — vannak, akik lebecsülik pártcsoportjukat vagy alapszervezetüket, míg mások, éppen fordítva, szinte „rátelepszenek” azokra. Velük szemben az olyan vezetők sokaságát állíthatjuk követendő példaként, akikben el és hat a szándék, készség és képesség a kommunista kollektíva munkájában való aktív részvételre. Az ilyen vezető nem akar több lenni, mint az. alapszervezet más' tagjai, ugyanakkor készségesen - és • szerényen adja tovább, teszi az egész közösség számára hasznosíthatóvá azokat a többlet-ismereteket, azt a nagyobb tudást, amellyel rendelkezik. S mindezt úgy, hogy ezzel erősítse a pártszerű, demokratikus légkört, fejlessze az alapszervezet munkájának színvonalát. I AZ ISMERT TAPASZTALATOK SZERINT célravezető, ha a vezetők mindig a tárgyalt napirendhez kapcsolódva hasznosítják ismereteiket, s nem külön napirendi pontként tájékoztatják a pártalapszervezet tagságát. (Más kérdés és teljesen rendjén levő dolog1, hogy rendszeresen vannak külön tájékoztató jellegű napirendek is.) Azt a gyakorlatot lehet tehát ajánlani, hogy a napirenden szereplő téma kapcsán segítsék a helyi viszonyoknak megfelelően megszabni a párthatározatokból adódó tennivalókat. Ezen túlmenően valóban csak a legszükségesebb esetben — a pártvezetőséggel előzetesen egyeztetve, illetve a párttagság igényének megfelelően — célszerű a napirendtől független külön tájékoztatást adni. v Sokszor aprónak látszó formai dolgok is lényegesek, így például általában hasznosabb, ha egy-egy témáról elsőként nem a vezető beosztásban dolgozó párttag fejti ki a véleményét. Nem, köny- nyű, de fontos megfelelően érzékelni, hogy mikor a legeredményesebb és a leghelyesebb a vitába való bekapcsolódása. Formainak tűnő, ám nagyon is fontos kérdés hozzászólásának időtartama és közérthetősége is. Ez többek közt azt is jelenti, hogy nem szükséges a vezetőnek minden témához, vagy egy témához többször is ‘ hozzászólnia. Ez természetesen egyáltalán nem jelenthet igazolást vagy felmentést azok számára, akiknek taggyűlések sorozatán át nincs érdemi véleményük, mondanivalójuk. A párt vezető szerepének helyi érvényesülése, tekintélyének és politikai befolyásának növekedése nagyon sok tényezőtől függ. Ezek egyike a kommunista vezetők magatartása, alapszervezetükben végzett tevékenysége, példamutató pártszerűsége. Lukács Gyula az MSZMP KB munkatársa I A Ayírjes tanyáról Moszkvába Szabolcsi küldött a miszltvai béke világkongresszusán Tizenhárom éves korában „emelt” szót először a béke ■ mellett, a háború ellen. Ezért kívánkozik idézőjelbe, hogy „emelt”, mert az akkor kis piros nyakkendős út. törő, ma három gyermek édesanyja, tanítónő, a rásze. gezödő tekintetektől, a vó. rakozástól felbuzdulva mondott néhány szót. Nem általánosat, nem mások szavait utánozva... „Eszembe jutott az édesapám..." — Úgy éreztem, szólnom kell. Egy békegyűlésen történt, amikor még javában dúlt a koreai háború. Ég engem, az úttörők képviselő, jét ib felültettek a pódiumra. Akkor a sok felnőtt ember láttán eszembe jutott az édesapám, akit a háború vittel. ő nem lehetett itt. Erről szóltam. Biztosan nem úgy, mint a hivatásos szónokok. De egyre emlékszem, nagy csend volt az akkori József Attila művelődési házban. Csak később tudtam meg, hogy a sorok között ott ült az édesanyám is. Nagyon nagyon sírt. Dohánygyári munkásnő volt, azóta nyug. díjas. így emlékezett néhány órával az elutazása előtt Albert Antalné Nyíregyházán lakó, innen 12 éve az Őröshöz tartozó Nyírj es tanyára kijáró és ott tanító békeküldött. Egy a magyar békeharcosok közül, akik ott lesznek az október 25-én kezdődő «agy- viUtgeseme- nyéri; a moszkvai békevilág- 1 kongresszuson. ' — Jól esett a nagy megtiszteltetés. Külön az is, hogy az V. sz. általános iskola kis úttörői. Bécsi Zoltánná osztálya eljött a lakásunkra néhány szál virággal, jó utat kívántak. A nyírj esi gyermekeim is nagyon várják a napot és igen figyelni fogják a televíziót. GyújteÓsa van megint. Pontosam u harmincadik azóta. Ültünk ott sorban körben az asztaloknál, a Mátészalkai Városi Tanács dísztermében. A helyieikkel együtt negyvennél többen. Ezúttal fiatal, egy sem volt ■közöttünk, csak — ahogy .mondtuk — amolyan középkorúak, vagy legfeljebb.. „ no. egye fene, vigye kánya, az időt nem lehet letagadni ... Csak azok hiányoznak közülünk, akik az élet és a harc nagy törvén—»i szerint kidőltek a sorból... A többiek mind hűek maradtak. Aki bírja — ma is dolgozik ereje, képessége és tehetsége «zerint. Még az idősebbek, a nyugdíjasok; a fehérhajúak is. Emlékeztünk. A régi időkre. Mátészalka és a régi Szatmár fnegye felszabadulására. 1944 , október 28. Ezen a napon szabadult fel Mátészalka. Ősz volt Eső. Sár. Locs-poos. És éhség, szegénység, s közvetlenül a hátunk mögött még a háború. De kezdtünk sorakozni mi, újat és jobbat akarók, eleinte még tétovázva, azután egyr - bátrabban. Hogyan is mondta Forgács elvtárs. a mostani mátészalkai első titkár? Ötezernél több munkás dolgozik a mátészalkai üzemekben. A városban 1330 a párttagok száma. Hej. ha 1945-ben ennyi munkás és ennyi oárttae lett volna... Nagy Sanyi, a Magyar Kommunista Párt Szatmár- Bereg megyei egykori első -btkára válaszolt e szavakra. Ö. Sanyi, hiszen Sanyi volt mindenkinek, pedig harcolt 4paeyééo£Ezágb*n a nemzetA régi szatmári gárda közi brigádban, a köztársaságiak oldalán a fasiszták ellen. De nekünk csak Sanyi volt. Azt mondja most: — 1945-ben kerestük a munkást Mátészalkán es az akkori egész megyében, mert azt akartuk, hogy elsősorban munkások lépjenek a kommunista pártba. De nem találtunk munkást:. Egyszerűen nem volt még munkás Szatmár-Beregben. Az újra, a forradalmira leginkább fogékony fiatal parasztok léptek be a pártba. közülük is a legszegényebbek. Azután felállt Hajdú Sándor. Talán a legfiatalabb az egész volt szatmári gárdában. Ma is aktív. A nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalat igazgatója. — Valóban én voltam a legfiatalabb — mondta. — 1947-ben, a választáskor még szavazati jogom sem volt. mert '■an töltöttem be a 20. évemet. De már községi párttitkár voltam. Még kifogásolták is az emberek, hogy az MKP helyi titkára nem megy szavazni. Hát mit tehettem? • Hörömpöli Kálmán bácsi ott i\lt mellettem. Magas, hófehér hajú. vidám, vicces ember. Ő aztán valóban örökké fiatal. Csupa lendület ma is. Akkor, a kezdeti időkben miniszteri ’ biztos volt. Még most is őrzi aki- nevezését. ő felelt a termelésért az ígáíE aegyabeai. 1947-ben már termelőszövetkezeteket akart szervezni. — Hát igen — mondta most. — Kicsit előre akartam szaladni akkor. Türelmetlen voltam. Dehát any- nyi baj legyen. Nem szégyellem a tévedéseimet. Fontos, hogy most már termelőszövetkezet van mindenütt. És még fontosabb, hogy Szabolcs-Szatmár. az ország egykori legnyomorultabb megyéje mégis felvirágzón Azután megnéztük a varost. Lánczá János, Mátészalka mostani tanácselnöke magyarázott, hogy mi változott és mi épül. A Bajcsy- Zsilinszky utcán mutatta és mondta, hogyan tüntetik el a régi házsorokat Sinyei Imre bácsi is emlékezett. Ö volt az első kommunista bíró Szatmár- ban. Tiszákóród, községben. Azután tanult, közgazdász lett és bankigazgatóként ment nyugdíjba. — Amikor búcsúztattak az elvtársak, elgondolkoztam — emlékezett most. —Közgazdász? ... A volt hónapos béres-cseléd közgazdász?. . És bankigazgató....? Elmondjam ezeknek az embereknek, honnan jöttem én, és hogyan éltünk régen...? Hát felálltam és elmondtam. Mert én azt sohase fogam szegyein!, hogy hónapos béres-cseled voltam... — Ne k szegyeid —mondta Fülöp András há>- met a» Abbasa. jjaí. «a* -aasat mindenben, ami épült és készült, benne van a mi „eltékazoit” ifjúságunk. De láthatjuk, hogy nem is volt az az ifjúság annyira elté- kozoit — Bizony nem — mondta erre dr. Tar Imre elv- tans, a megye mostani első titkára. — önök jól tudják, hogy milyen volt Szabolcs- Szatmár megye 25—30 évvel ezelőtt. Azt is láthatják, mit értünk el azóta. Végre sikerül felzárkóznunk az országos átlaghoz. És higgyék el. nagyon sokat dolgoznák a mai szabolcs-szatmári pártmunkások is. A beszélgetés folytatódott és szerteágazott, összekeveredett múlt-jelen-jövendő. S milyen szépen tudott ösz- szekeveredni múlt-jelen- jövendő. S m ilven' jó volt emlékezni, látni tervezni. És nagyon jó volt annyi idő után találkozni. Ülni ott. a díszteremben. körben az asztaloknál. Egymás mellett a régi és a mai első titkárok. Nagy Sándor. Darabos Iván, dr. Tar Imre. Danes József. Forgács András. És ott voltak az egykori koalíciós partnerek is. Csendesen szólt Darabos Iván: —- Széles Elemér, Faggyas Jenó... Sokat vitatkoztunk valaha, de végül mindig megértettük egymást. Együtt kezdtük kialakítani és megvalósítani a népfrontpoiiti- kát . - indulás előtt a Kossuth téren. (Hammel József felvétele» nek minden képet, újságot, ami a nagy békeesemenyről tudósit majd. ' Albert Antalne — ahogyan ismerősei nevezik Júlia — életének legizgalmasabb, leg. szebb napjai a Nyírj es tanyához kötődnek, ahol tizenkét évvel ezelőtt először nem a legbarátságosabb arccal fogadták az ott lakók. Mikor megkérdezte, „Gyermekek, jó ennek a kútnak a vize. amiből isztok”, néhá. nyan úgy feleltek: „Lehet, hogy nem fog megfelelni az „elvtársnőnek”...” — Legnagyobb dolognak azt tartom, hogy meg tudtam éreztetni ezekkel a nehéz munkával, küzdéssel, elzártsággal megáldott tanyai emberekkel, hogy amit csinálok az iskolában és azon kívül, az ö értük van. Nagyon tisztelnek, szeretnek, nincs olyan gondjuk, örö. műk, amivel ne jönnének. Például fel sem tételezik, hogy létezhet olyan is. amit én nem tudok megcsinálni, amihez én nem értek. Még az injekciót is hozzák, adjam be, úgy nem fáj any- nyíra™ A kőrútról a tanyára Nem mondja Albert An. talné — a felettes művelődési szervektől tudjuk — hogy egyetlen alkalommal sem kérte, hogy helyezzék be a városba. Nyíregyházára ahol lakik férjével és három gyermekével az Északi körút egyik kocka házában. Tanítói képesítéssel a felső tagozatban tanít, jelenleg huszonöt nebulót. Összevont osztályban V-től VIII osztályosig. Ö tanítja a még hí. vatalosan nem szakrendszerű oktatást adó iskolában az orosz nyelvet. De nem csak a Nyírjesen. hanem felváltva. hetenként két alkalommal a másik tanyán. Nagyszálláson is. Újabban alig van olyan tárgy, amit kény. szerűségből — sok esti önképzéssel — ne oktatna: Acáfcán, äÄ&aäzcti. fiSáwáSágot... Közben <5 is tanul. . nem csak pedagógiát. Marxizmust—len inizmust. Az esti egyetemet már korábban elvégezte, jelenleg a" szakosítón fáradozikvallás- történettel foglalkozik. — Nem tudnék enny i re együtt lenni a békemunkával, ha rtem értené meg 1 a családom, a férjem, aalk biztatnak, serkentenek és nagyon örülnék, hogy eljuthatok Moszkvába. Egyszer már jártam a szép szovjet fővárosban. Hatvannyolcban egy nődelegációval. Azóta rengeteget fejlődött Moszkva, látom a tévében, a la. pókban. Külön öröm, hogy a világkongresszuson, az úgy. nevezett békepedagógiai szekció munkájában fogok részt venni, amely egy kicsit új fogalom a számunkra. A fiatal nemzedék békére nevelésének igen bonyolult, szerteágazó kérdéseire keresi és reméljük, találja meg a válkszt. Levél Natasának S mii; visz magával, útipoggyászként? Meleg ruhát, mert a hírek szerint a szov. jet fővárosban már hidegre fordult az idő. És egy levelet is, a III. osztályos közép, iskolás fia küldi egy moszkvai kislánynak, Natassának, akivel a szolnoki orosz nyel. vi táborban ismerkedett meg. — Remélem, a kislány ka. lauzom is lesz majd, hiszen nagyon szeretném megnézni a híres Tretyakov képtárat, ahol jártam már hatvannyolcban. de oda nem elég egyszer, kétszer elmenni. És ha csak annyi időm legz, Gorkijban meg szeretném látni a Lenin emlékmúzeumot.. \ A szabolcsi békéküldött ' hétfőn a 12 óra 52-e6 gyors, sál utazott el Budapestre. Mire e sorok megjelennek már úton lesz Moszkva felé. Jé atett im ©sas,
