Kelet-Magyarország, 1973. augusztus (33. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-12 / 188. szám

1973. augusztus T3. K15L15T-M AGYARORSZA® — VASÁRNAPI MELLEKfiErr 9. Számadás és előrejelzés Űj évad előtt a Bürget Lajos: VANDENINCS A Déryné Színház évad végi számadása nemcsak a háromszázon felüli tagságot érinti. Érdekli még az ország egész területén dolgozó „külső munkatársakat” is: a művelődésügy hatóságait, az intézmények igazgatóit, közön­ségszervezőit, stb. Számuk jóval meghaladja az ezret, közreműködésüket nem nélkülözheti az ország legnagyobb színháza. Végül színhá­zunk félmilliónyi látogatója is igényt tart egy olyan tájékoztatóra, amely az elmúlt évad eseményeinek összegezése mellett a jövő ter­veibe is bepillantást enged. A statisztikai adatok tanúsága szerint az 1972—73-as évadban 1688 előadást tartottunk 491 018 néző előtt, összesen 16 színpadi művet mutattunk be. A korábbi évadokban az elő­adások száma gyakran túlhaladta a kétezret. A csökkenés egészséges és ésszerű folyamat és az előadások minőségi javulását eredményezi. A korábbi csúcsdöngető számok már-már megoldhatatlan feladat elé állították a színház művészeti és gazdasági vezetését. Velejárója volt a szinészállomány minőségi felhígulása és akadályozta az amúgy is sok gonddal járó, igé­nyesebb műsorterv kialakíjását. Az előadás- szám csökkenésével a gazdasági vezetés is jó néhány lidércnyomástól szabadul. így a gép- kocsipark túlterhelésétől, a műhelyek örökös rohammunkájától, a költségkeretek feszített- ségétől. A csökkenő előadásszámmal szűkült a táj­terület. Nem látogat a színház tovább olyan játszási helyeket, ahol a mostoha körülmények a nívó rovására megalkuvásra kényszerítik a társulatot. Az elmúlt évad örvendetes eseménye a kí­sérletként elindított gyermekelőadások sikere. A kezdeményezőket is váratlanul érte, hogy az ország területén — elsősorban a falvakban — milyen nagyarányú a gyermekelőadások iránti igény és érdeklődés, A falvak apró népe — a kitűnő bábszínházi előadások mellett — az élő színház élményével is gazdagodik. Szín­házunk közönségbázisa pedig újabb, jelentős réteggel bővült. Az első zenés mesejáték szer­zője Sórmándi Pál és Dénes Margit, valamint a rendező, Csongrádi Mária gyermekek és pe­dagógusok előtt sikeresen vizsgázott. Az új évadban Tarbay—Váry: Mese a tűzpiros vi­rágról és Budai—Babay: Három szegény sza­bólegény című zenés mesejátéka szórakoztatja majd legifjabb színházlátogatóinkat. Több. mint 10 éve annak, hogy a Déryné Színház első operatársulata vidéki körútra in­dult, és tekintélyes részt vállalt a zenei nép­művelés feladatából. Mint minden úttörő vál­lalkozás. az első lépéseket most is kétkedés, bizalmatlanság kísérte színházon belül és kí­vül egvaránt. A kezdeményező Kertész László főrendező hite és hozzáértése, a fiatalokból alakult operatársulat szorgalma és tehetsége áthida'ta a felmerülő nehézségeket. A vidéki operatársulatok debreceni fesztiválián beérett a gyümölcs. Ránki György—Károlvi Amy víg- cnerája, a Pennádé király új ruhája osztatlan sikert aratott. Szereplésük a közönségre, a ze­ne szakértőire és a saító munkatársaira, a fel­fedezés ereiével hatott. Az űj évadban bemutatásra kerülő egvik vígopera szerzője Smetana, címe: Eladott fővesztés értendő, inkább a kobak régi isme­reteinek kicserélése, felfrissítése uj ismere­tekkel. Az emberiség gyermekkorában az üka­pák ugyanúgy csiszolták a kőszerszámokat, mint ükunokáik. „Ma, a XX. század közép­ső évtizedeiben a jövőre gondoló apák már úgy nevelik fiaikat, hogy azok feje más le­gyen, azok keze más munkára álljon, mint amire az övék vap beidegződve” — írja Marx György. Meglehet, hogy a fiatalok ma még fel sem talált termelési folyamatokat irányí­tanak majd olyan gépeken, amelyeket csak ezután terveznek meg. Minden valószínűsé­ge megvan annak, hogy egy szakember „me­net közben” új szakma elsajátítására kény­szerül. A tudomány és a technika rohamosan fejlődik. Az emberiség tudományos kincse tízevenként megduplázódik. A legtöbb meg­tanult adat 10—20 éven belül elégtelennek bizonyul, elavul. Míg az ókorban a technikai és tudományos felfedezések duplázódási ide­je ezer esztendő körül járhatott, addig kp- runkban ez az időszak rövidebbé vált az em­beri életkornál! A fenti adatokat Marx György könyvé­nek „Gyorsuló idő” című fejezetéből idéz­Déryné Színház menyasszony. Még egy daljáték ősbemutatójá­ra is sor kerül. A filmbéli nagy sikere után átdolgozott Körhinta, Ránki—JMádasi—Varga készülő műve is műsortervben szerepel. Ör­vendetes, hogy az elmúlt évtized során a Do­nizetti-, Nicolai-, Auber-, Offenbach-bemuta- tók eredményeként mennyire bővült a fajsú­lyosabb zenét igénylő és értő vidéki közönség- réteg. Szívesen emlékezünk még az elmúlt év­ad néhány jelentős és sikeres bemutatójára, így Petőfi S.—Simon I.—Rónai P.: A helység kalapácsa című zenés játékára, Szalai Vilmos sodró lendületű, ötletgazdag rendezésére. Ez­zel tisztelgett színházunk a jubileumi évben a költőóriás Pétőfi emléke előtt. Szophoklész —Devecseri—Gyurkó: Két- Elektra című tra­gédiája várakozáson felüli sikerrel járta az. országot, és mindenütt telt házakat vonzott. Műsorra tűzésének ötlete és ihletett, rangos rendezése Szécsi Ferenc nevéhez fűződik. Nem hiányozhat a felsorolásból örsi Ferenc: Princ, a civil című zenés vígjátéka sem. Az ősbemutatót közönségünk nagy elismeréssel fogadta, s ebben része volt Petrik József iz­galmasan újszerű, hagyományrobbantó rende­zői munkájának. Augusztus végén, elsőként, a D,éryné Színház kezdi új évadját. Műsortervükben — a már felsorolt gyermekelőadások és vígope­rák mellett — szerepel még Jókai—Komlós: Mire megvénülünk, Georgiév: önmagad bírá­ja. Gárdonyi Géza: A bor. Taar Ferenc: Sírkő pántlikával. Gerencsér: Ferde ház, Gáspár M.—Majléth J.—Dallos S.: Kilépek a történe­lemből, Pad'sák—Darvas—Hajnal: A sztár is meztelen, Kacsóh P.—Kövesdi—László E.: Rákóczi című színpadi alkotása. Külön jelen­tősége van a Tartuffe felújításának. Kevés hí­ján negyedszázada Moliere vígjátéka volt az első 3 felvonásos színpadi mű, amelvet a falu- járó színház műsorra tűzött ps 697 (!) alka­lommal játszotta. Felemelő emlékünk az indu­lás hősi korszakából! Hiányos lenne a beszámoló, ha a külföld: vendégszereplésekről megfeledkeznénk. Évek óta kialakult gyakorlat, hogy rendszeresen láto­gatjuk Jugoszlávia és Ausztria magyar lakta területeit. Az elmúlt évadban bővült a határon túli „táiterület”, mert — kulturális csere- egyezmény keretében — Románia négy ma­gvar lakta városában 12 előadást tartottunk. Cserepartnerünk, a sepsiszentgyörgyi Állam’' Magyar Színház társulata ez év tavaszán Du- kász Anna igazgató és Tomoa Miklós rendező vezetésével viszonozta a látogatást. Tamási Áron: Csalóka szivárvány és P. Fverac: Ki vagy te? című színműve rendkívüli siker* aratott. Joggal írták róla a lapok, hogy ven­dégszereplésük a színházi évad jelentős ese­ménye volt. A két színház közötti baráti kaocsolat és a kölcsönös vendégjáték hosszú távra biztosítottnak látszik. Ennyi a szűkre szabott számadás és előre­jelzés. Indul a huszopbnrmadik évad. most már a gonddal és felelősséggel szerkesztett műsortervé a szó! Társadalmunk megteremti az egész életre szóló tanulás feltételeit, kint az élet­ben és bent az emberben. Oktatásügyünk olyan iskolai programot dolgozott ki, mely korszerű ismeretek és készségek megszerzé­sére készíti fel a fiatalokat. Szemléletesen fo­galmazta meg ezt a gondolatot Szent-Gvör- gyi Albert Nobel-díjas tudós: „Számos feje­zete ellenére az oktatásnak lényegében egyetlen tantárgya van: olyan emberek ne­velése, akik lábán nem lötyög a felnőttek cipője, és akik képesek egyenesen állni, te­kintetüket szélesebb látóhatáron hordozva”. Azaz elsajátították az elődök tudományát, és tudják, mit kezdjenek azzal, hogy általa életük gazdagabb legyen. Nos, ennyi nagv ember magvas vélemé­nye után az újságírónak csupán „apróságok­ra” kéne figyelmeztetnie. Arra, hogy a gyor­suló idő kevésbé gyorsuló művelődésén ho­gyan lendíthetne iskola és népművelés. Együtt! Tulajdonképpen sokan, sok cikkben szorgalmazták ezt. midőn az iskolai és köz- művelődési könyvtárak, művelődési házak és iskolák, ifjúsági klubok és a tudomány, művészet valamely ágában amatőrködők kö­zös munkálkodásáról szóltak. Vagy sürget­ték az ismeretterjesztés és a klubszerű vita­Ez nem név. Nem is kirándulóhely. Vagy mégis? Vandenincs itt van Szabolcs-Szatmárban. Dédelgetik, szeretgetik. Beszélnek is róla. Ha úgy tetszik, büszkélkedünk vele. Vandenincs az álom. És mi szenderegve kibiceíünk, hogy magától felébred-e. Nem fog. lm hát, ébresz- ges sük. Ébresztgessük, mert megérdemli. Négy-öt évvel ezelőtt alig volt valamink. Azóta szépen kialakultak a strandok, víz menti pihenőhe­lyek. Sok erőfeszítés, sok munka, fantázia ölt testet bennük. A természet sok kinccsel ál­dott meg minket. Talán többel, mint mást. Ezért is vagyunk türelmetlenek. Mert úgy sze­relmik, hogy jobb legyen, mint másutt. Meg szebb. És hogy lássuk mi és lássák, akiket várunk. És akik jönnek. Hogy minél kevesebb legyen a bosszúság. A terület nagy. Tizenkét holdon terül el a mátészalkai városi fürdő. A KÖRNYÉK STRANDJA. Aki tudja, a környékről felkere­si. Vize jó Medencéi tiszták. Parkja tetszetős. HÉTVÉGÉN KÖZEL ÉS TÁVOLBAN NINCS JOBB PIHENÉS, Külföldiek is betérnek, öltö­zője 2000 személyes, 137 kabinja van. Egy-egv forgalmas szombaton és vasárnap ÖTEZER EMBER IS MEGFORDUL ITT. Áldoz rá a város. Tervez, és ÜJ STRAND­MEDENCÉT ÉPÍTTET a SZAVICSAV, a für­dő kezelője. Parkosítanak. Csak éppen az el­látás marad a mélyponton. Kölcsönzés sincsen. Ha valaki otthon felejtett valamit, vagy éppen csak betévedő, várhat arra, hogy gyékényt, meg egyebet kan. De az ennivalóval sem jár jobban. AZ ÁFÉSZ LÁTHATÓAN SZÜKSÉ­GES ROSSZNAK TARTJA A STRANDOT. Kicsi az étterem. Szegényes a választék. Csúcs- forgalomkor órákig kell állni fagylaltért, ita­lért, hűsítőért. Mátészalka íey is kellemes helyzetben van. A Tisza a VOLÁN JÓVOLTÁBÓL NEM MEG­KÖZELÍTHETŐ HÉTVÉGEKEN. így más nincs, mint a városi fürdő. A semminél sokkal jobb. De mi ez ahhoz, ami valóban lehetne? Dombrád a következő állomás. ITT VAN EGY VÉGZETES TÉVEDÉS. Kiderült, hogv ahová a távlati fejlesztési tervet készítették íminő tájékozatlanság!) Borsod megyébe esik. így hát ami van, az van, de hogy mi‘lesz. az a jövő titka. Pedig itt szép a környezet, jó az ellátás, van terület, és már a magja is adott egy leendő nyaralóhelynek. De: NEM JÓ A STRAND, ROSSZ AZ ÚT. BIZONYTALAN A JÖVŐ. Ezen a helven nem ÁFÉSZ gondosko­dik az ellátásról, hanem a dombrádi tsz. In­gyen őrzik az autót, a motort, itt bő a válasz­ték ételből, italból. Volna hely a terjeszkedés­re. Nasv a környék, hatalmas a vonzerő. Csak egy példa: egv rossz hónapban is 115.ezer fo- rint feletti az ételforealom. Megáll az. aki Bor­sodba. vagy -bői igyekszik, úttörők táboroznak a Tisza partján, kirándulók, érettségizek, hri- gádov szívesen látogatnak ide. A földM''Ttt.a] ismeri a terül etet és a törvényt. Ám jöhet a vita: VAN. DE NINCS. Maradiunk a Tisza partián. RAKAMAZ. Söröseimkék úsznak a strand előtt, odaragad- nak a fövenvbe. A terület Szabolcsban van. Az úr itt mégis a tokaji tanács, szövetkezet. Közművelődésünk társadalmi hivatása az. hogy valamennyi emberben ébren tartsa az önművelés vágyát. És megteremtve hozzá a feltételeket, kielégítse ezt az igénvt. A nép­művelés — bár nagv erőfeszítéseket tesz — még jobbára adós ezzel. Kevés a helyi kez­deményezés, hiányzik az adottságok és ten­nivalók józan ismerete. A gazdasági szakem­berek többsése sajnos, niég nem sokra tartja az e nbpr művelődés ének szerepét a terme­lésben Le1 vsiili a legfontosabb termelőerő ezen ön megújító szellemi-lelki szükségletét H°’-mar>n Telvén énnen M-u-xra hivatkozik, midőn kifejti, hogy a „kultúra igazi nagy funkcióját csakis abban lehet látni, hogy az emKer. aki kUccrö) a termolésí folyamatból. a kultúra segítségével... más szubjektumként kerüljön vissza a termelésbe”. Vagyis többet tudó, kiegyensúlyozottabb dolgozóként lép­jen a munka műhelyébe. A termelés új „ti­tánja” a tudomány, melv az emberrel egye­sülve válik nagy teremtőerővé. Ez az egye­sülés pedig — tanulás! Önművelés. Vezess. Lucifer, a „tudás fája" végtele­nül terebélyes; gyümölcsét szakítani s álta­la gyarapodni — emberi, történelmi paran­csolat. Balogh Ödön Hogy a rakamaziak nem sokat törődnek ezzel a területtel? Érthető. A szabolcsiak szerint ez már Borsod. Közben jönnek bel- és külföldiek, utaznak, táborpzpak és szidják, aki éppen kéz­nél van. Nem is Borsod, nem is Szabolcs. Il­letve Szabolcs, csak hát egyszer kiengedtük a kézből. RAKAMAZT MINDENKI CSAK LE­FÖLÖZNI AKARJA, de nem áldoz rá senki. Ez Tokaj kempingje, fürdője, szálláshelye, tá­borhelye. És ez Szabolcs engedékenyságenek laza, már-már futóhomokos gyengéje. Utunk forduljon Kisvárda felé. Ván«. Fejlődő, egy nemzetközi főútvonal mellett fejt- vő, jó adottságú. Strandja a vár tövében tet­szetős, gyógyjellegű, hatalmas területű. Ami a várostól telik, azt megcsinálták. Jövőre lesz itt versenymedence. Már tető alatt a kádfür­dő. Mutatós a parkosítás. Játék is van bőven. Az öltözőkben és kabinokban egyszerre EZER EMBER IS ÖLTÖZHET, VETKŐZHET. A strandcikkek kölcsönzését is megoldották. Minden van. A fecskétől a tollaslabdáig. A szomszédban (20 méter) az idegenforgalmi hi­vatal teljesen kihasznált motelja működik. Nem messze innen lovagiskolát találhat a lá­togató. Orvosi beutalással is lehet itt fürödni. MINDEN SZÉP, CSAK ÉPPEN AZ ELLÁTÁS KRITIKÁN ALULI. A fürdőn belül meleg étel nem kapható. A közeli halászcsárdát ak­kor zárja be a szakácsnő, amikor éppen dol­ga.akad a városban. A strand zöldség-.és gyü­mölcspavilon iát csak szombaton és vasárnap nyitja ki az ÁFÉSZ, pedig vendég, vásárló van bőven máskor js. A büfés (gyakorlatlan, nem hozzáértő) a vendéget szidja, mert lopják a po­harat, de áru alig van, sör is szeszélyesen, a fagylaltot egy tricikli cipeli k;i a városból. így is teli a strand. Jönnek Tuzsérról, az USA- ból, a környező falvakból, lengyelek, németek. Dicsérik a vizet, a fürdőt. csak éppen azon csodálkoznak: MIÉRT KELL ÉHESEN. SOR­BAN ÁLLÁS UTÁN KAPOTT ÉHINSÉGES FALATOKKAL víkendezni ebben a szép kör­nyezetben. Petneházát nem jegyzi az idegenforgalmi térkép. Még Szabolcsban is alig tudják: szép strand van itt. Nem zsúfolt, jó vizű, kellemes. Persze van abban valami csel is, hogy űsv ne­vezik: ARANY ÁRNYÉK. Igaz, hogy árnyék van, nem több és nem kevesebb, mint má­sutt. Annyi igaz. hogy Petneházának, Nyírja- kónak, Nyírkárásznak, Baktalórántházának ez maga az arany és az árnyék, sőt a víz. Ahogy mondják, betéved ide nyíregyházi, debreceni, kisvárdai, sőt, még külföldi is. És bár egyhan­gú az. ismétlés, itt is az ellátás a rossz. Csak hideg étel kapható, bár az is igaz, nem kis büszkeséggel mondiák: VAGDALTHŰS ÉS. OLAJOS HAL kapható a büfében. Hogy le­hetne sütni frissen is valamit? Lehetne. Hogy lenne-e igénv a meleg ételekre? Lenne. Dg itt csak egy ÁFÉSZ az úr. A konkurrencia hiánya tág teret nvit az. egyeduralkodónak, aki bizony a kisebb ellátást választja a nagyobb válasz­ték helyett. És ismét egy sláeerhelv: OF.ROÉLYI­UGORNYA. Az ember azt hihetne, itt már min­den jő, szép, zavartalan, hiszen a Tisza menti üdülőhely minden prospektus éke. Egy szép vasárnap 15 ezren is felkeresik. Nos. láss"k a medvét. Az ide vezető út járhatatlan, kes­keny, gödrös, avult. A part nemrég kitermelt homokgödreiKen egv tehén is elférne. A strandoló csak botorkál. A zuhanyozókból ki­ömlő víz az étkezők és járókelők lába között folydogál. Falusi körhintás táboroz az étterem mellett. A terület rendezetlen, és ugyancsak nagy természetszeretet kell ahhoz, hogy valaki itt megtalálja a kempingezés örömét. Szegé­nyes az ellátás. Ha a presszósnak van lel.ki- ereie, úgy kihozza a kétféle fagvlaltot, ami addig tart. amíg. Aztán újra fordul kocsiiá­val. Az étterem választéka szegényes, nem felel meg a szolidabb nyaraló igényének. Csa­polt sör szeszélyesen akad, üvegesből is több­nyire a drágát mérik. Ugornya így is „megy”. Az idegenforgalmi járatlanság jóllehet sokakat elriaszt. De nem egyszerűbb így? Hogy mindez mélységesen provinciális? Hogv egv vigasz marad — ha nem zavaros —, a Tisza? Hogy el passzolta a hozzá nem értés a kínálkozott vízi szállodát? Nos. ez már a múlté. És egy végső ugrás: a Sóstó. Nem állít­ható példának a többiek elé. NYÍREGYHÁZA ÜDÜLŐTERÜLETE NEM MEGTALÁLHATÓ. ’Csak a beavatottak tudják. merre lehet oda kiiutni. Más kérdez, ha éppen érdekli. Az el­látás? Vagy drága, vaev egy kétes talponálló. Más nincs. A sétálőerdő területe rendezetlen. A skanzen (eze-szer írtak róla a lapok isi félig sincs készen. Hiába teszi ki a lelkét az idegen- forgalmi hivatal, se a város, se a vendéglátó, se az erdészet nem volt kénes it» kellemes hét­véget biztosítani Zavartalanul élnek a vad- kemoingezpk. PEDTG A NYÍREDvt-t í yi ak a? EOYETLEN KTKAPCSO- LÖDA^r HELYE. Terv van. E’Vón^elés is. Az ezredforduló sok szénét és jót ígér. Vandenincs. Sok lehetővég. igény, még több elvárás. A megvoj kikapcsolódási lehetőség ezzel szemben korántsem az, mint amit a fái. a természet kínál. Érdemes lenne elmélkedni azon: vainn szabad-e ÁEE,S7-ek monopóliumának bagvni egv-egv terület ellá­tását? Nem lenne-e érdemes a téti hónapok­ban egv-egy tanácsi tisztviselői elküldeni tan­folyamra. hogv az, idegenforgalommal, mint gazdasági lehetőséggel ismerkedjenek? Nem volna-e szükséges, boBv a FQ,ső-tiszai Intéző Bizottság konkrétabb» inteTkedac^kkel, ajánlá­sokkal sesítse a most születő vj inaránnt? Az idei tapasztalatok számbavétel^ sokat segíthet. Egyet azonban nem szabad feledni: a kétségtelen növekedés, az elbűvölő számszerű­ség csalóka. A színvonal lehet az egyetlen mérce, amihez viszonyíthatunk. És jobb, ha ez a színvonal nem a saiátunk. Magasabb köve­telmények kívántain a««. Vezess, Lucifer! Nem ördögi óhaj. Ellenkezőleg, a leg- emberibb kérés. Lucifer — nevében: Fényhozó — tulaj­donképpen emberi énünk jobbik fele. Az ér­telem, a nagy titkokat kutató ész, a minden­ható, tekintélyekben és kinyilatkoztatások­ban kételkedő ráció. Az ember, amióta meglopta a „tudás fá­ját”, és az első kőszerszámoktól eljutott az elektronikus számológépekig — lényegében ennek a benső parancsnak engedelmeskedett: vezess új utakra, Lucifer! Vezess a minden* ség titkainak, a természet és a társadalom törvényszerűségeinek megismerésére. Vezess, mert az embernek — különösen a ma és a jövendő emberenek — egy életen át tanul­nia kell. Korunk parancsa ez. Marx György írja Jövőnk, az univerzum című könyvében: „A tudományos-technikai forradalom olyan kor küszöbére vitt, amely­ben egy élet folyamán többször kellene fe­jet cserélni”. A fejcserén természetesen nem Dóczy Ferenc tem. szemléltetésül arra, hogy felgyorsult életünk milyen szokatlan ritmust diktál az embernek — a tanulásra. Egy kis pátosszal mondhatnék: tanulás­ra ítéltettünk! S akár tetszik ez, akár nem — korparancs. Snow angol tudós írja: „Azt mondani, hogy művelődnünk kell vagy el­veszünk, kissé melodramatikusabb, mint a tények mutatják. Azt mondani, hogy mű­velődnünk kell, vagy mar saiát életünkben egy meredek hanyatlás tanúi leszünk, az nagyjából helytálló”. Felvetődik a kérdés: képes-e az ember effajta fejcserére? Vagyis — Marx György megfogalmazása szerint. — „nem szab ugyan­ez az agy (tudniillik, mely a fejlődés fel- gyorsítását lehetővé tette — szerk. megj.) bi­ológiai korlátot, amikor az emberiség a tör­ténelem motorját még szédítőbb száguldás­ra szeretné kapcsolni ?” Válasza egyértelmű: az emberi agy ké­pességei még korántsincsenek kimentve. Nem marad tehát más, mint a kérés: „Ve­zess új utakra, Lucifer!” Az ember vállalja a tanulás és teremtés nyűgét-kiizdelmét. szellem, illetve az amatőr művészeti mozga­lom és az esztétikai nevelés egybekapcsolását Mindezt miért?... Hadd idézzem ismét Szent-Györgyi professzort: „Az eleven okta­tás, amely a lelket és agyat kielégíti, hozzá­segíti az embert, hogy szembeszálljon min­den problémák legszörnyübbikével. azzal, hogy t. i. mit kezdjen önmagával. Eleven mű­vészetet és tudományt tanítva az iskolák fel­tárhatják a művészi és tudományos élet ki­hívásait, azpk végtelen horizontját... ” És álljunk meg e gondolatnál: mit kezd­jen önmagával? Ez a téma azt a kérdést érinii: kit hová vezessen „Lucifer”? Az em­ber (az ifjú) személyisége milyen szakterü­leten. milyen gyakorlati, tudományos vagy művészeti tevékenységben gyarapszik hasz­nosan. Hermann István A szocialista kultú­ra problémái című könyvében ígv utal e ten­nivalókra: Az ember „...a szükséges pihe­nés mellett a szabad idő egy részét is alko­tásra használja föl, s nemcsak tárgyakat al­kot, hanem a lárgvalkotással és amellett ön­magát is alkotia. Ilyen értelemben az ember önmagát alkotó lény.”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom