Kelet-Magyarország, 1973. augusztus (33. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-12 / 188. szám

ti 1 «Mal J < », • X973. augusztus 19. IiÉTFÖ: KEDD: SZERDA: Közzéteszik a berlini Világifjúsági Talál­kozó felhívását — Waldheim, az ENSZ fő­titkára Bukarestben — Súlyos bombázá­sok Kambodzsában Berlinben mély részvéttel búcsúztatják el Walter Ulbrichtot — Brczsnyev fogadja a Szovjetunióban tartózkodó iráni kormány­főt Bonyolódik az athéni repülőtéri merény­let: a palesztin szervezetek elhatárolják magukat az állítólagos „hetedik öngyilkos osztagtól” — Elhúzódó egyiptomi—líbiai tárgyalások az unióról CSÜTÖRTÖK: Chilében Allende katonai vezetők részvé­telével alakítja meg a nemzeti biztonság kormányát — Csehszlovák—nyugatnémet eszmecsere Prágában PÉNTEK: Miniszterelnökünk, Fock Jenő varsói meg­beszélései — Cipruson leleplezik a Maka- riosz elleni merénylet terveit SZOMBAT: Argentína felvételét kéri az el nem köte­lezettek csoportjába — Heves harcok Phnom Penh körzetében — Izraeli repü­lőgéprablás Bejrútnál. Már csak négy napja van az amerikai kormánynak ar­ra. hogy a szigorú kongresz- szusi határozat értelmében végleg felhagyjon az indokí­nai katonai beavatkozással. Csütörtöktől életbe lép a Kambodzsára elrendelt bom­bázási tilalom, de az elmúlt héten az Egyesült Államok harci repülőgépei úgy men­tek, mintha jönnének.. A B—52-es őriásbombázók bevetéseinek és bombaterhé- nek mennyiségét legalább 20 százalékkal növelték, s a támadások csaknem kizáró­lag a főváros, Phnom Penh körzetére összpontosultak. Természetesen nem arról van szó, hogy az amerikaiak még gyorsan fel akarják használ­ni a raktáron levő bombá­kat, hanem a lendületesen előrenyomoló népi erőket próbálják valamiképpen fel­tartóztatni. A nyugati hír- ügynökségek tudósítói egyön­tetűen úgy vélik: a fővárost elfoglalhatták volna a sza­badságharcosok, de félő, hogy ebben az esetben az amerikaiak a szőnyegbombá­zás eszközéhez nyúlnak, s nehézséget okozhatnának az ellátás átmeneti gondjai is. A helyzet ziláltságára jel­lemző, hogy a hét első nap­ján amerikai bombák talál­ták telibe saját szövetsége­seik több támaszpontját, el­sősorban Neah Luongot. Akkor tévedést emlegettek, még bocsánatkérésre is sor került. A hét végére kiderült, ' hogy a „tévedés” minden valószínűség szerint szándé­kosan történt, tartottak at­tól, hogy a szorult helyzetben lévő Lón Nol-csapatok átáll- nak a másik félhez. ! Tulajdonképpen két kér­dőjel foglalkoztatja a világ­sajtót Kambodzsával kap­csolatban. Ha az amerikaiak felhagynak a bopibázással — Itt szeretnénk nyomatékosan felhívni az olvasó figyelmét a nem véletlenül alkalmazott feltételes fogalmazásra — próbálkoznak-e valamilyen „pótlással”? A jelek szerint a Lón Nol-csapatokra aligha támaszkodhatnak, viszont reális veszélyként kell em­líteni a saigoni rezsim be­avatkozását. amire már volt példa a múltban is Kambod­zsában. Egy ilyen lépés vi­szont kiélezné a helyzetet egész Indokínában. A másik egyelőre nyitott kérdés, hogy Washington nem törek­szik-e valamilyen színfalak mögötti kompromisszumra. Hírek és cáfolatok jelentek meg annak idején Kissinger és Szihanuk herceg állítóla­gos kapcsolatfelvételéről, be­jelentették, majd elhalasz­tották az amerikai nemzet- biztonsági főtanácsadó pe­kingi útját. A * mozgásnak voltak tehát bizonyos jelei, jóllehet hivatalosan semmi sem történt... Az esetleges diplomáciai kezdeményezéseket, az ENSZ- főtitkár várható kőrútjának előkészületeit a héten háttér­be szorították a kedvezőtlen közel-keleti hírek: a feszült­ség növekedése a terror lég­körében. Létezik-e egyálta­lán az öngyilkos osztag, amely elkövette volna az athéni re­pülőtéri merényletet? Egyéni akció történt, vagy más meg­bízók állnak a háttérben? A kételyek annál inkább jogo­sak, mert a palesztin szerve­zetek, még a szélsőségesek is, ezúttal teljes mértékben el­határolták magukat a két amerikai és egy osztrák ál­lampolgár görög földön tör­tént meggyilkolásától. A ter­rorcselekményt egyöntetűen elítélte minden józan ember. Ennek következménye lehet, hogy izraeli katonai gépek Libanon légiterében elrabol­tak egy iraki utasszállítót, bár utasait a géppel együtt végül is továbbengedték... A közel-keleti hírek má­sik nagy csoportja az egyip­tomi—líbiai unió nehézségei­re utal. A derűlátó jelenté­sek után kiderült, hogy to­vábbra is fennállnak bizo­nyos véleménykülönbségek, újabb tárgyalásokra van szük­ség. A szeptember elsejei ha­táridő közeledik, s nem lehet kizárni azt, hogy végül is nem tartós, rögtönzésszerű, formális elemeket tartalmazó határozatok születhetnek. Mintha viszont valame­lyest enyhülés következett volna be a két ország nagy nemzetközi visszhangot ki­váltó belső válságában. Chi­lében megalakult az új ka­binet, vezető katonai szemé­lyiségeket vontak be a nem­zeti biztonság kormányába. Remélhetőleg így elhárul a zűrzavar és a polgárháború fenyegetése, a népi egység végre hozzá tud kezdeni gaz­dasági programjának megva­lósításához, amire nagy szük­ség lenne. Cipruson leleple­ződött Grivasz híveinek ösz- szeesküvése Makariosz elnök meggyilkolására. Az érsek-el­nök a hét elején új választá­sokat ajánlott, vagyis a nép ítéletének kikérését, de a jobboldal a pokolgépes ak­ciókat választja... Az elnök kétségkívül megerősítette helyzetét, de változatlan óva­tosság indokolt az értékelés­nél : inkább vihar előtti csend­ről van szó, mint vihar utá­niról. Végül, de nem utolsósorban ismét különös említést érde­mel az a nemzetközi aktivi­tás amelyet hazánk fejtett ki ezekben a napokban. Fock Jenő varsói látogatása, a ma­gyar-lengyel kormányfői tárgyalások beillettek a pro- tokollmentes, lényegretörő megbeszélések sorozatába, amelyek a szocialista orszá­gok kapcsolatait jellemzik. A téma országaink sokol­dalú együttműködése volt a szocialista integráció széles keretei között. Losonczi Pál Berlinben rótta le népünk ke­gyeletét. Walter Ulbricht ra­vatalánál — az NDK állam­főjét mély részvét közepette kísérték utolsó útjára. Lé­nyegében befejezett ténnyé vált csatlakozásunk a GATT- hoz, ez kedvezőbb lehetősé­geket biztosít majd számunk­ra a nemzetközi kereskede­lemben. Külügyminiszter-he­lyettesünk bonni utazása pe­dig már átvezet a következő hét eseményeibe, amikor ma­gyar—nyugatnémet eszmecse­re kezdődik a két ország dip­lomáciai viszonyának kiala­kításáról. Réti Ervin KOMMENTÁR A tárgyalások témája: a diplomáciai kapcsolatok Hét(Eőn Bonnban megkez­dődnek a magyar—nyugat­német tárgyalások, amelyek­nek tárgya: Magyarország és az NSZK diplomáciai kap­csolatainak felvétele. Hosszú és bonyolult nem­zetközi, diplomáciai folya­matok záróakkordját készítik elő a Német Szövetségi Köz­társaság fővárosában talál­kozó diplomaták. Hiszen közismert, hogy hazánk és a nyugatnémet állam diplomá­ciai kapcsolatának felvételét mindeddig nem elsősorban a kétoldalú, hanem az átfogó nemzetközi kérdések rende­zetlensége akadályozta. Nem kerülhetett sor a diplomáciai képviseletek cseréjére mind­addig, míg a Német Szövet­ségi Köztársaságban felül nem kerekedtek azok az erők, amelyek az összes eu­rópai szocialista országhoz — beleértve a másik német államot, az NDK-t is — fű­ződő, viszonyt, a realitások el­fogadása és az erőszakos szándékról való lemondás becsületes politikája alapján rendezték. Az úgynevezett német kér­désben az európai szocialista országok közül a legközvet­lenebb érdekeltsége az egy­kori német birodalom, a ná­cik által megtámadott Szov­jetuniónak, Lengyelország­nak és Csehszlovákiának volt. S hasonlóan hozzájuk a Né­met Szövetségi Köztársaság­gal határos NDK-nak, a má­sik német államnak, amely­nek Bonn nemcsak létéről nem akart tudomást venni, hanem minden rendelkezé­sére álló erővel aknamunkát folytatott ellene. így érthe­tő, hogy hazánk, mint a szo­cialista közösség tagja, nem­zetközi kötelességét teljesít­ve, szolidaritást vállalt part­nereivel, s lépteit az NSZK- val való kapcsolatok vonat­kozásában hozzájuk igazítot­ta. Ez az elvhű, következetes magatartás nemcsak az ér­dekelt szociálisig országok — így legutóbb Csehszlovákia — vezető politikusai részéről kapta meg elismerését, de hallgatólagosan a másik ol­dal sem tagadhatta jogosult­ságát. A szövetségi hűséget, az elvszerű, szilárd maga­tartást ugyanis még az is becsüli, akinek egyébként érdeke volna, hogy az össze­fogást, a szocialista országok egységét lazítsa. A szovjet—NSZK, a len­gyel—NSZK megállapodá­sok, a nyugat-berlini négy­hatalmi megállapodás, az azt követő NDK—NSZK alapszerződés és végül a müncheni diktátumot sem­misnek nyilvánító csehszlo­vák—nyugatnémet megegye­zés voltak tehát az előfelté­telei, hogy a Magyar Nép- köztársaság is diplomáciai szinten fejezhesse be kap­csolatai normalizálásának folyamatát a Német Szövet­ségi Köztársasággal. A hétfőn Bonnban a tár­gyalóasztalnál találkozó part­nerek egyébként egyáltalán nem ismeretlenek egymás számára. Budapesten már hosszú évek óta működik az NSZK kereskedelmi kiren­deltsége, s hasonlóan, ma­gyar kereskedelmi kirendelt­ség végzi munkáját Köln­ben. A gazdasági kapcsola­tok stabilak, s évről évre erősödnek a két ország kö­zött. Az utóbbi időkben pe­dig általánossá váltak a ma­gas szintű látogatások is, így aztán több miniszter járt Budapesten, illetve Bonnban, előrelenditve a kölcsönösen hasznos kétol­dalú kapcsolatok ügyét. A fejlődés mutatója volt, hogy meg a nyugatnémet kormány és az ellenzéki pár. tok vezető képviselői is szűk. ségesnek tartották, hogy itt, Budapesten vegyék fel a kontaktust magyar társadal­mi szervezetek képviselőivel. Ami pedig a két ország la­kosságának személyes kap­csolatait, találkozását illeti, arról igazán nem szükséges részletesebben szólni. Bu­dapesten, a Balatonon és az ország minden táján a nyu- 1 gatnémet rendszámú sze­mélygépkocsik áradata meg­győző tanúság e tárgyban. Amint a magyar turisták­nak is mind nagyobb tömeg­ben úticéljuk Nyugat-Német­ország. Javulnak a kulturá­lis kapcsolatok is. egyre job­ban megismerjük egymás ér­tékeit. Mindez azt mutatja, hogy a bonni tárgyalásokon ked­vező légkörben, és így az előreláthatólag gyors haladás perspektívájában láthatnak munkához a két ország dip­lomatái. Nemes János Közlemény a magyar—lengyel tárgyalásokról (Folytatás az 1. oldalról) Megállapították, hogy az említett határozatok végre­hajtása kielégítően alakul. Egyes kérdések már megol­dást nyertek, a többiek kidol­gozása pedig jó ütemben ha­lad. Az árucsere-forgalom­ban a hosszú lejáratú egyez­mény 1971—73. évi elő­irányzatai túlteljesülnek. Külön érdemes kiemelni a közelmúltban a FIAT 126—p személygépkocsi gyártása és szállításaira 1974—1985-re aláírt hosszú lejáratú koope­rációs egyezményt, valamint azt a gyártásszakosítási egyez­ményt, amelyet az 1976—1985 közötti időszakra lengyel szintetikus szálak és magyar pvc szállításáról írtak alá. Ezek az egyezmények is meg­győzően bizonyítják a két or­szág ipari kapcsolatainak el­mélyülését. A két kormányfő nagyra értékeli a tárgyalások során az együttműködés továbbfej­lesztésére kölcsönösen elő­terjesztett konkrét javasla­tokat. E javaslatok a két or­szág ipara közötti össze­kapcsolódás tartós formáinak 1 kiépítését, valamint a har­madik piacokon való együtt­működés fejlesztését hang­súlyozták. Az előterjesztett javaslatok közül néhány a jelenlegi ötéves időszakon túl­terjed és perspektivikus jel­legű. Valamennyi javaslatot részletesen meg fogják vizs­gálni. Megállapították, hogy a gazdasági együttműködés, fő­leg a gyártásszakosítás és a termeléskooperáció bővíté­sére igen alkalmas terület lehet a közúti járműipar, a vegyi, az elektrotechnikai és az elektronikai ipar, továbbá a bányászat, a kohászat és az energetika. Ezekben az ipar­ágakban a már elért termelé­si és műszaki színvonal, va­lamint a továbbfejlesztési programokból adódó pers­pektívák nyújtanak jó lehe­tőséget az együttműködésre.' A magyar és a lengyel fél kifejezte közös akaratát, széles körben kezdeményezi az együttműködés továbbfej­lesztését és formáinak tö­kéletesítését, mindenekelőtt a szakosítás és a termelési kooperáció bővítését. Ez is jól szolgálja a KGST XXV. ülészakán elhatározott szo­cialista gazdasági integráció ügyét. A széles körű véleménycse­re lehetővé tette, hogy kije­löljék a magyar—lengyel gazdasági együttműködési bi­zottság, a két ország gazdasá­gi tervező szervei, az egyes tárcák és gazdasági ágaza­tok. valamint a külkereske­delmi apparátus további tennivalóit. A megbeszélések munka- jellegűek és nagyon haszno­sak voltak, a teljes nézet- azonosságot tükrözték. A tár­gyalások a szívélyes barátság és a kölcsönös egyetértés szel­lemében folytak. V. jegorov dokumentumregénye * Fordította: HAVAS ERVIN A szálak Schönhausen tábornokhoz vezetnek 16. — Tévedsz, Olenyka. — Li­da elhúzta a kezét barátnő­jétől. — Jakov rendes em­ber, kiegyensúlyozott. Nincs abban semmi furcsaság, hogy még nem nősült meg. Katona volt. sokat utazott, egyszerűen nem talált egy olyan lányt, akit megszeretett volna. Az­tán a front, a sebesülés... Az­óta sem épült fel teljesen. És különben sem száraz ember, ahogy mondod — gazdag lel­kű, kellemes. — Lehet, hogy becsületes ember, mégis azt mondom, hogy nem ismered eléggé, ö csak magára gondol. — Ólja, ne akarj összevesz­ni velem. Ólja legyintett a kezével és felemelte a vasalót. KAZANCEV VALLOMÁSA Kulijev átfutotta az Asha- bádból átkísért határsértő vallomását. Barna héjú, harminc év kö­rüli, zömök férfit vezettek be. — Üljön le, Kazancev — mondta Kulijev. — Minden igaz, amit leírt a vallomásá­ban? — kérdezte rátéve ke­zét a vizsgálati anyagokat tartalmazó dossziéra. — Természetesen. Elfogtak a határon egy rádióadóval, nem volt más választásom, mint az igazat elmondani, — válaszolta Kazancev moso­lyogva. — Látom, vidám hangulat­ban van. Örülök neki. — Tudom, hogy a vallomá­somat ellenőrzik, a legkisebb hazugság is kiderülne. Kü­lönben is elhatároztam, hogy amint átlépem a határt, ön­ként jelentkezem a hatóság­nál. Semmi okom rá, hogy el­lenségesen viselkedjem a szovjet hatalommal. — Mi késztette rá, hogy a németek szolgálatába sze­gődjék? — Igyekszem elmondani, hátha hisz nekem. Bakuban születtem és nevelkedtem. Apám Fjodor Kazancev mun­kásember volt. 1927-ben meghalt. Esztendő múlva, anyám férjhez ment egy irá­ni állampolgárhoz és átköl­töztünk Iránba. Ez a férfi hamarosan elhagyott min­ket. Anyám ismét férjhez ment egy Suvalov nevű orosz emigránshoz, aki örökbe fo­gadott. úgy hogy iratokat kaptam és munkába állhat­tam. Édesanyám nemsokára meghalt tüdőgyulladásban. Egyedül maradtam Suvalov- val, aki akkor már nagvon öreg volt. Több mint) öt esz­tendeig kellett ápolnom, mint egy gyermeket, hall­gatnom lázálmait a bolsevi­kokkal való leszámolásról, meg az összesereglett emig­ránsok vég nélküli vitáit arról, meddig tarthatja még magát a szovjet hatalom. Örömmel fogadtam egy ismerősünk ja­vaslatát, hogy lépjek be a német felderítő iskolába. Csak így szabadulhattam meg az öregtől, olyan munkát találni ugyanis, amiből önál­lóan megélhettem volna, nem lehetett. Természetesen kí­nosan érintett, hogy a néme­tek szolgálatába kell lépnem, de számomra akkor az volt a legfontosabb, hogy kiszaba­duljak az öreg házából. — Rendben van, erről még beszélgetünk. Most mondjon el mindent a német kikép­zőkről; hol és hogyan készí­tik fel az ügynököket. Kazancev belekezdett az ismertetésbe, igyekezett, hogy pontosan kitérjen a legki­sebb részletekre is, Kulijev megérezte Kazancev őszinte­ségét. Este Kulijev jelentette Rumjancevnak a kihallgatás eredményét. (Folytatjuk) 4 pj rKfH■ rí “TaI r A...jL- - i m ■ I Mr 3 I. b

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom