Kelet-Magyarország, 1973. október (33. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-14 / 241. szám

A HALÁLOS ÁLDOZATOK SZÁMA: 551 HÉTFŐ: Brezsnyev—Nixon üzenetváltása a közel- keleti ellenségeskedések ügyében — A ma­gyar kormány nyilatkozata az izraeli ag­resszióról — Véget ért a Heatb—Brandt ta­lálkozó — Péter János beszéde az ENSZ közgyűlésén KEDD: Genf ben megtartották a szovjet—amerikai hadászati fegyverkorlátozási tárgyalások ese­dékes ülését — Trudeau kanadai külügymi­niszter Pekingbe érkezett — Az NDK és Jor­dánia diplomáciai kapcsolatot létesített SZERDA: Tanaka japán kormányfő befejezte moszk­vai tárgyalásait — A francia nemzetgyűlés nem szavazta meg a baloldal bizalmatlansági indítványát — A Biztonsági Tanács tagjai­nak többsége tiltakozott Damaszkusz izraeli terrorbombázása ellen CSÜTÖRTÖK: Agnew amerikai alelnök lemondott tisztség ol — Jobert francia és Kissinger amerikai külügyminiszter tárgyalása a közel- keleti válságról — Kurt Waldheim ENSZ- főtitkár felhívása a harcok befejezésére FENTEK: Bejelentették, hogy Prága és Bonn között folytatódnak a tárgyalások — Peking elis­merte a chilei katonai rendszert — Véget ért az ENSZ-közgyűlés általános politikai vitája SZOMBAT: Todor Zsivkov látogatása Ausztriában — Elkeseredett harcok a Golan-fennsíkon — Nixon Gerald Ford 60 éves politikust jelölte alelnökének — Kínai—kanadai egyezménye­ket írtak alá Pekingben A Közel-Keleten dörögnek * fegyverek, természetes, hogy az elemi érdeklődés a hadihelyzet alakulása felé for­dul. Az Is megszokott, hogy a nyugati hírügynökségek, mindenekelőtt a harci cselek­ményekről zúdítják a jelen­tések özönét, mit sem törőd­ve az ellentmondó részletek­kel, a soha egybe nem vágó számokkal. A hírmagyará­zók többsége is elsősorban az ütközeteket, az előrenyomulá­sokat és meghátrálásokat ele­mezgeti. A közel-keleti vál­ság nagyobb összefüggéseit általában az ellenségeskedé­sek kiragadott részeinek fiistfüggönye takarja el., Sok „miért” vetődött fel ezen a héten: miért éppen Szíriára összpontosítja szinte minden erejét az izraeli had­vezetés, miért Damaszkuszi érték a legkegyetlenebb iz­raeli légitámadások, miért a Szíriái kikötők ellen vonult fel az izraeli légierő, vál­lalva még az olyan súlyos provokáció kockázatát is. hogy az izraeli rakéták pél­dául szovjet hajót süllyesztet­tek el? A „miért”-ek egy má­sik csoportja a harcoktól tá­volmaradó arab országok ma­gatartására vonatkozott: mi­ért nem segíti Kadhafi ezre­des Líbiája azt az Egyipto­mot, amellyel annyi meg- egvezés a legszorosabb egy­ségbe foglalta? Miért „nem ért egyet” a líbiai államfő Szadat elnök „stratégiájá­val”? A „miért”-eket sorolhatnék még. Többségükre még nem tudjuk, legfeljebb sejtjük a választ, vagy a felelet egy-egy elemét véljük kirajzolódni. Például abban, hogy Izrael ma fő ellenségének — Szíriát tekinti! Azt a Szíriát, amely a legtöbb segítséget adhatná — de csak ésszerű, megfontolt és meghatározott keretek kö­zött! — a palesztin felszaba- dítási mozgalomnak. Azt a Szíriát, amely antiimperialis- ta intézkedéseivel annyi bor­sot tört már a nemzetközi nagytőke uralnak, — különö- nösen a nagy olajtársaságok vezetőinek — orra alá. Azt a Szíriát, amely jó viszonyt tart fenn a Szovjetunióval és például szovjet segítséggel építi az Eufráteszen az asszu- éni gát szlrlai megfelelőiét... Fejszál, Szaud-Arábia királya sem csinál semmit, nem küld katonákat, repü­lőgépeket, páncélosokat a közös, arab..-, parancsnokság rendelkezésére, de legalább megforgatja — az olaj fegy­verét ... Kilátásba helyez­te, hogy adott esetben fe­lére csökkenti az olajszállí­tásokat az USA-nak és Nyu- gat-Európának. És mi rejlik Kadhafi kü­lönös magatartása mögött? Meglehet, hogy Tripoli ura radikálisabb, mint a kairói vezetők, s attól tart, hogy az utóbbiak, az első kato­nai sikereik birtokában ne­tán hajlandók lennének a konfliktus békés rendezé­sére ... S itt jelentkezik a közel-keleti politikai hely­zet mai furcsasága: Izrael az, amely nem hajlandó másként tárgyalni, csak ha az arab csapatok mindenütt visszavonulnak az 1973- ok­tóber 6-i vonalra. Vagyis most Izrael követeli annak a területnek a kiürítését, amelyet a Tel-Aviv-i kor­mánynak kellett volna ki­üríteni, hiszen 1967-ben, az akkori háború eredménye­ként. izraeli csapatok száll­ták meg ezeket a korábbi arab (egyiptomi, szíriai, jor- dániai) területeket. A kulisszák mögött min­den bizonnyal lázas diplo­máciai tevékenység folyik, bár erről csak szűkszavú jelentéseket lehet olvasni. Azt mindenesetre tudjuk, hogy legmagasabb szintű szovjet—amerikai üzenet- váltás történt, egy-egy kül­ügyminiszteri találkozóról is hallani, például az ame­rikai Kissinger és a francia Jobert New York-I megbe­széléséről. Ez utóbbira azért figyeltek fel diplomáciai körökben, mert az első jele volt annak, hogy Kissinger, az Egyesült Államok diplo­máciájának vezetője „beve­ti magát” a közel-keleti problémakör megoldásáért és a francia kormány pedig felajánlotta jószolsálatait az arab—izraeli ellenségeske­dések megszüntetésé érde­kében. A világsajtóban itt és ott olyan véleményt is olvasni hogy „minden rosszban van valami 1azaz a mostani ellenségeskedések arra jók, hogy elmozdítsák a holt­pontról a közel-keleti dip­lomáciai-politikai megol­dás ügyét, hogy a majdani tűzszünet elindíthassa a tárgyalások sorozatát is! A hét másik fontos ese­ménye Tanaka japán kor­mányfő moszkvai látogatá­sa volt. Köztudomású, hogy a Szovjetunió és Japán kö­zött számos vitás kérdés adódik a múltból. hiszen még a második világháboT rút követő békeszerződés sem jött létre közöttük. A szovjet—japán tárgyaláso­kon abban állapodtak meg, hogy erőteljesen fejleszteni fogják a gazdasági együtt- működést. A szibériai föld­gáz- és olaj kitermelési és szállítási kooperáció dolgá­ban megegyeztek. Politikai vonatkozásban a tárgyalá­sok végén kiadott közös közlemény azt adta hírül, hogy jövőre folytatják a békeszerzŐQ'ési\íl megkez­dett tárgyalásokat. Egy hetek óta várt, mégis meglepő eseménnyel az amerikai belpolitikai élet szolgált a napokban: le­mondott Spiro Agnew, az ország második embere, Richard Nixon közvetlen munkatársa, az alelnök. Az USA történetében ez a má­sodik eset csupán, hogy egy alelnök leköszön ... Agnew ellen — ismeretes módon — vádak halmozódtak fel rezek szerint Maryland állam kormányzójaként különbö­ző tőkés vállalatok megvesz­tegették. hogy jogtalan elő­nyöket biztosítson számuk­ra. Agnew korábban hal­lani sem akart arról, hogy visszaélt volna funkciójá­val és hogy pénzt fogadott volna el A bizonyítékok azonban egvre gyűltek. A végén nség Nixon elnök is hajlandó lett feláldozni az alelnököt. abban a remény­ben. hogy ezzel magáról tereli el a Wátergate-böt- rány miatti közfigyelmet. Igaz. végülis „csak adócsa­lásban” találták bűnösnek. És így még azt állíthatja a Fehér Ház propagandagépe­zete. hogy íme. puritán, a jogot és igazságot minden­képpen tiszteletben tartó kormányzás ez. Washington György sem csinálhatta vol­na különben... Pálffy József Gerencsér Miklós: 5. Ordonácz hozta az üzene­tet: szívesen venné Ernst törzshadbíró úr, ha felkeres­ném. Délután jelentkeztem nála, azzal a biztos remény­nyel, hogy végre bepillant­hatok Lenkey János vallo­másába. Nyájasan fogadott. Annvi szűk, homályos, zsúfolt he­lyiséget láttam mostanr r>\ hogy üdítő élménynek ha­tott a tágas, napfény ciró­gatta szobában időznöm. Mondhatni kedvesen rryt- tatott helyet az egyik pár­názott széken, ő pedig be­fészkelte magát kissé vastag testével a kanapétámla ka­nyarulatába. — Lenkey János ügyében kérettem, főorvos úr — mondta és szivarral kínált. — Örömmel állok rendel­kezésére — feleltem, s jól­esett rágyújtanom, mert Így eltussolhattam kezdeti meg- illetödöttségemet. Mindenesetre a törzshad­bíró viselkedéséből arra kö­vetkeztettem, hogy beszélt vele Howiger tábornok úr, a várparancsnok és óhaja sze­Tovább tart a rendkívüli állapot Chilében Pedro Cuevas ezredes, a chilei katonai kormány fő­titkára pénteken felszólítot­ta az ország lakosságát, hogy a rendkívüli állapot keretében hozott intézkedé­sek „megértésével és elfo­gadásával”, valamint „a szélsőségesek” feljelentésé­vel támogassa a juntát. A főtitkár elismerte, hogy az országban működnek fegyveres ellenálló csopor­tok. azt állította azonban, hogy szó sincs szervezett el­lenállásról, csupán olyan akciókról, amelyek ,.a féle­lem és feszültség légkörét” akarják fenntartani az or­szágban. Az ezredes végül közölte, hogy október 8-ig hivatalo­san 551 halálos áldozatot tartottak számon és az or­szág területén tízezer em­bert tartanak fogva. Pedro Cuevas nem tagadta, hogy a bebörtönzöttek között sok az ártatlan ember és azt. rrionota, hogy ezeket „alapos vizsgálat után sza­badon bocsátják”. Három nemzetközi jogász szövetség ^szólította a jun­tát a menekültekről és a fogvatartott személyekről szóló nemzetközi egyezmé­nyek betartására- Az Em­beri Jogok 'Nemzetközi Szö­vetségének főtitkára, a De­mokratikus Jogászok Nem­zetközi Szövetségének fő­titkára és a katolikus jogá­szok nemzetközi mozgalmá­nak főtitkára pénteken Santiagóban átnyújtotta Pi­nochet tábornoknak.. a jun­ta vezetőjének az erre vo­natkozó jegyzéket. A jogász- küldöttség szombaton New Yorkba utazik és ott beszá- mól chilei tapasztalatairól Kurt Waldheim ENSZ-fS» titkárnak. Santiagóból érkezett je­lentések szerint a fasiszta junta feloszlatta a koráb­ban már törvényen kívül he­lyezett chilei szakszervezeti szövetséget, a dolgozók egy­séges központját, (CUT) és új rendeletével .. törvénye­sítette” az elbocsátásokat. A hivatalos közlönyben megje­lent rendelet szerint elbo­csátható minden olyan dol­gozó, aki sztrájkokat vagy más „törvénytelen akció­kat” szervez, aki kárt okoz az állami vagy magánkéz­ben lévő létesítményekben, és aki fegyvereket rejteget. A junta egyben elrendelte olyan újfajta munkaügyi döntőbíróságok felállítását, amelyekben egyáltalán nem kapnak helyet a dolgozók képviselői. Magyar gazdasági és műszaki napok a Szovjetunióban . Taskentben, szovjet Üzbegisztán fővárosá­ban hétfőn nyitják meg a magyar gazdasági na­pok eseménysorozatát. A szocialista országokban most dolgozzák ki a követ­kező öt évre szóló népgazda­sági terveket. A kormányfők konzultációkat folytattak, amelyeken áttekintették a tervek összehangolásának kérdéseit és megállapodtak, hogy az illetékes szervek to­vábbi- intézkedéseket készíte­nek ejő a testvéri országok közötti sokoldalú együttmű­ködés fejlesztésére. A köl­csönös kapcsolatok elmélyí­tése a célja a szocialista gaz­dasági integráció komplex programjának. A KGST szer­vei ennek megvalósítása ér­dekében elhatározták, hogy műszaki-tudományos-gazda- sági napokat rendeznek a KGST tagországaiban. Ha­marosan szovjet műszaki- tudománvos napok kezdőd­nek az NDK-ban, jövőre Ma­gyarországon kerül sor ezek­re. A magyar gazdasági és műszaki napok pedig most folynak a Szovjetunióban. A Szovjetunió és Magyar- ország kölcsönösen előnyös termelési, tudományos és ke­reskedelmi együttműködése napról napra erősödik. A Szovjetunió Magyarország fő kereskedelmi partnere. Az el­ső szovjet—magyar kereske­delmi megállapodás árulis­táján — közvetlenül Ma­gyarország felszabadulása után — mindössze két tucat árucikk szerepelt- Ma viszont az árulista terjedelmes kö­tetre rúg és a két ország va­lamennyi fontosabb behoza­tali és kiviteli cikkét tartal­mazza. Magyarország a Szov­jetunióból importálja a fá­mára fontos ioari nyers­anyagok túlnyomó részét, a szerszámgépek és gépi be­rendezések 30 százalékát. A Szovjetunió viszont Magyar- országtól vásárolja almaim­portjának a felét, gyógyszer- importja 35 százalékát, a pa­mutszövet 20 és a gépipari termékek 10 százalékát. A szovjet—magyar kapcso­latok évről évre új formák­kal gazdagodnak, erősödik a kapcsolat a két ország egyes vállalatai, intézményei, szak­emberei között. Jelenleg 200 magyar és 250 szovjet intéz­mény 300 tudományos és mű­szaki témán dolgozik közösen. A magyar vendégek Moszk­vában, Novoszibirszkben és Taskentben 60 előadást tar­tanak, ezeket kiállítások, szimpóziumok, filmbemutatók kísérik. Moszkvában a két ország olaj- és földgázipari együttműködéséről, a magyar gépipar, műszeripar, gyógy­szeripar fejlődésének távla­tairól hangzanak el előadá­sok. Novoszibirszkben a gyar atomfizikai műszerek, számítástechnikai eszközök gyártását ismerteti. Taskent­ben, annak a köztársaságnak a fővárosában, amely a ma­gyar pamutipar gyapotigényé­nek közel 60 százalékát fede­zi, magyar textilipari elő­adásra és termékbemutatóra kerül sor. A magyar gazdaság és -technika a Szovjetunióban a szocialista munkamegosztás még kihasználatlan lehető­ségeit tárhatja fel és elősegít­heti, hogy a két ország még eredményesebben valósftsa meg a gazdasági integrációt- A Szovjetunióban megrende­zett magyar gazdasági és műszaki napok széleskörű fórumot nyújtanak arra, hogy a szovjet szakemberek és a közvélemény még jobban megismerjék a testvéri Ma­gyarországot. A két ország szakemberei minden bizony­nyal új utakat találnak majd a szakosítás és kooperáció el­mélyítésére. I. Panova (APN - K5) rint döntöttek a kihallgatási jegyzőkönyvet illetően. De rögtön kiderült, egé­szen másról van szó. — Mi olybá tekintjük, hogy Lenkey kapitány egészséges — közölte a törzshadbíró- — Következésképp vádat emel­tünk ellene. Fegyelmezett maradtam, sőt oldottságot parancsoltam magamra. — Ez annyit jelent, hogy szerepel a vádiratban? — Mi mást jelentene! Pon­tosan úgy kezeliük, mint pél­dául Nagysándor Józsefek vagy gróf Vécseyt Felség- árulás ellene a vád. Többek között. Bűne tehát főbenjá­ró. Ugye világos, főorvos úr? — De még mennyire —bó- líntottam egyetértőén. — A magas radbiróság szempont­jaival messzemenően . tisztá­ban vagyok. E szempontok iránti tiszteletem tény. Épp ilyen tény, hogy Lenkey szá­zados valóban beteg. Majdnem kamaszosan mo­solygott a lörzshadbíró kék szeme­— Ugye van arra lehetőség, hogy Lenkey a hadbíróság elé álljon? — Hiszen élő halott az az ember... — Haynau táborszernagy úr őnagyméltóságát a legke­vésbé sem érdekli az ilyen csekélység. Aggályos pontos­sággal írta elő számunkra, hogy mi a teendő. Attól óvjon meg bennünket az ég, hogy látszatot szolgáltassunk egye­nes akarata kijátszására. Ez az észjárás, amit lelkem mélyén mindig megvetettem. Ez az a férfiatlan szolgalel- kűség, amit oly férfiasán tudnak a tiszti zubbony mögé gombolni. Őrnagy úr, tisztelettel em­lékeztetem, én csak azt bátor­kodom mondani, hogy Len­key János valóban beteg. — De hátha mimikri. — Kizárt dolog­— Ezt olyan határozottan mondta, százados úr, mintha más alternatíva nem is létez­ne. Észrevétlenül kapott hiva­talosan élt a nyájasnak in­dult beszélgetés. Nem bán­tam, Arra azonban ügyeltem, hogy túlzottan magamra ne haragítsam ezt a helybeli kis Haynaut. — Kérem önt, őrnagy úr, legyen tekintettel arra a kö­rülményre, hogy orvos mivol­tomban nem áll módomban alternatívák közt válogatni. Csak egy kötelességet isme­rek. Betartani az orvosi es­küt. Ez az egyetlen dolog, amire kötelezhetnek. Miközben töprengve for­gatta kurta ujjal közt a szi­vart a törzshadbíró, fintorai elárulták, hogy ilyesmikre gondolt: „Makacs ember ez a Böhm doktor. Makacs és buta”. — Gondolhatja, eszem agá­ban sincs rábeszélni önt ar­ra, hogy orvosi esküje ellen cselekedjék- Egy lényeges dologban azonban közös a helyzetünk. Mindketten lja- tonák vagyunk. Mindketten felesküdtünk őfelségére. Per­sze, az én helyzetem könv- nyebb. Csak egy eskü kötelez. Bevallom, Ernst törzshad­bíró részéről ezt a megnyilat­kozást már-már a tapintat magasiskolájának Ismertem el. Óvatosabban aligha kí­sérthetett volna meg. Bur­koltabban aligha hozhatta volna tudomásomra, számá­ra mit sem jelent az orvosi eskü, annál inkább méltá­nyolni tudná, ha alaposan fontolóra venném ama másik eskümet. ■k Cseppet sem csodálkozom, hogy a kedélybetegség tüne­teit észlelem magamon. A várfalak közötti megszakít- hatatlan tartózkodás is ele­gendő ok lenne a kedvetlen­ségre, márpedig az örökös bezártságnál sokkal nyomo­sabb okok miatt rossz a hangulatom. (Folytatjuk! nnrany*. 1 ujin i ljm

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom