Kelet-Magyarország, 1973. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-14 / 215. szám

v <$m T973, szeptember f* RÄtT-MAGYARORSZÄG (Folytatás at 1. oldalról) akadémia épületében meg­alakult a katonai junta kor­mánya. A kabinetnek két polgári tagja van. Az SZKP Központi Bi­zottsága csütörtökön nyilat­kozatban közölte, hogy az Allende-kormány megdönté­sével kulminált a chilei reak­ció felforgató munkája. A reakció, külső imperialista erők támogatásával, a népi kormány egész hároméves fennállása alatt nyíltan meg­szegte a törvényeket és az alkotmányt, nyíltan akadá- lyozta a dolgozó nép és a független fejlődés érdekeit szolgáló alapvető szociális és gazdasági átalakítások prog­ramjának végrehajtását, szét­züllesztette a gazdasági életet, terrorcselekményeket hajtott végre. Most a reakció, miután arcátlanul elnyomta a nép akaratát, miután lábbal ti­porja a demokrácia elemi szabályait, haj tó vadászatot indított a haladó személyisé­gekre. Az SZKP központi Bizott­sága határozottan elítéli a chilei reakciós erők tombolá- sát, azt, hogy sárba tapossák a demokratikus intézménye­ket. és az alkotmányos sza­bályokat, s gálád megtorló terveket szőnek a haladó pár­tok és szervezetek ellen. A chilei nép számára e nehéz órákban, a szovjet kommunisták és valamennyi szovjet ember érzéseit tolmá­csolva, az SZKP Központi Bizottsága teljes szolidari­tásáról biztosítja a testvéri Chilei Kommunista Pártot, mindazokat a chilei dolgozó­kat, akik a reakció csapásai ellenére hűek maradtak a függetlenségért, a demokrá­ciáért és a társadalmi fej­lődésért. Az SZKP Központi Bizott­sága szilárd meggyőződését fejezi ki, hogy sem a megtor­lás, sem a terror nem törhe­ti meg a nép akaratát, nem zárhatja el a gazdasági és a társadalmi fejlődés útját. Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a kormány elnökhelyettese az alábbi nyilatkozatot adta a Magyar Távirati Irodának a chilei ellen forradalommal kapcsolatban: a Magyar Nép- köztársaság népe megdöbbe­néssel értesült az alkotmá­nyos chilei népi rendszer el­leni erőszakos ellenforradal­mi támadásról. A demokrácia és az emberi haladás min­den igaz hívét megrendítette, hogy a puccsisták meggyil­kolták Salvador Allendét, a Chilei Köztársaság törvényes elnökét, aki utolsó lehelteiéig védelmezte a törvényességet és mindent megtett a testvér­gyilkos polgárháború elhárí­tásáért. Mélységesen elítéljük az imperialista körök által tá­mogatott chilei reakció tá­madását, a haladó népi rend­szer ellen. Ezekben a súlyos - órákban teljes szolidaritá­sunkról biztosítjuk a baráti chilei népet. Chile népe nincs egyedül. A világon minden haladó erő és minden becsületes ember szolidaritása és támogatása áll mögötte, segíti igazságos harcában. A chilei események to­vábbra is vezető helyen szerepelnek a világsajtó ha­sábjain. g lapok címeikben kiemelik, hogy Santiagóban még folynak a harcok. A párizsi Combat hangsúlyoz­za: úgy látszik a hadsereg­nek még nem sikerült ural­ma alá hajtani a főváros m un kásnegyedei t. A I’ Humanité vezércik­kében Etienne Fajon, az FKP politikai bizottságának tagja, a lap főszerkesztője 'hang­súlyozza, hogy a chilei ese­mények megmutatták: a nagytőke urai csak addig tartják tiszteletben a fenn­álló törvényeket, amíg pro­fitjuk nem kerül veszélybe, de megkerülik vagy meg­sértik azokat, ha érdekeik így kívánják, mint ez Fran­ciaországban történik, ha pe­dig a nép i— mint Chilében — előre halad a demokrá­cia útján, akkor ha tehetik b fel forgatáshoz folyamőr, nak. hogy megsemmisítsenek minden legalitást.. A francia baloldal számára a chilei 'eseményekből az a tanulság, hogy biztosít aniok kell a dol­gozók nagv többségének ak­tív támogatását, csak így le­het elszigetelni a jelenleg uralkodó szűkkörű oligar­chiát. Franciaországban egyéb­ként a szerdai nagyszabású párizsi szolidaritási tünteté­sen kívül az ország sok nagyvárosában is yoltak ha­sonló felvonulások, így Gre- noble-ban ötezren, Lyonban háromezren, Toulouse-ban kétezren tüntettek a pucs- csisták ellen. A fasiszta államcsíny és Allende elnök meggyilkolásá­nak hírére átfogó szolidari­tási akció bontakozott ki a latin-amerikai kontinensen. Kuba után háromnapos nem­zeti gyászt rendelt el Rafael Caldera elnök Venezuelában, Luis Echaverria elnök Mexi­kóban, Joaquim Balaguer el­nök a Dominikai Köztársa­ságban. Buenos Airesben több mint húszezer fiatal vonult fel vö­rös zászlók alatt és éltette a chilei népet. „Jenkik takarod­jatok Latin-Amerikából!” „A chilei nép győzni fog!” felira­tú táblák alatt tüntettek a chilei nagykövetség épülete előtt. Aristides Calvani venezu­elai külügyminiszter kormá­nya nevében részvétlátogatást tett Chile caracasi nagykövet­ségén, kinyilvánítva kormá­nya együttérzését Salvador Allende köztársasági elnök halála miatt. A chilei jobboldali katonai államcsíny és Allende elnök tragikus halála továbbra is mély megdöbbenést, egyönte­tű felháborodást vált ki Olaszországban. A chilei nép­pel együttérző, a katonai puccsot elítélő nyilatkozatok hangzottak el a kormány va­lamennyi politikai párt, a szakszervezetek részéről. Az olas# külügyminisztéri­um közleményt adott ki, amelyben a kormány nevé­ben legmélyebb sajnálkozását fejezi ki afölött, hogy Chile alkotmányos kormányát kato­nai államcsínnyel megdöntöt­ték, s hogy Salvador Allende elnök életét vesztette. „A kormány az olasz nép túlnyo­mó többségének érzelmeit fe­jezi ki, amikor a leghatáro­zottabban elítél minden erő­szakos módszert a politikái életben.” Az Olasz Kommunista Párt vezetősége összeült a chilei események megtárgyalására, és szintén közleményt adott ki. Az OKP a leghatározot­tabb módon elítéli a reakci­ós fasiszta államcsínyt, amely megállította a chilei nép ha­ladását a társadalmi fejlődés útján, és testvéri szolidaritá­sát fejezik ki a chilei dolgo­zók, az elvtársak és minden demokráciáért küzdő személy mellett, akikre most elnyo­más sújtott le, és akiknek kemény harcot kell vívniok a szabadság és a demokrácia védelmében. A minden oldalról elhang­zó bírálatok hatására az ame­rikai Fehér Ház csütörtökön délután — kétnapos hallga­tás után — 19 szavas nyilat­kozatban fejezte ki „sajnálko­zását” a chilei „emberélet­veszteségek” és „különöskép­pen Allende elnök elhalálo­zása” miatt. Paul Hare, a külügyminisz­térium szóvivője elismerte, hogy a külügyminisztérium „információt kapott a készü­lő államcsínyről néhány órá­val annak megkezdése előtt”, de — állítása szerint — azt „csak a puccs megkezdése után továbbították magas­rangú kormánytisztviselők­nek”. Bíró József felszólalása KOMMENTÁR Faj ás Időzök rém tettel a GAIT tokiói értekezletéu Tokióban csütörtökön dél­előtt folytatta munkáját a GATT miniszteri értekezlete, amelyben időközben befutott újabb delegációkkal százegy- re emelkedett a résztvevő or­szágok száma. A tanácskozá­son a szocialista országok közül hivatalos küldöttséggel képviselteti magát Magyaror­szág, Csehszlovákia, Lengyel- ország, Románia, Jugoszlávia és Kuba. Bulgária, amely nem tagja a GATT-nak, megfigye­lőket küldött az értekezletre. A csütörtök délutáni p!e - náris ülésen került sor a ma­gyar küldöttség vezetőjének, dr. Bíró József külkereske­delmi miniszternek felszóla­lására. Felszólalásában megelége­désének adott kifejezést, hogy hazánk 1973. szeptember 9-én érvénybe lépett tagsága révén az egyenlőség alapján, az egyezmény teljes jogú szerző- ző feleként vehet részt a most kezdődő kereskedelmi tárgya­lássorozaton, amelynek célja a világkereskedelem átfogó rendezése. Részvételünk — mondotta — azon az elvi ál­láspontunkon alakul, hogy kereskedelmi kapcsolataink­ban az egyenlőség és a köl­csönösség elvének maradék­talanul érvényesülni kell, függetlenül az országok gaz­dasági és társadalmi rend­szerétől. A miniszter rámutatott, hogy a mezőgazdasági keres­kedelemben való nagyfokú érdekeltsége következtében Magyarország kiemelkedő je­lentőséget tulajdonít a világ­kereskedelem átfogó rendezé­sének. Ennek valamennyi piacon, különösen az Európai Gazdasági Közösség piacán megkülönböztetés-mentes és méltányos feltételeket kell biztosítani mezőgazdasági tér- mékeink számára. A magyar ipar erőteljes fejlődése foly­tán hazánk nagymértékben érdekelt a kész- és félkész termékek kereskedelmét elő­segítő további vámcsökkenté- sekben, valamint az egyéb kereskedelmi akadályok le­építésében is. Nem az első és feltételez­hetően — sajnos — nem az utolsó vérengzés miatt irá­nyul a haladó világ figyelme' Dél-Afrikára. A fajüldöző rezsim rendőrsége szerda haj­nalban sortüzet nyitott a carletonvillei aranybánya dolgozóira. Tizenegy halottat és tizenkét sebesültet köve­telt a gyilkos merénylet. Okkál kínálkozik a kérdés: vajon mi indította Johannes Vorster rezsimjét az újabb tömeggyilkosságra? Nos, a válasz egyszerű: a bányászok béremelést követeltek. Az apartheid — a faji megkü­lönböztetés — lelkes hive, a bennszülött lakosság jogait sárba tipró fehér telepeskor­mány miniszterelnöke nem átallotta cinikusan kijelente­ni: a rendőrség „korrekt mó­don” járt el, amikor tüzet nyitott. Ügy érvelt: a tünte­tőktől nemcsak a fehéreket — értsd a kisebbséget —, hanem sajat társaikat is meg kellett védeni, s ez adott okot a tö­megvérengzésre. Azóta az aranybányát ro­hamrendőrök Vették kcynil. Ilyen körülmények között persze elcsitult a zavargás, s a rendőrség sietve jelenthet­te: a rend helyreállt. A fajüldöző módszereiről hirhedt Dél-afrikai Köztár­saságban gyakoriak a hason­ló esetek. A carletonvilleihez hasonló „korrekt” gyilkossá­gokkal szüntelenül rettegés­ben tartja a maroknyi fehér telepes az őslakosságot, sár­ba tiporva az alapvető embe­ri jogokat, felrúgva a legele­mibb demokratikus szabad­ságjogoknak még a látszatát is. Szakszervezeti jogokról, szervezkedési szabadságról, emberibb megélhetést nyújtó bérezésj-ől gz aperthéid kö­rülményei között szó sem le­het. A jogok csak a fehér te­lepeseket illetik meg. Az ős­lakosságnak csak kötelessé­gekből jut ki, s az önbírásko­dás félelmetes légkörében a fehér telepes a legapróbb rendzavarás, legcsekélyebb séf-elem esetén is jogqt for­málhat a fegyveres megtor­lásra. Napjaink tragikus anakro­nizmusa a fajüldöző Vorster- rezsim. Áldozatainak száma azonban nőttön -nő, S a vi­lág haladó erőinek gyakori tiltakozása, az ENSZ illetékes szerveinek közbenjárása, szankciók bevezetése és az erélyes fellépések ellenére Pretocia urai nem hajlandók más körülményeket teremte­ni az ország őslakóinak. Az újabb terrorcselekmény az aranybányában eldördült sortűz, tizenegy afrikai bá- nyász értelmetlen halála vá­dolja sötét az apartheidet. Megnyílt a Bundestag őszí ülése Scheel as /VSZK külpolitikájáról Walter Scheel külügymi­niszter beszédével csütörtö­kön megnyílt a nyugatnémet szövetségi gyűlés Ő6zi ülés­szaka. Scheel kormánynyi­latkozatban foglalta össze az NSZK külpolitikai törekvé­seit, amelyeknek középpont­jában a nyugat-európai in­tegráció következetes folyta­tása áü. A külügyminiszter beveze­tőben igen eredményesnek minősítette a „kilencek” koppenhágai külügyminiszte­ri értekezletét. Scheel, hangsúlyozta: a Közös Piacnak a jövőben közösen kell állást foglalnia a világpolitikai problémáit illetően, mert Nyugat-Euró- pa népességénél és gazdasá­gi erejénél fogva „olyan ha­talmi tényező, amelyet hoz­zá lehet mérni az Egyesült Államokhoz, a Szovjetunió­hoz, Japánhoz és Kínához”. A koppenhágai konferen­cia másik eredménye Scheel szerint az volt, hogy utat nyitott az Egyesült Államok­kal kezdődő „konstruktív- párbeszédhez”. Ha Nixon el­nök Európába jön. a ..ki­lencek” készek közös nyilat­kozatot kiadni, amelyben az amerikaiak és az EGK hitet tesznek a közös értékek mel­lett. „Lebecsülhetellen értékű”. nek nevezte, hogy a közös nyilatkozatban az Egyesült Államok szavatolja az ame­rikai csapatok további euró­pai jelenlétét. Az NSZK keleti politiká­ját elemezve ismét hangsú­lyozta. hogy az szerves ré­szét alkotja az „európai po­litikának”. Scheel annak a véleményének adott kifeje­zést. hogy a csehszlovák Pompidou Mao CeTungnál nyugatnémet tárgyalásokon támadt nehézségek nem szemlélhettük elszigetelten. „Enyhülési erőfeszítéseink­nek mindig középpontjában maradnak Berlin és a vele kapcsolatos problémák. Ez nem kerülhető el. A továb­biakban is meg kell vitat­nunk az érintett országok­kal a (nyugat-) berlini kép­viselet valamennyi vonatko­zását.” A külügyminiszter igyekezett azt a benyomást kelteni, hogy megérti a szo­cialista országok álláspont­ját, mindazonáltal „mégis megértést” kért „feltételei iránt”. A hivatalos látogatáson Rekingbpn tartózkodó Geor­ges Pompidou, francia köz­társasági elnök csütörtökön, közép-európai időszámítás szerint 8,30 órakor folytatta megbeszéléseit Csou 'En-laj kínai miniszterelnökkel. A két politikus szerdán egyórás eszmecserét tartott. A megbeszélésről — ame­lyen Gsi Peng-fej kínai kül­ügyminiszter is jelen volt . ­.................................. — hivatalosan csak annyit közöltek, hogy a tárgyaló partnerek megvitatták a nemzetközi helyzetet és más országokkal fenntartott kap­csolataikat. Pompidou szerdán találko­zott Mao Ce-tunggal, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának elnökével. Ejqzetes bejelentés nélkül tártott megbeszélésük kél óra hosszat tartott. k Július Fucik halálának 30. évfordulója alkalmából a Csehszlovák Kultúra Klubjá­ban csütörtökön kiállítás nyílt. Oldrich Tesarik, a Csehszlovák Kultúra igazgatója megnyit­ja a kiállítást, mellette Frantisek Dvorsky, Csehszlovákia budapesti nagykövete. (Kelet-Ma- gyarország telefotó) Gergely Mihályi Nem hallgattál meg, Máriám! 3. Ott ült egy magas, mosolygós szemű férfi, ki­csit félrehúzódva a többitől, neki külön oda kellett vin­nem a kávét, és olyan han­gon mondta, hogy köszönöm, hogy újból meg kellett néz­nem... Néztem, és már alig bírtam levenni róla a sze­mem. Melegem lett, azt hi­szem, kicsit tántorogtam, amikor magukra hagytam őket... A titkári szobában csak leroskadtam a székre, bámultam magam elé, és- még mindig nem értettem. mi bajom. Máriám. Ugye, Máriátp. te elhiszed, amit mondok? Te szép asszony voltál, sok gyereket szültél, ismered hát jól a szerelmet is... öt perc sem telt el, ki­jött a főnöktől az a férfi, lassan húzta be maga után az ajtót, lassan közeledett felém, és már liemcsak a szeme mosolygott, és lassan föiém hajolt, én meg csak néztem tehetetlenül, néztem föl rá, mintha ne™ ís sej­tettem volpa, mi következik, és a számra tapasztotta a száját, puhán és erősen, egé­szen megolvasztott, és én .behunytam a szemem. és meghallottam azt a zengő zsibbasztó muzsikát, amit még soha. Éppen olyan las­san fölegyenésedett, és még mindig némán állt előttem. Gyönyörködtem benne és azt kérdeztem: ki vagy te és honnan jöttél? És ő is kér­dezett: fontosak a nevek, a címek, számok?... Már cso­dáltam is, mint Karit és azt kérdeztem: hát mi a fon­tos?... Azt fejelte: élni. kedve­sem ! Szépen, bölcsen és méltósággal megélni ezt az egy menetet, mert nincs is­métlés, kedvesem, nincs új­rajátszás. mint a színpa­don... Okos volt Kari, de ilyeneket nem mondott. Ö visszatért a társasághoz, de nemsokára befejezték. és Andi visszamaradt, megvár­ta. amíg elrakom a dolgai­mat, aztán azt mondta, men­jünk el valahová, megiszunk egy pohár Martinit... Marti­nit ittunk, és Andi szavait ittam, nem tudom, melyiktől részegedlem meg iobban... És amikor kimentünk az ut­cára, azon törtük a fejünket, hová mehetnénk. Mert úgy kívántam vele lenni, aho­gyan még soha. még Kari , idejében sem. Andihoz, a szállodába nem mehettünk, én magamhoz nem vihettem, anyám és apám mellé se. a másik szobába, melyet csak egy folyton nyitott aj­tó választott el. Végre eszembe jutott egy barát­nőm, a közelben laktak. Qfrgnézem, hátha délutános a férje. Mert gyerekük nincs. Szerencsénk volt, így búj­hattunk meg nála egy kurta órácskára. De Andi az- or­szág másik végében lakott, utána kétszer találkoztunk még... És aztán jött Zoltán... Mi­lyen érdekes, hogy Karihoz és Andihoz hasonlít, hogy akiket én szeretni tuaon, mind olyanok, mintha test­vérek volnának... Milyen különös, hogy a hasonló tu­lajdonságok mennyire ha­sonlóvá formálják az embe­reket... Zoltánban megvan Kari ereje és Andi szelle­messége, műveltsége... Törté­nelem és földrajzszakos ta­nár, tanulmányokat és kri­tikákat ír a helyi lapokba, és előadásokat tart a TIT? rendezvényein, fiatal, magas, erős és szép... (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom