Kelet-Magyarország, 1973. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-05 / 207. szám

í \ " oídaf Fialt. M A G Y ARORSZA fi 1973. szepíemíSer S. I 25 éves a KNDK Pa A; Gjong Szűri nagykövet budapesti sajtótájékoztatója Átadta megbízólevesét az EAK új magyarországi nagykövete KOMMENTÁR Csúcs a fenyők klubjában A Koreai Népi Demokrati­kus Köztársaság szeptember 9-én ünnepli megalakulásá­nak 25. évfordulóját. Ebből az alkalomból kedden sajtó- tájékoztatót tartott Budapes­ten Pák Gjong Szun, a KNDK magyarországi nagy­követe. Az 1948-ban megalakult KNDK-ban — az amerikai imperialisták elleni győztes háború, a haza függetlensé­gének kivívása után — rö­vid idő alatt sikeresen fel­számolták a háború okozta károkat, lerakták a nemzet- gazdaság szilárd alapjait, né­hány év alatt megteremtették a szocialista termelési viszo­nyokat. Alig másfél évtized alatt megoldották a szocia­lista iparosítás feladatát. En­nek eredményeként — amint a nagykövet elmondta — a KNDK önálló modern iparral és fejlett mezőgazdasággal rendelkező erős szocialista országgá vált. Jelenleg hat­éves (1971—76-ra szóló) nép- gazdasági terv teljesítésén dolgoznak. Az északra és délre ketté­szakadt haza egyesítése a koreai nép legmagasabb ren­dű feladata — jelentette ki Pák Gjong Szun, s elmondta: a KNDK kormánya — ame­lyet mélységes felelősségér­zet hat át a nemzet sorsá­ért és jövőjéért — minden le­hetséges, őszinte erőfeszítést megtett és megtesz azért, hogy véget vessen a nemze­ti kettészakítottság tragédiá­A Lón Nol-rezsim alakula­tai, Amelyek már tíz nap óta hiábavaló kísérleteket tesz­nek a fővárost a tengerpart­tal összekötő 4. számú főút­vonal feletti ellepőrzés visz- szaszerzésére, kedden felfüg­gesztették hadműveleteiket és visszavonultak támasz­pontjukra —, jelentették a nyugati hírügynökségek ha­ditudósítói. A tudósításokból az is kitű­nik, hogy az amerikabarát kambodzsai rezsim katonái nem hajlandók tovább har­colni, amíg nem kapják meg elmaradt zsoldjukat, arra pa­naszkodnak, hogy semmi pi­A KKP hét végén közzé­tett új szervezeti szabályzata a kínai párt intézményes feladataként rögzíti, hogy a jövőben még sok olyan „fór. radalmat” kell végrehajtani, mint amilyen az utóbbi jának és megvalósítsa a haza egyesítésének nemzeti vá­gyát. Ez év június 23-án Kim ír Szén elnök előterjesztette a haza egyesítésére irányuló új javaslatokat, amelyeknek tartalma: az észak és dél kö­zötti katonai konfrontáció fel­számolása és a feszültség ki­küszöbölése, a két országrész közötti sokoldalú együttmű­ködés megvalósítása, s az a reális törekvés, hogy a lakos­ság különböző rétegeinek képviselőiből. észak és dél valamennyi politikai pártjá­nak és társadalmi szervezeté­nek részvételével össze kell hívni a nagy nemzetgyűlést Feltétlenül ki kell vonni Dél-Koreából az amerikai ag- ressziós csapatokat, amelyek a legfőbb akadályai az egye­sítésnek, fel kell oszlatni a „Korea egyesítésére és fej­lesztésére alakult ENSZ-bi- zottságot” meg kell szüntetni minden külső beavatkozást a KNDK belügyeibe. A nagykövet köszönetét mondott azért, hogy a ma­gyar párt és kormány, az egész magyar nép — miként a felszabadító háború és az újjáépítés idején is tette — most is aktív támogatást nyújt a KNDK-nak, és szoli­daritást vállal a Koreai Mun­kapártnak és kormánynak, valamint az egész koreai nép­nek hazája minden külső be­avatkozás nélküli önálló, bé­kés egyesítéséért folytatott igazságos harcával. henőidőt sem biztosítanak számukra. Am Rong ezredes, a Phnom Penh-i hadvezetés szóvivője kedd esti sajtótájékoztatójá­ban, próbálta elkendőzni a rezsim teljes katonai csődjét. Azt állította, hogy a Phnom Penh-t Kompong Som mély­tengeri kikötővel összekötő 4. számú országút térségéből „visszavonták” a rezsim ala­kulatait, mert a hadvezetés „új stratégiát” fogadott el. Azt azonban kénytelen volt elismerni, hogy a katonák már túlságosan fáradtak a harc folytatásához. lasztását. Nem határozza meg a tervezet a központi bizottság, a politikai bizott- » ság és az állandó bizottság létszámát sem, s a többi ve­zető szervekről semmit sem mond. Losonc« Pál, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának el­nöke kedden fogadta Wagih Mohamed Roushdy rendkívü­li és meghatalmazott nagykö­vetet, az Egyiptomi Arab Köztársaság új magyarorszá­gi nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. Wagih Mohamed Roushdy nagykövet megbízólevelének átadásakor beszédében a töb­bi között hangsúlyozta: — Az agresszió ellen küzdő egyiptomi nép soha sem fe­lejti el a Magyar Népköztár­saság kormányának és né­pének támogatását. Magyar- ország — a kétoldalú kapcso­latokban és a . nemzetközi szintéren egyaránt — az igaz­ság oldalán állt, amikor Iz­raelnek az 1967-es agresszió idején elfoglalt arab terüle­tekről történő kivonulását, és a palesztin néo törvényes jo­gainak helyreállítását külpo­litikája egyik alapelvének te­kintette. Mindez a legna­gyobb hatással volt a két or­szág közötti ielenlegi kapcso­latok megerősítésére.-— Mi Egyiptomban azon fáradozunk, hogy felszámol­juk az agresszió következ­ményeit: ez jogunk és köte­lességünk is. E cél eléréséért küzdünk diplomáciai, politi­Willy Brandt kancellár prágai utazásának lemondá­sa és a csehszlovák—nyugat­német tárgyalások átmeneti megszakadása nyomán egy­re sokasodnak az NSZK-ban a bonni külügyminisztéri­um vonalvezetését bíráló hangok. A lapokban és a televízió­ban mind több kommentátor jut arra a megállapításra, hogy a nyugatnémet kor­mány ..öngólt lőtt”. Hiszen eleve bizonyos volt. hogy a nyugat-berlini konzuláris kérdésben nem kényszeríthe­ti rá Csehszlovákiára a négyhatalmi megállapodás önkényes értelmezését. Mi értelme volt tehát túlzott követelések támasztásának, amikor az NSZK így saját magát manőverezte bele a zsákutcába? — hangzik a kérdés megannyi fogalma, zásban. A másik, ennél is fonto­sabb kérdés, hogy mi történ­jék a továbbiakban, miként lehetne az egész ügyet el­mozdítani a holtpontról, miáltal az NSZK rendezhet­né kapcsolatait Csehszlová­kiával, Magyarországgal és Bulgáriával. A jelek szerint hivatalos szinten a kijózanodás nem vezetett még el új felismerő, sekhez, pillanatnyilag télié; a tanácstalanság. A felelős nyugatnémet politikusok, így elsősorban Scheel kül­kai és minden egyéb szüksé­ges eszközzel. Mi a béke hí­vei vagyunk, de csak olyan békéé, amely az igazságossá­gon alapul. — A két ország között minden területre kiterjedő gyümölcsöző együttműködés nagy eredmény és ez szilárd alapját jelenti az együttmű­ködés és a megértés tovább fejlesztésének. A magyar kormány segítségével a leg­nagyobb erőfeszítéseket fo­gom kifejteni küldetésem si­kere érdekében. Losonczi Pál a nagykövet beszédére válaszolva a többi között hangsúlyozta: — A szocializmust építő magvar nép rokonszenvvel viseltetik és baráti érzéseket táplál az Egyiptomi Arab Köztársaság néoe Iránt, amely na^v erőfeszítéseket tesz belső társadalmi feilődé- sének meg gyorsítása, elért je­lentős vívmányainak messzi- lárdítása és tovább feileszté- se, valamint az izraeli ag­resszió következménveinek megszüntetése érdekében, őszintén örülünk annak, hogv az országaink között’ baráti kapcsolatok töretlenül fedődnek, erősödnek, és a két nép javát szolgálva köl­csönösen gyümölcsözőek. ügyminiszter. mindössze ar­ra szorítkoznak, hogy a tár­gyalások felújításának kívá­natosságát hangoztatják, de hozzáfűzik, hogy ehhez idő kell. Hasonló álláspontot vall Egon Bahr szövetségi mi­niszter, a „keleti politika építőmestere” is, akiről ava. tott körökben megjegyzik, hogy nem értett egyet a külügyminisztérium részéről indított „pókerjátszmával” és ma is azt javasolja, hogy a csehszlovák—nyugatnémet véleménykülönbségeket hig­gadt, józan tárgyalásokkal kell áthidalni. Egyelőre mégis korai len- , ne jóslásokba bocsátkozni, mert úgy tűnik, kormány­szinten továbbra is remény­kednek abban, hogy eredeti elképzeléseiket juttathatják érvényre, vagy legalábbis ezt a látszatot igyekeznek kelteni. Jól tájékozott bon­ni körökben „gondolkodási szünetre” számítanak. és távolabbi terveiket legfel, jebb homályosan arra a le­hetőségre alapozzák, hogy New Yorkban, az ENSZ köz- gyűlésén — amelynek napi­rendjén szerepel a két né­met állam felvétele — Scheel külügyminiszter véleményt cserélhet a nyugat-berlini rendezés négy aláíró hatal. mának politikusaival, közöt­tük Gromiko szovjet külügy­miniszterrel. Szerdán, kezdődik az el nem kötelezett országok al­gíri csúcskonferenciája. A főváros közelében lévő szép nevű, festői helyen, a „fe­nyők klubjában” lévő „nem­zetek palotájában” a nyi­tást megelőző órákban is szorgos politikai munka folyt: itt végezték el az utolsó elökószületeket a külügyminiszterek, mielőtt a nyitány után átadnák a ve­zérszólamot a mintegy nyolcvan országot képviselő állam- és kormányfőknek. Magát az el nem kötele­zettség politikáját módsze­resen és pontokba szedve 1961-ben, a jugoszláv fővá­rosban tartott csúcskonfe­rencián deklarálták. Az a politikai áramlat azonban, amely ennek a vonalveze­tésnek alapul szolgált, ré­gebbi keletű. A gyökereket tulajdonképpen az 1955-ben! az indonéziai Bandungban megtartott konferenciáig le­hetne visszavezetni. Ezen egy híján harminc afrikai és ázsiai állam nyilvánítot­ta ki azt az akaratát, hogy nemzetközi politikáját a bé­kés egymás mellett élés, a függetlenség, az antiimpe- rialista küzdelem céljainak és érdekeinek megfelelően irányítja. Azóta sok minőén tör­tént, de az áramlat kétség­telenül szélesedett. Az 1961- es első, belgrádi csúcsérte­kezleten 28, az 1964-es kairói csúcson már 57, az 1970-es lusakai (Zam­bia) állam- és kor­mányfői konferencián 64, a mostani negyedik csú­cson pedig — a különböző Kíléncnapos közel-keleti körútját befejezve kedden reggel elhagyta a jordániai fővárost Kurt Waldheim, az Egyesült Nemzetek Szervé­tének főtitkára. Waldheim Ammanból Algírba repült, ahol részt vesz az el nem kötelezett országok negyedik csúcskonferenciáján. Az ENSZ-főtitkár az el­múlt napokban felkereste mind az öt közel-keleti álla­mot, mely közvetlenül érin­tett a több mint hat eve húzódó közel-keleti válság­ban. Útja kezdetén, kijelen­tette, hogy nem vár csodá­kat látogatásától és nem ho­zott magával új javaslatokat sem, csupán közvetlenül szeretnéVmegismerni az érde­kelt országok álláspontját. Waldheim a meglátogatott arab országokban — Szíriá­ban, Libanonban, Egyiptom­ban és Jordániában — csak­úgy mint Izraelben leszögez­te, hogy az ENSZ-körökben mozgalmak delegátusaival együtt — majdnem száz or­szág képviselteti magát. Ezek az országok minden szempontból jelentősen kü­lönböznek egymástól. Más a gazdasági, társadalmi, poli­tikai berendezkedésük és fejlettségi fokuk, nem egy­szer lényegesen eltérnek egymástól pillanatnyi és hosszabb távú érdekeik. Ami viszont összefűzi őket, az a legalábbis kinyilvánított Szándék, hogy közös erővel küzdenek a világbékéért, a nemzeti függetlenségért, az imperialista aknamunka é« mindennemű neokolonialis- ta kísérlet ellen. Az Algírban megjelentek politikai és nem utolsósor­ban ideológiai sokrétűség« kétségtelenül bizonyos le­hetőségeket ígér a nemzet­közi enyhülés ellenségeinek. Hogy ezt megpróbálják ki­használni, arról sem bizo. nyos amerikai és angol szél­sőjobboldali körök, sem Pe­king szóvivői nem hagynak kétséget. A csúcs ilyen ér­telemben is ennek a sajá­tos államcsoportnak a nagy erőpróbája lesz. A béke és haladás hívei bíznak abban, hogy a résztvevők megér­tik, milyen fontos feladatok várnak rájuk az enyhülés időszakában. A „fenyők klubjában1' képviselt államoknak nem szirénhangokra, hanem nyu­godt, egyenletes fejlődésre van szükségük. Ezt csak a béke és az erősek aktív se­gítsége biztosíthatja — eh­hez viszont kizárólag az enyhülés útja vezet. igen súlyosnak tartják a tér­ségben uralkodó feszültséget, s úgy vélekedett, hogy az arab területek izraeli meg­szállása állandósítja a vál­sághangulatot, fenyegeti a térség békéjét. Waldheim, aki kedden reg­gel utazott el Ammanból, a repülőtéren adott nyilatkoza­tában elégedetten jelentette ki: „most kedvezőbb helyzet­ben tudok dönteni arról, mit tegyünk, hogyan cseleked­jünk, majd ha visszatértem New York-i irodámba.” Hoz­zátette: az ENSZ-nek eltö­kélt szándéka, hogy a Biz­tonsági Tanács 1967-ben elfo­gadott 242-es számú határo­zata alapján megteremtse a békét e térségben. Hangsú­lyozta még, hogy a rendkívül súlyos helyzet ellenére re­ményt lát a rendezésre, mert körútja minden állomásán meggyőződött arról, hogy a felkeresett körzetben általá­nos a békevágy. Fáradtak a katonák Lón Nol katonai csődje A Kínai Kommunista Párt új szervezeti szabályzata Bonni vélemények a nyugat­német-csehszlovák tárgyalásokról Waldheim Algírba repült V. (egorov dokumentumregénye: A szálak Schönhansen tábornokhoz vezetnek években a „nagy proletár kulturális forradalom” volt. Az új szabályzatból töröl­ték a kongresszuson megbé­lyegzett Lin Piaóra vonatko­zó részt (amely szerint ő lett volna Mao utódja), de töröl­tek minden utalást Mao Ce­tünk személyes érdemeire is, tükrözve azt a tényt, hogy a KKP elnökének szélsőséges személyi kultusza csökkent. Mao neve csak abban az összefüggésben szerepel, hogy a párt elméleti alap­ján „a marxizmus—leniniz. mus és a maocetungi esz­mék” képezik. Míg a IX. kongresszuson elfogadott szervezeti szabály­zat szerint a központi bizott­ságnak csak alelnöke volt, az új „alelnökökről” beszél, de nem határozza meg szá­mukat, mint ismeretes a X. kongresszuson öt alelnököt választottak ami egy „kollektív vezetés” pers­pektívájára utal az utódlás tekintetében mivel azonban számukat nem határozták meg. egy-egy al elnök távo­zása vagy halála nem tenné kötelezővé újnak a megvá­32. — Kapcsolja be a rádiót. Érdekes közlemény várható — mondta. Jakov fülére he­lyezte a hallgatót. Felhang­zott a bemondó kellemes hangja: „Jegyzék az iráni kormányhoz”. „...A szovjet kormány az iráni nép iránti barátság ér­zésétől vezérelve, és tisztelve Irán szuverénitását. politiká­jában mindig a két ország kö­zötti barátságos viszony erősítését tartotta szem előtt, minden erővel támogatva az iráni állam felvirágoztatá­sát...” Jakov érdeklődve hallgatta a jegyzék szövegét: „...Mégis, az utóbbi időben — különösen a hitleri Né­metország Szovjetunió elkyr hitszegő támadásának kez­dete óta — olvasta a bemon­dó — a Szovjetunióval és Iránnal ellenséges fasiszta német összeesküvő csopor­tok tevékenysége Irán terü­letén veszélyes jelleget öl­tött. Több mint 50 iráni in­tézmény fontos, hivatalos posztjaira beférkőzve, a né­met ügynökök arra törek­szenek, hogy zavart és nyug­talanságot keltsenek Irán­ban, a nép békés életét ve­szélyeztetve bevonják Iránt a Szovjetunió elleni háború­ba. A német fasizmus olyan ügynökei, mint von Rado- vits. Hamott, Meier, Wilhelm Sapov. Gustav Bohr. Hein­rich Chelinger, Trappe és mások, német vállalatok hi­vatalnokainak álcázva, egy­részt ma már a felforgató te­vékenység olyan végletes ha­táraihoz jutottak el, mint di- verzáns- és terrorista csopor­tok szervezése, azok átdobá­sa Szovjet-Azerbajdzsánba — mindenekelőtt Bakuba. az olajipar központjába — Szov­jet-Türkmenisztánba, más­részt a katonai fordulat elő­készítésén munkálkodnak Iránban... Azóta, hogy Németország megtámadta a Szovjetuniót, a szovjet kormány három íz­ben — június 26-án, július 19-én és augusztus 16-án *— hívta fel az iráni kormány figyelmét arra a veszélyre, amely a német ügynökségek iráni területen folytatott Ak­namunkájában, kém- és di- verziós tevékenységében rej­lik. Az iráni kormány sajnála­tos módon nem tette meg a szükséges lépéseket... Ennek következtében a szovjet kor­mány arra kényszerül, hogy kellő intézkedéseket fogana­tosítson. éljen az 1921. évi szerződés 6. cikkelyében meg­fogalmazott jogával, ho£y önvédelme érdekében, id 1, - lenesen iráni területeken ál- lomásoztassa saját csapa­Fordítolta: HAVAS ERVIN tait...” — Most majd menekülnek a von schönhausenek, hec- kertek Iránból, mint patká­nyok a süllyedő hajóról — gondolta örömmel Jakov, aki egyébként gyorsan gyó­gyult, mint azt az orvosai jó­solták. Néhány nap múlva már ül­ve fogadhatta látogatóit, Rumjancevet és Kulijevet. — Az összes hitlerista dip­lomatát — azokat az ügynö­köket is, akik diplomáciai sérthetetlenséget élveztek — kiutasították Iránból — új­ságolta Szergej Vlagyimiro- vics, köztük van a maga öreg ismerőse, von Schönhausen tábornok is. Heckert őrnagyot az angol katonai hatóságok internálták. Ö ugyanis, hagy ne kerüljön a kezünkbe, a szövetséges csapatok iráni bevonulása után Sirazba uta­zott, s angol fogságba került. Irán északi részén a szovjet katonai hatóságok internál­ták az ismert instruktorokat, akik a kémeket és diverzán- sokat képezték ki. — Hodzsa Ali értékes val­lomást tett — jegyezte meg Kulijev, — Megnevezte azt a csoportot, amely az olajipari körzetekben további diver- ziókra kéfezül. A napokban elfogjuk őket. — Kiírathatnám magam er­re az időre a kórházból? Kü* lönben lekésem az akciót.., — El kell keserítenem — mondta Szergej Vlagyimi- rovics — de még ha felépül­ne erre az időre, akkor sem kapcsolódhatna be ebbe a műveletbe. Nem kívánjuk felfedni, hogy a biztonsági szervekben dolgozik. Von Schönhausen nemsokára megjelenik Berlinben, magá­hoz tér és ott folytatja, ahol abba hagyta. Nincs elég bizo­nyítéka, hogy ne bízzon töb­bé Jakov Szergejevben, azaz Allaverdiben. Heckert őrnagy pedig az angoloknak fecseg majd... így hát, kedves bará­tom, fel kell készülnie a to­vábbi munkára... A harc folytatódik. — Vége-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom