Kelet-Magyarország, 1973. október (33. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-21 / 247. szám
* oWaS fTEr VT-MACrARÖRSZAG— VASÁRNAPI MELLÉKLET- iWL óRWBer wr. Márton Klára: BOLYONGÁS A könyv — falun és városon Egy szalmakalap van a fejemen. A kalapról színes szerpentinek lógnak vállamra, ölembe. Egy oroszlánbőrön ülök. A festő a barátjától kapta, aki orvos az Állatkertben. Az oroszlán megbetegedett és megdöglött. — Nem fáradt még el? — kérdi a festő. Odajön hozzám és megigazít egy kunkorodó szerpentinszálat az arcom előtt. Aztán visz- szamegy az állványa elé és hátatfordít. Csak néha látom az arcát, amikor megfigyel rajtam egv-egy mozdulatot, vagy kifejezést. — Mi lesz ez a kép? — kérdeztem és közben az oroszlán kimeredt üvegszemét nézem. Ügy kell most ülnöm, hogy csak ezt láthatom. — Szilveszteri hangulat — mondja a festő. Kicsit félreáll a kép elől, hogy én is láthassam. — Mára már befejeztük. Megnézheti. Magamra terítem a kabátom és közel megyek az állványhoz. Egy szép nő van a képen, nagy, kék szemekkel. Magasratartja a pezsgőspoharat és kicsit bandzsitva néz rám. Nem hasonlít — mondom a festőnek. — Csak a szerpentinek. Azoknak még a színük is olyan, mint a valóságban. Odaáll mellém és most ő is nézi a vásznat: — Miért akar maga állandóan hasonlítani? — Űjjaival megzörgeti rajtam a papírcsíkokat és megveregeti arcom. — Csúnya lenne a kép, ha engem festene? — kérdem tőle. öltözködni kezdek. Derékig meztelen vagyok és itt már nincs nagy meleg. — Hiszen ez maga! — mondja a festő. Leül egy székre és mozdulataimat figyeli. — Senki másra nem hasonlít, csak magára... A hangulat, ami az arcán van, a mozdulatai... Ne legyen már ennyire kishitű... Endre bácsi jön be. Itt lakik a házban. Kulcsa van a műteremhez. Olyan inasféle. aki mindenfélét elintéz. Egyszer egy héten becsomagolt képet visz valami hivatalos helyre, reggelenként befűt a kályhába, papírokat visz ide-oda. —Mondja csak. Endre bácsi, ki ez itt? — szól hozzá a festő és a képre mutat, a szer- pentinesre. Endre bácsi arcán ezer ránc. A festő azt mondta, . hogy nagyon szép művészfeje volt. Húsz évig festették a diákok a Főiskolán. De már kiöregedett, vagy megunta... Háborús sérülése van. Sose vállalhatott nehéz munkát. — Ez a kisasszonyka — mondja Endre t\í- csi. Kérdőn néz a festőre, aki tölt egy kis italt és koccintanak. Aztán hóna alá veszi a csomagolt képet és elmegy. — Több szín kellene magára — mondja a festő. — Miért nem festi magát? Odamegy egy alacsony szekrényhez és kivesz belőle egy dobozt: — Na, itt van. Hadd lássuk! Fesse ki magát. A dobozban mindenféle festék. Rúzscsonkok, széndarabok, ecsetek, folyékony púder. Láttam mér ilyet az illetszerboltok ablakaiban. Odahajolok a tükörhöz és bekenem a szám, a szemöldököm. — Nem jó — mondja a festő. — Ne ilyen erősen. Magának a halvány színek állnak jóL Kiveszi a kezemből a festéket és egy zsíros vattával letörli arcom. — Csukja be a szemét! — szól. Lágy cirógatásokat érzek arcomon, amig kikészít. Aztán ott állok ismét a tükör előtt. — No, ugye. És jól áll magának, ha mosolyog. Mondja, mit fog csinálni holnap? Holnap vasárnap... Randevúra megy? Még sohasem érdeklődött. Amikor idekerültem, megkérdezte a nevem és talán azt is, hogy hány éves vagyok, honnan jöttem... Ezekre a kérdésekre őszintén válaszoltam. Ha mást is kérdezett volna, akkor úgysem mondtam volna meg az igazat. Mindekinek hazudok, aki többet kérdez a nevemnél. Már egy éve, hogy ezt csinálom. Modellt ülök, állok, vagy fekszem. Az életemben nincs változatosság, legfeljebb csak a rólam készült képekben. — Holnap majd olvasni fogok egy jó könyvet — mondom neki. Eszembe jutnak az. eddigi vasárnapok. Egy év alatt már legalább húsz helyen laktam, s ezekben az idegen szobákban sohasem tudok mást csinálni, mint naphosszat heverészni az ágyon, mindig felvágottat enni ebédre... Olvasgatni. Egyik kezemben cigaretta, a másikkal a könyvet lapozgatom. — És mit szól a nagynénje, hogy maga mindig csak olvas? — Ja, a nagvnéném... Semmit, igazán semmit... Nem szól bele... — Idehallgasson, kislány — mondja most. — Ne nézzen már hülyének. Hisz maga nem a nagynéniénél lakik... — Ugyan hol laknék máshol? Inkább bánatosan mondom ezt, mint meggyőzően, mert nincs kedvem hazudni neki, de beszélni se. és magyarázkodni se. Egy terpentines ronggyal törölgeti a kezét. Aztán leül velem szemben és összehúzott szemmel vizsgálgat. — Mondja csak, mióta jár maga hozzám? — Mióta is... Talán egy éve. Most karácsonykor lesz egy éve. — Pontosan. Egy éve vagyunk barátságban. Vagy nem? És maga nekem össze-vissza hazudozott... Mondja, kitartják magát? Vagy maga tart ki valakit? Mert inkább ez látszik magán... — Senki nem tart ki — mondom és sírva fakadok. Egy ideig meghökkenve néz rám. — Engem nem érdekel a magánélete. És kérdezősködni sem szoktam. De egy év után csak megkérdezhetem, hogy hol lakik. És ha kérdezek, akkor mondjon igazat. — Nem tudok beszélni — mondom. — Ez nekem nehéz. Mondtam már, hogy megszöktem az iskolából, és itt felkerestem a nagyné- német. — És aztán...? — Ez nagyon hosszú mese... Félek, hogy belezavarodom... — Ugyan, kislány. Tud maga beszélni. Akar egy kis szíverősítőt? Meglátja, jobban fog menni. Amig a poharat törülgeti. eszembe jut az a sok-sok nap, amit itt már eltöltöttem. Minden héten kétszer jövök. Amióta ide járok, nem láttam mást, akit festett volna. Van úgy, hogy hiába jövök. Nem dolgozik, vagy mást csinál, amihez én nem kellek. De mindig kifizeti a szokásos négy órát. A pálinka karcolja a torkom, és gyorsan kiiszom. Mégegyszer tölt. Aztán egy ideig csak nézzük egymást. — A nagynéniénél tartottunk. Mondja tovább... — Hál, amikor otthagytam az iskolát, nem mondtam meg neki. Akkor tálán egy napig sem lakhattam volna nála. Mutattam egy újságcikket, ami arról szólt, hogy átszervezik az iskolánkat. De csak a címét olvasta el és elhitte, hogy a diákotthon is és az iskola is ide költözött. Azt mondtam neki, hogy a kollégiumot tatarozzák, és az iskolát is kibővítik. Néhány napig ezért nincs tanítás. Eltelt már két hét is és gyanakodni kezdett. Mondta, hogy telefonáljak, és érdeklődjek, hogy mi a helyzet. Lementem az utcára. Csúnya idő volt. A hó már mind megolvadt, csak sár maradt belőle. Bolyongtam az utcákon... Aztán visszamentem. Azt mondtam, hogy karácsony után megkezdődik a tanítás. Hisz már csak pár nap van hátra az ünnepekig. „És a diákotthon? Oda csak beköltözhetsz?” — kérdezte. „Mert mi elutazunk.” „Igen” — mondtam hirtelen és fogalmam sem volt, hogy hová mehetek ha tőle el kell jönnöm. Volt még néhány napom. Egvszer lementem sétálni. Tiszta volt a levegő. Megint fehér lett minden, mert éjszaka esett a hó.-A Dunapart- ra kerültem. Lementem a lépcsőkön az alsó rakpartra. Senki sem járt ott. Csak magát láttam, amint festi a Dunát... Ekkor eszembe jutott egy ismerősöm, aki itt lakik valahol, és plakátokat fest... és odamentem magához. — Mondja, szerette magát az a plakátfestő? — Azt mondta, hogy szerethetne... — Verje ki a fejéből. Aki még a nevét sem mondja meg, az nem lehet rendes ember... Hisz egy név semmire sem kötelez. Ö csak szavakat mondott magának... És azok még szépek is lehettek... A pálinka a fejembe szállt és most nem éreztem azt a fájdalmat, amit szoktam, ha rágondolok. Jártam már a közeli erdőben. De sehol semmi hasonlóság. Se a házak, se az erdő. Nem tudom hol jártam azzal az idegennel, akivel tavaly megismerkedtem. — így van ez, kislány, mondja a festő. — De ne szomorkodjék. Még beszélgethetünk... És hol lakik most? — Ibusz-szobákban. Majdnem minden nap máshol. A festő szörnyülködik: — Es ezt miből fizeti? Hogyan bírja a napi ötven-hatvan forintot? — Hát, elég sok helyre járok... Minden nap keresek annyit... Albérletbe nem mehetek. Ott előre kell fizetni... És ruhám sincs, se csomagom... — Hát nem lennének bizalommal magához... Az biztos... Mondja, eszik maga minden nap? — Legtöbbször szoktam. Már majdnem besötétedett. A festő járkált a szobában, nem gyújtotta fel a villanyt. Aztán megáll előtem és sokáig néz. — Ma éjszaka itt aludhat — mondja, és Kezembe ad egy kulcsot. — Holnap vasárnap. Amit itt ma keresett, azon ebédeljen meg. Hétfőig senki sem fogja magát háborgatni... — De én... — akarom mondani. — Elmehet, ha akar. Nem kötelező itt maradnia. De akkor majd zárja be az ajtót. Ülök a sötét műteremben, amikor elmegy. Ügy érzem, dühös volt rám, amiért segít rajtam. Nem tudta megtenni, hogy ne segítsen, de nem örült, hogy megtette. Kiss Dénes: ARANY „Vadat űzni feljövének” szólt a magyar Vejnemöjnen Ősi nyolcas ütemére dúdolják hány ezer éve? Engem is visz ez a vágta ködbevesző ingoványba Sok jó lovam szavam hátán járok álmok héthatárán „Hős fiai szép Enéhnek” Napkeletről száll az ének s ha visszazeng napnyugtáról Oka Káma belesajdul Nincs még vége a galoppnak írom Juvan Sesztalovnak ki szívében kölyök-sámán rokon forrás gyöngye száján Rebegi messzi tájon ahol csak az ég a sátram s Tejút-öltés idő-férce feszül át a múlt ködébe „Vadat űzni feljövének” el ne múljon ez az ének Szívünk mélyi tág időben születik új Vejnemöjnen. 1960 óta minden évben megrendezik az Őszi Megyei Könyvheteket. Ennek az országos akciónak fő célja, hogy a falusi lakosság, elsősorban a parasztság körében elősegítse a jó kön;vv terjedését, az olvasók táborának növekedését. A falvakban és a vidéki városokban a fogyasztási szövetkezeteké a könyvterjesztés feladata. Mintegy háromezer községben és városban több mint, ötmillió lakos könyvellátásáról kell gondoskodniuk! A szövetkezeti szervek a folyamatos könyvkereskedelem és propaganda mellett olyan rendezvényekkel is nagy szolgálatot tettek és tesznek a könyv ügyének, mint a falusi könvvankétok, író-olvasó találkozók, irodalmi estek, szavalóversenyek stb. A könyvterjesztés mindig elsőrendűen fontos kulturális munka volt, de a mai viszonyok közt különösen az. Akik ma ezen a munkán fáradoznak, azok a szó igazi értelmében vett közösségi szolgálatot, missziót teljesítenek. Kiváltképpen érvényes ez a megállapítás a falusi könyvterjesztőkre, szövetkezeti boltosokra és bizományosokba, akik a városi viszonyokhoz képest általaBah nehezebb körülmények között, kevés fizetségért vállalkoznak arra, hogy a jó könyvet eljuttassák a falusi és a tanyai lakosokhoz, újabb-újabb híveket szerezve az olvasásnak. Épp ezért kötelességünk megvizsgálni: kellőképpen gondoskodunk-e arról, hogy a jó könyvek — a legjobb könyvek! — eljussanak a falvakba és tanyákra, ha nem is elegen lő, de a lehetőséghez mérten megfelelő számban? Ügy véljük, nem ünneprontás, ha az őszi M eAz egyik nyári cikkemben a hasonulás írásbeli és 'ejtésbeli problémáiról írtam. Már ott említettem azt, hogy a hasonulás mellett a másik igen problematikus törvény az összeolvadás jelensége. Összeolvadásról akkor beszélünk, ha két különböző mássalhangzó a beszédben egy harmadik, más minőségű hanggá olvad, össze. Mivel általában csak a kiejtésben érvényesül. írásban csak az egyik típusát jelöljük, ezért sok helyesírási és ejtésbeli hibának forrása e törvény nem ismerése. Megnehezíti a helyzetet az is, hogy az összeolvadásban a hangok egymásra hatása a kiejtésben nem olyan törvényszerű, kivétel nélküli, mint a hasonulásban. Az'igényesebb beszédben néhány típusa, amelyet. néhány évtizeddel ezelőtt természetesnek találtunk, ma már nerr érvényesül. Nézzük most már az összeolvadás típusait! Ha t-re, d-re. n-re végződő szóhoz j-vel kezdődő toldalék járul, a tj hosszú ty-vé, a dj hosszú gy-vé. az nj pedig hosszú ny-nyé olvad össze. A botja, adja, kenje szavak helyes ejtése: bottya, ággyá, kénnyé. írásban azonban az eredeti forma (botja, adja, kenje) a helyes. Ha a hangkapcsolat előtt áll már egy mássalhangzó, akkor természetesen a gy-t. a ty-t és az ny-t röviden ejtiük: kardja — kargya. bontja -- bontya. Az ösz- szeolvadás azonban az összetételek határán nem történik meg. Az átjáró a hadjárat stb. szókat betű szerint kell kiejteni. ________ Ha a magánhangzó 4- t végű igékhez hozzájárul a j felszólító módjel. akkor a tj hangkapcsolat hosszú s-sé olvad össze. Ezt írásban is, ejtésben is jelöljük. A fut + j. ■ arat + j alakokat ezért írjuk és ejtjük fuss, truss formában. Ez a szabály vonatkozik az gyei Könyvhetek alkalmából az ezzel kapcsolatos gondokat is szóvá tesszük. A jó és a legfontosabb könyvekből aránylag még mindig kevesebb jut a falvakba, mint a városokba. Példának elég,' ha csupán Petőfi összes költeményeinek olcsó kiadására utalunk; ebből a könyvből az idén — a Petőfi- emJékévben — a fővárosi könyvesboltok sem tudták kielégíteni a Szükségletet, nemhogy a vidékiek! Az állandóan szükséges klasszikus művekkel (köztük az iskolai kötelező olvasmányokkal) kapcsolatban egyébként fennáll az a jogos igény, hogy a boltok ezeket mindig raktáron tarthassák. Falun, ahol nincs antikvárium, különösen fontos lenne ennek az igénynek a kielégítése. Említhetnénk még azt is, hogy számos mező- gazdasági szakkönyvből éppen a falvakba nem jut elég, ahol pedig nagy az igény az ilyen munkákra. De valóban nem akarunk most felsorolni minden gondot. Csupán jelezni kívánjuk, hogy a falusi könyvterjesztésben eddig elért szép eredményeket csak úgy lehet tovább gyarapítani, ha a jelentkező problémákat is sorra megoldjuk. Itt is szükség van a falu és a város közötti különbség csökkentésére. Az öt évvel ezelőtt meghirdetett „Olvasó népért” mozgalom szolgálata fokozott munkát, gondot, figyelmet kíván nemcsak azoktól, akik a falun eladják a könyvet, hanem azoktól is, akik a kiadói és könyvértékesítési politikát irányítják, s ezáltal hatnak a falusi könyvterjesztés feltételeinek alakulására.. Erdei Sándor szt végű igékre és az egyetlen st végű fest igére is. Az szt + j hosszú sz-szé, az st + j hosszú s-sé olvad össze: halasszon, fessen. Az összeolvadás harmadik típusában már korántsem ennyire egyszerű a kérdés. Pár évtizeddel ezelőtt igen természetesnek vettük, hogy a te. ds, gys hangkapcsolatok hosszú cs-vé olvadnak össze az ejtésben. A kétség, a szabadság, és a nagyság szók kéccség-nek, szabaccság-nak. naccság-nak hangzottak. Tulajdonképpen ez az összeolvadási mód teljesen szabályos és a hagyományoknak megfelelő. Mégis egyre gyakrabban halljuk, különösen az igényesebb beszédben, hogy a. te hang- kapcsolatot tartalmazó szavakat írás szerint ejtik: kétség, fűts stb.; a ds és a gys hangkapcsolatokban pedig az összeolvadás helyett csak részleges hasonulás érvényesül: szabadság — szabatság. nagyság — natyság. A nyelvművelő szakirodalmunk ezt a változást elfogadja, egészen pontosan-ezt mondja: a ts. ds. gyS hangkapcsolatokban az összeolvadás nem kötelező. A tsz. dsz és a gvsz hangkapcsolatokban az összeolvaciás eredménye hosszú c: látsz — lácc. -dsz — acc, egyszer — eccer. A legélőbb a mindennapi beszédben a tsz c-vé történő összeolvadása, de gyakran halljuk már a látszik, tetszik stb. szavakat betű szerint ejteni. A dsz és gysz hangkapcsolatokra egészen pontosan vonatkozik mindaz, amit a ds és a gys hangkapcsolatokról elmondtam. Ügyeljünk beszédünkben az összeolvadás,’ természetesen elsősorban az első és a második típus érvényesítésére! Igen bántó hibát követ el az, aki e két típusban a hangkapcsolatokat betű szerint ejti. Bachát László Nyelvi sarok Az összeolvaciás írásbeli és ejtésbeli szabályai
