Kelet-Magyarország, 1973. augusztus (33. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-04 / 181. szám

*%. o!3aT ' ' 'iffTW-WACYAftöRSZ*»' #5 ä^f^i t* \ i ■ ■ " .................... ' ■' "" ‘-I -ii ■ i ..•..I N ...—■ i .I—.—«—........................~r i'i \ i i in ii ^ Szülők fóruma & Ifjúság ^ Ifjúság & Ifjúság ® Ifjúság ® Ifjúság ® Ifjúság & A nyár veszélyei Itt a nyár, iikolás gyermekeink várva-várt vakáció­ja. Tegyük számukra széppé, változatos programmal tartalmassá, gazdaggá a szünidő napjait. Legyenek so­kat a szabad levegőn, járjanak kirándulni, sportoljanak, szórakozzanak, pihenjenek egészségesen. A több szabad idő nagyobb szabadságot jelent. A napi 1—2 óra helyett szinte egész nap a szabadban le­hetnek, felügyelet nélkül. Szólnunk kell a nyár, a szünidő veszélyeiről, ame­lyek ott leselkednek gyermekeinkre az úttesten, az úszómedencében, a Balatonban, a kisebb tavakban, az erdő szélén, a sziklák ormán. Készítsük elő a vakációzó gyermekeket az önálló programokra úgy, hogy megtörtént szomorú esetek el­mesélésével ébresszük fel bennük a veszélyérzetet, ami bizony elég későn alakul ki a fiatalokban, és sokszor éppen vagánykodásukért fizetnek nagy árat. Legelőször is a közlekedési szabályok pontos betar­tására intsük fiainkat, lányainkat. Akár városban él­nek, akár falun, sokuknál előkerül a kerékpár, de ha gyalog járnak, akkor is fontos, hogy ügyeljenek a jel­zésekre, a kötelező közlekedési szabályokra. Sok gyermek üdül vízparton. Csupán maga a Ba­laton szép számmal szedi minden évben áldozatait, ép­pen a serdülők közül. Hívjuk fel gyermekeink figyel­mét arra, hogy felhevülten ne ugorjának be a vízbe, se medencébe, se tóba. Csak a nagyon gyakorlott úszók merészkedjenek a mélybe és mindig csoportosan, soha­sem egyedül. Óvjuk őket a gumimatracon ringatózással járó veszélyektől is. Sokan kapnak így napszúrást, de az elalvás is veszélyt jelenthet: hirtelen befordulnak a vízbe, ijedtség, görcs és sok esetben fulladás a szomorú befejezés. Az erdő szépsége is vonzza a fiatalokat. Egészséges sport a kirándulás. Mind több és több iskolánkból in­dulnák, már kora tavasztól — vasárnaponként — kis csoportok (őrsök) egy-egy felnőtt kísérővel, kisebb-na- gyobb túrákra. Sok helyen nyáron is folytatják a kirán­dulási programot. Az erdőben rejlő veszélyekre is fel kell hívnunk gyermekeink figyelmét, mielőtt „félig önálló” Ifirándu­lásra engedjük őket. Tanácsoljuk nekik, hogy maradjon mindig együtt a csoport, ne kalandozzanak ei egyen­ként, mert könnyen eltévedhetnek. Figyeljék a turista­jelzéseket, térképpel és iránytűvel induljanak útnak. A tűzrakásból eredő erdőtüzek nagy számáról is beszél­jünk. Gyermekeknek azt tanácsoljuk, hogy a tűzrakás­ra kijelölt helyen se gyújtsanak tüzet, mert szárazabb időben, szélben----éppen az idén volt rá több szomorú példa — így is tűz keletkezett. Az erdő nyáron sok szép, színes bogyót kínál a szomjas vándoroknak. Ezek közül nem egy van, ame­lyik halálos méreg, mint például a nadragulya. Taná­csoljuk azt a gyermeknek, hogy ismeretlen bogyót ne fogyasszon, legfeljebb a leveléről jó] felismerhető sza­mócát, vagy a bokron termő, kerti málnához hasonló málnát, de mást nem! A gombaszedés jó időtöltés, kedves erdei szórako­zás. A szedett gombát csak akkor fogyasszuk, ha azt előzőleg hivatásos gombaszakértő megvizsgálta és ehe­tőnek találta. A gyilkos galóca is szép számmal szedi áldozatait minden évben. A kiránduló, természetjáró fiatalok szeretik a ka­landos ^vállalkozásokat. Olvashatunk barlangba rekedt fiúkról, szikláról lezuhantakról, akik életükkel, vagy egész életükre szóló nyomoréksággal fizetnek vagányko­dásukért. Fékezzük egy kissé a megfelelő tapasztalat nélkül elinduló, vakációzó fiainkat, leányainkat, hogy minél kevesebb baleset forduljon elő. Dr. Gergely Károlyné BAGOLY Most mindent elhanyagol s verset írna a bagoly, verset írna, ha tudna, egy óriás albumba, verset ima. csodaszépet, szebbet, mint a rigóének, ámde sajnos, nincsen ihlet és nem talál sehogy rímet egyetlen egy szóra se s így nincs vers és nincs mese Es még hozzá a gyomorban üresség kong s dühre lobban, Anagramma PÁROD ISTENFO JÓNÁS NYARA ANAGRAMMA. Rakjátok helyes sorrendbe a névjegyek betűit és két híres ^magyar költő nevét kapjátok megfejtésül. •sou?r íCubjv Úopu^s listed :s9t.fajSaK TÖRD A FE IED! Vízszintes: 1. Belerohan. 6. Morzejel. 7. Ibolya beceneve. 8. Nátri­um vegyjele. 9. Szegény, né­metül. 11. OYD. 12. Dal. 14. összevissza nyúz! 16. Meg­fejtendő. 18. Talmi. 20. Nagy* költőnk. 21. Római 950. 22. Szemlél. 24. Kalászos. 25. Va­ló. 27. Becézett férfinév. 28. Egyiij szülője. 29. Debatta, szópárbaj; Függőleges: 1. Igazságot oszt. 2. Római 51. 3. Ilyen hal is van! 4. Té­li sport. 5. Becézett szülő. 6. Megfejtendő. 10. Régi neves fővárosi sportegyesület. 11. Ö, nőnemben, oroszul. 13. Kamera egynemű betűi. 14. Azonos betűk. 15. Megfejten­dő. 17. Baráti állam betűjele. 19. Fél légpárna! 21. Pengetés hangszer. 23. Lárma. 24. ZAI. 26. Vissza: határozott névelő. 27. Római 505. Megfejtendő: Afrikai államok: vízszintes 16, függőleges 6, 15. Múlt heti megfejtés: — CHILE — BRAZÍLIA — PERU — Könyvjutalmat nyertek: Szabó Éva Tunyogmatolcs, Barati Mária Nagyhalász, Jenei Mária Vásárosnamény, Wojtekovics István Záhony és Rácz Mária Nyíregyháza. A TÁTRAI KIKIMORA (SZLOVÁK REGE) Valamikor réges-régen a Magas-Tátra hajasai óriá­sokként élték emberi életü­ket. Az óriások nemzetségé­nek ősatyja Tátrán volt. Sok erős és bátor fiat nevelt fel; közülük kitűnt a jóságos Kriván, a fürge Szatan, a vállas Mnyich, a gőgös Lomnic, s hatalmas Gyum- bier és még sok niás délceg ifjú. A lányai pedig nem mindennapi szépségükkel vonták magukra a figyel­met. Nem akadt ember, aki kedvtelve ne fordult volna utánuk, valahányszor a szép­séges királykisasszonyok sé­tára indultak. Méltóságtelje­sen lépkedtek, karcsú alak­juk a sudár fenyőfákhoz volt hasonló, hosszú, csillogó fekete hajfonatukat halvány­kék fátyol borította, vakító hófehér homlokukat erdei virágokból — vöröses boró­kából és bársonyos havasi gyopárból — font koszorú övezte. De az összes széoség közül legvonzóbb volt Hola. Sok dalia, vitéz versengett a szépséges Hola kegyeiért. A kérők között volt Kikimo- rának, a vasorrú bábának egyetlen fia is. Csúf volt az istenadta, homloka közepén egyetlen egy vérbe borult szem dülledt ki. Az édes­anyja őt szépnek látta, ép­pen ezért úgy döntött, hogy csakis a szépséges Hola lehet a fia menyasszonya. Amint ezt a . gyönyörűsé­ges Hola királykisasszony megtudta, elvörösödött a mé­regtől, és kijelentette, hogy inkább meghal, mintsem egy ilyen szörnynek a felesége legyen. Kikimora dühbe gurult és rettenetes haragra lobbant a gőgös Hola iránt. Átkokat szórt az egész tátrai család­ra, és rémséges bosszút es­küdött. Segítségül hívta a hegyi és az alvilági gonosz szellemeket, hogy közösen pusztítsák el az óriások nemzetségét. Felkelt a nap, halvány ró­zsaszín sugaraival beragyog­ta az óriások vidékét, mint­ha köszönteni akarná őket meleg mosolyával. De a lágy csillogást hirtelen sö­tét, vészjósló fellegek takar­ták el: mindenünnen egyre erősödő mormogás hallat­szott. Előtörtek a gonosz al­világi erők, hatalmas föld­rengés rázta meg a világot. A fülsiketítő dörgés egyre erősödött, a föld kettéhasadt, a hegyek ringani kezdtek, mint a bölcsek, a sziklák megrepedezve összeomlottak. A teljes megsemmisülés fe­nyegetett minden élőt. Kiki­mora sízétvetett lábakkal állt a legmagasabb csúcson, óri­ás sziklákat görgetve a tát­rai király birodalmára. Bizony nem csoda, hogy a nagy kavargásban Kikimora haragja elől a gyengébb ki­rályfiak és királykisasszo­nyok menekülni igyekeztek, ki merre látott. Míg Gyum- bier a karcsú Holával az alacsonyabban fekvő vidék­re menekült, addig a hős Kriván útját állta Kikimo- rának és társainak. Amint Kikimora észrevet te, hogy a szép Hola kicsú­szott a karmai közül, ször­nyű átokkal sújtotta a tátrai uralkodó családját. A mon­da szerint, amint elhangzot­tak az átok utolsó szavai, a király fiai és lányai abban a pillanatban helyükön meg­dermedtek, és nőni kezdtek a magas egekig, majd meg- kövesedtek. Többé már nem hasonlítottak emberi alakok­hoz, testüket ruha gyanánt vastag kőpáncéi övezte -és ebben a halált hozó öltözék­ben mindnyájan életüket vesztették. Csupán a bánat tiszta könnyei — ezek nem apad­tak el — élő áradatként, folydogáltak lefelé a kihűlt." kővé vált óriásokon, s mint vízesések zuhantak le a mélybe, majd a völgyben összeölelkezve csörgedeztek a síkságon; mint a Fehér- Vág, vagy mint a Poprád. Viszont azokon a helyeken, ahol útjukat állta valami­lyen akadály, a csúcsok szí­vében tengerszemeket al­kottak. Az Alacsony-Tátra is fel­öltötte gyászruháját, és vele együtt sírt a szépséges Hola. Könnyei áradatából lett a Fekete-Vág. Néoünk a szép­séges kőóriást Králova Hóié­nak ijevezte el. Dr. Papp Sándorné fordítása. Ismerkedés a fényképetögéppel: A fényelekfromos fénymérők használóin Méréskor a legelső feladat a film érzékenységének megállapítása. A gyártó vál­lalatok a filmek adatait a csomagoláson, illetve a do­bozon feltüntetik. Az érzé­kenységet gyártmánytól függően ASA, Goszt és DIN jelzéssel is jelölik, mely az illető ország szabványelneve­zése. Az európai országok a német DIN jelölést, az an­golszász 'országok ASA, míg a szovjet filmeken Goszt szabvány jelzést használnak. A szabvány jelzés után kö­vetkezik a film érzékenysé­gének száma, pl.: DIN 18 vagy DIN 25. Amennyiben a különböző fajtákról szükségünk lenne átszámítani az érzékenysé­get, ehhez díjmentes átszá- mító-táblázatot adnak a fo­tóboltok. A filmérzékenység beállí­tása után megvilágítás-mé­rőnkkel többféle módszert követhetünk. Lehetséges tárgymérés, fénymérés és közelmérés. TÁRGYMERÉS esetén a fényelektromos műszerrel a tárgyról visszavert fényt a fényképezőgép mellől mér­jük úgy, hogy a fényelem a felvételi téma, a tárgy felé nézzen. A fénymérővel szinte megcélozzuk a tárgyat, illet­ve a témát. A fénymérőkhöz való fe­hér színű lapocskát ilyenkor nem használjuk. A fénymé­rőnk mérőszöge kb. 60°-os, amely megfelel körülbelül a normál képsZöftü c*bjektí- vünktiek. Nagyon fontos a helyes eredmény eléréséhez, hogy a téma a megvilágítás szempontjából normális, az­az a világos és sötét részek arányosan oszlanak meg, nincsenek túlnyomóan nagy felületű, világos, ill. sötét foltok. Tárgymérésnél az alábbi hibalehetőségek fordulhatnak elő: Világos háttér előtt vilá­gos téma. Igen gyakori téma a nyári felvételeknél a bala­toni vitorlás, mely fehér színben villog a vízen. Ilyen esetekben a fényelektromos műszerek mutatója a nagy fényvisszaverődés következ­tében a kelleténél többet leng ki, tehát rövidebb ex­pozíciót mutat, negativunk így alexponált lesz. A véde­kezés az ilyen esetekben az, hogy kétszer többet exponá­lunk. Ha a műszer mutatója pl. 8-as fényrekesszel 250- edet mutat, akkor 8-as fény­rekesz mellett 1/125 zárse­bességgel exponálunk. Ugyanez az eset előfordul, ha fehér fal előtt fehér ru­hás személyt fényképezünk. Szintén hosszabban exponá­lunk. Most nézzünk meg egy másik variációt. Sötét téma sötét háttérrel. Ilyenkor a műszer keveseb­bet leng ki, tehát hosszabb expozíciós időt mutat a kel­leténél. Pl. utcai felvételek­nél sötét ruhás férfi áll sö­tét háttér, ház előtt. Ilyen­kor elég, ha kevesebbet ex­ponálunk, pl.: 4-es fényre­kesz 1/30-ad helyett 1/60 mp. Fényméréskor a tárgyra eső fény mérése esetén kapjuk a legnagyobb pontosságot. Vi­gyázat. ellenfényes és esti felvételek kivételével! Ilyen­kor a fehér opállapocskát, a diffuzort, amely minden tí­pusú fénymérőnek tartozéka, minden esetben feltesszük. Ennél a mérési módnál a téma, illetve a fényképezen­dő személy mellől a fő fé­nyek irányában kell mérni. A diffuzort igen nagy fény- árnyék különbség esetén és fény ellen fényképezve a gép mellől a tárgy felé mér­ve, tehát tárgymérés esetén is használhatjuk. KÖZELMÉRÉS. A fény- elektromos műszert arckép fényképezésekor is használ­hatjuk, pl. egész közel tart­va az archoz, kb. 30 cm-re. - A mutatott érték kétszere­sét vesszük. Ha nagy felületű égháttér előtt fényképezünk, akkor a műszerünket döntsük kissé a föld felé, még akkor is, ha az ég túlnyomó a képen, mert csak így kapunk valós eredményt. A fényei ektromos fénymé­rőket, valamint a fényele­mes fénymérőket napjaink-' ban a gyárak beépítik az egyes géptípusokba is. Ezek általában az egész és félau­tomata gépek szerkezeteivel vannak összekapcsolva. Szabadság vagy utazások előtt ajánlatos fénymérőnket ellenőrizni. Legjobb, ha egy darab filmre a mutatott ér­ték pl. 8-as fényrekesz 1/60- ad mellett 1/25—1/125—1/250- es zársebességgel is készí­tünk , felvételt. Az előhívott negatívon ellenőrizhetjük műszerünk pontosságát. Ismételten hangsúlyozzuk; hogy ezek a műszerek na­gyon érzékenyek ütődésre és rázásra, tehát fokozott óva­tossággal kell kezelni őket; Nyitott állapotban tűző na­pon lehetőleg ne tartsuk, és a ráerősített fogantyúnál fogva ne nagyon mozgassuk, W, A, Béka Buksi Amit most elmondok, nem mese, nem tréfa. Volt egy­szer, hol nem volt, volt egyszer egy béka. Minden békának van neve, becsülete, Béka Buksi volt a mi kis békánk neve. Buksikának egyszer bölcs ötlete támadt, nem lesz tovább béka, beáll kis madárnak. Megunta a tóban brekegni, var- tyogni, papucsokat varrni, legyeket fogdosni. Gólya koma les rá délben úgy, mint reggel, addig-addig les rá, míg be­kapja egyszer. Nem lész tovább béka, madár lesz belőle, fülemüle, rigó vagy pedig pintyőke. No, fel is mászott egy közeli fűzfára, s szörnyű ének­lésbe kezdett ott az árva. Énekelt, énekelt, vartyogott, var- tyogott, azt brekegte: — Mit varrsz? Papucsot? Papucsot? Aztán .kinek var­ród? Talán a tücsöknek? Vagy szitakötőnek? Ki ad érte többet? No, de kacagtak is a macskák, egerek, nem hallottak soha még ilyen éneket. A madárkák pedig megrémültek tő­le, no, el is repültek, huss, a levegőbe. Akkor Buksikának bölcs ötlete támadt, repül egyet, ha már beállt kis madárnak. Ugrott is egy fejest, repült is le­fele, azt hitte, a buta, hogy most fülemüle. Szerencsére éppen a nagy tóba pottyant, a sáros tó vi­ze igen nagyot loccsant. Egy kicsit megijedt, de még ott is vartyog: — Fülemüle vagyok, fülemüle vagyok. Élénk lett a derű, kacagták, nevették, csúfolta az egész nagy békanemzetség. Azt dalolták neki: — Halló, ugri-bugri, te buta, te hiú, gőgös Béka Buksi, kár úgy erőlködnöd, brekeke, brekeke, aki béka, nem lesz soha fülemüle. ' ölbey Irén mérges nagyon, nincs jó kedve, egy egér most de jó lenne. De az egér, mialatt ö verset írt, elszaladt valami jó rejtekhelyre. S hasát fogja, úgy .kacag: „Hehehe, hahaha, elosont a vacsora, elosont a jó falat.” ölbey Irén

Next

/
Oldalképek
Tartalom