Kelet-Magyarország, 1973. augusztus (33. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-08 / 184. szám

WS.’ «trgüszSüs 8: KT5T,ET-MÄÖYARORSZA<5 5 »Mal Az árak nyomában (2.) Szeptembertől módosított tananyag Túlterhelés — bisnyascsSkkentés „Szörnyű ez a drágaság. Én az idén málnát nem kap­tam 23 forinton alul” — pa­naszkodott az egyik háziasz- szony. A másik a maga pél­dájával rögtön rátromfolt. Évek óta visszatérő gond, hogy egyes mezőgazdasági termékek — javarészt a zöld­ség és gyümölcs — ára szinte kivétel nélkül magasabb, mint egy évvel korábban volt. „Nekünk meg így sem na­gyon éri meg” — vélekedett ugyancsak a zöldségterme­lésről az egyik termelőszö­vetkezet vezetője, amikor papíron bizonyították neki: ma jóval többet kap a gaz­daság ugyanazon áruért, mint amit néhány éve fizettek. Mégis akkor a gazdaság .jó­val többet termelt, mint most. „Mert géppel nem megy a művelés, kézi erő meg nincs elég" — szól a magyarázat. Amikor a felvásárlónak tetszik Elég ez a kis szemelvény arról, hogy a mezőgazdasági termékek árainál milyen el­lentmondások alakultak ki. S a nagy tételben eladott áru­kat kivéve, amelyeknél sza­bott, állami felvásárlási árak vannak — mint a gabonafé­léknél, ipari növényeknél — éppen ezeknek a termékek­nek nagy része a valóságos árupiacon cserél gazdát, eset­leg a felvásárló kereskede­lem közbeiktatásával. Nem árt szólni külön a felvásárló kereskedelemről. Az egyenrangú, partnert kap­csolatok kialakítása a terü­letet uraló felvásárló, vagy feldolgozó és a hozzájuk ké­pest viszonylag sok kister­melő között mindig külön vitát hoz. Hiszen ha bő a termés, akkor hiába a szer­ződés. mert a sok áruból csak diszpozíció alapján vesz­nek át és nem akkor, mikor érett, hanem amikor a felvá­sárlónak a szállítás tetszik. Aztán a bonvolult út, a sok átvétel, átadás, amíg az áru az,asztalra kerül, szinte csak arra jó, hogy a sok szállítás­sal a minőséget rontsa és közben az árat emelte. Hogy egy kisvárdai példát hoz­zunk: innen a zöldség előbb az öt kilométerre lévő anar- cs! MÉK-telepre kerül. ott újabb osztályozás és csak úgy jut vissza a városba, a bolt­ba, az, amit esetleg éppen a város szélén termeltek. De maradjunk a bő ter­mésnél. Mit érzünk mi vá­sárlók ebből? Talán a pia­con, a zöldségboltokban igen. De észrevesszük-e a zsebün­kön a bő termést, ha befőt­tet, konzervféléket, élelmi- szeripari termékeket vásáro­lunk? Aligha. A gyár, az üzemek pedig olcsóbban kap­nak árut, a végtermék ára pedig marad a régiben. Mondhatnánk erre azt is: persze drágább sem lesz az ecetes uborka akkor sem, ha gyenge a termés, ha az üzem többet fizet a termelőnek. Sajnos, ez már kevésbé igaz, az árforrna ugyanis lehetősé­get ad a költségek áthárítá­sára és mi vásárlók szótla­nul nyúlunk a zsebünkbe. Sózott szalonna Minthogy a legtöbb mező- gazdasági, élelmiszeripari termék igen hamar a fo­gyasztó asztalára kerül, nem árt megnézni néhány példát, amire az élelmiszerek őrei figvelmeztettek: Áprilisban egy vizsgálat 1500 kilogramm füstölt ke­nyérszalonnát és 2000 kilog­ramm sózott hússzalonnót ta­lált a megyei húsíoarnál, ami a szigorú élelmiszerioari szabványnak nem felelt meg. A mintegy százezer fo­rint értékű árut végül át kellett válogatni, s például a rossznak bizonyult sózott hússzalonnát meg kellett semmisíteni — hiszen első a vevők egészsége. A Nyíregy­házi Konzervgyár tavaly kö­zel háromezer üveg olyan cukrozott szilvaízt hozott'for­galomba, amelyben a meg­engedettnél több volt a tö­rött mag. A határozat: csak 20 százalékkal olcsóbban hozható forgalomba a szilva­íz. De talált hibát a Hajdú- Bihar megyei Élelmiszer-elle­nőrző és Vegyvizsgáló Inté­zet — amelyik Szaboks- Szatmárban is végzi az élel­miszerek vizsgálatát — a Kisvárdai Szeszipari Válla­latnál : több mint tízezer pa­lack félliteres meggylikőrt, amelyből 7200-at át kellett dolgozni, hogy meglegyen a likőr előírt szeszfoka. Egy év­ben az élelmiszeriparban a megyében közel háromszáz vizsgálatot végeztek, s ha az előírásoknak nem feleltek meg a termékek, akkor fi­gyelmeztetés, szabálysértési eljárás következett a felü­gyeletet gyakorló tanácsi osztály részéről. Költség és ár A szabálysértéseknél vi­szont meglepő, hogy a taná­csok csak a tejhamisítások­nál indítottak eljárást. Ta­valy 103 vizsgálat közül 44 esetben, míg az idén az év első felében 92 vizsgálat kö­zül 21 esetben állapították meg, hogy vizezett volt a tej, s eljárást kellett indítani a termelők eilen. Meglepő a hamisítások nagy száma egy­részt, elgondolkodtató viszont másrészt, hogy a megyei ta­nács mezogazdasagi osztálya, a járási hivatalok osztályai az árellenőrzésben nem any- nyira a saját munkájukra támaszkodnak, hanem más intézetek munkáját regiszt­rálják. k A mezőgazdasági, élelmi- szeripari áruknál az árak ki­alakulását i^en gyakran be­folyásolja az időjárás. Befo­lyásolja, de nem meghatáro­zó, nem lehet mindent arra fogni, hogy most sok volt az eső, vagy kevés. Túlmutat az egyszerű kistermelőn az itt hozott és ezután hozandó in­tézkedések sora, amely pél­dául a zöldség- és gyümölcs-, a tej- és a hústermelés ese­tén a termelési kedv fokozá­sára irányul. E! kell ismerni, hogy a növényvédő szerek használatával, a modern el­járásokkal, gépekkel növek­szik a termelés költsége, sok­szor nagyobb mértékben, mint amennyire a termék mennyisége. Viszont van sok terület, ahol jobb szervezés­sel, jobb ösztönzéssel az árak csökkentésének irányában lehet hatni. Például azzal, hogy a MÉK nagy tételben hoz be más megyéből primő­röket, hatással lehet a nyír­egyházi piacra, az ősterme­lőkre, a viszonteladókra, és leszorítja az árakat. Következik: AMÍG FEL­ÉPÜL A LAKAS. Balogh József — Lányi Botond Szeged, a rendezvények városa A nyári hónapokban a „hírős város“ hírét g Sze­gedi Szabadtéri Játékok már régen nemzetközivé tet­te. A város vezetői azon­ban nem elégedtek meg a játékok rendezésével — a gyönyörű városkép mellé — napközben is szórakozást, látnivalókat nyújtanak min­den igényű vendégnek. Az esti előadások mellett legtöbb látogatót az éven­ként váltva megrendezett ipari, illetve mezőgazdasági kiállítás vonz. Az idén a Marx teret az „Alföldi élel­miszer-gazdaság ’73” címen megrendezett mezőgazdasá­gi termelési és élelmiszer- ipari kiállítás foglalta le és fogadta a vendégek ezreit naponta. Az alföldi megyék­ből 126 kiállító jelent meg: állami gazdaságok, szövet­kezetek és élelmiszeripari' üzemek. Kezd hagyománnyá válni, hogy a szomszédos ju­goszláv területről. Újvidék­ről. Szabadkáról is évről évre megjelennek a kiállí­tók. A világhírnévnek ör­vendő szegedi szalámi és paprika mellett ezer és ezer termék reprezentálja a táj feilődő élelmiszer-gazdasá­gát. A legnagyobb teret a korszerű zárt termesztési és tenvésztési rendszerek be­mutatója foglalta #1. Külön említésre méltó a cukorrépa teljes gépesítésének bemu­tatója. A termesztés gépesí­tésének sorrendjében ott ta­láljuk a Nyíregyházi ME­ZŐGÉP 12 soros cukorrépa­vető gépét is. Az előzetes tájékoztatás szerint nagy si­kerrel szerepelt ez a gép. jugoszláv megrendelésre is lehet számítani. A Dohány­ipari Tröszt kiállításán is találkozhatunk megyénket népszerűsítő vállalat nevé­vel, a nyíregyházi fermen­tálóval. A kiállításon belül sok­sok rendezvény hívogatja a vendégeket. Többek között ■^jlyenek a virág- és az őszi­barack-kiállítások. Mind a kettő szemet kápráztató és illatával bűvölő rendez­vény. A hagyományos, na­túr termékek mellett egyre nagyobb teret kap a fel­dolgozott, tartósított áru. Szeged. Csaba, Gyula. Szen­tes olyan hús- és konzerv­ipari termékekkel vonultak fel, ami a legínyencebbeket is ámulatba ejtette. A hű­tőipar jelszava: „Nem főz. csak tálal” itt a valósásban tapasztalható volt. Ha ez így megy tovább és általánossá válik, el lehet dobni a sza­kácskönyveket és nem tesz gond a fiatal menyecskék­nek sem a sütés-főzés tudo­mánya. Az ünnepi rendezvények idején közel húsz kiállítás várja a vendégeket, köztük olyan nevesek, mint a ha­gyományos szegedi Nyár Tárlat, Művészet az otthon­ban. vagy néprajzi kiállítás. A tudományos programok­ból elég csak néhány címet felsorolni. Ilyen rendezvé­nyek : Az urbanizáció kér­dései Magyarországon. A felnőttoktatás a szocialista közéletiség szolgálatában és a X. pedagógiai nyári egye­tem. Színesítik a programot a különböző együttesek ének. és zenekari versenye, az orgonamflvászek hang­versenye a dómban. Nincs nap, am>kor a sport kedve­lőinek is ne kínálna valami „csemegét” a Tisza-parti város. Többek között nem­zetközi maratoni, motorcsó­nak-. gokart-, salakmotor-, kézilabdaversenyek voltak és vannak. A nemzetköziek mellett egy sor országos ví­zi. szárazföldi és légi ver­seny szórakoztatja a Sze­gedre érkezőket. Talán már fölösleges is megemlíteni, hogy esténként hétezer embernek milyen él­ményt nyújt a Dóm téren a még hátralévő előadások sorozata, mint az Igor her­ceg. János vitéz, vagy Belli­ni Normáia a belgrádi ope­ra vendégjátékában. És mindezt tetőzi a napfény, a Tisza-part sok-sok látniva­lója. (cs. b.) A hónapok óta tartó vita lezárult. Szeptembertől mó­dosított tananyaggal, módo­sított tanterv szerint dolgo­zik tanár és diák az általános és középiskolákban. Egy év telt el az oktatás korszerűsítésével, a túlterhe­lés csökkentésével foglalko­zó párthatározat megjelenése óta. Ez alatt az idő alatt több reform született, mint más­kor tíz évig. Érthető a nagy várakozás az új tanév előtt. •k Ipari szakközépiskolában végzett vizsgálatok szerint az iskolai kötelező elfoglaltság és az otthon elvégzendő házi munka megközelíti a heti 55 —60 órát. Más iskolatípusban sem jobb a helyzet. A felnőt­teknél ugyanakkor 48 órás munkahétről beszélünk. Évek óta központi kérdése az isko­láknak a túlterhelés. Naponta használjuk a bű­vös szót: tananyagcsökkentés. Mit is jelent tulajdonképpen? Elsősorban szemléletválto­zást. A régi felfogás. mely szerint az iskola feladata a megértés segítése, de utána a bevésés kizárólag a tanuló feladata — nem állja meg a ma próbáját. A korszerű is­koláknak lényegében a tanu­lás egész folyamatát le kell bonyolítani. Meg kell tanítani végre tanutni a gyerekeket. Ehhez idő kell. korszerűbb módszerek, korszerűbb ta­nári munka. A tananyag bi­zonyos részeinek kihagyása, az anyagok átcsoportosítása jelentős időmegtakarítást je­lenthet. Több idő marad a gyakorlásra, a készségfejlesz­tésre. Az óraszámokban lénye­ges változás nem lesz. Csak a középiskolákban csökken heti 1—5 órával. Viszont minden iskolatípusban ket­tőről háromra emelkedik a testnevelésórák száma. Nem lesz külön óra rá, az iskolának kell megoldani — a helyi körülmények figye­lembevételével — a tanulók szervezett mozgását, felfris­sülését a szünetekben és más : ’kalmakkor. ★ A tananyag felülvizsgála­takor több szempontot vettek figyelembe. Elsősorban azt, hogy a tanuló ne tanuljon felesleges dolgokat. Olyan adatokat, neveket, amelyeket, ha szükség van rá, megtalál­hat a szakkönyvekben, szó­tárakban. A lexikalitás csök- . kentése nem jelenti azt. hogy egyáltalán nincs szükség ilyen ismeretekre, összefüg­géseket találni, következteté­seket levonni csak abból le­het. amit ismerünk, amit tu­dunk. De az adatok, tények túlsúlya egy bizonyos fokon már akadályozza a logikus gondolkodást. Ebből követ­kezik a gyakorlatiasság kér­dése. Életszerűbbé kell termi az oktatást. Kapcsolódjon a mindennap látottakhoz, ne­veljen gyakorlatias gondol­kodásra. önálló munkára szoktassa a tanulókat. Változik az értékelési rend­szer is. Az általános iskolá­ban az új tárgyak belépését követő első félév végén nincs osztályozás. A tanárnak azon­ban állandóan tisztábsPn kell lennie a tanulók tudásszint­jével. Valamennyi iskolatí­pusban megszűnik az átlag- számítás. Nem tizedekkel mé­rik az előmenetelt. Az egyes tantárgyakból szerzett ér­demjegyek önállóak. Elsősor­ban a továbbtanulásnál je­lent ez nagy előnyt, mert például e?v természettudo­mányos érdeklődésű tanuló eredményét nem ront iák le a humán tárgyakból szerzett esetleges rossz jegyei ★ Egyelőre régi könyvekkel, régi felszereléssel kell új ok­tatást teremteni. A tanárok legnagyobb része sem most kezdi a pályát-. Nem könnyű az átállás. Mert a legnagyobb munka rájuk vár. Úgy szer­vezni, úgy irányítani az is­kolai munkát, hogy minél többet sajátítsanak el a gye­rekek már az órán, és minél kevesebb lecke kerüljön haza. Több évtizedes gyakorlat­tal rendelkező pedagógu­sok új vázlatokat írnak, új módszereken gondolkodnak. Készülnek. A szaklapok és a különböző kiadvány-ok segí­tik munkájukat. De ahhoz, hogy mindenki tudja a dolgát —több kell. Hivatásszeretet. Az iskola felelőssége nem menti a család felelősségét. Az oktatás korszerűsítésétől azt is várjuk, hogy egy ki­csit fölszabaduljanak a ta­nulók. Nem lógást, csak az idő ésszerű kihasználását. Az így nyert szabad idővel oko­san kell gazdálkodni. Nem kell azonnal különórák so- koságával kitölteni. A ta­nuló rendszeres órán kívüli elfoglaltsága általában ne haladja meg a heti 3 órát. ★ Augusztus már a felkészü­lés időszaka tanárnak., diák­nak egyaránt. Az idei nem hasonlítható az előző évek felkészüléséhez. Nagvobb munkát jelent, nagyobb fele­lősséget, és elsősorban a ha­tározat helyes értelmezését. Korszerű ismeretekkel, kor­szerű módszerekkel — fel­frissíteni az iskolát, Kolláth Adrienn* Egy nap a ¥13. országos honismereti diákié borban A VII. országos honisme­reti diáktábor a vásárosna- ményi Tisza-parton csak látszólag hasonlít '-a „ren­des” táborokhoz. Az itt fo­lyó munka nyomán fele­désbe merülő néphagyomá­nyok, népdalok, pusztuló ré­gi tárgyak kerülnek elő pin­cék, padlások és az emléke­zet sarkaiból. 90 ÉVES BÁCSI ÉNEKELT A váratlanul érkező szem­lélő előtt mint egy film, pe­reg a táborélet. Itt egy cso­port magnóval, kottapapír­ral, metronómmal. Amott egy másik az egész nap gyűjtött helytörténeti anya­got rendszerezi, a harmadikat a lejegyzett mondókát, népi hiedelmeket hallgatja. A töb. biek pedig úton vannak a környező községekben. Nyolc szekcióban két héten át 120 középiskolás és ipari tanutó járja a Bereget és Szatmári, hogy a környék munkás- mozgalmáról, tsz-történeté- ről, helytörténetéről, szelle­mi hagyományairól, népze­néjéről. irodalmi emlékei­ről anyagot gyűjtsön. — Elég nehéz a dolgunk — számoltak be a népzenei csoport tagjai — nem lehet csak úgy, első szóra akárkit „megénekeltetni”. Játéko­san. vidáman hangulatot kell teremteni. De így Is si­keres a munkánk. Az egyik faluban 99 énekest hallgat­tunk meg. A másik helyen 90 éves bácsi énekelt ne­künk. A harmadikon egyet­len énekestől 30 dalt gyűj­töttünk. A móri Schindele Ildikó elmondta, hogy eredeti nép­dallal nem találkoztak, an­nál több azonban a va­riáns. akár dalban. akár szövegben. Jánd. Vitka. Vá- sárcsnamény, Olcsva külö­nösen gyermekmondókák­ban gazdag, de találtak né­hány szén balladát is. Dane*-’ Lajos főiskolai docens ve­zetésével pályázat is készül a felvett anyagból. Ezt a pályázatot egyébként min­den csoport számára kiír­ták, s az eredményhirde­tésre a zárótábortűznél ke­rül sor. Míg a „népzenészek” az összegyűjtött anyagról be­szélnek. a szomszédban a lejegyzők —• Mihályi Ildikó és Király Edit, nyíregyházi főiskolások — a magnók és a metronóm segítségével kottapapírra másolják a dal­lamot és a szöveget. — Különösen a díszítő­motívumok érdekesek. Sok a hajlítgatott hang, ezeknek a pontos másolása a legnehe­zebb. Persze megbirkóznak ve­le, mindketten ének-zene szakosok. AHOL A MADÁR SE JÁR? Egy faházba kopogtattunk be, ahol a helytörténeti csoport szószólói, a szentesi Varga Zsuzsa és a győri Né­meth Beáta arról számolnak be, hogy mi az a plusz, amit a gyűjtőmunka mellett a tá­bortól kaptak. A győri kis­lányt azzal búcsúztatták ott­hon, hogy oda megy, ahol a madár se jár. Hozzáteszi, hogy Szabolcsról csak há­rom szót szoktak arrafelé emlegetni: alma, árvíz, in­gázás. örül, hogy eljöhetett, mert most saját szemével látja, milyenek valójában a szabolcsi emberek. A tábor vezetője, Magyar Katalin, a KISZ megyei bi­zottságának munkatársa sze­rint is ez az egyik fő célja a tábornak. A gyűjtőmunka mellett ugyanis jut idő a Bereg és Szatmár tájainak, embereinek megismerésére. S mi a véleménye a tábor „fő munkájáról” a szakmai vezetőnek, dr. Németh Pé­ter múzeológusnak? — Nem az volt a cél. hogy tudósokat képezzen a tábor. Azt szeretnénk, ha alapismereteket kapnának a diákok a honismereti mun­káról, hogy például egy ag­rárszakember ne dobjon majd el egy értékes leletet, ha a határban rábukkan. A csoportok kutatási he­lyeinek beosztásánál a leg­zártabb területeket vették figyelembe. Olyan helyeket választottak, amelyek a ku­tatásokból általában kima­radtak. így került a népze­nei csoport az említett he­lyekre. A tsz-történeti cso­port a közös gazdaságok megalakulásának körülmé­nyeiről, a gazdálkodás mód­szereiről és a tagok véle­ményéről gyűjt anyagot. A helytörténeti szekció Vásá- rosnamény múltjával, gaz­dálkodásával, közlekedésé­vel foglalkozik. A földrajzi- név-gyűjtők Jánd telkei, dű­lőútjai elnevezésének törté­netét térképezik fel. MÓRICZ-EMLÉKEK NYOMÁBAN Az irodalmi csoport Ti- skacsécsén Móricz-emlékek után kutat. Arra keresnek választ, hogyan él az fró a ma emberének emlékezeté­ben. Tiszabecsen az itt szü­letett Szabó Lörinc-versek keletkezési körülményeit dolgozzák fel. Érdekes a munkásmozgalom-történeti szekció munkája is, hiszen ennek a megyének alig-alig volt jelentősebb munkás- mozgalma. így esett a vá­lasztás az t935-ös időkre és a Bajcsy-Zsilinszkyvel kap­csolatos emlékek feldolgo­zására. Amikor Marokpapi­ban megszólítottak egy bá­csit, azt felelte, hiába is ku­tatnak itt Bajcsy-Zeilinszky után, nem tudnak róla semmit, pedig az nagyobb ember volt, mint Horthy Miklós. Nem is sejtette, hogy egyetlen megjegyzésé­vel is mennyit segített az emlékek gyűjtésében. A tábor lakóinak munká­ja augusztus 11-ig tart. Ez­alatt már a pályázatok is elkészülnek, s a rendszere­zett anyag a nyíregyházi múzeum anyagát gazdagítva nyújt segítséget a szakem­berek további kutatómunká­jához. Baratoo Erzsébet Ha kimegy a piacra...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom