Kelet-Magyarország, 1973. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-09 / 211. szám

Ääfffl f MdüNMífm —>asärwapi sn^éRt»*

t dH1

Töprengés a munkásmffvelődSsröl

Egyének a brigádközösségben

1.

Nem kétséges, hogy a munkások művelődésének egyik nagy lehetősége a szocialista brigádmozgalom.

A brigád a termelésben elsősorban munkaközösség, a szabad időben azonban már emberi közösség, amelyben az egyedek képessége, hajlama, érdeklődése érvényesül. Egyszóval a brigád sokszínűsége. Éppen ezért a művelődésben a brigád nem őrizheti meg azt a szervezeti egységét, melyet a termelés feltételez. Mert ki-ki egyéni adottságai szerint tölti szabad idejét. így lehet hasznos, így lehet emberformáló. Következésképpen nem tartom célravezetőnek — őszintének — a kollektiven tett kulturális vállalásokat. Arra a kérdésre, hogy formálisnak tartja-e a kulturális vállalást, egy nagyüzem fiataljainak 34 százaléka igennel felelt, 49 százaléka pedig részben érzi annak. (Kedvezőbb ennél az érettebb nemzedék véleménye.) Nos, akárhogy van is, elképzelhetetlen, hogy egy brigádban mindenki egyforma érdeklődésű és tehetségű legyen.

A szocialista brigádok önművelése tehát

■— egyes esetektől eltekintve — nem történhet kollektiven. A brigádközösségekből kilépnek az egyének, hogy a művelődési klubok. körök, csoportok kis közösségeiben találkozzanak más — de érdeklődésükben rokon — brigádtagokkal. A brigádközösség felbomlását jelenti ez? Semmi esetre, mert nem csorbítja a termelőközösség funkcióját. Ellenkezőleg, az egyén sajátos tudása, kedvtelése inkább jótékonyan hat társaira. Hány munkás lett olvasóvá úgy, hogy munkatársa dicsérte a könyvet; hányán léptek énekkarba, színjátszó csoportba, mert valaki a brigádban megkedveltette velük?!

2.

Kis csoportos művelődés azonban illuzórikus tervezgetés mindaddig, amíg nincs megfelelő kulturális intézménye a vállalatnak, vagy a munkások lakóhelyének. És itt ismét a pénz szól bele az ember dolgába... Meglepődtem, amikor hallottam, hogy egy filmrendező otthagyta az egyik gyár művelődési házában szervezett filmankétpt, mondván: ilyen helyen nem tud beszélgetni. Munkások is szóvá tették, hogy nem vonzóak sem a művelődési házak, sem programjaik. (Feltehetően üze- pn, vállalati kultúrtermekre céloztak.)

A közművelődés lelke ma a klubfoglalkozás. Ez nyújthat kellemes helyszínt, tevékeny részvétéit, belefeledkező beszélgetést és baráti társaságot a művelődőnek. Ennek van emberi arca. Dehát ehhez szakkörök és klubok sorát kell létrehoznunk; méghozzá egyéni arcéllel (sajátos programmal, elhivatottsággal) rendelkező klubokat.

Csakis így születhetnek maguk örömére művelődő munkáskollektívák, maguk kifejezésére összefogott amatőr csoportok. Az alkotó klubok életképesek és hasznosak. Csakhogy vigyáznunk kell, hogy a „színpadképesség” túlzott igénye ne riassza el a maguk örömére éneklőket, színjátszókat, versmondókat. Vigyáznunk kell, nehogy a díjszerzés versenyében elsikkadjon a cél: az önművelés öröme...

3.

Mellőzzük a formális vállalásokat és honosítsuk meg a valóságos önmövelő igyekezetét. Tapasztalatok, javaslatok összegyűjtésével, tényekre alapozott töprengéssel, a személyiségfejlesztés és szakképzés ismeretében — érdemes volna kidolgozni a bfigádfoglalko- zások legjobb „módszertanát”. A vállalati művelődési intézmények — az SZMT kulturális szakembereinek irányításával — váljanak a brigádok művelődésének specialistáivá. E sajátos népművelés gyakorlatában legyen amolyan „gyűjtőlencse”, mely figyelve a brigáp- élet minden tapasztalatára, kezdeményezésére — a szocialista brigádok önművelésének érzékeny és látó(!) útkeresője leend.

4.

A munkásművelődés nagy lépést tett előre az általános iskolaj végzettség megszerzésében, s ezzel együtt a szakmai képzésben. Valóban társadalmi üggyé vált ez a megyékben. Cikksorozatunkban ezzel nem foglalkozhatunk, mivel elsősorban a munkásmű- velődés kis csoportos, öntevékeny formáit, a személyiség kibontakoztatásának lehetőségeit mérlegeltük.

Művelődési szakemberek megyei, országos vizsgálata késztetett e töprengésre. Nem a mindentudás magabiztosságával, hanem kizárólag a mérlegelés és továbbgondolás, sőt vitatkozás reményében íródott e cikksorozat. És nagyop örülnénk, ha munkások és szakemberek körében ezzel felébresztenők a közös töprengés, az építő vitatkozás vágyát.

(B)

Farkas Kálmánt

Híradás Szamostatárfalváról

Beat.musical — Bérleti hangversenyek — 4 Bartók Színház

vendégszereöiése

Évad előtt

a Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban

Uj tervekkel, a már szinte saját társulatnak számító Debreceni Csokonai Színház és a Déryné Színház társulatainak bérleti előadássorozatával, valamint egy vendégegyüttes, a budapesti Bartók Színház bemutatóival kezdődik az új színházi évad a Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban. Az első előadásra szeptember 7-én kerül sor. Az előző évadhoz hasonlóan összesen százhúsz előadást tart a debreceni, és a Déryné színház. Mivel az előadások száma eléri a saját társulattal rendelkező színházakét, a felnőtt bérieteket nem tudják tovább bővíteni: ismét a hagyományos bérletsorozatok indulnak. Uj- dpnság viszont, hogy az ifjúsági bérletekből egy házzal több lesz. A középiskolák „színházi felelősei” — legtöbb helyen a magyar szakos tanárok — az előre tervezett programból a diákok érdeklődésének és tanulmányainak megfelelően válogathatnak az ifjúsági sorozat darabjaiból.

A debreceni színház tíz művet mutat be. A rpaj magyar drámát Szabó Magda: Kiálts, város! című, Debrecenről szóló műve és Illés Endre; Aki szeretni gyáva című színműve képviseli. A színház névadója születésének 200. évfordulója alkalmából egy műsorban kerül színre a Tempefői című szatirikus játék és a Karnyóné című vígjáték. Több zenés játék és vígjáték mellett két opera kapott helyet a bérleti sorozatban.

A két Elektra című Sophokles—Gyurkó drámával kezd a Déryné színház. Műsorukon többek között mai magyar színművek szerepelnek, bemutatnak egy olasz drámát és két operát. Érdekes programnak ígérkezik Moliere: Tartuffe-jének előadása, amely korhű jelmezbe öltözött szereplők keretjátékával kezdődik, míg az eredeti vígjátékot mai környezetben, mai kosztümökben adják elő.

Az idei évad újdonsága a Bartók Színház vendégszereplése. Szeptember 15—16—

17-én lép fel a budapesti együttes Nyíregyházán naponta két előadással. Délután gyermeknézőknek mutatják be a Tündér Ilona című mesejátékot, este pedig csak 14 éven felülieknek a Várj egy órát című beat- musicalt.

t> még egy terv, amelynek megvalósításáért a tárgyalások még ebben az évadban megkezdődnek; Európa legnevesebb gyermekszínházai fesztiváljának megrendezését készítik elő a soron következő megbeszéléseken. Azt tervezik, hogy a nyilvános előadásokból és a színházi szakemberek koníeren ciáiból álló fesztiválra kétévenként Nyiregy házán kerül majd sor, amelyen Moszkváié’ Helsinkiig a legismertebb gyermekszínházak mutatják be műsorukat, s cserélik ki tapasztalataikat.

Az Országos Filharmónia felnőtt bérlet: hangversenysorozatában gazdag válogatás kerül a közönség elé a klasszikus szerzőktől a legmoderbebbekig. Október 11-én tartják a nyitókoncertet, amelynek vendégei litván művészek lesznek. Klasszikus művekből, valamint Sosztakovips és Bajorasz szerzeményekből állították össze műsorukat. Három alkalommal ad hangversenyt a Szabolcs' Szimfonikusok zenekara. Bemutatkozó koncertjükön lengyel zongoraművésznő lesz a szólista. Egyik hangversenyükön Kórodi András vezényletével Beethoven II. szimfóniája és hegedűversenye hangzik el. A zenei rendezvények között sor kerül Fischer Annie zongoraestjére, valamint a debreceni MÁV filharmonikus zenekar hangversenyére is.

(be)

Pardi Anna:

Nyári reggel

Harmattól ütögetett füvek hangjára táncbaszökik az üvegajtó a kerítéssé'

tüszurások csigalépcsőjén, illat felvonóján

fenyő hegyi tornyába feljutva _ az időbeosztás örökzöld kilátóján figyeli a táncot egy árva kis madár,

kislány szalad ki egy percre megnézni, ott van-e a virág, az Öreg cseresznyefa és a sövény a helyén,

mert ha ott van, minden jól van.

Híres a nagyari fa, mert nagy forradalmár költőnk, Petőfi Sándor nevét viseli. Nevezetes, mert annak tartja a nép itt a

szatmári végeken, Szamostatájfalván .és környékén azt a Szamos-parti, legalább há- rornszázesztendősnek ítélt véna'ióíát is, amelynek nagy lombja-árnyéka alatt pontosan tíz évvel ezelőtt összegyülekezett e környék szövetkezeti parasztsága, hogy meghallgassa Kádár Jánost.

Sokáig emlék marad az a nap az itt élő-dolgozó emberekben. Tízezer embert ült a selymes gyepszőnyegen,, vagy állt a par- lot szegélyező diófák árnyékában, fenn az ágakon meg a fiatalok csüngtek. Hallgatták Kádár elvtárs szavait.

Árnyékába megpihenni, múltat idézni, s a tíz esztendő változásairól elmélkedni sétáltunk újra ide, Tatárfalva vezetőinek a társaságában. Verőfényes szeptemberi délután almásláaákra ülve, a fűszeres jonatán illatát élvezve emlékezett most újra Bódi Sándor, az Ady Tsz elnöke. Igaz, nem olyan izgalommal, mint akkor, de kissé szorongva, szinte átélve a tíz évvel ezelőtt történteket.

Jöttünk, hogy híradást adjunk Szamostatárfalváról.

Ez a világ vége. De nem annyira,, hogy ne lenne híre almájának a hamburgi világpiacon, s nem annyira, hogy olasz, nyugatnémet kereskedők ne utaznának ide gömbölyödő hízott marhákért. Emlékeznek rá, egyik ilyen nyugati kereskedő egyik alkalommal egy marék földet morzsolt el kezei között, s úgy bólogatott elismeréssel. Ez adja hát a jó kövér takarmányt, amiből van az ízletes hús. Igen: ez a föld adja, termi, ez melyet vér áztatott egykor. Ott, ahol most fekete bitumenkígyó folyik — épül az út — az épülő nagygátrendszerrel egyszerre, hogy összekösse Szamos becset és Szamostatárfalvát a világgal — valamikor tatárok érkeztek. Ennek az útnak a két oldalán épült fel a falu a Szamos árterében. Ut volt? Egy sor szalma, egy sor homok. Ebből állt. Ezt nevezték régen ho- mokútnak.

Temploma — melynek fekete téglái olyan erősek mint gz acél — a XIII. század végén épült, tanúja volt a katolicizmus és a reformáció harcának, s elődjébe vénekül» a tatár elől a falú népe. Akik kívül rekedtek, elpusztították. E fekete téglák repedéseiben még ma is látszik a különböző fegyverek nyoma. Ismerik, tudják a tatár- lalvaiak, őrzik az emléket, gondozzák, vigyázzák, s ha erre vetődik az idegen, szívesen megmutatják, beszélnek rólg.

Itt, a Szamos partián húzódik a kis falit. Almáskertek övezik. Most különösen szép. ahogy pirul a jonatán. Itt divat,, hogy a gyümölcsöskerteket diófák szegélyezik, szilvásokkal váltva. Csaknem 129 család éh-lakja- Valamivel több. mint félezer lakos. Itt mindenki a tsz-bőj él. Nyíregyházától száz kilométer választja el. legalább tizennyolc községet-falvat kell elhagyni, míg ide ér az ember. Budapest, az ország szívé 36° kilométerre van Szatnos- tatárfaivától.

S itt, a szatmári végeken az emberek mégis tudták, mit keli cselekedniük abban a várzivataros 1956-os őszi időkben, amikor az ellenforradalom szsle-vihara vagjg- öpört az országon. Ezt Idézte emlekezetes ^eszedében Kádár elvtárs is. „Amikor '’esten nagyon sokan nem tudták mi lesz, It a szövetkezet, a szocializmus építése mellett álltak ki. Ezért nézem én most úgy Töket, mint régi ismerősöket, mert mi akkor is egyet akartunk. És ez így legyen to- ■ábbra is.”

Nem jóslás volt ez akkor, hanem tor- ánelmi előrelátás, a realitás. Dicsérté Kádár elvtárs Bódi Sándort, az Ady Tsz elnökét, aki szívére-eszére hallgatva akkor is tudta.’ hol’ a helye, mit kell tennie. Derék ember, derék kommunista. Úgy gondolom ez a két fogalom mindent fed, ha Bódi Sándor nevét említik. Kell-e többet mondani annál, hogy immár huszonhárom esztendeje egvvégtében elnök? Újra ^ s újra megválasztja a tagság. Lassan már elnyű- vik a közszolgálatban. Tessek csak megpróbálni vagy belegondolni, mit jelent innen intézni egyi falu. egy kis ^ szövetkezet sorsát? Mint egykor Kölcsey, ő is küldött- ie volt e szatmári, szerény, de végtelen öntudatos, szorgalmas népnek a nép okos gyülekezetében, az Országházban. Huszonhat évesen választották elnöknek, s ma a félszázadikat tapossa. Két ciklusban volt országgyűlési képviselő. Ez nyolc esztendő. Hányszor kellett hajnalok hajnalán kelni, tarisznyát tölteni, éjszakázni, fáradozni, várótermekben szunnyadni. míg megjárta Tatárfalváról Pestet és újra az otthont. S emellett még tagja volt a megyei tanácsnak is. Most a TOT szakszervezeti bizottságának a tagja. Néha panaszkodik is, mert ha fenn jár, bizony még sokszor az sincs, ahol lehajthatná a fejét,.

De hajt, csinálja, míg ereje van. Es ebből mindig tudott adnj, másokat is táplálni. 1953-ban. amikor kiállt a szövetkezet mellett, majd 1956-ban. amikor Dózsa-féle fegyverekkel: villával, ásóval őrséget szervezett, s 1956. november 4-én reggel, amikor a felvonulás élére állt. S. akkor, amikor máshol cibálták a közvagyont, s eszméket rombolt az ellenforradalom, itt 1956. október 29-én tsz-közg''ülést tartottak. s arról döntöttek, hogy a jelentkező Gyökér Józsefet felvegyék-e tsz-tagnak. S Bódi Sándor volt az is, aki gátra vezényelte 1970. május 14-én éjszaka az egész falut. S, amikor kiürítették Tatárfalvát, ő hatvan

férfival ott mar act. őrizni, ügyelni, vigváini mindenre. Tizennégy ház dőlt csak romba. Tíz esztendő telt el az emlékezetes látogatás óta, ez idő alatt csaknem az egész falu újjáépült, csaknem minden ház kicserélődött, modernebb lett, kulturáltabban laknak-élnek az emberek. Kádár elvtárs látogatása idején még nem voltak fürdőszobás lakások. Most mind több az ilyen. Ujjávarázsolódott a hidroglóbusz is. Itt alakult Szabolcs-Szatmárban az első vízmű társulat. Ez ad éltető vizet a falunak, az állattenyésztésnek, az egész közös gazdaságnak, intézményeknek.

Ültem Bódi lakásában, néztem az árvízkor megrepedt szoba falait, amiről ő tán még most is hallgatna, ha észre nem venné az ember. De akkor, amikor sokan tartották a markukat, ő hallgatott. Mutatja a fotelt, amelyben tíz évvel ezelőtt Kádár elvtárs ült, s a feleségével beszélgetett. Előkerülnek a fényképek is. Ezekről mosolyog vissza a mi Vád Mihályunk, ott van Kádár elvtárs mellett Cseterki és Ben- kei elvtárs is. Bódinak mindig mondják, ha „fenn” jár, látogassa meg őket. de ő restellj a dolgot. Van elég gondjuk, mit lábat- lankodjon. Intézi a köz ügyeit és siet haza, övéi közé, ahol mindig várják, ahol mindig van tennvaló.

Nem múlt el nyomtalanul a tíz esztendő a közösségben, a faluban. Uj utcák nyíl- »tak: az Ady közön és az Uj Élet utcában fiatal házasok, idősebbek, tsz-tagok építettek fürdőszobás lakásokat. Épült egy 4 milliós értékű hűtőház, melynek a befogadóképessége 110 vagon. Szedik a fehér almát, de a jonatánból 100—110 vagonnal várnak. Tíz esztendővel ezelőtt 257 hold gyümölcsöse volt az Ady-nak, most az új telepítésekkel együtt 300 hold, s egy új ötyen holdas telepítés most fordul termőre 1963 óta. Telepítettek 30 hold törpealmást, 19 hold meggyet és ősszel újakat,

1975-ig még 90 holdat. Hozzálátnak a rekonstrukcióhoz, mert itt előrelátó a vezetés. Az alma adja az árbevétel nyolcvan százalékát, ez a hűtőház meg amolyan kis ipari bázisa a két falunak: Szamos tatár f alvónak és Szamosnngyalosnak. E két fala népét tömöríti az „Ady” is. így aztán a tá- roló-hűtőház 140 embernek ad munkát.

Tíz évvel ezelőtt Kádár elvtárs hiányolta az állattenyésztést. Ezt újra emlM most Dodi, az elnök. Óriási a változás azóta. Ide járnak a nyugatiak, vásárolnak, szép pénzt kapnak a tatárfalvaiak az állataikért. Elkészült a 108 férőhelyes korszerű tehenészeti telep is. amely teljesen gépesítve van. Benépesítették. A gondozók többsége nem is olyan régen még traktorosgépész ember volt. Hogyan váltak be? Mosolyognak a vezetők. Ha elromlik az aparát. ezek értik, hogyan kell megjavítani. Id« már univerzális emberek keljenek.

S ha már a nyugati vendégek jóízűen fogyasztják a tatárfalvai kolbászt, s isszák a világhírű eperfahoro'óban érlelt szatmári szilvát, akkor ez a Tatárfalva és a többi kis testvére nincs is anpyira a világ ms" /• Olyan nyájat hajtanak a háztájiból a határba, amelynek a környéken sincs párja. A gyarmati heti vásárra kedden is több mint 130 sertést hajtottak innen. Tehénből több mint száz jár ki a legelőre. Angyalosból hasonlóan. „Egy család — egy tehén.” Ezt itt már megvalósították. De nem ritka, ahol 4—5 szarvasmarha is van. Segíti is a közös' a háztájit, tehenenként 400 öl pillangóssal.

És sok, nagyon sok a fiatal. Kitanulják valamelyik szakmát, jönnek vissza « nem tud nekik megfelelő munkát adni az elnök. Ez fáj talán a leginkább Bódinak. Harminckét traktorosuk van. de csak 12- nek tudnak gépet adpi. Harminc mezőgazdasági gépkezelő, szerelő, lakatos, villany- szerelő. Mit kezdjen velük? Hol dolgoztassa őket? Az iparosítás csak Szálkáig terjed, ide már nem jut el. De akit csak lehet, foglalkoztat. Gondol a rekonstrukcióra, amikor szükség lesz a munkáskézre.

Jelenthetem azt is, hogy a szamosta- tárfalvai Ady Tsz fennállása óta — az elmúlt 10 évben 6em! — nem volt mérleghiányos. Mindig saját lábukon álltak.

Tíz esztendő alatt is stabilizálódott. S még erősebbek lennének, ha nem jön az árvíz.

Híradás: fizetett szabadságot biztosítsanak az Ady-ban.

Más; minden születő gyermek tízezer

forintjába van a tsz-nek.

Innen indult sok-sok kezdeményezés a* elmúlt tíz évben. 1500 holdas e gazdaság. Hétszáz család él belőle, a párttagok száma hetven. E tsz évi forgalma most 24—25 millió, legalább akkora, mintegy 4—5 ezer holdas gazdaságé.

Tíz évvel ezelőtt egyetlen szakembere volt e közösségnek. Bódi Sándor. néhány nappal éppen Kádár elvtárs látogat la előtt képesítőzött, technikus lett. Utána elvégezte a marxizmus—leninizmus esti egyetem hároméves tagozatát is.

Vendég volt akkor a nagygyűlésen Jenei Lajos, aki most a nagyközség tanács^ elnöke. A fiatal főagronómus Csik József, akkor Debrecenben tanult az agráregyetemen. 1965 óta van itt. Ösztöndíjas volt. Székely László, a mostani főkertész akkor a nyíregyházi technikumnak volt a tanulója.

Csak Bódi Sándor a régi. Szíve is, akarata is. csak az eFeje nem a régi. De az előbbiekből táplálja a fiatalokat, akik itt, a végeken otthonra leltek, s tovább viszik a stafétabotot.