Kelet-Magyarország, 1973. augusztus (33. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-01 / 178. szám
Ätä. augusztus £ relet-magyarorszäo * dfSsi Tanácstalan tanácskozások NYITŐMOVDAT EGY TERMELÉSI TANÁCSKOZÁSON: „Kérem, hogy a felszólalásában mindenki legyen tömör, hogy hamar végezhessünk.” Ugyanennek az összejövetelnek előadói zárómondata: „Köszönöm, hogy kibirták a másfél órát. . . ” Az alaphangot megütő bevezetés és a maliciózus zárómondat önmagában is sejteti, hogy ez a tanácskozás az egymástól alig különböző rutinösszejövetelek sorát gyarapította. Pedig abban mindenki egyetért, hogy a rendszeres időközönként megtartandó termelési tanácskozások az üzemi demokrácia gyakorlásának legfontosabb eszközei, fórumai közé tartoznak. De akörül sincs túlzott vita, hogy ezek a tanácskozások az évek során sok helyen annyira ellaposodtak, hogy aligha tölthetik be az eredetileg meghatározott funkciójukat, amelyet a kormány és a SZOT 1001/65, sz. határozatában így fogalmaztak meg: „ ... a tennivalók ismertetésének és megvitatásának, a szocialista vezetési módszereknek és az üzemi demokratizmus érvényesítésének fontos fórumai a termelési j tanácskozások.” . Mi az oka annak, hogy a termelési tanácskozások, s az üzemi demokrácia érvényesítésére. gyakorlására hivatott egyéb fórumok helyenként rosszul^ működnek, nem felelnek még a köve- i telményelmek? Talán az emberek, a munkások és alkalmazottak érdektelensége? A közelmúltban, egy nagy élelmiszeripari vállalat . üzemszociológusai, több mint húsz termelési tanácskozást elemeztek, s első megállapításuk az volt, hogy a szükségesnél jóval kisebb érdeklődés kíséri ezeket az összejöveteleket; aki csak teheti, kibújik a megjelenés alól. De ez is csak okozat, s könnyen belátható, hogy - senki sem megy szívesen" olyan tabácskozásra, ahol többnyire üres szócsépléssel töltik az időt. AZ említett vizsgalat egyik lényeges megállapítása, a termelési tanácskozásokon rendszerint különböző nyelveken beszélnek a vezetők és a munkások. Vagyis: az előadók és hozzászólók. Aki valóban tájékozódni akar és figyelemmel kíséri a beszámolókat az teljes képet kap az üzem helyzetéről, de — s ez rendre bebizonyosodik majd minden tanácskozáson —, az emberek nem mennek ilyen „nyitott fülekkel” ezekre a megbeszélésekre. A vállalat általános gazdasági helyzetének, statisztikai adathalmazokkal teletűzdelt értékelésére, éppen a szűkebb munka- csoportok összejövetelei látszanak a ^legalkalmatlanabb helynek. S voltaképpen groteszk dolog, hogy amíg az előadók a vállalati élet nagyobb, általánosabb összeg függéseibe engednek bepillantást, addig a hallgatóságot egészen más dolgok, a közvetlen munkahely gondjai, eredményei, feladatai érdeklik. Kíváncsiságuk azonban rendre kielégítetlen marad, s mert másról van szó, az emberek többsége inkább hallgat, nem nyilvánít véleményt. Érthető módon, hiszen a lakatos, vagy a szövőnő aligha ért, teszem azt, a vállalati üzletpolitikához, s nemigen érdeklődik a fejlesztési stratégia számára felfoghatatlan összefüggései Iránt. Persze nem kell ahhoz feltétlenül szervezett fórumokat teremteni, hogy egy műhely, vagy adminisztratív osztály dolgozói választ kapjanak kérdéseikre, hogy aktívan közreműködhessenek saját munkahelyük életének alakításában. Ehhez azonban információk kellenének, az emberek folyamatos tájékoztatására lenne szükség. Seppen ez hiányzik! Nem azért, mintha a munkahelyi vezetők titkolódznának, vagy nem tartanák arra érdemesnek a beosztottaikat, hogy a munkahely gondját, baját, megoldandó problémáit megosszák velük. Bármilyen furcsa: gyakran maguk a munkahelyi vezetők is tájékozatlanok. Gondoljunk csak a művezetők évek óta ismételgetett panaszaira: többet , szeretnének tudni, jobban be akarnak kapcsolódni a vállalat irányításába, mert csak ily módon kapcsolhatják be a munkásokat is. Ugyanez áll a műszaki és adminisztratív részlegek vezetőire is. Magyarán: a demokratikus módszerek érvényesítésével már a vezetők körében is bajok vannak. A termelési tanácskozásokat elemző kutatók például megállapították, hogy az összejövetelek rendszerint a legfontosabb kérdésekben válnak tanácstalanná. Többnyire azért, mert a jelenlévő vezetők — informáltságuk, vagy döntési hatáskörük korlátái miatt — csak névleg tudják képviselni a vállalat vezetőségét, saját magukat csak közvetítőnek érzik a munkások és a felső vezetés között. Ily módon Szükségszerűen a „süketek párbeszédéhez” hasonlítanak a tanácskozások. PEDIG MINDEN ALKALOM — legyen az termelési tanácskozás, vagy egyéb, az üzemi demokrácia érvényesítésére alkalmas fórum, kiváló lehetőség lenne arra, hogy fontos döntések előtt felmérjék a lehetséges alternatívák közvéleményre gyakorolt hatását. Azokon a munkahelyeken lehet valóban demokratikus légkörről beszélni, ahol eleve eldöntött tények helyett, nyitott, még megoldatlan kérdésekkel is a dolgozók elé állnak, nem azért, hogy végül is a beosztottak döntsenek lényeges, vállalatgazdasági kérdésekben, hanem, hogy véleményük, reagálásuk ismeretében még alaposabban, még körültekintőbben tudjanak a vezetők dönteni. A demokratikus módszerek alkalmazása nem valamiféle politir kai kényszer, hanem nagyor is célravezető irányítási eszköz, aminek mellőzése egy sor fontos, a reális döntéshez nélkülözhetetlen információtól fosztja meg a vezetőket. V. Cs. ÉPÜL A KISVÁRDAI KÓRHÁZ. Az új. 13 szintes — három szint a föld alatt — kisvárdai 420 személyes kórház legmagasabb emeletén dolgoznak az építők. • (Elek EmS felvétele) A határban az egész falu Félmilliós áruértékesítés egy nap alatt Nyíregyházi pillanatkép: egy „csendes” délután a Centrum Áruház előtt. (Hammel József felvétele) V Az elnök röviden foglalta össze a szokásos reggeli megbeszélés eredményeit: — Tegnap minden a terveknek megfelelően alakult. Mintegy 500 ezer forint bevételt produkáltunk. Elment 12 vagon búza, 235 mázsa zöldbab. Mára és továbbra is a feladat, kihasználni minden percet, dolgozzon a tagság. A kisvárdai járásban, az eperjeskei Alkotmány Termelőszövetkezet irodájában történt ez a szűk körű vezetőségi megbeszélés. Részt vett Gonda Béla elnök, Kondrák József párttitkár, özvegy Tóth Lajosné ellenőrző bizottsági elnök, Bacsó András főagro- nómus és Esik Béla főállattenyésztő. Áttekintették még a mai nap helyzetét. Köztük a legfontosabbat, a gépek hollétét és munkáját. Három kombájnnal tart a búza aratása. A gyümölcsösben két gép végez sorközi művelést, egy traktor máris vetőszántást a betakarított gülburgonya területén. További két géppel kombájnszalmát báláznak, négy" pótkocsis MTZ kombájnbúzát szállít a mándokí Nyíregyházi megyei képház fertőzőosztálya. — Rózsika nővért, a hatos kórteremben tetszik megtalálni. Injekciózik. S az osztály főorvosával együtt keressük Hódi Pétemét, az egészségügy kiváló dolgozóját A modem épületben, a tágas kórtermeket üvegfal választja e! a külvilágtól. Önkéntelenül is szorongó érzést kelt a látvány. Fertőző sárgaságban szenvedők tekintenek ki az üvegfal mögül. Rózsika néni mosolyogva tart felénk. A kérdést meg sem várja. — Talán egy kicsit furcsának tűnik, de egy nővérnek mindig vidáman mosolyogva kell dolgozni. Sokszor ez többet ér, mint maga az orvosság. A kórház, a kórterem egyébként is egy kicsit rossz hatással van az állandóan magával foglalkozó betegre, s ezt a feszültséget az orvosnak, az ápolónak kell feloldani. Magáról nem szeret beszelni. — Harminckét éve dolgozik Rózsika nővér — s ami ma már ritkaságnak számít, egy helyen, á nyíregyházi kórházban. A világháború évei alatt kezdte a baleseti sebészeten, öt eve került át Rózsika nővér a fertőzőosztályra — mondja helyette a főnővér. A főorvosa veszi át a szót — Azt hiszem, a dicsérő szavak helyett maga a kitüntetés beszél. Egy áldozatos, munkával, hivatásszeretettel gazdag élet jutalma ez, melyre talán mi, a fertőző osztály dolgozói vagyunk a legbüszkébbek. Nem egy fiatal ápolónő sajátította már el Rózsika nővér mellett a szakmát s mindenekelőtt a betegekkel való bánásmódot, ami egy ápolónőnél szinte nélkülözhetetlen. Kopogtatnak a nővérszoba ajtaján. Súlyos beteget hozott ,a mentő. Ki-ki tudja a maga kötelességét, s a következő pillanatban a főorvos, a főnővér a felvételi szoba felé tart Rózsika nő-' vér a görcsoldó orvosságot, az injekcióstűt készíti elő. A hívatlan vendég kérésére már az ajtóból válaszol: — Tetszik látni, az ápolónő tíz percre sem ülhet le beszélgetni, mert hívja a beteg, a kötelesség. Otthon folytatjuk. A lakásán egy nagy család fogad bennünket. Férje, két asszonylánya, két veje, s a három unoka. Rózsika nővér itt már bőbeszédűbb, hiszen nem kell a betegek hívó szavát figyelni. — Az unokák közül a nagyobbik lány és a fiúk ikrek. A pici1 lány pedig a család szemefénye. A három unokám az én 'boldogságom, bennük látom az életem folytatását. Egymás mellett ül a nagyapa, nagymama, s a kisebbik lányuk. Mindhárman egészségügyi dolgozók, s mindhárman betegápolók. Péter bácsi, a tüdőszanatóri- umban, lányuk pedig szintén a megyei kórházban, a baleseti sebészeten. — A kórházban ismerkedtünk meg — mondja Rózsika nővér férje —, életünk nagy részét a gyógyító és ápoló munkában töltöttük el. Rövidesen nyugdíjasok leszünk, a feleségemnek már csak négy éve hiányzik. Nagyon nehéz körülmények között kezdtük, s amit itt tetszik látni, az a kétkezi munkánk eredménye. ügy fedél alatt a három család. Külön szoba-konyha a fiatal házaspároknak, s külön a nagyszülőknek. — Nem mertem valamikor gondolni, hogy mint nagymama, ilyen nyugodt körülmények között élhetek. Legnagyobb öröm számomra, hogy mindennap együtt láthatom a családomat, s hogy lányom is az egészség- ügyi pályát választotta. Munkából hazatérve az az első, elmeséljük, hogy kinek, milyen élményben volt része. A kis könyvtárunk java része is egészségügyi témájú könyvekből áll. Az anya, a nagymama, a kiváló egészségügyi dolgozó Rózsika nővér, Hódi Pétemé egy kicsit meghatódva búcsúzik. — Nagyon szeretem a hivatásomat, s talán mindennapi mondásnak tűnik, de ha még egyszer fiatal lennék, ismét az ápolónői pályát választanám. Nincs attól jobb érzés, amikor egy embernek, különösen egy súlyos állapotban lévőnek az életét menthetjük meg. Már nem egyszer kerestek fel volt ápoltjaim, betegeim. Az életüket jöttek megköszönni Rózsika nővérnek. Ba&onyí László malomba. Tart a zöldbab szedése, s helyén mindenki azt állattenyésztésben. Húsz mázsán felül • •• Az elnök csak most ér rá szót váltani az érkezett újságíróval. Félszáz hold arpa 250 mázsát adott terven felül A termést összes mennyiségben meghagyták. Saját takarmánykeverőjük van, kell az árpa az állattenyésztés számára. Orosz József és Rabb Lajos 500—500 mázsa búzát arattak tegnap. Berta András gépiében törés történt, 4 órát vett igénybe a javítás. Sok helyütt dőlt, kavart az aratni való, nagy vigyázatosságot kíván a kombájnveze- tőktől. De egyébként nagyon jó a búza is. Holdanként 15 mázsa átlagot terveztünk, meg lesz 23—25 mázsa körül. A búza után következik 260 hold rozs, azzal is végezni akarunk augusztus 5—10-ig. Eredeti terv szerint 200Q mázsa kenyérgabona értékesítésére kötöttek szerződést a felvásárló vállalattal. S biztosra veszik: el tudnak adni 5000 mázsát. Szorposuvegek, szifonok Motorkerékpárral a határba indul az elnök. Másik gépen egyik agronómus kíséri. 5 még egy sisakot akaszt az elnök a fogasról és nyújtja, tjarbsak velük. ' Szinte éget, perzsel a hőség. A legelőn a háztáji csorda mozdulatlan, a csürhe a gémeskút körttyéká sáros pocsolyában hentereg. A Tisza ártöltése mentén kukoricatábla. A szárak már bóbitát dobtak. S az egész, nem is, hogy zöld, szinte fekete. Mint egészséges tölgy- erdő. — Nincs kapálva, vegy- szerezett — kiáltja hátra ’az elnök. — Az a sons vár a kapára. ahová a "kasza jutott. Semmi mást nem kapáltunk idén. csak 60 hold zöldbabot és 30 hold paprikát... Ufey alakítottuk ki a gabonák tábláit, ne kelljen kézi kaszához nyúlná. A sarkokat is pontosan le tudják vágni a gépek. Nem is szívesen fog már kaszát nálunk senki. Bár... vannak olyan gazdaságok, ahol ezt mégis meg kell tenni. Kökényes cserje vonul közvetlen a Tisza-meder peremén. Megáll a motor, leszál- lunk. Hasonló motorok rengeteg változata áll a cserjés árnyékában. Meg sokkalta több kerékpár. Mellettük szatyrok, batyuk, vizes de- mizsomok, színes szörpösüve- gek, sstbúessttcesak, Az egyik mérlegnél Áros László a kezelő és beíró. Mert a gyorsaság érdekében két mérleget is kihoztak a babtáblához. Az óra negyed tizenkettőt mutat, amikor Áros László, az egyik mérlegelő beszámol az elnöknek: — 120 mázsa nálam a mai eredmény. Meglesz az eddigi napi átlag, Kétszáztizenhatan álltak munkába. A tsz összes tagsága 215 fő. Persze, iskolai vakáció van, sok a fürge gyerek is. Ha a géppel dolgozókat és az egyéb munkát végzőket is tekintjük, ki lehet mondani: a határban van az egész falu. Közvetlen a szélen szedi a zöldbabot Áros Barna feleségével és két iskolás lányával. Kérdésemre, milyen a munka eredménye, egyetlen mondatban ad választ: — Két nap alatt 784 forintot kerestünk. Minden rendben A Tisza-töltés más részéi nél megint fékez és megáll a két motorkerékpár. Esik Sándor határkerülő magyarázza, Katkó Sanyi kertész szakmunkással vitette magát nemrég körül a területen. Gyorsabban járt megnézni, rendben-e minden. Nagyon beszédes Esik Sán^ dór bácsi Mindjárt el 'm mondja tó és mi ő. TI éves, nyugdíjas. Hétszáz forintot kap havonta. 935-től meggyőződéséért sokat zaklatták a csendőrök. — Bírom még magam. Ellátom a határ egy részének őrzését. Ezért1 jár naponta 75 forint garantálva. Év végén hozzá eredményességi jutalom. Mert ez most biztos meglesz... Itt van mindjárt ez a holland burgonya. Ilyet még nem láttak ezen a vidéken. Úgy meglesz holdján a 250—300 mázsa, mint egy. Akkorák is vannak a bokrok alatt, mint egy gyermekfej. A napokban megmért egyet valami vállalati ember, 1 kilő 8 dekát nyomott az egyetlen krumpli... Dolgozik szorgalmasan, hűséggel a nép — azt csak én látom. Bízik a mostani vezetőségben. Az eredményekben. A kombájnosok most álltaik át másik búzatáblába. Második fordulatnál találjuk őket, Megerősítik a vezetőség helyzetismeretét: rövidesen végeznék a búzával, a rózsásai augusztus 10-ig. Ilyet* gyors és egyben ennyi termést adó aratása még nem volt a tsz-nek. Asztalos SaWitó
